Új Szó, 1995. december (48. évfolyam, 278-302. szám)
1995-12-08 / 284. szám, péntek
1995. december 8. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ Ó 5 | Szlovák tankok Malaysiába? Több napilap közölte szerdán a hírt, hogy Malaysia 2000-ig 300 harckocsit szándékozik vásárolni, s döntenie kell, hogy a brit Vickers cég Mark lll-asát, illetve a lengyel vagy a szlovák T-72-es tankot rendeli-e meg. Hamid Mbar malaysiai védelmi miniszter szeptemberi szlovákiai látogatásakor járt a turócszentmártoni nehézgépgyárban is, ahol a szóban forgó harckocsikat gyártják, s kijelentette, lehetséges, már jövőre eldöntik, a három ajánlat közül melyiket fogadják el. A Národná obroda tegnapi számában a gépgyár kereskedelmi igazgatóhelyettese a hírrel kapcsolatban kifejtette, hogy vállalatuknál már foglalkoztak Malaysia vásárlási szándékával, s kereskedelmi elemzéseik szerint gyáruk képes lenne egy ilyen megrendelés kielégítésére. Mivel egyelőre az ügy kezelése szigorúan bizalmas, az igazgatóhelyettes részleteket nem árult el a lap munkatársának, arra hivatkozva, hogy az ártana a gyár érdekeinek. A Technopol hallgat A Technopol részvénytársaság vezetősége nem fog reagálni Peter Krylov állításaira, melyek szerint a társasággal kapcsolatos csalásról tudtak a vállalat alkalmazottai is. Ezt az értesülést a Technopol jogi képviselője is megerősítette azt követően, hogy Pavel Pávek, az rt. vezérigazgatója visszautasította kérésünket, hogy fejtse ki véleményét az ügyről. Peter Krylov jelenleg Németországban tölti börtönbüntetését. Mint ismeretes, egyebek között azért ítélték el, mert a pozsonyi Technopol cégnek 2,3 millió dolláros kárt okozott. A Szlovák Televíziónak adott szombati nyilatkozatában egyebek között elmondta, hogy információi szerint „az akció szervezésében tudatosan vett részt a Technopol akkori vezetője vagy osztályvezetője {...) az egész csak a Technopol munkatársainak a közreműködésével volt lehetséges". Sikerült megállapítanunk, hogy Ladislav /W.-ről van szó, aki abban az időben a Technopol kereskedelmi csoportjai egyikének a vezetője volt. Éppen L. M. volt az, akinek a Csehszlovák Kereskedelmi Bankban Lenka S.-el közösen számlájáról Peter Krylov INTROCOMMERCE álcégének körülbelül 69 millió koronát utaltak át le nem szállított textiláruért. Nevezettek már nem dolgoznak a Technopolnál. L. M. állítólag a gazgasági minisztérium alkalmazottja, de ezt a tényt ott senki sem erősítette meg a lap munkatársának. Egykori kollégái azonban figyelmeztettek, hogy L. M. néhány hónapja egy pozsonypüspöki villába költözött, amelynek értéke állítólag 10 millió korona körüli. Szerintük az is érdekes, hogy senkinek sem tűntek fel gyakori amerikai utazásai, tudomásuk szerint legutóbb a Maldív-szigeteken járt. Megszólítottuk Z. Sz.-t, a Technopol volt igazgatóját is, mivel Peter Krylov a televízióban kijelentette a következőket is: „Később megtudtam, hogy a pénzátutalást maga a Technopol igazgatója írta alá." A volt igazgató azonban szintén visszautasította a véleménynyilvánítást. Kijelentette, hogy nincs mit mondania a főnökösködése idején megvalósult „üzletről". Jelenleg a Technopol Austria Kft. ügyvezetője. A kft.be a Technopol Rt.-ből 1992-ben áramoltattak át tőkerészt. Ugyanabban az évben valósult meg Peter Krylov „textilszállítása" is. A Technopol jogi képviselői áprilisban kereskedelmi társaságuk ellen elkövetett csalás vádjával ismeretlen tettes ellen tettek feljelentést. Az ügyben tart a vizsgálat. Szlovákiában csak egy állampolgár ellen folytatnak eljárást - Marián K. ellen. Pravda (Rövidítve) Šesták blöffje „A nyelvtörvény megvédése nagymértékben elvonja a hídra szánt pénzeket." Ezek Jozef Šesták külügyminisztériumi államtitkár szavai, melyeket nem egy párthívekkel teli sportcsarnokban mondott, hanem a szlovák parlamentben - a környezetvédelmi bizottság ülésén. Mindezt azért fontos leszögezni, mert a bizottságban elhangzott minden kijelentést magnószalagra rögzítik, és néhány hónapig archiválják. A parlamentben ez a gyakorlat. Hogy még egyértelműbb tegyen az államtitkár kijelentése, Šesták úr a párkányi Mária Valéria hídra gondolt, s nem más hídra, amint az lapunknak adott nyilatkozatából egyértelműen kitűnt. Igaz, a részletes válaszadás alól a diplomata próbáit kibújni, mondván, „csak példának hozta fel" a hidat, a pénzügyeseknek kell majd eldönteniük, miből fedezik annak el magyarázását, hogy a nyelvtörvény Szlovákia belügye. Az államtitkár azzal akarta lerázni a kérdezőket, hogy az ügyben forduljanak a szaktárcákhoz. így tettünk. Nagy meglepetésre a pénzügyben, a közlekedési minisztériumban, de a külügyi tárcánál is csak csodálkozásuknak adtak hangot a Šesták-kijelentések hallatán. Legalábbis ez derült ki a minisztériumi sajtófelelősök szavaiból, akik napokig nyomoztak a Šesták államtitkár által mondottak valóságKOMMENTÁRUNK tartalmán. Mertha a külügy második embere ezt a kijelentést kormánydrukkerekkel teli politikai nagygyűlésen tette volna, az más, de ő ezt a parlamentben mondta egy bizottsági ülésen, ahol ugyebár nem szokás zöldségeket beszélni. Vagy mégis? Šesták államtitkár tehát blöffölt, vagy lehet, hogy ő már tud valamiről, amit mások még nem is sejtenek...? A Mária Valériáról csak annyit, ez az utolsó híd a Dunán, amelyet a II. világháború után nem újítottak fel. Magyar és szlovák szakemberek már régóta foglalkoznak helyreállításának a lehetőségeivel. Ez év szeptemberében pedig a két ország közlekedési minisztere közösen folyamodott az EU-hoz, hogy pénzügyi segítséget kérjen a híd újjáépítéséhez. A PHARE erre 5 millió ECU-t szán, Szlovákia és Magyarország pedig 1,2-1,2 millió ECU-vel járulna hozzá a kiadásokhoz. A PHARE-támogatás bökkenője, hogy célirányos, tehát a pénzeket csak arra tehet felhasználni, amire folyósítják. Pozsonyi hírek szerint a napokban kellene megérkeznie a válasznak Brüsszelből, hogy elfogadták-e Magyarország és Szlovákia kérelmét. Indokolt tehát a kérdés Šesták államtitkárhoz: miként is állunk azzal a híddal és a nyelvtörvénnyel? GÁGYOR ALÍZ Cvikipuszi Örüi a gyermekek serege, a legifjabb nemzedék, amelynek egy része már a következő választásokon választásra jogosult állampolgár lesz: Mečiar bácsi öt nappal meghosszabbította a téli szünetet. Lám, bölcs kormányfőnk nemcsak a demokrata anyókákra gondol. Azt követően, hogy megajándékozta őket az ingyenes utazás kiváltságával, a tévé- és rádiódíj alóli mentességgel; azt követően, hogy a Maticát megajándékozta egy egészen hihetetlen összeget érő nyomdával; azt követően, hogy a Szlovák Nemzeti Pártot és a Maticát megajándékozta az Európa számára egészen hihetetlen tartalmú államnyelvvédelmi törvénnyel; azt követően, hogy leghűségesebb támogatóit gyárakkal, vállalatokkal, zsíros állásokkal ajándékozta meg, ezúttal teendő választói jutottak eszébe - legalább egy hét erejéig. Egyébként miért ne ajándékozna - ha már egyszer nem a sajátjából kell adnia. Őt az sem kell hogy érdekelje, mit kezdenek magukkai a szülői felügyelet nélkül maradt gyerekek egy hétig. Sőt bizton számíthat arra, hogy ezzel az intézkedésével megnyeri a mozik és videókölcsönzők tulajdonosainak és alkalmazottainak, no meg talán még a kábítószerárusok kegyét, de főként szavazatait is (a nyereségükből részesedésre állítólag már csak azért sem szorul rá, men a jövő évi állami költségvetési keretből állítólag több millió koronával Csak Ő rendelkezhet). Köztünk szólva, most már csak az hiányzik, hogy a tévében is bemutassák, miként fogadja a mi páratlan kormányfőnk a Hözödöszös Ifjúság hálás küldöttségét. Akik természetesen virággal kedveskednek neki, és talán még azt is, hogy nemzeti ökölvívóbajnokunk a legifjabb hözödöszös kislányt erős karjaiba kapja, a kislány pedig csak úgy ösztönösen cuppanós puszit nyom orcájára (és milyen jót mutatna egy ilyen fotó a kormánypárti napilapok címoldalán karácsonykor, a szeretet ünnepe előtti). FEKETE MARIAN Párttagtoborzó Jobb érzésű emberektőt ma vidéken sem hallani sok pozitív megnyilatkozást a legnagyobb kormánypárti praktikákról. Legalábbis mifelénk, Gömörben nem. Nyilván tudják ezt az említett mozgalom fő korifeusai is, és igyekeznek (nyilván van rá elég pénzük) amennyire csak lehet, szépíteni a csapat csodásnak végképp nem mondható képét. Ennek egyik része a mindenkori tagtoborzás is, hiszen a hajdani pártállam mintájára nemcsak a csúcsszerveket kell elfoglalni, hanem a tömegekre is szükség van, hogy alkalmasint legyen kikre hivatkozni. Ezért folyik jelenleg minden módon a toborzás. Történt napjainkban, hogy a fiatal ápolónő egy súlyos betegeket kezelő gyógyintézetben kapott munkát. Végre szakmájában helyezkedett ei, alig húsz kilométerre otthonától. Munkaadója meghatározott időre kötötte meg vele a munkaszerződést, de számára ez is elfogadható megoldás volt. Egy-két nappal munkába lépése után máris üzenet várta a fiatal hölgyet: az uralkodó párt helyi aktivistája közölte, másképpen is megköthető a munkaszerződés, állandósítható a munkahelye. Ismerjük ennek módját - szólt az üzenet magyarázó szövege. Azaz elég, ha a kedves nővérke tagja lesz a nagy vezér hírneves pártjának, s az már biztosítja, hogy a hölgy akár örökre a munkahelyén maradhat. Miért akarják, hogy ő ebben a pártban legyen? Miért ezek a fettételek? Miért ez a zsarolás? Önmaga, de más sem válaszol e kérdésekre. Pedig ő csak dolgozni szeretne. Állandóan és sokáig. AMBRUS FERENC J Betonozás folyik A parlamenti bizottságokban lezárult a jövő évi költségvetés vitája, ám a büdzsé egyes fejezeteivel kapcsolatos kétségek megmaradtak. Az ellenzék figyelmét nem kerülte el, hogy az ideihez hasonló megszorító intézkedések jövőre csak az ágazati minisztériumok gazdálkodásában érvényesülnek, ami előrevetíti, hogy az egészségügy, oktatás, közlekedés, szociálpolitika tekintetében nem várhatunkjavulást. Tény: osztogatni csak ott lehet, ahol van miből. Szlovákiában azonban Mečiar viharos kiárusítási kampánya ellenére a kincstári bevételek szűkösek. Jól érzékelteti ezt az a tény, hogy az első félévben 20 milliárd korona értékű vagyont privatizáltak, ám ebből csak 3 milliárdos bevétele származott a Nemzeti Vagyonalapnak. Ennek az az oka, hogy a privatizációban nem a költségvetés bevételeinek növelése az elsődleges szempont, hanem egy olyan gazdasági elit megteremtése, amely lojális a politikai hatalommal szemben. Nyílt titok, hogy a kormány kedvezményezettjei nagy összegekkel támogatják a koalíciós pártokat, mintegy viszonzásként az, áron alul megszerzett állami vagyonért. Megtehetik, van miből. Ragadjunk ki néhány példát: a nemšovái Skloobalt az alaptőke 2,25 százalékáért adták magántulajdonba, a piesoki ESP-t I százalékért, a 300 millióra becsült zólyomi húsipari vállalat pedig 200 ezer koronáért kelt el. Legalábbis első törlesztési részletként ennyit tettek le a Nemzeti Vagyonalap asztalára. Külföldi szakemberek ugyanakkor rámutatnak: a politikai kontroll alatt működő, államilag központosított gazdaságot nehéz lesz visszaállítani, mivel a piacgazdaság már működni kezdett. Az új tulajdonosok azon lesznek, hogy vagyonukat gyarapítsák, ám ehhez szabadpiaci viszonyok szükségeltetnek. Törvényszemen érdekellentélnek kell tehát kialakulnia az állami ellenőrzésre törekvő kormány és a gazdasági elit között. A kiváló helyzetfelismerő képességgel rendelkező miniszterelnöknek ezt előre kell látnia. Feltehetően látja is. Ezzel magyarázható, hogy 1,5 milliárdos tartalékot irányzott elő a kormánynak, s egyúttal radikálisan emelte a titkosrendőrség és a kormányhivatal jövő évi költségvetését. A kormányhivatalnak a tavalyival összevetve 263 millióval többet, összesen 414 millió koronát, a titkosrendőrségnek (SZISZ) pedig 243 millióval többet, összesen 759 millió koronát javasol a kabinet. Az ellenzék találgat, vajon mire fordítják majd ezeket a milliókat. Nézetem szerint a/.ok állnak a legközelebb az igazsághoz, akik azt feltételezik, hogy egyszerű kőművesmunkára. A legerősebb kormánypárt hatalmi pozícióinak a bebetonozására. Normális körülmények között az államvezetés megfelelő gazdálkodással, az életszínvonal emelésével, a lakosság elégedettségének a megteremtésével próbálja megerősíteni pozícióját. Abnormális körülmények között erőszakos eszközökhöz folyamodik. Olyan törvényeket és olyan intézményeket erőszakol az országra, amelyekkel általános elégedetlenség esetén is megőrizheti hatalmi monopóliumát. A kormánykoalíció politikusai nem hagynak kétségei afelől, hogy a második utat tartják járhatónak. A szabadpiaci viszonyokat és a szólásszabadságot léken tartó intézkedésekben, a demokratikus intézmények hatáskörének korlátozásában, a kliensrendszer kiépítésében bíznak. Ehhez pénzre, sok pénzre van szükség. A fokozatos visszarendeződést szolgálja minden. A költségvetés is. AHOGY ÉN LÁTOM A Matica slovenská: kollektív szürke eminenciás Tóth Mihály rovata Ha egy politológus ma írná meg Vladimír Mečiar eddigi miniszterelnökségének történetét, a „Vezetési stílusa" című fejezetben bizonyára hosszan elidőzne annak vizsgálatával, miért nem volt az önálló Szlovákia első kormányfőjének környezetében, mozgalmában egyetlen olyan személyiség sem, akire ráillene a „szürke eminenciás" minősítés. Nem lenne könnyű a kérdés megválaszolása, és valószínű, hogy eszmefuttatását ezzel zárná le a szerző: Az 1991-95-ös időszakban Vladimír Mečiar volt Vladimír Mečiar szürke eminenciása. Ha egy politológus majd 5-10 év múlva írja meg a miniszterelnök működésének történetét, könnyen előfordulhat, hogy kénytelen lesz megállapítani: 1995 őszétől a kormánykoalíción belül érezhetően leszűkült a kormányfő mozgástere, és ez közvetlenül nemcsak a koalíciós partnerek - a Szlovák Nemzeti Párt és a Szlovákiai Munkásszövetség „máshogy gondolkodásának" volt a következménye, hanem főképp annak, hogy a Matica slovenská politikai tényezőként kezdett érvényesülni. A politikai elemzők általában lesajnálóan értékelik a Szlovák Nemzeti Párt vezetőinek szellemi teljesítőképességét. Sokan - külföldiek is, hazaiak is - abban bíztak, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnöke csak addig paktál le az intellektuálisan kétes értékű szélsőséges nemzeti táborral (Luptákékról már nem is beszélve), amíg az érdeke úgy kívánja, és mihelyt konszolidálódik a helyzete, és külföldön szalonképessé válik, szövetségeseit „kidobja a fedélzetről", és alkalmasabb partnereket keres magának a hazai politikai struktúrában. Be kell vallani, hogy a Slota-pártnak olyan ügyes manővert sikerült végrehajtania, amelynek eredményeként Mečiar olyan útra kényszerült rálépni, amelyről nem lesz könnyű letérnie. A „zsolnaiaknak" az önállósulás óta eltelt nem egészen három év alatt sikerüli a Matica slovenská! beemelniük a nagypolitikába. Olyan kaliberű embereket, mint Jozef Markuš vagy Stanislav Bajaník és a többiek a Matica pozsonyi központjából. Nem kevesebbel igényelnek a hatalomból, „csak" az ideológiai szféra teljes megszállását. A Szlovák Tudományos Akadémia társadalomtudományi munkahelyeit is beleértve. Pontosan azt igyekeznek (és félő, hogy nem eredménytelenül) nemzeti alapon megvalósítani, amit Ján Ľupták a maga Szlovákiai Munká'sszövetségének a létrehozásával osztályalapon megvalósított. Olyan országban élünk - és olyan viszonyok között -, ahol egy félig írástudatlan ember néhány hónap alatt több mint félmillió állampolgárt tudott zászlaja alá toborozni, hogy bevonuljon a parlamentbe, és a törvényhozás alelnökeként működhessék a szlovákiai demokrácia nagyobb dicsőségére. Ez nem is annyira Ľupták rátermettségét bizonyítja, hanem inkább arról árul el sokat, hogy milyen embereket produkált a kommunizmus négy évtizede. Az alkotmány, a választójog szempontjából formálisan nem kifogásolható, hogy a Szlovákiai Munkásszövetség parlamenti párttá vált, Ján Ľupták pedig a legmagasabb közjogi méltóságok egyikévé avanzsált. Az azonban már az alkotmányosság szempontjából is tűnődésre késztet, hogy egy kulturális szervezetnek olyan ambíciói vannak, mint amilyeneket a Matica slovenská vezetői mostanában naponta a magukénak vallanak. Ha Bajaník és Markuš terve megvalósul, rövidesen eljön az az idő, amikor ők mondják meg még azt is, hogy melyik pártban ki minősíthető jó szlováknak, és ki nem. A nyelvtörvény vitája és parlamenti megszavazása során már bebizonyították, hogy képesek az egész szlovák politikai struktúra terrorizálására. Ahhoz képest, hogy formálisan még kulturális szervezetről van szó, a kútmérgezésben jelentős teljesítményt nyújtottak. És - akárki meglássa majd a szlovák-magyar alapszerződés sorsának alakításánál is hallatják hangjukat. Néhány mozzanatból a közelmúltban már-már arra lehetett következtetni, hogy Vladimír Mečiar ha nem is azonnal, hanem csak egy későbbi alkalmas pillanatban - kihátrálna a Szlovák Nemzeti Párttal kötött szövetségből. Kérdés, ez lehetséges lesz-e azl követően, hogy a Matica slovenskál megtették a nemzet szürke eminenciásának. Ezzel ugyanis hallatlanul megerősödtek a Szlovák Nemzeti Párt pozíciói, illetve azok helyzete a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomban, akik számára már Mečiar sem elég nagy hazafi. Horváth Gabriella