Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-02-12 / 7. szám

Dopping az európai labdarúgó-bajnokságokban OL ASZORSZÁG: Kokainkirályság A 60-AS ÉVEKBEN KEZDŐDÖTT... védje, Eduardo Bortolotti az eltiltás alatt telje­sen lerobbant, s jelenleg munkanélküli. Úgy tűnik, az olasz futballisták okultak a ko­rábbi esetekből, s az amerikai világbajnokságról valamennyien emelt fővel utazhattak haza. Ma­radona viszont nem! Ezúttal is botrányhőssé lé­pett elő. Mind a mai napig nem került pont az ügy végére. Michel d’Hooghe, a FIFA orvosi bizottságának elnöke: „Maradona több napon át doppingolt, ugyanis vizeletmintájában öt(!) tiltott szert is találtunk. ” Az argentin futballista beismerte, tévedésből a Ripped Fast vita­minsűrítmény helyett a tiltott listán szereplő Ripped Fuelt fogyasztotta. Ha az illetékesek biztosak lettek volna a dolgukban, akkor Mara- donát nem 15 hónapra tiltják el, hanem örökre. Diego Maradona, az argentin labdarúgó­válogatott egykori csapatkapitánya nagy port felkavart kokainbotrányát követően ti­tokban, álruhában távozott az Apennini-fél- szigetról. Meg sem várta az Olasz Labdarú­gó Szövetség fegyelmi bizottságának dönté­sét, mely szerint 15 hónapos eltiltás várt rá. Ezt az ítéletet megerősítette a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség is. A vizeletminta kimutatta: Maradona a Napo­li-Bari A-ligás meccs (1991. március 17.) előtt „kokszolt”, kokaint fogyasztott! Hetekig, hóna­pokig a Maradona-botrányról cikkezett a világ­sajtó. Amint azt később az olasz statisztikusok bejelentették, az argentin sztár félrelépése nem számított egyedi esetnek... Olaszországban már 1961-ben végeztek dop­pingvizsgálatokat. Danny Blanchflower, a baj­nok és kupagyőztes Tottenham ír futballistája a The Double and Before című nagy sikert ara­tott könyvében beszámol arról, milyen furcsa dolgok történtek az 1958-as Olaszor- szág-Észak-lrország világbajnoki selejtezőn: „Schiaffino, a taljánok csatára durván rátá­madt csapattársára. Cushra. Amikor a bíró fi­gyelmeztette, feltűnt üveges szeme, méla tekin­tete. Mcllroy meg is kérdezte tőlem, nem dop­pingolt?” Nem sokkal ezután BEK-mérkőzést játszott Glasgowban az AC Milan: „Schiaffino valamennyiünk nagy meglepetésére injekcióstűt kért a Rangers orvosától. Ezt azzal magyarázta, vérszegénységben szenved, s hetente kétszer így szedi a gyógyszereket" - írta könyvében Danny Blanchflower. Aztán 1962-ben robbant a bomba: az Intema- zionale játékosainak nagy részét azzal vádolták, a sorsdöntő meccsek előtt rendszeresen isme­retlen „gyógyszereket” fogyasztanak. Három futballistát (nevüket azonban nem hozták nyil­vánosságra!) két találkozótól eltiltottak, mivel a doppingtesztjük pozitív eredményt mutatott ki. Furcsa dolog: még a „kokszoló” focisták klub­ját sem említették meg az illetékesek! Olaszországban hatalmas doppingbotrány robbant ki 1964-ben, melybe a Fulvio Bernardi- ni által vezetett Bologna keveredett bele. A klub­elnök csapata remekül szerepelt az A-ligában, s minden esélye megvolt arra, hogy letaszítsa a trónról az Intemazionale gárdáját. Helenio Her­rera edző legénységét csupán Milánóban „csíp­ték”, vidéken viszont ellenségként könyvelték el. Torinóban, az AC elleni győztes találkozót követően lebuktak a bolognai futballisták; leg- jobbjaik, Fogli, Pascutti, Pavinata, Perani és Tumuburese doppingoltak! A Bologna vezetői azzal álltak elő, az Inter szakvezetői megmani­pulálták a vizsgálat eredményét, hogy a milánó­iak legyenek a bajnokok. Az Olasz Labdarúgó Szövetség nem keresett további bizonyítékokat, azonnal büntetett: felfüggesztette a tiltott szere­ket fogyasztó futballisták játékjogát, a Bologna összpontjaiból hármat levont. Majd váratlan dolog fűszerezte a botrányt. Eltűntek ugyanis a doppingteszt pozitív vizeletmintái a bolognai városházáról. Itt folyt volna a bírósági eljárás... A szövetség végül is visszavonta korábbi dön­tését, és semmisnek nyilvánította az ítéletet. A csapat visszakapta a három pontot, Bemardini edzőt, valamint a labdarúgókat szintén felmen­tették. A végén a Bologna nevetett, mivel meg­nyerte a bajnokságot! Egészen 1988-ig amolyan doppingcsend volt az olasz A-ligában. A következő ajzószeres ügy Silvano Fontolan nevéhez fűződött. A váloga­tott futballista a Verona-Werder Bremen UEFA Kupa-találkozót követően bukott le. Egyéves el­tiltás várt rá, a Veronára pedig 30 000 dolláros büntetést róttak ki. A 33 éves játékos pályafutása véget is ért ezzel a sportszerűtlen „alakítással”. Két évvel később az AS Roma két erőssége, Andre Carnevale és Angelo Peruzzi is lebu­kott. Mind a csatár, mind pedig a kapus beis­merte tettét! Dino Viola, a klub elnöke s egy­ben kereszténydemokrata szenátor, ezzel kap­csolatban azt nyilatkozta, Peruzzi édesanyja összekeverte a gyógyszereket... Mindketten egy éven át pihentek, és a római egyesület 100 000 dollárral lett szegényebb. Carnevale a RAI munkatársának azt mondta: „Mindjárt az elején beismerő vallomást akartam tenni, ám a szak­vezetés hallgatásra kötelezett! ” A következő doppingbotrányba is az AS Ro­ma keveredett bele, pontosabban argentin ide­genlégiósa, Claudio Caniggia, aki 1993 márci­usában, a Napoli elleni derbi előtt kokainnal erősített. Ezt azzal magyarázta, azt hitte, nem nevezi őt a bajnokira Boskov edző, ezért szer­dán félrelépett egy kicsit. Majd jött Diego Ma­radona, ő is a kokain rabjává vált! Mindketten 15 hónapot gondolkodhattak azon, vajon miért is kellett a kábítószer után nyúlniuk? Az olasz B-liga nagy tehetsége, a Brescia 19 éves hát­ANGLIA:Már Matthews is...? NEM FÚJJÁK FEL AZ ÜGYET Paul Mer son, az Arsenal csatára a közel­múltban azt nyilatkozta az egyik szigetorszá­gi lapban, hogy rendszeresen fogyaszt koka­int. Ez a doppingeset nem mozgatta meg az angol konzervatív sportközvéleményt, senki sem fújta fel az ügyet. Lehet, hogy azért, mert önként jelentkezett gyógykezelésre. A sajtó azonban azt vizsgálta: mi is a helyzet doppingügyben a labdarúgás bölcsőjében? Az angol doppingellenes bizottság nem na­gyon törődik azzal, „kokszolnak-e” az ország futballistái vagy sem. Mégpedig azért, mivel - szerinte - a kollektív sportágakban nemigen se­gítenek az ajzószerek, amelyek gyakori fo­gyasztása káros hatással van a fiatal szervezet­re. Különösen a szteroidok nagyon veszélyesek. Tavaly 152 doppingtesztet végeztek a maga­sabb osztályú labdarúgó-bajnokságokban, s csupán egy játékos akadt fenn a rostán. Nevét viszont nem hozták nyilvánosságra. Bíznak a focistákban az angolok, nemcsak a szurkolók, hanem - nem kis meglepetésre - a doppingellenes bizottság tagjai is. A Walesi Kupa zárótalálkozója utáni ellenőrzésen Da­mon Searle vizeletmintája pozitív volt, ám a klub kiállt mellette, s az orvos kijelentette, té­vedett, az érintett mégsem doppingolt! Hivata­losjelentésében ez állt: „Fejfájás miatt véletle­nül más gyógyszert vett be... ” A szövetség is el­fogadta az egyesület állásfoglalását. Graham Robertsot, a Tottenham futballistáját is lefülel­ték, azonban az ő magyarázata is szavahihető volt: „ Véletlenül a családtagoknak felírt láz­csillapítót fogyasztottam el a vitamintabletta helyett. ” Johny Byrne, a West Ham United, majd a londoni Everton játékosa, a német Harald Schumacherhoz hasonlóan, azt állítja: „A leg­jobb angol labdarúgók 50 százaléka tiltott sze­rekkel próbál magasabb szintre jutni. ” A szi­getország sporttörténészei bebizonyították, hogy sir Stanley Matthews nem sokkal az An­gol FA Kupa 1953-as, legendás fináléja előtt megsérült, s a szakemberek még most is azon a véleményen vannak, műtét nélkül nem épült volna föl. Nos, a Blackpool akkori orvosa egy injekcióval talpra állította a játékmestert. Vajon milyen csodaszerrel gyógyította meg? Matt­hews úgy száguldozott a pályán, mint kés a vaj­ban; csapata 4:3 arányban győzött... Mark Dennis (Southampton, Birmingham) és Paul Vaessen túlzásba vitte a kokain-, illet­ve a heroinfogyasztást, s belerokkantak a kábí­tószerélvezetbe. Mindketten bevallották: éve­ken át rendszeresen „kokszoltak”, és soha senki sem vonta őket felelősségre. Azt is megemlítet­ték, Angliában bárhol (még az iskolákban is!) megvehető a kokain, csak egy kis pénz kell hozzá. Éppen ezért aligha hihető, hogy a Premi­er League közel 500 futballistája közül senki sem doppingol. Az orvosok már többször is fel­hívták rá a figyelmet: ha valaki hétfőn „erősít”, szombatra, a meccs napjára kitisztul, s jöhet a doppingvizsgálat... Angliában a kokain és a heroin, valamint a többi kábítószer a labdarúgó szövetség által meghatározott A-kategóriás tiltott szerek közé tartozik. A marihuána viszont nem, ám ha valakit rajtakapnak, hogy ezt fogyasztott, azonnali gyógykezelésre küldik. Amennyiben visszauta­sítja, búcsút mondhat a profi futballnak. NÉMETORSZÁG: 1954-ben merült fel a gyanú ROLAND WQHLFARTH A LEGÚJABB „ÁLDOZAT” A Bundesliga vezérei lépten-nyomon azt hangoztatják: a német labdarúgó-bajnok­ságban ismeretlen fogalom a doppingolás. Ha valaki az ellenkezőjét állítja, az illetéke­sek - bizonyítékként - előveszik az élvonal­beli futballisták negatív doppingtesztjeit. Merőben más véleményen van a válogatott egykori remek kapusa, Harald Schumacher, aki az Anpfiff című botrányos könyvében azí írja, a bundesligás futballisták többsége aj­zószerekkel növeli teljesítményét. Schumacher könyvét percek alatt szétkapkod­ták a német focirajongók. Közvetlenül a megje­lenés után a kapust kizárták a válogatottból és az I. FC Köln csapatából. A World Soccer havilap nagyjából igazat ad Schumachemak, s megemlí­ti, a világbajnokságot nyert német válogatott tagjai már 1954-ben doppingoltak! íme, a ma­gyarázat: a diadalt követő három előkészületi meccsen vereséget szenvedett Németország, és a világverő együttes nagy része sárgaság miatt nem léphetett pályára ezeken a barátságos talál­kozókon... Az 1966-os, angliai vb-n két német játékos tesztje is pozitív volt, mindketten Ep- hedrint fogyasztottak. Erről hónapokkal később csak az UEFA közlönye számolt be. Franz Beckenbauer véleménye: „Még min­dig sok az olyan engedélyezett vitaminsűrít­mény, amellyel növelni lehet a teljesítőképessé­get és az erőnlétet... ” Paul Breitner még konk­rétabban nyilatkozott: „Az, aki becsületes, nem hallgathatja el, hogy a Bundesligában is létezik doppingprobléma! ” Amikor 1987-ben napvilágott látott Schuma­cher leleplező könyve, Jürgen Weland, a német ligaszövetség elnöke azt mondta: „Az ilyen és hasonló véleményű embereket le kellene fejeztet­ni!" Erre föl a Bundesliga illetékesei névtelen ankétot rendeztek. Az eredmény: 216 futballista közül 31 bevallotta, hogy rendszeresen doppin­gol. Weland urat azon nyomban menesztették... Heinrich Hess, a német futballválogatott főorvosa mindig is ellenezte a tiltott szerek hasz­nálatát. Véleményét több külföldi lap is közölte: „Szigorú, rajtaütésszerű ellenőrzésekre van szükség, csak így lehet megakadályozni a dop­ping továbbterjedését. Az ajzószerek ugyan nö­velik a játékos ellenálló képességét, ám túlada­golásuk igen veszélyes lehet a fiatal szervezetre. A kollektív sportágakban nem nagy a jelentősé­gük, ennek ellenére szigorú büntetést érdemelnek a doppingolok, valamint a visszaesők!" Németországban 200 000 példányszámban jelent meg Schumacher nagy sikerű könyve, melyet már lefordítottak héberre, oroszra, tö­rökre, s a napokban jelent meg Japánban. Köln­ben feketelistán van a csapat egykori kapusa, aki többek között azt is megírta, hogy a sors­döntő meccsek előtt Ephedrint tartalmazó kok­télt itattak velük, amitől szárnyakat kaptak, s el­lenállhatatlanul száguldoztak. Tavaly Chris­toph Daum, a Stuttgart trénere, aki korábban Kölnben is edzősködött, egy ünnepi fogadáson elszólta magát. Elárulta, védencei Captagont kapnak a mérkőzések előtt. Pár órával később mindent cáfolt, s félreértésről beszélt. Az 1992/93-as idényben pozitív volt Oliver Möller (Eintracht Braunschweig, Bundesliga II) első doppingtesztje. A második vizsgálatra nem kerül(hetet)t sor, mert ezt a szövetség elfelejtette megrendelni. Möllert nem tiltották el, igaz, csak amatőr csapatban rúgja a labdát. A közvélemény és az újságírók népes tábora hiába tiltakozott... A Reuter hírügynökség 1995. január 24-én közölte: a Német Labdarúgó Szövetség azonna­li hatállyal felfüggesztette Roland Wohlfarth játékjogát, mert a futballista doppingtesztje po­zitív eredményt hozott. A Bochum 31 esztendős csatárát január 5-én a lipcsei teremtornán el­lenőrizték, s vizeletmintájában Norephedrint ta­láltak. Talán mégis Schumachemak lesz igaza, aki tavaly kijelentette: „Németországban nem­sokára kirobban a doppingbotrány! ” Az oldalt írta: Zsigárdi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom