Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)
1995-10-12 / 236. szám, csütörtök
1995. október 12. RIP OR T ÚJ SZÓ 9 I Božena, az aknaszedő MICHEL CARAYON TITKAI Két SU-25-ös vadászgép húz I óriási robajjal a harctér felett, -gtön ezután két Mi-17-es zállító helikopter érkezik a kis irdei tisztásra, és vagy kéttucat iyalogos ugrik ki belőlük. Azért 'an szükség rájuk, mert tárgyaásokkal nem sikerült'megelőzni i fegyveres összecsapást az :NSZ békefenntartói kényteleíek voltak visszavonulni, és a zászlóaljparancsnok légi segélyt <ér. A desszantcsapat bevetése <özben a másik oldalról Mi-243S harci helikopterek rakétákkal övik az ellenséges csapatok nehézfegyvereit. A nehézfegyvereket nem látom, csak hallom, a kézifegyvereiket pufogtató gyalogosok is csak hangyányi pontoknak látszanak. Nyugodtan szemlélhetjük az eseményeket, ránk nem lőnek, merthogy a leírtak nem Boszniában zajlanak, hanem a Zólyom melletti Lešť gyakorlótéren, a Rozhodnosť '95 nemzetközi tábori kiképzési hadgyakorlaton, amelyen osztrák, cseh, lengyel, magyar, román, szlovák és ukrán egységek vettek részt. Az őrtornyokon, a homokzsákokból épített lőállásokon hatalmas UN betűk jelzik, hogy ez a „jók", vagyis az ENSZ-alakulatok térfele. Egy sátortábor mellett elhaladva alezredesi rangú „idegenvezetőnk" büszkén mutatja a tábor fölé magasodó könnyű fémszerkezetű őrtornyot. A tetejében lévő őrbódé oldalai golyóálló üvegből készültek, van benne vezetékes víz, villany, sőt fűtés is, egyszóval „az őrségben lévő katona itt jobban érzi magát, mint otthon a kemencepadkán". Az őrtornyot Trencsénben gyártják, és potom 6,5 ezer dollárért kínálják eladásra. Láthatunk kis, húszdekás aknát, amelynek minden alkatrésze műanyag, így aknakeresővel felfedezhetetlen. Megismerhetjük a „humánus" aknát is, amely az embert nem öli meg, „csupán" nyomorékká teszi. Bemutatnak olyan tányéraknát, amilyen a Jugoszláviában járt szlovák ENSZ-alakulat egyik terepjárója alatt robbant - az incidenst szerencsére mindhárom katona túlélte. A katonák átfésülik az aknamezőt, de az aknátlanítás gyorsabb módját is bemutatják, amikor a tank elé szerelt szerkezet szántja ki vagy robbantja fel az aknákat. A hatalmas tankok mellett egy fürge, alig kétméteres kis jószág is pusztította az aknákat - persze ezúttal nem valódiakat, csak rózsaszín füstött okádókat. A kis masinában az a legfurcsább, hogy vezetője sincs, ő ugyanis Božena, a távirányítású aknaszedő. A szófogadó jószág vakon követi az álcázott teherautón elhelyezett irányítófülkéből érkező parancsoGyógyító pszi-sebész Hoppá, itt van valami! Az orvosok bármennyire is tiltakoznak a természetgyógyászok és a különböző gyógymódokat alkalmazó laikus gyógyítók tevékenysége ellen, úgy tűnik, a betegek más véleményen vannak. Növekszik ugyanis azok száma, akiket a súlyos, olykor halálos betegségből az alternatív kezelési eljárások, a többnyire orvosi végzettséggel nem rendelkezők mentettek meg. Vannak, akiknek állapota csak átmenetileg javult, de nincsenek kevesen, akiké tartósan. A miértre nincs észérvekkel alátámasztható magyarázat... Michel Carayon francia természetgyógyász, pszi-sebész először májusban, majd néhány nappal ezelőtt ismét járt Szlovákiában, és kezelte a hozzá segítségért forduló betegeket. Egy pillanatra sem ütközött meg azon, hogy fotós kollégámmal látni, hallani akartuk különleges kezelési módszereit, tanácsait. F. /.-vei a beavatkozás előtt, beszélgettünk, s engedélyével végignézhettük a kezelést. A negyvenéves, 1979 óta rokkant férfi diagnózisa: sclerosis multiplex. A gyógyíthatatlan kór első tünetei 17 évvel ezelőtt fáradékonysággal és egyensúlyzavarokkal jelentkeztek. Az orvosok igyekeztek, de nem tudtak s a mai napig sem tudnak segíteni rajta. Egyre nehezebben jár, lassul gondolkodása, beszéde. Amikor azt tapasztalta, hogy a hagyományos orvosi eljárások eredménytelenek, természetgyógyászokhoz fordult. Bár sejtette, hogy meggyógyítani ők sem tudják, mégis azt remélte, valahogy megállítják betegsége súlyosbodását. Nem járt szerencsével. Amikor tudomást szerzett Michel Carayanről, reménykedni kezdett. Vállalta a magas kezelési költségeket, és hajlandó maradéktalanul teljesíteni a pszi-sebész ajánlásait. Bőrrepesztés és vér nélkül Hiába vártuk, hogy a Fülöp-szigeteken beavatott gyógyász látványosan „belenyúl" a beteg hasüregébe, s esetleg eltávolít valamit, semmi ilyesmi nem történt. Carayon úr az ágyon fekvő F. I. fölé hajolva körkörös mozdulatokkal benyomta ujjait hasfalának jobb oldalába, azután a közepébe, majd ugyanezt elvégezte a bal oldalon, miközben asszisztensnője elmagyarázta, hogy a beavatkozás a máj, a hasnyálmirigy és a lép működését serkenti. A néhány perces kezelést követően az átmeneti szédüléssel küszködő F. I. megtudta, milyen életmódváltozásra van szüksége ahhoz, hogy szervezetében az öngyógyító folyamat beinduljon. Zsurló és ülőfürdő - Változtatni kell táplálkozási szokásain, mától fogva minden tilos, ami állati eredetű. Tehát nemcsak a hús, hanem a tej, a tojás, a sajt is. Ugyanez vonatkozik a fehér lisztből készített termékekre. A makrobiotikus étkezést meg lehet szokni, a megengedett nyersanyagokból kitűnő ételek készíthetők. A cukrot pótolja a méz, a zsírt a repce-, illetve a kukoricaolaj. A kezelés tartozéka a vízterápia. Igyon sok zsurlóteát, hetente kétszer inhaláljon, ugyancsak heti két alkalommal két órátzsurlós pakolásban kell töltenie. Bármennyire furcsa, sőt eleinte kellemetlen is, hetente kétszer hideg vizes ülőfürdőt kell vennie - sorolta a tennivalókat a pszi-sebész olyan tempóban, hogy a beteg jegyzetelni tudjon. - A szédülésen kívül nem éreztem semmit - mondta kissé zavartan F. I., miután kifizette a kezelési költségeket. - Nem tudom, mit gondoljak erről az egészről, ennek ellenére az utasításokat teljesíteni fogom. Akaratban nincs hiány. Néhány évvel ezelőtt egyik napról a másikra abbahagytam a cigarettázást, s naponta, bármennnyire furcsa, tornászom, kerékpározom. Nem hagyom el magam. Azt persze tudom, hogy teljesen nem épülhetek fel, boldogan megelégednék azzal, ha állapotom nem romlana tovább. NoKörkörös mozdulatokkal serkenti a máj, a hasnyálmirigy, a lép működését (Prikler László felvétele) vemberben ismét találkozom Carayon úrral, de addig rendszeresen járok majd a kezelőorvosomhoz is. Per sze sem neki, sem másnak nem árulom el, hogy mire adtam a fejem. Az orvos talán megsértődne, az emberek, ha állapotom mégsem javulna, esetleg megszólnának a feleslegesen kiadott pénz miatt. Hinni akar a gyógyulásban A hölgy férje kíséretében ment be a rendelőbe, s úgy tűnt, hosszabb időt töltött ott, mint az előtte levők. A beavatkozás végeztével, pihenés közben zavartuk. - Ápolónő vagyok, az orvosok nem titkolhatták előttem a diagnózisomat: krónikus leukémiám van. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Bécsben dolgozom, s ott kezelnek már két esztendeje. Orvosaim a kíméiőbb beavatkozások mellett döntöttek, a gyógyszeres kezelés után enyhébb sugárterápiát alkalmaztak. Havonta ellenőrzik az állapotomat, ha a véreredményeim rosszak, s a lépem túlságosan megduzzad, akkor kéthetente. Mihelyt megtudtam miről van szó, illetve a kezdeti kétségbeesés után változtattam étkezési szokásaimon, szinte önkéntelenül elkezdtem tanulmányozni az alternatív gyógykezeléseket tárgyaló irodaiamat. Jártam több természetgyógyásznál, megcsináltam a Breuss-kúrát, s a családommal együtt eldöntöttük, ezt a lehetőséget sem szabad elszalasztani. Kerül amibe kerül. Nem okoz gondot Carayon úr ajánlásainak megtartása, betegségem kezdete óta makrobiotikus étrenden élek. Hiszek abban, hogy a furcsának tűnő vízterápia, a zsurló, a borogatások és pakolások, az ülőfürdő és persze az étrend segít rajtam. Ragaszkodom az élethez, erős az akaratom. A rendelőben egymást váltják a betegek. Van, aki családja kíséretében érkezik, van, aki egyedül. Látszik rajtuk, nyomasztja őket a tudat, hogy a halál közelében élnek. Valamennyien nevük elhallgatását kérik. Az a munkanélküli rákos roma férfi is, aki túl van négy műtéten, több kemoterápián és sugárkezelésen, s akit a pszi-sebész ingyen kezel. Nem tagadták, tartanak a hagyományos orvosok elutasító magatartástól. Pedig csak annyi a „bűnük", hogy nem nyugodtak bele az orvostudomány ismert módszereinek eredménytelenségébe, nem hajlandók elfogadni, hogy rövidesen meg kell halniuk. Sokan, nagyon sokan azt mondták, ez az utolsó lehetőségük. PÉTERFI SZONYA Vigyázat, aknamező! Božena munka közben (A szerző felvételei) kat. Boženát júniusban állították a szlovák hadsereg állományába, és Zuzanához, a csúcsminőségű önjáró löveghez hasonlóan „ő" is nagy érdeklődésre számíthat a haditechnikai piacon. Noha az ENSZ-csapatok és a diverzánsok összecsapásából szabad szemmel nem sokat látunk, az illetékesek pozitívan értékelik a hadgyakorlatot, mert ahogyan azt a házigazda, Jozef Tuchyňa tábornok, vezérkari főnök elmondta, a fő cél az egyes országok közötti együttműködés és kapcsolatteremtés, és erre a hétnapos rendezvény kitűnő lehetőséget teremtett. GAÁL LÁSZLÓ Ilyen tányérok robbannak a boszniai tankok alatt HÁROM NAP ALATT LEZÁRULT HÉT FALU KÁLVÁRIÁJA Gázcsata a Csilizközben Az utóbbi években minden, magára valamit adó polgármester igyekszik elérni, hogy községében elvégezzék a gázművesítést. Az ilyen beruházásokért folyó versenyben hátrányos helyzetből indulnak a fővezetékektől távol elhelyezkedő községek, mivel a gázművek ezeket általában csak a hosszú távú fejlesztési tervekkel vigasztalja. Hasonlóval szembesültek a csilizközi falvak is, de ekkor Balóny, Csilizradvány, Kulcsod, Medve, Nyárad, Patas és Szap polgármestere elhatározta, hogy összefogva igyekeznek leküzdeni hátrányukat. Az összefogásra szükség is volt, hiszen a tervek elkészülte után kiderült, a padányi határban leágazó hét kilométeres nagynyomású, illetve az egyes falvakat összekötő több mint 42 kilométernyi középnyomású vezetékek megépítéséhez összesen 64 millió koronára lesz szükség. A hét falunak ugyan összesen nem volt ennyi pénze, de ennek ellenére mégis belevágtak a munkába. A csilizközi gázművesítés sokáig sikersztorinak látszott, csak éppen a végén jelentkeztek bonyodalmak. A Gas-mount, a Reving, a Sakona és a Szeghy cég szakemberei lefektették a vezetékeket, így akkor úgy tűnt, hogy a fűtési szezonra már minden gond megoldódik. Ekkor azonban két hónapos helyben topogás hűtötte le a kezdeti optimizmust, mivel a gázművek többszöri nekifutásra sem vette át az üzemeltetést. A helyzet odáig fajult, hogy szeptemberben a szervezőmunkát vezető Fűzik Tibor medvei polgármester már felvetette, hogy talán az állami cégnek nem is igazán érdeke a helyzet rendezése. A másik oldalon viszont a gázművek illetékesei arra hivatkoztak, hogy addig nem veszik át a hálózatot, amíg a kivitelezők nem távolítják el az összes hiányosságot. Ráadásul a csilizközi vezetékek egy új, modern technológiával készültek, amely során az acélcsöveket műanyaggal helyettesítették. Ez viszont azzal járt, hogy az egész vezetéket homokágyba kellett lefektetni, ami komoly minőségi munkát kívánt meg a közreműködő vállalatoktól. így aztán nem is csodálkozhatunk azon, hogy szeptember 27én a medvei művelődési házban az érintettek meglehetősen feszült hangulatban gyűltek össze a soron következő kollaudációs napra. A polgármesterek ígéretében bízva ugyanis sokan kicserélték hagyományos kazánjukat. Végül az átadás szeptember végén szerencsésen megtörtént, de ekkor már kevesen bíztak abban, hogy a csilizközi gázművesítés botrányok nélkül fejeződik be. Ezután viszont valami olyasmi történt, amire valószínűleg még nem volt példa nálunk. Múlt kedden a körzetben megjelentek a gázművek dunaszerdahelyi üzemének munkatársai, és helyenként még viharlámpák fényénél is dolgozva három nap alatt több mint hétszáz gázórát szereltek fel. Amikor pénteken kora délután a szapi művelődési ház nagytermében megtaláltuk a szemmel láthatóan kimerült társaságot, kiderült, hogy még ennél is nagyobb munkát tudhat maga mögött. Két hete ugyanis - 13 év után először - az első nagyobb terhelés során csődöt mondtak a Dunaszerdahelyen felszerelt új berendezések. Látták, hogy amennyiben nem cselekednek villámgyorsan, súlyos tragédia következhet be. Fél óra múlva újra megindult a városi gázszolgáltatás, de ők még nem mehettek aludni. Az üzemzavar következtében ugyanis a 6700 városbeli regulátor közül közel négyezer felmondta a szolgálatot, így az éjszaka folyamán még ezeket is újra kellett indítaniuk. Mégpedig gyorsan és bármilyen áron, ezért például azokban a tömbházakban, ahol a lakók elzárták a regulációs berendezéseket, egyszerűen felfeszítették az ajtókat. Mikor ezzel végeztek, a tervek szerint Süllyben, Felbáron és Bakán felszerelték a régen várt gázórákat, majd pedig megkezdődött a csilizközi „csata". Mert Merva Lóránt, a gázművek dunaszerdahelyi üzemének vezetője szerint sok minden vezetett odáig, hogy a kollektíva „felszívta magát", és olyan teljesítményt produkált, amelyet szakmai körökben sokáig emlegetni fognak. Pénteken délután kettőkor Szapon fáradtan, de elégedetten állapították meg, hogy jócskán rávertek a bekötéseket végző magánvállalatokra, így most ezeknek a munkájától függ, hogy mikor érkezik meg a gáz a csilizközi falvakba. Ezenkívül igyekeztek megcáfolni azokat a híreszteléseket is, hogy a gázórák bekötéséért valamiféle fejpénzt szednének. Mindez persze nem volt ennyire egyszerű. A siker érdekében a komáromi igazgatóságon Serédi Tamás és Zauko Tibor, valamint Ehrenberger Dezső és Petes Mária járult hozzá a sikerhez. A dunaszerdahelyi járásban ezzel egy időre véget is értek a nagy akciók. Az elkövetkező időszakban bekötnek még néhány tucat gázórát, de komoly, összehangolt akcióra legközelebb két év múlva, a Felső-Csallóközben lesz szükség. TUBA LAJOS
