Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-11 / 235. szám, szerda

íô] új SZÓ KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA 1995. október 8. VAN ISTEN Végre Minden hétfőn feljárok Po­zsonyba, hogy ott leadjam a kö­vetkező héten megjelenő Nagy­szünethez szükséges anyago­kat, laptükrö(ke)t az Új Szó, il­letve a Vox Nova munkatársai­nak. így történt ez a múlt héten is, amikor is szörnyen boldog­gá tettél. Levelek kavalkádja fogadott a szerkesztőségben, és ennek én nagyon örültem. Nagyon jó kedvem lett, még a vonaton is hülyének néztek, mert hangosan énekeltem egy Bonanza-számot, a Dörömböl­nek a vágyak címűt, amely ugye úgy kezdődik, hogy: „Jó vagy az ágyban, és tetszel ne­kem..." Hülyének néztek, de már megszoktam; aztán ők is. Szóval egy csomó levél, ben­nük rengeteg vers, novella jópo­fa szöveg meg minden, ami jó és nemes. Nem tudom, hogy Te le­veleztél-e már több emberrel egyszerre, de a fantasztikus ér­zés, amikor mindegyik egyszerre ír, és mindegyikük jó hírt hoz ne­ked, hiszen írt! Nekem az volt a jó hír, hogy olvastok - ponto­sabban a Nagyszünetet -, hogy vettétek a fáradságot, meg a tol­lat. Mivel egy csomó - általatok feltett - kérdésre illene válaszol­nom, ezért indítok (a változatos­ság kedvéért) egy új rovatot A Zoltán azt üzeni címmel. Minden levelet nagyon köszö­nök! Szuper! írj még! Mindenkit szeretlek! KAPRI NAY ZOLTÁN á DIÁK MURPHY A FELELET ELŐTTI TANULASROL, AVAGY 1+4=5; 5-4=1 Ha egy adott napra négy tantárgyból készültél, az ötödikből fogsz felelni. Folyománya: A padtársad egyből (sem) készült, mégis négy egész jeggyel jobbat kapott nálad. A ZOLTÁN AZT ÜZENI Egyszer elvittem megjavíttatni a biciklimet, és míg javították, én vártam rá. Odajött az úriember felesége (annak, aki javította a kerékpáromat), és megkérdezte, hogy elmennék-e llonnéninek vajat hozni az üzletből. Én azt mondtam, hogy hát ugye persze, hogyne (mert én olyan jó gyerek vagyok), csak ki az az llonnéni!? Hát én! - mondta a hölgy. Ezért lett ennek a rovatnak a címe „A Zoltán azt üzeni", mert a Zoltán az meg én vagyok. Szia, Kedves Szeles Annamária! Először is üdvözlöm a tesó­dat, és megtisztel, hogy a Nagyszünet miatt olvassa az Új Szót. El vagyok bűvölve! Igazad van, mindent meg lehet olda­ni, nagyon szívesen találkozom Veled (ez nem lehet gond, hi­szen naponta átutazom Galántán és Vágsellyén is). Novellá­dat, verseidet nagy örömmel leközlöm, várom leveled és to­vábbi műveid. Kézcsókom! Kedves ismeretlen Andrea, megtisztelsz, hogy letegezel, hiszen csaknem egyidősek vagyunk. Szeretem a szőke hajú, kékszemű lányokat (is). Kösz a verset, le fogom közölni. Na­gyon szívesen leveleznék Veled, boldogan válaszolok kérdé­seidre, meg minden. Bátran írd meg címedet, és addig is al­koss, hiszen így tudod legjobban elfogadtatni magadat, cél­jaidat a szüleiddel, környezeteddel. Sok sikert, várom leve­led! Szia, Homolya Szilvia! Érdekesnek tartom terveidet, és sok sikert kívánok hozzájuk (eddig minden a protokoll szerint megy), kösz a bizalmas levelet. Kérlek, küldd el az elbeszé­lést, amit írtál, nagyon szívesen elolvasná a többi, a nagyszü­netben Nagyszünetet olvasó embergyermek! Várom leveled! (Én a Twin Peakset és a Miért pont Alaszkát kedvel(t)em, de a Tiéid is jók.) Kedves őslény a dunaszerdahelyi magyar gimibői, örülök, hogy megosztottad velem a problémáitokat, leközlöm. Ha helyzet van (vagy akármi más), vagy ha nincs, írj! Kösz! Tisztelt J. Denisza, kösz, hogy írtál, a TOP DUMÁ-kat alka­lomadtán leközlöm. Külön örülök, hogy Rimaszombatból írtál nekem, illetve gratulálni szeretnék, ahhoz, hogy annak ellené­re, hogy szlovák nyelvű suliba jártál, jól írsz (fogalmazol) ma­gyarul (is). Szia, Csaplai Kriszta! Jó, hogy végre rászántad magadat, és leírtad azt, amit. Bizonyára a történet főhőse örülni fog neki. Bizalmas forrásokból úgy értesültem, hogy jó fej. Le fogom kö­zölni irományodat, úgy, ahogy kérted. Örülök, hogy frankóra tetszik a Nagyszünet. Köszönöm a biztatást - már szükségem volt rá. A filmkészítésről majd egy későbbi számban (vagy egy magánlevélben) írok. Kérlek, vedd máskor is a fáradságot, és írj még pár novellát, elbeszélést, miegyébet! Tisztelt Czibor Zita! Köszönöm őszinte leveledet, kérlek, te­gezz, mert belejövök a zavarba. Köszönöm jókívánságaidat! Ver­seidet, novelládat leközlöm, és várom a folytatást. Kérlek, írj! Kedves Lelkes Jutka! Egyáltalán nem baj, hogy elromlott a barátnőd írógépe, nyugodtan írhatsz kézzel is (hiszen olvasha­tó). Nagyon jól tetted, hogy elküldted a verseidet, bátran küld­heted a továbbiakat is! & sjs Szia, kedves ismeretlen (az írásodból ítélve lány) Dunaszer­dahelyről, verseidet leközlöm, de kérlek, először küldd el leg­alább a nevedet. PROBLÉMA Miért? üunaszerdahelyen lakom, a helyi gimibe ­egyelőre magyar - járok. Szeptembertől a diákok egy égető problémával szembesültek: nagyszü­netben nem engednek ki az iskolából. A bejárati ajtót s a kaput is bezárják. A gimi előtt van egy park. Az előző tanévben ez benépesült a diákokkai. Nagyszünetben itt nyu­godtan lehetett beszélgetni, elszívni egy cigit, hü­lyéskedni. Ma ez már nincs. Sajnos, nincs. A tanároknak nem hiányzik ez a park. Ok bemennek a tanáriba. A diák? Csak nyomorog a folyosón, 800 ember ki­csit sok, én úgy érzem. Szeretnénk, ha újra kinyílnának az iskola kapui. Remélem, ha ezt valamelyik tanár elolvassa, meglágyul a szíve. Sok száz diáknak okozna ezzel örömet. Ezt a szívszomorító levelet kaptam a dunaszer­dahelyi gimi egyik diákjától. Érthetetlenül állok a probléma felett, hogy a diákokkal kalitkásdira ját­szanak. Ez nem buli! Vajon miért? Mi akadálya van annak, hogy kinyissák a suli kapuit a nagyszünet alatt, miért nem lehet banzáj a közeli parkban, egyáltalán miért kellett becsuk­ni a fent említett kapukat? Tisztelt vezetőség, kedves tanár urak és höl­gyek, várom reflektálásukat irományomra, illetve diákjuk gondjára, oldjuk meg együtt a dolgot, sze­retném, ha közös nevezőre jutnánk! Szívesen fogadom a Te véleményedet is a do­logról! NOVELLA Lábnyomok a szőnyegen Becsengettem. Szokás szerint nem nyitottál ajtót, úgyhogy a villanybúra alól elővettem a kulcsot, és be­mentem. Havas, sáros cipőmet levetettem, átázott kabáto­mat a fogasra akasztottam. Ismertem a járást, leül­tem várni rád a kályha mellé kedvenc fotelodba. Az­nap nem érdekelt semmi, a hajamról szürkén csú­szott le egy vízcsepp... Papucsod határozott koppanásait hallottam meg a lépcső felől. Előszörajobb lábad, majd a balt, a tér­deidet, a combodat, a válladat, végül az egész teste­det láttam magam előtt. Csak te nem voltál sehol. - Menj el... - szóltál halkan. - Vendégem van. Ma nincs időm beszélgetni. Az előszobába mentem. Az ablak hirtelen kivágó­dott, hajamat szétborzolta a szél. valami kiáltott szí­vemben. Felhúztam a cipőmet. - Várj! - szóltam utánad. A lépcsőről visszanéztél, s pillanatnyi habozás után lejöttél. Odamentem, fel­álltam az első lépcsőfokra. - Pokolian utállak - mondtam neked apró puszit lehelve az orrodra. ... Sáros cipőm nyomokat hagyott a szőnyegen. Éreztem, hogy nézel utánam, de nem fordultam meg többé. Kint megettem néhány hógolyót, s már nem vol­tam benne olyan biztos, hogy most veled volna jobb beszélgetni. SZELES ANNAMÁRIA SZÖVEGELŐ Biztosan hallottál már a Bonanza Banzai (néhai) együttesről, meg biztos örültél is neki, mi­kor szana oszlott, mert olyan feketék, meg unalmas, meg minden, meg milyen hülyék, ezek is. A dolog kicsit másként fest a valóságban, és ezt csak azok tudják, akik szívükbe zárták a Ko­vács Ákos diktálta zenét, érdekes, elgondolkoztató és néha vad, bulis szövegeket. Most bizto­san odavagy, hogy mit jövök Neked egy elvirágzott csillaggal (ezt add össze!), de csak olvasd el bátran ennek a számomra kedves számnak a szövegét, remélem, tetszeni fog... Dörömbölnek a vágyak Jó vagy az ágyban És tetszel nekem Lehetnél akár a hű A hű kedvesem Ha nem vagy itt Akkor vágyakozom Ha itt vagy akkor megöl az unalom De nem vagy hű csak néha kedves Hozzám és a többiekhez Egy ősi késztetés bennem Szinte szétszakítja a testem Dörömbölnek a vágyak Maguk alá gyúrnak engem Nem élhetek veled Se nélküled Szétzilálom Az életed I A TE VERSED B Czibor Zita versét szeretném Neked megmutatni, aki harmadikos a Nagymegyeri Kereske­delmi Akadémián, és a verseken kívül novellákat is ír, ame!y(ek)ből ízelítőt majd egy későbbi számban olvashatsz. Csak így tovább, Zita! Nem tudom... Odajutottam, hogy Nem tudom, mit érzek. Csak átadom magam Az emlékezésnek, . És a fel-felvillanó Pillanatképeken Egy varázsos világ Tárul fel énnekem. Nem tudom felfogni A való életet, Nem látom célját és Nem értem mit jelent. Mintha életünk csak Üresjárat lenne, Elsuhan, s mi csak Forgalmisták vagyunk benne. Csillogó ábrándot hoz Szemed csillogása, De ugyanazon perc A kétségnek forrása, Mert hiába érzem Az andalító mámort, Nem tudom érezni A való világot. Villám cikáz át Gondolataim egén, Újra és újra Átjár a feszültség, Ugyanaz az érzés: Valami történni fog. Vajon jó-e vagy rossz, mért Nem tudom?! Nem tudom... A Nagyszünetet szerkesztem. Leveleidet szívesen veszem (ha nem túl drágák), de nehogy azt hidd, hogy visszaküldöm (minek?). A Nagyszünet címe megegyezik az ÚJ SZÓ-éval (pont ők veszekednének), de a borítékra írd rá, hogy Nagyszünet! -Kaprinay Zoltán-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom