Új Szó, 1995. december (48. évfolyam, 278-302. szám)

1995-12-30 / 301. szám, szombat

KESZELI FERENC: w w Újszósz Rizsával UJSZO Boldog új évet kedves olvasóinknak! 7. oldal • SZLOVÁKIAI MAGYAR NAPILAP • Szombat, 1995. december 30. Ára 4 korona XLVIII. évfolyam, 301. szám Borúra várjuk a derűt Új Szó-körkérdés A Szilveszterhez hagyományosan a vidámság, az új esztendő kezdetéhez szinte kötelezően a bizakodás kötődik, így van-e ez az idei, a szlovákiai magyarság számára nehéz, megpróbáltatásokkal teli év után is? Ezért kérdeztünk meg több ismert és kevésbé ismert személyiséget: Optimistán vagy pesszimistán várja-e 1996-ot, lesz-e oka a szilveszteri vidámkodásra? Grendel Lajos - író, Pozsony: - Pesszimistán, semmi jót nem várok az előttünk álló évtől. A Kalligram kiadó számára már 1995 is nehéz év volt, '96 valószínűleg még nehezebb lesz. Ha minden marad a régiben - márpedig én sok esélyt nem látok számottevő változásra -, a szlovákiai magyarság és kultúránk szempontjából csak rosszabb idők jöhetnek. Győri Attila - író, Dunaszerdahely: - Mindenképp optimistán! A politikusok tehetnek egy szívességet, az időjárás tehet egy szívességet, és mindenki, aki negatívan viszonyul a dolakarok élni, nem lehetek más. Ha nem bíznék a változásban, egy jobb, tisztességesebb társadalom lehetőségében, akkor ugyan mi tartana itt? Persze, kicsit kényszer szülte optimizmus ez, szeretném azonban vele jelezni, hogy nem afféle csodaváróként, hanem a jó irányú változás cselekvő részeseként kívánom eltölteni az időt, míg az a mai kényszerű optimizmus valósággá lényegül. így, ennek reményében köszöntöm 1996-ot. Ardamica Ferenc - író, Losonc: - Kimondottan borúlátón. Nem egyedül az én hibám, hogy mostanában nem találom a híres Ardamica-féle derűlátó szemüveget. Nem csoda, hiszen ha körülnézek, hánynom kell. Biztos, hogy az új évben is vígan, legalább ilyen iramban folytatódik majd a „normalizáció" és pozícióink elvesztése. Hatvannyolc után egyszer már megéltem ugyanezt. A kelet felé kacsintgatástól borsózik a hátam. Nem marad más hátra, mint harcolni, s ha ez a harc nem járna eredménnyel, akkor be kellene rendezkedni a túlélésre. Túlélni viszont úgy kell, hogy a gerincünk se ne ferdüljön, se ne roppanjon bele. Juhász István - agrármérnök, Hanva: -Optimista vagyok, mindig is az voltam. Tulajdonképpen ezért is merek vállalkozni, építeni olyasmit, ami nemcsak nekünk, hanem gyermekeinknek is munkalehetőséget teremt. Mi, mezőgazdászok olyanok vagyunk, mint a fűzfa: ha tövig levágják, másnap újra hajt. A szántó-vető minden körülmények között elvégzi munkáját, becsüli mindazokat, akikkel él, akik becsületes úton igyekeznek gyarapítani vagyonukat. Optimista vagyok, mert hiszem azt, hogy ezt mások is így gondolják rólunk, mezőgazdászokról. (farkas) Kovács Magda - meseíró, Tornaija: - Nincs okunk különösebb vidámságra. Optimista (Folytatás a 3. oldalon) Boldogabb esztendőt Valami derűset kellene most írni, elvégre itt a Szilveszter, mikor legyen az ember jókedvű, ha nem most. Akárhogy is igyekszem, nem tudok vidámságot erőltetni sem önmagamra, sem pedig ebbe az írásba. Ha körülnézek az utcán és máshol, akkor még inkább elszomorodom: mert a legtöbben ugyanilyen lelkiállapotban várják az új évet. A legtöbb erőltetett mosolyt, összetákolt jókedvet a hazai televízióban látom - ha kellő önuralommal képes vagyok öt-tíz percig ezt a műsort nézni. Mosolygós arcokat manapság leginkább még egynémely pártirodában látni, ahol már készülnek az ingyenvirslire, káposztalevesre és az ingyencirkuszra. Hogyne harsognának, hogyne bohóckodnának, amikor átlátszó trükkökkel és olcsó pénzen mesés vagyonhoz jutottak.Hazudnék viszont, ha azt állítanám, hogy csak ezek a politikai konjunktúralovagok ünnepelnek. Szirénhanguktól ugyanis ma még sokan elcsábulnak. Tulajdonképpen megértem és ma is tisztelettel tekintek azokra a becsületes és jóhiszemű szlovák állampolgárokra, akik ma éjjel is őszintén ünneplik évszázados vágyaik beteljesülését. Azt, hogy végre szuverén államban élnek. Ma még felhőtlen az örömük, hiszen az egészséges patriotizmusból és az agresszív nacionalizmusból kotyvasztott demagógia ebben az országban ma még százezreket bódít el. Amikor az ő örömünnepüket szemlélem, minduntalan az a neves szlovák író jut az eszembe, aki többször leírta: nem méltó a szabadságra az, aki másoktól megvonja azokat a jogokat, amelyeket önmaga számára életfontosságúnak tart. A jelenleg dáridózó politikai percemberkéket persze íróik sem érdeklik. Nincs lelkiismeretfurdalásuk amiatt, százezreket semmiztek ki a vagyonjegyes privatizációból, miközben ők politikai szélkakasokként meggazdagodtak. Aggasztó, hogy mennyien és mennyire bemocskolják ma Szlovákiában a demokrácia eszményét és valós értékrendjét. Döbbenetes, hogy újra a párthűség a döntő mérce, nem pedig a tehetség, a tudás, az ember szellemi és fizikai teljesítőképessége. A bankkölcsön odaítélésénél, sőt munkahelyi alkalmazáskor is első számú kritériummá avanzsált az a szempont, hogy milyenek az illető politikai nézetei és kapcsolatai. Elfogult lennék, ha az idei esztendő pozitívumaként nem említeném meg Szlovákia valóban jó gazdasági eredményeit. A gond viszont az, hogy ezek jórészt a makrogazdaságban jelentkeztek, az átlagpolgár mindebből vajmi keveset érzékel. Százezrek egyre súlyosabb megélhetési gondokkal küszködnek. A legnagyobb munkanélküliség Dél-Szlovákiában, vagyis a magyarok lakta járásokban burjánzik.. Idén más veszélyek is leselkedtek ránk. Iskoláinktól akartak és akarnak megfosztani, anyanyelvünket szeretnék kiszorítani a helyi közéletből is. Ez a lélekrombolás a szlovák nacionalisták által reméltnél kisebb, ám mégis súlyos pusztítással járt: hazai magyar újságok szűntek meg, a nemzetiségi kultúra támogatására szánt, a korábbi évekhez képest jócskán megnyirbált összegek nagy részét valójában a szlovák kormánylap kiadója kapta meg. Lehet-e vajon ilyen körülmények között valami derűset írni? Ezen meditáltam, amikor idős ismerősöm jutott az eszembe. Akit sokadmagával éppen fél évszázada hurcoltak harmincfokos hidegben, marhavagonokban Csehországba. Akit agitátorok győzködtek, titkosrendőrök vertek, mert nem akart belépni a közösbe. Mindig hitte és mondta a magáét. A minap találkoztam vele. Derűsen iddogálta a kétdecijét és biztatott: Ha kibírtuk a deportálást és a kitelepítést, ezt is túléljük. Még a bolha is belecsíp abba, aki eltapossa. És mi nem vagyunk bolhák. Minket nem tudtak és nem tudnak eltaposni. Ha rá, és ezernyi hozzá hasonló derék emberre gondolok, akkor kezdem remélni, hogy a baljós előjelek ellenére talán nem is túl sokára boldogabb idők köszöntenek ránk. SZILVÁSSY JÓZSEF KAZAHSZTÁN, SKÓCIA Tombol a gyilkos tél Kazahsztánban hétfő óta 107 ember halt meg azokban a hóviharokban, amelyek az ország északi és nyugati térségein söpörtek végig - közölte tegnap a rendkívüli helyzetek állami bizottsága. Öt embert jelenleg is eltűntként tartanak számon, és rendkívül kicsi az esély a megmentésükre. A brit kormány a hadsereg mozgósítását tervezi a sarkvidéki fagy szorításába dermedt skót térségek megsegítésére; a példátlan hideghullám tegnapi adatok szerint kilenc emberéletet oltott ki. A Skócia északi partjai előtt húzódó Shetland-szigeteken továbbra is érvényben van a karácsony másnapján elrendelt szükségállapot, amelyet a helyenként kilenc méteres hótorlaszok és a rendkívüli hideg miatt hirdetett ki a helyi hatóság. A skót szárazföldön is rendre mínusz 30 fokhoz közelítő hőmérsékleteket mérnek hajnalonta. A térségben újabb tetemes havazás várható, pedig egyes helyekről már most is csak a parti őrség helikopterei tudják a betegeket kórházba szállítani. MTI Morbid tréfa Al (Albert) Gore már jóval alelnökké választása előtt megtudta, hogy milyen érzés, amikor valaki morbid tréfa céltáblája lesz. Egy jótékonysági vacsorán, amelynek bevételét a The Tennessean című lap rákbeteg riporterének, Jerry Thompsonnak megsegítésére fordítják, Gore elmondta, hogy miként tréfálta őt meg Thompson 25 éwel ezelőtt. Thompsonnak az volt a szokása, hogy a laphoz került kezdő újságírókat magához hivatta és nekrológ megírásával bízta meg őket. Az elhunyt neve pedig az újdonsült riportere neve volt visszafelé olvasva. így azután az ifjú Gore-nak adott információ szerint az elhunyt bizonyos „dr. Trebla Erog" (vagyis dr. Gore Albert) svéd nőgyógyász volt... Az már csak természetes, hogy a nekrológ soha nem jelent mega The Tennessean című lapban, amelynél Al Gore a pályafutását kezdte. MTI-Panoráma ELKÉPESZTŐ BRUTALITÁSSAL Megerőszakolták, majd megölték A kassai kerületi nyomozóhivatal szakértői letartóztattak három személyt, akiket egy körülbelül 40 éves ukrán nő meggyilkolásával gyanúsítanak. A nőt karácsony estéjén ölték meg Nálepkovóban (Iglói járás). A tettesek, miután vonaton együtt utaztak az áldozattal, behúzták őt a helyi cigány óvodába, ahol valamennyien megerőszakolták. Mikor feljelentéssel fenyegette meg őket, fejszével és deszkadarabbal kezdték ütni a fejét, majd agyonrugdosták és a testén ugráltak. A meggyilkolt nőt a helyi patakba dobták. A mezítelen testet két óra múlva kihúzták a patakból, cigányruhába öltöztették, hogy részben eltüntessék a nyomokat. A gyilkos fegyvert, a fejszét a rendőrség már megtalálta. Z. K., J. B. és J. R., a három tettes ellen a nyomozóhivatal 28-án feljelentést tett, majd előzetes kihallgatás után a gyanúsítottakat letartóztatták. Ha rájuk bizonyítják a tett elkövetését, 12-től 15 évig terjedő börtönbüntetéssel sújthatok. TA SR Békés, boldog új esztendőt kíván a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom MKDM gokhoz, tehet egy szívességet. Aki el akarja rontani a dolgokat, az el is fogja. (hzs) B. Kovács István - régész, Rimaszombat: - Volna okom számos, hogy pesszimista legyek. Ez az év meglehetősen „mozgalmas" volt, kezdődött politikai indíttatású leváltásommal, a munkahelyemről történt eltávolításommal, majd folytatódott a létbizonytalansággal, a közéleti lejáratásomra tett kísérletekkel: mind megannyi ok a pesszimizmusra. Sors, amelyben sokakkal osztozom e hazában. Ám - látszólag paradox módon - éppen az utóbbi tény miatt vagyok optimista. Értelmiségiként és magyarként, ha itt