Új Szó, 1995. november (48. évfolyam, 253-277. szám)

1995-11-08 / 258. szám, szerda

8 \ ÚJSZÓ KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA 1995. november 8. o o SZERETETBOMBA. AZTAN SÖTÉTSÉG Óvakodj a cukrosbácsi(k)tói! Feltételezem rólad, hogy már egy csomószor voltál csalódott, és olyankor csak a legjobb barátaiban bízhat az ember, mert átverték, mert otthagyta a szerelme, mert úgy érzi, mindenki utálja. Ilyenkor szoktak megjelenni a különböző szekták - amelyek nagyon veszélyesek -, de én mégis valami (valaki) mástól szeretnélek megvédeni. Sok időbe telt, mire elhatároztam, hogy megosztom Veled a tapasztalataimat, melyek nem igazán voltak kellemesek, és sokáig tartott, míg megemésztettem őket, illetve levontam belőlük a tanulságot. Most már fel tudok lépni ellene, és úgy érzem, hogy még egyszer nem tudna velem valaki ilyen piszkos játékot játszani. Arról van szó, hogy egyszer csak valaki belecsöppen az éle tedbe, és azt veszed észre, hogy kedves hozzád, szeretetbombával igyekszik elnyerni a rokonszenvedet, ami (ha elég nyomott hangulatban vagy) előbb-utóbb sikerülni is fog. Nem elégszik meg a Te rokonszenveddel, barátaid, ismerőseid is beleesnek a hálóba (már amelyik), egy új világot tár eléd, telebeszéli a fejedet, hogy milyen nagy jövőd van, de csak az ő segítségével. Egy idő után teljesen normális dolognak tartod (és hiányzik, ha nem úgy van) azt, hogy hullára dicséri a munkádat nyalja a seggedet, és akkor is szépeket mond, amikor egyáltalán nem szolgáltál rá. Aztán a hatalmába kerülsz: hiszen mindig csak jó, elismerő szavakat hallasz tőle, adsz a véleményére, és elhiszed neki azt is, amikor azt meséli el (a legnagyobb beleéléssel, igazat sejtető arccal és a lehető legbizto sabb, legrezdülésmentesebb tekintettel), hogy milyen csúnyákat rriondott rólad a legjobb barátod, meg hogy szövetkezik ellened és a barátnődet is kinézte magának. Először azt építi le, aki a legközelebb áll hozzád (persze eközben vele is ugyanezt teszi), aztán lassan, de biztosan, minden emberről tud valami rosszat, ijesztőt mondani (és teljesen világos érvekkel igazolni), de megkér, hogy viselkedj úgy, mintha mi sem történt volna (és itt van a legnagyobb árulkodó jel: azt, akit a sárga földig lemondott, öt perccel később istenít - csak azért mert ott van -, és érdekes módon olyan dolgokat mond neki, amilyeneket neked szokott). Egy csomó egy társaságba járó emberrel megcsinálja ezt, mindaddig, amíg már csak felületesen, hátsó gondolatokkal fogtok beszélgetni, és (akaratlanul vagy meggyőződésből) terjeszted tovább arról a másikról azt a szemetet, amit hallottál. Ez a hálózat szinte megállíthatatlan, a végén (amikor a csúcson van a helyzet és már mindenki eléggé utálja a másikat) az illető ember - aki mindezt kiművelte - teljesen a kezében tart, hiszen mástól nem kaptál szeretetet, azt hiszed, ne ked mindent elmond, tanft, bízik benned, hiszen mindig azzal jön, hogy Te vagy az ő legjobb barátja. Egy bábszínház, ahol Te csak egy báb vagy és ő a rendező. Áldozati bárány vagy, de te azt hiszed, hogy ő az áldozat hiszen mindig panaszkodik, hogy mennyire magányos, mennyire szemetek az emberek, mennyire nehéz neki az élet. Amikor nincs a közeledben, várod, hiszen tudni szeretnéd, hogy mi történt megint ki mit mondott és teljesen megromlik a kapcsolatod a többi emberrel. Csak akkor van reményed arra, hogy fény derül a dologra, ha valakiben jobban bízol, mint benne. Ehhez vagy sokéves jó barátság szükséges, vagy csoda, esetleg az, hogy az a másik rádöbben arra, hogy mi történt és - bízva benned - elmondja, mit gondol. Nagyon ciki helyzet egy csomó emberrel elbeszélgetni az után, hogy két éven keresztül felületesen viselkedtetek egymással és a legrosszabbat gondoljátok egymásról. Ha ez megtörténik, vagy akár csak a legcsekélyebb jel is arra mutat, hogy ez bekövetkezhet, mindent el fog követni, hogy a többiek megutáljanak, és nagyon rövid időn belül már az utcán találod magadat barátok nélkül, egy segfejjel a hátad mögött aki persze továbbra is szeretne a barátod lenni - mondja ő -, és majdnem megint bedőlsz neki, de mégsem, és jól teszed. Úgy érzed, meghaltál, a nulláról kell indulnod, és vigyázni, hogy ne akadj bele még egyszer egy ilyen emberbe, ha róla beszélsz másoknak, vagy szeretnéd szétkiabálni a nagyvilágnak, hogy milyen szemét disznó, csak nyugodtan tőle már mindenki tudja, hogy milyen kis szar alak vagy és hogy kiutáltak már mindenhonnan, és milyen kis hazudós vagy, megtudják azt is, hogy lefeküdtél az egyik barátod tizennégy éves lányával, és még hosszasan sorolhatnám. Ezek után itt a nagy kérdés: vajon hogyan viselkedsz majd, ha újra találkoztok?! Több alternatíva létezik, ám ha eléggé rendes (és befolyásolható) ember vagy, akkor számodra (is) csak egy: ne állj vele szóba! En szóba álltam vele, és nagyon felbosszantott, mert kedves volt, elhúzta előttem a mézesmadzagot és tudtam, hogy félrebeszél, csak butít meg újrakezdi az egészet és otthagytam. Mégis sokáig gondolkoztam azokon a dolgokon, amit mondott mert ő ért ehhez, s így egy csomó energiámat ellopott, és volt egy szar hetem. Miatta azonban utoljára! És hogy mit tegyél olyankor, amikor egy nagy rakás szarvasnak érzed magad? Keress magadban, keress új barátokat (ha a régiek már megutáltak), hallgass jó zenét, optimistát éltetőt és szeress! Nekem a zene sokat segített, én a REPUBLIC zenéjében találtam meg a számomra éltető elemeket: „Sírni könnyű, nevetni nehéz". Sose add fel! Azért döntöttem úgy, hogy megosztom Veled tapasztalataimat, mert féltelek, hogy Téged is behálóznak, ne hagyd magad! Remélem a segítségedre voltak ezek a sorok, de az lenne a legjobb, ha fogalmad sem volna róla, hogy miről írtam Neked! Nekem két évbe telt, míg rájöttem, hogy állatira átvertek, de most már jól vagyok. Vigyázz magadra! KAPRINAY ZOLTÁN MÁSODSZOR Miért? Nemrégiben hírt adtam arról, hogy Dunaszerdahelyen micsoda helyzet uralkodik a gimiben, nem engedik ki a jópofa gyerekeket a nagyszünetben a parkba, meg minden. Mér' nem? A szenei gimi egyik növendéke is tollat fogott, és hát leírta, hogy mi az ábra. Ami azt illeti, a tanárok nem nagyon aktívkodtak, hogy reflektáljanak a fent említett szövegre, igaz Te sem nyilvánítottad ki a véleményed. MIÉRT? A levél: „A mi sulink is hasonló bajokkal küszködik Szencen az ajtózárással kapcsolatban. S ebből adódva ebből semmi jó nem adódik. Gondoljuk át az egészet! Hozod boldogan féltett tízóraidat, erre belépsz a suli zárt falai közé, ami már magában betegesen beteg egy dolog. Na most aztán se ki, se be! Jön egy jó étvágy, és féltett kincsed elfogyatkozik. Ezután mit csinál minden értelmes lény? Hát biztosítja a következő zsákmányt. (Ezt már az ősemberek is így csinálták. Ne legyünk maradiak!) Na de ez nem megy. (Hacsak nem a zárt ajtón keresztül.) Persze vannak szerencsés egyének, akik valamilyen véletlen folytán kiszivárognak az ajtón, ablakon, kulcslyukon... (részletkérdés). De ha nincs szerencse? Nincs étel. Ha nincs étel, nincs teljesítmény. Na most ezt számítsuk ki! Csupa nulla IQ-s diák nyöszörög így a padok között. Hát legyen már szívünk, és szellőztessük egy picit azt a sulit. Nincs igazam?" DIÁK MURPHY A SZÁMODRA GYAKORLATILAG ELÉRHETETLEN OSZTÁLYZATOK ESETLEGESSÉGI TÖRVÉNYE Ha véletlenül hármast vagy esetleg még ennél is jobb jegyet kaptál... a) akkor itt valami fatális tévedésről lehet szó; b) régi mondás, hogy: „A hülyéknek van szerencséjük"; c) olyan, mintha nem Is lenne, mert a tanár véletlenül másnak írta be az érdemjegyedet. GÁLIK PÉTER A ZOLTÁN AZT ÜZENI Kedves Marták Melinda! Jó, hogy ismét tollat fogtál (én lepkét szoktam). Kösz mindenért, oszt írjá'! Helló, Homolya Szilvi! Azt a (baráti) puszit megbeszélhetnénk... Igen, olvastam az Őrülten egészséges vagyok című könyvet - ez van, utánozzák a stílusomat. Jó, hogy írtál, tartsd meg ezt a jó szokásodat Légy jó, nagy fehér testvér! Helló, Zoli! Kösz, hogy írtál. Bár naponta találkozunk, de ez így sokkal érdekesebb. Köszi a biztató szavakat, jól pottyantak. Légy jó Te is, mert a kenuzás kemény sport! Szász' Lelkes Jutka! Köszi a verseket, hasznukat fogom venni. Igyekszem segíteni mindenkinek, hogy egy lépcsőfokot feljebb lépjen a gondolat felé (amelyet leírtál), én magam is igyekszem a mondatot a magamévá tenni. Kívánok Neked további sok sikert, biztos vagyok benne, hogy ilyen gondolkodásmóddal még nagy dolgokat fogsz elérni. írj! Helló, Abaházi Alica! Zotya? Jó név, kösz, így még nem szólítottak. Remek-műveidet közlöm, érdekesek a kínrímek. Te miért nem dolgozol? Igaz, tekintettel kell lenni a gyerekekre is... Kedves Teleki Andi! Nem vesztettem el az előző leveledet (azért nem vagyok teljesen hülye). Jó, hogy írtál. Rajzodra majdnem hasonlítok, csak egy kicsit soványabb vagyok, illetve kevesebb hajam van. Sok a kérdés, de az nem baj. Igyekszem neked írni, de erre most nem merek megesküdni. Nem azért, mert én olyan marha fontos pofa lennék, csak nehéz időt szakítani egyéb elfoglaltságaim mellett. Azért igyekszem... Szia, Németh Judit! Leveled megrázott, mert igyekszem korrekt lenni minden levelezővel szemben. Sajnos, nem kaptam meg a leveledet (az előzőt), azt hiszem, valahol a posta környékén akadt el a dolog. Nagyon sajnálom, kérlek küldd el megint a művedet! Különösen sajnálom, hogy pont a Te leveledet nem kaptam meg, hiszen Jóka itt van pár méterre (ugyanis Nagyfödémesen tengetem életem szabad napjait: szombat, vasárnap, ünnepek, miegyéb), de hát ilyen az élet. Várom leveled! Helló, Šípoš Szonya! Örülök, hogy a napi viccen kívül a Nagyszünetet is felfedezted. Azzal a mondatommal, hogy a Banzájosokat milyennek tekintik, nem szerettem volna senkit sem megsérteni, hiszen jómagam is nagy Bonanza-rajongó voltam (vagyok). Asszem félreértettél, semmi gond. írj bátran! MILYEN A JÓ DIÁK L J_ SZÖVEGELŐ Úgy száz éwel ezelőtt (a Nagyszünet ötödik számában) volt egy olyan témaföldobás, hogy milyen a jó diák. Nem sokan írtak ilyen témában, aki meg írt, az olyanokat, hogy ehhez nem igazán lehet (vagy tud) hozzászólni. Ezek szerint rossz témát dobtam föl, hogy így leszarvasoztatok. Jó lenne, ha valami jobb témát javasolnátok ide nekem, vagy halott az egész véleménykinyilvánító rovat ötlete? Marták Melinda barátunk (barátnőnk) megoldotta ezt a kínos helyzetet, ugyanis kinyilvánította a véleményét. Kösz, Melinda! Hogy milyen a jó diák? Jó kérdés! Ezt legjobban egy tanár tudná kifejteni. Mert mindegyikük fantáziájában ott van az ideális diák, akiről ódákat tudnának zengni, akit példaképül állítanának elénk. Na igen, a fantáziájukban már ott van, csak a suliban nincs. Hiába fürkészik végig az osztályt, nem akad egy olyan se, aki igazán megfelelne elvárásaiknak. Mert, ugye, a múlt órán meg kellett érni, hogy Boglárka, az osztályelső nem írt házi feladatot. Na de vajon van-e jó diák? Biztos van, csak keresni kell! Na meg legyen elég időnk, mert, ugye, aki keres, az talál... A kérdés már csak az, hogy mikor. Mert aki jól tanul, annak nagy a szája. Aki csendes, az nem érti a matekot Aki pedig mindent ért, s ezt tökéletesen be is tudja bizonyítani, az ZSENI. A zseni pedig nem egyenlő a diákkal! A jó diák szorgalmas, kézséges, aktív az órán, beszámolókra ajánlkozik, kedvenc időtöltése a matekpéldák megoldása, szívesen töröl táblát, nem zavarja az órát, imád heteskeni, szívesen veszi fel az osztályelnök szerepét, rendszeresen készül az órákra, tökéletesen felel és hiba nélkül ír dolgozatot, bár nincs rá szüksége, mégis élvezi a különórákat, rajong a tanáraiért... A jó diák ilyen. Ezeket átgondolva az ember kételkedni kezd benne, hogy van-e egyáltalán ilyen?! Mert a jó diák legyen egyszerűen csak jó, és kész! MARTÁK MELINDA Demjén Ferenc már pár évtizede (zeneileg) a csúcson élvezi az életet, ami nem is csoda, hiszen sok-sok ember érzéseit tudja kifejezni dalaival. Nagyon sok szép dalt ismerek Rózsitól, ez az egyik, amelyet egy angyalnak ajánlok. Szerelem első vérig Itt vagyunk, ki tudja, kit ki hívott, mégis itt vagyunk, sokáig itt leszünk. Szárnyalunk, mint földre tévedt, égben járó angyalok, és néha szenvedünk. Álmodunk, a tények szürke tengerétől elfutunk, ezek vagyunk. Hiszen van még időnk, azért se változunk! Ki megtalált, itt volt néhány órát, néhány éjszakát, és gyorsan ment tovább. Még engedem, hogy átsodorja, szétkavarja életem, ameddigjó nekem. De azt hiszem, most van itt a perc, hogy fogd a két kezem, az kell nekem, mert ha itt vagy velem, a szívem megpihen! Most először mondom el, most hinned kell nekem! Legalább te maradj itt velem! Annyi minden változik, s nem biztos semmi sem. Legalább te legyél az nekem! Százezerszer mondom el, ha nem hiszel nekem! Legalább te maradj itt velem! Mert annyi minden változik, s nem biztos semmi sem! Legalább te legyél az nekem! A Nagyszünetet szerkesztem. Leveleidet szívesen veszem (ha nem túl drágák), de nehogy azt hidd, hogy visszaküldöm (minek?). A Nagyszünet címe megegyezik az ÚJ SZÓ-éval (pont ők veszekednének), de a borítékra írd rá, hogy Nagyszünet! KAPRINAY ZOLTÁN