Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-02 / 227. szám, hétfő

1995. október 2. VELEMENY - INTERJÚ ÚJ SZ

ÓI51 A HET nem lesz pártlap (Folytatás az 1. oldalról) minisztérium ígéretében, ezért nem kértünk gyorssegélyt az Illyés Alapítványtól, pedig valószínűleg kaptunk.volna, de nem akartuk más hazai magyar lapok esélyeit csökkenteni. Végül aztán pénzt sehonnan sem kaptunk. Ebben a helyzetben jelentkezett a Morvay László vezette MGM 7 Kft., amely az állami támogatás nélkül is vállalkozott a HÉT megjelentetésére. • Milyen szerződést kötött velük a Csemadok Elnöksége? - Olyat, a mely garantálta a HÉT eddigi arculatának és pártsemlegességének megőrzését. Azzal, hogy a hetilap az eddiginél családközpontúbb lesz. Mi nem adtuk el sem a HÉT kiadási jogát, sem pedig a fejlécét. Mi csupán megbíztuk az említett jogi személyt a lap megjelentetésével, világosan rögzített anyagi, szakmai és politikai feltételek mellett. Ezeket a feltételeket a Csemadok vezetése által kinevezett szerkesztőbizottság felügyeli. • Mindezek után mégis megsokasodtak a hírek a Gyimesi György vezette mozgalom szándékairól. - Gyimesi György nemrég Ajnácskőn jött oda hozzám, s megkérdezte, miért ellenzem, hogy a mozgalom által bejegyzett alapítványtámogassa az MGM 7 Kft.

;t. Azért, válaszoltam, mert a HÉT pártsemleges lap, és az is marad. Inkább tovább szüneteltetjük a megjelentetését, de pártlap nem lesz belőle. Legutóbb mozgalmuk rimaszombati nyilatkozatában is szó volt hetilap indításáról, ám a HÉT konkrétan nem szerepelt. • Elnök úr, ön tehát biztos abban, hogy a HÉT nem kerül egy politikai mozgalom uszályába? - A Csemadok Elnöksége e hét végén, szombaton tart ülést, ahova meghívtuk az MGM 7 Kft. képviselőit, hogy még egyszer világosan értésükre adjuk: szigorúan tartjuk magunkat a szerződés feltételeihez, s ha ezt nem tartják meg, akkor levonjuk a megfelelő jogi következményeket. SZ. J. Önkormányzatok működéséről Galántán Új Szó-tudósítás A Civitas Alapítvány és az International Republican Inštitút szervezésében Galánta szombaton érdekes önkormányzati konferenciának adott otthont, ahol az önkormányzatok gazdálkodásáról, az állami költségvetéshez való viszonyukról, valamint az önkormányzati politizálás sajátosságairól volt szó. A rendezvény főelőadója, Susan Golding, San Diego polgármester asszonya volt, aki Angyal Béla, a Civitas Alapítvány igazgatójának előadása után szólalt fel. Városa költségvetési forrásait ismertetve fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy ezek nagyrészt saját bevételeken alapulnak, ezért nem függenek annyira a kormányzattól, mint Szlovákiában. A grantok formájában kapott föderális támogatással ugyan számol a város, de az éves költségvetését elsősorban a vállalkozóktól beáramló forgalmi adókra és az ingatlanadókra építi. A szlovákiai gyakorlattól eltérően Amerikában az önkormányzatokat megilleti az ingatlanadó stabil hányada, ami a városokat arra készteti, hogy minden erővel elősegítsék a vállalkozók számának gyarapítását. San Diegóban akkor mutatkozott meg e téren jelentős előrelépés, amikor sikeresen visszaszorították a bűnözést. Scott Celiey a polgármesterek és a végrehajtó hatalom .közti kapcsolattartás sajátosságairól beszélt, William J. Canary pedig a polgármesterek és a választók közti információáramlással foglalkozott. Horváth Zoltán, Galánta polgármestere vendéglátói minőségében városa problémáiról, valamint a Városok és Falvak Szövetségének munkájáról tájékoztatta az amerikai delegációt. Susan Golding a tíz legnagyobb amerikai várost tömörítő szervezet alapító tagjaként ígéretet tett arra, hogy megpróbál közvetíteni azon települések önkormányzati vezetői felé, akik közelebbi információkat akarnak szerezni a galántai befektetési lehetőségekről. (horváth) Követel az orvosi kamara A Szlovák Orvosi Kamara közgyűlése nem ért egyet az egészségügyi miniszter és a kamara elnöke által ez év júniusában aláírt együttműködési szerződéssel, mivel nem valósultak meg a benne foglalt elképzelések. A Rajecké Teplicében tartott tanácskozás határozata értelmében 8 alapvető fontosságú ponttal javasolják kibővíteni a szerződést. A 8 pont többek között a jövő évben általános 30 százalékos béremelést, a bértarifák 50 százalékos növelését és az orvosi műveletek reális értékének kidolgozását tartalmazza. TA SR KOMMENTÁRUNK Hatalmas és hatalmasabb Ha az állampolg á r r a 1 szembeni bűncselekményt nem orvosolják kellőképpen, az baj. Ha egy rendőr azért kerül hátrányos helyzetbe, mert meg akar oldani egy bűnügyet, az tragédia. Mindkét eset rendszerhibára utal. A társadalmi rendszer hibájára. Szlovákiában nyomozók és vizsgálótisztek karrierje törik ketté azért, mivel ifjabb Kováč elrablása ügyében vészesen közel. kerültek a megoldáshoz. Akkor kezdődtek a bajok, amikor a nyomokat követve bekopogtak a Szlovák Információs Szolgálathoz. Ivan Lexa, a SZISZ igazgatója azonnal lépett, amikor fülébe jutott, hogy beosztottját ki akaiják hallgatni. Ahelyett, hogy a nyomozás érdekében feloldozta volna a titoktartás kötelezettsége alól, frontális támadást indított a rendőrség ellen. A nyomozókat túlkapásokkal vádolta meg, a vizsgálótisztekről pedig azt állította, hogy titkos találkozókra invitálták a SZISZ alkalmazottait, és hamis tanúzásra próbálták rávenni őket. Ezúttal azonban túllőtt a célon. A rendőrök szakmai becsületébe gázolt. A belügyminiszternek harminc napon belül el kell döntenie: megvédi beosztottjait, vagy Lexának ad igazat. Ha nem áll ki emberei mellett, elveszítheti a bizalmukat. Amennyiben pártfogásába veszi őket, Mečiar bizalmát veszti el. Ő ugyanis már pénteki rádiónyilatkozatában kinyilvánította, hogy a SZISZ igazgatóját támogatja. Ivan Lexa jóvoltából a rendőrtársadalom megoszlott, a titkosrendőrség kompromittálódott, ám a kormány mégsem vonta le a kellő konzekvenci át. Ľudovít Černák, a DU alelnöke úgy véli, hogy a miniszterelnöknek fel kellene áldoznia védőbástyáját, máshogy nem tudja tisztázni magát. Ha erre nem kerül sor, abból nézete szerint az következik, hogy Lexa Mečiarnál is nagyobb hatalommal rendelkezik. Magyarán: leválthatatlan. Az ellenzéki poliükusok szemmel láthatóan aggódnak amiatt, hogy a titkosrendőrség önállósul és átveszi az •ország irányítását. Az aggodalom jogos, hiszen a SZISZ lépéseit nem lehet nyomon követni. Mivel a tevékenységére felügyelő parlamenti bizottságban egyetlen ellenzéki képviselő sincs, így nem lehet ellenőrizni, kikkel szemben és milyen célokra használják fel műszaki eszközeit, illetve személyi állományát. Senki sem lehet biztos abban, hogy illegálisan nem gyűjtenek róla információkat. A múlt heti pozsonyi nagygyűlésen ismeretlen kamerák pásztázták a jelenlévők arcát. Máig nem sikerült kideríteni, hová vándoroltak a filmszalagok. Ismét előállt a jól ismeri helyzet: a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom vezette kormány a demokrácia megmaradását veszélyezteti, az ellenzék pedig tehetetlenül tördeli a kezét. Túl eleven még a Mečiar leváltását követő csúfos kudarc emléke. A parlamenti ellenzéknek azonban előbb vagy utóbb le kell küzdenie ezt a traumát, és eleget kell tennie társadalmi szerepének: reális alternatívát kell felkínálnia mindazoknak, akik veszélyeztetve érzik jogaikat, biztonságukat, szabadságukat, emberi méltóságukat. ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT A pozsonyi IX. Városi Kulturális Napok műsora október 2. (hétfő) - Bánk bán - Katona József színműve két részben, Verebes István rendezésében, a kassai Thália Színház előadásában. október 16. (hétfő) - A különös Savage asszonyság - színmű John Patrick amerikai író művéből, a kralupy-i Scéna színpadának előadása. november 6. (hétfő) - Mosonmagyaróvár bemutatkozik - a Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület műsora. november 7. (kedd) - Bábszínház a kofferben - Plaszky Tamás Unesco-díjas bábművész előadása november 16. (csütörtök) - Vízkereszt, vagy amit akartok... zenés játék két részben, Bodori Anna és Iglódi István rendezésében, a komáromi Jókai Színház előadásában Valamennyi előadás kezdési ideje 19.00 óra, helyszíne a Ružinovi Művelődési Ház. Információk és jegyelővétel a Csemadok Pozsonyi Városi Választmánya titkárságán, a Május 1. tér 10-12 sz. alatt, naponta 8.00-16.00 óra között. Telefon: 07/36 44 40. Tóth Mihály rovata AZ ELLENZÉK LEGGYENGÉBB LÁNCSZEME: A DBP. A közvélemény-kutatási eredmények alapján könnyen kiszámítható, hogy demokratikus választásokon csak az összes ellenzéki erő összefogásával győzhető le a nemzeti-populista tömb. A múlt csütörtöki tüntetés egyik kimondatlan célja is ennek bizonyítása volt. Nem jelentéktelen eredmény, hogy mintegy 15 ezren jöttek össze tüntetni Pozsony főterén. Sok mindent demonstrált a megmozdulás, a legfontosabbat, az ellenzéki egység formálódását azonban nem bizonyította, és ebben a Demokratikus Baloldal Pártja a ludas. Maga Peter Weiss is fanyalogva, sértődötten nyilatkozott a tüntetésről, helyettese, Pavol Kanis pedig olyan hangot ütött meg Čarnogurskýékkal, a nagygyűlés szervezésében fontos szerepet játszó kereszténydemokratákkal szemben, amilyet soha sem engedett meg magának, ha Mečiarékról mondott véleményt. Nyilvánvaló, hogy ez minimum gyanakvást ébreszt a többi ellenzéki erőben. Igaz, az szinte valószínűtlen, hogy közülük jelentős számban átállnak a koalíció táborába, hogy Mečiarnak így meglegyen az alkotmányos többsége, és az állam legfelsőbb szintjén is végrehajthassa a tisztogatást. Ez a veszély ma már baloldalról sem fenyeget. A baloldali demokraták a nagygyűlésről való távolmaradással valószínűleg nem is annyira Čarnogurskýéknak üzentek, hanem saját potenciális választóiknak. Azt üzenték, hogy komolyan sem a keresztények felé nem akarnak nyitni, sem a magyaroknak nem kívánnak olyan engedményeket lenni, amelyek miatt később szégyenkezniük kellene nemzetileg orientált híveik előtt. A DBP vezetői megfeledkeztek arról, hogy az éppen egy évvel ezelőtti választásokon már mindkét szempontból differenciálódott a nemzet, és a legközelebbi időszakban inkább a/, várható, hogy a tavaly őszivel ellentétes irányú újrarendeződésre kerül sor. Mindentől eltekintve viszont tény, hogy Weissék helyzete nem könnyű, hiszen a lakosság mindössze 8 százaléka rokonszenvez velük. Tehát idegesek, és ilyen lelkiállapotban óriási baklövéseket lehet elkövetni. Az egyiket már elkövették: elhatárolódtak a csütörtöki nagygyűlés szervezőitől. VISSZAADTÁK (VOLNA) AZ EZRESEKET. A kormány - programjával ellentétben - nem hajtotta végre a vagyonjegyes privatizáció második hullámát. A parlamenti szavazógépezet segítségével úgy döntött, hogy 10 ezer korona névértékű kötvényeket bocsát ki, amelyek majd a 3. évezred hajnalán lesznek beválthatók. A végrehajtó hatalom ezzel (nem is túlságosan közvetve) azt deklarálta, hogy a cseh módszerrel szemben a román és az. orosz privatizálási stílust részesíti előnyben. Mivel „menet közben" és a legközvetlenebbül érdekeltek megkérdezése nélkül állította le a folyamatot, legalább tesséklássékból lehetővé tette az állampolgárok számára, hogy visszaigényeljék a vagyonjegykönyvéri befizetett 1000, nyugdíjasok esetében 700 koronájukat. E műveletre csak néhány napot adott a mindenható állam. Néhány százezer személy esetében egyszerűen lehetetlen volt az összeg visszaigénylése, mert az illetők befektetési alapokra bízták a remélt részvényeket, és ezekkel, ha akarták volna, akkor sem tisztázhatták volna a problémát. A lakosság többsége azonban magánál tartotta a könyvecskét, és - mégsem igényelte vissza az összeget. Ugyanis ha visszaigényli, elveszíti jogosultságát a 10 ezer korona névértékű kötvény jegyzésére. Csak néhány ezren adták vissza vagyonjegykönyvüket. Érdekes dolgok derülnének ki, ha egy kutatócsoport felmérné, hogy a többség miért ragaszkodott a vagyonjegyes privatizáció első hullámára emlékeztető füzetecskéhez. Feltehető, hogy sokan vannak, akik még nem tekintik egészen befejezettnek a kormány által megakadályozott „futamot". Ugyanis könnyen előfordulhat, hogy az alkotmánybíróság törvénytelennek minősíti a kötvényes privatizáció bevezetését, pontosabban: a kuponos magánosítás második hullámának megszűntetését. Ezt követően pedig még sok minden megtörténhet. Hogy kevesen váltották vissza 1000 (700) koronájukat, azt akár népszavazásként is felfoghatjuk. Mint ahogy az is egyfajta népszavazás volt (a vagyonjegyes módszer mellett), hogy annak idején több mint 3,5 millió állampolgár váltotta ki a vagyonjegykönyvecskéi. Látható és láthatatlan csata folyik Európában Közép-Európáért. Civilizált Európa felé ma is kínálkozik út, ami azonban sokkal gyötrelmesebb és göröngyösebb, mint fél évtizeddek ezelőtt tűnt e tájon. Tápászkodik Oroszország is, igyekszik gazdasági pozíciókat szerezni néhai gyámterületén, nem csak Szlovákiában. Kis nemzeli közösség, amely ráadásul kisebbségben él, vajon mit tehet nagy nemzetek és multinacionális érdekeltségek ádáz csatájában? Látszólag nem túl sokat, hiszen érdekszférák és országok határait eddig is feje fölött húzták meg, s ma olykor még hazája nagypolitikájából is kiszorulni látszik. A jelenlegi parlamenti szavazási masinéria ugyanis alig kínál tényleges lehetőséget a döntések, az országos ügyek befolyásolására. Miként más ellenzéki pártoknak sem nagyon. Mégsem lehet megoldás a politikai helybenjárás. Hiszen közösségi jövőnk csak úgy képzelhető el, ha megvetjük lábunkat szülőföldünkön, s legalább itt megpróbálkozunk olyan gazdasági és politikai pozíciók építésével, amelyekre napsütésben, jégverésben biztosan támaszkodhatunk. Legalább két feltétel kell ehhez: világos politikai stratégia, amely nem délibábos álmokat kerget, hanem kompatibilis a civilizált Európa értékrendjével. A másik az okos szövetségi politika idehaza és külföldön. Amikor erre gondolok, minduntalan szülővárosom egykori lelkes fociedzője jut az eszembe, aki őszinteségi rohamában egyszer ezt kurjantotta az ifi csapat edzésén: - Fiúk, én észt nem tudok adni nektek, csak szívet. Jó nagy küzdőszívet... Nyargaltak is a gyerkőcök végkimerülésig, mégis egyre többször kaptak ki, inert ugyebár a foci nem lóverseny, nemcsak loholni kell, taktika és technika is van a focivilágban. Politikusaink, közéleti személyiségeink nem kis hányada szintén csak a szívét nyújtja közösségünknek. Pedig olykor azért a bölcs értelem is felvillan, mint legutóbb a tavaszi komáromi nagygyűlésen, ahova - okosan - a szlovák pedagógusszövetség elnökét is meghívták, aki felszólalásában hangsúlyozta: szociális és szakmai kérdésekben ugyanaz az érdeke szlovák és magyar tanítónak. Vajon miért nem folytatódott ezen az alapon az együttműködés? Valóban nem lehet meggyőzni egyetlen szlovák pedagógust sem arról, hogy szakmai szempontból is mennyire helytelen az alternatív oktatás? Megpróbálkozott-e egyáltalán ilyesfajta szakmai párbeszéddel a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége? Bármelyik fontos társadalmi szférára gondolok, hasonlóan szomorú a helyzet. Alig folyik érdemleges dialógus szlovákok és hazai magyarok között. Nincs közös víziónk közös hazánk, a demokratikus Szlovákia jövőjéről - mondta egy évvel ezelőtt Jan Čarnogurský, és azóta a helyzet semmit sem változott. Politikai vakság lenne önelégülten és szűklátókörűén azt szajkózni, hogy nem a mi hibánkból. Annyi lehet a mentségünk, hogy nemcsak a mi hibánkból. Még riasztóbb a helyzet, ha gazdasági kérdéseket elemzünk. Minden pártunk politikai programjában szerepelt az a cél, hogy az amúgy is gyér számú dél-szlovákiai ipari és mezőgazdasági létesítmények a magánosítás és különböző transzformációk révén a helyiek kezében maradjanak. Mindez szépen csengő jelszó maradt, mert a valóságban egészen más történt. És történik napjainkban. Pedig nem mindig volt ilyen sanyarú a belpolitikai helyzet. Ahogy kilépünk szűk pátriánkból, ott is mulasztásainkba botlunk. Az év elején nemzetközi konferenciát rendeztek Budapesten, ahol neves nyugati, ún. politikacsinálók refrénszerűen ismételgették, valójában nem is tudják pontosan, mit akarnak a szlovákiai magyarok, mert ők bizony máig nem kaptak kellő színvonalú angol nyelvű stratégiai programot... Tavaly szerkesztőségünkbe látogattak az Európa Parlament raportőrei. Kora este volt, előtte a Matica slovenskában, a Slovenská republika szerkesztőségében, még előtte hazai magyar pártjainknál vizitáltak. Láthatóan belefáradtak a rájuk zúduló panaszáradatba, mert a diplomatabojtárok közül néhányan alighogy leültek - elbóbiskoltak. Ezért azt javasoltam: inkább kérdezzenek, én nem untatom őket általános sóderokkal. Tőlünk a Csemadokba mentek, ahol minden bizonnyal szintén nyitott szemmel aludtak volna, ha nincs ott Lanstyák István, aki angolul és szakmai érveket felsorakoztatva beszélt az alternatív oktatás életveszélyeiről. A derék diplomaták valósággal felvillanyozódtak, s azóta már nyilván kapisgálják a lényeget. Jelképes történet. Érdemes végiggondolni minden tanulságát. Egyet említek csak. Szakmai élvekkel, világos stratégiával védekezni is célravezetőbb. A megmaradás, a továbblépés fundamentumait pedig csak így lehet építeni. És ebben a képlékeny Európában és Szlovákiában csak úgy maradhatunk meg, ha mielőbb lesz politikai és gazdasági stratégiánk. Amihez szív is kell, de ész, politikai bölcsesség ennél is több. Ésszel - többet