Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-26 / 248. szám, csütörtök

1995. október 26. ROMÁK - SZKINHEDEK ÚJSZ Ó 91 BRANISLAV BALAZ KORMÁNYBIZTOS: Nem azt ütik, aki megérdemelné Augusztusban a roma pártok és szervezetek küldöttsége a ro­makérdés megoldásának lehetőségeiről tárgyalt a kormány és az egyes minisztériumok képviselőivel. Akkor a követelé­sei közt szerepelt egy roma származású kormánybiztos kine­vezése is. Branislav Baláž szeptember 5-étől a különleges se­gítségre szoruló állampolgárok ügyeivel foglalkozik. - Mely csoportok szorulnak különleges segítségre? - kér­deztük a kormánybiztost. Branislav Baláž: - Például a romák egy része, de nem vala­mennyi. Ha ezt mondanánk, az a romák diszkriminálása lenne, hi­szen nem szorulnak mindannyi­an segítségre. Továbbá hozzánk tartoznak a középiskolai tanul­mányaikat befejező fiatalok, a szenvedélybetegek, a rossz csa­ládi körülmények között nevel­kedő vagy elhagyott gyerekek, a munkanélküliek, hajléktalanok. • A kormány azt ígérte, külön a romakérdéssel foglalkozó kormánybiztost nevez ki, aki roma származású lesz. Még­sem így tönént. - Ha így történt volna, az a ro­mák szándékos diszkriminálása lenne. Képzelje el, hogy egy ma­gyar nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó kormánybiztost ne­veznek ki. Vagy egyéb, ruszin, ukrán, lengyel kérdéssel foglal­kozót. Miért? Ez értelmetlen. A romakérdés kezelésének alapel­veit 1991-ben fektették le, a kor­mány ennek alapján járt el. • A kormány és az egyes tár­cák gyors segítséget igének. Milyen lépésekre került sor? Zuzana Kumanová, a kor­mánybiztos romakérdéssel fog­lalkozó munkatársa: - Ezt a problémakört nem lehet globáli­san kezelni, ahogy a rendszer­váltás előtti időkben. Ez ugyan­azt jelentené, mintha azt monda­nánk, megoldjuk a magyarkér­dést. Most egyes csoportok konkrét problémáinak megoldá­sára törekszünk. • Mit Jelent ez a gyakorlat­ban? Z. K.: - Olyan konkrét csopor­tok problémáinak megoldását, melyek nehéz szociális helyzet­be kerültek. • A romák konkrét csoportjait fizikailag leginkább a szkinhe­dek veszélyeztetik. Hogyan tudják megvédeni velük szem­ben a romákat? B. B.: - A szkinhed mozgalom hivatalosan sehol sincs beje­gyezve, így nem lehet betiltani. Másrészt, amint felbukkannak egy demokratikus társadalom­ban ilyen fasiszta elemek, a rendőrség azonnal és nagyon ke­ményen fellép ellenük. Rendőrségünk rendelkezik az ehhez szükséges törvényes esz­közökkel. Ha valaki azt hiszi, hogy büntetlenül terjeszthet fa­siszta eszméket, nagyon téved. • Szeptemberben néhány szkinhed megvert Naszvadon egy roma férfit. A rendőrség­nek nem sikerült bebizonyíta­nia a rasszista indítékot, ho­lott a szemtanúk vallomása szerint egyértelműen bőrfejűek voltak a támadók. B. B.: - Hol történt ez? • Naszvadon. B. B.: -Ez az emberek hozzáál­lásán is múlik. Ha valami hason­ló valóban előfordult, közbe kell lépni. Vannak felsőbb nyomozó­szervek, felülvizsgálható az eset. De ilyen előfordulhat a másik ol­dalon is. Nem igaz, hogy félnek a romák! Amint ők kerülnek túl­erőbe, ugyanezt megtehetik olyan ártatlan emberrel, mint a szkinek tették Garamszentke­reszten. Aki ráadásul rendes gyerek volt! Többnyire azzal tör­ténik ilyen, aki meg sem érdemli! Ez a legszörnyűbb! Hogy éppen azok nincsenek ott, akik ezt ér­demelnék! • A szkinek állítják, hogy a ro­mák által lakott területeken a „fehérek" nagy része szimpati­zál velük. Nem egyszer az ő hí­vásukra mennek „rendet csi­nálni", sokszor a polgármeste­rek és a rendőrség tudtával. Ugyanezt romák is megerősí­tették. Ha szkin és roma ugyanazt mondja, kell, hogy legyen valami valóságalapja az állításnak. B. B.: - A szkinekről nem szí­vesen beszélnék, ez nem ránk tartozik. m Ha a romák a szkinekkel szemben szorulnak különle­ges segítségre, akkor ezzel is foglalkoznia kellene a kor­mánybiztosnak. P B.: - Hangsúlyozom, a kér­dést már másként kezeljük. Nemrég Rozsnyón egy nagyon in­telligens emberrel találkoztam. Senki sem mondaná, hogy roma, abban a korábbi, rossz értelem­ben. Ugyanolyan mint mi, egy kö­zülünk. Ami a szkinügyet illeti, ez nem tartozik közvetlenül hoz­zánk, de ha bármi hasonlót ta­pasztalunk, nagyon kemény bün­tetést fogunk kérni. Megtörtén­hetett az ön által említett eset, lehet, hogy igaz, de lehet, hogy nem. Ez az óriási szociális elége­detlenséggel függ össze. Nagyon rossz lenne, ha valami hasonló előfordulna. Ilyet csak buta em­ber csinálhat, és feltételezem, hogy polgármestereink nem os­tobák. Az emberek nem ostobák­ra szavaztak. Ha a szkinek meg­támadnak valakit, mint történt az legutóbb Pozsonyban, egy buszban, ( és az utasok tétlenül végignézik - ezt én megenged­hetetlennek tartom. • Nyilván az sem úszná meg verés nélkül, aki közbeavat­kozna. B. B.: - Lehet, hogy félnek az emberek! De ha én lennék ott, biztos közbelépnék. Ezekkel a fi­úkkal éreztetni kell, hogy a társa­dalom nem tűri meg őket. • Szkinek állítják: kellenek, mert a rendőrség tehetetlen a romákkal szemben. B. B.: - A törvények megfelelő eszközöket adnak a rendőrség kezébe, más kérdés, hogy ez mennyire valósul meg a gyakor­latban, hogy van-e elegendő olyan rendőr, aki élni tud ezekkel az eszközökkel-. • Az év elején Csehországban megöltek egy romát. A cseh kormány nagyon gyorsan rea­gált, méghozzá a rasszista támadásokért kiróható bünte­tések szigorításával. Szlováki­ában erre nem került sor. B. B.: - Ez sem tartozik a mi hatáskörünkbe, de személy sze­rint én a sokkal szigorúbb bünte­tések mellett vagyok. Ilyen sú­lyos bűntettek esetében én a szemet szemért, fogat fogért el­vet vallom, de ez már túlhala­dott. Az illetékesek nálunk is ko­molyan fontolgatják a bünteté­sek szigorítását, szó van a hálái­büntetés visszaállításáról is. • A tárgyaláson megfogalma­zódott, hogy jó volna romákat felvenni a rendőrséghez. B. B.: - Igyekszünk megfelelő embereket találni erre a feladat­ra, a belügyminisztérium hama­rosan konkrét lépéseket tesz. Azt szeretnénk, hogy ott, ahol ro­mák élnek, legyenek roma rendőrök, és a romáknak legyen saját vezetőjük, vajdájuk is. Z. K.: - Szeretnénk kiépíteni egy terepen dolgozó munkatársi hálózatot. Jó lenne, ha ők is ro­mák lennének. Figyelnék, hogy az iskolában vágy a munkahe­lyen előfordulnak-e valamilyen rasszista támadások, bár táma­dások aligha, de diszkrimináció talán igen. Jelenleg egy-egy kas­sai és besztercebányai kihelye­zett munkahely létrehozásán dolgozunk. • Létezik együttműködés a kormánybiztos és a roma szervezetek közt? B. B.: - Különbséget kell tenni a kulturális szervezetek és politi­kai pártok között. A politikai pár­tok működése a romákra tarto­zik, ebbe mi nem szólhatunk be­le, csak üdvözölni tudjuk, ha esetleg ezek a pártok egyesül­nek. Mi azokkal fogunk tárgyalni, amelyek a legnagyobb támoga­tottságot élvezik, racionálisan gondolkodnak és nem támaszta­nak szélsőséges követeléseket. VINCENT DANIHEL A CIGÁNYKÉRDÉSRŐ L: Hallgatás - egyetértés Az augusztusi tárgyaláson a roma küldöttség szóvivője Vin­cent Danihel volt, aki képviselőként az egykori prágai Szö­vetségi Gyűlés munkájában is részt vett, jelenleg a Szlová­kiai Helsinki Bizottság tagja. m A tárgyalások óta eltelt több mint két hónap. Elégedett a kormánybiztos munkájával? - Sajnos, azt kell mondanom, nem igazán érezhető az említett hivatal munkája. Igaz ugyan, hogy megváltozott a kormánybiz­tos hatásköre, de az a kompro­misszumos egyezség, hogy ma­ga a kormánybiztos roma szár­mazású legyen, nem teljesült. Korai lenne Bal^ž úr munkáját értékelni, nem is az én felada­tom, de egy dolog gondolkodóba ejt: a naszvadi romaverésre ez az intézmény egyáltalán nem re­agált. Ez rossz fényt vet a kormánybiztosra. • Az említett hivatal a megfe­lelő irányból közelíti meg a problémákat? - Valóban igaz, hogy nem szo­rul valamennyi roma különleges segítségre, de nem ez az alap­kérdés. A kormány 1991-es dön­tésével besorolta a romákat a szlovákiai kisebbségek közé. Ezért helytelen, hogy most ismét különleges segítségre szoruló csoportról beszélünk. Ez a diszk­rimináló. Hogy a romákat szoci­álpatológiai csoportként kezelik, nem specifikus kisebbségként. A romáknak nincs anyaorszá­guk, sajátosan jellemző a kultú­rájuk, a szokásaik. Éppen ezért nem lehet meghatározott alapel­vek szerint kezelni ezt a kérdést. • A kormány az egyesülést ta­nácsolta a romáknak. Azt, hogy próbáljanak meg össze­fogni és önmagukat beemelni a társadalomba. - Csak porhintés azt kérni a roma pártoktól, hogy egyesülje­nek. Sőt azt is megkockáztatom, valakik egyenesen az amúgy is nehezen létrehozható egység szétrombolásán ügyködnek. Nem beszélve arról, hogy a ro­mák még nem értek meg a politi­zálásra; az sem véletlen, hogy csak 82 ezren vallották magukat romának. • Az adott szociális és egyéb gondokon felül a szkinek je­lentik a legnagyobb problé­mát. A rasszista támadások megelőzésére megfelelő lépé­seket tesz a kormány? - Ez nem társadalmi problé­ma, hanem teljes mértékben a romáké. Ha tévében látjuk az af­rikai éhezőket, szíven üt minket, de nem érint közelről, hamar el­feledkezünk róla. Ugyanígy van ebben az esetben is. A szki­nekről is mindig csak felületesen beszélnek, és előbb-utóbb óha­tatlanul szóba kerülnek a romák­kal kapcsolatos negatív tapasz­talatok. De a szkinek most a tár­sadalom egyik legégetőbb prob­lémáját jelentik. Mozgalmuk lé­tezik, nálunk is, máshol is. Cseh­országban például az év első fe­lében 50 rasszista támadás tör­tént. Szlovákiában ezt nem tart­ják nyilván. Illetve lehet, hogy igen, de az adatok nem kerülnek a nyilvánosság elé. A legjobban az bánt, hogy egy-egy támadás után nem történik semmi. Min­denki hallgat, és aki hallgat, az egyetért, tehát rendjénvalónak találja a dolgokat. A társadalom deklarálja ugyan, hogy ez rossz, a jogrendünk ezt nem engedi, és mégis történnek támadások bár­milyen megelőző óvintézkedé­sek nélkül. Ezt nem kell kom­mentálni. Csehországban szin­tén nagyon aggasztó a helyzet, de ott legalább kimondja a kor­mány: igen, rasszista támadás­ról van szó. Az ezért járó bünteté­seket pedig már szigorították. Látni az arra irányuló igyekeze­tet, hogy megakadályozzák a rasszizmus terjedését. Szlováki­ában mély hallgatásba burkoló­zik mindenki, legfeljebb azt mondják: nem lényeges, ezt fia­tal, tapasztalatlan fiúk csinálják. Majd kinövik! Ez primitív magya­rázkodás, alibizmus. • Javulna a helyzet, ha több roma rendőr lenne? - Szemfényvesztés romákat felvenni a rendőri testületbe. Ro­ma rendőrök csak helyi szinten vannak, és csakis azért, hogy a sajátjaikat szemmel tartsák. Másról van itt szó. Miért nem le­het létrehozni egy specifikus in­tézményt? Miért védekezünk az­zal, hogy éppen ez lenne a diszk­rimináló? Miért ott csinálunk ki­vételeket, ahol nem kell? A roma gyerekekkel kivételt tesznek az iskolában, mondván, úgysem mész középiskolába, nem kell tanulnod. Ez nevelés?! Fiam, te hülye vagy, az is maradsz. Mire motiváljuk őket ezzel? Az egyete­met végzett romára pedig attrak­cióként, két lábon járó csoda­ként tekintenek. Csak utólagos magyarázkodás, hogy nem min­den roma szorul segítségre. Egy­szerűen annyi történt, hogy a ro­mákat bedobták egy nagy zsák­ba a kábítószerélvezők, alkoho­listák és a hajléktalanok közé. Ján Slota Zsolna polgármestere­ként azt mondjg: Romák, tünés a városból! Az ő szemében nincs jó meg rossz roma. Roma van, és mindannyian szedhetik a sátor­fájukat. Veszélyes precedens te­remtődhet. Romák, tünés a vá­rosból, ki a társadalomból! Haj­togathatjuk, micsoda tragédia, megint egy ártatlan itta meg a le­vét, de a szkinek szerint sincs rendes meg nem rendes roma. Csak roma van, akire nincs szük­sége a társadalomnak. • A kormánybiztos szerint az egész társadalomnak kell el­ítélnie a szkinhedek akcióit. De az életben ez gyakran ép­pen fordítva van. - A statisztikák szerint az ál­lampolgárok közel kilencven százalékának vannak negatív ta­pasztalatai a romákkal, sokan nagyon szélsőséges „megoldá­sokat" javasolnának. Ha a végra­hajtó hatalom rosszul működik, nem csoda, ha az emberek azt mondják, csináljanak rendet akár a bőrfejűek. Tudunk arról, hogy maguk a polgármesterek hívták a szkineket, vagy velük fe­nyegették a romákat. • Valóban tehetetlen a rendőrség? - Senki sem tud meggyőzni arról, hogy tehetetlen a rendőrség. De hogy lehetséges az, hogy sem a parlament, sem a törvényhozói, sem a bírói hata­lom eddig egyszer sem nevezte nevén a gyereket, és a szkinek akcióját nem minősítette rasszista támadásnak. Hogyan lehetséges, hogy egy parlamenti képviselő drukkol a szkineknek, és közben szapulja a romákat. Ezért merül fel a kérdés, valóban csak tehetetlenségről van szó? Nem volt elég mementó az egy halálos eset. Mennyi kell, száz, ezer? Mi lenne, ha tévednének a szkinek? Egy nem romát ölné­nek meg, csak azért mert, söté­tebb bőrű. Rájönnének az embe­rek, mit jelent azzal a tudattal él­ni, hogy bármikor megölhetnek a bőröd színe miatt. • Tehát az egész szemlélet­nek kell megváltoznia. - Nem kisiskolásként kell te­kinteni a romákra, hiszen köz­tünk is vannak művelt, tanult emberek. A törvény szerint egyenlőek vagyunk, de a munka­adók szemében már nem. A ro­makérdést az európai normák szerint, kisebbségi kérdésként kell kezelni. Partnerként, teljes ogú állampolgárként kell hozzá­juk állni. Nem eleve tanulatlan, aszociális, gyanús elemként. Ti­pikus a rendőrség viselkedése. Roma és nem roma közül mindig a roma lesz gyanús, őt igazoltat­ják, őt állítják elő. A kormánybiz­tos azt mondja, diszkrimináló globálisan beszélni a romakér­désről, diszkrimináló lenne egy specifikus intézményt létrehoz­ni. Viszont a romakérdés megol­dására lehet alapelveket gyárta­ni, holott más kisebbségek „ke­zelésére" nincsenek alapelvek. Nem ez a diszkrimináló? Az egész társadalomnak kell meg­változnia ahhoz, hogy ne legyen romakérdés. „Felesleges keresni a rendes cigányt" Nyáron heteken keresztül a ga­ramszentkereszti szkinhed-ro­ma konfliktusról cikkezett a honi sajtó. E szerfölött kényes témá­ban szinte minden szervezet vé­leményt mondott már, kivéve a bőrfejűeket. Beszélgetőpartne­reink nem vettek részt a garam­szentkereszti támadásban, egyi­küket mégis beidézte a rendőrség. A megbeszélt időpontban egy kopaszra nyírt fi­atalember lépett be az eldugott vendéglőbe. Haj nélkül nehéz volt megítélni az életkorát, arc­vonásai alapján 25-30 évesnek tűnt. - Morvaországban katonáskodtam, ott ismerkedtem meg a bőrfejűek moz­galmával - kezdte történetét. - Amikor először hazajöttem szabadságra, tájain­kon még ismeretien volt a szkinhed mozgalom. Aztán leszereltem, csatla­koztak hozzánk a barátaink, aztán a ba­rátainknak a barátai, így jött össze a csapat. - Sokan vagytok? - A régióban nem, de az akciókhoz elegen. - Mit nevezel akciónak? - Amikor tesszük a teendőinket. Moz­galmunk a védekezésen alapul. Velünk ritkábban kötözködnek a cigányok, rit­kábban lopnak meg. Minket jobban res­pektálnak, mint a rendőröket, de ez nem a rendőrség hibája. A törvényeink olyanok, hogy a rendőr nem tud mit kez­deni az elfogott bűnözővel. Mi fehér em­berre nem emelünk kezet, célunk a ci­gányok kordában tartása. A cigányok lakta településeken rengetegen szim­patizálnak velünk. - A cigányok között is vannak becsü­letes emberek. - Ne vedd cinikusnak a kijelentése­met: a mi vidékünkön olyan kevés az ál­talad becsületesnek nevezett cigány, hogy egy-egy akció során nem érdemes keresni őket. Többnyire azok kapnak, akik megérdemlik. Közben újabb bőrfejűek érkeznek és kapcsolódnak be a társalgásba. El­mondják, hogy a mozgalom a hatvanas évek Angliájában született, amikor az ol­csó külföldi munkaerő kiszorította a ha­zai munkásokat a termelésből. A moz­galom hamarosan átterjedt Európába, Szlovákiába körülbelül a nyolcvanas évek végén szivárgott be. - Honnan tudjátok, hogy ki érdemel verést? - Mindig történik valami. Ma például későn érkeztünk az állomásra, ahol a ci­gánygyerekek két idős asszonyt rabol­tak ki. Kitépték a buszra váró nénikék kezéből a táskákat, és elfutottak. Az a bosszantó, hogy senki sem segített ne­kik. A fehérek általában nem avatkoz­nak az iiyen dolgokba, a cigányok pedig pimaszul kihasználják az emberek kö­zömbösségét. - Miért firkáltok fenyegető mondato­kat a falakra? - Erre a kérdésre nehéz röviden vála­szolni. Mozgalmunkon belül többféle csoportosulásról beszélünk: vannak a nemzeti szocializmussal és fasizmussal szimpatizálók - ők inkább az északi já­rásokban találhatók de sokan divat­ból jönnek közénk. Ők a legfiatalabbak, velük találkozhatsz az utcán, miattuk kerülünk a legtöbbször bajba, ők firkál­ják tele a falakat. Mi senkit nem kül­dünk el, de a megbízhatatlanokat nem visszük magunkkal az akciókra, komo­lyabb témákról nem társalgunk velük, viselkedésünkből kiérzik, hogy nem va­lók közénk. Nálunk is van lemorzsoló­dás, viszont az erős mag, amely megad­ja mozgalmunk arculatát, megmarad. Testépítéssel foglalkozunk, nálunk tilos a kábítószer- és a túlzott alkoholfo­gyasztás. Szellemileg is képezzük ma­gunkat. - Hol van a központotok? - A szkinhed mozgalom nincs koordi­nálva. Mondhatnánk, az idősek taná­csa irányítja spontán módon a csopor­tot, a legidősebbek beszélik meg a fon­tos teendőket. - Kapcsolataitok? - Szlovákiában természetesen tart­juk egymással a kapcsolatot, külföldön főleg a szomszédos államokban van­nak ismerőseink. Az ügy érdekében időnként találkozunk. - Milyen ügyről beszélsz? - A fehér faj megmaradásának ügyéről. Nem szeretnénk, ha évtizedek múlva egy ferde szemhéjú néger úgy mutatkozna be, hogy ő szlovák, cseh, magyar vagy német nemzetiségű. Ez lenne a faj megcsúfolása. Szélsőséges példát mondtam, hogy jobban meg­értsd, mit akarok ezzel hangsúlyozni. - Hogyan oldanátok meg a cigánykér­dést? - Egyszerűen: legyenek, dolgozza­nak, gazdálkodjanak - külön! Éljenek meg abból, amit maguknak kitermel­nek. Milyen a kapcsolatotok a rendőrséggel? - Semmilyen. Mindenért bevisznek bennünket, ők sem értik mozgalmunk célját. - Mi a véleményetek a garamszentke­reszti esetről? - Eltúlozták egy kicsit a fiúk, de nem ejtettünk könnyet. Az oldalt írta: HOLOP ZSOLT FARKAS OTTÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom