Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-04-16 / 16. szám
IiBsärnap 1995. április 16. víz —ügy Na gy gondok az ivóvízzel láttára elszíneződik, elfeketedik. Ilyet bizony még nem láttam! Arra az orvosok is több ízben figyelmeztettek, hogy a tárkányiak ne igyák ezt a vizet, és hogy a zöldség is fertőzött. Ez az állapot mintegy öt éve tart. Irónia a bajban, hogy egyedül a kocsma vize fogyasztható; a tiszacsemyői vasúti konyhára is innen szállítják naponta. Vajon húsvétra jut-e a battyáni víztisztítóból Kistárkányba is? A kiszáradt kutak egyike (A szerző felvételei) A lakosság kétharmadát érintő vízhiány két évtizedes gond Kistárkányban. Mindenki úgy látja el a családját ivó- és haszonvízzel, ahogy tudja. Sokan kutat ástak és onnan merítenek vizet, de előfordult olyasmi is, hogy ástak ugyan kutat, mégsincs víz... Koncz Józseffel is ez történt és nem egyedül ővele. Akkor érte a meglepetés, amikor egyre mélyebbre ásva sem lelt vizet; ellenkezőleg, még a felszíni víz is eltűnt! SZOMIÚ Végeztek itt próbafúrásokat a földmérők is, de már az első vizsgálat kiderítette, hogy baj van; a vízben fokozott radioaktivitást és más vegyi anyagoknak a megengedettnél jóval magasabb értékét mutatták ki, így emberi fogyasztásra egyszerrűen alkalmatlannak találták.- Mosdáskor az embere keze megkékült ettől a víztől - mondja Konczné -, a kádat sem bírom kisú- rolni utána, két Fixinela is kevés hozzá. Állításukat igazolandó, a fiatalasszony egy lábasra valót felfőz belőle a gázfőzőn. Amikor a víz eléri a forráspontot, leveszi a lángról és az asztalra teszi. Egy perc sem telik bele, és a felfőzött víz a szemem kész, a szükséges hatmillió koronát viszont nehezen fogjuk előteremteni, ha nem veszünk fel kölcsönt. A múlt évi adóból származó ötvenhétezer koronás jövedelmünk nagyon csekélyke összeg. Ezért vállalkozni is próbálkozunk. Egyrészt szeretnénk visszavásárolni a szeszfőzdénket, ezt a község üzemeltetné; másrészt az állami birtok úgy próbálja törleszteni a velünk szembeni adósságát, hogy átadja az általa már nem üzemeltetett fűrésztelepet. Nekünk azzal terveink vannak. Befejezésként Pitóczkiné, a községháza alkalmazottja, mintegy megerősítve a fentieket, vonja le a leglényegesebb tanulságot:- Újra meg kell találnunk a közös hangot, mert széthúzással nem jutunk előbbre. Magam is osztom ezt a véleményt. És bízom a kis- tárkányiakban. D. Varga László Koncz József rokkantnyugdíjas szerkesztőségünkbe küldött levele indított el riportutam- ra. Amúgy sem ismeretlen számomra a Tőketerebesi járásnak ez az ukrán-szlovák-magyar hármashatáron fekvő kisközsége, melyet a szilváskertjei és kisüstije, az utóbbi években pedig a Tiszai Napok révén ismer e régió lakossága. Ezúttal viszont egészen másról szeretnék tájékoztatni: a mindennapkról, de legfőképpen arról a vízhiányról, amely a lakosság kétharmadát érinti.- A választási procedúrák nálunk is hatalmi harcban merültek ki, igaz, kicsiben. A négy évvel ezelőtti önkormányzatból újraválasztottak öt személyt, új képviselő hat lett. Polgármesterjelölt csak egy volt, így nem kellett sokat gondolkodni, bár nekem semmi gondom a személyével j - mondja bevezetőként Koncz József. - Az viszont igaz, hogy annak idején mi a közösért díjmentesen tettük a dolgunkat, ma ezt pénzért csinálják. A rendszerváltáskor még volt egy kis pénze a falunak, most már magunkra vagyunk utalva. Az önkormányzati testület ülését, amelyben az öcsém is képviselő, a végén szinte mindig veszekedéssel fejezik be. Mindenki mondja a magáét, csak éppen soha semmire nem jutnak, így a fiatal polgármesternek hiába vannak megvalósítható, kivitelezhető ötletei, a testület mégiscsak többségben van, ezért nehezen tud velük szót érteni. Úgy néz ki, mintha mindenki más nyelven beszélne. De mindez a lakosságra is jellemző: az MKDM- közgyűlést is a Miatyánkkal kezdjük, de egymás ócsárlásával végezzük! Falugyűléseket nemigen tartunk, mert nincs hol összeülni. Ezt a községháza épületében levő kultúrterem megroggyant állapota is bizonyítja, de a hangosbemondó is csupán arról tudósít, hogy melyik maszek mivel érkezett a faluba. Ami megépült, de... A Tiszához betonlapos, zötyögős úton jut ki a pihenésre induló atyánkfia. Mára felújították a partig is a villanyáramot, hogy biztosítsák a szezonban üzemelő butikok áramellátását. Itt is hiányzik viszont az ivóvíz (ami nem meglepő, hiszen a faluban évek, évtizedek óta nincs!), ezzel együtt a WC, a tisztálkodási lehetőség. Mindez annak ellenére, hogy a Tiszának ezen a partvidékén évről évre több ezer üdülővendég fordul meg naponta. Igaz, hogy a falu vízhiányban szenved, mégis építettek egy szökőkutat, melynek vízsugarai azonban ritkán kúsznak a magasba. „Az oszlopokra szerelt téglis virágok nélkül is meglett volna a lakosság”! - mondják itt az emberek. Meg azt is, hogy az új halottasház úgy épült fel önerőből, hogy csupán egyetlen képviselő, Farkas Barna vett részt a munkában. Meg azt is, hogy a Jednota élelmiszer- és vegyesáruüzlet épülete fiatal ugyan, nem több hat-hét évesnél, ma mégis az ürességtől tátong. És azt is, hogy a maszek mészárszék viszont nem áruhiányban szenved, hanem a tulaj látványos árjátékától. A helyiek szerint például a fagyasztott csirke kilónkénti ára a két kilométerre levő Tiszacsemyőben sokkal olcsóbb, mint Kistárkányban, és ugyanígy van ez a hentesáruval is. Nem kevésbé fájlalják, hogy a faluvezetés eladta a helyi szeszfőzdét egy kassai vállalkozónak, pedig a kistárkányi kisüsti iránt széles e határon nagy volt a kereslet. Sőt! Eladták a Tiszát is! - zsörtölődnek azon a melléfogáson, amikor a múlt évben egy szlovák-magyar kft-nek bérbe adták a parkot koncertezési célra, de ezzel sem jött be a számításuk. Még annak is belépőt kellett fizetnie, akinek közel a Tisza partjához volt a földje. Rosszallják azt is, hogy míg a kívülről jövő vállalkozók zöld utat kaptak, a hazaiak nem érvényesülhettek. Kistárkányban Kényszer szülte megoldás A szükség nagy úr! Ráviszi az embert, hogy megoldást keressen: ki autóval, ki másképp; ki esernyőből, ki a tizenöt kilométerre levő Királyhel- mecről; ki az ismerősétől vagy rokonától szerzi be a mindennapit. Nem a kenyeret - hanem a vizet. Az otthonit - amely a színét tekintve feketekávénak is beillik - legföljebb mosakodásra használják, de ettől még piszkosabb lesz az ember. így kapnak azután bőrkiütéseket s még ki tudja, mi más nyavalyát a kis- tárkányiak. A fehérneműt - amelyből legfeljebb feketenemű lenne, ha a kistárkányi vízben mosnák - Ki- rályhelmecre, Csemyőbe és ki tudja még, hová hordják mosni. Inni viszont muszáj, hiszen még a kistárkányi kisüsti is vizet kíván - kísérőként. No, de mit igyanak a gyerekek, az öregek... És amíg a kistárkányiak szom- júhoznak, a mintegy öt kilométerre levő Dobrán háborús idők tartalékaként három kút áll teli vízzel. De békeidőben kell ennél nagyobb szükségállapot, mint a kistárkányiak vízhiánya? Koncz úr egyébként e tarthatatlan állapotot feltárta a kormány előtt is - nem a maga, hanem mindannyiuk érdekében -, a levelét továbbította a környezetvédelmi minisztériumnak... Magam is megnyugodnék, ha halaszthatatlanul hozzányúlnának, a többéves gond azonnal megoldódna. Optimista a polgármester- Húsvétra, a locsolkodáshoz már lesz víz! - jelenti ki Petrik Árpád, a község fiatal polgármestere. - Ez a gond régi probléma Kistárkányban, de remélem, hamarosan végleg megoldódik. I994 őszén befejeztük a fővezeték lerakását, most már az átadás előtt állunk, utána jöhet hozzánk a battyáni víz. A fővezeték költségeit a községi költségvetésből fedeztük, a csatlakozó bekötések díját a lakosok állják. Következő gondunk a vezetékes gáz lesz. A tervdokumentáció Tüske Bonyolult?! Bonyolult és nem működik - mi az? Számomra, sok egyéb mellett, most és mindörökké a bürokrácia. Nem vagyok egyedül. Egy nagyon távoli ismerősöm meséli a következőket: Jó három éve élünk együtt a párommal békességben, szeretetben, boldogságban. Köszönhető ez talán annak is, hogy nem nagyon szenteltünk időt az olyan nyalánkságra, mint mondjuk a házasságkötés. De mert, ugye, a kutya is meg- vész jó dolgában, mi is úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk, utána jöjjön, aminek jönnie kell. Hát jött. Előtte. Mert hol van még a boldogító „igen”? Tudod, mi kell egy ilyen fontos lépés megtételéhez? Az elhatározáson kívül persze. Hát iratok minden mennyiségben. Például érvényes személyazonossági igazolvány. Itt jött az első gubanc: a párom igazolványa két hete lejárt, gondoltuk, majd az esküvő után csináltatunk. Nem lehet. Három hét. Utána megvan. Az én személyimből viszont a szlovák állam- polgárságot igazoló pecsét hiányzik. A rendőr szerint érvényes, az anyakönyvvezető szerint nem. (Még meg is intett, hogy nem teljesítettem állampolgári kötelességemet, sőt még büntetést is kilátásba helyeztek. De azt vajon ki bünteti meg, aki nem kérdezte meg tőlem annak idején, hogy kívánok-e „önállószlovák" állampolgár lenni...?) Újabb három hét. Nekem is van. Türelmem. Megyünk hát a városházára, hogy mikor is lehetne? K. városában azonban egyikünknek sincs állandó lakhelye, ezért kérvényeznünk kell, hogy miért ott és miért nem amott. Csak - mondom én. Az kevés, mondják. Ők. Kérvényt írunk, amelyet a járási anyakönyvvezető hagyhat csak jóvá. Szent ég! És mi lesz, ha ez a sosem látott ember nem fogadja el indokaimat, és azt mondja majd, hogy mégsem amott, hanem ott? Oda a sok rohangászás, az okmánybélyegek áráról nem is beszélve. Most várunk és izgulunk. Izgalmas dolog a házasság... Ennyi pecsét, ennyi aláírás. Mi ehhez képest egy alapszerződés megkötése? Smafu. Nos, érdemes elgondolkodni e történeten. Meg a bürokrácián. Bonyolult és nem működik? Dehogynem. Csak én nem értem, pedig a bürokrácia intézménye egyidős az emberiséggel. Az első rendszabály indította el a lavinát. A kőtáblák, a tízparancsolat, amelyeket ki lehet játszani. Kell hát egy újabb rendelkezés, amelyik egy még újabb rendelkezést szül, és így tovább napjainkig. A panasszal meg mehet az ember egyenesen a Jóistenhez. Visszatérve az esküvőhöz: jobb tengereken, ha süllyed a hajó, a kapitánynak jogában áll „összeadni” a házasulandókat. Na már most: ha kicsiny országunk mondjuk hajó, és megbízható - jobbára külföldi - szakértők szerint, most épp nem szeli igazán vígan Európa tengerét, kérdem én: hol a kapitány? Vagy ő csak elválasztásra szakosodott? Kertész Gábor
