Új Szó, 1995. december (48. évfolyam, 278-302. szám)

1995-12-28 / 299. szám, csütörtök

1995. december 18. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJszó 2899 j A DBP-nek van Munkáspolitikai Tanácsa A handlovái Milan Volfot (47 éves, eredetileg villanyszerelő) nemrég megválasztották a Demokratikus Baloldal Pártja újonnan létrehozott Munkáspolitikai Tanácsának elnökévé. Megkértük, hogy ismertesse e tanácsadó szerv tevékenységi körét. - Sajnos a 'DBP nem védelmezi eléggé a munkásokat, ezért tagjainak egy része elhagyta a pártot, és megalapította a Szlovákiai Munkásszövetséget. A pártban és szimpatizánsainak körében azonban még mindig sok a munkás. Ezért úgy véljük, hogy következetesen kell őket segítenünk érdekeik érvényesítésében, főleg azt kellene elérnünk, hogy tisztességes munkájukat tisztességesen megfizessék. a Hasonló céllal, a DBP kiadós segítségével jött létre eredetileg a Lupták-féle társulás is, amely később önálló politikai szubjektummá fejlődött. Önök részéről nem fenyeget ilyen veszély? - December másodikai privigyei tanácskozásunkon egyértelműen megmondtuk, hogy nem hagyjuk el a DBP-t, hogy tevékenységünket a párton belül fejtjük ki, éspedig munkástagjainak javára. A Munkásszövetséget nem szívesen tekintenénk konkurensünknek vagy politikai ellenfelünknek. Ellenkezőleg, ezzel a társulással szívesen teremtenénk kapcsolatot, és szívesen találnánk közös utat egy erős, noha sokrétű baloldali blokk létrehozásához. m Miképpen értékeli a Munkásszövetség kormányban és parlamentben kifejtett tevékenységét? - Ehhez nehéz véleményt fűzni. Többségüket nem ismerem személyesen, de Luptákot még munkásként ismertem. Akkor tisztességesen végezte munkáját. Gondolom, a politikában is ezt akarná folytatni... Hogy teljesíti-e ígéreteit, az majd idővel elválik. MARTIN HRNKO, Pravda Szepesség önállósulna.., Szlovákia kilátásba helyezett területi-közigazgatási beosztása a legkülönbözőbb szinteken váltja ki a viták sorát. Vannak, akik egyetértenek a kormányjavaslattal, amely nyolc közigazgatási egységgel számol, és vannak, akik egyszerűen nem tudnak egyetérteni ezzel. Ez utóbbiak közé tartozik a Szepesség is, amelyet a kormányjavaslat értelmében az eperjesi egységhez csatolnának. Karol Mitrík iglói polgármester ezzel kapcsolatban kifejtette: „Szepesség sajátosságainak és önállóságának köszönhetően a maga 380 ezer lakosával képes az önálló működésre, éppen ezért a kormányjavaslat elfogadhatatlan számára". Az Iglói, a Poprádi és az Ólublói járás képviselői egyértelműen az önálló szepességi-tátraalja

i régió létrehozása mellett szállnak síkra, és ezt már a témával kapcsolatos több összejövetelen ésszerű érvekkel alátámasztottuk. További érveink is vannak ezzel kapcsolatban, amelyeket belefoglalunk majd projektünkbe. Az így kiegészített változatot január kezdetén a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása elé terjesztenénk. Hospodárske noviny A vasút több törvényt is megszegett A Szlovák Vasutak a 300 millió korona értékű, vagonokba szánt akkumulátorok vásárlása során megszegte a közbeszerzési törvényt. Sőt az akkumulátorok megvásárlásáról szóló szerződés ellenkezik a Kereskedelmi Törvénykönyv egyes rendelkezéseivel, és az is törvénybe ütköző, hogy erre nem hirdettek pályázatot, továbbá hiányzik az értékelés, hogy megfelelnek-e a vasút műszaki feltételeinek. A fenti megállapításokat a kormányhivatalnak a vasúti vezérigazgatóságon lefolytatott ellenőrzéséről készített jelentés tartalmazza. A jelentés leszögezi, hogy a vasút vezetősége valóban több rendelkezést megsértett, és nem csupán az említett akkumulátorok vásárlása során okozott milliós károkat, hanem a Plaveč-Prešov közti vasúti szakasz villamosításakor, illetve a fémhulladék eladásakor is... Az akkumulátorvásárlás nem szerepelt a vasút ez évi vállalati tervében sem. A szerződésben pedig többek között az a kitétel is szerepelt, hogy a szerződést felbontó fél a vételár 50 százalékát fizeti pönáléként, vagyis 150,2 millió koronát. Ez ellentétes a Kereskedelmi Törvénykönyv vonatkozó paragrafusával, amelynek értelmében visszalépés esetén csak a tényleges kárt és az elmaradt nyereséget kell megtéríteni. A vasút illetékes osztálya ellentétes tanulmányokat terjesztett be az új típusú akkumulátorok próbaüzemelés nélküli és a szükséges műszaki dokumentáció nélküli bevezetésére, éspedig szerződés aláírása nélkül. Szeptember 19-éig a vrútkyi ellátó üzembe 102,7 millió korona értékű akkumulátort szállítottak le. A fenti és egyéb okok miatt azonban az akkumulátorok kihasználatlanul hevernek a raktáron. Ugyanakkor a vasút december elsejei hatállyal a vonatjáratok 8,5 százalékát megszüntette azzal, hogy jövőre 175 millió koronát megtakarítson. Az 1996-os évi állami költségvetés 2,06 milliárd koronát szán a vasúti közlekedésre, további 600 milliót pedig a vasútvonalak korszerűsítésére fordítandó tőkebefektetésként. Sme (Rövidítve) A tragédia után... KOMMENTÁRIM Az október végi kassai ipari katasztrófa lassan már a múlté. Az áldozatokat eltemették, a megsérült gázvezetéket megjavították, a leállított nagyolvasztók néhány órás kényszerpihenő után tovább pöfékelnek... Szlovákia legnagyobb ipari vállalatában tehát folytatódik a munka. És dolgozik a tragédia okát felderíteni, valamint a vétkeseket megnevezni hivatott rendőrségi csoport, illetve kormánybizottság is... Eddig csak az történt e tragédia kapcsán, hogy a vasműben leváltottak tisztségéből néhány alacsonyabb beosztású vezetőt (és közülük egyeseket más feladatkörrel bíztak meg). Azokat, akik kisebb-nagyobb mértékben hibáztathatok a gázvezeték hegesztése közben bekövetkezett robbanásért és az így előidézett gázömlésért. Kérdés azonban, okolhatók-e a tizenegy ember haláláért és ha igen, milyen mértékben. Az üzemi baleset áldozatait ugyanis nem közvetlenül a gázrobbanás ölte meg. Ők közel 12 órával a robbanás után, gázmérgezésben haltak meg. És nem a gázömlés közvetlen közelében, hanem egy távolabbi munkahelyen. Mert őket és sok ezer munkatársukat hosszú ideig senki sem figyelmeztette a veszélyre. Amikor riadót fújtak, részben már késő volt. Vádeljárást egyelőre csak a szakszerűtlen hegesztésért felelős két alacsonyabb beosztású vezető ellen indítottak. Hogy valakit majd felelősségre vonnak-e a 11 ember haláláért is, az még rejtély. Azaz talán mégsem az... Néhány hivatalosan meg nem erősített hír szerint ugyanis a gyáróriás mostani vezérkara nem tehet arról, hogy a korábbi vezetők, évekkel ezelőtt, sok kis önálló gazdasági egységre, leányvállalatra osztották a vasművei, és ezzel meggyengítették a gyáregységek közötti munkavédelmi rendszert. Persze, sok-sok kívülálló szerint helytelen lenne, ha a tragédiát kivizsgáló szervek hivatalos zárójelentése is így próbálna pontot tenni az ügy után. (gazdag) I FRICSKA Büszkén Nagyon, de igazán nagyon kiakadtam, amikora Slovenská Republikában azt olvastam, hogy valamiféle amerikai kozmikus csúcstartó a szlovák származására büszke. Félreértés ne essék, én nem azon voltam kiakadva, hogy E. A. Ceman űrhajós büszke arra, hogy a nagyszülei Szlovákia északabbra fekvő részeiről származnak, hanem azon, hogy ez az egyértelműen nemzeti DSZMes napilap egy ilyen hírrel, felcímmel agyonköpi a Mečiarféle mozgalom egyik vezető ideológusának minden eddigi törekvését. Lehet, hogy csupán a véletlenek játékáról van szó, de amint létrejött a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, azonnal jelentkeztek a mozgalom önjelölt, és utólag nagyon is elismert ideológusai. Talán csak véletlen, ám ugyanakkor cáfolhatatlan tény, hogy főként a nemzeti szuverenitás és a nemzeti kisebbségek vonatkozásaiban fogalmazták meg a mozgalom ideológiáját - Mečiar egy-egy véletlen elszólására is filozófiát építve. A mozgalom főideológusa például megjelentetett és hetekig, hónapokig ismételgetett egy olyan elméletet, hogy az USAban, a világ legdemokratikusabb országában csak olyan amerikaiak élnek, akik nem tudnak a nemzetiségükről és a származásukról. Mečiar egykori szószólója sajnos még ugyanazon a héten elfelejtette betiltani annak a Madonnával készített interjúnak a közlését, amelyben többek között az is szerepelt, hogy az énekesnő olasz származású amerikainak tartja magát. Egy erkölcstelen lotyótól ez is kitelik, vonták meg a vállukat az „egy állam, egy nemzet" eszméjének mečiarista hívei. No de mi lesz most, amikor az egyik leghíresebb amerikai is büszke a szlovák származására. Összeomlik a gondosan felépített ideológia. Lehetővé teszik, hogy mi is büszkék legyünk a saját nemzetünkre, származásunkra? Netalántán még a legnemzetibb szlovákok is büszkék lesznek a saját származásukra; mondjuk egy szlovák nemzeti párti Prokeš a cseh származására, és aztán még nagyon sokan a magyar származásukra? FEKETE MARIAN a4 Őfennsíkja, a Colán Alaposan felgyorsultak az események a Közel-Keleten. A Rabin-kormány után Simon Peresz kabinetje is igyekszik addig ütni a vasat, amíg meleg. Ugyanakkor az itteni és a daytoni sikerekre alapozva a Clintoncsapat is szeretne újabb babérokra szert tenni. Tény, hogy az Egyesült Államok nemzetközi tekintélyét óriási mértékben növelte az a bravúr, amelyet Daytonban tudott produkálni, mégpedig úgy, hogy nemzetközi támogatást is nyert mellé. Ezért tekint Washington bizakodóan a tegnap beindult szíriai-izraeli megbeszélések elé, hiszen Camp David, a jordán-izraeli kiegyezés és a palesztin autonómia megszületése után az arab-izraeli válság a boszniaihoz képest csak a fülemüle füttye. Peresz, a többszörös kormányfő, külügyminiszter és főegyezkedő szintén tisztában van azzal, hogy az elmúlt két-három év óriási eredményeit csak úgy teheti visszafordíthatatlanná, ha az utolsó, az északi frontvonalat is sikerül pacifikálnia. Ehhez viszont már csak tíz hónapja van, hiszen 1996 októberében parlamenti választások lesznek Izraelben. A nem túl erős Munkapártnak és szerény számú szövetségesének tehát csak nagyon kevés ideje van annak elérésére, hogy Izraelt ezentúl ne ellenséges gyűrű, hanem megbékélt szomszédok vegyék körül. Ez egyben garancia lenne a már említeti választások megnyerésére, a kieszközölt békeszerződések maradéktalan megvalósítására is. Ami viszont bonyolíthatja a helyzetet: Damaszkuszban is nagyon jól tudják, hogy Izrael kormánya akkut időhiánnyal küszködik, miközben Washingtonból sürgetik, odahaza pedig egyféle politikai aknamezőn kénytelen manőverezni. Az az ország, amely saját nemzeti hősének tekint mindenkit, aki megmentett legalább egy zsidó életet, még mindig nem ocsúdott fel a döbbenetből, amelyet Jichak Rabin meggyilkolása okozott. S nem tud mit kezdeni azzal a gyűlölettel sem, amelyet a fanatikusan vallásos zsidók szítanak és egyre nyíltabban hirdetnek nemcsak az arabokkal, hanem elsősorban a velük békülni szándékozó zsidókkal szemben. Ezt a gyűlölethullámot csak a tényleges béke, az ország biztonságának békekötések által való növelése szoríthatja vissza, különben elsöpör mindent, amit eddig sikerült elérni. Ha ezzel az Izrael számára kényes helyzettel Damaszkusz megpróbál visszaélni nyomban a most zajló tárgyalási fordulón, akkor ez előrevetíti a kudarc sűrű árnyékát. Ha valóban a részletes, nyitott tárgyalások mellett dönt, akkor az is elképzelhető, hogy jövő ősszel az új izraeli miniszterelnöknek beiktatása alkalmából már Hafez Asszad is gratulálni fog. A szíriai államfő, a keménykezű diktátor azonban - most éppen úgy tűnik - hajlik a kibékülésre, hiszen további makacskodása a hatalmába kerülhet. Hatalmának legmegbízhatóbb pillére ugyanis az Izrael-ellenesség volt, ezzel lehetett magyarázni néha még a megmagyarázhatatlant is. Ám az istenadta nép most már azt látja, hogy az egykori kiközösítés ellenére Egyiptomnak egyre jobban megy, Jordánia előtt minden kapu nyitva áll, a palesztinok az állammá váláshoz vezető autonóm úton járnak nagy bátran, miközben Szíria egyre jobban elszigetelődik, magába fordul és viseli a súlyos katonai terheket még Libanon is. Nyilvánvaló tehát, hogy tárgyalni kell. Tárgyalni a Golánról, minden gond és baj gyökeréről, erről a fenségesnek mondott fennsíkról, melynek azonban szinte kizárólag katonai jelentősége van. Sosem volt egy paradicsomi hely, nem is nagyon lakták, hiszen Szíria haderejének is útban voltak a parasztok. A zsidók sem lendítettek sokat az itteni gazdaságon, településeik jelentősége is egyrészt stratégiai, másrészt politikai, s nem utolsósorban érzelmi. Viszont a Golánról belőhető fél Izrael és természetesen - Szíria jelentős része is. Marylandben tehát azt kellene tisztázni, hogy Szíria és Izrael valóban békét akar-e - mert akkor ugyan mindegy, kié a Golán, nyugodtan vissza lehet adni. De ha csak tessék-lássék egyeznek ki egymással, akkor viszont kétségtelen, hogy az el nem ásott csatabárd rejtegetésére ez a fennsík a legjobb hely. Vagyis „csak" annyi kell, hogy Izrael kimondja: visszaadja az egész fennsíkot, kivon minden katonát - hogy milyen gyorsan és hány részletben, ez igazán nem számít. Szíriának pedig arra kell kötelezettséget vállalnia, hogy a szokásos határőrségen felül nem telepít a Golánra katonákat. S ettől kezdve Őfennsíkja, a Golán olt terpeszkedhet két baráti ország nyitott határán. De ez még csak mese. i AHOGY ÉN LÁTOM i Kilakoltatják Lech Walesát? Nem nehéz elképzelni, hogyan reagált volna úgy hat esztendeje egy washingtoni, prágai, párizsi vagy varsói főszerkesztő, ha lapjának legvájlfiilűbb politikai előrejelzője arról ad le eszmefuttatást, hogy Lengyelországban 1995 utolsó két hetében az lesz az első számú politikai szenzáció, hogy Lech Walesa házára, bankszámlájára, fizetésére zárlatot rendel el az adóhivatal. A főszerkesztő minden valószínűség szerint nyomban telefonált volna a legközelebbi kórház, pszichiátriai osztályára, és kényszerzubbonyban távolitlatja el a buja fantáziájú munkatársat. Ma, 1995 decemberének végén mind a világlapok, mind a vicinális újságok híroldala és kommentár rovata azzal van tele, hogy Walesa miként távozott az elnöki palotából, hogy Moszkva javára folytatott kémkedéssel vádolja Oleksy miniszterelnököt, illetve, hogy mindennek a következményeként hirtelen felfedezték a hatóságok, hogy a Szolidaritás legendás elnökének tetemes összegű adóhátraléka van. Valóban előfordulhat, hogy holnap, holnapután a demokratikus Lengyel Köztársaság nagyobb dicsőségére a kommunisták kilakoltatják azt az embert, aki a bolsevizmus felszámolására mindenki másnál többet tett a Šumavától és a Kárpátoktól keletre fekvő térségben. Az egészben az a legtragikomikusabb, hogy az elmúlt egy esztendő alatt, főképp azonban az elnökválasztási kampány idején még azok is „felfedezték" Walesának a származásából következő nagy-nagy hibáját, akikkel együtt alapította meg a Szolidaritást. Cikkezni kezdtek róla, hogy képzettségét tekintve csak hajógyári villanyszerelő... Akadtak korábbi elvbarátai, akik fél évvel az elnökválasztás időpontja előtt csúfos bukást jósoltak neki, és azt jövendölték, örülhet, ha megkapja a voksok 10 százalékát. A „hajógyári villanyszerelő" politikai zsenialitását, taktikai és stratégiai érzékét mi sem bizonyítja jobban, mint a végeredmény. A 40 évnyi kommunista uralom alatt tönkretett és a rendszerváltás kínjai miatt meggyötört ország választópolgárainak csaknem a felét sikerült meggyőznie arról, hogy nem a kommunisták kocagyerekeinek hatalomba való visszatérése jelenti Lengyelország számára a válság megoldását. Megnyilvánulásai alapján sok minden elmondható Walesáról, azt azonban senki sem állíthatja róla, hogy tulajdonságok nélküli ember. De azt sem, hogy gyáva. Akkor, amikor a Szolidaritás élére állt, a szó legszorosabb értelmében az életét kockáztatta. Éppen úgy, mint annak idején Nagy Imre, mint 1968-ban Alexander Dubček, mint 1985-ben Mihail Gorbacsov, vagy 1988 táján Hont Gyula és társai. Akik szintén bátor emberek voltak, de múltjukból eredően mindannyiuknak meg kellett küzdeni azzal, amitől Walesát megkímélte a sors. Az említett reformerek mind abban az illúzióban éltek egészen a rendszerváltásig, hogy a kommunizmus megreformálható, emberarcúvá tehető. A „hajógyári villanyszerelőnek" egy pillanatig sem voltak ilyen illúziói. Ő a rendszer felszámolására tette fel az életét, és aligha tévednek, akik azt állítják, hogy az általa szervezett Szolidaritás nélkül Moszkva magatartása sem úgy alakult volna, ahogy 1985 után, főképp pedig 1989-et követően alakult. Nem meglepő, hogy a nyugat-európai újságokban egymás után jelennek meg olyan helyzetelemzések, amelyek szerzői szemére vetik Walesának, hogy a hivatalban lévő Oleksy miniszterelnök KGB-s kapcsolatainak „leleplezésével" vagy idézőjel nélküli leleplezésével úgymond destabilizálja a több mint 40 milliós ország helyzetét. Azt azonban senki sem vitathatja, hogy a kommunisták közvetlen utódainak újbóli hatalomra kerülését máshogy lehet értékelni mondjuk Párizsban, és egészen máshogy abban a Lengyelországban, amelynek az elmúlt 2-3 évszázadban, de főképp 1939 után keserű tapasztalatai voltak Oroszországgal, illetve a Szovjetunióval. Az is nyilván közrejátszik, hogy Jaruzelski tábornok érájában, a szükségállapot esztendeiben Lengyelországban még csak „nyomelemekben" sem lehetett azt tapasztalni, ami a nyolcvanas évek második felében például Magyarországon a kommunista pártban bekövetkezett. Varsóban a hatalom köreiben teljességgel hiányzott a változtatás óhaja. így emberileg teljesen érthető, hogy Walesa nincs nagy bizalommal sem Kwasniewski, sem Oleksy iránt. Az előbbi tagja volt az utolsó kommunista kormánynak, így államfővé választása minimum kockázatot jelent a lengyel demokrácia számára. Oleksy pedig maga beismerte, hogy még a közelmúltban is állandó kapcsolatot ápolt moszkvai KGB-seJtkel. Van, aki már végleg elparentálta Lech Walesát. Véleményem szerint még szüksége lesz rá Lengyelországnak.