Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-02-26 / 9. szám
1995. február 26. RIPORT Ma gyar csillagászmozgalom Szlovákiában A magyar amatőr csillagászok apostolának, Kulin György születésének kilencvenedik évfordulója kiváló alkalom arra, hogy dióhéjban felelevenítsük a szlovákiai magyar amatőr csillagászmozgalom majd 20 éves múltját. A népszerű magyar csillagász többször ellátogatott honi táborainkba, és tulajdonképpen a személyéhez kötődő magyarországi történéseknek köszönhetően alapozódott meg a szlovákiai magyar amatőr csillagászat jelene. Az égbolt szerelmesei Noha egyéni kezdeményezésekről már a századunk hetvenes éveit megelőző időszakban is beszélhetünk, mozgalomról csupán 1977-től, az 1. szlovákiai magyar amatőr csillagászati tábor megszervezésének időpontjától. Bödők Zsigmondnak, a honi amatőr csillagászmozgalom motorjának és a nyári tábor életre keltőjének köszönhetően az ógyallai csillagvizsgáló parkjában több tucat alap- és néhány középiskolás diák gyűlt össze. A tábor fiatal lakói ismeret- terjesztő előadásokat hallgattak, megtanulták a csillagos égbolton való tájékozódás mikéntjét, s a zöld gyepen elhelyezett távcsövek segítségével egy-egy érdekesebb égi jelenséget maguk is szemügyre vettek. A csillagászati tábor sikerén felbuzdulva a lelkes asztronómuspalánták minden évben találkoztak. A háromhetes nyári összejöveteleknek 1987-ig az ógyallai csillagvizsgáló parkja adott otthont. A Konkoly-Thege Miklós alapította csillagvizsgáló önkényes lerombolása miatt megromlott a viszony a tábor vezetői és a csillagvizsgáló gazdái között, így a nyári táborok átköltöztek Csicsóra, a Kálnoky-kastély udvarába. Annak ellenére, hogy a csillagászati mozgalom a dunaszerdahelyi népművelési intézetnek köszönhetően erősen Nyugat-Szlovákia-centrikus volt, a nyári táborokat az ország keleti régióiból is látogatták. Akik az első összejövetelekre még ötödik-hatodik osztályos kisdiákként jutottak el, azok közül ma már többen diplomás csillagászok, matematikusok vagy éppen geofizikusok. 1981-ben a szlovákiai magyar amatőr csillagászok megalakították a Konkoly nevét viselő, nem hivatalos szervezetüket. Három évvel később csatlakoztak a Szlovák Csillagászok Szövetségéhez, és dunaszerdahelyi központtal egy önálló csoportot hoztak létre. A nyári táborozásokon kívül kisebb-nagyobb rendszerességgel havonta szemináriumokat tartottak. Távcsöves megfigyeléseket végeztek elsősorban az ógyallai csillagvizsgálóban, majd több alkalommal jártak a Szlovák Tudományos Akadémia Lomnici-csúcson található, napkutatással foglalkozó csillagdájában. Trifid néven saját időszakos kiadványt jelentettek meg, amelyben megfigyeléseikről, egy-egy érdekesebb égi jelenségről, esetleg műszaki megoldásról adtak számot. Távcsöveiket javarészt maguk készítették, sőt az ügyesebbek maguk is tervezték. Erre nemcsak lapos pénztárcájuk kényszerítette őket, hanem az a tény is, hogy az amatőrök számára gyakorlatilag senki sem készített csillagászati távcsöveket. Ma sincs ez másként. A helyzet csupán annyiban változott, hogy a távcsőtükrök csiszolásához villanymotorral hajtott csiszolókorongokat használnak. Ez lerövidíti a csiszolás egyébként nagyon fáradságos munkáját, ugyanakkor egyenletesen görbülő felület alakítható ki. A Bödők Zsigmond vezette hazai csillagászok számos nemzetközi, csillagászati adatokat gyűjtő intézménnyel tartanak fenn jó kapcsolatot. A vezető két kisbolygó-felfedezésén túl elsősorban a kisbolygók csillagfedéseinek megfigyelésében könyvelhetnek el sikereket. Méreteikből adódóan ugyanis a kisbolygók pályája csak a világ több pontján észlelt okkultációs eredményekből számítható ki. Nagyon fontos megfigyeléseket tesznek továbbá az amatőr csillagászok olyan időszakokban, amikor a környező országokban borús az égbolt, Szlovákiában viszont jó látási viszonyok uralkodnak. Amatőr csillagászainkat mostanság az önálló szervezet alakításának gondolata foglalkoztatja: Bödők Zsigmond állítása szerint még ez év márciusában megalakul a Szlovákiai Magyar Csillagászati Társaság. Ugyanakkor egy olyan alapítványt is szeretnének létrehozni, amely a tudomány eszközeivel küzdene a csillagászati ismeretek „ho- roszkópos” elferdítői ellen. Kosár Dezső A TETOVÁLÁ! ELTAVO Az ember ősidők óta ékesíti, festi a bőrét. A természeti népek körében ma sem megy ritkaságszámba az a szokás, hogy törzsi ünnepre, mágikus szertartásra készülődvén a férfiak — vagy nők is — kifestik arcuknak és testüknek kisebb-nagyobb részét. De a színészek, a bohócok és a nők kelléktárában szintén föllelhetők a különféle festékek. Minthogy a színezékanyagok nem ivódnak be a bőr mélyebb rétegeibe, lemoshatok a test felszínéről. Nem szabadulhatunk meg ilyen könnyen a tetováláshoz használt festékektől, mert azokat életre szólóan szur- kálják bele az ember bérőbe. A tahiti tatau szóból származó tetoválás szó egy eredetileg mágikus célokat szolgáló műveletet jelölt, később azonban a büntetésből, bizonyos emberek megjelölése céljából végzett eljárást nevezték így. Azt a VIII. századi japán embert, akinek a homloka vagy arcának a szem körüli része tetoválva volt, nemcsak a társadalom vetette ki magából, hanem a családja is végérvényesen kitaszította. De néhol egészen a múlt század második feléig tetoválással büntették a hadseregből és a tengerészeitől meg- szökötteket és a „rossz jellemű” katonákat is. A múlt század végére, századunk elejére amolyan emlékeztetővé, nemegyszer giccses emlékké szelídült a tetoválás. Az ujjperece- ken rendszerint a születésük vagy egy-egy számukra emlékezetes csatának az évszámát örökítették meg a férfiak, majd a matrózok meg az örömlányok női-, illetőleg férfinevekkel, monogramokkal és különféle rajzokkal díszítették főképp a karjukat és a mellüket. Szomorú példái a tetoválásnak a náci haláltáborok, ahol a foglyok karjába szurkálták be az azonosítási számukat. Manapság elsősorban a feltűnni vágyó, a „belevalóságukat” vagy a hovatartozásukat ekképp is jelezni akaró fiatalok meg a bűnözők tetováltatják magukat. Például a galerik gyakran tetoválják tagjaikat, akár akarják azok, akár nem. De évek múltán az előbbiek közül is sokan mindent elkövetnek azért, hogy megszabaduljanak a testükön éktelenkedő jelektől. Arra azonban föl kell készülniük (habár jobb lett volna erre a tetoválás előtt gondolniuk), hogy bármilyen eljárással kísérlik is meg tetoválásukat eltávolítani, az többé-kevés- bé szembetűnő nyomot hagy a bőrükön. Aki azt akarja, hogy minél kevesebb nyoma maradjon rajta a tetoválásnak, az bízza orvosra annak eltávolítását. A g tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy akik maguk pró- ti bálkoznak meg ezzel a csöppet sem könnyű feladattal, rí olyan sérülést okozhatnak a bőrükön, amelyet az orvos h esetleg még nagyobb esztétikai károsodás árán tud csak g helyrehozni. Gyakori hiba, hogy a hozzá nem értők erős KOCSIVÁSÁRLÁSKOR: H VldCOl Statisztikai adatok bizonyítják, hogy Szlovákiában jelenleg mintegy háromszor annyian vásárolnak használt kocsit, mint újat. Az okokat nyilván szükségtelen boncolgatni, mint ahogyan az a körülmény sem szorul különösebb bizonygatásra, hogy az ilyen vásár milyen kockázati tényezőket rejt magában. Ráadásul a használtkocsi-vásárlásnál igencsak beszűkül a mozgásterünk. Ez jól illusztrálható a két leggyakoribb vásárlási formán keresztül. Az újsághirdetésnél a választék óriási ugyan, de magáról az autóról nem tudunk meg többet, mint amennyi három-négy sorba belefér. Ha ezt kevésnek találjuk, nem marad más, mint a helyszínre menni. Esetenként jó messzire, vagy több helyre is. Ha pedig az autóbazárt választjuk, ott oda-vissza végigmustrálhatjuk ugyan a kínálatot, de arra semmi garancia, hogy akárcsak egyetlen olyan kocsit is találunk benne, amijyet keresünk. Ha tehát többet akarunk látni, megint csak mennünk kell bazárról bazárra. Akárki mondhatná: ez is velejár, jobbat erre nem lehet kitalálni... Pedig lehet, mi több, már ki is találták! Ez az AVS, azaz az Autovisual system, s ez az elnevezés talán már sejtetni engedi, miről van szó. Lényegében olyan rendszerről, amely egy bizonyos régió teljes használtautó-kínálatát a számítógép memóriájában rögzíti, és erről az állományról, a lehető legegyszerűbb módszerrel, gyakorlatilag minden megtudható. E régió lehet akár egész Szlovákia is, hiszen „csak” azon múlik, mennyire sikerül összpontosítani a kocsipiacról származó információkat, elvégre a számítógépben 64 ezer autó számára van hely! Ami tehát a választékot illeti, nagyobb nyilván nem is lehet. Ezzel a tudattal állhatunk oda a tömzsi pultba beépített színes monitor elé, amelyen a program elindítása után megkezdhetjük a szűrést. Közölhetjük a számítógéppel: milyen típusú kocsit óhajtunk, mennyiért, milyen motorral, milyen színben, hány ajtós legyen a karosszéria, mekkora legyen a csomagtér. Minden egyéb tényezőtől függetlenül kiindulhatunk a kocsi életkorából, a lefutott kilométerek számából, sőt akár abból is, hány tulajdonosa volt eddig. De kezdhetjük akár azzal, hogy csupán a 150 ezer korona feletti kocsikat kéijük. A számítógép válasza ez lesz: ilyenből (pl.) 52 darab van, kérem, határozza meg közelebbről, milyet akar (márka, karosszéria- és motortípus stb.) És így tovább, lépésről lépésre, egészen a válogatás utolsó előtti stádiumáig. Z. urat például csak a 200 ezer koronánál nem drágább, öt évnél nem öregebb piros színű dízelkocsik érdeklik. Ha e kritériumok szerint szűkítette a kört, a gép ekkor felkínálhat neki - mondjuk - öt Peugeot-t, 36 Fiat Unót, legalább ennyi Volkswagent, aztán tucatnyi Citroent és így tovább, ami a megadott márka és ár kombinációjába belefér. Tételezzük fel, hogy többen választottak EGYET: ezt a kocsit aztán „ízekre szedhetik”. Kapnak róla mindenekelőtt öt fotót: magáról a kocsiról, aztán a műszerfalról, a belső térről (ülések), a motorházról és az esetleg károsodott részekről. Képernyőre hívhatják az összes elképzelhető műszaki adatot, az autó méreteitől kezdve (garázstulajdonosoknak fontos) egészen a kompressziós viszonyszámig. A legeslegvégén a számítógép közli, hol található ez a kocsi - az érdeklődőnek már valóban csak azt kell eldöntenie, megveszi-e vagy sem. Mindent, amit ehhez tudnia illik, már tud róla. A számítógép-fóbiában szenvedőket megnyugtathatjuk, hogy a berendezés kezelése semmiféle szakértelmet nem igényel. A program úgy van megszerkesztve, hogy csak a képernyő megfelelő mezőjét kell az ujjunkkal megérintenünk, és máris végrehajtottunk egy szűrést. Az egész rendszer felépítése annyira logikus, hogy a pult előtt állva húsz másodperc alatt megérthető. Szólni kell még a „számítógépes bazár” néhány további előnyéről. Elsősorban arról, hogy az egyéni eladó, ha ezt a formát választja, az utolsó pillanatig használhatja a kocsiját. A másik a folyamatos adatfeltöltés, illetve a nyilvántartásból való törlés lehetősége, üzemeltetés közben is. A harmadik inkább lélektani jellegű: a legtöbb ember sokkal szabadabbnak érzi magát vásárláskor, ha kedvére „turkálhat” a kínálatban és alaposan megmustrálhatja a portékát, mintha minden apró információért az eladót kéne nyaggatnia. Márpedig ez a rendszer éppen az előbbit teszi lehetővé. Cikkünk írásának időpontjában két ilyen vi- deobazár működött Szlovákiában; az egyik Besztercebányán, a másik a legnagyobb pozsonyi áruházak egyikében (Dom odievania). Intenzíven folytak azonban a tárgyalások a Ben- zinol képviselőivel e rendszer felszereléséről a vállalat némely benzinkútjánál. Ami pedig a „turkálást”, tehát a válogatást illeti - ingyen és bérmentve végezhető, korlátlan ideig. Legfeljebb a mögöttünk sorban állókra illik majd tekintettel lennünk. Vas Gyula
