Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-13 / 237. szám, péntek

[2320 I ÚJ SZÓ KÜLFÖLD 1995. október 13. XXVI. SZENCZI MQLNAR ALBERT NAPOK Szene szülöttének szobrát avatják fel Rendhagyó módon nem Szencen, hanem ma este hat órakor a budapesti Kálvin téri református templomban a Szenczi Molnár Albert szobra felállításának javára rendezett ünnepi hangversennyel veszi kezdetét a XXVI. Szenczi Molnár Albert Napok rendezvénysorozata. Október 14-én, szombaton négy órakor kerül sor a 17. századi magyar író szobrának leleplezésére a szenei városháza előtti téren. Ezt követően a művelődési házban ünnepi műsor keretében szerepel Bárdos Ágnes versmondó, Dinnyés József daltulajdonos és a Mosonmagyaróvári Fiesch Károly Művelődési Központ énekkara. Másnap a szenei Nosztalgiában délelőtt fél tízkor irodalmi emlékülésen Pomogáts Béla és Gál Sándor tart előadást Szenczi Molnár életéről, életművének jelentőségéről a magyar nyelv fennmaradásában és fejlődésében. Jókán vasárnap délután a református templomban Dinnyés József énekel, majd felavatják a falu Szenczi Molnár Albertről elnevezett terét. Október 20-án a Komáromi Jókai Színház játssza Szencen Shakespeare Vízkereszt vagy amit akartok című zenés komédiáját. Október 22-én fél négykor a római katolikus templomban ad hangversenyt a mosonmagyaróvári Halmos László Kamarakórus. A rendezvénysorozat ideje alatt a szenei művelődési központ kiállítótermében Dolán György legújabb olajfestményei tekinthetők meg. (d-n) A VISEGRÁDI GONDOLAT HET EVSZAZADA Nemzetközi konferencia a megbékélés jegyében Novemberben lesz hatszázhatvanhat éve annak, hogy első vegyesházi királyunk, I. Károly (Róbert) Visegrádra hívta Kázmér lengyel, János cseh királyt, Henrik bajor herceget és további fejedelmeket, hogy megvitassák a térségben felmerült közös gondokat, illetve közösen próbáljanak megoldásokat találni azokra. -E hajdani uralkodói törekvés jó példával szolgálhat a feszültségektől, etnikai zavargásoktól terhes térségünk jelenkori politikusai, gazdasági és kulturális szakemberei számára is. Ennek felismerése ösztönözte a visegrádi székhellyel immár ötödik esztendeje ismét tevékenykedő Szent György Lovagrend szervezőit (e rend elődjét Szent György Lovagok Testvéri Közössége néven 1326-ban, Károly Róbert uralkodása idején alapították), hogy nagszabású nemzetközi rendezvénnyel hívják fel a figyelmet e jelentős esemény közelgő évfordulójára, s egyúttal együttgondolkodásra késztessék a Kárpát-medence jeles történészeit, gazdasági és kulturális szakembereit. E célkitűzés méltó a Szent György Lovagrend vállalt küldetéséhez, ugyanis e közösség az egyetemes evangéliumi értékek, az európai lovagi erények és a magyar történelmi hagyományok szellemében munkálkodik. A történelmi múlt sajátosságainak hiteles feltárásán kívül alapfeladatának tekinti olyan rendezvények szervezését is, amelyek elősegítik nemzettudatunk ápolását, ugyanakkor a szomszédos népek alaposabb megismerését és ezáltal egymás kölcsönös megbecsülését is szolgálják. „A visegrádi gondolat hét évszázada" címmel ma és holnap megrendezésre kerülő nemzetközi tanácskozásra tizenkét ország rangos szaktekintélyeit hívták meg a szervezők, s a rendezvény fölött védnökséget vállalt az együttműködő tizenkét ország budapesti nagykövete. Az ünnepélyes megnyitóra pénteken délelőtt tíz órakor Visegrádon kerül sor, délután három órától pedig a budapesti Műszaki és Természettudományi Szövetségek Kamarája (MTESZ) székházának (Kossuth tér 6/8 alatt) 635-ös tanácskozótermében kezdődik a konferencia, amely a szombati előadások után délután sajtókonferenciával zárul. Az együttműködés jövőbeli lehetőségeiről tárgyaló résztvevők között Szlovákiát dr. Richard Marsina professzor, a Szlovák Tudományos Akadémia Történeti Tudományok Intézetének igazgatója, továbbá dr. Blanka Brezováková professzor és dr. Ján Lukáóka professzor - az intézet két főm unkatársa - képviseli. Az említett szakemberek „Az 1335ös trencséni találkozó", „Károly Róbert harca az oligarchák ellen", „Károly Róbert alakja a korabeli és napjaink szakirodalmában" címmel tartanak előadásokat. A szervezőmunkában közreműködik még az MTESZ, a Duna Bizottság, az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége, a Magyar Páneurópai Unió, a Hans Seidel Alapítvány. Remélhetőleg a rendezvényen elhangzó gondolatok is hozzájárulnak a Kárpát-medencei konfliktusok megoldásához, az itt élő nemzetek békés, szebb jövőjének építéséhez, hiszen „rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, és nem is kevés"! (-mix-) Juraj Špitzer (1919-1995) ÜSS! ki', Vríi ÉS REMÉNY Tegnapelőtt kaptuk a szomorú hírt, hogy életének hetvenhatodik évében elhunyt Juraj Špitzer író, kritikus, történész, esszéista, a szlovák közgondolkodás egyik kiemelkedő alakja. Juraj Špitzer 1919-ben született Korponán. Gimnáziumi tanulmányait Zólyomban végezte. 1944-ben részt vett a szlovák nemzeti felkelésben, ahol a zsidó partizánegység egyik parancsnoka volt A háború után filozófia-francia szakos diplomát szerzett. Az ötvenes-hatvanas években tudományos dolgozóként (a Szlovák Tudományos Akadémián) és publicistaként a szlovákiai szellemi élet egyik vezéregyéniségévé vált. Főszerkesztője volt a reformoknak elkötelezett Kultúrny život című irodalmi-művészeti hetilapnak. A hatvannyolcas demokratikus Változásoknak egyik szellemi vezéralakja volt, Alexander Dubčekkel is közeli kapcsolatban állt. A hetvenes-nyolcvanas években ezért nem publikálhatott, s csak az 1989-es bársonyos forradalom hozta el számára is a szellemi és emberi szabadságot. Ekkor térhetett vissza ismét a közéletbe. Az etnikai, vallási és emberUürelem, a közös sors példájaként is kiemelhető, hogy Juraj Špitzernek Nechcel som byť Zid (Nem akartam zsidó lenni) című memoárja tavaly éppen a pozsonyi Kalligram Könyvkiadó kiadásában került el a szlovák olvasókhoz, s vált a fordulat utáni szlovákiai szellemi élet egyik szenzációjává. A kötet Kétség és remény címmel magyarul is napvilágot látott. Juraj Špitzer, a gondolkodó, az elkötelezett értelmiségi sorsát élte, amely sosem volt könnyű sors, különösen régiónkban, ahol hatványozottan érvényes az általa megfogalmazott evidencia: „...az entellektüel osztályrésze ősidők óta azonos: Sziszüphosz a gúnyolódás ellenére görgetni fogja a kősziklákat felfelé a lejtőn, és a szórakozott Arkhimédész kritikusan vizsgálni fogja homokba írt számításait, mert az ember nehezen él víziók nélkül. Az utópiák és víziók mint az élet elrendezésére vonatkozó megálmodott elképzelések azokból az emberi vágyakból és óhajokból keletkeztek, amelyek az emberiség történetének szebb lapjairól levezethetők." (k-y) Két kortárs magyar író cseh nyelven Mészöly Miklós és Konrád György esszéköteteit adta ki cseh nyelven a pozsonyi Kalligram Kiadó. A prágai és a budapesti Friedrich Neumann Alapítvány és a prágai Open Society Fund támogatásával megjelent könyvek a napokban kerülnek a csehországi könyvkereskedők boltjaiba. Konrád György 1989 és 1994 között írt esszéit Hon a útek (Hajtóvadászat és menekülés) címmel Milan Navrátil fordította cseh nyelvre. Feltehetőleg a könyvek cseh olvasói is felfigyelnek majd rá, hogy a Konrád-kötetben Mészöly Miklósról is olvasható egy irodalmi portré. Ugyanakkor mindkét válogatás képet ad a magyar értelmiséget napjainkban foglalkoztató belső autonómia - magyarság - európaiság kérdéskörről. Mészöly Miklós Samota motýla (A lepke magánya) című kötetének darabjait Anna Valentová ültette át csehre. Míg a Konrád-esszéket csupán a bennük szereplő nevekhez írt rövid ismertetők egészítik ki, addig Mészöly Miklós írásaihoz bizonyos történelmi fogalmak, a magyarban használatos irodalmi utalások magyarázata is megtalálható. Kétségtelen, hogy a két könyv együtt teljes képet ad a mai magyarokatfoglalkoztató európai és nemzeti kérdésekről. Az már ráadás, hogy a magyarországi közgondolkodás szélsőséges megnyilvánulásainak mibenlétére is rávilágítanak a cseh nyelvű kötetek írásai. D. I. HELYZETELEMZES ES UTMUTATAS Mától Kassán: XXV. Fábry-napok A Csemadok rendezésében e hét végén lesz Kassán az a hagyományos irodalmi és kulturális eseménysorozat, amely kezdettől fogva nemzeti kisebbségünk szellemi vagyonának, helyzetének egyfajta leltározója, mérlegelője. Máté Lászlótól, a Csemadok Országos választmánya titkárától kértünk előzetes tájékoztatást az országos rendezvényről. - Az előretekintést egy rövid visszapillantással kezdeném. Tudniillik egy kis jubileumhoz értünk. Rendezvényünk immár negyedszázados. Fábry Zoltán halála után egy évvel a Csemadok Kassa-vidéki Járási Bizottsága kezdeményezte, szervezte az elsőt, később ez kelet-szlovákiai rendezvényünkké nőtt, majd a nyolcvanas években országossá változott. Szomorú valóság 95-ben, hogy a jubileumi Fábry-napokat a kulturális minisztérium anyagilag nem támogatja. Pontosabban ezt a rendezvényünket sem... Annak ellenére, hogy igen zaklatott körülmények között és a kormány restriktív nemzetiségi politikája közepette szervezzük e rendezvényünket, mégis igyekszünk a névadóhoz méltóan olyan programot ajánlani a résztvevőknek, amely sok-sok érdekes, értékes elemet tartalmaz. - A Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok mindig egyfajta elemzője volt a társadalmi-kulturáiis helyzetnek, helyzetünknek. Az idei várhatóan mit tükröz majd? - Országos rendezvényünk az utóbbi nyolc évben mindiga Fábry-díj átadásával kezdődött. Most is ezzel nyitunk. Eddig közírók részesültek ebben a díjban. Ezúttal... De ezt hagyjuk péntekre. Azt követően Fábry Zoltánról és Fábry. Zoltán szellemében egy nemzetközi szeminárium lesz. Ennek a témája nagyon időszerű ezen a századvégen - a Kárpát-medence északi részének interkulturális kapcsolatairól lesz szó. Előadóink lesznek magyarországi, hazai, kárpátaljai és észak-erdélyi szakemberek. Többek között foglalkoznak majd a szepességi németek történetével, a rutén-ukrán kultúra helyzetével, a roma kultúra állapotával is. Külön köszönettel kell megjegyeznem, hogy ezt a szemináriumot anyagilag a Kárpátok Eurorégió Fejlesztéséért Alapítvány is támogatja. Az itteni magyarság dolgaival részletesebben szombaton délelőtt foglalkozunk majd. Van mivel, hiszen tudjuk, hogy lapjaink megszűnőben vannak, a könyvkiadásunk alig létezik, a Csemadok ellehetetlenült állapotba került... Erről lesz szó, és arról, milyen kiutak léteznek ebből a helyzetből. Bevezető előadást Bauer Edit parlamenti képviselő tart, korreferátumra pedig tíz párt, mozgalom, illetve intézmény képviselőjét kértük fel. Szombaton délután a 90-es évek szlovákiai magyar irodalmi életéről, illetve a pályakezdő fiatal irodalmárokról szólunk. - Úgy tudjuk, emléktábla-avatás is lesz.... - Szombaton 14 órakor a premontrei rendház falán elhelyezzük Baróti Szabó Dávid emléktábláját. A volt nagy hármasból Batsányinak már korábban emeltek itt ilyen emléket, Kazinczy Ferenc tavaly „tért" vissza Kassára, s most Baróti Szabó Dávidnak is lesz emléktáblája. A mű Bartusz György szobrászművész alkotása. Közadakozásból teremtettük elő a szükséges pénzmennyiséget. Ez is az összefogás lehetőségét példázza. - Stószra is ellátogatnak ebből áz alkalomból a résztvevők? - Ezúttal is ott fejeződik be a rendezvénysorozat. Az evangélikus templomban sorra kerülő vasárnapi istentiszteleten Filo püspök megemlékezik a 25 éve elhunyt Fábry Zoltánról, majd a résztvevők az író háza előtt is fejet hajtanak, koszorúznak, s elhelyezik a megemlékezés virágait Fábry Zoltán sírján. GAZDAG JÓZSEF Népvándorláskori konferencia A népvándorláskor fiatal kutatóinak immár VI. összejövetelét a szombathelyi Savaria Múzeum rendezte Velemen szeptember 18-20. között. E festői szépségű, régészeti lelőhelyekben gazdag nyugat-magyarországi településen a Stirling-villában gyűlt össze a korral foglalkozó fiatal régésznemzedék - e sorok írója mint egykori alapító tag -, hogy számot adjon első „régészpróbálkozásairól", s az előadásokat követő termékeny vitában ütköztesse véleményét az idősebb generáció tagjaiéval. Az idei konferencia témája a sokoldalúan értelmezhető „viselet" volt, s a legtöbb előadó igazodott is a megadott témakörhöz. Ízelítőül pillantsunk bele a tartalomjegyzékbe, a teljesség igénye nélkül: a miskolci Lovász Emese az M 3-as autópálya nyomvonalának leletmentésekor Szentistván határában talált három igen gazdag, aranyleleteket is tartalmazó hun kori női sírleletet mutatott be, ugyanakkor Pásztor Adrienn, a szentendrei múzeum régésze a Csákberény-orondpusztai avar kori temető gyöngyleleteinek vizsgálatát végezte el. Kiss Gábor szombathelyi régészkolléga (a konferencia szervezője) a lukácsházi avar temető 8. sírjának övés lószerszámvereteit elemezte, míg a legifjabb régésznemzedék egyik tagja, a gyulai Liska András Szentes környékének 7-9. századi településtörténetéhez fűzött újabb észrevételeket. Költő László, a kaposvári múzeum régésze legújabb honfoglalás kori leleteit mutatta be, előadása „Az első honfoglalók Somogyban" címet viselte. Az idén is igen érdekes és értékes színfoltja volt a tanácskozásnak a fiatal antropológusok (többek között Suskovics Csilla, Tóth Gábor, KustárÁgnes) bemutatkozása. Az egyes temetők népességének embertani feldolgozását végezték el, ezen belül ismertették a legjellemzőbb patológiás elváltozásokat is (például csonttörések, ízületi bántalmak, gyulladások nyomai stb.). Különösen izgalmas volt Kustár Ágnes előadása. Ő a koponyarekonstrukciókról beszélt, s bemutatta egyik legújabb munkáját, a benepusztai idős férfi (első honfoglalás kori leletünk) rekonstruált koponyáját. A jó hangulatú és színvonalú konferencia harmadik napján a társaság a környék nevezetességeivel ismerkedett. Megcsodálhattuk többek között a nevezetes jáki és a csempeszkopácsi román kori templomot, a Batthyányak körmendi kastélyát, valamint a vasvári Helytörténeti Múzeumot. TRUGLYSÁNDOR Irodalmi helynevek Éppen tíz éve annak, hogy a Móra és a Madách kiadók gondozásában megjelent Erős Zoltán Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig című könyve. A kötetnek jelentős visszhangja volt, s a méltatások mellett több jogos bírálatot is kapott. Az ilyen jellegű kiadványok állandó problémája, hogy az olvasó először a saját, illetve a környezetébe tartozó településeknek az adatait keresi benne. Mivel etekintetben általában jobban tájékozódott, minta forrásul lexikonokat, jobbik esetben helytörténeti kiadványokat használó szerző, szinte mindig talál olyan adatot, melynek szerinte ott lenne a helye. Az akkori bírálatok többsége is éppen ilyen hiányosságokat rótt fel. Vitára adott okot a közölt adatok fontosságának kérdése. Bár a most megjelent második kiadás terjedelmét tekintve több mint kétszerese az elsőnek, biztos, hogy még mindig hiányoznak belőle adatok. Hogy csak szülővárosomnál, Losoncnál maradjak: a felsorolt nevek közül hiányzik például Sükey Károly, Komlós Aladár, a „Mi lapunkat" szerkesztő Scherer Lajos stb. De legalábbis számomra ugyanilyen érdekességgel bír például Vörösmarty Mihály 1840-es márciusi losonci látogatása, amikor Gaál József és gróf Ráday László, valamint a vendéglátó Kubinyi család társaságában a „Peleskei nótárius" c. színdarabját tekintették meg. Előnyére változott a kötet szerkesztési módja. A települések, a fontosabb földrajzi adatokkal együtt - országtól függetlenül ábécésorrendben követik egymást. Ezen belül az írók, költők kiemelt betűvel szedett neveivel kezdődnek az ismertetések. Bekerültek a kötetbe az élő, kortárs írók adatai is. Az illlusztrációs képek a margóra kerültek, ami szintén növelte az áttekinthetőséget. Az első kiadás mutatóiból csak a névmutató maradt meg. Érzésem szerint nem ártott volna a többi helynévmutatót is meghagyni, csakúgy, mint a forrásművek listáját. Mindezzel együtt, egy hasznos, az első kiadásnál lényegesen jobb és tartalmasabb kötet került az olvasókhoz. Figyelmet érdemel a szerző utószó helyett megfogalmazott kérése, hogy az olvasók észrevételeiket, kiegészítéseiket küldjék el a megadott címre, hogy az „újabb kiadás pontosabb, hibátlanabb és főleg teljesebb legyen". (Kis-Lant Kiadó, Budapest, 1995) PUNTIGÁN JÓZSEF