Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-10 / 234. szám, kedd

1995. október 2283. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ sz

ó 5 j Vajon mit válaszol a kormány, ha válaszol? Alojz Engliš, a Szakszervezeti Szövetségek Konföderációjának elnöke kijelentette, hogy a szeptember 23-iki tiltakozó nagygyűlésen elfogadott felhívásukra várják a kormány írásbeli válaszát. A lap munkatársai megkérdezték a szakszervezeti szövetségi képviselőket, hogy szerintük mit kellene e válasznak tartalmaznia. Juraj Füle, a kereskedelmi és idegenforgalmi szakszervezeti szövetség ügyvezető titkára egyértelmű állásfoglalást vár arra vonatkozóan, a kormány miképpen akarja megállítani, hogy az átalakítási folyamatból következő terhek továbbra is az alkalmazottak, a diákok és a nyugdíjasok vállára nehezedjenek. „Az öt évnyi nadrágszíjbehúzás után nem akarunk engedni abból a követelményünkből, hogy a munkából származó jövedelem, illetve a nyugdíj végre méltó életre adjon lehetőséget..." - mondotta. Szerinte a kormánynak már ki kellene fejtenie, hogy miképpen akarja végrehajtani a privatizáció átláthatóvá tételére vonatkozó programját, és miképpen akarja biztosítani az alkalmazottak nagyobb részvételét e folyamatban. Marián Baňanka, az energetikai dolgozók szakszervezeti szövetségének alelnöke: „A miniszterelnök a DSZM utolsó nagygyűlésén kijelentette, hogy Szlovákia az idén a posztkommunista országok közül a legjobb eredményeket könyvelheti majd el. Ha optimista lennék, elvárnám, hogy a kormány állásfoglalásában késznek mutatkozik a megemelt viteldíjak kompenzálására vonatkozó szakszervezeti követelések teljesítésére... Realistaként azt gondolom, hogy a kormány válasza ízetlen és szagtalan lesz, és megindokolja, hogy miért nem lehet semmit sem tenni, és hogy a magas viteldíjakat az embereknek miért kell saját zsebükből fizetni. Marián Mesiarik, a bányászszakszervezet elnöke: „Azt vártam, hogy a kormány azonnal reagál a nagygyűlésen elhangzott követelésekre. Az az érzésem, hogy a kormány a mai napig nem tudatosította: a téren 30 ezren voltak. Bebizonyította, hogy hiányzik belőle az állampolgárokkal való együttérzés. Ezért már nem reménykedem, hogy három hét múltával kielégítő választ kapnánk tőle". Práca, Magdaléna Sedláčková Az ET szakértői nem értették... A kormányhoz intézett ajánlások elfogadásával szombaton Pozsonyban véget ért A médiák szabadságának és pluralitásának jogi és gazdasági feltételei című szeminárium. Az Európa Tanács, illetve a PHARE támogatásával tartott szeminárium szervezője az Article 19 a londoni székhelyű cenzúraellenes nemzetközi központ, a Szlovák Újságírók Szindikátusa, valamint a Brüsszeli Nemzetközi Újságírószövetség volt A szeminárium résztvevői között nem csupán az ET e témával foglalkozó szakértői foglaltak helyet, hanem magyarországi, csehországi, lengyelországi vendégek, sőt szlovák parlamenti képviselők (a Közös Választásból, a Munkásszövetségből illetve a Szlovák Nemzeti Pártból) is. A vita az előkészületben levő sajtótörvény 10. változata körül folyt. Helen Darbishire, az Article 19 képviselője szerint jó, hogy erre a törvény parlamenti elfogadása előtt kerül sor. Jelentős vitát váltott ki többek között az információforrás védelmének tárgyköre. A törvénytervezet 6. paragrafusa értelmében a tömegtájékoztató eszközök üzemeltetőit, kiadóit, illetve az újságírókat az információ forrására vonatkozóan titoktartás kötelezi. Ez a megfogalmazás az ET szakértői körében nem talált kedvező visszhangra, végül is ajánlásukba bekerült, hogy a kötelességből váljék az információforrás védelmének joga. Národná obroda Jó hír, rossz hír Az Európai Szociáldemokraták Pártjának elnöksége a múlt hét csütörtökén aggodalmának adott hangot a szlovákiai belpolitikai helyzettel kapcsolatban. Ez egyszerre jó hír is, meg rossz is. Persze, kinek hogyan. A szociáldemokrata és szocialista pártok a két fő európai politikai áramlat egyikét képezik, az egyes országokban vagy kormánypozícióban vannak, vagy a legerősebb ellenzéki szubjektumok sorába tartoznak, éppen ezért a politikában nem elhanyagolható a szerepük. És ha a szlovákiai helyzetről véleményt mondtak, ez azt jelenti, hogy még érdeklődnek irántunk, és fontosak vagyunk számukra. Tehát még mindig nem kerültünk a szemükben pályán kívülre. És ez jó hír Szlovákia számára. A nyilatkozat bíráló hangneme ugyanakkor egyértelművé teszi, hogy az európai szociáldemokraták nem akarják tétlenül nézni, miképpen deformálódnak Szlovákiában a demokratikus elvek, nem akarnak szemet húnyni a kormánykoalíció standardtól ejtérő magatartása fölött, nem akarják minden lépését tolerálni. És ez jó hír Szlovákia számára éppúgy, mint a szlovákiai demokrácia számára. Egyúttal azonban rossz hír is a kormánykoalíciónak, melynek ezzel részben korlátozódik a manőverezési területe. Az ilyen nyilatkozatokat követően ugyanis egyre nehezebben beszélheti majd be a szlovákiai közvéleménynek, hogy a külföld lelkesedik az ország fejlődése láttán... Sme, Ondrej Dostál í PARLAMENTI LEVÉL KOMMENTÁRUNK Rendkívüli ülés előtt A szlovák parlament üléstermében ma kísérlet történik arra, hogy a parlament megtartsa első rendkívüli ülését. Nem biztos, hogy a kísérlet sikerrel fog járni; a helyzet kockázatokat rejt a kormánykoalíció és az ellenzék számára is. Ám, ha csupán ennyiről volna szó, ha csak egy politikai játszma sikere vagy sikertelensége volna a tét, különösebben szóra sem lenne érdemes a dolog. Mivel az ülést kezdeményezők között ott található a Magyar Koalíció képviselőinek az aláírása is, talán nem érdemtelen kifejteni, mi miben látjuk a mai nap parlamenti történéseinek lényegét. A helyzetet illetően sokan megpróbálnak mellébeszélni, sokan a ködösítés eszközeihez is folyamodnak. Többen próbálják elhitetni az ország polgáraival, hogy ebben az esetben csupán a parlament valamiféle kiemelt figyelmének megnyilvánulásáról van szó ifj. Michal Kováč személye és a vele történtek iránt. Mások, akik politikusabb szemszögből nézik a dolgokat, talán azt sejthetik, hogy az ügy kapcsán tulajdonképpen ismét csak az apa személye kerül a történések fókuszába. Ez a variáció egyébként nem kizárt, elképzelhető, hogy a kormánykoalíció képviselői szavazásukkal a szeptemberben elnapolt Michal Kováč-vitát elevenítik majd fel, s augusztustalan támadások után ma esetleg egy újabb alkotmányellenes bizalmatlansági szavazattal lesz gazdagabb az abszurditásokban amúgy is bővelkedő szlovák politikai tabló. Egyéb variációk megvalósulása is elképzelhető, ám ennek az írásnak nem az a célja, hogy spekulatív módon előre megpróbálja elemezni a történteket. A mi értelmezésünk szerint ugyanis sokkal többről van szó. Arról, hogy ez az ország megmarad-e a viszonylagos jogállamiság keretei között, vagy sem. Arról, hogy a parlament ködösíteni és falazni fog-e nyilvánvaló törvénysértések kapcsán, vagy sem. Hagyjuk most egy percre figyelmen kívül azt, mennyire szennyezte be magát a titkosszolgálat ifj. Michal Kováč elrablásával. A rendőrség komoly bizonyítékokkal rendelkezik, ám az ügy még nincs lezárva. Azt a tényt is csupáncsak megemlítem, hogy a titkosszolgálatot napjainkban gyakorlatilag senki nem ellenőrzi; ezzel majd foglalkozni kell, de ma nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy az országban komoly bűncselekmény történt, amelynek felgöngyölítését jelentős politikai erők fékezik. S ma a parlamentnek kell kimondani az ügyben a végső szót. Ezen a ponton pedig felül kell emelkedni politikán és parciális érdekeken: ha ma a parlament megakadályozza azt, hogy tiszta víz kerüljön a pohárba, akkor bárki joggal mondhatja, hogy ebben az országban a legfőbb törvényhozó testület hallgatólagos támogatásával történhetnek törvénysértések. Akkor, tisztelt Olvasó, nagy baj van, mert holnaptól ebben az országban bármi megtörténhet. A Magyar Koalíció képviseletében ezért fogunk ma éles hangon felszólalni - persze, csak akkor, ha egyáltalán módunk nyílik rá. A véleményünket azonban minden lehetséges csatornán nyíltan hangoztatni fogjuk. Egyértelműen elutasítjuk a manipuláció és a félelemkeltés minden formáját. Nem kizárt az sem, hogy a kormánykoalíció érvényesíteni fogja számbeli fölényét és furcsa dolgokat fog ma megszavazni. Akkor is van még egy instancia: a polgár véleménye. Az, hogy elfogadja-e a társadalom az ilyen viszonyokat, vagy sem. Tudom, a tisztelt Olvasók közül most néhányan azt gondolják, álomvilágban élek. Ez a korlátlan lehetőségek országa, s az is előfordulhat, hogy a mai, esetleg csúnya történések után a kormánykoalíció fő pártjának népszerűsége akár 35 százalékra ugrik majd. Vannak ugyanis társadalmi rétegek, amelyeknél épp a gyűlölet szításával lehet pontokat szerezni. A minap kezembe került báró Eötvös József beszédeinek kötete. Sok bölcs mondatot találtam benne. Egy fájdalmasan szép mondása megható erővel taglózott le: „Nincs számomra undorítóbb az elégedett szolgánál." Csáky Pál, az MKDM parlamenti képviselője Postai tarifaváltozásokra várva A posta világnapja alkalmából a Szlovák Posta á.v. tegnap sajtótájékoztatón ismertette, milyen fejlesztési tervekkel számolnak 2000-ig, milyen új szolgáltatások bevezetésére kerül sor. Először egy kellemetlen információ: mivel a jelenlegi postai ártarifák az 1991-es árszintből indulnak ki, ezért az idén tarifamódosítást dolgoztak ki, amelyet jelenleg a pénzügyminisztérium tanulmányoz. Hajóváhagyják, akkor várhatóan 1996. január l-jétől a tarifák átlagosan 33 százalékkal emelkednek, igaz, néhány szolgáltatás olcsóbb lesz. A módosítás elsősorban a jogi személyeket és a cégeket érinti. November derekától Kenő névvel új szerencsejáték működtetését indítja be a posta, közösen a Tipos Rt-vel. Néhány napja pedig a belföldi levélkézbesítés terén történt változás; az expressz jellegű küldeményeket a járási székhelyek és a nagyobb városok között az EMS elnevezésű rendszer segítségével végzik, amelynek köszönhetően gyakorlatilag még a feladás napján a címzetthez ér a küldemény. Jelenleg a posta a modernizációs tervén dolgozik, hogy 2000re kompatibilis legyen a nyugat-európai postákkal. (sidó) ÍL Teregetők és takargatok Mit tehet egy európai ország ellenzéke, ha kormányzó erői a demokrácia alapjait kezdik ki és az állam stabilitását veszélyeztetik? Elöljáróban le kell szögezni: nem sokat. A negatív fejlődés megállítására, illetve visszafordítására mindaddig nincs módja, amíg a parlamenti ellenzék parlamenti kisebbséget képez és nem tudja maga mögött a lakosság többségének támogatását. A szlovákiai politikai gyakorlat megmutatta, hogy mindkét feltételnek teljesülnie kell a remélt siker eléréséhez. A hatalomváltáshoz nem elég többségi pozícióhoz jutni a parlamentben, a nyilvánosság beleegyezésére is szükség van. A szlovákiai lakosság zömének viszont egyelőre nincsenek kifogásai a demokrácia fokozatos felszámolása, illetve az ország stabilitására mért csapások ellen. Éppen ellenkezőleg. A legutóbbi közvéleménykutatások szerint túlsúlyban vannak azok, akik tapsolnak a kormány intézkedéseinek, amelyekkel a köztársasági elnököt, az ellenzéki pártokat, a nem kormúnyhű gazdasági szubjektumokat és állami hivatalnokokat, a nemzeti kisebbségeket, s az egyszerű polgárok millióit sújtja. Ebben a helyzetben az ellenzék nem tehet mást, minthogy a rendelkezésére álló alkotmányos eszközöket megragadva hangosan és világosan megnevezi a kormánykoalíció által elkövetett hibákat. Ilyen eszköz a rendkívüli parlamenti ülés is. Abból, hogy az elmúlt öt évben csak egy alkalommal tartott rendkívüli ülést a szlovák törvényhozás, kiviláglik: a parlamentarizmus íratlan szabályai szerint ezzel a lehetőséggel valóban csak rendkívüli esetekben lehel élni. A szlovákiai honatyák a Szlovák Információs Szolgálat és a rendőrség közti konfliktust valamint a titkosrendőrség ellenőrizhetetlenségét tekintették elégséges oknak a rendkívüli tanácskozáshoz. Ha Szlovákiában a kormánykoalíció is tartaná magát a parlamentarizmus íratlan szabályaihoz, lehetővé tenné az ellenzék által javasolt programpontok megvitatását. Ez kiváló alkalom lenne a kabinet számára, hogy megvédje politikáját és tisztázza magát az ifj. Kováč elrablásában való vétkesség gyanúja alól. A kormány azonban tart a nyíltszíni vitától, ezért az ellenzéki képviselők által javasolt programpontokat képviselői nagy valószínűséggel elvetik. Ettől fogva kétesélyes lesz az ülés lefolyása: az ülésvezető berekeszti a tanácskozást, vagy olyan témáról indít vitát, amely leginkább megfelel a kormánypárti képviselők ízlésének. Mečiar utóbbi napokban tett kijelentése alapján valószínűsíthető, hogy a törvényhozás tanácstenne ma az államfő elleni támadások színterévé válik. Az ellenzéki pártok az elmúlt napokban intenzíven egyeztettek, hogy a kormánykoalíció elutasító magatartása esetén is foglalkozhassanak a javasolt kérdésekkel. Nem zárták ki azt a lehetőséget sem, hogy ha a tanácsteremben erre nem nyílik mód, a parlament folyosóin vitatják meg a titkosszolgálat és a rendőrség problémakörét. így demonstrálnák: a vitatott kérdések annyira súlyosak, hogy mindenképpen a parlament elé tartoznak. A hazai és a külföldi közvélemény ma megtudhatja, hogy az ellenzéki pártok miben látják a titkosrendőrség és a rendőrség közti konfliktus lényegét és annak gyakorlati következményeit. Nyilván lesznek olyan meglátások is, amelyekre a kormánynak illenék magyarázattal szolgálnia. Nem annyira az ellenzék, mint az ország népe számára. A hallgatás nem vetne rá jó lényt. Egyesek még azt hihetnék, takargatnivalója van... SZÁLKA ÉS GERENDA 1 Rajtunk múlik Vallom: a tények sokkal felkavaróbbak tudnak lenni minden érzelmes szentenciánál. Ebben az órában mégis erősen kételkedem abban, hogy a Csemadok helyzete, a —•—tt—

i költségvetési támogatás Dusza István m

egvonása és az odaítélt álro a lami alapítványi pénzek befagyasztása a szlovákiai magyarok nagyobbik részét is állásfoglalásra készteti. Bizonyára lesznek szerény lehetőségeikhez mérten is bőkezűen adakozók, de többen lesznek olyanok is közöttünk, akik sértettségből, elvi vagy más meggyőződésükből eredően megtagadják a támogatást. Pedig látniuk kellene, hogy tudatos negatív manipuláció áldozatai. A Csemadok Országos Választmánya a múlt hét szombatján országos közadakozást hirdetett, mert magyar kultúránk és anyanyelvünk került végveszélybe. Azok a szlovák politikusok és állami hivatalokba ültetett famulusaik, akik az állami pénzek átcsoportosításával és a nemzeti kisebbségek kulturális szervezeteinek juttatható támogatások radikális csökkentésével szándékoznak a szlovákiai magyarság kulturális és nyelvi asszimilációját siettetni, igencsak határozottan számolnak a mi megfélemlítésünkkel. Nem véletlenül. Ugyanezzel a módszerrel operál a demokratikus választásokon hatalomra került kormánykoalíció, amikor a társadalom velük szemben álló csoportjait a nyílt konfrontációval, a szociális létveszély fokozásából és a másságból eredő bűntudat felébresztésével akarja kegyosztó kezéhez szoktatni. Bruno Bettelheim amerikai pszichológus Az egyéni és tömegviselkedés szélsőséges helyzetekben című tanulmányában írja: „Az átformálást azzal érték el (a németek a koncentrációs táborokban D.l.megj.), hogy külön erre a célra teremtett szélsőséges helyzeteknek tették ki a foglyokat A körülmények aztán a lehető leggyorsabb és legteljesebb alkalmazkodásra kényszerítették őket Ez az alkalmazkodás a privát, az egyéni és a tömegviselkedés érdekes típusait hozta létre." Aligha tévedek helyzetünk társadalomlélektani modellezésében, amikor a magyar nemzeti kisebbség elleni támadásokat, kormányzati szankciókat, törvénybe iktatandó anyanyelvhasználati korlátokat, sajtóbeli masszív magyarellenességet keltő kampányokat, az irredentizmus szinte már nyelvi folklór szintjén használt vádját és az iskoláink tanítási nyelvét megváltoztatni akaró törekvéseket állítom magam köré, akkor egy pontosan kigondolt és végrehajtott lelki koncentrációs táborban érzem magamat. Utalva Bettelheim konkrét kutatásainak eredményeire, a szlovákiai magyarok egyénenként lelkiekben ugyanazt a fenyegetettséget élik át napjainkban, mint a nácik ellenségei, valamint a faji okokból táborokba zárt emberek. Megállapítja a Nagy-Németországnak is nevezett megszállt területek lakóiról: „A rendszer erősebb volt, semhogy az egyénnek sikerülhetett volna érzelmi életét ebben a szorításban megőriznie, különösen, ha olyan csoportban találta magát, amely többé-kevésbé elfogadta a náci rendszert.(...) A náci erőfeszítések fő céljának az tűnt, hogy alattvalóikban gyerekes magatartásformákat, továbbá a vezetők akaratától való gyerekes függést alakítsanak kí. E hatás megtörésének leghatásosabb módja az volt, ha független, érett és magabiztos emberekből demokratikus ellenállási csoportok szerveződtek, és a csoport minden tagja támogatta a másikat, hogy képes legyen az ellenállásra." Ha a mostani posztkommunista és nemzeti ideológia alapján működtetett rezsimben nem marad fenn a Csemadok, amelynek, mint a nemzeti tudat megőrzésére négy évtizedig titokban, majd hat éve nyíltan és demokratikusan szerveződő szellemi ellenállási csoport szerepét tartom legnagyobb értékének, akkor igen gyorsan bekövetkezik a szlovákiai magyarok önfeladása. Éppen ezért, amikor valaki a közadakozás fölött gondolkodik, gondoljon arra is, hogy kulturális szövetségünk megszűnésével a szellemi ellenállás csoportjai tűnnek el falvainkból, városainkból. Miközben egyre nyíltabb a Matica slovenská törekvése, hogy a dél-szlovákiai magyarok és szlovákok közé a bizalmatlanság légkörét telepítse. Teszi azt éppen azzal, hogy mindenáron asszimilálni és integrálni akar. Burkoltan arra törekszik, hogy a közép-szlovákiaiaknál gondolkodásmódjukban sokkalta szabadabb és pragmatikusabb itteni szlovákokban éppen a nemzetietlenség vádjával bűntudatot ébresszen. Márpedig, ha egy nemzetrész - ez esetben a déli szlovákok - e manipulatív propaganda hatása alá kerülnek, rövid idő elteltével, akaratuk elvesztése után ők válnak a közös lelki koncentrációs tábor kápóivá. A Csemadokra már nem mint nemzeti kultúránk irányítójára, szervezőjére, hanem önbecsülésünket, lelki tartásunkat, szellemi energiáinkat és a demokrácia iránti hűségünket, valamint a Szlovákiában élő polgárok iránti szolidaritásunkat a hivatalosság legitimációjával minden társadalmi szinten és formában kifejező szövetségre van szükségünk.