Új Szó, 1995. december (48. évfolyam, 278-302. szám)

1995-12-12 / 287. szám, kedd

1995. december 7. BELFÖLD ÚJ SZ Ó _3j SZABÓ KINGA: „A Szabó Gyula iránti kötelességemet teljesíteni fogom" Mint arról hírt adtunk, december l-jén leváltották Szabó Kingát, a losonci Nógrádi Galéria igazgatóját, és helyébe Andrej Melicherčíket, a városban élő szobrászművészt nevezték ki. A galéria mint önálló intézmény tizenöt éve működik, azaz 1980-ban kezdte meg kiállítási tevékenységét, de a gyökerei ennél mélyebbre nyúlnak. - 1972-ben meghalt Sza­bó Gyula festőművész, a fér­jem. Hagyatékából egy válo­gatást, 138 képből álló kol­lekciót ajándékoztam Losonc városának, hogy legyen az egy városi galéria alapja - tá­jékoztatott az előzményekről Szabó Kinga. - Akkor úgy képzeltem, hogy a városi ga­léria hamarosan megkezdhe­ti működését. Természete­sen nemcsak Szabó Gyulára gondoltam, hiszen a város­ban éltek művészek, akiknek a munkásságával foglalkozni kellett és foglalkozni akar­tam, gondolván, hogy mindez ennek a galériának lesz a fel­adata. De az erre a célra ki­szemelt épület csak 1980­ban került olyan állapotba, hogy a galéria megkezdhette működését. Tizenöt évvel ezelőtt kineveztek az intéz­mény igazgatójává, és folya­matosan mostanáig töltöt­tem be a posztot. m Akkor milyen értékű le­hetett a Szabó Gyula ké­peiből álló kollekció, amit Ön a városnak aján­dékozott? - Úgy 600 ezer koronát ért, de ha most áraznánk, bi­zonyára elérné a 3 milliót. Ezeket a képeket ténylege­sen csak akkor adtam át a városnak, amikor a galéria megkezdte a működését. Az elmúlt tizenöt év alatt renge­teg kiállítást szerveztünk. Szabó Gyula életműve és ha­gyatéka bemutatása mellett sokat foglalkoztunk a többi, Losoncon élt, nógrádi művész életművével. A meg­felelő évfordulókra kiállítá­sokkal reagáltunk, amelyekre újságokon keresztül hívtuk fel a közvélemény figyelmét. Szomorú, hogy Szabó Gyula, később Bacskay Béla halálá­val Losoncon megszűnt a művészeti élet, egyedül eb­ben a galériában igyekeztünk menteni, ami még menthető. m Rátérve leváltásának kö­rülményeire: a közelmúlt­ban történt valami, amiből következtetni le­hetett, hogy a galéria élén változás várható. - Két éve érezzük a fe­szültséget az összes szlová­kiai galériában. Már koráb­ban leváltották a liptószent­miklósi, a kassai igazgatót. Az év elején felröppentek kó­sza hírek az intendantúrák életbe lépéséről. Akkor fi­gyelmeztettem parlamenti képviselő ismerőseimet, hogy ezzel a kérdéssel foglal­kozzanak. A kultuszminiszter velünk, a szlovákiai galériák tanácsával sem közölte eze­ket a terveket, mi is csak „il­legális" módon tudtuk meg, hogy mi készül. Tehát, hogy ismét politikai módszerekkel akarják centralizálni a kultú­rát. Hogy a járási székhelye­ken ezekkel az intendantú­rákkal, amelyek élén állami intendáns, tehát a miniszter által kinevezett, nyilván poli­tikailag megfelelő személy állna, úgymond, „befednék" a kulturális intézményeket. Amelyek ezáltal természete­sen elveszítik jogi személyi státusukat. Jogi, legiszlatív képtelenség, hogy egy galé­ria- vagy múzeumigazgató, aki többmilliós értékért felel, ne rendelkezzen bizonyos jogkörökkel, hogy helyette valaki más döntsön! A galéri­ák tanácsának a kijelentése­it a minisztérium nemzetelle­nesnek és államellenesnek minősítette. El sem jöttek az üléseinkre a minisztérium kompetens beosztottjai. A jegyzőkönyveket azonban el­küldtük nekik, tehát semmi akadálya sem volt, hogy lás­sák, kik azok, akik nem érte­nek egyet az intendantúrák bevezetésével. A koncepció elkészült, s bár mi úgy látjuk, hogy a bevezetésének még elég sok akadálya van, már most készítik a talajt a terv megvalósításához. Az egyes intézmények élén olyan sze­mélyekre lesz szükségük, akik hajlandók lesznek az in­tendánsokkal együttműköd­ni. • Hogyan történt az Ön le­váltása? - Szerdán egy baráti láto­gatásra érkezett a kulturális minisztérium galériákkal megbízott referense, akit mellesleg évek óta ismerek még más beosztásából. Meg­kérdeztem tőle, van-e szá­momra kellemetlen híre, mert éreztem, hogy valami készül. Nagyon meglepődött, hogy miért kérdezem, ő nem tud semmiről. Megdicsérte a galéria működését, megnéz­te a kiállításunkat, az V. Ak­varell Triennálét, nagyon tet­szett neki, nagyon jól érezte magát a galériában és barát­sággal, szeretettel búcsúz­tunk. Abban a reményben, hogy a jövőben jól együtt tu­dunk majd működni. Meg­jegyzem, az elődje, Forman­ko úr, egyik napról a másikra távozott a posztjáról. Egy al­kalommal részt vett a galéri­ák tanácsának az ülésén, utána úgy nyilatkozott a Szlo­vák Televízióban, hogy való­ban meggondolandó az in­tendantúráknak a bevezeté­se... Másnap felmondtak ne­ki. • Tehát szerdán még nem esett szó az esetleges igazgatócseréről? - Egyáltalán nem. Csütör­tökön Pozsonyban voltam a Nemzetközi Muzeológiai Tár­saság ülésén, közben a mi­nisztériumból telefonáltak a galériába és hagytak egy üze­netet, amely úgy szólt, hogy pénteken 11 órakor tartóz­kodjam a munkahelyemen, mert bemutatják a Nógrádi Galéria új igazgatóját. Pénte­ken a jelzett időben megér­kezett ugyanaz a hölgy, aki szerdán baráti látogatást tett a galériában... Azt hiszem, neki is kellemetlen volt ez az egész „ceremónia". m Milyen megbízatást ka­pott a galériában? - Erről eddig még senki nem mondott semmit, de azt hiszem, szakelőadó mara­dok. • Mi lesz a hagyaték továb­bi sorsa? - Megfordult a fejemben, hogy visszaveszem, de vége­redményben ennek külön­böző jogi akadályai is lenné­nek. Meg aztán, amit az em­ber egyszer odaajándékoz, azt ne kérje vissza. Bízom ab­ban, hogy ezek a képek to­vábbra is méltóképpen fog­ják képviselni Szabó Gyulát ennek a képtárnak a gyűjte­ményében. És a többi kép is, Gerő Gusztáv, Cseh Lajos, Bacskay Béla, Dúdor István, stb. alkotásai. Meggyőződé­sem, hogy eljön az a kor, ami­kor az emberek objektíveb­ben, minden előítélet és elfo­gultság nélkül tudnak tekin­teni a dolgokra. Amikor végre nem az lesz a szempont, hogy ki milyen nemzetiségű, hanem az, hogy ki mit alkot és mit tett a környezetéért. • Nem ismerem az idevá­gó törvényeket, de felté­telezem, hogy ezeket a képeket akár el is vihetik Losoncról, pedig ezeket a város kapta ajándék­ba. - Ezek a képek, sajnos, már nem a városéi, mert az 1980-ban hozott törvények a Nógrádi Galériát az állami galériák közé sorolják, tehát a gyűjteménye már állami gyűjtemény. 1990-ben pedig az összes ilyen intézmény a minisztérium irányítása alá került. Tehát 1990-ben a ga­lériák összes vagyonát egy delimitációs protokollal tulaj­donképpen átadtuk a mi­nisztériumnak. De!!! A város kérhette volna a galéria át­adását a minisztériumtól vá­rosi irányítás alá. Ezt a le­hetőséget én minden eddigi polgármesternek felajánlot­tam. Kértem őket, igényeljék a képtárat. Tárgyaltak is a minisztériumban, de ezek a megbeszélések mindig azzal végződtek, hogy amíg a mi­nisztérium finanszírozza az intézményt, addig kár lenne a város költségvetését ezzel terhelni. Most itt állunk. De a polgármester és a képviselő­testület még csak ki sem állt mellettem. Sőt, úgy tudom, hogy a kultuszminiszter egy Losoncon keltezett levél alapján váltott le és nevezte ki az új igazgatót. Ezek után úgy hiszem, az a város, ame­lyik nem képes megbecsülni azt, ami ingyen az ölébe hull, meg sem érdemli az ajándé­kot. Én nem(csak) Losoncért szorgoskodtam a galériá­ban, bár örültem volna, ha a város pozitívabban viszonyul a munkánkhoz, hanem Sza­bó Gyula emlékéért. Történ­jék bármi a Nógrádi Galériá­val, Szabó Kinga Szabó Gyu­la iránti kötelességét és fel­adatát, amíg él, teljesíteni fogja. FARKAS OTTÓ KAR ÁCSONYI HANGV ERSENY A Bécsi Fuvolások Komáromban Bár szinte naponta értesülhet a kö­zönség az advent idejét gazdagító hangversenyekről, a Bécsi Fuvolások zenei együttes december 14-én 19.00 órakor a komáromi Tiszti Pavi­lonban tartandó koncertje kiemelke­dik a sorból. Nemcsak hangulati érté­kével és az előadott zeneművek igé­nyességével, hanem az oktett (nyolc­tagú kamaraegyüttes) hangszeres fel­állásával is figyelemkeltő. Az 1983-ban kiváló bécsi fuvolá­sokból alakított kamaraegyüttes már működésének első időszakában is a hangszert különleges keretbe he­lyező polifónikusságra épített. Ezért is dolgoztak fel számos, eredetileg nem fuvolára, illetve fuvolákra írt ze­neművet, aminek nyomán mindig rendkívüli élményt jelent virtuóz fu­volajátékuk. Mostani koncertjüket Mozart D-Dur divertimentójávai nyit­ják, majd Grieg Norvég táncok-ját ad­ják elő. Az est első felét Andreas Bak­sa András Divertimentója, op. 24 zár­ja. Ő az az Ausztriában élő, de Er­délyből származó zeneszerző, akinek balettzenéjére a Győri Balett Po­zsonyban is bemutatta a Monarchia­Monarchia című kompozícióját Erzsé­bet királynő (Sisi) és II. Ferenc József kapcsolatáról. A koncert második ré­szében Skuta Miklós szlovákiai zon­goraművész adja elő Bach f-Moll zon­goraversenyét, s végül a Bécsi Fuvo­lások játsszák A. Rahbani arab szár­mazású zeneszerző Beirut című kom­pozícióját. (d-n) PANNÓNI A BIBLIOTÉKA Pozsony, az egykori koronázó város Második, bővített kiadásban látott napvilágot a Pannónia Könyvkiadó gondozásában a közelmúltban Sas Andor népszerű műve, Pozsony, az egykori koronázó város. A pozsonyi Comenius Egyetem történész pro­fesszorának (aki számos kiváló törté­neti munka szerzője) ez a monográfiá­az egykori koronázó város ja elsősorban helytörté, net, s tárgya a város történetének egy részlete: a bé­csi kongresszustól a magyar polgári forradalomig terjedő időszak, azaz a reformkor. Mindemellett a szerző kö­zelebbi és távolabbi kitekintést is nyújt a történelembe, felidézve azokat a századokat, amikor e nagy múltú és gazdag város még Magyarország fővá­rosa volt. A széles körű adatgyűjtés eredmé­nyeként született mű természetesen nem tekinthető teljes és kimerítő ala­posságú helytörténeti monográfiának, hiszen Sas Andor több anyagot nyújt az uralkodó osztályok életéről, mint magáról a városi társadalomról. A könyvből mégis plasztikusan kirajzoló­dik a várostörténet mellett a kor, amelynek egyik jellemző vonása a né­met művelődési öntudat, a magyar társadalmi-politikai előretörés és a szláv nemzeti ébredés, azaz három kultúra, három etnikum keveredése a koronázások és az országgyűlések vá­rosában. „A szerző tudatában lévén, hogy helytörténetet ír, gondosan ügyelt rá, hogy megmaradjon tárgyá­nál s ne ragadtassa el magát az orszá­gos ügyektől, bármennyire is csábító­ak az itt zajló, sokszor az egész ország és népe élete szempontjából döntő és izgalmas horderejű események. Tár­gyát azonban egy pillanatig sem keze­li elszigetelten..." - olvashatjuk a könyv borítóján. Sas Andornak, sajnos, már nem ma­radt ideje arra, hogy művét végső for­mába öntse, ezért a kiadó vállalkozott a feladatra, hogy a könyv végleges szerkezetét kialakítsa, tiszteletben tartva a szerző munkáját, sem hozzá­téve, sem elvéve belőle. Az eredmény egy szép album, amely a legszélesebb közönségnek tanulságos olvasmá­nyul, a helytörténeti kutatóknak pedig ösztönzésül szolgálhat Pozsony múlt­jának további kutatásához. (k-y) DUNA TELEVÍZIÓ: Karácsonyi kívánságműsor Határon innen és túl élő nézőink kívánságműsorunkban üzenhetnek távoli szeretteiknek és egy műsorszámmal tehetik még szebbé a szeretet ünnepét. Segítségül megadunk egy műsor­listát, amelyből választhatnak. A műsor készítői várják leveleiket, telefonüzeneteiket. Levélcímünk: „Karácsonyi jókí­vánságok határok nélkül", Duna Televízió, 1016 Budapest Mészá­ros u. 48-54.; Telefon/fax: 156­0-482 A műsor kezdési időpontja: 1995. december 26., este 18.45 óra. Kívánságlista a Karácsonyi kí­vánságműsorhoz Könnyűzene: 1. Zalatnay Sarol­ta: Ave Maria; 2. St. Martin: Hiány­zol; 3. Edda+Mester És Tanítvá­nyai: Hazatérsz; 4. Republic: 67­es úton; 5. Sasvári Sándor: Jézus Krisztus Szupersztár; 6. Illés e­gyúttes: Karácsonyi ének; 7. Man­hattan: Ha volna két életem. Megzenésített versek: 8. H. Heine: A háromkirályok napke­letről (Hűvösvölgyi Ildikó); 9. Dsi­da Jenő: Itt van a szép Karácsony (Kováts Adél); 10. Kányádi Sán­dor: Isten háta mögött (Varga Mik­lós); 11. Kányádi Sándor: A buj­dosni sem tudó szegénylegény éneke (Hegedűs D. Géza). Versek: 12. Ady Endre: Kis ka­rácsonyi ének; 13. Farkas Árpád: Alagutak a hóban; 14. Ágh István: Varázslat karácsonyfára. Opera: MTV 15. Verdi: Traviata (Pitti K.-Horváth B.); MTV 16. Rossini: Sevillai borbély (Ötvös Cs.-Ber­kes J.); MTV 17. Donizetti: Szerel­mi bájital (Gulyás D.). Operett-musical (részletek): MTV 18. Leányvásár (Hűvös­völgyi I.-Garas); MTV 19. Charlie nénje (Almási É.-Sinkovits I.); MTV 20. Muzsika hangja (Kállay Bori); MTV 21. Latorca partján (Si­mándi József). Komolyzene: 22. Kodály Z.: Székely keser­ves; 23. Mozart: Tuba Mirum; 24. Liszt F: Krisztus V. tétel; 25. Cho­pin: Cisz mol fantázia; 26. De­bussy: Holdfény. Népzene: MTV 27. Sebestyén Márta: Je­les napok; MTV 28. Szvorák K: Karácsonyi betlehemes dalok; 29. Muzsikás együttes: Moldvai csángó bújdosó dal; 30. Ghýmes együttes: Magyar duda nóták. Nóták: 31. Dankó Pista nóták (Jávor Pál); MTV 32. nóták (Máthé Otti­lia); 33. nóták (Koós János). Tánc-balett 34. Magyarszováti táncrend (Állami Népi Együttes); MTV 35. Diótörő - részlet; MTV 36. Jézus, az ember fia - részlet. Kocsis Ernő kiállítása Kocsis Ernő legújabb, zsírkrétával rajzolt képe­it láthatjuk a Komáromi Madách-Posonium Könyvszalonjában. Hagyományossá váltak az ott rendezett kamarakiállítások, amelyeken a láto­gatók a kiállító művésszel is találkozhatnak. Ko­csis Ernő festményei eleven színekkel vetítik elénk tételes kompozícióit. Képeinek hangulatát a természetben fellelhető ciklikus időszakokhoz 1 köti. ízlésesen stilizált festményeinek tér- és időbeli tagozódását a valóságban létező tárgyak és szimbólumok elrendezésével szemlélteti. Régebben látott képeinél a mostaniak szug­gesztívebbek, és komoly fordulatot jelentenek egyéniséget tükröző művészetében. Tónusainak barnás színfoltjai, a kellemes zöldek, a sárgák változatai, a püspöklila és az élénkpiros felvilla­násai, sőt a fehér és a fekete színek kontúrjai kellő nyomatékot adnak alkotásainak. Sőt, azt is mutatják, hogy rajztanáraink többsége hátat for­dított már a provinciális szemléltetésnek, amikor megtalálta azt az egyéninek tűnő formanyelvet, amely immár jelentős helyet biztosíthat számára az alkotó művészek sorában. A kiállítás 1996. január 14-ig tekinthető meg. (szuchy) Ujabb honismereti bibliográfiák A komáromi Duna Menti Magyar Múzeum Nemzetiségi Osztálya az idén októberben is foly­tatta honismereti bibliog­ráfiák sorozatának meg­jelentetését. Pár héttel ezelőtt a kiadvány szer­kesztője, Liszka József két újabb kötettel lepte meg a téma iránt ér­deklődőket. L. Juhász Ilo­na összeállításában lá­tott napvilágot a Szlováki­ai magyar néprajzi bibli­ográfia 1992. évi kötete, amely egy teljes képet igyekszik felmutatni az adott év szlovákiai ma­gyar néprajzi írásbelisé­géről, s tételei közül már nem hiányoznak a kisebb vidéki lapok írásai sem. A második kiadvány A szlo­vákiai Kisalföld váloga­tott néprajzi bibliográfiája címet viseli és megpróbál egyetemes áttekintést adni e tájegység néprajzi kutatásának eddigi ered­ményeiről. Az összeállító szavaival élve: „...a válo­gatás szempontjai nem voltak tisztán néprajziak, hiszen népesség- és tele­püléstörténeti, valamint nyelvészeti és geográfiai munkákat is besoroltam a következő könyvészeti áttekintésbe". Ami ugyan ünnepron­tásnak is tűnhet, de úgy vélem beszélnünk kell ró­la: e két kis kiadvány el­képzelhetően az átszerve­zés (?) kapujában álldogá­ló komáromi Duna Menti Múzeum utolsó igényes, jól szerkesztett, a magyar­sággal foglalkozó kötetei közül való. (trugly)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom