Új Szó, 1995. december (48. évfolyam, 278-302. szám)

1995-12-06 / 282. szám, szerda

8 j ÜJSZÖ KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA 1995. december 6. ERDEKES ALLAPOTBAN - MIKOR HIÁNYZOL Értelmetlen monológ Amikor már úgy kezdek hülyülni, agyontanulom magam (ha-hahal), vagy éppenséggel Pozsonyból (az ÚJ SZÓ-ból) verődök vissza Újvárba (Érsekbe), akkor beletévedek bizony a Pizzbe (gy. k.: Pizzéria Gastro), hogy úgy elbeszélgessek emberekkel, megigyak egy pofa sört, miegyéb. Maci barátom olyankor már (jó esetben) vár, és megdumcsizzuk (hétfő esetén például) a levélforgalmat, a Nagyszünetét. A múltkor azon vitáztunk, hogy vajon mi lenne akkor, ha minden levélírót, aki eddig írt nekem (illetve a Nagyszünetnek) meghívnék egy bulira, és Ott akkor mindenki találkozhatna a másikkal, meg érv is megismerhetnék mindenkit. Az egyik kedvenc levelemben (amit kaptam) egy lány azt írja, hogy szerinte mindenki, aki tollat ragadott, és írt a Nagyszünetbe, valamit tud, valamivel már több, hiszen túllépte a saját árnyékát, már tett valamit-valamennyit maga felé, meg ilyesmi. Ő ezt egyszerűbben írta le, de nem baj, én tudok bonyolítani. Szóval a vita tárgya az volt, hogy vajon (ha mindenki eljönne) lennénk-e úgy ötvenen, tudnánk-e értelmesen szórakozni, elbeszélgetni vagy akár lelkizni stb. Maci azt mondta, hogy szerinte ennyi ember már nem tud olyan bensőségesen beszélgetni, nem olyan a hangulat. Én az ellenkezőjét állítottam, és azóta is birizgál a dolog, nem tudom, milyen érzés lenne, milyenek vagytok, és milyennek képzeltek. Nem tudom. Egy másik lány azt írta (és írták ezt többen is - most nem dicsekszem, hova gondolsz!), hogy közöljem a képemet, vagy legalább neki küldjem el levélben, visszaküldi. Ezen is gondolkodtam, és aztán egy angyal azt súgta, hogy talán mégis csak jobb az inkognito, meg így érdekesebb, és - ugye - így nem is csökkentem az olvasók számát. Különben meg a fotó sosem adja vissza az ember igazi arcát, szerintem görbe tükör. Nem, nem vagyok annyira csúnya, de ki a franc ismeri a Te hülye ízlésedet?! Most, hogy olvasol, hatodika van, és nekem holnapután bizony szalagavatóm van (nemcsak nekem, az osztálytársaimnak is). Ma meg a Mikulás szaladgál házról házra. Kellemes Mikulást, Mikik és Mikulások (Télapó, Te se sír)'.). Szalagavató. Elszaladt négy szép év (majdnem). Valakinek biztos elfelejtek küldeni értesítőt, ez így szokott lenni. Remélem, nem pont Neked! Sok mindenen gondolkozom mostanában, hogyha nincs mellettem egy angyal sem, bár tudnám kicsit leállítani az időt olykor - kicsit gondolkozni -, aztán engedni, hadd szaladjon tovább. Itt van a szalagavató, a nevek, azt hiszem, Szlovákiát támadtam meg a Command & Conquerben, és lőttek a pirosok, 12-es vagy hanyas protokollt kell leadnom, asszem a 13-as Agyszünet vár az anyagára. Érettségi - igen, lesz! Kösz, hogy segítesz! És az angyalon kívül segít más is: itt van a Kati néni, egy cigány kártyajósnő, aki már az első találkozásunkkor nagy hatással volt rám. Jósolt nekem, és nem tudtam, hogy vajon adhatok-e hitelt a szavának. Azért mentem el hozzá, mert azt mondták az ismerőseim, hogy nekik bejöttek a jóslatok. Kati nénit azóta is gyakran látogatom, úgymond, menedzselem őt. Ez nem a legjobb kifejezés, tulajdonképpen csak igyekszem teret biztosítani a tevékenységének, igyekszem megadni az embereknek a lehetőséget, hogy megismerjék őt, és hogy jósoltassanak maguknak. Mondom, az első találkozás után nem tudtam, hogy higgyeke, de abban bizonyos voltam, hogy nekem ott, bent jó volt, valami különös nyugodtságot kölcsönöz az embernek, ha ő beszél hozzád. Már több cikket készítettem Kati néniről, meg interjúkat is, melyeket folyamatosan publikálok különféle folyóiratokban, de feltett szándékom egyet kizárólag a te számodra csinálni, ide, erre az oldalra, hogy meghallgasd az üzenetét - nekünk, fiataloknak. Érdekes. Lehet, hogy teljesen begolyóztam? Ne válaszolj! KAPRINAY ZOLTÁN A TE VERSED Most pedig olvasd el Azbeszt Lap(p) egy-két versét, melyet ő küldött el nekem. Nehogy azt hidd ÁM (ezt Neked!), hogy ezek holmi kis, szimpla versek. Nem, ezek jó versek, majd belátod Te is, ja és főleg nem 7köznapiak! Kösz, Csabi! írj még! The man with his cabbage (A férfi a káposztájával) olyan vagy mint egy kórterem: hideg rémisztő és büdös A zöld béke Kössétek fel a parabolaantennát, és irány Budapest! Fel a Gellért-hegyre, bele egy húszast a távcsőbe és ugrás! Ne félj! A Duna már úgyis szennyezett. Szalagon tálalt reggeli nem te vagy felelős a reggeliért kapcsold már ki azt a büdös kamerát egy másik virradatra várunk nem kell a rögzített napkelte SZÖVEGELŐ i Ivanics Anikó küldte be az Animal Cannibals együttestől (annak idején) a Takarítónő című számot, amely sok (ez direkt van) nektek tetszett. Ezúttal egy szívemhez nagyon közel álló dal szövegét küldte el Anikó az FLM-től, amelyet most gyorsan le is közlök. Kösz, Anikó, küldj még ilyeneket! Ezt a dalt ajánlom mindenkinek, aki megtalálta már, és most nincs mellette..., hiányzik! Megtalállak még Várom már, hogy végre itt legyél Mert nélküled üres az éj És elmereng, hogy miért is nem jössz már. Más ez a láz, és én ezt jól tudom Sohasem látott partokon Visz a képzeletünk tovább Megtalállak még Tudom, hogy ennyi még nem elég Megtalállak még valahol Tudom jól. Mosolyodat hagytad itt nekem Mikor elmentél, most üres az éj És kérdezem, hogy mit tegyek egyedül. Más ez a láz, és mégis élvezem Tudom, így is jó nekem Gyere vissza, várok rád. Megtalállak még Tudom, hogy ennyi még nem elég Megtalállak még valahol Tudom jól. 1995. NOVEMBER 4.. BS Ákos-koncert Merthogy ott voltam (és ezt most minimum nagybetűkkel kellett volna írnom). Na, nehogy azt gondold, hogy az csak olyan könnyen ment ám! Ezen a tájékon az embernek alaposan meg kell küzdenie már egy egyszerű Pestre utazásért is. Lehet, örök bélyegem, hogy ilyen problémás emberke lennék? Mert két nappal indulás előtt súgták a fülembe (de nem ám, hogy olyan könnyű az élet), hogy az autóbusz, amely konkrétan november 4-én startolt volna Pest felé, nem startol. Hosszas kutatás után nem maradt más hátra: olyan közlekedési eszközt kellett használnom (vagy használnunk, mert erre az emeletes őrültségre rászedtem még egy emberkét), mint például a vonat - oda-vissza. S bárha ráment ingem-gatyám, ahogy azt mondani szokás, ugyibár, azért mógis csak feljutottunk ama nevezetes helyre. Persze a koncertig messze volt még. Otthon sűrűn töprengtem, mit is kéne felöltenem ahhoz, hogy kint ne fagyjak meg, és a Sportcsarnokban se főjek meg. Az arany középutat választottam, aminek az lett a vége, hogy kinn csak megfagytam, és benn is folyt rólam a víz (ímhol az arany középút?). Pláne, hogy november 4-én havazott először Pesten, azt is lehetőleg abban a négy órában, amita BS előtt töltöttünk várakozva. De ezt is sikeresen túléltük. Bejutottunk, és kis naivként kiröhögtük a „küzdőtér" feliratú táblát, majd bepréselődtünk az első sorba. Na igen! A küzdőtér helyett kiírhatták volna, hogy „életveszély", vagy „túlélés csak 90 kg és 2 m fölött"). Mikor Ákos feltűnt a színpadon (mondhatni: az égből szállt le közénk), végképp elszabadult a pokol. Úgy a második szám végére sikerült kiszabadulnom, bár ekkor mág rég megvoltak a 8 napon túl gyógyuló sérüléseim (így akár maradhattam volna is, hiszen a legnagyobb élvezet mégiscsak ott volt, abban a pokolban, egy méterre Ákostól). De még így is jó helyet találtunk, kábé 10 méterre a színpadtól. Fergeteges két óra volt. A BSben telt. ház, és az a „nemtudomhányezer" ember mind együtt üvöltötte végig a dalokat Ákossal, az új kazettáról, az Indiántáncról, a régiekről (Karcolatok, Test), és még két (feltéve, ha jól emlékszem) Bonanza-szám is volt, persze átdolgozva. Ákos és zenekara őrületeset alakított, és a közönség úgyszintén. A két óra után mindenki félholtan és minimum süketnémán távozott. Ezek után fel sem vettük, hogy előttünk a fagyos éjszaka, és szállás sehol. A „rengeteg" kínálkozó lehetőségből végül mégis a pályaudvar várótermére voksoltunk, hiszen ott legalább meleg volt. Egészen éjjel kettőig, amikor is becsámpázott két hóttkomoly zsandár, és vadul kiparancsolták előbb a csavargókat (akik legalább a fél termet betöltötték), majd (nehogy már örülhessünk a rengeteg felszabadult hely láttán) minket is. Merthogy a várótermet hajnali négyig takarítják. Biztosan minden éjjel így csinálják, de azért akkorra külön undort is öltöttek a képükre ehhez a tevékenységükhöz, mely nyilvánvalóan nekünk szólt, hiszen a váróterem másik felét mi, az Ákoskoncertesek töltöttük ki. Persze együtt jobban ment a várakozás is. Innentől szinte simának mondható az út hazáig. Körülbelül ennyi, maradt a letargia, mely abból a tudatból ered, hogy most újra legalább egy évet kell várnunk az új bulira. Persze alternatívák híján: VÁRUNK. „Mert ez egy indiántánc, és én elhiszem, Hogy benned is ég az a láng..." ÁGI DIÁK MURPHY AZ ÖNKÉNTES FELELŐK INDÍTÉKKERESŐ TÖRVÉNYE Az önkéntes felelő olyan, a) mint az a szabad ember, aki fejét saját akaratából hajtja a guillotine alá; b) mint a becsvágyó és ostoba egér, „aki" négyszemközt próbálja meggyőzni a macskát a vegetáriánus étkezés előnyeiről; c) mint a mazochista; d) mint az elmebeteg. GÁLIK PÉTER A ZOLTÁN AZT ÜZENI Háj máj frend, tű, Azbeszt „anyó"! Jó, hogy olvasol, szép Tőled. Bocs, hogy nem sikerült megnéznem a performancedet, majd legközelebb! DISZNÓSÁG! (Kívánságod számomra parancs.) Irén néni azt mondta, hogy minden oké, úgyhogy lenyomok itt egy-két verset Tetőled. Kösz a jó és jobb kívánságokat! írjá'! Helló, Molnár Katalin! Küldj még nyugodtan verseket, igyekszem ezeket is közölni! Üdvözlöm a természetet! Kösz! Helló, Ivanics Anikó! Jó, hogy újra írsz, azt hittem, hogy már megfeledkeztél rólam. Mások is írták, hogy tetszett nekik Chris cikke, amely ugye egy történelemóráról és főleg Simon Attiláról szólt. Azt írják, hogy bírják a figurát! Biztos, jó fej! Anikó, biztatlak, írj még többet is! Helló, Tóth Tímea! A Te neved is szép, de igazad van, az enyém is, kösz! A Top dumák jók, közlöm őket. Igen, nagyjából ennyi egyszerre elég, de készítsd a tintás tolladat, és írj még bátran ide bele ebbe az „AGYSZÜNETBE"! (Ez jó mi? ha-ha-ha!) Helló, Ági! Nagyon jól tetted, hogy írtál, és egyáltalán hogyan gondolod, hogy jogod lett volna eltitkolni a gondolataidat, érzéseidet, élményeidet, egyáltalán magadat előttem és a sok „marhajófejgyerek" olvasó előtt? Mindannyiunk nevében kösz, hogy írtál, mert jól! Hajlamos vagyok a beképzeltségre (és emellet még önző is vagyok, úgyhogy nem fogtam be a fülem), és ezért (most már így, beképzelten) kösz, hogy azt írtad, amit írtál (ťod, azokró' a sorokró'). Kösz! Ugye, írsz még?! Szia, Családi Zoltán (Csali)! Kösz, hogy főszerkesztői posztra emeltél, de én csak egy egyszerű falusi parasztgyerek vagyok, aki megkapta az ÚJ SZÓ-tól azt a lehetőséget, hogy ködösíthetem a velem egyidős emberkék szürkeállományát heti egy alkalommal (szerdán) egy oldalon. Ennyi az egész. Légy jó fiú, Zoltán, és ha még van kedved írni EGY LEVELET, nekem bátran címezheted! Tisztelt Németh Nárcisz! Nagyon örülök, hogy olvasod a Nagyszünetet, annak már kevésbé, hogy egy mondatot szörnyen dühítőnek találtál. Igen, valóban azt írtam (Valóra váltott álmok, Nagyszünet, XI. 15.), hogy Lengyel Richárd a következőket nyilatkozta: „Vannak viszont úriemberek is a vendégek között, akiknek nem gond otthagyni havonta kétszázezer koronát." Sajnálom, hogy így félreértetted ezt a mondatot, ez is csak azt bizonyítja, hogy semmi érzékem az újságíráshoz. Az úriembert valószínűleg idézőjelbe kellett volna tennem, de én azt hittem, hogy ez mindenkinek világos. Tévedtem. Az úriembernek Richárd szövegében egész mást jelentett, én meg itta tehetségtelenségemmel ilyen szégyenbe hozom. Különben ne haragudj, de nem tudom, hogy úgy általában mér' zavar ez Téged annyira. Szerintem attól, hogy valaki havonta kétszázezer koronát veszít egy kaszinóban, még nem kell feltétlenül bankrablónak vagy apagyilkosnak lennie. Szerintem igenis lehet becsületes munkával annyit keresni, hogy az ember ezt megengedhesse magának (és itt nem csak ilyen Bili Gates-féle multimilliomosokra gondolok). Nárcisz, kérlek, ne haragudj rám, de szerintem túl sötéten látod a Világot, és ezért bizony sajnállak. Mosolyogj, és ha lámpára van szükséged, csak szólj bátran! A Nagyszünetet szerkesztem. Leveleidet szívesen veszem (ha nem túl drágák), de nehogy azt hidd, hogy visszaküldöm (minek?). A Nagyszünet címe megegyezik az ÚJ SZÓ-éval (pont ők veszekednének), de a borítékra írd rá, hogy Nagyszünet! KAPRINAY ZOLTÁN