Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-09 / 233. szám, hétfő

1995. október 11. VÉLEMÉNY ÚJ SZ

Ó 5 I Jön a JEGYZET Ritkán fordul elő mostanság, hogý a hazai ma'gyar sajtó berkeiből jó hír érkezzék. Inkább megszűnésekről, szüneteltetésekről, pénztelenségről hallani, íme a kivétel, amely erősíti a szabályt: csütörtöktől már kapható Szlovákia első magyar rejtvénymagazinja, a Géniusz. Az ötlet szülőatyja ifj. Forgács Péter párkányi gimnáziumi tanár (megszállott rejtvénygyáros), a kivitelező pedig' a dunaszerdahelyi TASHY AGROTRADE Kft., az Ifi és a Hajrá! magazinok gondozója. Patasí Ferenc felelős kiadó elmondta, senkit se tévesszen meg a cím, az új magazin nem kíván elitlap lenni, arra törekszik, hogy az unokától a nagymamáig mindenki találjon benne kedvére fejteni- és olvasnivalót. A keresztrejtvények megfejtésekor viszont szükséges megmozgatni az agytekervényeket, így jön a képbe a Géniusz. A magazin a húsz rejtvényen kívül sztárinterjúkat is közöl, többek között Törőcsik Marival, Bugár Bélával, a Pa-Dö-Dő-veI, de tartalmaz horoszkópot, ételreceptet is.

1 A Géniusz 32 oldalon, színes borítóval, a tervek szerint negyedévenként kerül az újságos standokra. Az ára tizenöt korona lesz. -dKATEDRANAPQK DUNASZERDAHELYEN Minden iskola autonóm legyen Uj Szó-tudósítás A szlovákiai oktatásügy kegyetlen dzsungelében magukat védtelennek és elveszettnek érző magyar pedagógusok úgy hallgatták Vekerdy Tamás budapesti pszichológust; mint „fehérek közt egy európait". A magát szívvel-lélekkel waldorfiánusnak valló kiváló szakember a Waldorf iskoláról tartott előadást szombaton Dunaszerdahelyen a Katedra Társaság rendezvényén. Arról az iskoláról beszélt, amelynek lényege a szabadságra nevelés, s amelyet éppen ezért minden diktatúra veszélyesnek tartott és üldözött. Alapja a személyiség tisztelete és messzemenő kibontakoztatása. A kollektivista társadalmak, amelyek csak intézményközpontú iskolát tűrnek meg, egy közösségi eszme érdekében elnyomják az individualizmus mindenfajta megnyilvánulását, s épp ezért előbb-utóbb összeomlanak. A gyermek élettani sajátosságaiból kiinduló, azokat meghatározónak tekintő Rudolf Steinernek, a Waldorf iskolák alapítójának felismeréseit a tudomány csak több évtizedes késéssel igazolta. A mintegy nyolcvan főnyi közönség szinte fellélegezve hallgatta Vekerdy tanár úr honi oktatásügyi berkekben bizonyára eretneknek ható szavait. Szerinte a totalitárius államra jellemző szemlélet az, hogy az óvoda nem más mint felkészítés az alapiskolára, az alapiskola a középiskolára, az pedig az egyetemre. Senki sem kényszeríthet egy iskolát arra, hogy az a következő iskolára készítse fel növendékeit. Az államnak nincs semmi köze ahhoz, mit és hogyan tanít egy iskola. Arra kell törekedni, hogy minden gyermeknevelő intézmény autonóm legyen. Persze Nyugaton is szeretne rátenyerelni az oktatásra a hatalom, de ott a szülők - élve demokratikus jogaikkal - akár bírósági úton is kiharcolják, hogy gyermekeiket olyan iskolába járathassák, amilyen nekik tetszik. A nagysikerű, több mint háromórás előadást a Szkabela-Bóna féle szlovák nyelvoktatási módszer ismertetése követte, majd a Katedra című pedagógus lap szerkesztői beszéltek célkitűzéseikről. „Olyan időket élünk, amikor szükség van a lélek megerősítésére" - mondta beszédében Kulcsár Ferenc főszerkesztő. A Katedra Napok első rendezvénye valóban lélekerősítő volt. A következőre fél év múlva, tavasszal kerül sor. (v-k) Ezek az őrült taljánok.../ Él HHHHB ITTHOM TÖRTÉNT - 7 NAP ALATÍ Tavaly egy időre nagyot csalódtam az olasz demokráciában. Természetesen azért is, mert úgy nézett ki, hogy Mečiar egyetlen nyugati támasza éppen a Berlusconi-kormányzat lehet Ami szintén nem volt véletlen, hiszen kettejük egyénisége, politizálási stílusa között sok párhuzamot lehetett felfedezni: Berlusconi az olasz újfasisztákkal lépett koalícióra, Mečiar Slotáékkal. A multimilliomos és médiacsászár Beriusconinak is az volt az egyik legsürgősebb teendője, hogy tisztogatást hajtson végre az állami televízióban, saját embereit ültesse a legfontosabb posztokra. Berlusconit is úgy jeliemezték-jeiiemzik (pl. a Die Presse szakírója), hogy autokrata, könyörtelen, uralkodni vágyó ember. Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy a hírügynökségek ismét sokat írnak az olasz botrányokról, és a napokban bejelentették, hogy Berlusconit bíróság elé citálják. No, mégis működik, ha itt-ott akadozva is, a demokrácia. Itáliában. Örüljünk hát legalább e szlovákiai (és magyar) polgár számára soványka vigasznak. Mellesleg: ha Mečiar és Berlusconi között a rokon vonásokat kellett kiemelni, Szlovákia és Olaszország viszonylatában éppen az eltérések szembeötiőek. És már ez is magában rejti a lényeget: micsoda különbség...! Mert Itáliában még kormányfőként (!) ügyészségi vizsgálatot indítottak Berlusconi, a Fininvest cég tulajdonosa ellen. A vád: 199 1-1992-ben kenőpénzt fizetett a cégeit ellenőrző pénzügyőröknek. Nem mondom, hogy pont ezért, de tény: nem sokkal később a Berlusconi-kormány megbukott - az olaszok alig 8 hónapig viselték el a maguk Mečiarjának uralmát. Ez nagy pofon volt a „miénknek" is, hiszen Berlusconi volt az első nyugati kormányfő, aki hivatalos minőségében is eljött volna Pozsonyba. Most, az ügyészségi vizsgálat után, az igazságszolgáltatás továbblépett, a „tiszta kezek" csoporthoz tartozó Colombo bíró Berlusconi bíróság elé állítását kezdeményezte. S hogy nem csekély eséllyel, azt más perek is igazolják. Mint tudjuk, a vádlottak padján ül Giulio Andreotti hétszeres kormányfő, szökésben lévő körözött személynek nyilvánították Bettino Craxit, a másik exminiszterelnököt, aki Tunéziába menekült és így tovább. Tehát egy további tanulság és különbség: Olaszországban nem félnek felelősségre vonni a fejeseket, sem a régieket, sem az éppen hivatalban lévőket. De mi azért ne reménykedjünk, hiába van nálunk is „tiszta kezek" program. Az olaszokét nem a kormányfő fogalmazta meg, ezért az övék működik. Most bárki mondhatja, mire jó ez a példálózgatás, itt úgysem változik semmi, s egyébként is: minden népnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel, elvégre demokratikusak voltak a választások. Igen, de azért valamit mégis meg lehetne próbálni, ha másként nem, talán apróhirdetés útján (sok reménytelen alak találta már így meg a foltját). Például ilyen szöveggel: Várjuk olyan „őrült taljánok" jelentkezését, akiknek már elegük van abból az őrületből, ami itt folyik. Hogy nem akadna jelentkező? De legalább hirdetni kéne. Minden nap. MALINAK ISTVÁN A KULTURÁLIS MINISZTER „KULTURÁLTSÁGA". Ma még otl tartunk, hogy a szlovákiai politikai pártok között egy sincs, amelyiknek vezetői ne sértődnének meg, ha a tőlük eltérően gondolkodók szemükre vetik a pártállami pökhendiséget. Formálisan még mindenki elítélően emlegeti a régi praktikákat. A gyakorlat azonban (nem is túlságosan lappangva) változóban van. Minőségi ugrást jelentett e téren, hogy a kulturális minisztérium szervezésében aláírási kampányt indítottak Michal Kováč köztársasági elnök elmozdításának szorgalmazására. Miután a központi államigazgatási szervek egy „emberként" javasolják az államfő lemondását, az államigazgatás alsóbb fokozatain a kulturális minisztérium vállalta, hogy „profilgazdája" lesz a szélesebb körű hangulatkeltésnek. Ez, persze, nem is annyira hangulatkeltés, hanem az állatni alkalmazottak terrorizálása. Központi, járási és helyi szinten már megtörtént a vezetők pártszempontok szerinti átrostálása. Most - a felhívás aláírásával, netán az aláírás megtagadásával - minden állami alkalmazott állásfoglalásra kényszerül, és már most meg lehet jósolni, hogy amíg Mečiar lesz a miniszetrelnök, az aláírás-megtagadóknak nem lesz nagy jövőjük. Ilyen utoljára 1970 táján fordult elő ezen a tájon. Ázzál a különbséggel, hogy annak idején nem azt kérdezték, hogy elítéljük-e Michal Kováčot, hanem hogy örültünk-e 1968. augusztus 21-én a VSZ 5 országa csapatai bevonulásának. A kormány a kisemberek egzisztenciája elvesztésének lehetőségével zsarolva próbál magának szövetségeseket szerezni. Az egészben az a legtragikusabb, hogy a politikai kultúra lábbal típrásában foként Ivan Hudec kulturális miniszter jeleskedik. BURGONYAMIZÉRIA. A krumplihiány már 1995 tavaszán (sőt, már korábban is) előre vetette árnyékát. Egy év alatt sem tudott rá reagálni a mezőgazdaság. Ez most konkrétan abban jut kifejezésre, hogy a maximált árért (12 korona) csak kevés helyen lehet vásárolni e alapvető élelmiszerből. A gazdasszonyok csak remélhetik, hogy az áruhiány miatt máikarácsony táján nem szökik fel a csillagos égig a burgonya ára. Kedvező jelenség, hogy a kormány ezúttal idejében reagált, és a behozatali vám csökkentésével nem várta meg a „burgonyaínség" hónapjait. Papírforma szerint Szlovákia 580 ezer tonna krumplit fogyaszt egy év alatt, de derűlátó becslések szerint is csak 490 ezer tonna termett, így 100 ezer tonna importot engedélyeztek, csökkentett 15 százalékos vámmal. Szlovákiai specialitás, hogy az, ország egyes járásaiban a termelők a nagyobb krumplitáblákon 4-5 tagú fegyveres őrséget voltak kénytelenek a termés megóvására alkalmazni, és a burgonyacsőszök órabére 50 korona. Könnyen ki lehet számítani, ezzel milyen jelentősen emelkedik a termény önköltsége. Alaposabb elemzéseket követően azonban kiderül, hogy a hiányt csak a gépesítés korszerűsítésével és jobb hazai ültetőanyag előállításával lehet pótolni. Amíg a gazdálkodók idült pénzhiánnyal küzdenek, aligha várható a helyzet javulása. TÖBB MINT 10 EZER ÉRVÉNYES ALÁÍRÁS. Ľudovít Cérnák „jól értesült forrásokra" hivatkozva bejelentette, hogy a Demokratikus Unió aláírási ívein több mint 10 ezer olyan személy*neve szerepel, aki e hónap óta tartó rendőrségi zaklatás ellenére is vállalta, hogy rokonszenvezik a DUval. Kimondatlanul ez azt jelenti, hogy pártjának vannak kapcsolatai azokkal, akik a kormánykoalíción belül nem egészen értenek egyet Mečiar és Slota stílusával. De azt is jelenti, hogy megalapozottan feltételezhető, előbb-utóbb elpukkad az. a szappanbuborék, amelyet a Macuška-bizottság fújt fel maga körül. Minimum gyanakvásra ad okot, hogy a testület az előre kijelölt határidőre nem számolt be a parlamentnek. Előbb-utóbb azonban kénytelen lesz beszámolni. Kérdés, kimutatják-e, hogy pénzben kifejezve mennyibe került a vizsgálóbizottság működtetése. Azt még csak nem is remélhetjük, hogy arról is statisztikát készítenek, a 14 ezer szlovák állampolgár, miként reagált a rendőrök zaklatására. Amíg lehet A szócsaták és a parlamenti ütközetek jórészt Budapesten zajlanak, mégis közvetlenül bennünket érintenek, hiszen a magyar kormány külpolitikája, ezen belül pedig a határon túli magyarokhoz fűződő politikai viszonya a vita tárgya. Hónapok óta nincs olyan hét, hogy az Országházban éles szavakkal ne ítélnék el Horn Gyula kormányát velünk, kisebbségi sorban élő magyarokkal kapcsolatos óvatoskodó, szerintük nem elég határozott kiállása és koncepciótlansága miatt. Kritizálnak azok a mai ellenzékiek is, akik korábban megszavazták az ukrán-magyar alapszerződést, amely ha nem is a várt, s még inkább nem a kívánt mértékben, de azért hozott némi javulást a kárpátaljai magyarok anyanyelvi művelődésében, nemzetiségi oktatásügyében. Az eredmények még szembetűnőbbek lehetnének, ha nem nyomasztanák szinte már tragikus gazdasági gondok Ukrajnát. Gátlástalanul harsognak a magyar parlamentben olyan személyek is, akik számára nem vagyunk többek olyan hatásos eszköznél, amely révén szeretnék valóra váltani hatalmi ambícióikat. Vannak a magyarországi ellenzékiek között természetesen olyanok is, akik valóban őszintén aggódnak értünk, s akik nem elsősorban személyes vagy politikai ambíciók miatt figyelnek ránk. Csakhát a bírálatnál ők sem mondanak többet, az elvszerű külpolitikán és a szomszédokkal való türelmes tárgyalásokon kívül szintén nem tudnak más alternatívát. Keményebb hangnemet követel többek között Tőkés László, ám ilyennel már megpróbálkozott az előző magyar kormány, de nem javult semmit sem a helyzetünk, Magyarország nyugati pozíciója sem. Leginkább a szerb, román és a szlovák nacionalisták örültek ennek a retorikának, hiszen az úgynevezett magyar irredentizmussal még mindig lehel manipulálni Romániában, Szerbiában és Szlovákiában - még akkor is, ha ennek a rágalomnak nincs semmilyen valóságos alapja. Horn Gyula e téren sincs könnyű helyzetben, hiszen tárgyalópartnereit érthetően nem ő választja meg, s jelenleg Mečiar és Iliescu van hatalmon. Őket pedig az, egyformán véresszájú Slota, Funar, Corneliu Vadím Tudor is sakkban tartja, hiszen tőlük is függ a szlovák kormányfő és a román államfő hatalma. Támogatásuk nélkül nehezen tartanák továbbra is kezükben a politikai gyeplőt, velük viszont nem lehetnek szalonképesek - sem ők, sem a rezsimük - a civilizált Európában. Nélkülük viszont bizonyos körülmények között mindez nem teljesen elképzelhetetlen, gondoljunk csak arra, hogy Mečiarnak Nyugaton legjobb sajtóvisszhangja akkor volt, amikor - a szlovák mélynemzetiek ágálásai ellenére Párizsban aláírta a szlovák-magyar alapszerződést. Iliescu mostani amerikai útját pedig egyöntetűen úgy értékelik a kommentárok, hogy az amerikai külpolitika a korábbi megítéléséhez képest jobban elfogadja őt. Ugyanis a legfőbb nyugati érdek, hogy legyen mielőbb stabilitás Közép-Európában, annak peremvidékén is - viszonylag demokratikus körülmények között. Nyilván ezt a tényt tartotta szem előtt Horn Gyula is, amikor tető alá hozta a magyar-szlovák alapszerződést, amely valóban nem tökéletes, és valós jelentősége csak akkor mutatkozhat meg, ha a szlovák parlament ratifikálja. Egyetemes magyar szempontból most annyi a pozitívuma, hogy a Nyugat számára egyértelművé vált: ki akar tényleges megbékélési, európai jogrendet e térségben. Erre a tényre különböző tárgyalások és diplomáciai erőfeszítések során építeni lehet és kell. Szavakban Mečiar is, Iliescu is Magyarországgal kapcsolatban megbékélés-párti, de a mi rovásunkra. A román államfő egyre hangzatosabban emlegeti a francia-német megbékélést, amely valóban több vonatkozásban követendő példa és modell lehet, egyben azonban semmiképpen sem. Adenauer merőben más történelmi helyzetben lemondott a francia határok mögé ítéltetett németek hivatalos támogatásáról - és érdekképviseléséről. Igaz, ők akkor is, s azóta még inkább, szabadon járhatnak át Németországba, őrizhetik és őrzik is német identitásukat. Egyéni jólétük és jogbiztonságuk ellenére magánbeszélgetések során máig sokan keserűen emlegetik a fejtik fölött megkötött paktumot. Horn Gyula tavaly miniszterelnöki székfoglalójában a magyar külpolitikai stratégiában az Európai Unióba való bejutást helyezte első helyre. Ez, a cél a korábbi magyar kormány értékrendjében egyenrangú volt a határon túli magyarok külpolitikai értékképviseletével. E hangsúlyeltolódás miatt sokan fejezték ki nálunk is aggodalmukat. Másfél év múltán, olykor jogos részfenntartások, másrészt pedig célzatos magyarországi kuvikolások ellenére minden számottevő határon túli magyar politikai erő véleménye az, hogy a magyar kormány nem helyezte második vonalba a kisebbségvédelmet. Politikai eszközei, hangsúlyai e kérdéskörben némileg módosultak, talán pragmatikusabbak lettek, de ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy az Európai Unióba nélkülünk, rólunk lemondva araszolna. Mindezek ellenére reményteljes évek, hónapok után ismét halványulóban az, európai léptékű megbékélés esélye Közép-Európában. Szlovákiában novemberben talán végképp szertefoszlik, jó időre. Nem a magyar kormány politikája miatt. Ha nálunk valóban Slotáék kirekesztő nemzetállami eszméi kerekednek fölül, akkor ebből a tragikus tényből a magyar kormánynak is egyértelmű következtetéseket kell levonnia. És nekünk, szlovákiai magyaroknak is. SOKSZEMKÖZT Szilvássy József rovata