Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-04 / 229. szám, szerda

1995. október 2283. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 5 j Szlovákul csak igen vagy nem Az Ondrej Nemčok oktatásügyi államtitkárral készített interjúból: MA kormány-egyetértett a szlovák nyelv elsajátításának a nemzetiségileg vegyes lakosságú területeken felmért szintjével. Milyen céllal készült ez a felmérés? - A kormány határozata alapján. Kerestük a nyelvoktatás szintjének javítási lehetőségeit a nemzetiségileg vegyes lakosságú területeken. m A kabinet néhány nem konkrét intézkedési javaslat pontosítását adta feladatul a tárcának... - Igen, a javaslatok eléggé általánosak, széles körűek. Például a hazaszeretetre való nevelésben. Növelni kell a szlovák nyelvórák számát, hangsúlyt helyezni a kommunikáció javítására, helyenként egyes szavak ismeretére. Megállapítottuk, hogy még a tanítóknak is, akik a szlovák nyelvet oktatják, komoly hiányosságaik vannak. Tartalékok vannak a szlovák nyelv oktatásának módszertanában is. A felmérések alapján javaslatokat teszünk, amelyeket újra értékelni fogunk, s újabbakat teszünk. m A szlovák nyelv oktatásáról szóló kimutatás alapján ez minden valószínűség szerint nem marad csupán az oktató pedagógusok ügye. Vélhetően nem bízzák ezt kizárólagosan a tanfelügyelőségekre sem... - Közismert, hogy Dél-Szlovákiában milyen nehéz szót érteni szlovákul. Az ottani magyar tanítási nyelvű iskolákban a gyerekek gyakran csak igennel vagy nemmel tudnak felelni, nem képesek összefüggő mondatot alkotni. A konkrét eredményekhez azonban mindig széles körű felmérés alapján szeretnénk eljutni. a Nem tart a magyar nemzetiségű szülők tiltakozásaitól? - Nem, mivel semmiféle erőszakos módszert nem akarunk alkalmazni. Csupán irányítani, meggyőzni. m Éppen erről van szó, hiszen nem kének véleményt az alternatív oktatás bevezetésével kapcsolatban sem... - Lehet, hogy ez hiba volt, de túl gyorsan, szeptember elejétől be akartuk vezetni. Minden a tanügyi igazgatóktól függött. Akik meg voltak győződve a helyességéről, azoknak nem volt problémájuk. Náluk minden könnyedén ment, már eredményeik is vannak. Akik ellene voltak, nagy hűhót csaptak körülötte. Ezután a szlovák nyelv ismeretének szükségességéről vallott meggyőzéssel szeretnénk elejét venni az ilyen ellenállásoknak. Klára Grossmanová, Práca Nem a törvényben van a hiba... A Národná obroda a titkosszolgálat feladatáról, helyzetéről és kihasználásáról beszélgetett a volt szövetségi állam titkosszolgálatának (FBIS) igazgatóhelyettesével, Vladimír Palkóval. • A SZlSZ-ről szóló törvényben kifejezetten meg van határozva, milyen esetekben lehet lehallgatni, vagy megfigyelni valakit? - Igen, a törvény ezeket a lehetőségeket megengedi, de azt is meghatározza, hogy ezt a bíróságnak kell engedélyeznie. K Milyennek kéne lennie a SZISZ és a rendőrség viszonyának? - A törvény szerint két független szervről van szó. A rendőrség a belügyminiszter, a SZISZ pedig az Államvédelmi Tanács (vezetője Vladimír Mečiar) fennhatósága alá tartozik. A kapcsolatuk partneri viszonyon alapul. m Van-e információja arról, hogy Ivan Lexa hivatalba lépése óta személycserékre került sor? Ha igen, ezek hogyan befolyásolják a SZISZ tevékenységét? - Minden arra vall, hogy komoly személyi változások történtek az állományban. A munkát ez annyiban befolyásolja, hogy ma már a rendőrség és a titkosszolgálat minden egyes tagja számára nyilvánvaló: nem a törvények betartása a fontos, hanem a mostani kormányhoz való lojalitás. m Az eset kapcsán nem kellene tartani attól, hogy egy általános titkosszolgálati terror következik be? - Úgy vélem, ez túlságosan pesszimista nézet lenne. A helyzet viszont valóban komoly. Ha ugyanis bebizonyosodik, hogy ez az állami szerv valamilyen formában részt vett egy állampolgár elrablásában, s e szerv vezetőit ezért nem büntetnék meg, akkor Szlovákiában már mindenre számítani lehetne. Zita Sujová, Národná obroda 31 743-an adták vissza vagyonjegykönyvüket A privatizációról szóló törvénymódosítás által felkínált lehetőséggel, hogy szeptember végéig visszakérjék a vagyonjegykönyvük ellenértékét, 31 743-an éltek. A vagyonjegyes központ tájékoztatása szerint az 1 000, illetve 700 koronát az év végéig fizetik nekik vissza. E privatizáció 2. hullámába mintegy 3,5 millió lakos jelentkezett, jelentős részük a befektetési alapok által felkínált lehetőséget választotta. SME, Isz Rövidítve VÁLASZ OLVASÓINKNAK íí KOMMENTÁRUNK Védelem nélkül M. F.: Egy számomra nagyon fontos problémában kérem a segítségüket. Már második éve dolgozok a jelenlegi munkahelyemen (a korábbi munkahelyem, illetve vállalatom megszűnt). Létszámcsökkentés miatt ismét veszélybe került az állásom. Van olyan jogszabály, amely kimondaná, hogy a családban egyedüli keresőt nem szabad a munkahelyéről elbocsátani? Ilyen jogi rendelkezésről nincs gyelembe venni, habár ott már tudomásunk; hasonlóképpen tényleg kialakult a munkaerő nincs tudomásunk olyan mun- szabad piaca (igaz, nem olyan kajogi rendelkezésről sem, nagy arányú munkanélküliség amely meghatározná a család- mellett, mint azt itthon tapaszfenntartó fogalmát, illetve szá- talhatjuk). A szakszervezetek molna azzal, hogy a családban hatékony működése mellett vitaián csak egyvalaki rendelkezik szont létrejöttek valamiféle szojövedelemmel, keresettel. Ép- kásjogi szabályok is, amelyek pen ezért valószínűnek tartjuk, szerint létszámcsökkentéskor hogy a munkáltató a létszám- elsősorban az úgynevezett törzscsökkentések, elbocsátások so- alkalmazottakat, az adott vállárán nem is veszi figyelembe azt, latnál legrégebben foglalkoztahogy ki családfenntartó, ki szo- tott munkavállalókat részesítik rul rá valójában arra, hogy vala- védelemben; az elbocsátásokat miféle jövedelemmel rendelkez- éppen ezért a legrövidebb ideje zen. foglalkoztatott alkalmazottakMindezt természetesen kül- na

l kezdik, földön sem igen hajlandóak fi- dr. G. D. FRICSKA Euro Ha valakinek olyan úri kedve támad, naponta betekinthet a világ szinte valamennyi számottevő parlamentjébe. Mindössze műholdas tévécsatornák szükségeltetnek ehhez a passzióhoz, és házhoz jönnek a honatyák. Akik vitatkoznak, olykor hajbakapnak amúgy betyárosan. Mindenhol. Akár csak nálunk, mondhatná a felületes szemlélő. Vita nélkül nincs demokrácia, parlamentben természetesek hát a szócsaták. Látszólag mi is teljesen európaiak vagyunk már, hiszen a pozsonyi Vár szomszédságában nem szaggatják szét idegen ország zászlaját, egyelőre még nem püfölik és nem öntik le egymást a tisztelt képviselők. Vagyis olyan ez a tisztelt szlovákiai ház, mint bármelyik, a civilizált világban. Olyan? Azon a civilizált féltekén a fölöttébb heves vitáknak is rendszerint van értelme. És eredménye. Miként az elmúlt hét végén Valenciában, ahol az Európai Unió pénzügyminiszterei és jegybankelnökei megerősítették, hogy a maastrichti terveknek megfelelően 1999. január elsejétől létrehozzák a valutauniót. Vagyis a közös pénzt, amelynek neve valószínűleg euro lesz, ahogy a németek javasolják. Erről a rendkívül fontos kérdésről heteket, hónapokat vitatkoztak a tagországok parlamentjeiben. És fognak is, mert rendkívül bonyolult és érzékeny kérdésről van szó. Mindezek ellenére, vagy pontosabban: az értelmes viták eredményeképpen az elmúlt hét végétől nagyobb a valószínűsége annak, hogy Monnet és Schuman álma valóra válik. Az európai integráció egy picivel ugyan, de ismét előbbre jutott. Mi vajon hova jutunk a parlamenti vitáinkkal? Elevenítsük föl az elmúlt hetek, hónapok történéseit. Bizony, nem alaptalan a félelmünk, hogy nem a civilizált Európa felé araszolunk... (szilvássy) A BÖNGÉSZŐ nyertese Játékunkra e héten is rengeteg megfejtés érkezett. A helyes választ beküldők közül tegnap Miklósi Péter, a VASÁRNAP vezető szerkesztője közjegyző jelenlétében sorsolta ki a szerencsés nyertes nevét. E héten az 1500 koronát Holocsy Krisztina dunaszerdahelyi olvasónknak küldjük. Gratulálunk! A helyes megfejtés: Petőfi Sándor. Kész a ketrec Oroszország ismét megsértődött és bejelentette: nem küldi el tisztjeit a NATO hétfőn Csehországban kezdődött törzsvezetési gyakorlatára. Az orosz védelmi minisztérium név nélkül nyilatkozó illetékese szerint azért, mert a hadgyakorlaton nemcsak az eredetileg tervezett tíz ország vesz részt, hanem négy olyan állam is, melyek tervezett NATO-tagságát Moszkva határozottan ellenzi. Ráadásul Oroszország tudta nélkül hívták meg őket - nyomatékosította az illetékes a sértődöttség okát. S hogy mindenki érthessen a szóból és tettből: Közép-Oroszországban ugyancsak hétfőn szintén nagyszabású törzsvezetési gyakorlat kezdődött - felkészülésként arra az esetre, ha a NATO kelet felé kezd terjeszkedni. Döbbenetes tények, de nincsenek minden előzmény nélkül. Amikor még csak a katonai lobby, az őskommunisták és az elvakult nacionalisták ágáltak a tervezett NATO-bővítés ellen, addig még bízni lehetett á magukat reformereknek nevezők józanságában. Csakhogy Oroszországban már beindult a választási kampány, s a józan mérlegelést a hatalom megszerzésének, illetve megőrzésének olthatatlan vágya a háttérbe szorította. S az a félelmetes, hogy az egyik hangadó éppen Borisz Jelcin - pedig elnökválasztás csak jövőre lesz. Többről van tehát szó, egy új irányzat körvonalazódásáról. S éppen Jelcin tette azt a kijelentést, hogy ha a NATO megjelenik az orosz határok mentén, akkor ez „egész Európában fellobbanthatná a háború lángjait". Ennél sokkal konkrétabb volt Anantolij Szurikov, a védelmi minisztériumhoz köz.el álló és a katonai költségvetésből finanszírozott moszkvai Védelmi Kutatóintézet egyre gyakrabban nyilatkozó szakértője, aki tegnapelőtt kijelentette: reálisnak tartja azt az eshetőséget, hogy a balti államok NATO-tagsága esetén „orosz csapatok szállják meg Észtország, Lettország, illetve Litvánia területét". S hogy mindenki értsen a szóból, még hozzáfűzte: „A nukleáris világkatasztrófa kezdetével érne fel, ha az észak-atlanti szövetség erőszakkal próbálná megakadályozni ezt." Persze a baltiak NATO-tagsága még csak a távolabbi jövő zenéje. Reményeink szerint azonban sokkal közelebb van a visegrádi négyek, vagyis Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia NATO-tagsága, s ezzel együtt az a veszély is, hogy Moszkva esetleg agresszívan fog reagálni, beváltja fenyegetését, s felmondja a Békepartnerséget, s ezzel együtt a gazdasági együttműködést is a világ tőle nyugatra fekvő részével. Ez nem fikció, vezető orosz politikusok már egyértelműen megfogalmazták ezt a valószínű reakciót. Véleményem szerint ebbe a képbe illik bele annak a kísérleti léggömbnek a felröppentése is, hogy Moszkva esetleg újjáélesztené az egykori KGST valamiféle posztkommunista változatát - s nemcsak a FÁK-tagállamok, hanem az egyes volt KGST-tagok részvételével is. Ennél azonban sokkal félelmetesebb az a terv, hogy - természetesen saját vezetésével - életre hív egy népes katonai szövetséget a NATO-val és a türk államokkal szemben. Érdemes felsorolni, melyek azok az országok, amelyekre Moszkva számít. Tehát: Fehéroroszország, Örményország, Tádzsikisztán, Irán, Irak, Líbia, Algéria, Szíria, Ciprus, India, a Dél-Afrikai Köztársaság, Angola, Vietnam, Kuba, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, esetleg Kína, no meg persze Bulgária, Szerbia és - Szlovákia. Merthogy ezek az államok Oroszország szövetségesei - állítják Moszkvában, s nyilván tudják, mit beszélnek. Már jó két hét eltelt e lista ismertetése óta anélkül, hogy a rajta szereplők bármelyike határozottan visszautasította volna besorolását. Hogy Havanna vagy Phenjan nem reagált - az engem hidegen hagy. De hogy Pozsonyban elmaradt a felháborodás, az aggaszt. Mert igaz, hogy Oroszország komoly nyersanyagtartalékokkal és nagy felvevő piaccal rendelkezik - de ez mértéktelenül nagy ár lenne azért, hogy Szlovákiának is jusson belőle egy falat. Itt emlékeztetnék Vlagyimir Lukinnak, a duma külügyi bizottsága elnökének szavaira, aki azt mondta Oroszország esetleges boszniai békefenntartói szerepvállalásáról, hogy erre csak akkor kerülhet sor, ha Moszkva is részt vehet a döntések meghozatalában, s nem csak az lesz a szerepe, hogy ketrecbe zári majomként szórakoztassa a közönségei. Az ő hasonlatával élve: a Moszkva által vázolt szövetség terve egy jó nagy ketrec, s az ajtaja már nyitva... GÖRFÖL ZSUZSA AHOGY ÉN LÁTOM A lexátlanítás esélyei Még csak holnap lesz egy hete, hogy Pavol Kanis, a demokratikus baloldaliak alelnöke a Pravda első oldalán azt üzente a Mečiar-ellenes tüntetést szervező Kereszténydemokrata Mozgalomnak, hogy „nem leszek hajlandó Čarnogurský plakátjának hátoldalán az enyvet nyalogatni". Úgy mindentől eltekintve még méltányolni is tudnám Pavol Kanis megfogalmazását. Tény, hogy vaskos, de van benne némi (igaz, külvárosi) elegancia. Csakhogy nem olyan időt élünk, hogy „mindentől eltekinthetnénk". így végső soron nagyon elszomorított a Demokratikus Baloldal Pártja vezetőinek elhatárolódása a szlovák kereszténydemokraták akciójától. És még jobban elszomorított az érvelésük, amelynek fő pontja az volt, hogy Ján Čarnogurský úgymond túlságosan agresszív. Mert hetekkel ezelőtt kijelentette, hogy pártja a jövőben olyan politikát folytat, amelynek eredményeként nem a Mečiar-ellenesek fognak félni, hanem a mečiaristáknak lesz félnivalójuk. Az én olvasatomban Čarnogurský radikalizálódása mindössze azt jelenti, hogy a kereszténydemokraták tudatosították, mi várható el 1998 nyaráig, tehát a legközelebbi választásokig terjedő években a jelenleg kormányzó koalíciótól. Akár azt is mondhatta volna J. Č., hogy „vastag zsákra - vastag foltot", érvelésül pedig felsorolhatott volna néhány mozzanatot a koalíció 1994. november 3-a óta viselt dolgai közül. Például: a kuponos privatizáció 2. (beindított) hullámának alkotmányellenes megszüntetését; a titkosszolgálat ellenőrzésének egyszínűvé tételét. És így tovább. Ezek közül a mozzanatok közül egyetlen is elegendő érvet szolgáltat ahhoz, hogy radikalizálódjék az ellenzék, illetve, hogy az ellenzéki pártelnökök minden tőlük telhetőt megtegyenek az oppozíciós erők érdekellentéteinek csökkentéséért, az összes ellenzéki párt ál tal fontosnak tartott értékek (demokrácia, Nyugat felé orientálódás, pozitív szomszédpolitika stb.) védelméért. Az ellenzéknek és külön-külön minden ellenzéki pártnak az a dolga, hogy a legközelebbi választásokig a kormányzati pozíció átvételére készülődjék. Senki nem vetheti a demokratikus baloldaliak szemére, hogy győzelmük esetén szociáldemokratákhoz illően szándékoznának kormányozni. Čarnogurskýék sem kárhoztathatok azért, hogy ha győznének, a konzervatív értékeket részesítenék előnyben a hatalom gyakorlása közben. Ugyanezt (liberális változatban) a Demokratikus Unióról, illetve (irányultságuknak megfelelően) a Magyar Koalíció pártjairól is elmondhatjuk. Csakhogy közben egy pillanatig sem szabad megfeledkezni arról, hogy Szlovákia politikai struktúrája olyan, amilyen. Ebben az országban a jelenlegi ellenzék (nem kis erőfeszítéssel és jelentős kompromisszumok árán) csak koalícióban lesz képes kormányra kerülni. És Čarnogurskýnak, Weissnek, meg Moravčíknak egyaránt tudomásul kell vennie, hogy ez a magyarok nélkül nem megy, (Csak zárójelben jegyzem meg, kissé pirulok, amikor ezt a nyilvánvalóságot közíróként papírra vetem, de hát: ez van.) Az elmúlt hét nap „innenső végének" legfontosabb eseménye az volt, hogy a demokratikus baloldaliak és a kereszténydemokraták egymástól függetlenül azt javasolták, kezdeményezni kell a parlament rendkívüli ülésének összehívását. Ehhez harminc képviselő egybehangzó igenlése szükséges. Nem lesz nehéz „összehozni", feltételezhető, hogy az összes ellenzéki párt valamennyi képviselőjének aláírása ott szerepel majd a kezdeményezés alatt. Nem vagyunk naivak, így tudjuk, mire számíthatunk. Mint ahogy Ján Čarnogurský sem volt naiv, amikor azt az egy héttel ezelőtti tüntetést kezdeményezte. Nem számolt azzal, hogy a mítinget látva összeomlik a Mečiar-vircsaft. Valószínűsíthető, hogy a parlament rendkívüli ülésének kikényszerítése láttán sem tartanak a hatalom birtokosai lelki gyakorlatot. Az ellenzék ennek ellére két problémakör megvitatását javasolja: 1. a rendőrség és a titkosszolgálat egyre elmérgesedő viszonya hátterének vizsgálata; 2. a titkosszolgálatot ellenőrző parlamenti szerv (OKO) „többszínűvé" tétele. A házszabállyal élve (és visszaélve) tucatnyi lehetősége van a kormánynak az ellenzék szándékainak megtorpedózására. Most tehát még nem lesz lexátlanítás. És azzal se számoljunk, hogy töredelmes vallomást tesznek az ifj. Kováö-ügyben elkötelezett SZISZesek. Viszont tudják, hogy rajtuk az ellenzék szeme, és egyszer minden kiderül. Egyelőre csak annak örvendezhetünk, hogy az ellenzék végre előre mozdult az együttes fellépés feltételeinek megteremtése felé vezető úton. TÓTH MIHÁLY