Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-08 / 2. szám

A az ember egy másfél milliós városban, töké- W'-'" 'A letesen ismeretlen em*‘*fsberek után kutat va, ■ ■ “ "mondhatni az első sarkon belebotlik egyikükbe, méltán lehet hálás a sorsnak. Hasonlóképp éreztem én is, mikor nemrégiben Prágában járva összetalálkoztam Mánes testvérrel. Egész pontosan ő talált rám a több tucat prágai söröző egyikében.

A magányosan üldögélő fiatalemberről először azt hittem, egy Prágában tanuló magyar diák, ki meghallva a magyar szót, ösztönszerű késztetést érez, hogy beszédbe elegyedjen a talán éppen szülőföldjéről érkezőkkel. Ez valóban így is volt, attól az apróságtól eltekintve, hogy az asztalunkhoz ülő fiatalember nem diák volt, hanem pap, méghozzá egy domonkos rendi szerzetes Ő volt Mánes testvér, a prágai magyarok papja.

Lám, a sors (vagy tán az ég?) útjai milyen kifürkészhetetlenek. Mánes testvér havonta egy alkalommal utazik föl Olmützből Prágába, hogy a fővárosban élő maroknyi magyarságnak misét szolgáljon, lelki vigaszt nyújtson, igét hirdessen - magyarul. Mert lehet, hogy az Isten minden nyelven egyformán ért (ahogy azt a katolikus egyház hirdeti), de a gyarló ember imája mégis akkor szól a legőszintébben, ha anyanyelvén mondhatja. Ezt ismerte fel két évvel ezelőtt Mánes testvér, akkor még az olmützi Palacky Egyetem teológiai karának végzős hallgatója, és elhatározta, elvállalja a prágai magyarok hitéletéről való gondoskodást.

MANE5 TESTVER- Havonta egyszer találkozom a prágai magyar hívekkel a Szent Adalbert templomban. Azért éppen itt, mert ez rendünk egyik temploma, másrészt Szent Adalbert nekünk, magyaroknak is különösen kedves, hiszen a monda szerint ő keresztelte Szent István királyunkat. Igaz, nem túl nagy templom, de nem is vagyunk mi olyan sokan, húszan-harmincan szoktak általában eljönni egy-egy misére, de ezek a találkozások annál bensőségesebbek, annál meghittebbek. Ehhez hozzájárul talán az is, hogy nemegyszer mise után is együtt maradunk, és el-elbeszélgetünk egy kávé vagy egy pohár sör mellett. Én igyekszem a tőlem telhető legjobb módon szolgálni híveimet, ám őszintén meg kell mondanom, nekem szintén nagyon sokat jelentenek ezek a találkozások. Azon túl, hogy havonta legalább egy alkalommal magyarul misézhetek, magyarul hirdethetem a szent igét, magyarokkal találkozhatom, akikkel magyarul beszélhetek a legkülönbözőbb témákról. És ez az, amire Olmützben nincs lehetőségem.

Mánes testvér, miután elvégezte teológiai tanulmányait, Olmützben maradt. Ott szentelték pappá 1992-ben, és ott kapott plébániát is. Nem mintha a szíve nem húzta volna vissza szülőföldjére, a Mátyus- földre. a Magyarbélen élő szüleihez, ám er- löljárói úgy döntöttek, Olmützben van szükség a szolgálataira. És ő, mint a rend tagja, engedelmeskedett elöljáróinak.- Pozsonyi főiskolásként 1986-han léptem be a rendbe. Természetesen titokban, még a szüleim sem tudtak róla. Miközben a pozsonyi műszaki főiskola gépészmérnöki karán tanultam, 1987-ben elkezdtem a teológiára járni. Ugyancsak titokban. 1989 után már nem kellett sokáig titkolóznom, otthagytam a főiskolát, és 1990-ben átléptem az olmützi egyetem teológiai karára, mivel a rendünk központja is itt működik. Tanulmányaimat már itt fejeztem be. Azóta is Olmützben élek, együtt a többi szerzetestestvérrel egy kolostorban, akik között már két magyarbéli is van. Ezért sem érzem magam idegenként Csehországban, noha olykor tagadhatatlanul hiányzik a magyar közeg.

Az ország kettéválása különösebben nem érintette, hiszen, mint mondja, a rend nem ismer határokat. Amit viszont nagyon sajnál, hogy Csehország és Szlovákia különválása óta Csehországban szinte lehetetlen magyar könyvekhez, sajtótermékekhez _hozzájutni. Ezért, ha csak teheti, átjön Szlovákiába, ahonnan általában könyvekkel, újságokkal, folyóiratokkal megrakodva tér vissza olmützi és prágai híveihez.- Szerintem épp a magyar kultúrtermé- kek hiánya az, ami az ország kettéválása után leginkább sújtja a Csehországban élő magyarokat. Prágában még csak-csak hozzá lehet jutni - ha némi késéssel is - a szlovákiai magyar lapokhoz a Prágai Magyar Kulturális Központ könyvtárában pedig találhat kedvére olvasnivalót a fővárosban élő magyar, de sajnos, ugyanez a lehetőség nem adatik meg a más cseh városokban, pláne a falvakban szétszórtan élő magyarok számára. S mivel itt sem a magyar rádió, sem a magyar tévé adásait nem lehet fogni ( kivéve a DUNA TV-t a műholdvevő antennák segítségévei), az írott betű jelentené az egyetlen kapcsolatot az anyanyelvi kultúrával. Sajnos, ez a kapcsolat hovatovább egyre nehezebb, esetlegesebb. Sürgősen ki kellene valamit találni, hogy végleg ne szakadjon meg. Amíg nem késő. Amíg még van rá igény.

Mánes testvértől a Prágai Magyar Kulturális Központ épülete előtt vettünk búcsút, ahová éppen hittanórára sietett. Erre is sort kerít havonta egyszer, hogy az a néhány prágai magyar gyerek, akik még értenek magyarul, megismerhessék a szentírást anyanyelvükön. Sajnos, mind kevesebben vannak az ilyen gyerekek Prágában. Ettől függetlenül Mánes tetsvér ugyanannyi szeretettel, türelemmel foglalkozik velük, mintha egy osztálynyian lennének. Ahogy ugyanolyan buzgalommal, lelkiismerettel tartja meg a miséket két embernek, mint húsznak vagy éppen kétszáznak.- Szóba került, hogy a közeljövőben Zólyomba helyeznek, mivel rendünk ott szeretné megalapítani szlovákiai rendházát. Egyrészt szívesen vállalnám ezt a küldetést, már csak azért is, mivel így közelebb kerülnék az otthonomhoz, szüléimhez, és ott még inkább tudnám szolgálni a magyarságot. Másrészt viszont sajnálnám elhagyni itteni híveimet, köztük sok barátomat. De ha elöljáróim úgy döntenek, hogy mennem kell, akkor természetesen engedelmeskedem. De azt már elhatároztam, hogy én onnan is el fogok járni a prágai magyaroknak magyar misét tartani. Mert tudom, mit jelent ez nekik.

Mánes testvért hallgatva azok a papok jutottak eszembe, akik egykor nem restelltek vonatra ülni a Szlovákiából Csehországba deportált magyarokkal együtt, nehogy magyar ige és magyar lelkipásztor nélkül maradjanak az idegenben. A határ túloldalán maradt magyaroknak ma éppolyan sokat jelenthet egy ilyen jó pásztor, mert segíthet abban, hogy megmaradjanak - hogy magyarok maradjanak.

S. Forgott Szilvia

Mérv Gábor felvételei

Beszélgetés VENDÉGH DEZSŐVEL, az Érsekújvári Középfokú Építészeti Szaktanintézet igazgatójával

Négy és fél hektáron terül el az Érsekújvári Középfokú Építészeti Szaktanintézet. Tizenhét tanterem, jól felszerelt (régi és új) műhelyek, halastó, lövő-, golf-, futball-, röplabda-, kézilabda-, két teniszpálya s a parkban kétezer fenyő tartozik az iskolához. A raktárhelyiség viszont kevés. Építkezni akartak. a tervek készen vannak, de pénz híján feladták... most tizenhétmillió kellene rá. Kilencvenegy-kilencvenkettőben félmillióért megjavították a tetőt: ugyanannyiba került az ablakcsere. Erre még kaptak támogatást. De a padló- burkolatot már a saját keresetükből cserélték ki - nyolcszázezer koronáért. Az udvart és a kézilabdapálya renoválását is saját zsebből fizették. Kilenc- ventől tavalyig mintegy hárommillió dotációt kaptak - ebben az évben már egy fillért sem. Vendégh Dezső igazgató helytelennek tartja, hogy iskolájukat úgy tekintik, mint céget - még ha vannak is gazdasági eredményeik.

• Az iskola 1991-ig a Priemstav állami vállalathoz tartozott. Mi változott azóta?- Először az építésügyi minisztériumhoz tartoztunk, jelenleg pedig a gazdaságihoz. A változás hátrányokat hozott. A Priemstavtól egy diákra havi 1700 korona támogatást kaptunk, most pedig a minisztériumtól 780 koronát. Azt már nem is említem, mennyivel többet ért akkor az az összeg, és mennyivel drágább ma minden. Ugyanis az üzemeltetési költségeket mi fizetjük abból, amit kapunk, plusz amit még keresünk hozzá. A felsőbb szervek elismerik, hogy jogosan követelünk többet, de nem tudnak adni...

• Hogyan segítenek magukon?- Úgy, hogy 1990-ben, amikor igazgató lettem, 307 diákunk volt, most pedig 620 a létszám. Erre azért volt szükség, hogy mivel „fejpénzt” kapunk, megkapjuk azt az összeget, amit korábban.

• A létszámemelés viszont több kiadást is jelent!- Ezt úgy oldjuk meg, hogy a fiúk produktív munkával keresnek néhány koronát; a kollégiumban 260 személyt tudunk elszállásolni, csoportokat fogadunk és étkeztetünk, tanfolyamokat tartanak nálunk és más iskolák diákjait is befogadjuk. A konyhát is kihasználjuk, nemcsak a saját gyerekeinknek főzünk, hanem a szomszéd iskolának is, és több vállalathoz kihordjuk az ebédet.

0Hány osztályos az iskola?- Tizennégy szlovák és nyolc magyar tanítási nyelvű osztályunk van. Ez az arány nem tervezett, mi a jelentkezők kilencven százalékát felvesszük. Tavaly ugyan már megszabták, hány gyereket vehetünk fel, de a következő tanévre is 320 helyet kértünk.

A r'ryi/'Wi/íí’.'tf /lírí/ira/jí'?

~ iriiijz-ii JCM'vt'twtvut isMLuriUK.- Büszkén mondom, hogy kilencven- ben hat szakmában szereztek jártasságot a gyerekek, most kétszer annyiból választhatnak. Kőműveseket, ácsokat, festőket, épületasztalosokat, géplakatosokat, villanyszerelőket, bádogosokat, bútorasztalosokat képeztünk. Tető- és padlóburkolóknak, stukatőmek, munkaszervezőnek nemigen jelentkeznek.

0 Mely szakmák a legvonzóbbak?- A legtöbben festőnek és bútorasztalosnak jelentkeznek. Ez utóbbiak a büszkeségünk - mindenütt nagy sikert aratnak; a szakmai versenyeken a diákjaink általában a legjobbak között vannak.

0 Érettségivel végződő szakok bevezetését nem tervezik?- Az Európai Unió Phare-programján belül készítik elő a pedagógiai dokumentációt - a pozsonyi központ segítségével -, amelynek célja az ipariskolák és az inasiskolák között levő különbség felszámolása. Szlovákiában húsz iskolát - 12 inasiskolát és 8 iparit választottak ki, ahol valószínűleg már szeptembertől bevezetik az új oktatási módszert. A mi intézetünk - egyedül a járásból - bekerült a kiválasztottak közé. Az EU anyagi támogatást is nyújt, s a legjobb szakembereink ingyenes átképzését. A tervek szerint az új tanévben az első évfolyamban általános szakmai képzés folyna, a tanulók csak a következő évfolyamban választanának szakot, s a harmadik év végén az EU országaiban érvényes tanonclevelet kapnának A szén

(A szerzőfelvétele)

zéssel a helyettesem, Srámek mérnök úr foglalkozik.

• Mindenki automatikusan ilyen tanonclevelet kapna?- Nem... A legügyesebbek negyedikbe mennének és megszereznék az érettségit. Eddig is lehetett és lehetne érettségit szerezni a harmadik osztály elvégzése után, nappali tagozaton egy, levelezőin két év alatt, de csak a rendelkezésre álló pénzből. Viszont plusz 20-40 órát nem tudunk kifizetni, örülünk, hogy nem kell elbocsátani az embereket.

0 Nem merült fel az iskola privatizálása?- Ilyen hatalmas intézményt kockázatos magánkézbe venni. A törvény lehetővé teszi, hogy bérbe vegyük az államtól, de kevesebb volna a dotáció. És azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy hozzánk olyan szülők gyerekei jelentkeznek, akiknek az anyagi helyzete rosszabb az átlagnál. Ók nem tudnának tandíjat fizetni. Sokan még a kollégiumot sem veszik igénybe. A 620 saját diákunk közül csak 120 a bentlakó.

0 A szülőnek mennyibe kerül a gyerek taníttatása?- Nálunk tandíj nincs, de... A Priemstav korábban fizette a kosztot és a szállást. Ez a teher most a szülőkre hárul. Az egész napi koszt - négyszeri étkezés - 39 korona. Csak az alapanyagot számítjuk fel. Az intemátus havi kétszázba kerül.

0 Nem sok.- Nem. Havi ezer korona. De ha ne adj Isten, mind a két szülő munka nélküli... Viszont az állam sem búja viselni a szociális terheket, áthárította a szülőkre - véleményem szerint jogosan. A gyerekek évente egy pár cipőt és munkaruhát kapnak - mintegy ezer korona értékben. Azelőtt a szerszámokat is mi vettük, de megbeszéltük a szülőkkel, hogy aki teheti, vásárolja meg, hiszen ez megmarad. Tapasztalatból tudjuk, hogy sokkal jobban megbecsülik a sajátjukat; korábban sok szerszámot tönkretettek. A szülők kilencven százaléka meg is veszi, aki meg rossz anyagi helyzetben van, megkapja az iskolától.

0 Lányok is tanulnak önöknél?- Nálunk nincsenek lányok, mivel „hagyomány”, hogy csak fiúkat toboroztunk, illetve vettünk fel. De semmi kifogásunk a lányok ellen. A következő tanévre már 310-en jelentkeztek. Hét lány is...

Knnnsz-Kiedrowska Csilla

INTERJÚ 1995. január 8. l/BSÉmap