Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-18 / 241. szám, szerda

1995. október 18. POLITIKAI HIRDETES ÚJ szó jy BALOLDALI HÍRMONDÓ Üzenet Győrből A Magyar Szocialista Párt október 7-én Győrött elméleti konferenciát rendezett a „Szociáldemokráciáról kongresszus előtt" címmel. Az előadók között volt Nyers Rezső országgyűlési képviselő és Vitányi Iván, az MSZP országos választmányának elnöke. Mindketten kötetlen beszélgetést folytattak a szlovákiai magyar baloldal meghívott képviselőivel is. Érdeklődéssel fogadták, hogy a DBP-n belüli dél-szlovákiai magyar baloldali szervezetek - amelyek eddigi kemény munkával szereztek társadalmi elismerést - saját lábukra állnak. A Baloldali Hírmondó pártfogóihoz és olvasóihoz szóló jókívánataikat a legutóbbi összeállítás fejcímére jegyzett üdvözletként juttatták kifejezésre (amit örömmel teszünk közzé mostani számunkban). Vitányi Iván szívesen nyilatkozott is a Baloldali Hírmondó számára. Ufawt <jilcy&U< vbtotyrf kéňt ŕtt ^MAA^-t^iy < -A/ StčJUJi jMrt'ttfatefazf ** f túeAUéf Szabad az út a magyar baloldali szekció előtt Az Új Szóban már közöltük a hírt: a DBP Országos Választmánya hétvégi ülésén jóváhagyta, hogy a párton belül nemzetiség alapon szekciók alakuljanak. A döntés a DBP magyar nemzetiségű tagjainak köréből kiindult kezdeményezés nyomán született Ennek értelmében nemcsak a magyarok, de más nemzetiségű párttagok is alakíthatnak saját szekciót, ha ilyen Igény mutatkozik a részükről. Az eh/1 döntés után Immár elhárultak a belső gátak a baloldali értékeket vállaló magyar nemzetiségűek Ilyen jellegű szerveződésének útjából. A szervező munka összefogásával és Irányításával a pártvezetés Paulický Pétert, a Nemzetiségileg Vegyes Járások Országos Tanácsának elnökét bízta meg. BESZÉLGETES VITÁNYI IVÁNNÁL, AZ MSZP VALASZTMANYANAK ELNOKEVEL Az egész magyar társadalommal kellene koalícióra lépni • A Magyar Szocialista Párt támogatottsága az elmúlt hónapokban sokat csökkent. A népszerűtlen intézkedések vállalásának nyilván meg vannak az előre sejthető következményei. De az okok valószínűleg sokrétűbbek. Foglalkozik-e a jelenséggel a pártvezetés. Az MSZP választási sikere és mindenkori pozíciója ugyanis nagyban hozzájárul a határon túli magyarság körében meglevő avagy éledező baloldali törekvések esélyeihez is. - Jólesik hallani a magyarországi baloldal kisugárzásáról tanúskodó észrevételeket, ami még nagyobb felelősségre kell, hogy kötelezzen bennünket. Elmondhatom, foglalkozunk a befolyásmegőrzés érzékenységet és szüntelen odafigyelést követelő kérdésével. De sajnos, talán nem kellő eréllyel és következetességgel. Most a kongresszusi előkészületek is előtérbe állítják a támogatottsággal számot vető társadalmi és önszembesülés fontosságát. • Az ilyen okfeltárás nyilván nem nélkülözheti a tényekkel való szembenézést. - így van, s megítélésem szerint le kell vonni a következtetéseket abból is, hogy magatartásunk nem volt eléggé mindennapi, nem volt eléggé szerves a társadalommal. A kormányzati szerepet illetően pedig vizsgálat tárgyává kell tenni az egyébként elkerülhetetlen intézkedések megtételének módját, megfontoltságát. • Úgy tűnik, a balodal számára adódott kényszerpálya buktatóinak elvi tisztázására irányuló igyekezetben nincs hiány... - Csakhogy itt a helyzetelemzések és az álláspontokat tisztázó viták olyan ellentéteket vetnek fel, amelyeknek a feloldása, úgy mondanám, a szocialisták számára azt jelenti, hogy mindenki önmagával is kompromisszumot kössön. Keresni kell a közös nevezőt, ami csak úgy jöhet létre, ha két szembenálló állásponttal egyszerre azonosulva, s azokhoz ugyanakkor kritikusan viszonyulva kristályosodik ki az útkeresés. Mert mindenki voltaképp mindkét megközelítést magában hordja. A gazdaságban ugyanis van két vegytiszta megoldás, de önmagában egyik sem jó. Az egyik szerint az európai állapotokhoz igazodó átállást azonnal végre kell hajtani. Csakhogy, ha ez megtörténne, akkor már valószínűleg nem lennének haszonélvezői, mert a társadalom ebbe belerokkanna. A másik út, ennek elodázása, ami a szakadékhoz vezet. A két végletes megoldás között kell, képletesen mondva pallót verni. U A pallónak viszont, mint tudjuk, meg van a nagyon is nehezen kiszámítható teherbíróképessége. - S éppen ezért a helyes arány, a helyes mérték megtalálása az igazi tét, aminek valódi nehézségeit a jelenlegi pártprogram kidolgozásakor még nem lehetett teljes elevenségében érzékelni. Természetesen ez nem mentség arra, hogy az intézkedések néhol túlmentek ama bizonyos keskeny palló megkívánta tűréshatáron, s nem voltak eléggé megalapozottak és meggondoltak. Például a kultúra területén, amit én kiváltképp keservesen éltem meg, mert nem tudtam lelkiismeretemmel összeegyeztetni a Bokroscsomagnak azokat a teherelosztásait, amelyek számos kulturális intézményt egyszerűen agyoncsapnak. Tehát ellene szavaztam, holott tudom azt is, hisz voltam hivatalban, hogy minő kényszer, amikor tenni kell, és azonnal. S csak utána derül ki, hogy ez milyen súlyos következményekkeljár. solyogtató érdekesség, de nem mindig volt az. Az ötvenes években előrelátként minden életrajzomban eleve bevallottam, hogy „Én, Vitányi Iván születtem 1925-ben, a nagyanyám Horthy Ágnes volt, a kormányzó unokatestvére". így bár többször feljelentettek, valahogy mindig megúsztam. A kormányzó egyébként nem kereste ezt a rokonságot, a családom pedig büszkébb volt annál, hogy ápolni próbálja. A kormányzó bátyját viszont személyesen ismertem, amikor gyerek voltam, a térdén lovagoltatott. • De annak azért taián még ma is van emberismeretet gazdagító haszna, hogy sikerült az 1945 előtti uralkodó osztály magatartását kicsit belülről is látni. hdjblutelleAuSb^ II A t±ítu (C+ptv 7 UP mF^L PtdJ ľ uJ *duX,'tnJ . J&l &t^SC4(LAaJJ A. k. cfjj

jt ^ (acAMim, t ^ TÓGÓJARA • A kultúrát érintve talán visszakanyarodhatnánk a határon túli baloldal helyzetéhez. Az értelmiség körében nyilvánvaló a baloldal iránti érdeklődés és rokonszenv. Mégis az értelmiség ódzkodik ennek kinyilvánításától. Számukra viszont önbizalmat ad, ha a magyar kulturális értékek szabad kibontakozásában ott látja és közvetlenül érzékeli a balodali szellemi potenciál súlyát. Vajon nem kellene-e a magyar baloldalhoz tartozó szellemi teljesítményekkel közvetlenebbül is, látogatásokkal, találkozókkal erősíteni a már említett kisebbségi értelmiségi szimpátiát? - Azt mondhatom, hogy a szándék erre meg van, de ennek azért találkoznia kellene az odaátról jövő kezdeményezésekkel, a befogadókészség jelzésével. Mindenesetre, alighanem ezen is, mint sok minden máson, el kell gondolkozni. Hisz ha hirtelen csak az jut eszembe, hogy engem a származási szálak Kárpátaljához kötnek és az elmúlt négy év folyamán egyszer sem jártam ott, s magam is érzem az ilyen kapcsolatok szükségét. • Ha már a családi gyökereknél tartunk, rákérdeznék arra a kuriózumszámba menő rokoni viszonyra, amiről a szlovákiai magyar olvasó nem igen hallott. - Hát igen, ma már ez olykor megmo- Sajnos kínosan tapasztalom olykor a folytonosság jeleit. Az emberek, amint hatalmi pozíciókba kerülnek, könnyen beleélik magukat a társadalmi elzártság körülményeibe. • Vitányi Iván viszont, amint az közismert, a nyitottság és a legtágabb körű szövetkezés híve. - Tény, hogy állhatatos meggyőződéssel vallom: a szocialistákhoz a liberálisok állnak a legközelebb. De az ellenzékhez is kitűnő személyes kapcsolatok fűznek. Orbán Viktornak, Kövér Lászlónak és Fodor Gábornak, amikor a Népművelési Intézetben dolgoztam, ez volt az első mukahelyük, és személyem a főnökük. De a kereszténydemokrata Ghiczy Györggyel is személyes jó viszonyban vagyok. A volt miniszterelnökkel, Boross Péterrel ugyan nincs ilyen kapcsolatom, de a feleségével együtt dolgoztam a háború utáni ifjúsági szervezetben, a MADISZ-ban. Csoóriékkal pedig a néptáncmozgalmat istápolva voltunk úgymond napi vendégségben. Elmondhatom, hogy a Népművelési Intézet igazgatójaként, amikor az MDFnek nem volt székháza, hónapokig nálunk találtak otthonra. A nyitottságról egyébként azt vallom, hogy legszívesebben az ország tízmillió lakosával kellene koalícióra lépni. PAULICKÝ PÉTER Nemcsak tudni, akarni is kell nemcsak akarni, de tudni is kell Az alternatív oktatás bevezetését szorgalmazó hivatalos körökben azzal érvelnek, hogy úgymond a magyar tanítási nyelvű iskolák nem nyújtanak olyan szlovák nyelvismeretet, ami lehetővé tenné a magyarok széles körű bekapcsolódását a társadalmi életbe. Ezzel egyszersmind olyasmit is sugallnak: a magyarok felkészültsége nem elégséges ahhoz, hogy a szlovák főiskolákon, illetve egyetemeken megállják a helyüket. Ennek az elképzelésnek nem egy tény mond ellent. A pozsonyi Duna utcai gimnázium 61 diákjából 35-öt szlovák főiskolára illetve egyetemre vettek fel. Kiss László, az iskola növendéke, az itthoni fordulók után aranyérmet szerzett Szlovákiának a kémiai világversenyen, és ma már főiskolai hallgató. Sulci Szilvia a Párkányi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium volt diákja kiemelkedő eredményt ért el a felvételi vizsgákon, 3400 jelentkező közül elért pontszámai alapján a 21. helyen végzett, s így a Közgazdasági Egyetem Nemzetgazdasági Kara olyan diáklányt tudhat hallgatói között, aki a német nyelvi olimpián az országos 4. helyet szerezte meg. A magyar tanítási nyelvű iskolák színvonaláról tanúskodó példák tovább sorolhatók. Az innen kikerült főiskolásokat megszólítva kérdeztem SULCI Szilvián kívül a dunaszerdahelyi SÁGHY Klaudiát, aki a Közgazdasági Egyetem Vállalati Management Karának első éves hallgatója, valamint VERES Pétert a Szlovák Műszaki Egyetem másodéves diákját. • Mit jelentett számotokra a főiskolára való felkészülés? Sulci Szilvia: - Elsősorban rendszeres tanulást a gimnáziumi évek alatt. Jó előre készültem a felvételikre is. Beszereztem az egyetem által kiadott tankönyveket, tanulmányoztam az ökonómia alapjait, rengeteg példát oldottam meg matematikából. Az intenzív felkészülés után maga a felvételi már nem volt nehéz. Sághy Klaudia: - Szilviát talán azzal egészíthetném ki, hogy minden negyedikes gimnazistát figyelmeztessek: ha tovább akarnak tanulni, már ma érdeklődjenek a felvételik iránt és keményen készüljenek. Minden főiskolának vannak olyan kiadványai, jegyzetei, amelyekből kiderül a felvételi vizsgákon megkövetelt ismeretanyag. Ha például a felvételi előtt soha nem foglalkoztak gazdaságtudományi kérdésekkel, nincs esély arra, hogy bekerüljenek a Közgazdasági Egyetemre. Nagy a konkurencia, ebben az évben is csak a jelentkezők 10 százalékát vehették fel. Veres Péter: - Nekem bizonyos mértékben szerencsém volt, mivel a gimnáziumi tanulmányi eredményeim alapján felvételi nélkül kerültem az egyetemre. Én is megerősíteném, hogy az általános műveltséget nyújtó gimnáziumi tudnivalókon kívül a főiskolai felvéteikre el kell sajátítani a szaktantárgyak alapjait is. • Két hete folyik a tanítás. Mennyire sikerült beilleszkednetek az új kollektívába? Nem okoz problémát a szlovák nyelv? Sulci Szilvia: - Az egyetemen erős az összetartozástudat. Van segítőkészség, nincs talaja az esetleges nemzetiségi viták ellentétekké fajulásának. Könnyedén jegyzetelek az előadásokon. Természetesen, egyes szakkifejezésekkel először találkozom, de ez nemcsak az én problémám. Sághy Klaudia: - Nekem sem volt gondom a beilleszkedéssel. Igyekszünk figyelmesek lenni egymás iránt, mivel mindnyájan valahol most kerültünk ki szüleink szárnyai alól. Szlovák diáktársaim részéről türelmet tapasztalok. Elismerően nyugtázzák, hogy eleve két nyelv ismeretének birtokában vagyok. Veres Péter: - Évfolyamtársaim között sok barátom van, a tanárok becsülik a tudást, a szorgalmat. Mivel Pozsonyban nőttem fel, a szlovák nyelv soha nem okozott gondot. A magyar iskolát végzett diákok nem tartoznak a legrosszabbak közé. • A főiskolai oktatás ugyan ingyenes, mégis nem kis anyagi áldozatokkal jár... Sulci Szilvia: - Ez igaz. A múltkor számolgattuk éppen a szüleimmel, hogy eddig kb. 5000 korona kiadást követelt a főiskolai indulásom. Ebben benne van a kérvény beadásánál kifizetett 400 korona, a 200 koronás beiratkozási illeték, az 1500 koronás szállásdíj, valamint a könyvek, az ebédjegyek, az iskolaszerek, a tornafelszerelés ára, továbbá a könyvtári beiratkozási díj és az eddigi utazási összköltség. Mégis azt mondhatom, hogy szerencsés vagyok, mivel kaptam internátust. Aki albérletben lakik, annak sokkal több a kiadása. Sághy Klaudia: - Az én szüleimnek nem kell ennyit költeniük rám. Rokonoknál lakom, s az utazási költségek sem olyan magasak, mivel Dunaszerdahely közelebb van, mint Párkány. Veres Péter: - A kiadások szempontjából a műszaki egyetemnek van egy hatalmas előnye - a könyvtárban elég tankönyv áll a diákok rendelkezésére, mivel 1989 után sem változtak meg a természet törvényei. A „közgázon" viszont rengeteg új tankönyvet, jegyzetet kellett kiadni. Pozsonyi lévén nem terhelem meg nagyon a családi költségvetést. A válaszokból egyértelmű a kérdezettek tudásvágya. Tanulmányaik befejezésébe egyre inkább beleszól a szülők anyagi helyzete, s remélni kell, hogy érvényesülésükről is majd az ismereteik döntenek. (boe) Baloldali Hírmondó A baloldali gondolkodásmód és értékrend fóruma Felelős szerkesztő: PAULICKÝ PÉTER