Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-05 / 230. szám, csütörtök

1995. október 2283. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ Ó 5 J Egy állítólagos volt SZISZ-es kérése kollégáihoz A Národná obroda szerkesztőségétől megkaptunk egy levelet, amelynek írója azt állítja, hogy a Szlovák Információs Szolgálatnál dol­gozott. Mielőtt a SZISZ állományába került volna - a levélben írottak szerint - a rendőrség alkalmazottja volt. Levelében feltünteti továbbá, hogy Peter Vačok nyomozónál tett vallomást, és azonos tárgyú levelet küldött neki is. Peter Vačok a Sme munkatársának megerősítette, hogy kapott ő is egy hasonló levelet, persze, azt nem tudta, hogy ugyan­olyan-e, mint a Národná obrodába küldött levél. Az állítólagos SZISZ­alkalmazott a következőket írja: „Ezúton szeretném megkérni kollégá­imat - Igor M.-et, Dušan R.-t, Jirí N.-t és Petra S-.t -, akik velem együtt részt vettek az akcióban, hogy támogassanak és mondják el, hogyan is volt valójában, és ne leplezzenek olyanokat, akik hatalmi érdekeik­nek megfelelően cselekednek." „Felettesem utasítására augusztus 28-ától figyeltem ifj. M. K.-t Szentgyörgyben. Arról nem tudtunk, hogy elhurcolják" - tartalmazza az állítólagos SZISZ-alkalmazott levele, és hozzáfűzi, hogy augusztus 30-án, amikor a fehér Mercedes D 208-as kocsijában levő megfigyelőhelyéről jelentette ifj. Michal Kováč ottho­nából való távozását, azt „az utasítást kaptam, hogy kövessük őt, és beavatkozáskor fedezzük őket". A levél továbbá leszögezi: „Kocsijaink­kal blokkoltuk a Szentgyörgyből Pozsonyba vezető utat, hogy hátulról ne mehessen át más kocsi. Az egész közúti szerencsétlenségnek vagy közlekedési dugónak tűnt. Ijf. M. K. gépkocsiját előttünk más csoport blokkolta, ez a csoport húzta ki őt a kocsiból, és ez valósította meg el­hurcolását. Azt nem tudom, hogy kik voltak e csoport tagjai, és azt sem tudom, hogy a SZISZ-ből voltak-e. Az akció ezt követően befejeződött." A levél szerzője meggyőződését fejezi ki, hogy ő és kollégái nem tud­ták, „mi következik", és ha tudta volna, „soha sem mentem volna bele". „Kihallgatás után elengedtek, és érzem, hogy a volt munkáltatóm vá­laszlépései következtében veszélyben az életem. Pillanatnyilag bujdo­som, sajtót azonban olvasok, hallgatom a híreket, és nem értem I. L.­nek az e tett leplezésére irányuló lépéseit" - tartalmazza a levél. Sme Az orvosfizetésekkel baj van A lap munkatársa a Szlovák Orvosi Kamara múlt heti közgyűlésé­nek apropóján Ľubomír Javorský egészségügyi minisztert kérdezte többek között az orvosfizetésekről, amelyek a tárca pénzügyi politi­kájának neuralgikus pontját képezik: - Az orvosfizetésekkel összefüggésben intézkedéseket foganato­sítunk, amelyek mára legközelebbi időben pozitív változást hozhat­nának az orvosok társadalmi helyzetében. Ezek célja, hogy tárgyila­gosabban ítéljük meg az egészségügyiek társadalmi szerepét és nö­veljük differenciált javadalmazásuk lehetőségeit is. Az intézkedé­sek végrehajtásához azonban nagyobb pénzforrásokra van szük­ség. Ezzel kapcsolatban döntő fontosságúnak tartjuk, hogy a gazda­ságilag nem aktív személyek egészségi biztosítását az állam finan­szírozza. Práca, Andrea Kadnárová Mohi blokkolja az EU-ba való belépésünket? A szlovák kormánynak a Mohi Atomerőmű orosz és cseh tőke, il­letve technológia segítségével történő befejezéséről szóló döntése a Greenpeace mozgalom pozsonyi fiókjának képviselői szerint poli­tikai következményekkel is járhat, és blokkolhatja Szlovákia Euró­pai Unióba való belépését. Ľubica Trubíniová, a Greenpeace-fiók ve­zetője csodálkozását fejezte ki afölött, hogy a kormány annak elle­nére feladatul adta az e területtel foglalkozó megbízottjának, illetve a gazdasági miniszternek, folytasson tárgyalásokat a lehetséges hi­telezőkkel és az építkezésben résztvevőkkel, hogy még nem volt jó­váhagyva Szlovákia energetikai koncepciójának végső változata. A Greenpeace képviselői szerint a Mohi Atomerőmű befejezésével kapcsolatban folytatni kell a nyilvános vitát. Pravda Egészségbiztosítás - kérdőjelekkel A piacgazdasági viszonyok között nagy jelentősége van az egész­ségbiztosítók pluralitásának is, a biztosítottak igényeinek kielégíté­se minden esetben társadalmi és gazdasági jelentőséggel bír. Az ilyen helyzetben az egészségbiztosítók rákényszerülnek, hogy rendszeresen bővítsék szolgáltatásaikat és tevékenységük irányítá­sában korszerű módszereket alkalmazzanak. Az egészségbiztosí­tókról szóló törvény módosításával szigorúbb lett a nem állami egészségbiztosítók működésének engedélyeztetése, és a módosí­tott törvény megszabja azt is, hogy két éven belül hány biztosított­nak kell lenni egy biztosítónál. Most már csak az egészségbiztosí­tókon múlik, milyen jövőt teremtenek maguknak. A konkurencia mesterséges megszüntetése nagy hiba lenne, mivel a versenytárs képezi a korszerű vállalkozói stratégia kiindulópontját, és a konku­rencia a jó eredmények kulcsa. Práca, Dušan Piršel AZ AMERIKAI NYELVTORVENY KÉSZÍTŐI AZ ÚJ SZLOVÁK NYELVTÖRVÉNYRŐL Nekik sem tetszik Kétnapos látogatást tettek Szlovákiában az US English amerikai szervezet vezetői. Tehát azon ötlet, s immár tör­vénytervezet kiötlői és támogatói, akikre oly gyakran hivat­koznak a szlovák tervezet hívei. A tengerentúliak hétfőn ve­lük tárgyalhattak, kedden pedig legfőbb ellenzőivel, a szlo­vákiai magyar pártok képviselőivel. Bauer Edit, Bárdos Gyu­la és Szigeti László lapunknak nyilatkozva elárulta, hogy a szlovák tervezet az amerikaiak lélegzetét is elállította. szélgetni, s nekik pedig arra, hogy áttanulmányozzák az alapelveket Az első olvasat után maguk is olyan véleményre jutottak: ellen­tétben áll a szlovák-magyar alap­szerződéssel. A beszélgetés során rámutattunk arra, hogy teljesen más a helyzet a szlovákiai magyar nemzeti közösség és az Ameriká­ban élő népcsoportok, bevándor­lók között Továbbá közöltük, to­vábbra sem kaptuk meg a szlovák tervezet paragrafizált változatát, annak ellenére, hogy ezt maga a kormány elnöke ígérte meg. Bauer Edit: - Az amerikai terve­zetet már ugyan beterjesztették a törvényhozás elé, ám ismerve az ottani házszabályt, a törvényalko­tási gyakorlatot, hosszú idő telik el addig, amíg a tervezetből törvény lesz, amíg tehát az összes érde­kelt közös nevezőre jut. Szigeti László: - A küldöttség egyik tagja megjegyezte: a két or­szágban működő demokráciát minősíti, hogy Amerikában nehe­zebb lesz a nyelvtörvényt elfogad­tatni, nem úgy, mint Szlovákiá­ban. Nálunk a kormánypárti több­ségerejénél fogva bármit megsza­vazhat, ott közmegegyezés szük­séges. • Megkapták az amerikai ter­vezetet? Bárdos Gyula: Az US English ve­zetői megígérték, hogy egy héten belül megküldik azt számunkra. Tervezetükre azért is van szüksé­günk, mert a szlovák tervezet in­doklása többször is hivatkozik az amerikai kezdeményezésre. Ne­künk jól át kell azt tanulmányoz­nunk, hogy itthon érvelni tudjunk. GÁGYOR ALÍZ • Tisztázzuk előbb, hogy mi a célja az amerikai nyelvtörvény­tervezetnek. Bauer Edit: Törvényerőre emel­ni az angolt, mint integráló nyel­vet, de csakis kormányzati szin­ten, tehát a szövetségi kormány és az egyes államok kormányai­nak szintjén. Gyakorlatilag semmi­lyen más területet nem érintene ­nem korlátozná az üzleti életben, a magánéletben, a közéletben stb. használt nyelvet. A tervezet ki­dolgozói azért tartják fontosnak a törvényt, mert Amerikában 323 nyelvet beszélnek. Tárgyalópart­nereink nagyon meglepődtek, amikor bemutattuk nekik a szlo­vák tervezetet, illetve annak alap­elveit, amelyet immár a szlovák parlament tárgyal. • Érthető ez úgy is, hogy nekik sem tetszett a szlovák tervezet, vagy legalábbis kifogásaik vol­tak vele szemben? Bárdos Gyula: - Mivel partne­reink hétfőn találkoztak a szlovák tervezet kidolgozóival és védel­mezőivel, azt gondoltuk, hogy megkapták az alapelveket, eset­leg ismerik a paragrafusokba fog­lalt változatát is. Nagy meglepeté­sünkre semmilyen írásos anyagot nem kaptak, s így semmilyen konkrétumot nem tudtak róla. Bauer Edit: A minisztériumban csak a keretegyezmény és a ma­gyar-szlovák alapszerződés angol változatát kapták meg, a nyelvtör­vény alapelveihez csak egy nap­pal később általunk jutottak hozzá. • Tehát véleményt sem formál­tak róla? Bárdos Gyula: - Volt időnk be­Agráripari bemutató - Érdemes volt eljönniük Kas­sára? - kérdeztük tegnap dél­után a kassai Agrofórum kiállítá­son Elzer Lászlótól, az abrakta­karmányok tápkoncentrátumát forgalmazó nagymegyeri GAMMA Kft. képviselőjétől, valamint kol­légájától, Szekeres Istvántól, a Bábolna Takarmányipari Kft. kül­kereskedelmi üzletkötőjétől. - Az első fél nap tapasztalatai alapján azt mondhatom, hogy megérte, van kereslet a termékeink iránt ­válaszolt a magyarországi szak­ember. Sok kereskedő megállt a tisztán természetes anyagokat tartalmazó Bell-étolajat gyártó budčai Bell Kft. standjánál is. Az abaújszinai Schmidt Ferenc a bi­okertészet ábécéjét tartalmazó könyvét árusítja, a rozsnyói EU­RIS cég egyik „érdekes" portéká­ja a MISTRAL vetőgép, a nagysá­rosi Agrozet üzem a krumpliter­mesztésnél alkalmazott gépcsa­láddal mutatkozik be. Aki pedig dísznövényt akar venni, annak a malženicai Vega Kft. standján is érdemes szétnéznie. A kassai Technika Házában október 7-ig tartó agráripari kiállításon 44 cég mutatkozik be. (gazdag) KOMMENTÁRUNK Az aranyidai gyümölcs Miközben az ünnepi tutajok elérték Révkomáromot, és a szlovák kormány na­pilapjában a honfiúi büszkeségtől olvado­zó nyilatkozatok jelentek meg arról, mi­lyen életképes az. ezer napját ünneplő iljú Szlovák Köztársaság, a magamfajta gya­logpolgár is elmélázott a sors kifürkészhe­tetlen útjain. Eszébe jutott a rendszerváltás vissza­hozhatatlan légköre, amikor a pozsonyi kávéházakban hangoskodókat senki sem vonta felelősségre, milyen nyelven örven­deznek, a halvány reménysugár felvillanása a történelmi megbé­kélésre; hogy lehullott a lepel a besúgók arctalan viaszbábuiról, s ott maradtak kitakarva, pőrén, a nyilvánosság ítélőszéke előtt; hogy szabad sajtóvá igyekeztek válni a rendszer szekerét toló párt­lapok; hogy a kommunista fejesek riadtan húzták be a nyakukat, s egy időre eltakarodtak a közéletből. Aztán eszébe jutott Dubček halála cs a többi gyanús baleset, a szlovák parlament kapujának megrohamozása, Havel elnök pocs­kondiázása, a nyelvtörvényt követelő tömeg őtjöngése, majd az ország szétszerelése, amit az egyre keserűbb szájízű polisz meg­kérdezése nélkül hajtott végre a két jeles férfiú, s az akkori nyilat­kozatok, melyek egész Európát elandalították, s arról szóltak, mi­lyen kulturáltan fordított hátat egymásnak két nép, amely hetven éven keresztül egy államban élt. Kocsmai asztalborítgatás nélkül, kulturáltan. S jutott eszébe a bizonytalanság, hogyan viszonyul­junk mindehhez mi, itt élő magyarok, akiknek a Csehszlovák (szocialista) Köztársaság ugyan nem sok jót adott, de legalább biztosított olyan-amilyen látszatvédelmet. S jutott eszébe az a röp­ke időszak, a Moravčík-kormány pár hónapja, amikor a jegesedő légkör enyhe olvadásával párhuzamosan gyanúsan megnöveke­dett a terhes nők aránya, valamiféle nyugodtabb jövőkép méla áb­rándjáról árulkodva. S jutott eszébe Aranyida lassan beérő gyü­mölcse, az árnyékok előrevetülése. S jutott eszébe a sok elpackázott lehetőség után a sanyarú jelen, amelyben immár senki semmin nem csodálkozik. A sok incidens, amiket kormányunk tétlenül nézett: a magyarok vonatból való le­lökdösése, cigányok felgyújtása, parlamenti képviselők sötét ka­pualjban való eltángálása, állampolgárok elrablása, pozsonyi or­vosverés... De vajon kit érdekelnek ilyen apróságok, amikor mi­niszterelnökünk a trencséni tömeggyűlésen bejelenti, hogy Tyiho­nov hokiedzőért szalajtott, mert meg kell erősíteni a nemzet sport­ját? Vagy amikor kegyosztói jóindulatát demonstrálva még az.t is odaveti a tömegnek, hogy nem telepítik kí a magyarokat? S kit ér­dekel vajon a mai szlovák társadalomban, hogy kultúránk, oktatá­sunk, egzisztenciánk ebek harmincadjára került? A „Kenyeret és cirkuszt" római gyakorlatát zseniálisan alkalmazó uralkodóink gondoskodnak róla, hogy lehetőleg minden hétre jusson figyelem elterelő „csemege" a polisznak, amin elrágódhat, s feledheti min­dennapi koszos gondjait. S hogy húzódjon távol a köz dolgaitól, mert ahhoz is csak Nekik lehet közük. S miközben zajlik az élet, a paraván mögött hatalmas vagyonok halmozódnak, s olyan betonozás zajlik, aminőt a pártállamban sem értünk meg. Vannak járások az országban, amelyekben tíz vezető hivatalnok közül kilenc az. Ő emberük, s ahol csak hét, ott mindent elkövetnek, hogy kilenc legyen. (Arra az. egyre is azért van szükség, hogy valamiféle látszat megmaradjon.) S egyre töb­ben kérdik, meddig mehet ez így? Vannak persze hipotézisek és találgatások: túl messzire repült a sulyok az elnök fia kapcsán, le­váltható-e Lexa, vagy már a titkosszolgálat uralkodik az ország­ban, hogy mi lesz az a bizonyos banánhéj, ha elfogy a banán. Mind­erről a régi május elsejék jutnak az. ember eszébe, amikor volt ba­nán és volt narancs, hogy mosolygósabb legyen a dicsőséges me­netelés. És menetelt a nép, mert csecsemő korától meneteltették. Dehát a történelmet nem napokban és röpke években mérik. Generációváltások nem történnek egyik napról a másikra. Nyolc­vankilenc novembere olyan délibábos messzeségbe távolodott, hogy az ember csipkedi magát, álmodta-e az egészet, vagy csak az egyre kiábrándítóbb jelen érvényes, amelyben lassan, de biztosan csúszunk vissza a történelembe, Közép-Európa legalpáribb ha­gyományaihoz, amelyektől, azt hittük, el lehet távolodni. Néha ar­ra gondolok, több eszük van az albánoknak (akik törvénnyel tiltot­ták ki a hatalomból a régi vezetőket), mint nekünk, akik egymásra licitálunk dicsőséges és sok száz éves vagy napos múltunkkal. SZÁLKA ÉS GERENDA A Kassai Thália Színház­ban akár ki is kapcsolhat­ják a villanyt, mert fizetés­képtelen a színház. Nem mintha a Komáromi Jókai Színház jobban állna, de náluk talán ott még nem tartanak. A szín persze így is sötét. Társadalmilag, politikailag, színházilag, de még színészileg és rendezőileg is - nemcsak Komáromban és Kassán. Országszerte folyik a szellemi besötétítés. Ma­ga a kulturális minisztérium a légósfőstáb. Mert a Matica slovenská felderítői szerint Szlovákia fölött röpködnek az amerikai kultúrimperializ­mus és a magyar irredentizmus bombázói. Be kell hát sötétíteni. Jó ürügy arra, hogy előtérbe kerüljön a szlovák nemzetiérdekű szellemi légel­hárítás. Ugyanazokkal a nyálfröccsentős szónok­latokkal, mint az internacionalista szellem ural­kodása idején, lőnek mindenkire, aki nem visel szlovák címert, trikolórt és nem énekli még a fürdőszobájában is a Hej, slováci kezdetű himni­kus dalocskát. Hamarosan meg lesznek figyelve ezek az egyedek, valószínűleg harmic-negyven intendánsnak nevezett kultúrkomisszár által. Ad­dig is folyik a tüzelés. Különös, hogy ezek a lövedékek, a nemzeti érdekek védelmében kilőve, sorozatosan a ma­gyar nemzeti kisebbség kultúráját találják el. Legteljesebben a könyv- és lapkiadást tarolták le. Nem sokkal utána a Csemadok következett, amelytől megvonták a költségvetési támogatást, s a rendezvényeihez szükséges pénzeket pályá­zatokon Ígérgetik, de nem adják, ha mégis, ak­kor késve és megcsonkítva. Néhány napja levelet kaptam, amelyben az éppen kezdődő amatőr színjátszó évadra fi­gyelmeztetve felhívták a figyelmemet: támo­gassam már az amatőr színjátszók és a vers­és prózamondók országos versenyeinek előké­születeit! Ami nem jelent mást, mint pénzügyi hozzájárulást az iskolai, helyi, körzeti majd re­gionális fordulók megrendezéséhez. Elolvasva az ilyen leveleket, kicsit mindig felháborodok. Ebben a nagy szlovákiai demokráciában tudom magamról, hogy fegyelmezett, pontos és rend­szeres adófizető vagyok. De magyarként sze­retnék, nemcsak dolgozni, hanem tisztessége­sen élni is e hazában. Valószínű, ezzel lesz a baj. Mi mással lehetne? Állampolgári jogaimat gyakoroljam szlovákul, s érezzem úgy, mintha magyar nemzetiségű lévén az adófillérjeimért a nagy nemzeti kultúra szeletét kapnám meg na­ponta! Lelkem rajta, ha nekem az nem kell, mert egyre inkább úgy tetszik: mást nem igen kapok. Hacsak megadózott jövedelmemből nem szánok mégennyit a magyar kultúra támo­gatására. Tudatában vagyok, hogy semmi újat nem kö­zöltem ezzel. Jó két esztendeje ilyen sirámokkal vannak tele a magyar lapok. Sok már azokból sincs, de legalább amíg voltak, többedmagam­mal hánytuk a borsót a falra. Kezd elegem lenni a fölöslegesnek tetsző szalmacséplésből. A poli­tikai képviselőink némelyike is mintha a sajtő hasábjain panaszolná el politikai szívfájdalmait, de a többség hallgat, és nemcsak a parlament­ben. Megértem őket, elvégre mi mást tehetné­nek, ha képtelenek akár hajszálnyi eredménye­ket elérni. Viszont több áldozatkészséget várnék el mindegyiküktől, mert úgy tűnik fel, mintha fel­adták volna a harcot. Miközben a magyar anyanyelvű oktatást ideig­óráig megvédték a szülők, senkit sem érdekel a Csemadok sorsa, még kevésbé két színházunk vergődése. Egyelőre nincs szó nyílt veszélyről, ta­lán a nézőterek és a színpadok maradnak söté­tek néhány hétig, de azt senki sem tudja előre, miként reagál majd a kulturális minisztérium, ha a költségvetési hiány miatt villanyáram és fűtés nélkül maradó színházainkban nem lesznek előadások. Nem jelenti-e ki valamelyik hivatal­nok: nem funkcionál rendeltetésszerűen, ezért be kell zárni? (Tudom: a mi színészeink farkasor­dító hidegben is játszanak majd, s a néző nagy­kabátban is beül a nézőtérre, s talán még disz­nótorost is hoz a színészeknek. Ebben a hónap­ban még kapnak bért, de azt, hogy mi lesz egy hónap múlva, nem sejti senki. Nagy kérdés az is, hogy meddig lesz a nézőnek nagykabátja és le­vágható disznója?) Tart hát az elsötétítés, s mi a sötét színen bo­torkálunk, egymás kezét keresve. Sötét színen

Next

/
Oldalképek
Tartalom