Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-03-19 / 12. szám
1995. március 19. GYERMEKVILÁG A bumerángról úgy tudtuk, hogy az az ausztráliai természeti népek sarló alakú, többnyire fából készített különleges hajítófegyvere. De egy dél-lengyelországi barlangban egy mamutcsontból készített, a bumerángra erősen emlékeztető lelet került elő egy emberi hüvelykujjcsont egy ízének, állatcsontoknak és emberkéz készítette eszközöknek a társaságában. Az ételmaradványokból arra következtetnek, hogy a barlanglakok a bumerángszerű fegyverrel rénszarvasra vadásztak. A régészek ennél régebbi időből származó hasonló eszközről nem tudnak. E fegyver belső - homorú - oldalát megmunkálták, csiszolták, míg domború külső felületén a metszőfog megmunkálatlan felszínén olyan repedések láthatók, amelyek valószínűleg még az állat életében keletkeztek. Kérdéses azonban, hogy ez a bumerángra nagyon emlékeztető fegyver csakugyan olyan volt-e, mint amelyik visszatér ahhoz, aki elhajította. Az a tény ugyanis, hogy ez a csakugyan bumeráng alakú eszköz mamutagyarból készült, ellene szól annak, hogy bumerángként használták. A mamutagyar ugyanis rideg, törékeny, s ezért ha a megcélzott állat helyett például egy sziklát találtak el vele, darabokra kellett törnie. Valószínűbb, hogy a tárgy kultikus* célt szolgált, esetleg hatalmi jelvény volt. (ÉT) *Kultikus = a hitélethez, a vallásgyakorlathoz tartozó BATTA GYÖRGY Furcsa világ! Az ember maholnap eljut a csillagokba, ám az első kolbász készítőjének még nincsen szobra! Tudjuk, ki szerkeszt rakétákat, ki épít repülőket, de nem is sejtjük, ki volt, aki kitalálta: nincs pompásabb csemege a Földön, mint hús, fokhagyma, só és paprika vékonyka, füstölt bélbe zárva. Ki volt a mester? A feltaláló, aki egy havas napon megtöltötte az első szálat, s füstölni kezdte az udvaron? Mert nagy dolog, hogy a rakéta az égbe visz, de fölröpítenek a gyönyörig a kolbászízek is. Szeretlek, te nagyszerű étek, te mennyei jó, te ízlelhető, tapintható, szagolható! Szeretlek, ha a lábaskámban, akár a kígyó, összetekeredsz, s megsütve a kenyeremre kúszol: gyönyörök gyönyöre ez. Míg eszem, számon nem jön ki szó. A nyelv ilyenkor nem beszédre való. A kolbász olyan furulya, mitől a gyomorban szól a muzsika. Kolbászok Szencen, Tornaiján, Tokajban: ahány ház, annyi íz abban! Kamrákban kolbászok lógnak, mint jégcsapok, áradnak belőlük illatok, s bódítnak úgy, ahogy szépfüstű, jácintos udvarok. Persze jobb lenne, ha a kolbász, akár a cseresznye, fán teremne, s belőle az egész világ ehetne, ám addig is, amíg a kolbászfa kinő, köszöntlek, drága kolbásztöltő mesterek, Szencen, Tornaiján, Tokajban: fenséges étek a kolbász, gyönyörünk lakozik abban! I volt, hol nem volt, I—I | \ I Nekeresden túl Vy 1 volt, Nevesincsen innen volt, az egyszeri királynak csak egyetlen foga volt, az is beletörött a beleden kenyere keletien hajába.- Hej, mákos teringette, mézes borongatta - ütött az asztalra az egyszeri király -, micsoda király vagyok én, hogy még bélé sincs a kenyeremnek! Hozzatok hamar a péktől egy kalácscipót! Bélé foszlós legyen, haja, mint a selyem! Gyémántos főudvarmester oldalba könyökölte a rubintos főkamarást, rubintos főkamarás az aranyos főajtónállót, aranyos főajtón- álló az ezüstös főszakácsot, az ezüstös főszakács a vászonkötős kis kuktát, vászonkötős kis kukta a tenyerébe szedte a lábát. Gyíknak ment el, csigabigának jött vissza.- Van már kis szék, csak lába kék, uram király, tisztel a pék. Vékával méri becsületed, mogyoróhéjjal a hiteled. Annyi már nála az adósságunk, hogy a harmadik szomszéd ajtaját is mind telekré- tázta vele.- Hej, kécskei kecske, csókái csóka! - fohászkodta el magát az egyszeri király. - Micsoda király vagyok én, hogy még a pék se ád hitelbe! Hamar vigyetek neki egy erszény aranyat a ládafiából! Száz aranypengőt, ragyogót, csengőt! Főudvarmester oldalba könyökölte a főkamarást, főkamarás a főajtónállót, főajtónálló a főkincs- tárost, főkincstáros elment, mint a sólyommadár, visszajött, mint az ólommadár.- A fejemnek grácia, üres a ládafia. Nagy pénznek kis helye: csak azzal van tele.- Hej, túrótlan rétes, almátlan bélés! - keseredett el az egyszeri király. - Száz palotámban ezer terem, s nincs egy betevő falat kenyerem. Ezer szolgámon arany a ruha, csupán énrajtam rongyos a suba! Tenger jobbágyom, özön az adó, s nem marad belőle se író, se savó! Kis balta nagy foka: mi ennek az oka? Egyszeri királynak könnye záporzott, vászonkötős kukta hamar rostát hozott, könnyeit a király abba ejtette, úgyhogy az udvarát árvíz fenyegette.- Bánja a kánya! - legyintett a király. - Könnyeimet addig el nem állítjátok, ameddig a nincsnek okát nem adjátok!- Hiszi a piszi! - legyintett a király. S mint sebes eső, könnye záporozott, vászonkötős kukta lyukas vödröt hozott, könnyeit a király abba eregette, már az egész várost árvíz fenyegette. Gyémántos szolgák, gyöngyös cselédek addig súgtak-búgtak, míg Gyémántos szolgák, gyöngyös cselédek eszük összetették, s amit kisütöttek, aranytálcán a király elé tették:- Uram király, az adó úgy elolvadt, mint a hó! valahára megint észhez nyúltak:- Verejtékből pergett az adó rakásra; hogy a nap rásütött, elszállt, mint a pára.- Vak varjú látta, süket tyúk hallotta! - legyintett a király. A könnye még százszor jobban záporozott, hamar a kis kukta lyukas hordót hozott, könnyéit a király abba ejtette, már egész országát árvíz fenyegette. Úgy megijedtek az udvari méltóságok, hogy bújtak volna már a ládafiába is, ha belefértek volna. Kapkodtak fűhöz, kapkodtak fához, csak a kukta kapott a liszteshombárhoz. Ürgette, forgatta, zörgette, kongatta, utoljára kimarkolt belőle egy marék lisztet.- Van itt ész, hamar kész, uram király, ide nézz! Látod-e ezt a marék lisztet?- Palacsinta, bukta: látom ám, kukta!- No, uram király, mire ez a marék liszt a te markodba kerül, megtudod, hova lett az adó! A kis kukta akkor szétnyitotta a markát, s belehullajtotta a lisztet a főkincstároséba:- Tedd, ami a tiszted: add tovább a lisztet! Főkincstáros adta a lisztet a főszakácsnak, főszakács a főudvar- mestemek. Ide is ragadt, oda is tapadt belőle, végre semmi se maradt.- Hallod-e, kukta, ebből se lesz bukta! - csóválta meg a fejét a király, mikor a főudvarmester bele- rázogatta a tenyerét az övébe. - Mindnyájuknak lisztes lett a marka, nekem csak az ujjam hegyére jutott egy kicsi. A kiskukta azt a kis lisztet is le- törülgette a vászonkötőjével a király ujjáról, s a közben azt súgta a fülébe:- Uram királyom, láthatod magad, hova lesz a te tenger aranyad. Száz kézen átfolyik, egy szemig elkopik. Hej, talpra is ugrott az egyszeri király, s úgy szétütött a sok udvari léhűtő közt, hogy egy se állt meg Nekeresdtől Nevesincsig. A ládakulcsot pedig átnyújtotta a kis kuktának:- Fiamnak mondom: te viseld gondom! No, a kis kukta gondját is viselte úgy, mint a tulajdon apjának. Ófelsége többet sose panaszkodott, éte- le-itala meg nem fogyatkozott, napjában három kenyeret evett meg, hanem a haját meghagyta nektek. Mámutfogból t>umera.ng? ...hogy a (téli) magyal a tengeri és az óceáni éghajlat növénye? Északabbra az Atlanti-óceán mentén a bükkösök, tölgyesek alján egész Észak-Angliáig, és a Keleti-tengerig honos. Közép- és Kelet-Európábán hiányzik, a Kárpát-medencében csak Arad mellett ismert egy kisebb területen, a Nyugat-Balkán felől pedig megközelíti a Dráva vonalát. Virágai egyivarúak: vagy csak porzósak, vagy csak termősek, kicsik, 7-8 mm átmérőjűek, április-májusban nyílnak, illatosak. A termések gömbölyűek, kezdetben zöldek, majd őszre élénkpirosra érnek, s ha csak a madarak vagy a kemény fagyok el nem viszik, tavaszig a fán maradnak. Nagyon szép ősrégi díszfa. Nálunk inkább a tűző naptól védett, nedves talajú helyeket kedveli, s ott szép fává cseperedik. ...hogy az osztrigafarkas barnás vagy zöldes, lágy testét nagy, feltűnő tüskék borítják? A tüskék között védekezésre, hulladékeltávolításra és tisztálkodásra szolgáló, csipeszszerű, mozgatható szervecskék vannak. A nyugat-európai partokon és a Földközi-tengerben is honos. A sekélyebb vizekben él, kagylókkal táplálkozik. MEG ! w 2 © □ © mto □ m űr* * & © f * O O S t ■ □ © £) A 2-öv LT 4> <li-f* % © □ * Mind a két tábla ábrái között van egy, amelyik a másik táblán nem szerepel. Keresd meg, melyik ez a két ábra! MEGFEJTÉS A február 26-ai számunkban közölt feladat megfejtése: Tátrai Nemzeti Park. NYERTESEK: Kusník Gabika, Méhi: Rebres Anikó és Tibiké; Nagykapos; Farkas Mónika, Jóka; Kovács Hajnalka. Rimaszombat; Nagy Éva. Dunaszerdahely. Szerkeszti: Tallósí Béla
