Új Szó, 1995. december (48. évfolyam, 278-302. szám)

1995-12-20 / 294. szám, szerda

8 j JJJ SZÓ KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA 1995. december 20. €3 © Hapciszünet Tombol a nátha (cseh import) kis országunkban, oszt jó pár sulit be csiki-csuktak, hogy otthon maradjunk. Nem mehetünk, mehettünk (ez lakhelytől függ) suliba. Azér' valahogy csak kibírjuk, meg azért tényleg nem vicc ez a náthaláz, men lehet elég magas is ahhoz, hogy az ember jól beijedjen, hogy ő most már biztos itthagyja a földieket, meg minden. Mindenki köhög, meg tüsszög, orrát fújja (a szél), ha meg nem, akkor biztos azt meséli nagy élvezettel, hogy ő milyen nagyon beteg volt a múlt héten, vagy épp ellenkezőleg, hogy ő hogyan bírja meg viseli a megpróbáltatásokat, a betegség nem tud rajta kifogni (végül is a betegség nem horgász). Most én is kaptam egy hét bonusz pihenést, kidobtak a suliból, a Mikulás náthát hozott. Csaknem egy hónapra bővült a télapószünetem. Remélem, hogy Te sem rohadsz a suliban, de ha igen, akkor se félj, gondo' lünk Rád (én és a többi potyázó). Ilyen az élet - egyszer fenn, egyszer lenn! Azér' megérte volna a múlt héten maszek náthadokinak lennem, a mi dokink fél ötig rendelt. Aki reggel nyolckor érkezett, az délután háromkor távozhatott mint hatvanharmadik. Ez má' valami, mi? Meséltem, hogy végre megkaptam a Mica küldte Garfieldkönyvet? Szuper! Én nagy rajzfilmrajongó vagyok, meg a műholdas adók közül is csak a Cartoon Networköt nézem, mert az olyan szupi, de nem vagyok valami nagy képregényfaló. Viszont ez a Garfield macska meglepett engem, mert olyan, olyan elmondhatatlanul (meg leírhatatlanul is) csúnya, hogy már gyönyörű és jópofa. Miután elolvastam azt a pár oldalnyi könyvet, mindjárt beszereztem pár Garfieid-képregényújságot is, hogy behozzam a lemaradásomat, szuper. Jim Davis (ő rajzolja a képsorokat) belevaló gyerek lehet, át is költöttem Nagy Feró számát (deee szeretnék, deee szeretnék Jim Davissel beszélni...). Lehet, hogy meg kéne alapítanom a Garfield-rajongók klubját? Lassan bizony itt az év vége, aztán ilyenkor illene az embernek elszámolnia önnönmagával, hogy mit vitt véghez, mit szúrt el, mennyit lopott, miért nem etette meg a kutyát, és hogy miért nem volt semmire sem pénze, pedig nem vett semmit. Aztán jönnek a fogadalmak, hogy majd jövőre, és hogy megveszem a templomtornyot stb. Kár, hogy nem működik. Én is belegondolkodtam a Nagyszünetbe, hogy mivel rukkolok elő a szilveszter előtti számban (nem az én számban), de most lelövöm a poént, mert így olyan rendhagyó, és majd azt fogjátok hinni, hogy annyira jópofa gyerek vagyok, pedig tényleg. Nos, tervezem (illetve közkérdés tárgyává teszem) minimálisan két új rovat indítását (a rovatra nem úgy kérdünk, hogy: mit csinál?!), az egyik üzengető lesz, ha érdekel benneteket a dolog, és akartok a beküldéstől számítandó egy-két hetes késéssel üzengetni bárkinek is (csakis bulis üzenetekről lehet szó). A másik ilyen új dologban szeretnék olyan emberkéket bemutatni, akik már tettek valamit azért, hogy megmutassák, arra szülét tek, hogy boldogok legyenek, és hogy bizonyítsanak a Világ bácsinak, hogy tudnak szépet meg jót és keményet cselekedni! A rovat címe valami ilyesmi lesz, hogy „Dögös csajok és csávók". Most figyelj: ha tudsz valakit, aki dögös csaj vagy csávó, és úgy gondolod - ha nem ismernéd -, örülnél, ha tudomást szereznél a létezéséről, ragadj tollat, aztán végy magadhoz hígítót vagy egyéb ragasztótaianító herkentyűt A toll ragasztóttanítása után bátran írd meg, hogy mér' pont Teveled (vagy azzal akiről írsz) csinájam meg az interjuhot. Valahogy nincs ínyemre ez a szünet, ha belegondolok, van 14 szlovák tétel, amelyet be kéne vágni - meg 7 magyar. Ne röhögj, te is leszel negyedikes (jó esetben)! Jól van, hát persze, örülök is neki, mer' ki ne örülne... Ha már szünetelsz, akkor Neked is kellemes Nagyszünetelést kívánok! KAPRINAY ZOLTÁN Ne légy beteg, mert ilyen kemény dokik fognak kezelésbe venni! A ZOLTÁN AZT ÜZENI Kedves Ancsi! Kösz a verset, alkalomadtán közlöm, írj még nyugodtan, és igen, el tudtam olvasni. Szia, Szandi! Jól tetted, hogy rászántad magad, és írtál egy klassz szöveget, az egyik kedvencem. Ilyeneket még írjál! Szevasz, Bózsing Csaba! Igen, én is 17 vagyok (egyelőre). Kösz a novellát, lecipelem. Ami a kocsmát illeti, meg van beszélve, majd megegyezünk egy időpontban. írj bátran! Kedves Szűcs Adrianna! Szép Tőled, hogy rám bíztad az egyik versedet. Érdekesnek tartom (a verset). írj! Szia, Kovács Claudia! Kösz az adataidat, most már több sablonadatot tudok rólad, mint a hatóságok. Kölcsönkértem egy indiántáncos Ákos-kazettát, hogy egy új meg szép számot le tudjak hozni itt Neked (is). Köszi a verseket! Kedves Éva és Jutka! A Szövegelőbe igyekszem sokszínű mosollyal válogatni a dalszövegeket. Szeretnék pár Bródy-számot közölni a közeljövőben, de lesznek más szép számok is. Szia, Krisztina! Itt Zoltán. Én bizony egészséges hülye vagyok, sőt tagja vagyok a Magyar Hülyék Klubjának, melynek központja Sopronban van, elnökünk Tarnódi Gyula. Szóval törzskönyvezett hülye vagyok. Nem koptatod feleslegesen a tollad hegyét... Most nem írom, hogy írj, de azért igen! SZÖVEGELO Kovács Claudia külön kérésére lehozok egy Ákos-dal szövegét a legújabb, Indiántánc című lemezéről. Utolsó levél Ez az utolsó levél; álmok között Várj Szülték bennem a csillagok Tudod, hogy hiába menekülsz A remény belőlem elköltözött Hiszen akármerre is mennél Nem is jöhetnek jobb napok Mindig utolér Ez egy utolsó levél, egy meg-nem-írt Egy befelé kiáltó pillanat Az utolsó levél Nem szántja toll a jó papírt Egy utolsó levél és vége van Szememben lángok vallanak Éreztem valamit, azt hiszem Szép vagy: és nem csak fénytelen Szégyellni kéne most magam Sugártalan büszkeség Árnyékot vetsz a szívemen De másnak jele van testeden Megijednél, ha értenéd Mese habbal Megörülve a nagy szünetnek (meg a Nagyszünetnek - ez jó poén) mindjárt beszereztem nektek Szvetlik Attila (Ninja) barátomtól egy mesét, hogy legyen mit felolvastatnotok otthon anyukával a hosszú téli éjszakákon, mert tudom, az álmatlanság nagy úr, sőt bátran mondhatom, az álmosság még nagyobb... Egyszer volt, hó az nem volt. Az üvegkoporsón is túl, ott, ahol az üvegmalac is... Ott élt a király és kedves felesége, a királyné, békés boldogságban egymással. Napjaik tele voltak örömmel és vidámsággal. Csak üldögéltek a trónon szótlanul, és nézték a fele királyságukat. Egyszer csak megszületett Hópiroska. Nem volt mit tenni, ha már a világra jött, fel kellett nevelni. Nevelgették, nevelgették, Hópiroska csak nőtt, már lassan elérte az egy méter hetvenet, amikor aztán rossz fát tett a tűzre. így a kandallóban a tűz kialudt, és az egész királyság megfázott. Erre a király megfenyegette a vadászt, hogy lelöveti, de végül úgy döntött, hogy inkább a vadász vigye ki a várból Hópiroskát, és lője le. A vadász magas jutalomban reménykedett, ezért minden ügybuzgóságát bevetve, Hópiroskát a sötét erdőbe terelte. De mivel az erdőben Vaksötét uralkodott (ő volt az erdő fejedelme), ezért a vadász nem látta az előtte menetirányban szabályosan haladó Hópiroskát. Fejvesztve, vaktában elkezdett lövöldözni, és véletlenül még saját magát is fejbe lőtte. Hópiroska így megmenekült. (Még nincs vége a mesének.) Reggelre Hópiroska kiért egy tisztásra, ahol kiszúrta őt a farkatlan. Aztán nyomban ráugrott, és zsupsz! Hópiroska nyomban lenyelte. Ez után az izgalom után már nem is volt éhes. Félt, mert látott már errefelé medvét is, és úgy gondolta, hogy azt már nem bírná megenni. Ezért bemenekült egy erdei házikóba, ahol hét kicsi szék, hét kicsi teríték volt az asztalon. Tudta, hogy a törpék laknak ott, mivel azt az undorító, vérengzős mesethrillert (ami mindig ugyanúgy végződik, akárhányszor is meséli el az ember) mindenki ismeri. Nem nagyon szerette ezt a történetet, ezért bosszúból nagy rendetlenséget rakott a szobában, majd - elfáradván - elaludt. Hazaértek a törpék, azaz a törpök. Törppapa gyorsan bepörgött. Okoska gyorsan megjegyezte, hogy nagy a rendetlenség. Ezért a beköpéséért egy hét fogságot kapott a grillsütőben. Dulifuli megtörpölte magát (megemberelte magát), és javaslatára megfogták a nagy melák Hópiroskát, és kidobták az erdőbe. Hópiroska arra ébredt, hogy egy bokorban fekszik. Lassan tápászkodott fel a földről, mert minden porcikája ropogott. Persze az arra járó orvvadász ezt meghallotta. A bozótban csörtető Hópiroska hirtelen felbukott, és puff, az orvvadász meg szépen szájba lőtte. Miután Hópiroska fűbe harapott, az orvvadász ijedtségében elszaladt, mert megijedt a ritka példánytól, nem beszélve arról, hogy kémiából is bukásra állt. Ha Hópiroska meghalt volna, akkor a mese is hirtelen véget érne. Véletlenül Isten (én) úgy akarta, hogy a mesebeli ló hófehér hercegen pont ne a ponton álljon, hanem arra vágtasson. A herceg Hópiroskát meglátta, a ló alól kimászott, és Hópiroskára mászott. Hópiroska ettől kiköpte az almát (megj.: nem tudom, honnan került oda, az egész mesében eddig nem is volt alma), és elvágtatott a herceg hátán a ló kastélylábon forgó kacsájába. Ott azóta is úgy szeretik egymást (a herceg is egy mást, Hópiroska is egy mást), hogy ásó, kapa, TNT sem tudja szétválasztani őket. NINJA Valami véget ért Húsz nappal ezelőtt volt az AIDS elleni harc világnapja, szerettem volna a most következő irományt akorra időzíteni, de nem jött össze. Köszönettel tartozom Marták Melindának, mert nekem halálira tetszik ez az irománya (is). Valahogy úgy érezte magát azon az estén, mintha kiráncigálták volna az előző, aránylag nyugodtnak mondható életéből, és egy romlott, erkölcstelen világba tuszkolták volna. Minden természetfeletti erő ellene fordult, s csak arra várt, hogy harcban elgyengült lelki sebesültként végre megadja magát. Barátai ártatlan vicceiben csak a gúnyt és a lenézést látta. Tanárainak egyetlen figyelmeztető szava megalázásként hatott. Az addig kiegyensúlyozott, vidám hangulat helyett most csak levertséget érzett. Az életkedv mintha apró cseppekben, lassan, de biztosan csordogált volna el belőle. Mindennek vége, örökre bezárul előtte a valódi élet kapuja. Egy perc alatt omlott össze mindaz, amit eddig sok-sok fáradsággal, szülői segítséggel sikerült felépítenie. Hányszor hallotta, hogy nem szabad, hogy nem érdemes! Esküdözött, hogy soha nem fogja kipróbálni. Aztán egy nap mégis megtette. Merő heccből, kíváncsiságból. Először csak egy kicsit, aztán idővel többet és többet. Végül rádöbbent, már nincs visszaút! Lekéste az élet vonatát! Azon az estén is úgy volt. Összegyűltek a haverokkal, az egyikük beszerezte a drogot. Körbeadták a fecskendőt, mindenki szúrt magának egy kicsit. Akkor nem volt türelme arra gondolni, hogy van egy betegség, amely ilyen úton terjed. Ki gondolta volna, hogy a haverok közt fertőzött is akad? Aztán jött a fáradékonyság, fokozatosan adott le néhány kilót. Nehezen szánta rá magát a vizsgálatra. Már sejtette, hogy a droggal együtt annak a betegségnek is a rabja lett. És ma minden bebizonyosodott. Ő már más, mint a többi ember. Az AIDS az, ami megkülönbözteti a többitől. Néhány percnyi „lebegésért" az életével fizet. MARTÁK MELINDA J DIÁK MURPHY k Dolgozat-alaptörvény Dolgozatot írni jó dolog... a) Csak visszakapni nem az. b) ...ha közben kimegy a tanár. c) De nem írni még jobb! GÁLIK PÉTER i ATE VERSED T A Te versedben most mindenki Korhelka, Kori barátném, törzskönyvezetten húgom verseit olvashatja. Szóval olvasd el te is Kiszucsan Kornélia pár versét, szerintem van bennük valamiBánatos hangok csobbanása vártam, hogy lépj, porfelhők szürke fénye botladoztál, mocskos hétköznapok. elestél fájt, hogy nem értél célba nevetni akarok SOHA. egy jó kiadósat, hogy lássa meg a Világ, én más vagyok. A Nagyszünetet szerkesztem. Leveleidet szívesen veszem (ha nem túl drágák), de nehogy azt hidd, hogy visszaküldöm (minek?). A Nagyszünet címe megegyezik az ÚJ SZÓ-éval (pont ők veszekednének), de a borítékra írd rá, hogy Nagyszünet! KAPRINAY ZOLTÁN