Új Szó, 1995. szeptember (48. évfolyam, 203-226. szám)

1995-09-13 / 212. szám, szerda

ÚJ SZ Ó 5 I Legalább 2 milliárd... Vladimír Mečiar múlt heti kijelentése szerint ifj. Michal Kováčnak annyi dollárja van az osztrák bankban levő számláján, hogy szlovákiai viszonylatban elegendő lenne az orvosok bérének emelésére. Szlovákiában 14 430 or­vos és 45 979 középfokú végzettségű egészségügyi al­kalmazott dolgozik. Ha az államfő fiának 100 ezer dollár volna a számláján - vagyis kb. 3 millió korona (a TA SR is­meretlen forrásból több százezerről szerzett tudomást) -, és fizetésemelések céljából átadná ezt az összeget az egészségügynek, minden orvos 207,90 korona egyszeri fizetéskiegészítést kaphatna. A nővéreknek már semmi sem jutna. Ha Mečiar fizetésemelésre gondolt, akkor a köztársasági elnök fiának magánszámlájáról évente egy-két milliárd koronát kellene átutalnia erre a célra... Sme Mikor lesz konvertibilis? A szlovák korona konvertibilitása vagy pontosabban a fizetési mérleg folyószámlája keretében való liberalizálá­sa - összhangban a Nemzetközi Valutaalapról szóló Egyezmény VIII. cikkelyével - a devizatörvény módosítá­sától függ. A kormány a múlt héten hagyta jóvá ezt a módosítási tervezetet. A parlament költségvetési bizottsága úgy dön­tött, hogy a 9. ülés napirendjébe már nem iktatható be e tervezet megvitatása. Eszerint csak novemberben tűzik napirendre, tehát a szlovák korona konvertibilitása csak decembertől lenne érvényes. Mečiar kormányfő a DSZM múlt heti nagygyűlésén kijelentette, hogy október else­jétől konvertibilis lesz a szlovák korona. A hétfői Rá­diožurnálban már óvatosabban fogalmazott: „a konverti­bilitás október 1-től megszülethetne azzal, hogy megkér­jük a parlamentet, a kormány által jóváhagyott törvény­tervezetet iktassa be mostani ülésének programjába". Tételezzük fel, hogy a parlamentet végül is „meg lehet kérni". Csakhogy a törvény október elsejei hatályba lépé­séhez arra is szükség van, hogy megváltozzon a kormány és a parlament elnöki irodával való együttműködésének stílusa, és a törvényt a parlament általi Jóváhagyást kö­vetően két héten belül az elnök elé terjesszék aláírásra. Ez pedig, az eddigi gyakorlat alapján, mindennél áthidal­hatatlanabb problémának tűnik. ALICA EURIANOVÁ, Národná obroda Hivatalnokok tévedése? A parlamentnek e napokban kellene megvitatnia azt a törvénytervezetet, amely módosítana a foglalkoztatással kapcsolatos némely törvényt. Az a tervezet azonban, amelyet a képviselők megkaptak, eltér az érdekegyeztető tanácsban megvitatottól. A tervezet értelmében a Foglal­koztatási Alap vezetőségének a pénzügyminisztériummal csak meg kellene vitatnia az alap költségvetési terveze­tét, majd a kormány kapná meg jóváhagyás céljából, míg a költségvetést eddig ez a szerv hagyta jóvá, a kormányt pedig csak tájékoztatta róla. Jozef Kollár, a Foglalkoztatá­si Alap alelnöke szerint „ez az első pillantásra ártatlan módosítás komoly beavatkozást jelent a szociális partne­ri viszonyokba, és ellenkezik a Foglalkoztatási Alap köz­jogiságával". A Foglalkoztatási Alap eszközeiről a kor­mány döntene az Alap képviselői nélkül. „Júniusban Oľga Keltošová munkaügyi miniszter asszony a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetben még azzal dicsekedett, hogy Szlovákiában, más posztkommunista országokkal ellen­tétben, a Foglalkoztatási Alap gazdálkodását elválasztot­ták az állami költségvetéstől" - hangsúlyozta Jozef Kol­lár. Az alelnök szerint ez a lépés erőteljesen korlátozná a szociális partnerek bekapcsolódását a munkaerő-piaci problémák megoldásába. A Szakszervezeti Szövetségek Konföderációjában az Alap követelni fogja, hogy a parla­ment most folyó ülésének napirendjéről vegyék le ezt a tervezetet, és megvitatás céljából terjesszék az érdek­egyeztető tanács elé. Kollár szerint ha a szóban forgó ter­vezetet nem veszik le a parlament napirendjéről, a szak­szervezetisek az ilyen formában való elfogadásával kap­csolatban újabb lépések megtételét veszik fontolóra. MICHAL ŠOFRAN, Práca Rövidítve 1995. szeptember 13. VELEMÉNY - TALLÓZÓ L ÖT ÉVTIZED HARCAI UTÁN - MŰKÖDŐ TERÜLETI AUTONÓMIA Boldog Dél-Tirol Száguld a Karosa az autópályán, prüszköl az al­pesi kaptatókon, és történelemkönyvekből, új­sághírekből ismert tájak elevenednek meg 37 szlovákiai magyar - köztük 30 keresztényde­mokrata értékrendű polgármester - előtt. Ez itt az Inn, odafönn meg Kufstein vára, ahol Ba­tsányi és Kazinczy raboskodott, Szentjóbl Sza­Ez már a Brenner-hágó, amely az 1919-es Saint Germain-i béke­szerződés óta kettéválasztja Tirolt, hiszen itt húzták meg az olasz-oszt­rák.határt. Az ott a völgyben már Bol­zano, vagyis Bozen, ahova Mussolini 1922-ben - nem sokkal hírhedt ró­mai bevonulása után - azonnal be­tette a lábát, elűzte a helyi német polgármestert és a német tisztségvi­selőket, elsorvasztotta a német isko­lákat, nagyszabású iparosítást hirde­tett meg, olaszok ezreit telepítette ebbe a városba. Erről a vidékről alku­dozott 1939-ben Hitlerrel, amikor a lakosság túlnyomó része az Ausztri­át is bekebelező harmadik biroda­lomhoz kívánt csatlakozni. A szá­munkra is ismerős megpróbáltatá­sok és meghurcoltatások után re­ményt a dél-tiroliaknak az 1946-os párizsi egyezmény adott, deklarálva a helyi német közösség emberi és bi­zonyos kollektív jogait. 1948-ban tar­tották itt az első szabad választáso­kat, ahol a három évvel korábban alakult és az itteni németeket gyűjtőpártba tömörítő Dél-Tiroli Nép­párt abszolút többséget szerzett, és ezt a pozícióját a mai napig tartja. A deklarált jogokból éveken át sok minden papíron maradt, valóra vál­tásukért ekkor nemcsak diplomáciai síkon, hanem fegyverrel is harcoltak. Máig emlékszem arra, hogy a Sza­bad Európa adásaiban a hatvanas években sokáig vezető helyen szere­peltek az olaszok szerint terroristák, a helyi németek meghatározásában patriótákként szereplők tettei, ami­kor villanyvezetékeket, vasutakat rö­pítettek a levegőbe. Ausztria ez idő tájt kérte az ENSZ segítségét, végül 1972-ben Leone olasz köztársasági elnök rendelettel adott jogi keretet Dél-Tirol és Trentino tartományok különleges státusának. Újabb húsz esztendő után, 1992-ben született meg minden politikai, jogi feltétel a területi autonómia, vagyis Bozen Au­tonóm Tartományé redményes és jó­részt zavartalan működéséhez. Esteledik, mire emlékeinkben és a valóságban is úticélunkhoz érünk. - Sepp Mayr vagyok, a tartományi parlament képviselője. Német va­gyok, de Olaszországban élek. Nem én választottam meg a hazámat, a történelem rendelte így, s nekünk itt kell boldogulnunk. Luis Durnwaider tartományi kor­mányzó tovább fűzi ezt a gondolatot: - Mi realisták vagyunk, tehát nem a határok megváltoztatásáért harco­lunk, habár világos jövőképünk van, éspedig a régiók Európája, amely természetesen gazdasági, földrajzi egységek révén működik, és sok vo­natkozásban fölöslegessé teszi az államhatárokat. Ez nyilván nem megy máról holnapra, de célunkról nem feledkezünk meg, és nem mon­dunk le róla. Az autonómia, emberi és közösségi jogaink révén német­ként akarunk megmaradni, gyara­podni szülőföldünkön, amely Olasz­ország is, de egyre inkább Európa is. Ludwig \N. Regele, Bozen város német alpolgármestere a tartomány nemzetiségi összetételével ismertet meg bennünket. - A legutóbbi, vagyis az 1991-es népszámlálás alapján Dél-Tirolban 287 503 német ajkú polgár él, ez az bó László pedig meghalt. Felvillan bennünk, hogy egykor az Osztrák-Magyar Monarchiá­ban egy államban éltünk, innen indultak haza negyvennyolcban Kossuth hívó szavára az igazi hazától távol katonáskodó magyar honvédek, sokat közülük ide hoztak vissza Világos után rabláncra verve. miánk, hiszen a honvédelmi és bizo­nyos belügyi jogköröket kivéve tulaj­donképpen mindenről a tartományi parlament és a kormány, egyre több esetben pedig a helyi önkormányzat dönt - tájékoztat Sabina Kasslatter Mur, a parlament fiatal, csinos elnök asszonya. - Törvényeinket, határo­zatainkat kötelesek vagyunk meg­küldeni a római parlamentnek, amely ezeket vagy elfogadja, vagy ki­fogásaikat, fenntartásaikat feltün­tetve visszaküldik nekünk újratár­gyalásra. Mi ezeket az észrevétele­ket vagy elfogadjuk, és módosítunk a törvényen, vagy eredeti formában A parlament elnök asszonya A rádiótörvényben több pénzt kértek az állami adóknak, és kevesebbet a magánállomásoknak, ezt visszauta­sítottuk, s végül az olasz parlament jóváhagyta tervezetünket, nem for­dultak alkotmánybírósághoz. A területi autonómia pilléreiről kér­Szlovákiai magyar polgármesterek a tartományi parlament karzatán összlakosság 67,99 százaléka. Az olaszok száma 116 914, ami 27,65 százalék. A legkisebb dél-tiroli ki­sebbség, a ladinok lélekszáma 18 434, ez pedig az összlétszám 4,36 százaléka. A tartományi köz­pontban, vagyis Bozenben fordított a helyzet. A 97 ezres város három­negyede olasz, ami az egész Dél-Ti­rolban élő olaszok hetven százalé­ka. A helyi lakosságnak csupán egy­negyede német, mégis ez a legna­gyobb lélekszámú német közösség Dél-Tirolban. A városban idén tartottak először közvetlen polgármester-választást, és öt esztendőre olasz nemzetiségű került ebbe a tisztségbe. - Kilencvenkettő óta széles körű és működőképes a területi autonó­újra visszaküldjük az olasz törvény­hozásba, ahol aztán vagy tudomásul veszik döntésünket, és elfogadják azt, vagy az olasz alkotmánybíróság­hoz fordulnak, amely meghozza a végső döntést. - Előfordult-e olyan eset, hogy Ró­ma visszaadta a törvényjavaslatot? - Hogyne, tavaly például kétszer ­feleli Alessandra Zendron, a parla­ment olasz alelnöke, aki a mostani választási időszak első felében tölti be ezt a tisztséget, két és fél esz­tendő után ő lesz az elnök, német kolléganője pedig az alelnök. - Tavaly a vadásztörvény-javasla­tunkat és a rádiótörvényt adták vissza. Az elsőnél találtak eltérése­ket a közöspiaci előírások és a mi ja­vaslataink között, ezeket elfogadtuk. (Prikler László felvételei) dem a parlament elnök asszo­nyát. - Fontos alapot jelent a széles jog­kör, de ugyanilyen fontos a pénz. Az önkormányzatok adóbevételük és más bevételi forrásuk 28 százalékát tartják meg, 72 százalékot a tartomá­nyi kormány költségvetésébe fizet­nek be. A tartományi szervek a tiszta bevétel 90 százalékával rendelkez­nek, vagyis innen csak minimális pénzt szív el a központi államkassza. Én ebben látom életképességünk egyik hajtómotorját. Az első napon történelmi ismerete­inkkel és a területi autonómia elveivel szembesültünk. A további négy nap a puding próbája volt, vagyis a gyakorlat faggatása. (Folytatás holnap) SZILVÁSSY JÓZSEF A mi kutyánk kölyke és a CEFTA-karaván Hétfőn reggel, pár órával a CEFTA-or­szágok miniszterelnökeinek brünni ta­lálkozója előtt egy ideig kétséges volt az is, hogy Vladimír Mečiar egyáltalán részt vesz-e a csúcstalálkozón. A kiszi­várgott hírek szerint Jan Rumi Szlová­kiát elmarasztaló kijelentései miatt sértődött meg. A szlovák kormányfő végül is elment Brünnbe, tisztázta a félreértést Václav Klausszal, aki a saj­tó képviselői előtt jelentette ki: a bel­ügyminiszter véleménye nem a cseh kormány álláspontját tükrözi. E kis intermezzo tovább fokozta azt a feszült várakozást, amely a csúcsta­lálkozóval kapcsolatos elvárásokból eredt, hiszen a Közép-európai Szabad­kereskedelmi Egyezményt aláíró orszá­gok miniszterelnökeire és a társulás tagsága iránt érdeklődő országok meg­hívott vezetőire a tavalyi poznani ülés óta olyan problémák vártak, amelyek megoldásán eddig folyamatosan, bár csak részeredményeket felmutatva dolgoztak az egyes országok szakem­bercsoportjai. A legfelsőbb szintű ta­nácskozásnak lett volna lehetősége, hogy feltegye a pontokat az i-kre azok­ban a kérdésekben, amelyekben a szakembereknek még nem sikerült megállapodniuk, de az érdekek külön­bözősége miatt már előre nyilvánvaló volt, hogy ez Brünnben még nem való­sulhat meg. Sikerült viszont megállapodásra jut­ni a társulás kibővítésének kérdésé­ben, a tagság jövőbeni elnyerését azonban már feltételekhez kötik. A CEFTA alapvető célkitűzése, hogy sza­badkereskedelmi térség létrehozásá­val liberalizálja a kereskedelmi és gaz­dasági kapcsolatokat, ami elsősorban a vámok fokozatos felszámolásában nyilvánul majd meg, mind a tagorszá­gok, mind pedig a társulni kívánó or­szágok részéről egyértelmű támoga­tást és egyetértést élvez. A megvalósí­tás formáját illetően azonban már el­térnek a vélemények. Míg Csehország a szabadkereskedelmi övezet kétolda­lú szerződéses kapcsolatokon alapuló kialakítását helyezi előtérbe, a szlovák fél inkább hajlana egy egykori KGST-t idéző közös szervezet Kialakítására, amely közös központból irányítaná és szervezné a társulás tevékenységének működését. Elsősorban a cseh ellenál­lás miatt nem fogadták el Vladimír Mečiar javaslatát, melyben Pozsonyt ajánlotta egy ilyen közös intézmény székhelyéül. Nyilvánvaló, hogy a tagországok ér­dekei az egyes vámtételek lebontásá­ban még szintén hosszú ideig fenntart­ják majd azoknak az ún. érzékeny ter­mékeknek a jegyzékét, amelyek az egyes országokban stratégiai je­lentőségűnek számítanak, és vám­mentességük egyelőre nem esedékes. Már a tagországok mezőgazdasági mi­nisztereinek legutóbbi pozsonyi talál kozója is jelezte, hogy e téren a Poz­nanban deklarált célok közül a vámok eltörlésével még elbíbelődnek egy ki­csit a szakemberek. A megegyezés úgy szól, hogy egyes mezőgazdasági és ipari termékek vám­jait 1997-ig lebontják, az elképzelések szerint azonban érvényben marad to­vábbra is az a szempont, amely leg­alább 2001-ig védelmet biztosít az egyes országok stratégiai termékei­nek vámvédelméhez. Nyilvánvaló, hogy a tagországok ér­dekeik védelmében a szükséges és le­hetséges kompromisszumok határai között egyensúlyoznak. Horn Gyula pél­dául jelenleg még elfogadhatatlannak tartotta azt a cseh javaslatot, amely a tőke szabad mozgási feltételeinek kia­lakítása mellett a munkaerő áramlásá­nak is szabad utat biztosítana. A mun­kanélküliség fokozódó terheivel küsz­ködő országnak ugyanis egy ilyen nyi­tással rátennék a kést a nyakára. Nos, a felsorolt érdekellentétek el­lenére a Közép-európai Szabadkeres­kedelmi Egyezmény tagországainak gazdasági vezetői, immár Szlovéniával kibővülve, több mint hatvanmilliós fo­gyasztói piacban kezdhetnek el gon­dolkodni, amely így az átalakítás ne­hézségeivel küszködő országok szá­mára mindenképpen kedvezőbb pers­pektíva a szűk hazai piacoknál. Két­ségtelen, hogy a Balti-tengertől az Adri­áig húzódó térségben szabaddá tett kereskedelem megoldásokat kínál azokra a problémákra, amelyeket a kis közép-európai államok egyedül nem képesek megoldani. Nevezetesen, hogy végre piaci alapokon elindítja a gazdasági szerkezetváltást és a sze­lekciót, amelyben a jól működő cégek számára jóval nagyobb piaci lehetősé­gek állnak majd rendelkezésre straté­giájuk megvalósításakor, a gyengék pedig a megnövekedett konkurencia­harcban hamarabb kidőlnek majd a sorból. S noha minden egyszerűsítés sántít egy kicsit, a CEFTA felvillantotta azokat a lehetőségeket, amelyek a gazdasági együttműködésben rejlenek. Hiba len­ne azonban azt hinni, hogy ezek az el­képzelések majd díszlépésben valósul­nak meg. Többek között azért sem vár­ható gyors előrelépés, mert a nemzeti alapokon szervezett országokban még sokáig érvényben lesz a „mi kutyánk kölyke" alapelv, amely a felvázolt sza­badkereskedelmi térség működési fel­tételeinek kialakításába „beleugat". A karaván azonban haladni fog. I. SZILVÁSSY LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom