Új Szó, 1995. szeptember (48. évfolyam, 203-226. szám)
1995-09-07 / 207. szám, csütörtök
1995. szeptember 7. KULTÚRA ÚJ sz óin V. NEMZETKÖZI LEVELTARI KUTATOTABOR Egymás megismeréséért Az 1991 óta nyaranként a szlovén-magyar- határ környékén megrendezett nemzetközi levéltári kutatótábor nemzetközi viszonylatban is egyedülálló kezdeményezésnek számít. A Maribori Területi Levéltár - Levéltári Tudományok Nemzetközi intézete, a Zala Megyei Levéltár, a Muravidéki Magyar Nemzetiségi Önigazgatási Közösség és a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet (Lendva) által idén nyáron immár ötödik alkalomNémeth László táborvezető és a tolmács a megnyitón (A szerző felvétele) mai rendezett tábor célja főként a szlovén és magyar családok múltjával kapcsolatos dokumentumok, fényképek, továbbá a gazdasági, kulturális, oktatásügyi egyesületek életét bemutató anyagok gyűjtése volt - a diákság bevonásával, hogy a fiatalok a levéltári elméleten kívül a gyakorlatból is ízelítőt kapjanak. Emellett a nemzetközi kutatást gazdagító táborozók között, illetve a Maribori Területi Levéltár, valamint a Zalaegerszegi és a Szombathelyi Megyei Levéltár munkatársai között az eddiginél is szorosabb baráti-szakmai kapcsolatok szövődtek, mint azt Németh László magyarországi levéltárostól, a tábor vezetőjétől megtudtam. A kutatómunka végeztével a tábor dokumentumaiból és fotóanyagából látványos kiállítás nyílt a lendvai várban, kapcsolódva ezáltal az ún. Vári esték című kulturális rendezvénysorozathoz, amely szintén a jószomszédi kapcsolatok elmélyítését célozta meg (melyen többek között fellépett a dunaszerdahelyi VOX NOVA énekkar), továbbá a magyar államalapítás évfordulójához is. A kiállítás megnyitóján Miran Novak, a Maribori Területi Levéltár igazgatója hangsúlyozta: az etnikai feszültségektől terhes Közép-Kelet-Európában példaértékűnek számít e nemzetközi kutatótábor munkája, hiszen minél alaposabban megismerjük a szomszédos nemzeteket és a velünk egy államban élő nemzetiségeket, annál jobban megbízunk bennük, ami a békés együttélés alapjául szolgálhat. Saját jövőnk kulcsa múltunk-gyökereink tüzetes megismerésében rejlik, amiről nem szabad lemondanunk. A tárlatnyitás fényét a nagykanizsai versmondók és a környékbeli műkedvelő csoportok színes műsora emelte. MISKÓ ILDIKÓ L KALUGRAM BIBLIOTÉKA Szarajevói toronyórák „Régen volt, vagy tizenöt éve, hogy arról elmélkedtem: miféle civilizációs érettségi vizsgát kellene letenni Boszniában (...) Távol áll az igazi érettségtől, ha az itteni tanuló átérzi és befogadja az indiai Ellora, a moszkvai Vaszilij Blazsennij, a chartrcs-i Katedrális, a konstantinápolyi Hagia Sophia történelmi szépségét és máig ható szuggesztivitását, ám továbbra is bizonyos kelletlenkedéssel vesz tudomást arról (a kultikus vagy másmilyen) szépségről, amely itt van egy karnyújtásnyira, a szomszédban, mégpedig évszázadok óta - kelletle• • . HMM li HH|| m nül, rpert az más kulturális kódon alapul... Sejtettem tehát, hogy létezik efféle kelletlenség, azt is tudtam, hogy lényegében természetellenes, valamiféle mentális romlás, amit a tartósan rossz nevelés, a hazug történetírás, a megalomániás ön- és mitudat okozott. De még a leglidércesebb rémálmomban sem ötlött fel, hogy ennek ilyen következményei lehetnek" - írta 1992-ben Ivan Lovrenovič, még Szarajevóban. Aztán saját szemével láthatta a „mentális romlás" következményeit, a BoszniaHercegovina Nemzeti Könyvtár, az Orientális Könyvtár lángolását, a kifosztott ferences kolostort, az átlőtt festményeket és a többi szörnyűséget. S hallhatta, immár elmenekülése után, hogyan gyújtották fel az ő többezres könyvtárát is, kézirataival együtt; mindazt a szellemi kincset, amit egy életen át gyűjtött. A szarajevói író 1992 tavaszán menekült el a városból. Abból a városból, amely azóta is ostrom alatt áll, s ahol ma egy könyv ára megközelítőleg egyenlő egy óvszerével, de olcsóbb mint egy liter benzin, s ahol mindezek ellenére az idén négyszáz könyv jelent meg vagy vár kiadásra, s ahol az aknavetők árnyékában Camus-t, Heideggert, Husserl-t olvasnak az emberek. Abban az országban (volt országban?), ahol három kultúra fejlődött egymástól elszigetelten, az antagonizmus élő példájaként. Ezt az antagonizmust keresi és próbálja meg feltárni Ivan Lovrenovič a Kalligram Könyvkiadó által idén megjelent könyvében, A régi Boszniában. „Ivo Andrié Levél 1920-ból című elbeszélésének hőse úgy érzékelhette a szarajevói toronyórák ütéseit, mint a fatális elszigeteltség metaforáját, mert abban az időben még működtek a történelem izolációs mechanizmusai, amelyeket még jobban felerősített a véres akceleráció, amely az 1878-as okkupációtól elvezetett a Boszniát különösen vészterhes és bonyolult módon sújtó első világháborúig" - olvashatjuk a kötet utószavában. A helyzet azóta, tudjuk, egyre romlik, mindannak dacára, ami Bosznia lényege: „A bosnyák és a bosnyákság megjelölések nem nemzeti fogalmak, de nem is csak regionális-területi érvényűek. Mindenekelőtt és mindefölött a felvázolt civilizációs processzus fogalmai, mely folyamat a sok-sok történelmi változás és politikai akadályoztatás ellenére egy évezrede tart a mindennapokban..." Erről szól Lovrenovič könyve. (k-y) Kós Károlyemlékkiállítás Pozsonyban A pozsonyi Képzőművészeti Főiskola és a Pozsonyi Magyar Kulturális Központ rendezésében ma délután 17.00 órakor a pozsonyi MÉDIUM galériában (Hviezdoslav tér, 18.) Kós Károly emlékkiállítás nyílik az író-építészképzőművész építészeti munkáiból. A Magyar Köztársaság nagykövetsége védnökségével rendezett kiállítás szeptember 27-ig tekinthető meg, hétköznap 10.00-17.00 óra, szombatonként 10.00-16.00 óra között. (y) KIS NYELVŐR Mit és miért kölcsönöznek a kétnyelvűek? A kétnyelvűség egyik leglátványosabb megnyilvánulása a másik nyelvből származó elemek használata. A szlovákiai magyarok beszédében is sok szlovák eredetű szó- és jelentéskölcsönzés, valamint tükörszó él, bár ezeket a közösségnek nem minden rétege és tagja használja egyforma mértékben. A műveltek beszédében például ritkán lehet olyan elemeket hallani, mint amilyen a horcsica, a sztaroszta vagy a malinovka. Sokkal gyakoribbak az iskolázott emberek beszédében is az olyan szavak, mint a motorka, a brigád, a chrípka, a poliklinika vagy a primár, nem is beszélve az olyanokról, mint a szlovák školenie visszaadására szolgáló iskolázás, a sústredenie megfelelőjeként használt összpontosítás vagy a szemafor szó „jelzőlámpa" értelemben. Ez utóbbiak idegen eredete a beszélők zömében nem is tudatosul. A kétnyelvűek szókölcsönzései többféle okra vezethetők vissza. Az esetek egy részében arról van szó, hogy a szlovák eredetű elemekkel olyan fogalmakat nevezünk meg, amelyeknek a határon túl nincs pontos megfelelőjük. így pl. Magyarországon nincs olyan összefoglaló jelentésű szó, mint a szlovák brigád, a školenie, a sústredenie vagy a pomazánka, ezért e fogalmakat magyarul egy szóval nem is lehet kifejezni. Deme László, a szlovákiai magyarok nyelvi helyzetének kitűnő ismerője így ír erről: „Vannak olyan fogalmak, amelyekkel nem könnyű mit kezdeni, mert tartalmukban eltérnek a magyarországiaktól, s ezért valóban olyan szóval kell megnevezni őket, amilyen a közmagyarban nincsen, vagy nem ugyanabban a jelentésben van." Az indokolt kölcsönzések közt említi többek között a brigádmunká1, brigádos1 és az összpontosítás-t. Az ilyen jellegű szavak száma azonban elenyésző azokhoz képest, amelyeknek van pontos megfelelőjük Magyarországon. E szavak általában azért terjedtek el szlovákos formában, mert a beszélők zöme magával az általuk jelölt fogalommal a szlovák nyelv közvetítésével ismerkedett meg. Jakab István például a horcsica, a párki és a malinovka szóról megállapítja, hogy a beszélők az illető fogalmakat ezekkel a nevekkel együtt, illetve ezek révén ismerték meg. Ám nemcsak a modern élet szavaira kell gondolni ilyenkor, hanem olyanokra is, amelyek még Trianon előtt kerültek be nyelvünkbe. Az influenza szóra például az első adat 1791-ből származik, tehát jóval Trianon előttről, a szlovákiai magyarok jó része mégsem ezt, hanem a chrípka szót használja; nemcsak azért, mert a Magyarországon közkeletű influenza szó maga is idegen és nehezen ejt-. hető, hanem elsősorban azért, mert a magyar betegek a magyarlakta vidékeken is többnyire szlovák nemzetiségű orvosoktól ezt a szót hallják betegségük megnevezésére. Az ilyen élethelyzetekben hallott szavak mélyen beleivódnak az emberek tudatába, hiszen élmények - bár nem éppen kellemesek kapcsolódnak hozzájuk, s ezért ezeket később is szívesebben használják, mint a más úton megismert anyaországi megfelelőjüket: „életszaguk" miatt kifejezőbbnek érzik őket. Hogy vigasztalódjunk egy kicsit, említsük meg, hogy a szórványban élő emigráns kétnyelvűek beszédébe még több kölcsönszó kerül be, sokszor olyanok is, amelyek egészen közönséges fogalmakat jelölnek. Az Amerikában élő portugálok nyelvében például a krumpli, a paradicsom, a vaj, a tej megnevezésére is angol kölcsönszót használnak. Az amerikai magyarok egy része pedig még a testvért, a családot, a feleséget, a szomszédot, sőt még az édesanyát is angol kölcsönszóval nevezi meg! Ezek az elrettentő példák jól mutatják, milyen következményekkel jár az olyan helyzet, amelyben az adott nemzetiség nemcsak jogállását, hanem lélekszámát tekintve is kisebbség, még az általa lakott településeken is. Ha mi el akarjuk kerülni nyelvünk ilyen fokú „szlovakizálódását" (a nyelvtudományban ezt a jelenséget „relexifikálódás"-nak nevezik), mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a szlovákiai magyar etnikai terület ne lazuljon tovább, hogy iskoláinkban a szlovák nyelv- és irodalomórán kívül magyar nyelven folyjon minden tantárgy oktatása, és hogy a hivatali kétnyelvűség révén minél kevesebb magyarnak kelljen napi beszédtevékenységének nagyobbik részét szlovákul folytatnia. Mindezek kiharcolása azonban nem a nyelvművelők feladata. LANSTYÁK ISTVÁN űHÍRVIRÁGOK A boszniai kultúra Csehországban. Több mint negyven csehországi várban különböző széles körű rendezvények hozzák közel egy hónapon át Bosznia és Hercegovina kultúráját és történelmét a nagyközönség számára. A Bosznia és Hercegovina hónap megtartása fölött Václav Havel cseh köztársasági elnök, Alija Izetbegovics boszniai köztársasági elnök és Tarschys, az Európa Tanács főtitkára vállalt védnökséget. A rendezvénysorozat az 1979-es párizsi kezdeményezés óta e viharos táj életének szentelt „legnagyobb bemutatkozás". Kiállítások, koncertek, előadások, szemináriumok szerepelnek majd programon, amelyek a rendezők szándéka szerint azt hivatottak bizonyítani, hogy „Bosznia nemcsak az öldöklés színhelye, hanem az emberi élni és alkotni akarásé is". A rendezők számára igazi áldozatvállaló erőfeszítést jelentett, hogy miként jussanak ki a műtárgyak és az alkotók a körülzárt Szarajevóból. A rendezést vállaló cseh televíziónak Az ember szükségben nevű alapítványa tájékoztatásából kiderült, hogy minden egyes Szarajevóból kijutó emberszállítmány és műalkotás emberéletek kockáztatásával jár együtt. Levél művészeti biennále - először a világon. A hajdúszoboszlói Kisgalériában rendezték meg a közelmúltban a világ első „levélművészeti produkciókat, postai borítékokra festett, rajzolt alkotásokat bemutató biennáléját". A Párizsban élő, magyar származású Kádár József - művésznevén Le Kídar - post-mail-art-ra keresztelte a saját találmányaként számon tartott művészeti irányzatot. Ennek lényege, hogy az alkotók postai borítékokat díszítenek műveikkel, majd azokat egyszerű levélL ként feladják. Az ilyenformán legkülönbözőbb képzőművészeti eszközökkel műalkotássá varázsolt és postát megjárt küldeményekből először 1992-ben rendeztek kiállítást Budapesten, a Kassák Múzeumban, majd ezt 1994-ben követte az első nemzetközi bemutató Párizsban. Az utóbbi sikerén felbuzdulva indította útjára „Le Kídar" a hajdúszoboszlói Postmail-art Biennálét. Bajban a Tower Őrei. Nagy felháborodással fogadták a londoni Tower alabárdos őrei, az évente turisták millióit vonzó, történelmi egyenruhában parádézó „beefeater"-ek a kormánynak azt a döntését, hogy a jelenlegi 65-ről 60-ra szállítja le nyugdíjkorhatárukat. A Tower közkedvelt 38 cerberusa attól is tart, hogy lakhelyüket vendégszobákká alakítják át vastagpénzű turisták számára. Nem mindenki lehet ugyanis „beefeater" (marhahúsevő) legkevesebb 22 esztendei, érdemekben gazdag katonai szolgálat igényeltetik hozzá. A Towerbe látogató turistákat a „beefeater"-ek kalauzolják, s ezenkívül kötelmeik közé tartozik, hogy hivatalos ceremóniákon vegyenek részt, és őrizzék a brit koronaékszereket. Mindezért évi 10 500 font (több mint 600 ezer korona) javadalmazásban részesülnek. Ha most öt évvel korábban kénytelenek letenni az alabárdot, kevesebb lesz a nyugdíjuk, és még a szolgálati lakásból is kiköltözhetnek. „Sértő, hogy polgári alkalmazottá minősítettek vissza bennünket" - nyilatkozta egyikük. A Bat'a-tanítványok ünnepelnek. Tízezernél is több neveltje volt Tomáš Baťa 1925-ben alapított híres zlíni munkaiskolájának. Az iskola megalapításának 70. évfordulója alkalmából az egykori tanulók klubja Csehországból és Szlovákiából városi tisztségviselőket, cipőipari szakembereket, főiskolai előadókat és tudományos munkatársakat hívott meg. A klubnak egyébként 660 tagja van, mintegy negyven Bata-növendék külföldön él. A legidősebb, 1909-es születésű „Baťa-fi", Karel Fuchs elmondta, hogy még ma is segítségére van a vállalkozó fiának, aki egyébként szintén a meghívottak között van. Az ifjabb Baťa a ČTKnak nyilatkozva megjegyezte, hogy az apja iskolájában protekciója volt, de ez az intézmény nevelési módszerei szerint annyit jelentett, hogy élenjárjon a példamutatásban. A klub tagjai a megemlékezés alkalmával iskolai találkozókon is részt vesznek. Biblikus konferencia Szegeden, A magyarorszá gi egyházi személyiségek mellett olasz előadók is részt vesznek a kedden kezdődött háromnapos szegedi biblikus konferencián, amelynek a Szegedi Hittudományi Főiskola és a Keresztény-Zsi dó Társaság a szervezője. Az előadók a messiási gondolatot elemzik, amelynek a művészetekben való megjelenítéséről művészettörténészek beszélnek. A jelenséget - elszakadva a primer vallási tartalomtól - jól tükrözik ugyanis a művészetek, az olyan alkotások például, mint Csontváry Cédrusa vagy Tarkovszkij Áldozathozatal című filmje. Benyik György, a főiskola teológiaprofesszora az MTI érdeklődésére elmondta: a holocaust-évforduló kapcsán olyan teológiai párbeszédre törekszenek, amelyben zsidó és keresztény képes tudomásul venni egymás Messiás-értelmezését. (Külföldi hírügynökségek és lapok alapján)
