Új Szó, 1995. december (48. évfolyam, 278-302. szám)

1995-12-28 / 299. szám, csütörtök

1995. december 28. KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA ÚJ SZ Ó 9 J o o KIVÉTELESEN CSÜTÖRTÖKÖN Közön Milyen jó érzés így a két ünnep között lebegni, mögöttünk is, előttünk is ünnep. A múlt héten készakarva nem kívántam' kelle­mes karácsonyi ünnepeket meg a hozzá tartozó újévi (gy. k.: nem az Évát cserélték ki!) cuccokat sem, mert olyan távoli volt még (nekem legalábbis) múlt héten szerdán a karácsony. Most jó a hangulatod, gondol­kodhatsz (ha szoktad űzni ezt a sportot), olvashatsz és írhatsz ide, a Nagyszünetbe, például, hogy mi a véleményed a követ­kező dolgokról, javaslatokról: Két újítási ötletet kaptam, az egyiket Krisztától a másikat „Én"­től. (A csütörtöki megjelenés nem ötlet, csak kivétel, ami, ugye, erősíti a szabályt - de a kará­csonyt meg a naptári napokat nem lehet csak úgy tologatni: előre vagy hátra. Remélem, ma is olyan kedvvel olvasod, mint ami­lyennel tegnap olvastad volna.) Kriszta azt javasolta, írjátok meg, hogy mi a baj otthon a szülőkkel (már ha van egyálta­lán), ha nincs, akkor írd meg azt. Az egésznek az volna a lényege, hogy mivel (Kriszta szerint) egy csomó szülő is olvassa a Nagy­szünetet, legalább így, „újság­papíron" szembesülhetnének a problémákkal, esetleg gondolko­dóba ejtené őket, hogy vajon ők hogyan viselkednek a gyermeke­ikkel. Ha tudsz ehhez valamit is hozzáfűzni, ne habozz (az egész­ségtelen), írj! Szerintem ez visszafelé is működhetne, a szülők is megírhatnák, hogy mit várnak el tőlünk, emberpalánták­tól. „Én" ötlete az volt, hogy írjátok meg, hogy mit fogadtatok meg, mit fogtok másképp csinálni a '96-os évben, min fogtok változ­tatni stb. Nyugisan írjátok meg, örülni fogok! Kénytelen leszek most kívánni Boldog Újévet és új évet Neked, kívánom, hogy elérd azt, amit ei akarsz, és kívánom, hogy „min­dig úgy szeressenek, ahogy sze­retnéd, hogy szeressenek" (Pira­mis). Légy boldog, ez a lényeg. Sok sikert az új évben! Nekem is! KAPRINAY ZOLTÁN A ZOLTÁN AZT ÜZENI Kedves „Én"! Frankó a vers, nekem is tetszik! Sajnálom, hogy csak olyan emberekkel találkozol aki­ken a dekadencia uralkodik, ha Te nevetsz és jókedvű vagy, majd rájuk is áttelepszik ez, hiszen a sze­retet sokkal erősebb a gyűlöletnél! Igyekezz olyan embereket találni, akik mindig mosolyognak, gyere el Újvárba, itt találsz párat a suliban! Kösz, tényleg szükségem lesz a szerencsére, hogy leérettségiz­zek. Nem, nem vagyok megelégedve a munkámmal, szeretnék még sok-sok ötletet megvalósítani, amik egy kis sarkában vannak egy aprócska dobozkának, amelyik viszont az én fejemben van. Igen, szeretem Mr. Beant, nekem is sikerül olyan ciki helyzeteket kifognom, mint neki, sőt... Várom leveled. Jó napot kívánok, kedves Kriszta (Kiss)! A humort, a szép színeket, a tavaszt (de a többi évszakot is), az orgazmust, a kellemes illatot és egyáltalán azt a tudatot, hogy vagyok, én is szeretem, ebben megegyezünk. Köszi a verseket, küldd el a novelláidat is, és még írj (de csak azután, hogy kigyomlál­tál és megmostad a hajadat)! Szia, Jakab Deni! Emlékszem Rád, sajnos, a harmadik leveledet nem kaptam meg. Kösz a novel­lát, alkalomadtán lehordozkodom vele. Szerencsés ember vagy, ha azt csinálod, amihez kedved van, különben tényleg szép meló a szülészeten dolgozni. Üdvözlök minden újszülöttet, mondd meg nekik, hogy olvassák a Nagyszünetet! Szevasz, Chris! Örülök, hogy tetszett Ági cikke, másoknak is. Jól tetted, hogy elküldted az újabb írá­sodat. Sok sikert a szalagavatódhoz, és kösz a jókívánságot az enyémhez, jő volt. Várom leveled! Helló, Jocó! Jól teszed, hogy zaklatsz, természetesen örülök a verseidnek, meg az írásodnak, és igyekszem őket minél előbb közölni. Kösz az üdvöt, és tőlem viszont üdv Neked és katonatársaidnak. Várom leveled, írj bátran! Kedves I. Détéhil Jól tetted, hogy írtál, és „kidöntötted" nekem a szívedet, kösz a levelet, írj máskor is! Szia, Márti (Vicán)! Erre az oldalra minden fajta versnek jut hely. Aktuális versedet lehozom a kö­zeljövőben (amíg még aktuális). Kösz a jókívánságaidat, írj még! Üdv, Homolya Szilvia! Remélem, matekból nem húztak el. Igen, szeretem a komolyzenét (is), ilyen­kor, amikor a Nagyszünetet írom, általában (például most) Johann Strauss bácsi műremekeit hallga­tom. Szólj a bátyádnak, hogy írjon ő is a Nagyszünetbe: milyen az élet Atlantában, miegyéb! Kösz, jól vagyok. Ami ä numerológiát illeti, azt mondják, hogy a volt Csehszlovákia területén csak egy numero­lógus van (olyan igazi), az is Csehországban, különben magyar nemzetiségű srác. Megvan a telefon­száma (ha érdekel), már vagy egy éve készülök vele interjút csinálni, de sosem jön össze. Igen, Kati néni szívügyekben is tud tanácsot adni, bátran írj neki: Dinko Katalin, G. Bethiena 57., 940 01 Nové Zámky (gy. k.: akiről három számmal ezelőtt írtam az értelmetlen monológban, kártyajósnő). írj! Tisztelt Tar Tünde! Üdvözlöm a suliban a srácokat (akik kézről kézre adják a szerdai ÚJ SZÓ-t). Na­gyon örülök, hogy neked is tetszik. Verseid nagyon jók, egy angyal szerint az eddigi legjobb, amit kap­tam ide, bele ebbe az oldalba, úgyhogy hamarosan levonszolom az egyiket! Kösz, hogy írtál, és ígérd meg, hogy még majd írsz! Szia, Anzsi! Kértem, írjál. írtál. Közlöm. Kösz a jókívánságokat! Viszontüdvözöllek! írj! Helló, Anikó (Ivanics)! Nekem oké az Indiántánc, de most nem közlöm Ákos szövegét (a múlt héten lejött egy, de Te ezt akkor még nem tudhattad), de azért kösz! Megkaptam Gábor versét, és ha tudom, ebben a évszázadban le is közlöm. Várom újabb dalok szövegeit, hűséges szövegelőm! Tizennyolc...!? Hát nem fura? Bármily hülyén is hangzik, de te is 18 lettél. Átlép­tél egy bűvös határt, és olyan vi­lágba kerültél, amelyet az embe­rek egyszerűen csak felnőttkor­nak hívnak. Gondolom, most jót mulatsz magadban, hiszen hol vagy Te még a felnőttkortól? Itt mindenki el van tájolódva. Have­rok közt legyen mondva, de még a vak is látja, hogy egy tisztességes felnőtt azért kissé máshogy néz ki. De nem akarok én ebbe belebo­nyolódni, elég ha leszögezzük azt a tényt, hogy öregszel. Már csak szellemekben kell magad utolér­ned, s akkor tökéletes lesz a kép. Szóval 18 kemény évet már magad mögött hagytál. Nem pa­naszkodhatsz, hisz gondolom volt benne minden. Vegyük csak szé­pen sorjában: először is gondta­lan gyermekkor. Csak egy baj van vele. Ez életed legrövidebb szaka­sza, s lehet, hogy nem is nagyon emlékszel már rá. Pedig haj, de ki­bírnál még néhány évet, amikor is homokozással meg a tíz legjobb barátnőd hajasbabájának lopko­dásával töltöd az időt. A Julis néni veteményesének ritkításáról meg a spenót falhoz kenéséről már nem is beszélve. (Mit lehet csinál­ni, ha egyszer nem volt a kedvenc ételed.) S hát még amikor a szom­széd bácsi macskáját kiöblintet­ted a forgótárcsás mosógépben. Az volt csak az igazi móka. Sze­gény Mucus (merthogy így hívták a macskát) úgy nézett ki, mintha sündisznóval keresztezték volna, s még egy hét múltán is csak hab jött ki a száján nyávogás helyett. Ilyen bulit nem egykönnyen felejt el az ember. Hát még a macska. Aztán jöttek a pionír- (akarom mondani magyarosan: úttörő-) évek az alapsuliban. (Ma már me­lyik kisdiáknak adatik meg, hogy ünnepélyes keretek között a Slaví­non felkössék neki a piros, három­szögletű nyakkendőt, és esküt te­gyen a szocializmus építésére?) S vajon ki tekintheti meg a három hős orosz katona síremlékét, akik a bevonuláskor beleestek egy pa­takba, és ott lelték ősi halálukat? Ilyen csak egyszer van az életben, s mi még boldog részesei lehet­tünk. Ezután következik életed egyik legszebb szakasza. Dörömböl szí­ved ajtaján a szerelem, de te vala­hogy nem óhajtod beengedni. Az­tán, amikor hosszas unszolásra megteszed, rájössz, hogy nem is harap. Egyik fiút a másik után fa­lod, hogy azok szinte fejvesztve menekülnek előled. Amikor látod, hogy ez a módszer nem túl sike­res, a kés és a villa helyett más eszközökhöz folyamodsz. Ezután éppen pelyheskedő hímnemű osztálytársaidat rajtakapod, mi­közben földrajzóra alatt a Playboyt nézegetik. Ennek hatására felbuz­dulsz, és egyetemi szintű szexuá­lis felvilágosítást adsz a gumióv­szerfelfújásának helytelen techni­kájáról. A dolognak persze hamar híre megy, s miközben az iskola el­tanácsolással fenyeget, az Egész­ségügyi Világszervezet (gy. k.: WHO) tiszteletbeli tagjává válasz­tanak, de szerénységed tiltja ezt elfogadni. A kicsapást szerencsé­re megúszod, hiszen utolsó éves vagy, és némi szerencsével meg egy priusszal bekerülsz a gimibe. A WHO viszont kiskorúságod miatt megvonja Tőled a tagságot, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy hurrá, végre gimis vagy. Ez persze eleinte nem megy a fejedbe, ami a Te szellemi képességeidet illeti, nem is csoda, de később nem fog­lalkozol ezzel. Hiszen ettől fonto­sabb dolgok is vannak a világon ­például a tanulás... meg a tanu­lás... Ja, és a persze a tanulás. De ez csak egy újabb trükk, igaz? En­gem nem fogsz ilyen hülyeségek­kel beetetni. Ugyebár az, hogy én tanulok, vitathatatlan tény. Az olyan szilárd lábakon áll, mint Newton gravitációs törvénye. Szó­val, lehet, hogy a többieket át tud­tad verni három évig, de engem nem. Én átlátok a szitán, elvégre az átlátszó, annak ellenére, hogy drótból készült. Vagy nem? Hát most így állunk. Tizennyolc éves vagy, és ha jobban megnéz­lek, a szemüvegeden kívül semmi sem utal a korodra. És még ez akar fősulira menni. Te Atya Isten! Hát hova jutottunk?! Mindenesetre így a végére van egy megnyugtató hírem. Ha neta­lán valamilyen oknál fogva nem vennének fel egy fősulin se, akkor június körül nyugodtan felhív­hatsz, ugyanis rezervá Itatta m Ne­ked is egy helyet Szlovákia leg­menőbb elmegyógyintézetében. De addig is nagyon boldog ti­zennyolcadik szülinapotü! CHRIS Igy néz ki az az egér amelyik azt kívánta, hogy mindegyik nap szünnap­ja legyen. A fülráncigáló barátok nem feledkeztek meg róla... í DIÁK MURPHY A kezdés önbizalom-befolyásoló törvénye Akár az „A", akár a „B" csoport kérdései a könnyebbek, Te mindig a másikban fogsz ülni. GÁLIK PÉTER SZÖVEGELŐ ATE VERSED Earth Song Elég hiányos vagyok ebből a disco-mania-zenéből, mert nem vagyok disc(o)man. „En" nevezetű levélíróm meglepésére olvashatod itt Michael Jackson egyik (szerintem kiemelkedő) művét, amelynek elég pofás klipje van. Szóval, „Én" nevezetű levélírónk megkért rá, hogy hozzam le ennek a dalnak a szövegét, angolul, és - hát - kívánsága számomra narancs (erre van még egy szójátékom, majd legközelebb elsütöm). A dalszöveg folytatódik még tovább, de az már nem olyan érdekes, meg már más formában, ez Téged ne za­varjon, nem akartam az egész oldalat „jacksonositani". Look what we've done What about all the peace What about sunrise ^V 0" P le dge your only son... What about rain Wha t f flo w? r mg fleld s What about all the things .... ..f* . .. * „ • What about all the dreams Tha you said we were to gain... That sgjd was an d Wha about killing fields Did yQU ever stQp tQ notjc e Is there a time AM the ch i| dren dead from wa r What about all the things Djd you ever stop t0 notic e That you said was yours and mine... The crying Earth the wee ping shores? Did you ever stop to notice Aaaaaaaaah Aaaaaaaaah All the blood we ve shed before Did you ever stop to notice I U Sed to dream The crying Earth the weeping shores? I used to glance beyond the stars Aaaaaaaaah Aaaaaaaaah Now I don't know where we are Although I know We've drifted far What have we done to the world Aaaaaaaaah Aaaaaaaaah Biztos emlékszel még Jocóra, azaz Karácsony Jó­zsefre, aki megröhögtetett bennünket a Lepke című versével. Még mindig katonai szolgálatát töl­ti. Remélem, ez a vers csak a fantáziájának a szüle­ménye (gy. k.: nem a süteménye), és az ilyen cucc ott, Zöldiában nem mindennapi esemény. Végső ítélet Kézen fogott, és vezetett. Különös érzés fogott, el; nem remegtem, nem féltem, de mégis nehézkesen léptem. Mire felocsúdtam, már késő volt, hisz' vezetőm a hóhér volt. A Nagyszünetet szerkesztem. Leveleidet szívesen veszem (ha nem túl drágák), de nehogy azt hidd, hogy visszaküldöm (minek?). A Nagyszünet címe megegyezik az ÚJ SZÓ-éval (pont ők veszekednének), de a borítékra írd rá, hogy Nagyszünet! KAPRINAY ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom