Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-03-26 / 13. szám
l/BSärnap 1995. március 26. NAPJAINK FE RENC JÓZSEF CSÁSZÁR NAGYKESZIN ÉS KESZEGFALVÁN Mi tagadás, a mai rohanó világban már környezetünket sem érzékeljük, ahol nap mint nap megfordulunk. Talán még nem siklunk el teljesen műemlékeink, kastélyaink, templomaink, a természet nyújtotta szépségek felett, de a műszaki-technikai emlékeinket figyelmen kívül szoktuk hagyni. Nem így volt ez régen, hiszen 1856. szeptember 23-án őfelsége Ferenc József császár és Albert főherceg személyesen is megtekintette a csallóközi belvízrendezési munkálatoa sáncok-gátak kiépítése volt. Az Alsó-csallóközi Ármentesítő Társulat területén az első komolyabb, szervezett és megtervezett belvízvédelmi munkálatokat, a mesterséges sáncok és csatornák építését 1856-ban kezdték. Ugyanebben az évben készültek a csatornák torkolatánál a védőtöltésekbe épített zsilipek is. Hogy miért is volt az 1856-os esztendő műszaki téren - ma már kijelenthetjük - a tudománytörténet szempontjából jelentős? Mert ezen időpont előtt a belvizek levezetésére a természetes érmedrek, ARVIZVEDELMEROL kát, a csatornaépítést, és részt vettek két védőtöltésbe épített zsilip átadásánál. Nem célom tanulmányt írni a Csallóköz ár- vízvédelmi rendszeréről és fejlődéséről, csupán emlékezni szeretnék egy közel 140 évvel ezelőtti eseményre, mely mai szemmel nézve - amikor folyókat vagyunk képesek elterelni - talán jelentéktelennek tűnik, ám a XIX. század közepén nagy jelentőséggel bírt. E cikk a már említetteken kívül annak apropóján íródott, hogy talán részesei lehetünk egy új múzeum születésének, mely a Csallóköz árvízvédelmét lesz hivatott bemutatni. Köztudott, hogy a Csallóköz a környező folyók vízállásához viszonyítva kb. közepes vízmagasságnál fekszik, így az árvizek ellen már több száz éve töltések emelésével védekeztek. Ezt a Csallóközben elszórtan található töltésmaradványok is igazolják. Az 1650-es évektől az ár- vízvédelmi ügyeket már a vármegyék hatóságai vették kezükbe. A XVIII. század vége felé Komárom vármegyében több védelmi rendszert is terveztek, és 1828-tól védőtöltések emelése és zsilipek építése ügyében is intézkedtek. 1840-ben Pozsony vármegyében a Vág szabályozásának tanulmányozására bizottságot szerveztek. 1845-ben Bősön gróf Waldstein János elnökletével megalakult a Csallóközi Vízszabályozási Társulat. 1862-ben gróf Károlyi Lajos megalapítja a szered-komá- romi Vág-szabályozó társulatot, és végül 1876-ban komáromi székhellyel megalakult az Alsó-csallóközi Belvízlevezető Társulat, mely utódintézményeivel ma is működik. A Csallóköz lakosainak sorsa emberemlékezet óta összefonódott a folyókkal, a vízzel. Megélhetést biztosított, de sokszor bánatot és katasztrófát is hozott. így vetődött fel a kérdés: hogyan lehetne megszelídíteni a folyókat? A legrégibb védekezési mód a folyók mentén Ez az épület csaknem száz éve, 1897-ben épült Pat és Virt között; úgy tervezik, most ázvízvédelmi múzeumot nyitnak benne Ipolyi Arnold így örökítete meg 1856-ban a keszegfalui zsilipet (Archívumi felvételek) holtágak töltéseit átvágással tudták csak megbontani, hogy a vizet elvezessék. 1856. szeptember 23-án egy belvízátengedő zsilipet adtak át Nagykeszin. Sajnos, ennek az építménynek már csak a maradványai láthatók az új töltés tövében, ugyanis az árvízvédelmi töltések rendezésekor 1960 körül elbontották. A gátőr raktárában található márványtábla utal csupán az egykori jelentős ünnepre. Olyan fontosnak bizonyult ez a műszaki megoldás, hogy maga Ferenc József császár is részt vett az üzembe helyezési ünnepségeken, Waldstein János gróf pedig a zsilip és a csatorna történetét, műszaki jelentőségét ismertette a vendégekkel. A császár látogatásának tiszteletére a zsilip oldalfalába egy márványtáblát helyeztek el. melyen a következő szöveg volt olvasható: ...1856 September 23-kán ő. cs.: kir. apostol Felsége Ferencz József kegyes Császárunk és királyunk e müvet személyesen megtekinteni a Csallóköz vízszabályozását előmozdítani legkegyelmesebben méltóztatott. Ipolyi Arnold az 1850-es években bejárta a Csallóközt. Tanulmányútjáról Csallóközi utiké- pek címen tartalmas néprajzi cikkben számolt be a Vasárnapi Újság 1858-as számaiban. Már ő is különös figyelmet szentelt az 1856-ban Keszeg- falván is üzembe helyezett zsilipnek, mely áthidalta a magas töltést. Ferenc József csallóközi látogatása alkalmával Nagy- kesziről négyes fogatával áthajtott Keszegfalura, ahol szintén részt vett az átadási ünnepségeken. Ipolyi rajzon is megörökítette az építményt. E nagy jelentőségű eseményt a keszegfalui zsilip jobb oldalán elhelyezett márványtábla örökítette meg, melyen a következő sorok olvashatók: „Mltgos gr. Waldstein János Csallóközi szabályozási elnök úr buzgósága, Ngs. cs. k. megyefőnök Armosz János úr erélye által az összes Csallóköz kitartó fáradalmával és költségén épült MDCCCLVl. ” A keszegfalui ünnepség után a császár Komárom felé vette útját és Aranyos határában megtekintett egy épülőben levő csatornát is, amelyet látogatása emlékére Császárcsatornának neveztek el. Megállapíthatjuk, hogy e műszaki-technikai zsiliprendszer meghatározta Csallóköz további gazdasági fejlődését és mezőgazdaságát is. Mára kevés ilyen ipari jellegű, elődeink leleményességét bizonyító létesítmény maradt fenn, például a keszegfalui és páti határban található szivattyútelep. Csallóközi ipari emlékeink értékét az is emeli, hogy a páti határban, a Zsitvatoroknál található, közel százéves szivattyútelepen a Komáromi Ármentesítő Társulat Jankoviő mérnök, igazgató kezdeményezésére a közeljövőben egy egyedülálló vízügyi-árvízvédelmi múzeumot tervez létrehozni. Ezzel nem csak védjük, hanem gyarapítjuk is a Csallóköz muzeális értékeit. Dr. Szénássy Árpád DOROGI FELHÍVÁS Megbékélést A dorogi felhívással első ízben Bátorke- szin találkoztam. Szabó Edit polgármestertől hallottam, hogy tavaly május nyol- cadikán, a második világháború hősi halottainak emlékművénél tartott ünnepségen a falu lakossága nyilvánosan is támogatta a csatlakozást a dorogi felhíváshoz, valamint azt, hogy a háború befejezésére emlékezve e napon minden évben ünnepséget tartsanak a béke jegyében. A dorogi felhívást 1993 májusában Dávid Anna, Dorog város polgármestere kezdeményezte. Lényege, hogy felhívják a települések, falvak és városok lakóit az egész világon, hogy fajra, nemzetiségre, vallásra és nemre való tekintet nélkül a megbocsátás, a megbékélés és az együvé tartozás szellemében nyújtsanak kezet egymásnak. A dorogiak a világ összes népét felhívják: csatlakozzanak a dorogi békeünnepségen 1993. május 9-én megfogalmazódott gondolathoz, hogy ezentúl közösen, vagy külön-külön minden évben emlékezzenek a II. világháborús emlékműnél a háború borzalmaira és általában az összes, napjainkban dúló értelmetlen háborúra. „Hadd legyen ez a nap a Megbékélés napja az egész világon!" - áll a felhívásban. Az ünnepségek keretében lehetőség nyílik a polgármesteri díj odaítélésére is: aki valamilyen kimagasló eredményt ér el sportban, kultúrában, tanulmányokban vagy bármi másban, legyen ötéves óvodás, diák vagy hetvenéves nyugdíjas, a polgármester egyszeri díjat ítélhet meg neki. Bátorkeszin az első díjkiosztásra a mostani májusi ünnepség keretében kerül sor, mivel az önkormányzati testület az idén jóváhagyta ennek alapszabályait. A díj pénzjutalommal is jár - összege egyelőre háromezer korona -, és a községben az egyik sikeres sakkozónak, valamint egy versmondónak van esélye az elnyerésére. A dorogi kezdeményezéshez már csatlakozott önkormányzatok vagy polgármesterek is tovább terjesztik a felhívást. Szövegét továbbküldik polgármester-kollégáiknak, hangsúlyozva a felhívás lényegét: időben felhívni a veszélyre azok figyelmét, akik meggondolatlan, karrierista ambícióikkal veszélyeztetik értékeinket. A feladó egyben felhívja a címzettet, hogy amennyiben csatlakozik a felhíváshoz, rövid közleményben bármilyen nyelven tudassa ezt a többnemzetiségű Dorog város önkormányzatával a következő címen: Dorog város polgármestere, 2510 Dorog, Bécsi út 71. A dorogiak minden új jelentkezést örömmel fogadnak. (g-1) Faluteve Nemeskajalon Amikor a helyi hangszóróban valamilyen hirdetést készülnek bejelenteni, többnyire zenével jelzik a kezdetét, melynek hallatára a lakosok általában kiállnak a kapuba, hogy jobban hallják a híreket. Csakhogy amikor a legfontosabb rész következne, az úton nemegyszer elhúz egy teherautó, és robaja elnyomja a hangszóró hangját. Nemeskajalon rövidesen nem érheti ilyen bosszúság a lakost... A Galántától hat kilométerre fekvő faluban nemsokára valószínűleg az lesz a módi, hogy a lakos a hirdetést jelző zenére nem a kapuKosztolányi Tibor: Minden itt van, ami kell, csak éppen az engedély hiányzik (A szerző felvétele) ba áll majd ki, hanem a tévékészüléke elé ül le, hogy meghallgassa a helyi híreket. Ezt Kosztolányi Tibor, Nemeskajal polgármestere állította, s bizonyítandó, hogy nem a levegőbe beszél, mindjárt be is vezetett a községi ^hivatal egyik kis helyiségébe, ahol már minden műszaki felszerelés készen áll ahhoz, hogy a helyi tévé megkezdje sugárzását. Már csak az engedélyre várnak, kérvényüket néhány hete nyújtották be a rádió- és tévétanácshoz. Első hallásra azt gondoltam, kábeltelevízióról van szó, amilyen Nagymegyertől kezdve már szerte az országban több helyen létezik, de a polgármester felvilágosított: ez egészen más - az éteren keresztül fognak sugározni. Próbálkoztak a kábeltévével is, de nagyon költséges dolog, ezért a lakosok részéről nem is volt iránta nagy érdeklődés. A nemeskajali kezdeményezés egészen új. a polgármester is úgy tudja, hogy ebben ők az úttörők. A kisebb íróasztalon is elférő berendezés legnagyobb előnye az olcsósága: mindössze százötvenezer koronába kerül. A másik nagy előny, hogy a lakosoknak egyáltalán semmit nem kell hozzáfizetniük. Egyszerűen a már meglévő antennáikon vehetik a községházáról sugárzott adást. Ha pedig a régi antenna éppen ellenkező irányban van elhelyezve, akkor a tervek szerint a községi hivatal olcsón, mindössze 50-100 koronáért kínál majd megvásárlásra egy kicsi, harminc centiméter átmérőjű antennát, s a községháza felé fordítva tisztán vehetik majd vele az adást. Persze, ne komoly tévéműsorokra vagy riportokra gondoljunk. Elsősorban az olyan helyi jellegű hirdetéseket továbbítanák a tévéhullámokon, amelyeket eddig csak a község hangszórói hirdettek ki. Ennek egyik előnyét már a bevezetőben ismertettük, de az sem elhanyagolható tény, hogy a tévéadó százötvenezer koronás beszerzési árával szemben a hangszórórendszer felújítása mintegy félmillió koronába került. A napi hírek mellett a járási sportesemények eredményeit vagy egyéb rendezvények műsorát is közölhetik, ami a felszereléshez tartozó kis számítógép segítségével a teletexthez hasonló formában jelenik meg az adásban. A berendezéshez tartozik egy képmagnó is, így aztán a videokamerával felvett esküvői vagy keresztelői szertartást, az iskolai gyermeknapi ünnepséget, a nyugdíjas-találkozót és egyéb eseményeket is továbbíthatnak a tévéképernyőre, de akár egyenes adásban is sugározhatják őket. - Én nem bánnám, ha a képviselő-testületi ülést is egyenes adásban közölnénk, de ettől már előre félnek a képviselők - árulta el a polgár- mester, ám mindjárt hozzátette -, pedig a helyi képviselő-testületben olyan politika folyik, hogy több parlamenti képviselő példát vehetne tőlünk. Kosztolányi Tibor nem titkolta a kételyeit: attól tart, hogy a tévétanács nem siet majd megadni az engedélyt, hiszen a kommersz tévétársaságoknak is problémáik vannak a hasonló kérvényekkel. Pedig, ha a bürokrácia nem akadályozná, más kispénzű, de fejlődni vágyó önkormányzatok számára is követendő példa lehetne a nemeskajali kezdeményezés. Gaál László
