Új Szó, 1995. szeptember (48. évfolyam, 203-226. szám)

1995-09-28 / 224. szám, csütörtök

6 j ÚJSZÓ TANÁCSADÁS 1995. szeptember 30. Zenei napok Párkányban Zenei és képzőművészeti programokban bővelkedő há­romnapos ünnepi rendezvény­sorozat kezdődik mától Pár­kányban. A város önkormányza­ta a helyi művelődési központtal közösen rendezi meg a Mária­Valéria híd centenáriumi ünnep­ségeit, egybekötve a III. Párká­nyi Zenei Napokkal. Csütörtök délután előbb gyermekrajzver­seny lesz a Duna-hídon, ezt kö­vetően a Városi Galériában meg­nyitják „A híd múltja" című képzőművészeti kiállítást. A hol­nap délutáni gyermekhangver­seny közreműködői az esztergo­mi, az érsekújvári, az ipolysági, a komáromi és a párkányi zene­iskola növendékei, az esti kama­razenei műsorban pedig a bécsi zeneművészeti főiskola hallga­tói is szerepelnek. Szombaton gálahangversennyel zárulnak a III. Párkányi Zenei Napok. (bodzsár) Épülő szennyvíztisztító Az elmúlt napokban írták alá azt a szerződést, melynek értel­mében Rozsnyó az elkövetkező hónapokban az állami környe­zetvédelmi alapból négy millió koronát kap az itt épülő szenny­víztisztító állomás építésének a folytatására. Az évtized forduló­ján a Rozsnyón épülő lakótele­pek további építését, a lakások átadását egy olyan szennyvíz­tisztító állomás megépítésétől tették függővé, amely képes a növekvő lélekszámú városból el­folyó vizek tisztítására. A meg­lévő kis víztisztító bővítését 1990-ben kezdték meg azzal, hogy a munkálatokat 1993 szeptemberéig befejezik. Az ere­detileg 42 millió koronás költ­ségvetéssel induló építkezés a mai napig tart. Az 1991-es árli­beralizációt követően a rozsnyói szennyvíztisztító teljes megépí­tésének költsége 102 millió ko­ronára növekedett. Ez természe­tesen olyan tetemes összeg, amit a kisváros költségveté­séből nem tudnak fedezni. Ezért van e téren Rozsnyó ráutalva ar­ra, hogy több forrásból próbálja előteremteni a szükséges léte­sítmény építésének fedezetét. Az építményre eddig összesen 49 millió koronát költöttek el. Ebből az idei évben elvégzett munka költsége hét és fél millió korona. A most megítélt négy millió támogatás mellett az idén kifizetendő összeg fennmaradó részét a rozsnyói katonai alaku­lat részere az elmúlt évben e célra utalt pénzkeretből egészí­tik ki. (ambrus) Mohi mellett nem jó lakni Az ipolysági székhelyű Ipoly Unió környezetvédelmi és kultu­rális egyesület már évek óta hathatós munkát fejt ki a kör­nyezeti szennyezőforrások elle­ni tiltakozások terén. így a mohi atomerőmű beindítása ellen is kihasznált szinte minden lehet­séges tiltakozási formát. Wol­lent Józsefet a szervezet titká­rát arról kérdeztem, mit próbál­nak jelenleg tenni a mohi atom­erőmű befejezése ellen, hiszen köztudottan több csehországi szervezet, intézmény hajlandó­ságot mutat a szlovák fél támo­gatására. - A csehek már jó ideje érde­keltek mohi finanszírozásában. Benyomásom szerint a Škoda Művek is elég rossz anyagi hely­zetben van, így jó lenne a szá­mára egy kis munka. De 30 mil­liárd koronát előteremteni, ugyanis ennyire lenne szükség hozzávetőleg az atomerőmű be­fejezéséhez, nem kis és könnyű feladat. m Ha mégis megszerzi a szlo­vák kormány a szükséges pénzt, vajon mi történik? - Nem félünk, hogy üzembe helyezik Mohit. Először is kétes, meglesz-e a szükséges pénz, ha igen, akkor sem kaphat „zöld utat" az üzemeltető. Mert hiszen senki sem beszél a biz­tonsági berendezésről (ebbe már az EBRD is belekötött), s ahhoz, hogy a startgombot meg­nyomhassák, a Nemzetközi Atomenergiai Bizottság áldása is szükséges. Ez persze nem kö­vetkezhet be a fennálló hiá­nyosságok miatt sem. m Mégis, miért van az, hogy a lakosságot a kormány más­képp tájékoztatja? - Egyértelműen politikai lé­pés, pontosabban ez politikai cinizmus. Egyszerűen ignorálják a lakosságot. Az üzemeltető nem képes megteremteni a szükséges műszaki feltétele­ket. Köztudott, hogy a Jaslovské Bohunice-i Atomerőmű a világ tíz legveszélyesebb erőműve közé tartozik. Már számtalan­szor követelte az EBRD, állítsák le, vonják ki a forgalomból. Megtették? Nem. Vajon, ki törődik vele? Erről, sajnos, mos­tanában nagy csend van, pedig beszélni illenék róla. (turczi) M. R. Štefánik szobra Losoncon Ismeretes, hogy M. R. Štefá­nikot rokoni kapcsolatok fűzték Losonchoz, s ennek megfelelően többször járt a vá­rosban. Ez, valamint korai, tra­gikus halála váltotta ki 1935­ben azt az igényt, hogy tisztele­tére a városban szobrot állítsa­nak fel. Kezdeményezője a Szlovák Liga volt. Ennek érde­kében indult meg a szükséges pénz összegyűjtése. Elkészíté­sét és elhelyezését támogatta a városi képviselő-testület, amely először a szobor felállí­tásához szükséges terület in­gyenes átadását helyezte kilá­tásba (1995. szeptember 16-ai ülésén). 1936 novemberében a Štefánik-szobor felállításá­hoz a város 10 000 Kč-vel járul hozzá. A jóváhagyott határozat értelmében az összeget 3 éves elosztásban az 1937-39. évi költségvetésekben kellett biz­tosítani. A cél akkor végül is nem valósult meg, és sikerte­len maradt az 1968-as hason­ló kezdeményezés is. A szobor felállításának gon­dolatát néhány hónapja a Mati­ca slovenská helyi szervezete és az SZNP járási tanácsa ve­tette fel, s kezdeményezésüket a város is támogatta. Elkészíté­sére alapítványt hoztak létre, melyen összegyűlt a szükséges összeg. A szobor megalkotásá­ra pedig Andrej Melicherčík szobrászművészt kérték fel, ami 4 méter magas. Leleplezé­sére szeptember 24-én került sor, melyre meghívást kaptak a kormány és a Szlovák Nem­zeti Tanács képviselői, vala­mint Franciaország nagyköve­te. Az ünnepség evangélikus is­tentisztelettel kezdődött, me­lyet mgr. Ivan Osuský evangéli­kus püspök celebrált. Az alka­lomra emlékplakett is készült. Kossuth Lajos 1919-ben, Le­nin 1989-ben eltávolított szob­ra után így újra van köztéri szobra Losoncnak. PUNTIGÁN JÓZSEF HIDAK ÉPÜLNEK AZ IPOLYON(?) Egy emlékünnepség margójára Hangulatos, sok középkori emlékkel bíró kisváros az Ipoly túlsó oldalán fekvő Szécsény. Történelemből tudjuk, hogy a település 1705 szeptemberé­ben fontos történelmi esemény színhelye volt. Rákóczi kuruc rendjei tartottak országgyűlést a vár alatt elterülő Borjúpás­ton. Itt választották meg II. Rá­kóczi Ferencet vezérlő fejede­lemmé. Szécsény város önkormány­zata és a Rákóczi Szövetség szeptember 17-én a szécsényi országgyűlés 290. évfordulójá­ra emlékünnepséget rende­zett, amelyre Szlovákiából is érkeztek meghívott vendégek. A színvonalas rendezvény kultúrműsorának hazai magyar résztvevői is voltak. A salgótar­jáni DŰVŐ zenekar kíséretében nagy sikerrel szerepelt a ra­gyolci művelődési ház népi tánccsoportja. A városka főte­rére a köra délutáni órákban érkeztek meg a II. Rákóczi Fe­renc Nemzetközi Történelmi és Barátság Emlékfutás részt­vevői, köztük két kassai és két eperjesi futóval. A mintegy 500 kilométeres távot egy hét alatt tették meg a futók. A szlovákiai Zboró községből indultak, és Bártfa, Nagykapos, Kassa, Bor­si, Sátoraljaújhely, Miskolc és Eger érintésével érkeztek Szé­csénybe, ahol Serfőző András országgyűlési képviselő fogad­ta és köszöntötte a maratoni futókat. Nógrád megye szocialista or­szággyűlési képviselője nem­csak az Emlékfutás részt­vevőinek teljesítményét, ha­nem a jelentőségét is nagyra értékelte. Néhány keresetlen szóval kitért a két ország, Szlo­vákia és Magyarország gazda­sági, kereskedelmi és kulturá­lis együttműködésének alaku­lására is. Ennek kapcsán emlí­tette meg, hogy konkrét lépé­seket tettek a II. világháború idején az Ipoly folyón felrob­bantott hidak egyikének-mási­kának helyreállítására, ezzel is mintegy jelképezve, hogy kap­csolataink alakulásában azt kell keresni, ami összeköt, vagy ami összeköthet, és nem azt, ami szétválaszt bennün­ket. Ehhez az is kell, hogy az em­beri szívekben, mind a két ol­dalon, meglegyen a hídépítés szándéka. B. GY. Párkány AZ AGRARTURIZMUS LEHETOSEGEIROL Az amerikaiak tudnák, hogyan... Hogy Szepsiben szemináriu­mot rendeztek a vidéki turizmus lehetőségeiről, az önmagában kevésbé rangos újsághír. Sok­kal érdekesebb lenne, ha példá­ul arról számolhatnánk be, hogy a Bódva menti régió alig győzi fogadni a hazai és külföldi turis­tákat, kirándulókat, illetve, hogy e vidék megélhetéséhez szük­séges pénzmennyiség 20-30 százalékát az idegenforgalom adja. Iván Lászlótól, Szepsi al­polgármesterétől tegnap a sze­minárium szünetében azt kér­deztük, milyen ütemben fejlődik ott ez az ágazat, és mikorra éri el a térség adottságainak meg­felelő szintet. - Régiónk mások szerint is igen érdekes kirándulóhely. Sokkal vonzóbb és sokkal ran­gosabb is lehetne, mint amilyen jelenleg. Ezt mi, helyiek is így látjuk, és ez a véleménye a sze­mináriumon részt vett háromta­gú amerikai szakembercsoport­nak is. A külföldi vendégeink ugyanis a szeminárium előtt né­hány napig bebarangolták Szepsi környékét. Jártak Já­szon, Mecenzéfen, Tornán, a Szádelői-völgyben. A látottak alapján azt mondják, ők meg tudnának itt élni az agroturiz­mus szervezéséből. A szeminá­rium mintegy 25 helyi részt­vevőjének részletesen elmond­ták, hogy szerintük mi itt a te­endő. Sőt marketingtervet is készítettek. Vendégeink szerint különböző képes kiadványokkal jobban is lehetne népszerűsíte­ni a térség természeti érdekes­ségeit, s nem utolsósorban népművészeti kincseit, hagyo­mányait. Remélem, lesz foga­natja a mostani szakmai ta­nácskozásunknak. (gazdag) TŐKETEREBES: Gyenge a répa cukortartalma A Tőketerebesi Élelmiszeri­pari Kombinát Rt. cukorgyárá­ban október 2-án veszi kezde­tét a cukorrépa feldolgozása, amely előreláthatólag a tava­lyinál lényegesen tovább tart. Anton Eliáš igazgató szerint azért, mert a cukorrépa vetés­területe ezúttal nagyobb a ta­valyinál. A cukorgyár körzeté­ben az idén 4250 hektáron termesztenek cukorrépát, és az előzetes számítások szerint a tavalyi 90 ezer tonnával szemben az idén mintegy 130 ezer tonna feldolgozásával számolnak. - Az első szállítmányok átla­gos cukortartalma mindössze 13,5 százalék, ami annyit je­lent, hogy 2-3 százalékkal gyengébb a kelleténél, jólle­het az idei termés 40 száza­lékkal jobb a tavalyinál. A ter­melők általunk ellenőrzött, jó minőségű vetőmagot juttattak a földbe, sőt vegyszerekkel és gépekkel is segítettük őket. A gyenge cukortartalom a ked­vezőtlen időjárásnak tulajdo­nítható - jegyezte meg az idei termés minőségét illetően az igazgató. (katócs) AHOL JO KOZERZET URALKODIK Hogy érzi magát a 750 éves Tornaiján? A mindennapi tennivalók, gondok sűrűjében bizony keve­sen vannak, akik a másikkal való beszélgetést, a beszél­getőpartner kérdéseire adott válaszokat nem a panasz, meg az élet nehézségeire való hivatkozás szavaival kez­dik. Tornaiján ezúttal mégis az ilyen kevesekre talált a kí­váncsiskodó újságíró. Pedig nem válogatott, s nemcsak a „kiváltságosakat" faggatta. így kissé meglepve, de annál nagyobb megelégedéssel nyugtázhatja, hogy a többiek mellett az éppen a vendégekre váró pincér, meg az utcá­ra kidobott kartonlapokat gyűjtő öreg nyugdíjas Is vissza­mosolygott az érdeklődő kérdés után, s szinte gondolko­dás nélkül bólintott határozott igennel jelenlegi közérze­tére. Tehát: hogy érzi magát Ön ma, a 750 éves városá­ban, Tornaiján? tül kerültem oly közel e vidék­hez és az itteni emberekhez. Csutor Mária óvónő, önkor­mányzati képviselő: - 37 éve kerültem Tornaijára és nagyon megszerettem ezt a várost. Ha­zámként, otthonomként tiszte­lem ezt a földet és nagyon jól érzem itt magam. Talán a kis gyerekeknek is köszönhető ez, akikkel évtizedek óta körül va­gyok véve, mert rajtuk keresz­Takác s Béla nyugdíjas vas­utas: - Köszönöm szépen, jól vagyok. így túl a nyolcvanon is igyekszem állandóan mozogni. Nem mondja senki, de most is itt a téren összeszedem a na­gyobb szemetet, meg ezeket a kidobott kartonlapokat, jó lesz ez még tüzelőnek. Schwartz Árpád, Tornaija polgármestere: - Nagyon jól vagyok. Én nagyon sok szállal kötődöm ehhez a városhoz, s ezért az elkövetkező években igyekszem minden erőmből tellőt megtenni azért, hogy az előttünk álló évek is legalább olyan sikeresek legyenek, mint amilyen volt Tornaija 750 éves múltja. Barassó Katalin zenetanár, kórusvezető: - Köszönöm na­gyon jól vagyok, mert itthon va­gyok Tornaiján, s ezzel itt so­kan vannak így, hozzám hason­lóan. Solymos József vállalkozó, az MPP alelnöke: - Jól érzem magam Tornaiján. Néhány éve lakom csak itt, de úgy érzem, sikerült beilleszkednem jó gö­möriként ebbe a városba. Örü­lök, hogy az országos pezsgés­be is be tudtuk és tudjuk kap­csolni Tornaiját, és hogy az itte­niek ismerik történelmüket, ezt értékelni tudják, ami erőt ad­hat a jövőben is minden itt élő számára. Vladimír Slovenčák pincér: ­Jól érzem itt magam. Nincse­nek problémáim. Elégedett va­gyok magammal is. Biztos van­nak dolgok, amik itt is mehet­nének jobban, főleg a gazdasá­got kellene megerősíteni, de egészében véve jó itt élni. Tóth István nyugdíjas, önkor­mányzati képviselő: - Sok szép és jó dolog történik itt, ezért azt mondom, hogy jól vagyok, bár vannak, akik igyekeznek keresztbe is tenni a cse­lekvőknek. Nem könnyű helyre­hozni itt sem azt, amit negyven év alatt elrontottak, de bízom abban, hogy a város lakosai­nak érdekében fokozatosan rendeződnek itteni dolgaink. Balajti Lajos tanító, a Cse­madok alapszervezetének el­nöke: - Köszönöm tele gond­dal - de örömtelivel, meg vára­kozással is, mert hát szep­tember 29-én lesz a kicsúcso­sodása a több hónapon át tar­tó rendezvénysorozatunknak, amellyel városunk évfordulóját köszöntöttük. Nagyon szeret­ném, ha ez a nap is legalább olyan jól sikerülne, mint az ed­digi ünnepi rendezvényeink. Örülnék, ha az emlékműava­tásra idelátogató vendégek, a most hazaérkező távolba sza­kadt tornaljaiak nagyon jól éreznék magukat ezen a na­pon. Ez nagy megelégedéssel töltene el bennünket is, akik ezt a jeles városi ünnepséget készítettük és szerveztük. AMBRUS FERENC Visszatérések a szülőföldre - A szívem mélyén ott hordom ezt a tájat, Gömört, szülővárosomat, Tornaiját. Szeretem az itt élő em­bereket s mindig, amint csak te­hettem hazajártam közéjük - val­lott érzéseiről a szeptember 25-én Tornaiján a város elöljáróinak je­lenlétében ünnepélyesen megnyi­tott kiállítása után Andrásy Tibor. A városból az ötvenes évek elején elkerült, ma Somorján élő festőművész abból az alkalomból fogadta el szülővárosa újbóli meg­hívását, hogy ott ezen a héten csú­csosodnak ki Tornaija 750 éves fennállásának ünnepségei. A ko­rábban főként a rézkarc, a grafika terén jeleskedő művész új alkotá­sait is elhozta mostani kiállításá­ra. Ezek többsége kombinált tech­nika alkalmazásával készült, és a korábbi, embert és tájat ábrázoló motívumok mellett ennek segítsé­gével megjelenik Andrásy elvont, jelképes világa is. (A. F.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom