Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-04 / 229. szám, szerda

1995. október 2283. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ Ó 5 j Szlovákul csak igen vagy nem Az Ondrej Nemčok oktatásügyi államtitkárral készített interjúból: MA kormány-egyetértett a szlovák nyelv elsajátításának a nemze­tiségileg vegyes lakosságú területeken felmért szintjével. Milyen céllal készült ez a felmérés? - A kormány határozata alapján. Kerestük a nyelvoktatás szintjének javítási lehetőségeit a nemzetiségileg vegyes lakosságú területeken. m A kabinet néhány nem konkrét intézkedési javaslat pontosítá­sát adta feladatul a tárcának... - Igen, a javaslatok eléggé általánosak, széles körűek. Például a hazaszeretetre való nevelésben. Növelni kell a szlovák nyelvórák számát, hangsúlyt helyezni a kommunikáció javítására, helyenként egyes szavak ismeretére. Megállapítottuk, hogy még a tanítóknak is, akik a szlovák nyelvet oktatják, komoly hiányosságaik vannak. Tartalékok vannak a szlovák nyelv oktatásának módszertanában is. A felmérések alapján javaslatokat teszünk, amelyeket újra értékel­ni fogunk, s újabbakat teszünk. m A szlovák nyelv oktatásáról szóló kimutatás alapján ez minden va­lószínűség szerint nem marad csupán az oktató pedagógusok ügye. Vélhetően nem bízzák ezt kizárólagosan a tanfelügyelőségekre sem... - Közismert, hogy Dél-Szlovákiában milyen nehéz szót érteni szlovákul. Az ottani magyar tanítási nyelvű iskolákban a gyerekek gyakran csak igennel vagy nemmel tudnak felelni, nem képesek összefüggő mondatot alkotni. A konkrét eredményekhez azonban mindig széles körű felmérés alapján szeretnénk eljutni. a Nem tart a magyar nemzetiségű szülők tiltakozásaitól? - Nem, mivel semmiféle erőszakos módszert nem akarunk alkal­mazni. Csupán irányítani, meggyőzni. m Éppen erről van szó, hiszen nem kének véleményt az alterna­tív oktatás bevezetésével kapcsolatban sem... - Lehet, hogy ez hiba volt, de túl gyorsan, szeptember elejétől be akartuk vezetni. Minden a tanügyi igazgatóktól függött. Akik meg voltak győződve a helyességéről, azoknak nem volt problémájuk. Náluk minden könnyedén ment, már eredményeik is vannak. Akik ellene voltak, nagy hűhót csaptak körülötte. Ezután a szlovák nyelv ismeretének szükségességéről vallott meggyőzéssel szeretnénk elejét venni az ilyen ellenállásoknak. Klára Grossmanová, Práca Nem a törvényben van a hiba... A Národná obroda a titkosszolgálat feladatáról, helyzetéről és ki­használásáról beszélgetett a volt szövetségi állam titkosszolgálatá­nak (FBIS) igazgatóhelyettesével, Vladimír Palkóval. • A SZlSZ-ről szóló törvényben kifejezetten meg van határozva, milyen esetekben lehet lehallgatni, vagy megfigyelni valakit? - Igen, a törvény ezeket a lehetőségeket megengedi, de azt is meghatározza, hogy ezt a bíróságnak kell engedélyeznie. K Milyennek kéne lennie a SZISZ és a rendőrség viszonyának? - A törvény szerint két független szervről van szó. A rendőrség a belügyminiszter, a SZISZ pedig az Államvédelmi Tanács (vezetője Vladimír Mečiar) fennhatósága alá tartozik. A kapcsolatuk partneri viszonyon alapul. m Van-e információja arról, hogy Ivan Lexa hivatalba lépése óta személycserékre került sor? Ha igen, ezek hogyan befolyásolják a SZISZ tevékenységét? - Minden arra vall, hogy komoly személyi változások történtek az állományban. A munkát ez annyiban befolyásolja, hogy ma már a rendőrség és a titkosszolgálat minden egyes tagja számára nyilván­való: nem a törvények betartása a fontos, hanem a mostani kor­mányhoz való lojalitás. m Az eset kapcsán nem kellene tartani attól, hogy egy általános titkosszolgálati terror következik be? - Úgy vélem, ez túlságosan pesszimista nézet lenne. A helyzet vi­szont valóban komoly. Ha ugyanis bebizonyosodik, hogy ez az állami szerv valamilyen formában részt vett egy állampolgár elrablásában, s e szerv vezetőit ezért nem büntetnék meg, akkor Szlovákiában már mindenre számítani lehetne. Zita Sujová, Národná obroda 31 743-an adták vissza vagyonjegykönyvüket A privatizációról szóló törvénymódosítás által felkínált lehetőség­gel, hogy szeptember végéig visszakérjék a vagyonjegykönyvük el­lenértékét, 31 743-an éltek. A vagyonjegyes központ tájékoztatása szerint az 1 000, illetve 700 koronát az év végéig fizetik nekik vissza. E privatizáció 2. hullámába mintegy 3,5 millió lakos jelentke­zett, jelentős részük a befektetési alapok által felkínált lehetőséget választotta. SME, Isz Rövidítve VÁLASZ OLVASÓINKNAK íí KOMMENTÁRUNK Védelem nélkül M. F.: Egy számomra nagyon fontos problémában kérem a segítségüket. Már második éve dolgozok a jelenlegi munka­helyemen (a korábbi munkahelyem, illetve vállalatom megszűnt). Létszámcsökkentés miatt ismét veszélybe ke­rült az állásom. Van olyan jogszabály, amely kimondaná, hogy a családban egyedüli keresőt nem szabad a munkahe­lyéről elbocsátani? Ilyen jogi rendelkezésről nincs gyelembe venni, habár ott már tudomásunk; hasonlóképpen tényleg kialakult a munkaerő nincs tudomásunk olyan mun- szabad piaca (igaz, nem olyan kajogi rendelkezésről sem, nagy arányú munkanélküliség amely meghatározná a család- mellett, mint azt itthon tapasz­fenntartó fogalmát, illetve szá- talhatjuk). A szakszervezetek molna azzal, hogy a családban hatékony működése mellett vi­taián csak egyvalaki rendelkezik szont létrejöttek valamiféle szo­jövedelemmel, keresettel. Ép- kásjogi szabályok is, amelyek pen ezért valószínűnek tartjuk, szerint létszámcsökkentéskor hogy a munkáltató a létszám- elsősorban az úgynevezett törzs­csökkentések, elbocsátások so- alkalmazottakat, az adott vállá­rán nem is veszi figyelembe azt, latnál legrégebben foglalkozta­hogy ki családfenntartó, ki szo- tott munkavállalókat részesítik rul rá valójában arra, hogy vala- védelemben; az elbocsátásokat miféle jövedelemmel rendelkez- éppen ezért a legrövidebb ideje zen. foglalkoztatott alkalmazottak­Mindezt természetesen kül- na l kezdik, földön sem igen hajlandóak fi- dr. G. D. FRICSKA Euro Ha valakinek olyan úri kedve támad, naponta betekinthet a világ szinte valamennyi számottevő parlamentjébe. Mindössze műholdas tévécsatornák szükségeltetnek ehhez a passzióhoz, és házhoz jönnek a honatyák. Akik vitatkoznak, olykor hajba­kapnak amúgy betyárosan. Mindenhol. Akár csak nálunk, mondhatná a felületes szemlélő. Vita nélkül nincs demokrácia, parlamentben természetesek hát a szócsaták. Látszólag mi is teljesen európaiak vagyunk már, hiszen a pozsonyi Vár szom­szédságában nem szaggatják szét idegen ország zászlaját, egyelőre még nem püfölik és nem öntik le egymást a tisztelt képviselők. Vagyis olyan ez a tisztelt szlovákiai ház, mint bárme­lyik, a civilizált világban. Olyan? Azon a civilizált féltekén a fölöttébb heves vitáknak is rend­szerint van értelme. És eredménye. Miként az elmúlt hét vé­gén Valenciában, ahol az Európai Unió pénzügyminiszterei és jegybankelnökei megerősítették, hogy a maastrichti tervek­nek megfelelően 1999. január elsejétől létrehozzák a valuta­uniót. Vagyis a közös pénzt, amelynek neve valószínűleg euro lesz, ahogy a németek javasolják. Erről a rendkívül fontos kér­désről heteket, hónapokat vitatkoztak a tagországok parla­mentjeiben. És fognak is, mert rendkívül bonyolult és érzé­keny kérdésről van szó. Mindezek ellenére, vagy pontosab­ban: az értelmes viták eredményeképpen az elmúlt hét vé­gétől nagyobb a valószínűsége annak, hogy Monnet és Schu­man álma valóra válik. Az európai integráció egy picivel ugyan, de ismét előbbre jutott. Mi vajon hova jutunk a parlamenti vitáinkkal? Elevenítsük föl az elmúlt hetek, hónapok történéseit. Bizony, nem alaptalan a félelmünk, hogy nem a civilizált Európa felé araszolunk... (szilvássy) A BÖNGÉSZŐ nyertese Játékunkra e héten is rengeteg megfejtés érkezett. A helyes vá­laszt beküldők közül tegnap Miklósi Péter, a VASÁRNAP vezető szer­kesztője közjegyző jelenlétében sorsolta ki a szerencsés nyertes ne­vét. E héten az 1500 koronát Holocsy Krisztina dunaszerdahelyi ol­vasónknak küldjük. Gratulálunk! A helyes megfejtés: Petőfi Sándor. Kész a ketrec Oroszország ismét megsértődött és beje­lentette: nem küldi el tisztjeit a NATO hétfőn Csehországban kezdődött törzsveze­tési gyakorlatára. Az orosz védelmi minisz­térium név nélkül nyilatkozó illetékese sze­rint azért, mert a hadgyakorlaton nemcsak az eredetileg tervezett tíz ország vesz részt, hanem négy olyan állam is, melyek tervezett NATO-tagságát Moszkva határozottan el­lenzi. Ráadásul Oroszország tudta nélkül hívták meg őket - nyomatékosította az ille­tékes a sértődöttség okát. S hogy mindenki érthessen a szóból és tettből: Közép-Oroszországban ugyancsak hétfőn szintén nagyszabású törzsvezetési gyakorlat kezdődött - fel­készülésként arra az esetre, ha a NATO kelet felé kezd terjeszkedni. Döbbenetes tények, de nincsenek minden előzmény nélkül. Amikor még csak a katonai lobby, az őskommunisták és az elva­kult nacionalisták ágáltak a tervezett NATO-bővítés ellen, addig még bízni lehetett á magukat reformereknek nevezők józanságá­ban. Csakhogy Oroszországban már beindult a választási kam­pány, s a józan mérlegelést a hatalom megszerzésének, illetve megőrzésének olthatatlan vágya a háttérbe szorította. S az a félel­metes, hogy az egyik hangadó éppen Borisz Jelcin - pedig elnök­választás csak jövőre lesz. Többről van tehát szó, egy új irányzat körvonalazódásáról. S éppen Jelcin tette azt a kijelentést, hogy ha a NATO megjelenik az orosz határok mentén, akkor ez „egész Eu­rópában fellobbanthatná a háború lángjait". Ennél sokkal konkré­tabb volt Anantolij Szurikov, a védelmi minisztériumhoz köz.el ál­ló és a katonai költségvetésből finanszírozott moszkvai Védelmi Kutatóintézet egyre gyakrabban nyilatkozó szakértője, aki tegnap­előtt kijelentette: reálisnak tartja azt az eshetőséget, hogy a balti ál­lamok NATO-tagsága esetén „orosz csapatok szállják meg Észtor­szág, Lettország, illetve Litvánia területét". S hogy mindenki ért­sen a szóból, még hozzáfűzte: „A nukleáris világkatasztrófa kezde­tével érne fel, ha az észak-atlanti szövetség erőszakkal próbálná megakadályozni ezt." Persze a baltiak NATO-tagsága még csak a távolabbi jövő zené­je. Reményeink szerint azonban sokkal közelebb van a visegrádi négyek, vagyis Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia NATO-tagsága, s ezzel együtt az a veszély is, hogy Moszkva esetleg agresszívan fog reagálni, beváltja fenyegetését, s felmondja a Békepartnerséget, s ezzel együtt a gazdasági együttműködést is a világ tőle nyugatra fekvő részével. Ez nem fik­ció, vezető orosz politikusok már egyértelműen megfogalmazták ezt a valószínű reakciót. Véleményem szerint ebbe a képbe illik bele annak a kísérleti léggömbnek a felröppentése is, hogy Moszkva esetleg újjáéleszte­né az egykori KGST valamiféle posztkommunista változatát - s nemcsak a FÁK-tagállamok, hanem az egyes volt KGST-tagok részvételével is. Ennél azonban sokkal félelmetesebb az a terv, hogy - természetesen saját vezetésével - életre hív egy népes kato­nai szövetséget a NATO-val és a türk államokkal szemben. Érde­mes felsorolni, melyek azok az országok, amelyekre Moszkva szá­mít. Tehát: Fehéroroszország, Örményország, Tádzsikisztán, Irán, Irak, Líbia, Algéria, Szíria, Ciprus, India, a Dél-Afrikai Köztársa­ság, Angola, Vietnam, Kuba, a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság, esetleg Kína, no meg persze Bulgária, Szerbia és - Szlová­kia. Merthogy ezek az államok Oroszország szövetségesei - állít­ják Moszkvában, s nyilván tudják, mit beszélnek. Már jó két hét eltelt e lista ismertetése óta anélkül, hogy a rajta szereplők bármelyike határozottan visszautasította volna besorolá­sát. Hogy Havanna vagy Phenjan nem reagált - az engem hidegen hagy. De hogy Pozsonyban elmaradt a felháborodás, az aggaszt. Mert igaz, hogy Oroszország komoly nyersanyagtartalékokkal és nagy felvevő piaccal rendelkezik - de ez mértéktelenül nagy ár lenne azért, hogy Szlovákiának is jusson belőle egy falat. Itt emlékeztetnék Vlagyimir Lukinnak, a duma külügyi bizottsá­ga elnökének szavaira, aki azt mondta Oroszország esetleges bosz­niai békefenntartói szerepvállalásáról, hogy erre csak akkor kerül­het sor, ha Moszkva is részt vehet a döntések meghozatalában, s nem csak az lesz a szerepe, hogy ketrecbe zári majomként szóra­koztassa a közönségei. Az ő hasonlatával élve: a Moszkva által vá­zolt szövetség terve egy jó nagy ketrec, s az ajtaja már nyitva... GÖRFÖL ZSUZSA AHOGY ÉN LÁTOM A lexátlanítás esélyei Még csak holnap lesz egy hete, hogy Pavol Kanis, a demokratikus baloldaliak alelnöke a Pravda első olda­lán azt üzente a Mečiar-el­lenes tüntetést szervező Ke­reszténydemokrata Mozga­lomnak, hogy „nem leszek hajlandó Čarnogurský pla­kátjának hátoldalán az enyvet nyalogatni". Úgy mindentől eltekintve még méltányolni is tudnám Pavol Kanis megfogalmazását. Tény, hogy vaskos, de van benne némi (igaz, külvárosi) elegancia. Csakhogy nem olyan időt élünk, hogy „mindentől eltekinthetnénk". így végső soron na­gyon elszomorított a Demokratikus Baloldal Pártja vezetőinek elhatárolódása a szlovák keresztény­demokraták akciójától. És még jobban elszomorí­tott az érvelésük, amelynek fő pontja az volt, hogy Ján Čarnogurský úgymond túlságosan agresszív. Mert hetekkel ezelőtt kijelentette, hogy pártja a jövőben olyan politikát folytat, amelynek eredmé­nyeként nem a Mečiar-ellenesek fognak félni, ha­nem a mečiaristáknak lesz félnivalójuk. Az én olvasatomban Čarnogurský radikalizáló­dása mindössze azt jelenti, hogy a keresztényde­mokraták tudatosították, mi várható el 1998 nyaráig, tehát a legközelebbi választásokig ter­jedő években a jelenleg kormányzó koalíciótól. Akár azt is mondhatta volna J. Č., hogy „vastag zsákra - vastag foltot", érvelésül pedig felsorol­hatott volna néhány mozzanatot a koalíció 1994. november 3-a óta viselt dolgai közül. Pél­dául: a kuponos privatizáció 2. (beindított) hullá­mának alkotmányellenes megszüntetését; a tit­kosszolgálat ellenőrzésének egyszínűvé tételét. És így tovább. Ezek közül a mozzanatok közül egyetlen is elegendő érvet szolgáltat ahhoz, hogy radikalizálódjék az ellenzék, illetve, hogy az ellenzéki pártelnökök minden tőlük telhetőt megtegyenek az oppozíciós erők érdekellentéte­inek csökkentéséért, az összes ellenzéki párt ál tal fontosnak tartott értékek (demokrácia, Nyu­gat felé orientálódás, pozitív szomszédpolitika stb.) védelméért. Az ellenzéknek és külön-külön minden ellen­zéki pártnak az a dolga, hogy a legközelebbi vá­lasztásokig a kormányzati pozíció átvételére ké­szülődjék. Senki nem vetheti a demokratikus baloldaliak szemére, hogy győzelmük esetén szociáldemokratákhoz illően szándékoznának kormányozni. Čarnogurskýék sem kárhoztatha­tok azért, hogy ha győznének, a konzervatív ér­tékeket részesítenék előnyben a hatalom gya­korlása közben. Ugyanezt (liberális változatban) a Demokratikus Unióról, illetve (irányultságuk­nak megfelelően) a Magyar Koalíció pártjairól is elmondhatjuk. Csakhogy közben egy pillanatig sem szabad megfeledkezni arról, hogy Szlová­kia politikai struktúrája olyan, amilyen. Ebben az országban a jelenlegi ellenzék (nem kis erőfeszítéssel és jelentős kompromisszumok árán) csak koalícióban lesz képes kormányra kerülni. És Čarnogurskýnak, Weissnek, meg Mo­ravčíknak egyaránt tudomásul kell vennie, hogy ez a magyarok nélkül nem megy, (Csak zárójel­ben jegyzem meg, kissé pirulok, amikor ezt a nyilvánvalóságot közíróként papírra vetem, de hát: ez van.) Az elmúlt hét nap „innenső végének" legfonto­sabb eseménye az volt, hogy a demokratikus bal­oldaliak és a kereszténydemokraták egymástól függetlenül azt javasolták, kezdeményezni kell a parlament rendkívüli ülésének összehívását. Eh­hez harminc képviselő egybehangzó igenlése szükséges. Nem lesz nehéz „összehozni", feltéte­lezhető, hogy az összes ellenzéki párt valamennyi képviselőjének aláírása ott szerepel majd a kez­deményezés alatt. Nem vagyunk naivak, így tudjuk, mire számít­hatunk. Mint ahogy Ján Čarnogurský sem volt naiv, amikor azt az egy héttel ezelőtti tüntetést kezdeményezte. Nem számolt azzal, hogy a mí­tinget látva összeomlik a Mečiar-vircsaft. Való­színűsíthető, hogy a parlament rendkívüli ülésé­nek kikényszerítése láttán sem tartanak a hata­lom birtokosai lelki gyakorlatot. Az ellenzék en­nek ellére két problémakör megvitatását java­solja: 1. a rendőrség és a titkosszolgálat egyre elmérgesedő viszonya hátterének vizsgálata; 2. a titkosszolgálatot ellenőrző parlamenti szerv (OKO) „többszínűvé" tétele. A házszabállyal élve (és visszaélve) tucatnyi lehetősége van a kor­mánynak az ellenzék szándékainak megtorpedó­zására. Most tehát még nem lesz lexátlanítás. És azzal se számoljunk, hogy töredelmes vallomást tesznek az ifj. Kováö-ügyben elkötelezett SZISZ­esek. Viszont tudják, hogy rajtuk az ellenzék sze­me, és egyszer minden kiderül. Egyelőre csak annak örvendezhetünk, hogy az ellenzék végre előre mozdult az együttes fellépés feltételeinek megteremtése felé vezető úton. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom