Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-02-12 / 7. szám
rténetéről szóló könyvének is a végére it hallgatva a laikusnak úgy tűnik, színit tud a családról, genealógiai, heraldi- nelmi, művészettörténeti ismeretei pe- égzett történésznek is a becsületére vélem is csoda, hiszen az utóbbi években iságot nem kímélve, állandóan csak ez- zel a témával foglalkozott. ✓ . Buzgón járta a levéltáraICIOK kát, könyvtárakat, múzeu- .1 mókát, s közben a család csének csak az egyhar- mada maradt meg - 1954 óta a Matica slo- v e n s k á őrzi... A falu elején található, még mindig int2- Szerintem minden polgárnak ismernie illene szűkebb régiója történetét - vallja Peter Králik, aki a maga részéről mindent meg is tesz ennek érdekében. Támogatók, segítők mellett azonban gáncsoskodók, rosszindulatú támadók is felfigyeltek már munkájára, akik egyebek mellett azzal vádolják, hogy Soros vagy Duray pénzeli a kutatásait, hogy pont egy magyar főúri család, és éppen a „szlovákfaló” Apponyiak történetét dolgozza fel.- Szlovákfalók? Magyarok? - Peter Králik csak a fejét ingatja. - Ki állíthatná ezt róluk nyugodt lelkiismerettel, ha egy kicsit is ismeri a múltat. Éppúgy lehettek franciák és osztrákok is, de leginkább európaiak voltak, kozmopoliták. Még a szlovákok ellenségének kikiáltott Appo- nyi Albert sem volt egyértelműen negatív történelmi személyiség. Igen művelt, tájékozott, több nyelven kitűnően beszélő kultúrember volt, akit Európában elismertek és tiszteltek mint diplomatát. Egyébként nem is a család apponyi, hanem az éberhardi ágából származott. A fiatalember lelkesedése egyelőre változatlan. Néhány héten belül jelenik meg első komolyabb munkája a falu történetéről, azt követően remélhetőleg az Apponyi család történetét feldolgozó tanulmánya megjelenésére sem kell sokat várnia. Külföldi kiadók már érdeklődnek a kézirat iránt. Munkáját azonban addig is tovább folytatja. A közeljövőben éppen Budapestre készül, az Országos Levéltárba, amely szintén felajánlotta segítségét kutatásaihoz. Peter Králik kitartása, elhivatottsága másoknak is példaként szolgálhat. Mert amit tesz, elsősorban a szülőföldje, s annak múltja iránti tiszteletből teszi. Azt hiszem, lehet tőle tanulni. S. Forgott Szilvia Peter Králik az Apponyi-könyvtár maradványai között Virginiával; a könyvtárat, ahol annyi kellemes órát töltött Henrik nagybátyját hallgatva, s aki szenvedélyes vadász meg utazó lévén, ha véletlenül éppen otthon tartózkodott, csak úgy ontotta magából az izgalmasabbnál izgalmasabb vadászhistóriákat, útikalandokat. (Ennek a nagybácsinak 1936-ban könyve is megjelent Budapesten a Himalája meghódítására indított expedíciójáról.) „ Üdvözölje nevemben az én drága kedveseimet a templom melletti kriptában” - kérte levelében búcsúzóul az exki- rálynő a szülőföldjéről hozzáforduló fiatalembert, aki természetesen ezekről az ősökről sem feledkezett meg. A templomot, amelyet Szent Péter és Pál apostoloknak szenteltek, a kriptával együtt szintén a község pénzén újították fel. Mindenszentekkor gyertyák tucatjai égtek az Apponyiak sírboltjában is, ahol a család tíz tagja alussza örök álmát, köztük Geraldine rajongva szeretett nagybátyja, az utolsó Apponyi, a szenvedélyes vadász és világjáró világfi, Henrik. Az ő máig rejtélyes halálával kihalt az Apponyi- család, s véget ért hatszáz éven át tartó jelenlétük Apponyban. A helybeliek azonban nem felejtették el őket! Nemcsak azért, mert emlékezteti őket a két kastély, a sírbolt, a templom homlokzatán a címer, hanem mert akadt valaki, aki nem hagyja a család történetét feledésbe merülni. imaradt tárgyi emlékestté. Nem volt könnyű írt a család után, mely Ltrópa legbefolyásosabb őzé tartozott, amelynek plomatákként, közjogi jkként, hadvezérekként fontos szerepet játszottak Magyarország és irópa, hanem egész Eu- énelmében, s melynek birtokai, uradalmai, • hektárnyi szántóföld- raltak - alig maradt va- lhető. d ősi fészkének, az apponyi várnak ma a romjai láthatók. A hatalmas, egykor t szemet gyönyörködtető reneszánsz kas- dozik. Pazar berendezése szabad rablás onyi Múzeum A templom alatti kriptában a család 10 tagjának földi maradványai nyugszanak ett, az egykor urópai hírű Apponyi-könyvtár (mely . első közkönyvtáraként működött 1825 özött Pozsonyban) felbecsülhetetlen ér- bjai antikváriumok polcaira kerültek. A ) 000 kötetből álló gyűjteménynek, az oponyi Antal György féltve őrzött kinpozáns épület évek óta üresen áll. Utolsó tulajdonosa egy Vít Slez.ák nevű nagybirtokos volt, aki az utolsó Apponyi halála után 4 millió csehszlovák koronáért vásárolta meg a birtokot. Az épületben a kastély 1948-as államosítása után kisüzem, raktár, iskola működött, használták különböző célokra, csupán a karbantartásával nem törődött senki. Utolsó gazdája: a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola 1982-ben azzal vette át, hogy felújítja a már akkor is meglehetősen lerobbant épületet. A munkát el is kezdték, ám pénzhiány miatt csakhamar leálltak. Éz idő tájt a kastély - a körülötte elterülő egykor pompás, értékes fákkal teli, hat hektáros angolparkkal együtt - pusztul. Megmentésére legalább 400 000 koronára lenne szükség, amire a közeljövőben aligha lehet számítani. Annál örvendetesebb, hogy a községnek, éppen Peter Králik ösztönzésére, sikerült viszont megmentenie és felújítania legalább a falu tulajdonában lévő másik, úgynevezett kis kastélyt. Itt kapott végül helyet az Apponyi-gyűjte- mény. Csupán töredéke látható itt a család egykori vagyonának: néhány szép darab a híres képtárból, pár száz kötet az értékes könyvtárból, a csoda folytán megmaradt és előkerült egy-két bútordarab, apróbb használati tárgy és persze fotók tucatjai, melyek híven tanúsítják, milyen előkelő s nagyszabású társasági élet folyt az Apponyiak birtokán még a század első évtizedeiben is. Természetesen a kiállított képek között akad néhány Geraldine-ról is, aki - mint az a Králik úrnak írt leveléből is kitűnik - a mai napig sem felejtette el egykori otthonát. A parkot, ahol annyit játszott húgával, Ebben a pavilonban volt egykor a hatalmas könyvtárszoba A kastély egyik legszebb része lehetett valamikor ez a torony (Vlado Gloss felvételei)
