Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-04-16 / 16. szám

IiBsärnap 1995. április 16. víz —ügy Na gy gondok az ivóvízzel láttára elszíneződik, elfeketedik. Ilyet bizony még nem láttam! Arra az orvosok is több ízben figyelmez­tettek, hogy a tárkányiak ne igyák ezt a vizet, és hogy a zöldség is fertőzött. Ez az állapot mintegy öt éve tart. Irónia a bajban, hogy egyedül a kocsma vize fo­gyasztható; a tiszacsemyői vasúti konyhára is innen szállítják naponta. Vajon húsvétra jut-e a battyáni víztisztítóból Kistárkányba is? A kiszáradt kutak egyike (A szerző felvételei) A lakosság kétharmadát érintő vízhiány két évtize­des gond Kistárkányban. Mindenki úgy látja el a csa­ládját ivó- és haszonvízzel, ahogy tudja. Sokan kutat ástak és onnan merítenek vizet, de előfordult olyasmi is, hogy ástak ugyan kutat, mégsincs víz... Koncz Jó­zseffel is ez történt és nem egyedül ővele. Akkor érte a meglepetés, amikor egyre mélyebbre ásva sem lelt vizet; ellenkezőleg, még a felszíni víz is eltűnt! SZOMIÚ Végeztek itt próbafúrásokat a földmérők is, de már az első vizsgálat kiderítette, hogy baj van; a vízben fokozott radioaktivitást és más vegyi anyagoknak a megengedettnél jóval magasabb értékét mutatták ki, így emberi fogyasztásra egyszerrűen alkalmatlannak találták.- Mosdáskor az embere keze megkékült ettől a víztől - mondja Konczné -, a kádat sem bírom kisú- rolni utána, két Fixinela is kevés hozzá. Állításukat igazolandó, a fiatalasszony egy lábasra valót felfőz belőle a gázfőzőn. Amikor a víz eléri a forráspontot, leveszi a lángról és az asztalra teszi. Egy perc sem telik bele, és a felfőzött víz a szemem kész, a szükséges hatmillió koronát viszont nehezen fogjuk előteremteni, ha nem veszünk fel kölcsönt. A múlt évi adóból származó ötvenhétezer koronás jöve­delmünk nagyon csekélyke összeg. Ezért vállalkozni is próbálkozunk. Egyrészt szeretnénk visszavásárolni a szeszfőzdénket, ezt a község üzemeltetné; másrészt az állami birtok úgy próbálja törleszteni a velünk szembeni adósságát, hogy átadja az általa már nem üzemeltetett fűrésztelepet. Nekünk azzal terveink vannak. Befejezésként Pitóczkiné, a községháza alkalma­zottja, mintegy megerősítve a fentieket, vonja le a leglényegesebb tanulságot:- Újra meg kell találnunk a közös hangot, mert széthúzással nem jutunk előbbre. Magam is osztom ezt a véleményt. És bízom a kis- tárkányiakban. D. Varga László Koncz József rokkantnyugdíjas szer­kesztőségünkbe küldött levele indított el riportutam- ra. Amúgy sem ismeretlen számomra a Tőketerebesi járásnak ez az ukrán-szlovák-magyar hármashatáron fekvő kisközsége, melyet a szilváskertjei és kisüstije, az utóbbi években pedig a Tiszai Napok révén ismer e régió lakossága. Ezúttal viszont egészen másról szeretnék tájékoztatni: a mindennapkról, de legfőkép­pen arról a vízhiányról, amely a lakosság kétharma­dát érinti.- A választási procedúrák nálunk is hatalmi harcban merültek ki, igaz, kicsiben. A négy év­vel ezelőtti önkormányzatból újraválasztottak öt személyt, új képviselő hat lett. Polgármesterje­lölt csak egy volt, így nem kellett sokat gondol­kodni, bár nekem semmi gondom a személyével j - mondja bevezetőként Koncz József. - Az vi­szont igaz, hogy annak idején mi a közösért díj­mentesen tettük a dolgunkat, ma ezt pénzért csi­nálják. A rendszerváltáskor még volt egy kis pénze a falunak, most már magunkra vagyunk utalva. Az önkormányzati testület ülését, amely­ben az öcsém is képviselő, a végén szinte min­dig veszekedéssel fejezik be. Mindenki mondja a magáét, csak éppen soha semmire nem jutnak, így a fiatal polgármesternek hiába vannak megvaló­sítható, kivitelezhető ötletei, a testület mégiscsak többségben van, ezért nehezen tud velük szót érteni. Úgy néz ki, mintha mindenki más nyelven beszélne. De mindez a lakosságra is jellemző: az MKDM- közgyűlést is a Miatyánkkal kezdjük, de egymás ócsárlásával végezzük! Falugyűléseket nemigen tar­tunk, mert nincs hol összeülni. Ezt a községháza épü­letében levő kultúrterem megroggyant állapota is bi­zonyítja, de a hangosbemondó is csupán arról tudósít, hogy melyik maszek mivel érkezett a faluba. Ami megépült, de... A Tiszához betonlapos, zötyögős úton jut ki a pi­henésre induló atyánkfia. Mára felújították a partig is a villanyáramot, hogy biztosítsák a szezonban üze­melő butikok áramellátását. Itt is hiányzik viszont az ivóvíz (ami nem meglepő, hiszen a faluban évek, év­tizedek óta nincs!), ezzel együtt a WC, a tisztálkodási lehetőség. Mindez annak ellenére, hogy a Tiszának ezen a partvidékén évről évre több ezer üdülővendég fordul meg naponta. Igaz, hogy a falu vízhiányban szenved, mégis építettek egy szökőkutat, melynek vízsugarai azonban ritkán kúsznak a magasba. „Az oszlopokra szerelt téglis virágok nélkül is meg­lett volna a lakosság”! - mondják itt az emberek. Meg azt is, hogy az új halottasház úgy épült fel önerőből, hogy csupán egyetlen képviselő, Farkas Barna vett részt a munkában. Meg azt is, hogy a Jednota élelmi­szer- és vegyesáruüzlet épülete fiatal ugyan, nem több hat-hét évesnél, ma mégis az ürességtől tátong. És azt is, hogy a maszek mészárszék viszont nem áruhiány­ban szenved, hanem a tulaj látványos árjátékától. A helyiek szerint például a fagyasztott csirke kilónkénti ára a két kilométerre levő Tiszacsemyőben sokkal ol­csóbb, mint Kistárkányban, és ugyanígy van ez a hen­tesáruval is. Nem kevésbé fájlalják, hogy a faluveze­tés eladta a helyi szeszfőzdét egy kassai vállalkozó­nak, pedig a kistárkányi kisüsti iránt széles e határon nagy volt a kereslet. Sőt! Eladták a Tiszát is! - zsör­tölődnek azon a melléfogáson, amikor a múlt évben egy szlovák-magyar kft-nek bérbe adták a parkot koncertezési célra, de ezzel sem jött be a számításuk. Még annak is belépőt kellett fizetnie, akinek közel a Tisza partjához volt a földje. Rosszallják azt is, hogy míg a kívülről jövő vállalkozók zöld utat kaptak, a ha­zaiak nem érvényesülhettek. Kistárkányban Kényszer szülte megoldás A szükség nagy úr! Ráviszi az embert, hogy meg­oldást keressen: ki autóval, ki másképp; ki esernyőből, ki a tizenöt kilométerre levő Királyhel- mecről; ki az ismerősétől vagy rokonától szerzi be a mindennapit. Nem a kenyeret - hanem a vizet. Az otthonit - amely a színét tekintve feketekávénak is beillik - legföljebb mosakodásra használják, de ettől még piszkosabb lesz az ember. így kapnak azután bőrkiütéseket s még ki tudja, mi más nyavalyát a kis- tárkányiak. A fehérneműt - amelyből legfeljebb feke­tenemű lenne, ha a kistárkányi vízben mosnák - Ki- rályhelmecre, Csemyőbe és ki tudja még, hová hord­ják mosni. Inni viszont muszáj, hiszen még a kistárkányi kis­üsti is vizet kíván - kísérőként. No, de mit igyanak a gyerekek, az öregek... És amíg a kistárkányiak szom- júhoznak, a mintegy öt kilométerre levő Dobrán há­borús idők tartalékaként három kút áll teli vízzel. De békeidőben kell ennél nagyobb szükségállapot, mint a kistárkányiak vízhiánya? Koncz úr egyébként e tarthatatlan állapotot feltárta a kormány előtt is - nem a maga, hanem mindannyiuk érdekében -, a levelét továbbította a környezetvédelmi minisztériumnak... Magam is megnyugodnék, ha ha­laszthatatlanul hozzányúlnának, a többéves gond azon­nal megoldódna. Optimista a polgármester- Húsvétra, a locsolkodáshoz már lesz víz! - jelen­ti ki Petrik Árpád, a község fiatal polgármestere. - Ez a gond régi probléma Kistárkányban, de remélem, hamarosan végleg megoldódik. I994 őszén befejez­tük a fővezeték lerakását, most már az átadás előtt ál­lunk, utána jöhet hozzánk a battyáni víz. A fővezeték költségeit a községi költségvetésből fedeztük, a csat­lakozó bekötések díját a lakosok állják. Következő gondunk a vezetékes gáz lesz. A tervdokumentáció Tüske Bonyolult?! Bonyolult és nem működik - mi az? Számomra, sok egyéb mel­lett, most és mindörökké a bürok­rácia. Nem vagyok egyedül. Egy nagyon távoli ismerősöm meséli a következőket: Jó három éve élünk együtt a párommal bé­kességben, szeretetben, boldog­ságban. Köszönhető ez talán an­nak is, hogy nem nagyon szentel­tünk időt az olyan nyalánkságra, mint mondjuk a házasságkötés. De mert, ugye, a kutya is meg- vész jó dolgában, mi is úgy dön­töttünk, hogy összeházasodunk, utána jöjjön, aminek jönnie kell. Hát jött. Előtte. Mert hol van még a boldogító „igen”? Tudod, mi kell egy ilyen fontos lépés megté­teléhez? Az elhatározáson kívül persze. Hát iratok minden mennyiségben. Például érvényes személyazonossági igazolvány. Itt jött az első gubanc: a párom igazolványa két hete lejárt, gon­doltuk, majd az esküvő után csi­náltatunk. Nem lehet. Három hét. Utána megvan. Az én szemé­lyimből viszont a szlovák állam- polgárságot igazoló pecsét hiány­zik. A rendőr szerint érvényes, az anyakönyvvezető szerint nem. (Még meg is intett, hogy nem tel­jesítettem állampolgári kötelessé­gemet, sőt még büntetést is kilá­tásba helyeztek. De azt vajon ki bünteti meg, aki nem kérdezte meg tőlem annak idején, hogy kí­vánok-e „önállószlovák" állam­polgár lenni...?) Újabb három hét. Nekem is van. Türelmem. Me­gyünk hát a városházára, hogy mikor is lehetne? K. városában azonban egyikünknek sincs állan­dó lakhelye, ezért kérvényeznünk kell, hogy miért ott és miért nem amott. Csak - mondom én. Az kevés, mondják. Ők. Kérvényt írunk, amelyet a járási anya­könyvvezető hagyhat csak jóvá. Szent ég! És mi lesz, ha ez a so­sem látott ember nem fogadja el indokaimat, és azt mondja majd, hogy mégsem amott, hanem ott? Oda a sok rohangászás, az ok­mánybélyegek áráról nem is be­szélve. Most várunk és izgulunk. Izgalmas dolog a házasság... Ennyi pecsét, ennyi aláírás. Mi ehhez képest egy alapszerződés megkötése? Smafu. Nos, érdemes elgondolkodni e történeten. Meg a bürokrácián. Bonyolult és nem működik? De­hogynem. Csak én nem értem, pedig a bürokrácia intézménye egyidős az emberiséggel. Az első rendszabály indította el a lavinát. A kőtáblák, a tízparancsolat, amelyeket ki lehet játszani. Kell hát egy újabb rendelkezés, ame­lyik egy még újabb rendelkezést szül, és így tovább napjainkig. A panasszal meg mehet az ember egyenesen a Jóistenhez. Visszatérve az esküvőhöz: jobb tengereken, ha süllyed a hajó, a kapitánynak jogában áll „össze­adni” a házasulandókat. Na már most: ha kicsiny országunk mondjuk hajó, és megbízható - jobbára külföldi - szakértők sze­rint, most épp nem szeli igazán vígan Európa tengerét, kérdem én: hol a kapitány? Vagy ő csak elválasztásra szakosodott? Kertész Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom