Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-30 / 251. szám, hétfő

1995. október 30. RIPORT- VELEMENY ÚJ SZ

Ó 5 j A VÍZBE FULTAKAT IS EL KELL TEMETNI Ha a víz hozza őket... A horgász nerri tulajdonított nagy figyelmet a Duna vizén sötétlő árnyéknak. Csak később, amikor a hullámok közelebb sodorták a farönknek hitt tárgyat, vette észre, hogy keze, meg lába van. Nem emlékszik, hogy pattant a kerékpárjára, hogy jutott a rendőrségre, ahol a rémülettől kissé akadozva számolt be felfedezéséről. A rendőrök, mielőtt a helyszínre Indultak volna, nemcsak az orvost riasztották, hanem a temetkezési vállalkozót is. Tavaly a Duna tizenegyszer sodort vízbe fúlt tetemet Bősre, az idén, szerencsére, csak egyszer. - Amikor 1991-ben temetkezési vállalkozó lettem, nem is ju tott eszembe, hogy esetleg a Vízbe fúltakat is temetni fogom. Az ember ugyanis ilyesmire nem gondol, ám ha szembesül a valósággal, úgy tesz, mintha e téren is ki tudja mekkora gyakorlata volna. Megpróbálja úgy végezni a tennivalókat, hogy ne lássák, remeg a keze, a szíve a torkában dobog, s a gyomra is emelkedik. Idővel persze kitapasztalja, mit is kell tennie, hogy az élettelen, felpuffadt, oszlásnak induló testet baj nélkül, ügyesen beemelje a halottaskocsiba - tárta fel tevékenységének kellemetlenebb részét Bereck József, a bősi temetkezési vállalattulajdonosa. - Amikor a rendőrök bejelentik, hogy valakit hozott a víz, azon izgulunk, hogy a tetem azonosítható legyen. Négy év alatt összesen négy halott kilétére nem derült fén,y, ketten itt, egy-egy pedig Bodakon és Doborgazon alusszák örök álmukat - mutatta a temető kerítése melletti kereszttel jelölt sírhalmokat. - Persze, amíg a szerencsétlent elföldelik, hetek telnek el. Erre is kíváncsiak? - kérdezte, s amikor bólintottunk, cigarettára gyújtott. - A cigaretta munkaeszköz. Sokan úgy gondolják, hogy ennél a munkánál az alkohol is az, pedig ez nincs úgy. Az alkohol legyöngítené a szervezetet, a gyomrot. Nekünk erősnek kell lennünk, és nemcsak a fizikai erőnlétre gondolok. Nem mondom, dolgunk végeztével stresszoldónak esetleg iszunk egy-két kupicával, de nem többel. Ugyanis soha nem tudjuk, mikor riasztanak bennünket. Ezért a mi szakmánkban nincs túl sok szabadidőnk, szabadságról nem is szólva. Nem panaszkodom, ez a valóság. Aztán arról beszélt, hogy a védőöltözék - gumicsizma, vízhatlan köpeny, gumikesztyű — ormótlansága miatt nem is olyan egyszerű a tetem vízből való kiemelése. Hogy amikor a rendőrök és az orvos elvégzik a szemlét, a megboldogultat a halottasház hűtőjében helyezik el. Hogy másnap, a saját tervezésű (szag)szigetelt halottaskocsival a tetemet a pozsonyi kórbonctani intézetbe szállítják, majd visszaviszik a ravatalozóba. Mert az előírások értelmében a névtelent csak három hét elteltével földelhetik el, a rendőrség ugyanis mindvégig nagy erőfeszítéssel keresi az esetleges hozzátartozókat. Ha fáradozásuk sikertelen, és az Interpol sem jelzi, hogy a szomszédos ország valamelyikében eltűntnek nyilvánított személy hasonlít a megtalált tetemhez, a holtat tisztességgel eltemetik. A költségek pedig, esetenként valamivel több mint 2500 koronát, a községet terhelik. - Mi van akkor, ha csak a három hetes határidő elteltével sikerül megtalálni a hozzátartozókat? - kérdeztük Bereck Józseftől. - Pályafutásom alatt volt példa erre is. Például tavaly, amikor kiderült, hogy a névtelenként eltemetett férfi osztrák állampolgár volt. Talán egy hónappal a temetés után megérkeztek a hozzátartozók, s a megboldogultat haza akarták szállítani. A hivatalos ügyintézés hosszadalmassága miatt vállaltam az engedélyek megszerzését, majd értesítettem a családot. Ez persze semmi volt ahhoz képest, ami várt ránk. Az exhumálás kemény megpróbáltatás nemcsak a hozzátartozónak, aki a rendőrségi fotók alapján előzőleg azonosítja ugyan az eltűnt szeA víz hozta az ismeretlent mélyt, hanem a temetkezési vállakozónak is. Mert a családtag rendszerint újból meg akar győződni arról, hogy az illető valóban az, akinek hiszi. - Miként lehet a ki tudja mikor vízbe fulladt, majd a ravatalozó hűtőkamrájában 3 hétig tárolt ember alaposan deformálódott maradványaiból utalni valamikori önmagára? - akadékoskodtunk. Bereck József már többször tapasztalta, hogy lehet. A hozzátartozónak elég egy-egy apróság, szemölcs, forradás, tetoválás felismerése... Bár igazán nem illik beszélni a piszkos anyagiakról, mégsem álltuk meg, és erre a témára tereltük a szót. zésre. Nagyritkán előfordul viszont az is, hogy a hozzátartozók oktalanul kifogásolják munkánkat - vallotta beszélgetőtársunk kissé lehangoltan, majd belefogott a történetbe.- Augusztus 26-án hajnalban riasztottak a rendőrök, mert Bakán, egy hétvégi házban hullát találtak. A rendőrök elmondták, az orvos szerint a férfi már két napja halott volt, de mert nem voltak rajta külsérelmi nyomok, csak sima, és nem hatósági boncolást A halottaskocsi szigetelését én oldottam meg - Bereck József (Prikler László felvételei) - Ha az ember tisztességes akar maradni, a temetésekből meggazdagodni nem fog. Nem vagyok rabló, nem akarom kihasználni a gyászolók fájdalmát, kétségbeesését. Azt is látom, legtöbbjüknek kevés a pénzük, a temetési költségeket egyre nehezebben állják. Sajnos, a legolcsóbb koporsó ára is megközelíti a 2400 koronát. Kevés szó esik arról, mekkora különbségek vannak az elhunytak szállítása között! Tisztában vagyunk azzal, hogy ha vízbe fulladt, vagy másutt talált több napos, hetes tetemet szállítunk, vagy esetleg exhumálunk, több pénzt érdemelnénk. Mégsem kérünk többet, ugyanis az a munka valójában megfizethetetlen. És nemcsak a hazaikat, a külföldieket sem „nyúzzuk meg". Ezek olyan Íratlan szabályok, melyek mindenkire vonatkoznának. Érdekességként megemlítette, hogy a múltban a bősiek főleg kórházban, manapság viszont már zömmel otthon halnak meg. Az elhunyt házból való szállítása sem egyszerű feladat. - Ha a megboldogultért házhoz megyünk, rendkívüli tapintatra van szükség. És együttérajánlott. Miután a rossz állapotban lévő tetemet a halottaskocsiba helyeztük, szóltunk a hozzátartozóknak, hétfőn reggel elkérjük az orvostól a boncoláshoz szükséges iratot, majd 11 órakor a pozsonyi kórbonctani intézet előtt találkozhatunk. Az elhunytat a hét végére a halottasház hűtőjébe helyeztük, majd hétfőn Pozsonyba mentünk. Legnagyobb megdöbbenésünkre a dunaszerdahelyei szakorvosnál megtudtuk, hogy a papirost már elvitték, s nekünk délelőtt 11-ig az intézet előtt kellett várakoznunk. A halottal a kocsiban. A patológusok elutasították a boncolás elvégzését, ám a tetemet nem adták ki. A hozzátartozók feljelentettek a rendőrségen, mert szerintük miattunk indult a halott oszlásnak. Tudomásunk szerint az elhunyt augusztus 30ig sem került a boncasztalra. Természetesen nem mi miattunk. A holtak utolsó útjának előkészítéséhez olykor erős gyomor, kötélidegzet és talán nagy adag emberszeretet is kell. Bősön a végtisztességet azok is megkapják, akik fejfájára azt írják: névtelen. PÉTERFI SZOMYA ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT 1 A DEMARS: FIGYELMEZTETŐ TILTAKOZÁS. A nyugali struktúrák mértékadó szervei viszonylag rövid időn belül harmadszor is figyelmeztették a Szlovák Köztársaság kormányát, hogy náluk nem úgy képzelik el a parlamentáris demokrácia működését, ahogy az a Tátra és a Duna közötti térségban jelenleg megvalósul. A figyelmesebb újságolvasók még emlékeznek rá, hogy az első demarsra hogyan reagált a külügyminisztérium és a miniszterelnökség. A szlovákiai nagypolitika főszereplői váltig állították, hogy a nemzetközi diplomáciának e formáját illetően ugyan udvarias hangvételű, tartalmát tekintve azonban félreérthetetlen eszköze voltaképpen nem is a hazai viszonyok kritikáját jelenti. A 2. számú demars fogadtatása is hasonló volt, azzal a különbséggel, hogy ezúttal már nemcsak az idegenszó-értelmezők lépnek a politikai küzdőtérre, hanem a szó legalpáribb értelmében vett agitátorok és propagandisták is ringbe szálltak, és masszírozni kezdték a „tömegek" nemzeti önérzetét. Főképp azt hangsúlyozták, hogy a Szlovák Köztársaság szuverén állam, amely külföldi nyomásra jottányit sem ad fel szuverenitásából. Feltehetően erre kezdték el „fülüket hegyezni" a strasbourgi. a brüsszeli, és a washingtoni helyzetelemzők. E három nyugati nagyvárosban ugyanis a pozsonyitól némileg eltérő módon értelmezik az európai struktúrák tagjává vált. illetve az ezek íélé tartó (társult) államok szuverenitását; aki az F.U, az ET, illetve a NATO tagjává készül válni, annak bizonyítania kell, hogy már a belépésre való felkészülés időszakában igazodik a „klubtagság" szabályaihoz. Magyarán szólva: az Európa Tanácsba való felvételükkel kötelezettségeket vállaltunk, amit úgy kell értelmezni, hogy a Szlovák Köztársaság bizonyos területeken föladta állami főhatalmának egy részét. Tehát elfogadta, hogy pl. emberi jogi kérdésekben, az állam és az állampolgár viszonyát illető kérdésekben, de még a politikai kultúra minőségét illető kérdésekben is mérvadónak tekinti a régi „klubtagok" véleményét. A Nyugat az EU, illetve a NATO küszöbe előtt várakozóktól is megköveteli, hogy működésük minősége reménykeltő legyen. Nos, a hét folyamán a 3. demars is megérkezett Pozsonyba. Az USA kormányától érkezeti, és az. amerikai nagykövei gondoskodott róla, hogy a szlovák kormány ne értelmezhesse félre. Egyértelművé tette, hogy Washingtont nyugtalanítják a köztársasági elnök elleni otromba támadások, és Amerika csak akkor támogatja Szlovákiát a nyugati közösségekbe való belépésben, ha a pozsonyi kormány nem gátolja a társadalom demokratikus átalakulásának folyamatát. Jellemző, ahogy a nemzeti erők a „demars" jelentésének egyértelműsítésére reagáltak: most már Szlovákia elleni nemzetközi összeesküvést emlegetnek. GRAFOLÓGUSOK, RENDŐRÖK ÉS - MACUŠKA. Szlovákia állampolgárai nem nagyon tudtak mit kezdeni azzal a hónapokkal ezelőtt felröppentett hírrel, hogy a Demokratikus Unió aláírásai megszámlálására a kormánykoalíció jelentős számú rendőrt és írásszakértőt vett igénybe, illetve Macuška képviselő vezetésével parlamenti vizsgáló bizottságot létesített. Ugyanis a tájékozottabbak tudták, hogy a DU színeiben működő honatyák parlamentben maradását (amennyiben a törvényességet tiszteletben tartják) már senki sem kérdőjelezheti meg. A választási bizottság és az Alkotmánybíróság e kérdésben már kimondta az utolsó szót: Moravčík és képviselőtársai maradnak. A többi, ami ezen kívül történt, az egyszerűen propaganda, hangulatkeltés, méghozzá állami pénzen. Hosszas huzavona után Macuškáék végre bejelentették, hogy az aláírásokat megszámolták. A bejelentés percében azt is közölték, hogy a vizsgáló bizottságot feloszlatták. Az aláírás-számlálás eredményén senki sem lepődött meg, aki ismeri a kormánykoalíció módszereit. Inkább azon érdemes most eltűnődnünk, hogy kis hazánkban a jövőre nézve milyen következményei lesznek a közéletben a rendőrök igénybe vételével megejtett hosszas nyomozásnak. Előre megjósolható, hogy az állampolgári petíciós jog jövőbeni érvényesítésének semmi sem árthatott volna annyit, mint ez a hercehurca. Éppen azért, mert - a végrehajtó hatalom oldalán - a bűnüldöző szerveket is aktivizálták. Mérget lehet rá venni, hogy sokan voltak olyanok, akik a totalitarizmus fél évszázadának tapasztalataiból tanulva és a rendőröket látva megtagadták saját aláírásukat, és a jövőben nyíltan akkor sem mondanak véleményt, ha kétfelé hasítják őket. Egyébként ügyes húzás volt Mečiaréklól, hogy kutyafuttában feloszlatták a Macuška-bizottságot. A Demokratikus Unió így akkor sem találna már fórumot igazának bizonyítására, ha akarna. Huszonöt óra Általában ocsmány dolog emberek halálát okozó üzemi baleset kommentálását politikai síkra terelni. A pénteki kassai tragédiának azonban van egy mozzanata, amelyről nem lehet hallgatni. Nyilván így gondolták azok a kollégák is, akik a tegnapelőtti sajtóértekezleten számos kérdést tettek föl ezzel kapcsolatban. A vasműben pénteken délelőtt tíz perccel kilenc előtt következett be a robbanás, ám az első hivatalos jelentést csak másnap déltájt adták ki erről a tragikus eseményről. Á szlovák hírügynökség szombati hírei szerint még Vladimír Mečiar miniszterelnököt is csak szombat reggel tájékoztatták a történtekről, aki azonnal a helyszínre utazott. A vasmű elnök-vezérigazgatója az újságírók kereszttüzében állandóan azt ismételgette, hogy ne vágjunk az események elcbe, majd kivizsgálják, történt-e mulasztás a közvélemény tájékoztatásában. Nem kell különösebb szakmai felkészültség az ilyenfajta mellébeszélések megcáfolásához. Mert semmivel sem magyarázható, ha a halálos áldozatokat követelő, az adott órákban a környék lakosságának egészségét, életét is veszélyeztető robbanásról hosszú órákon át hallgatnak. Az ilyen zavarodott vagy tudatos elhallgatás mindig jó táptalaja a pánikhangulat és a különböző rémhírek elterjedésének. Ezt ismerte föl kiváló érzékkel a kormányfő is, aki miután a helyszínen tájékozódott a lényekről és a következményekről, azonnal rendkívüli tévébeszédben számolt be a helyzetről. A közvélemény azonnali tájékoztatásának elmulasztása óhatatlanul a csernobili katasztrófát juttatta az eszembe. A tragédia következményei hála Istennek nem egyformák, ám a tájékoztatás modelljében, pontosabban zavaraiban sajnos, sok a hasonlóság. Az ukrán városban április legvégén történt a súlyos baleset, már Gorbacsov peresztrojkájának időszakában. Ám ez semmit sem változtatott az évtizedes beidegződéseken. A dicső és tökéletes szovjet rendszert semmiféle tragédia sem érheti, május elseje előtt néhány órával aztán végképp nem. Ez volt az ideológiai ukáz. Hallgattak hát ezúttal is tisztességtelenül a különböző szintű, rangú apparátcsikok. így hát Kijevben és más, Csernobilhoz közeli városban megtartották a százezres felvonulásokat, délután milliók mentek népünnepélyre, miközben sugárzott feléjük és testükbe a halálos kór. Nem számított, hogy ezreket fertőztek meg a kiáramló halálos sugarak. A lényeg - minden áron - ezúttal is a látszat volt. Még a szamizdat tanulmányoknak sem sikerült kideríteniük, hogy Gorbacsov mikor szerzett tudomást Csernobilről, viszont az tény: csak május másodikán, több mint negyvennyolc órával a katasztrófát követően mondott nyilvános tévébeszédet, s ezután gyorsult föl a veszélyeztetett lakosság kitelepítése. Senki sem tudja, hányan kaptak halálos fertőzést a bűnös titkolózás miatt. Nem nehéz észrevenni a hasonlóságot. Talán nálunk is akadt olyan bennfentes, aki úgy okoskodott, hogy nem érdemes világgá kürtölni ezt a szerencsétlenséget, mert ezzel is ártunk a fiatal állam amúgy is megtépázott jó hírnevének. Ha így volt, akkor éppen az ilyen sülellenséggel okozott jórészt erkölcsi károkat idehaza és külhonban. És okozhatott volna még nagyobbakat is. Esetleg az is ott motoszkálhatott a döntéshozók agyában, hogy úgyis annyi a hazudozás, annyi féligazságot terjesztenek, s annyi mindent elhallgatnak ebben az országban, hogy az lesz a legildomosabb, ha ehhez az uralkodó széljáráshoz igazodnak ebben az esetben is. Közrejátszhattak nyilván más okok is. egy viszont biztos: mulasztás történt, ezért meg kell találni a felelősöket, és a vizsgálat eredményeiről tájékoztatni kell a közvéleményt. Jól tudom, a tragédia okainak részletes kivizsgálása, a robbanás következményeinek felszámolása ennél időszerűbb és fontosabb feladat. Ám a gyors hírközlés meggátlóil is mielőbb meg kellene nevezni. Nem lenne helyénvaló, ha ezt az ügyet is úgy eltussolnák, mint például a bősi zsilipkapu leszakadásának ügyét. Máig nem tudjuk, mi okozta azt a szerencsétlenséget, és kik a vétkesek. Annyi biztos, hogy Bősön sem történt szabotázs, holott ezt Július Binder órákkal az ottani baleset után nem zárta ki. Azóta az esetleges szabotázst egyszer sem emlegette, tehát ez a feltételezés kizárható. Végre már le kellene számolni a különféle görcsökkel és beidegződésekkel. Tudatosítani kellene illetékes uraméknak nálunk is azt, ami a civilizált világban egyértelmű: az őszinte és gyors tájékoztatás minden ország, minden kormány erénye. Nincs semmi értelme akár csak percekre is elhallgatni bármilyen szerencsétlenséget, hiszen ilyen, sajnos, bárhol a világon bekövetkezhet. Az igazság kimondása, nyilvánosságra hozatala mindenkor bizalomerősítő, esetenként életeket is menthet, s mindenképpen fontos tanulságokkal szolgál. Ezért szeretnénk mielőbb megtudni, kik a felelősek a kassai, több mint egynapos hírzárlatért. Tóth Mihály rovata SOKSZEMKÖZT Szilvássy József rovata