Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-04-09 / 15. szám

Beszélgetés JAROMÍR DRAGANNAL, a hoki Extraliga legjobb kapusával Minden mérkőzésnek, minden bajnokságnak van(nak) hőse(i), felejthetetlen teljesítményt nyújtó játékosa(i). Az idei jégkorong Extraliga főszereplője vitathatatlanul Jaromír Drágán volt, az aranyérmes HC Kosice 31 éves kapusa, aki a 45 találkozón átlagban 1,56 gólt kapott, s ez igencsak figye­lemre méltó számadat. Annál is inkább, mert a kassai há­lóőrrel nem számo!tak(!) a pontvadászat előtt. Erről, de más­ról sem nyilatkozott az újságíróknak; nem és nem akart kötél­nek állni. Az „aranyos” play off-döntőket követően azonban megtört a jég. A két aranykovács: Ján Selvek és Vincent Lukác (jobbról) gyelünk, egészen biztos, az első helyen várjuk a play offot! Ki tudja, előny lett volna-e odahaza játszani a finálé első két összecsapását? Tudom, még mindig so­kan megemlítik a Dubnica elleni, idegen­belifiaskót. Sokáig nem beszéltem erről a szerencsétlen 35. fordulóról, de most mégis kivételt teszek. Eszem ágában sincs arra hivatkozni, hogy akkor mások is el­buktak. Ezt a kudarcot nehéz megmagya­rázni, senkit sem akarok meggyanúsítani, mert nehéz lenne a stiklit bizonyítani. Megtörtént - sajnos -, gyorsan felejtsük el, ki tudja, hogyan alakulnak a dolgok a play offban, ha felelősségre vonunk egy­két gyengén játszó hokist? Valamennyi korongozó húsz százalékkal kisebb fize­tést kapott a február 15-i betűért! A rájátszásban aztán már mindenki azt nyújtotta, amire képes, álmomban sem gondoltam ilyen menetelésre. Annál is inkább, mert a sérülések alaposan megti­zedelték a társaságot, voltak olyanok, akik betegen vállalták a játékot. Mond­ném az Extraliga gólkirályát, Plavuchát, aki több, párját ritkító gólt is ütött (a baj­nokságban összesen 47-et!). A jutalmak­ról csak annyit: autót senki sem kapott, de elégedettek lehetnek a játékosok (A főszponzor 3 millió koronával honorálta a bajnokcsapatot - a szerk. megj.). Kár, hogy csak két együttes emelke­dett ki a mezőnyből, a többi az ún. futot­tak még kategóriába tartozott. Éppen ezért - minél előbb - vissza kellene állí­tani a közös csehszlovák ligát! Ellenkező esetben egy helyben fogunk topogni, s kizárt a színvonalemelkedés. A mostani szlovák Extraliga résztvevőinek több mint a fele a második vonalba való! Mi­nél előbb kerül sor a cseh csapatok elle­ni derbikre, annál könnyebb lesz helyt- állnunk a nemzetközi (BEK) porondon. Az európai kupaküzdelmekre feltétlenül fel kell tölteni a keretet; Peter Vese­lovsky maholnap visszatér Pilzenből, s a környék tehetséges korongozóit szintén le szeretnénk igazolni. ” • Miért fordítottál hátat a zsur­nalisztáknak?- Mert egyesek valótlanságokat írtak, saját szájízük szerint formálták a válaszai­mat, és nekik megfelelő kritikákat közöl­tek. Amikor már többet foglalkoztam ezek­kel a rémtörténetekkel, mint a hokival, azt mondtam: elég, egy újságíróval sem állok szóba! Majd a pontvadászat után. • Ha nem nyeritek meg az Extraligát, akkor is ilyen készséges lettél volna?- Hál’ istennek, mi lettünk a bajnokok, így az öröm sok mindenre fátylat bontott. Végül is betartottam a szavam! Ki tudja, hogyan alakulnak a dolgok, ha, mondjuk, három potyagólt kapok, s miattam úszik el az aranyérem?! • Mozgalmas napokat éltél át a tavalyi finálék után, ugyanis szabadlistára tettek a szakvezetők. Hogy is volt ez?- Nem szívesen emlékezem vissza erre, hiszen minden jel arra mutatott, a II. ligás zólyomiaknál kötök ki. Egyszerűen azért, mert ott jobb feltételek lettek volna. Az­tán, egyik napról a másikra, fordult a koc­ka, s visszahívtak a kassaiak. • Közben külföldről is kaptál ajánla- to(ka)t...- Igen, de későn! A franciák és a szlové­nek nem gondolták komolyan, a Kladno vezetői csupán egyszer beszéltek velem. Talán, ha korábban jelentkeznek. Végül is az döntött, hogy a válogatott edzője szá­molt velem, s ez győzte meg a kassaiakat. • Mit éreztél, mire gondoltál az idei bajnokság első mérkőzésén ?- Elsősorban arra: nem szabad felsül­nöm! Tudtam, ha nem jön ki a lépés, el­megy a hajó. És erre mi történt? Hazai jé­gen kaptam két potyát a poprádiaktól, s már-már a cserepadon éreztem magam. Trencsénben mégis én védtem a ranga­dón, és talán hozzájárultam ahhoz, hogy ponttal távoztunk a bajnok otthonából. Ez mindennél jobb doppingnak számított, a továbbiakban, fordulóról fordulóra, egyre nagyobb önbizalommal léptem jégre. Most már nyugodtan kijelenthetem: jó, hogy Kassán maradtam! Már a rajt előtt megmondtam... Ján Selvek vezetőedző egy évvel ezelőtt gondolt egy merészet: felkérte a sokáig mellőzött Vincent Lukácot, le­gyen a segítője. „Vinco” (Kassán min­denki így hívja őt), aki 15 éven át volt a kassaiak gólerős csatára, természetesen igent mondott. A kétszeres világbajnok (1977 és 1985), 143-szoros csehszlovák válogatott (70 gól címeres mezben, 398 pedig az I. ligában) így kommentálta az Extraliga felettébb izgalmas és számuk­ra sikeres 1994/95-ös idényét: „Ha valaki nem hiszi, kérdezze meg a csapat bármelyik tagjától: már a rajt előtt megmondtam, március közepén bajnokavatás lesz Kas­sán! Mivel az alapszakasz sosem érdekes, ezért csak arra töre­kedtünk, ott legyünk a címvédő Trencín nyomában. Az már ön­magáért beszél, hogy a két éllo­vas és az alsóház csapatai kö­zött hatvanf!) pontos különb­ség volt. Ezekkel a gyenge együttesekkel nem lehet jó hokit játszani, ezek a szerény képességű ellenfelek nem ösztönzik tel­jes erőbedobásra játékosainkat. Ezért itt-ott előfordultak rövidzárlatok is. Elvégre egy közel félszáz meccsből ál­ló idényben nem lehet mindig átlagon fe­lülit nyújtani. Ha egy kicsit jobban odafi­tam a fiúknak a trencséni döntő mérkőzé­sek előtt: az, aki nem bízik a sikerben, maradjon Kassán. Senki sem szállt ki az autóbuszból... Ján Mitosinkát, a Szlovák Jégkorong Szövetség elnökét figyelmez­tettem arra, feltétlenül jöjjön el a harma­dik fináléra, mivel már ezt követően sor kerül a bajnokavatásra! Egyet nagyon sajnálunk, hogy a hely­színen csupán hétezren ünnepelhettek. Pedig tízszer ennyien szerettek volna je­gyet váltani. (A feketepiacon állítólag 500 koronáért árusították a „beugró­kat”... - a szerk. megj.) Végre az illetéke­sek is meggyőződhettek arról, miiyen „pajtában" játszik Szlovákia legjobb ho­kicsapata! Három bajnokságot kellett nyernünk, hogy ígéretet kapjunk: három éven belül elkészül az új, tízezer nézőt befogadó, modern téli stadion. Ha má­sért nem, ezért feltétlenül megérte 1995- ben az élen végezni. Természetesen az egész csapat dicsére­tet érdemel, hiszen kitett magáért. Drágán kapus fantasztikus formában védett, a hátvédek szintén magabiztos teljesítményt nyújtottak. A csatárok közül külön kiemel­• Jó, hagyjuk, váltsunk témát: nem hi­ányoztak a bajnokságban a komoly játék­erőt képviselő cseh csapatok?- Nagyon! A Morva folyó túlsó olda­lán sokkal színvonalasabb az Extraliga, jóval kiegyenlítettebb az élmezőny. Ná­lunk csak 3-4 valamirevaló együttes van. Ezen, sajnos, mi nem változtathatunk. Sok a tíz csapat az élvonalban, például a sereghajtók otthonában semmi jóra sem számíthatunk, hacsak a durva, kíméletlen játékra nem. • Örülnél, ha ismét lenne közös csehszlovák bajnokság?- Természetesen! Aki korábban hoki­zott már a föderális ligában, az hasonló a HC Kosice egyik edzője: • Mikor kezdtél hinni a bajnoki aranyéremben?- Amikor Trencsénbe utaztunk, a buszban azt mondtam a srácoknak: ha megnyerjük az első finálét, egészen biz­tos, mi leszünk az elsők. A duplázás is si­került; hittem, abban, hogy nem kerül sor a negyedik döntőre. De vajon ki mert gondolni erre az öt meccsre tervezett so­rozat előtt? • A play off-szakaszban kilenc talál­kozóból kilencet megnyertetek, ez párját ritkító teljesítmény. Mégis, melyik összecsapás volt a legnehezebb a ráját­szásban?- A negyeddöntőben, az eperjesiek elle­ni második meccs, melyet csupán hosszabbításban tudtunk megnyerni. An­nak ellenére, hogy rosszul játszottunk, si­került győznünk. Ez a szerencsés diadal feldobta a társaságot, és elkezdődött a nagy - nem várt - menetelésünk. • Mindenféle mendemondák keringe­nek a máriatölgyesi vereségetekkel kap­csolatban. Mi is történt valójában az újonc Dubnica otthonában?- Mit mondjak erről az igencsak kelle­metlen témáról? Ez egy meccs volt a sok közül, nem jött ki a lépésünk. Jó, hogy az alapszakaszban botlottunk meg, s nem a rá­játszásban. Különben a Trenéín is kikapott Iglón, ha már a szenzációt említetted... • Éppen ezért tűnt gyanúsnak(?) a 35. forduló. Nem történt titkos megál­lapodás a kulisszák mögött? vé­leményen van. Nálunk - most is - csak a play offban láthatott igazi hokit a közönség. • Ha a válogatott megnyerné az április 12-én kezdődő B-csoportos világbajnoksá­got, akkor reménykedhetnénk abban, hogy az 1996/97-es idényben ismét láthatnánk Kosice-Sparta örökrangadót?- Reméljük, így lesz! Mert a mostani helyzet eléggé tarthatatlan, ugyanis az egykori második vonalbeli gárdák felke­rültek a legjobbak közé, s ezért a tehetsé­ges korongozókat nem engedik el az élcsa­patokhoz. És erre maguk a fiatalok fizet­nek rá, akiknek kedvét szegik a gyakori kudarcok. Az alsóház együtteseiben szinte kizárt további fejlődésük. Vajon tudatosít­ják-e ezt az illetékesek? • Mit vársz a pozsonyi B-csoportos vb-től?- Egyértelmű: 7 (hét!) győzelmet - és to­vábbjutást. Nagyon örülnék, ha védhetnék a világbajnokságon, és bízom abban, hogy az idény vége is jó formában talál majd. • Ki a példaképed?- Senki! Figyelem, nagyon is figyelem a kapusokat, néhányuknak szurkolok is, de szeretnék megmaradni saját stílusom­nál. Egyelőre... • Van valamilyen hobbid?- Jelenleg nincs, de korábban volt: a vadászat. Én nem pufogtattam az állatok­ra, a barátaimmal azonban hajtőként szí­vesen elmentem. • Meddig maradsz Kassán?- Tíz éve itt védek - kisebb-nagyobb si­kerekkel -, 1988-ban, amikor másodszor lettünk bajnokok, a kispadon ültem. Ekkor minden vágyam az volt, ott, a jégen „kós­toljam meg”, milyen is a valódi ligagyőze­lem. Hál’ istennek, sikerült! Ezt követően csakis a vb-re összpontosítok! Vincent Lukác, Április 12-től: B-csoportos jégkorong-világbajnokság Pozsonyban JÖVŐRE AZ ÉLVONALBAN? Mint mindig, most is, a honi jégkorongbajnok­ság befejezése után a válogatotton a sor, mely­nek edzője, Július Supler a kassai hokiőrület első óráiban megjegyezte: „Bárcsak április 21- én, Pozsonyban is ilyen ünneplésben lenne ré­szünk.” Ugye, a napnál is világosabb, mire gon­dolt a poprádi szakember... Még az Extraliga utolsó felvonása előtt, a po­zsonyi Fórum Szállóban tartott sajtótájékozta­tón, a közelmúltban sikert sikerre halmozó tréner azzal sokkolta az újságírókat, hogy szerinte a döntő jóval idő előtt ér véget. S azt sem titkolta, a Dukla könnyedén(?) megvédi elsőségét. Nos, nagyot tévedett a mester, de hát a válogatott szakvezetője is csak (sport)ember...- A trencséniek alaposan ráfáztak túlzott derűlátásukra, könnyedén besétáltak a kassa­iak csapdájába! A kelet-szlovákiaiak remekül védekeztek a Dukla otthonában, gyors kont­ráik pedig életveszélyesek voltak. Kassán az­tán bemutatták: támadni is tudnak, s nem is akárhogyan. A címvédő válogatott hokisainak semmi sem sikerült, Ján Selvek edző legénysé­gének viszont szinte minden. Remélem, az előbbiek mielőbb magukra talál­nak, az utóbbiak pedig megőrzik kirobbanó for­májukat - mond­ta Július Supler. A vb-keret tag­jai március végén a bajmóci edzőtá­borba vonultak, oda, ahol korábbi sikereik előtt ké­szültek. A cél mindenki előtt világos: az A-csoportba jutás! Ez semmi esetre sem lesz könnyű dolog, hiszen a lettek és a len­gyelek is a leg­jobbak közé sze­retnének kerülni. A Supler-legény- ség mellett szól többek között az is, hogy hazai jé­gen, a pozsonyi téli stadionban, 8000 néző előtt játszik majd. És ez sorsdöntő le­het!- Tíz nappal a világbajnokság előtt még bizonytalan volt a külföldön hokizó játéko­sok vb-részvétele. Sajnos, Svehlát nem akar­ja elengedni a Malmö. Petrovicky és Satan nem az NHL-ben szerepel, hanem a tartalék­bajnokságban, ennek ellenére a tengerentúli­ak - egyelőre - hallani sem akarnak hazaté­résükről. Sőt, a franciaországi Reimsben pro- fiskodó Marcinko klubja szintén nemet mon­dott. Azt már jó előre tudtuk, az NHL-ben korongozók semmi esetre sem léphetnek jég­re a pozsonyi vb-n. A fent említettekért az utolsó pillanatig harcolni fogunk, s Dusán Pasek menedzser mindent megtesz, hogy ott lehessenek az április 12-i nyitómérkőzésen - bizakodott Július Supler. A sikeres tréner bevallotta: az Extraliga- győztesre leadott tippje nem jött be. Egyrészt örül is ennek, hiszen hokiügyben - zsinórban - kétszer nem szokott tévedni. íme, a második tippje: Szlo­vákia két hét múlva A-csoportos lesz... Az oldalt írta: Zsigárdi László Július Suplernek volt miért örülnie a közelmúltban... (Fotó: TIP)

Next

/
Oldalképek
Tartalom