Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-16 / 239. szám, hétfő

1995. október 18. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ sz

ó 5 ) KOMMENTÁRUNK Korszaknyitás koalícióbontással Valóban végnapjait éli az osztrák szociáldemokrácia? Megváltozik Ausztria politikai térképe? Ki jut szóhoz december 17-e után? Schüssel, netán Haider, ha Vranitzkynek mennie kell? Ilyen kérdések foglalkoztatják az osztrákokat azóta, hogy a költségvetés, a deficitcsökkentés körüli eredménytelen viták koalícióbontásra kényszerítették a kilenc évig együtt kormányzó szociáldemokratákat (SPÖ) és a konzervatív néppártiakat (ÖVP). A látványos szakításnak nem lehetett más következménye, mint a parlament feloszlatása, s a decemberi idő előtti választások kiírása. Magukat az osztrákokat is meglepte, hogy ennyire felgyorsultak az események, bár tudták: a robbanás elkerülhetetlen. Az általános politikai rosszkedv - ami az Európai Unióból kiábrándult osztrákok körében csak fokozódott már az egy évvel ezelőtti választási eredményekben is világosan tükröződött. Akkor törtek előre a szabadságpárti Haiderék, a zöldek is, akkor váll nyilvánvalóvá, hogy megkopott a hatalmon levő SPÖ fénye. Mint máshol Európában, Ausztriában is erőtlenné vált a szociáldemokraták politikája - az új demokráciák születésével fokozatosan értékelődött le a szerepük. Most vagy soha - fontolgathatta Bécsben Wolfgang Schüssel, a Mock helyébe lépő néppárti alkancellár, külügyminiszter. Most jött el az idő, hogy a koalícióban gúzsba kötött pártja végre kitörjön, s lehetőséget kapjon a nagyobb szerepvállalásra. Schüssel nem is titkolta: célja, hogy az ÖVP első'számú győztesként kerüljön ki a választásokból, s olyan kabinet alakuljon, melyben maga veszi át a kormányrudat. A büdzsé körüli hercehurca, civakodás tehát lényegében csak ürügy, jó alkalom volt számára a kiugrásra. Egyelőre persze nehéz jósolgatni, hogy valójában miként is alakul a helyzet a decemberi szavazás után. Sok függ attól, hogyan reagálnak majd a bizonytalansághoz nem szokott osztrákok. Attól is, hogy az egyes pártok vezetői - ám mindenekelőtt a Vranitzky-Schüssel-Haider hármas - milyen érvekkel hadakoznak a 8 hetes kampány során. A kancellár nyilván a spórolós néppártiakat ostorozza majd, amiért a szociális juttatásokat kurtítaná szívesen, s elmondja még párszor: „aki Schüsselt választja, az egyben Haiderl is választja", figyelmeztetve az osztrákokat a „fekete-kék szövetség" veszélyére. Schüssel vehemensen védekezik, kivételezéssel és pénzpocsékolással vádolja majd volt koalíciós partnerét, Haider pedig... Nos, ő, a szélsőjobboldali eszmékből merítő szabadságpárti vezér az, aki a kialakult helyzetből igazi hasznot húzhat. Abban reménykedik, hogy a hajdani partnerek marakodása még több választópolgárt hajt majd az FPÖ táborába. Hogy mennyit, az megint csak a „függvények" kérdése. Ilyen szempontból meghatározó lehet, hogy a kampány során milyen koalíciós alternatívák körvonalazódnak ki. Bár Vranitzky nem zárta ki, hogy a szavazás után nagykoalícióban találnak újra egymásra a régi társak, a mély ellentéteket és Schüssel ambícióit ismerve jelenleg valószínűtlennek tűnik ez a változat. Elképzelhető - a szavazatok százalékarányától függően - az SPÖ-zöldek-liberálisok felállás, csakúgy mint az ÖVP-FPÖ, illetve FPÖ-ÖVP szövetség, ami ellenzékbe kényszerítené a szociáldemokratákat, Vranitzkyt pedig, mint kancellárt és mint pártelnököt a búcsúra. Bárhogy is alakul a helyzet, általános az a vélemény, hogy Ausztria új korszakot nyit az. idő előtti választásokkal. Milyen lesz, ki alakítja majd, ezen bizony eltöprenghetünk mi, szomszédok is, akiket folytonosan hitegetnek: Bécsen keresztül vezet az út az Európai Unióba. Az idegengyűlölők táborát bővítő szabadságpárti vezér, ha hatalomhoz jut, aligha fogja söprögetni előttünk a Brüsszelbe vezető utat. Nos, izgulhatunk mi is. VÁLASZ OLVASÓINKNAK ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT Meddig jár a munkanélküli-segély? A. J.: Úgy hallottam, hogy nemrég meghosszabbították a munkanélküli-segély folyósításának idejét. Azt szeretném megtudni, hány havi munkanélküli-segélyre lennék jogosult, ha a nálunk folyó átszervezésekkel, létszámcsökkentésekkel kapcsolatban felmondást kapok? Az idén szeptemberben immár tizedszer módosított 1/1991. Tt. számú foglalkoztatási törvény 16. §-a szerint a munkanélküli-segély folyósításának ideje elsősorban attól függ, hogy ön az év végéig hányadik életévét tölti be. Mindazok az alkalmazottak, akik főként az ön által említett felmondási okokkal indokolt felmondást kapnak, de az év végéig nem töltik be a 30. életévüket, legfeljebb hat hónapig kaphatják ezt a támogatást (persze, csak akkor, ha teljesítik a segély megítélésének további feltételeit is). Nyolc hónapig jár a munkanélküli-segély annak, aki legkésőbb az idei év végéig betölti (vagy már betöltötte) a 30. életévét. Kilenc hónapigjára munkanélküli-segély annak, aki legkésőbb az idei év végéig tölti be a 45. életévét, és végül tizenkét hónapig jár annak, aki legkésőbb az idei év végéig tölti be az ötvenedik életévét. Ön a levelében nem tett említést az életkoráról, de reméljük, az ismertetett jogi rendelkezések alapján meg tudja ítélni azt, hogy hány hónapig jogosult a munkanélküli-segélyre. Ajánlatosnak tartanánk, ha a felmondása kézbesítését követően felkeresné a munkahelyén működő szakszervezetet, esetleg egy ügyvédet vagy jogtanácsost, akivel megbeszélhetné a felmondás körülményeit, a felmondás jogi támadhatóságát, kifogásolhatóságát, illetve azt, hogy az adott esetben mit érhetne el azzal, ha a bíróságon érvényesítené a felmondás érvénytelenségét. dr. G. D. Ünnepnapok Csallóközaranyoson A hét végén ünnepelt Csallóközaranyos A közel 2500 lelket számláló faluban már tavaly készültek a település megalapításának 900. évfordulójára (első okleveles említése 1094-ből származik), ám nagyfába vágták a fejszéjüket, így akkori álmukat csupán egy esztendővel később sikerült megvalósítaniuk. Végül is sokáig emlékezetes két nappal ajándékozták meg a helybelieket és a külföldről hazalátogatott egykori polgártársaikat. Szombaton délután Hegedűs Sándor polgármester leplezte le a falu emlékművét, amely - két templomot ábrázol ezentúl a csallóközaranyosi római katolikus és református hívők békés együttélését jelképezi. Ezután a két egyház lelkipásztora felszentelte a község új zászlaját és címerét. Az események sora az egyre ismertebbé váló helyi sportcsarnokban folytatódott. A Csallóközben páratlan felszereltségű létesítmény szombattól a Kóczán Mór Szabadidőközpont nevet viseli. Az 1912-es stockholmi olimpia férfi gerelyhajításának bronzérmese 1908-1914 között a község református segéd lelkésze volt. A neves sportoló emléktábláját unokái: Jeszenszky Pál, István és Gyöngyvér leplezték le az épület falán, majd nagyapjuk gyűjteményéből emlékszoba nyílt a csarnokban. Másnap a Holocaust 54 csallóközaranyosi áldozatának emlékművét leplezték le a helyi zsidó temetőben. Utána hálaadó istentiszteletre került sor az ugyancsak tavaly 200 éves református templomban, amelyet az utóbbi két esztendőben felújítottak és Mikó Jenő püspök tegnap felszentelt. (j. mészáros) Véget ért a Simon-Júda Vásár Mit adhatok? - kérdezi az árus. - Semmit - válaszolom, csak nézegetek. Az árus tekintete elkomorodik. - Mindenki csak nézeget, senki sem vásárol, állapítja meg sommásan, majd pakolni kezd. Ötletes virágdíszeit divatosan papírba csomagolja és egyfolytában méltatlankodik. Megint véget ért egy vásár, és megint elmaradt a várt bevétel. Pedig ő a Simon-Júdához nagy reményeket fűzött. Napokkal korábban elfoglalta a helyet, ahol csütörtök délutántól vasárnap délutánig árulta a portékáját. Száraz virágból készült csokrokat, koszorúkat, kosarakat. Az emberek jöttek, körülnéztek, aztán továbbmentek. Elvétve akadt valaki, aki vásárolt is. Ez az árus szavai szerint az utolsó időkben valamennyi vásáron így van. Tegnap délután két órakor véget ért Párkányban a hagyományos Simon-Júda vásár, melyen az idén 700-an árusítottak a becslések szerint 90-100 ezer látogatónak. A vásár ideje alatt a városháza előtt felállított szabadtéri színpadon bemutatkoztak a Párkányban működő amatőr művészeti csoportok, és szombat délután az érdeklődők megtekinthették a pozsonyi Petronella együttes countryshowját. A csúcsforgalom szombaton volt, de a többi napokon is szép számmal érkeztek látogatók. Ez részben a kedvező időjárásnak is köszönhető, hiszen mindvégig kitartott az indián nyár. Mint ahogy az a vásárokban lenni szokott, a SimonJúdán is akadtak olyanok, akik szomorúan távoztak, ugyanis a zsebtolvajok áldozatául estek. A vásár ideje alatt történt lopásokról és egyéb incidensekről a rendőrségen nem adtak tájékoztatást, mert, mint mondták: csak a szóvivő közölhet információkat a sajtóval. Ő viszont a hét végén nem volt szolgálatban. Annyit azért a rendőrök elárultak, hogy a lopásokon kívül komolyabb bűncselekmény nem történt. Ez is olyan volt, mint a többi, vélekedtek. Hasonló véleményen volt Nagy Tibor, Párkány alpolgármestere is, aki szerint a szervezők elégedettek, hiszen a sorrendben 449. Simon-Júda jól sikerült. KAMONCZA MÁRTA VESZÉLYBEN A LIBERÁLTS SME. Ha a Mečiar-kormány azt akarta bizonyítani, hogy Szlovákiában sajtószabadság van, „kapásból" mindig azzal érvelt, hogy a hazai napilapok egy kivételével mind ellenzékiek. Ez - formálisan - így igaz. A magántulajdonba, illetve szakszervezeti kezelésbe kerüli nyomtatott tömegtájékoztatási eszközök szerkesztőségei a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom durva megnyilvánulásai láttán levonták a következtetéseket, és még azok a napilapok is pellengérre állítják a koalíciót, amelyek a mečiarizmus első időszakában bedőltek a populista-nemzeti ige hirdetőinek. A sajtószabadság fennmaradását bizonygató politikusok arról persze mélyen hallgattak, hogy a televízió és a rádió szerkesztőségeiben mindenütt következetesen végrehajtották a tisztogatásokat, így az ellenzék ezekben a legnagyobb hatású tájékoztató eszközökben véletlenül sem jut szóhoz. Sejteni lehetett, hogy hoszabb távon a kormány a napilapokat sem hagyja békén, és kísérletet tesz ellehetetlenítésükre. E folyamat a múlt hét elején már kezdetét is vette. A 70 ezer példányszámban mgjelenő és egyre népszerűbb (mert a rezsimet legmegalapozottabban bíráló) SME c. napilapnak egyik óráról a másikra felmondott a Concordia nyomda. A radikális lépés valódi okát nem a Concordiánál kell keresni. Ez a magánvállalat egészében véve pártsemleges. A napilap nyomtatásának felmondása azzal függ össze, hogy a Concordia működésének finanszírozása az állami tulajdonban levő Szlovák Takarékpénztár jóindulatán múlik. A kormány praktikáit ismerve megalapozottan feltételezhető, hogy valamelyik politikus „átszólt" a Takarékpénztárba, szorongatná már meg egy kicsit a Concordiál, amely meglehetősen el van adósodva a kormánypártiak kezén levő pénzintézetnél. Egy fizetési nehézségekkel küzdő vállalatot még legjobb üzleti partnereinek „dobására" is rá lehel kényszeríteni. Kilencvenkilenc százalékos biztonsággal feltételezhető, hogy a SME esetében is ez történt. Ismét megbizonyosodhattunk róla, hogy ötletekben a cenzorok kifogyhatatlanok. Különösen ha a gazdasági főhatalmat is ők gyakorolják. Nem a véletlen műve, hogy először éppen a liberális SME ellen intéztek ilyen otromba támadást. A DEMOKRATIKUS BALOLDAL UTOLSÓ ESÉLYE. Peter Weiss vezetésével 1989. november 17-e után kísérletet tettek a szlovákiai kommunisták a nagy történelmi tévedésnek bizonyult bolsevizálódás visszacsinálására, a szociáldemokrata útra történő visszatérésre. Kínkeservesen ment végbe e folyamat, és sikertelensége egyrészt annak volt köszönhető, hogy a párttal rokonszenvezők (a szlovákiai hagyományokhoz híven) az egyenlőséget, sőt az egyenlősdit, többre becsülték a demokráciánál. Másrészt a párt vezetőinek egy része hajlamos volt a kisebb ellenállás irányában haladni és a mečíarizmus módszereit követni, abban reménykedve, hogy a támogatottságban így hasonló eredményeket ér el, mint a nyíltan populista és nacionalista Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom. A szocdemség felé történő haladás egyszerűen azért nem sikerült, mert a DBP vezetése nem merészelt szociáldemokrata politikát folytatni. És az eredmény: népszerűségét illetően a párt most valahol 8 százaléknál tart. A válságot Fogaš és Kanis úgy próbálná megoldani, hogy engedményeket tesz Mečiarnak. Ennek leglátványosabb megnyilvánulása az volt, hogy a parlament rendkívüli, a koalíció által meghiúsított ülését követően a DBP képviselőinek többsége elutasította az egységes ellenzéki fellépésben való részvételt. Ne csodálkozzunk, hogy a koalíció - Mečiarral az élen - megtapsolta a demokratikus baloldali honatyák „demokratikus" döntését. Előfordulhat, hogy éppen e döntés következtében betonozódik be még jobban az a politikai struktúra, amelynek köszönhetően oda jutott a szlovákiai közélet, ahova jutott. A kommunista pártból lett DBP hat esztendeje egy nagy esélyt kapott, a szociáldemokrata értékekhez való visszatérés esélyét. Főképpen a történelemből tanulni nem tudó vezetőinek köszönhetően ez az esély most szertefoszlóban van. Nem biztos, hogy a sors még egyszer oly kegyes lesz ehhez a párthoz, mint amilyen akkor, november 17-e után volt. A lélek fegyverével A belpolitikai helyzet fokozódik - idézhetném szabadon Bacsó Péter filmhősének szállóigévé vált mondását, ha lenne kedvem viccelődni. Bőrünkre megy ugyanis ez a mostani irgalmatlan manipuláció. Jól tudom, nemcsak a miénkre, s erre az elmúlt héten a Sme napilapra nehezedő nyomás a legfrissebb döbbenetes példa. Az indoklás hivatalosan gazdasági: a napilap tartozol! vagy kétmillióval a Concordia nyomdának, amely a szerződésben rögzített feltételeket felrúgva, néhány órával lapzárta előtt tagadta meg a lap nyomását. A valós ok egyértelműen politikai. A tartozás, a körbetartozás, a másodlagos fizetésképtelenség, sajnos, általánosan elterjedt jelenség Szlovákiában, s ha az említett nyomdához hasonlóan máról holnapra minden adóssal felmondanák a szerződési, alighanem működésképelelenné válna az egész gazdasági élet. Az ügy pikantériája, hogy az állam és sok állami vállalat tartozik leggyakrabban és a legtöbbel. Mégis azzal packázhat az állam, akivel akar, habár ma még nincs teljes hatalma, ez a Sme kiadása kapcsán is bebizonyosodott. Akadt egy üzletember, aki gazdasági és etikai megfontolásokból abban a nyomdában, amelyben társtulajdonos, vállalta a napilap nyomását. Meggyőződésem, hogy belátható időn belül nemcsak erkölcsi, hanem gazdasági haszna is lesz ebből a bátor lépésből. A hatalmi henger azonban tovább sistereg. Igyekszik elnémítani, ellehetetleníteni a politikai és a nemzeti másságot. A másként gondolkodás, a más értékrend, a más nyelven való megnyilvánulás minden intézményét és megtestesítőjét. Teszi mindezt a tolerancia nemzetközi évében. Bennünket létünkben érint ez a hatalmi intolerancia, amely mindenáron össze akarja roppantani a ma is információs és tagsági bázissal rendelkező kulturális szövetségünket, s legújabban a pedagógusszövetséget is. Nem mondott le az alternatív oktatás bevezetéséről sem. Állami tisztségviselők szinte naponta zaklatnak magyar óvoda- és iskolaigazgatókat, néhol prémiumelvonással igyekeznek megzabolázni, máshol meg éppenséggel béremelési ígérgetésekkel szeretnék magukhoz édesgetni őket. Miroslav Pius úr legújabban három gimnáziumi igazgatót igyekszik céljainak megnyerni, hogy így is megtörje vagy gyengítse a magyar szülők, pedagógusok szakmai érvekre és erkölcsi elvekre épülő ellenállását. Ebben a politikai jégverésben a szlovákiai magyarság kultúrájába, elődei hagyatékába kapaszkodik. Mozgósítja szellemi és anyagi erőforrásait. Ajnácskőn jórészt önerőből évszázados óhajt valóra váltva templomot építettek, Hidaskürtön, Galántán magániskolát nyitottak, Dunaszerdahelyen pedig néhány hete önkormányzati segítséggel megnyílt a Kortárs Magyar Galéria. Lélekacélozó események tanúi voltunk az elmúlt hét végén is: Léván népfőiskola nyílt, Kassán Baróti Szabó Dávid domborművét avatták, Szencen pedig Szenei Molnár Albert szobrát leplezték le. Aki szobrot állít, az közösségi értelemben is otthont teremt - mondta a szenei ünnepi esten Pomogáts Béla. S ebben a szellemi otthonban kisebbségi közösségünk nem elsősorban hadvezéreknek nyújt terel és helyet, hanem azoknak, akik a lélek fegyverével, a népek és kultúrák testvériesülésének szellemi vértjével próbáltak meg gátat vetni mindenfajta rombolásnak és rontásnak. így lelt otthonra Szenei Albert is, akinek halhatatlan zsoltárfordításai alapján születtek meg a szlovák zsoltárok. Sokasodnak az egyéni helytállás példái is. Kassán egy idős hölgy kétszáz koronát ajánlott föl szűkös nyugdíjából a végveszélyben lévő Csemadok megsegítésére, az egyik vállalkozó húszezret, az érsekkélyi önkormányzat tízezret. A kimagasló erkölcsi példákhoz tartozik Bárdos Ágnes szombat esti előadóestje. Ez a szellemi vállalkozás némi dramaturgiai módosítást követően megérdemli, hogy minél több helyre eljusson és ugyanolyan döbbenetes élményt, katarzist nyújtson, minél több hazai rászorulónak, mint amilyenben a szenei premier hallgatóságának volt része. Bajban nemcsak a barátját ismeri meg az ember, hanem önmaga erejét is. Meggyőződésem, hogy ez a felismerés nemcsak az egyénre, hanem a közösségre is vonatkozik. A szlovákiai magyarság a mai hatalom romboló szándéka miatt nagy bajba jutott. Életveszélybe került. Mi azonban élni akarunk. És túléljük ezt a nyomást, ezt a hatalmat is. Ezért kezdtük meg szellemi és anyagi önösszeszedésünket, bízva szlovák és más európai gondolkodású barátok támogatásában. Évszázados tapasztalatok is biztatnak bennünket. Mert nem kincstári optimizmus, nem is közhely, hanem történelmi tény, hogy hiábavaló volt minden hatalmi kardcsörtetés, ármánykodás és gőgös magabiztosság. Minden diktatúrát túlélt és végül legyőzött a szellemi erő. És az ebből fakadó erkölcsi tartás. Most is így lesz.