Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-03-26 / 13. szám
Itosámap 1995. március 26. HIT ÉS ÉLET Alko holfüggőségtól szabadulni akarók lelki utánkezelése, alapítványi segítséggel, Bátorkeszin Az alkoholizmus betegség. Gyógyítása, más betegségekhez visz nyitva, sokkal bonyolultabb. Orvosi beavatkozástól, gyógyszer! sem várható biztos gyógyulás. A súlyos állapotú alkoholista mégis orvosától remél segítséget.- Doktor úr, gyógyulni szeretnék.- Beteg?- Igen.- Láza van?- Nincs.- Fájdalma?- Nincs.- Hát akkor?- Alkoholista vagyok... Elképzelhetetlenül hosszú, nehéz út előzte meg az alkoholista elh tározását, hogy szégyenérzetét leküzdve beismerje függőségét, an - önmagát is ámítva - sokáig tagadott. Tett már számtalan fogadt mat, határidőket tűzött maga elé, de mindig majd, és soha azonm Majd újévtől, majd a születésnap után... Önmagával viaskodva és í kudozva, sorra elodázgatta a sok-sok „majdot”, mígnem utol; mentsvárként, egy végtelenül hosszú lelki tusa után s az alkoholl vívott csata veszteseként, az orvoshoz fordult. Általában azzal a t vés elképzeléssel, hogy gyógyulása most már kizárólag az orvos k zében van. Egyben azzal áltatva magát, hogy néhány nehéz hetet 2 vészel valahogy, és az elvonókúráról gyógyultan tér haza... Mi mindig, most is másoktól várja a segítséget. Csakhogy az intézeti k zelés után ki-ki újra visszakerül a megszokott környezetébe, ahol ; ital sem hiányzik soha. Poharazgatásra mindig akad alkalom. Nehéz az ellenállás, sok az inger, kevés az akaraterő. Van-e egyá talán megoldás? A hitre támaszkodva A társadalmat anyagilag jócskán megterhelő elvonókúrák eddigi eredményessége nem éppen jelentős. Az egy-egy alkoholista gyógyítására költött tízezrek nem jártak különösebb eredménnyel. Nyugodtan megkockáztatom a kijelentést, hogy az elvonókúra költsége, az esetek túlnyomó többségében, kidobott pénz. Az alkoholista ugyan aláveti magát e kúrának, elvégre mi történhet? Anyagi felelősség ennek kapcsán eddig nem terhelte, a más számlájára pedig miért ne próbálkozna? Szó'cs Kálmán: „Segítségünk a lelki értékek gyarapítását, nem a felekezeti megoszlást szolgálja. ” A néhány hetes intézeti elvonókúra azonban nem elegendő. E felismerés, no és a segítés szándéka ihlette Szőcs Kálmán református lelkészt s feleségét, akik Bátorkeszin létrehozták a Reménység Alapítvány intézetét - a függőségüktől szabadulni akarók megsegítésére. Nem vaktában vágtak neki vállalkozásuknak. A Budapesten svéd példa alapján már évek óta jelentős sikerrel működő, hasonló intézet gazdag tapasztalatait akarják kamatoztatni hazai körülmények között.- A rehabilitáció a hitre támaszkodva történik - tájékoztat Szőcs Kálmán, aki az intézet alapítója és vezetője is egy személyben. - A korábban már kezelt alkoholbetegeknek nyújtunk segyítséget; azoknak, akik önszántukból jönnek el hozzánk. Azzal az eltökélt szándékkal, hogy végképp felhagynak az ivással.- Ahol az orvos, a gyógyszer, az intézeti kezelés nem segített, ott a hit hatásos mankó lehet a kilábaláshoz?- Az orvos elsősegélyt nyújtott, hisz intézetünkbe a már méregtelenített érdeklődőket várjuk. És hogy segít-e a hit? Az Istenbe vetett bizalom azoknak is erőt adhat, akik eddig sikertelenül próbálkoztak megszabadulni a függőségüktől, de önmaguk erre gyengének bizonyultak.- Intézetükbe tehát csak hívő embereket várnak?- Nem tekintjük feltételnek. Jöhet hozzánk bármilyen felekezetű, gyógyulni akaró személy. Az ateista is, bár azt valljuk, hogy hittel könnyebb a gyógyulás. A kérdések önmaguktól adódnak: vajon azok, akik eredetileg az orvostól várták a segítséget, csalódásuk után nem abban a reményben fordul- nak-e Istenhez is, hogy gyógyulásukhoz elegendő a hit? Nos, ahogy az orvosokban, úgy Istenben is csalódnak mindazok, akik csakis tőle várják gyógyulásukat. A hit szalmaszál, kapaszkodó, de nincs gyógyulás erős akarat nélkül. Szőcs Kálmán és felesége - az intézet pszichológusával, pszichiáterével, orvosával együtt - az akarat kifejlesztésében nyújthatnak támaszt. Az alkoholfüggőségtől való szabadulás időszakában védelmet adhatnak, az otthon lakóit távol tarthatják a kedvezőtlen hatásoktól. Mindaddig, amíg nem lesznek önmaguk is képesek az önvédelemre. Mi (vagy ki) okozza az alkoholizmust? Ezt a kérdést olvasom a budapesti testvérintézet első számú tesztfüzetében. Ilyen füzetből három van, s amennyiben a lelki „utókezelést” másfél évre tervezik (ezt tekintik minimális időnek a függőségtől való szabaduláshoz), akkor minden félévre jut belőlük egy, sok-sok kérdéssel. Az alkoholista általában hajlamos másban, önmagán kívül keresni függőségének okát. (Csalódás, az élettárs hűtlensége, sikertelenség.) Ezért fontos a valóság megismerése, de az is, hogyan került az illető az alkohol rabságába. A tesztekből kapott válaszok alapján végzik azután a magánfoglalkozást, mert a gyógyulás első feltétele a kór gyökereinek feltárása, illetve a megfelelő egyéni lelki terápia meghatározása. Az intézet létrehozásában egyébként nagy segítséget nyújtott a községi önkormányzat, noha az sem titok, hogy a község lakói aggodalommal figyelik az intézet létrejöttét. Félnek az alkoholisták betelepülésétől. Szomorú, hogy a polgármester-jelöltek - a választások előtti vetélkedésben - ezt is tromfként használták: az egyik jelölt támogatta, a másik ellenezte. Sőt! A vitának némi vallási színezete is támadt, mivel az intézet a hozzá tartozó megművelhető területtel valaha a katolikus egyház tulajdona volt. Szinte hihetetlen, de a politika a maga önző érdekeivel a leghumánusabb területekre is belopakodik... A gyógyulni kívánók, a felvételi feltételek teljesítése után, eleinte szigorú fegyelemnek vetik alá magukat. Az első hetekben felügyelet nélkül az intézetet sem hagyhatják el. Egy időre elszigetelik őket attól a külvilágtól, ahol az alkoholfogyasztás előbb a szenvedélyükké, majd a betegségükké vált; ahonnan ki kell ragadni őket. És e szakítás nem egyszerű dolog. Az intézet (amelyet inkább otthonnak neveznék!) lakóinak létszámát huszonötre tervezik. Ezen belül majd kisebb csoportokra osztják őket, így egyénenként is foglalkozhatnak velük. A Szó'cs Kálmánná, Gizella asszony: „Minden megtakarításunkat és szerény örökségünket, több százezer koronánkat áldoztuk felebarátaink megsegítésére.” tesztre adott válaszok alapján próbálják felkutatni lelki világuk titkait és kedvező irányba terelni az élethez és az önmagukhoz való hozzáállásukat is. A gyógyítás fontos eleme a munkaterápia. Az itt lakók napi néhány órás (délelőtti és délutáni) foglalkozását két munkavezető irányítja. Az otthon mellett elsősorban saját használatra, de később majd vállalkozásszerűen is - zöldségtermesztést, baromfi- és sertéstenyésztést tervezni Védenceiknek érezniük kell, hogy a munkáj mások számára is hasznos. Ez fontos buzdítás, az otthon elhagyása után majd megkönnyíti későbbi beilleszkedést. Lelkiekben a Bibliából merítenek erőt. Étkez után felolvasnak egy-egy részt a szentírásból, a részvétel ez esetben sem kötelező. Természetesen, az otthon lakói nem sziget hetők el tartósan a külvilágtól. Nem is lenne g szerű, hiszen hónapok múlva kikerülnek innen, kezdeti szigorúbb elzártság után egyedül is kin: hetnek a községbe, majd a hétvégeken a hozzátan zóikat is meglátogathatják. Ez ám az igazi erőpi ba! Vajon ki-ki ellenáll-e a nagy csábításnak? Várják a gyógyulni akarókat A Reménység Alapítvány otthona felkészült várja lakóit. Nem szociális menhelyre jönnek ide érkezők, hanem a lejtőn már-már megkapás kódoknak nyújtanak itt mentő kötelet. A felemi kedéshez. Az itt-tartózkodás sem ingyenes. C venéves korig csak olyan férfiak jelentkezhi nek, akik szociális juttatásukból hozzájáruln az otthon költségeinek fedezéséhez. A társad; mi támogatás pedig egyelőre még csak ígéret, i első hat hónap tapasztalatainak kedvező elbírál sa esetén, a népjóléti tárca is kilátásba helyeztf segítségét. A Szőcs házaspár türelmetlenül, kíváncsi várja a gyógyulandókat. Szokatlan intézeti fc máról lévén szó, nyilván az érdeklődők is alap san tájékozódnak. Annál is inkább, mert az ittl tűk szigorú kötelezettségekkel jár. A megkapás kodás reményében.
