Új Szó, 1995. szeptember (48. évfolyam, 203-226. szám)

1995-09-20 / 217. szám, szerda

1995. szeptember 20 . INTERJÚ - VELEMENY Belül vitázva - kifelé egységesen 1995. szeptember 20. POLITIKAI HIRDETES ú J SZ Ó 5 I Beszélgetés Siegfried Brugerrel, a Dél-Tiroli Néppárt elnök­ségi tagjával, az olasz parlament küldöttek kamarájának nemzeti kisebbségi frakcióvezetőjével • Először arra kérem, ismer­tesse olvasóinkkal a Dél­Tiroli Néppárt eddigi törté­netét, céljait. - Pártunk közvetlenül a má­sodik világháború befejezése után 1945-ben alakult. Az ala­pítók egyik alapelvét máig tisz­teletben tartjuk: egyetlen kompromittált személy sem le­het a tagunk. Ez kezdetben a fasisztákkal való kollaborálás­ra vonatkozott, később elsősorban a gazdasági bűnö­zésre. Pártunknak így szilárd antifasiszta gyökerei vannak és erkölcsi értelemben is fedd­hetetlen tagjai, ami alapvető kritérium a közéletben. Célunk a dél-tiroli területi autonómia kivívása, az itteni német és la­din kisebbségek teljes jogi, po­litikai és gazdasági egyenjogú­ságának megteremtése volt. Ma, miután előbbi célunkat el­értük, a határok eltörlése, a ré­giók Európájának a létrehozá­sa a vezérlő eszménk. 1948­ban az első szabad választáso­kon abszolút többséget szerez­tünk Dél-Tirolban, azóta ez a pozíciónk változatlan. Jelenleg a 35 fős tartományi parlament­ben 19 képviselőnk van, Ró­mában 6, az Európa Parla­mentben pedig egy. • Milyen a párt politikai ér­tékrendje? - Megalakulásunk idején szinte kizárólag keresztényde­mokrata értékrendű társasá­gunk volt. Ez az irányzat ma is meghatározó pártunkban, amely az eltelt évtizedek során gyűjtőpárt lett, mert kialakult a szociáldemokrata bázis, és a hatvanas évektől a liberálisok száma is megnövekedett. Az_ utóbbiak semmiképpen sem téveszthetők össze az osztrák Haider-féle ál-liberálisokkal. • Egészségesnek tartja ezt a három irányzatot egy párt­ban tömöríteni? - Mindenképpen. Ha külön­külön, és nem egységesen lép­nénk föl, sokkal kevesebb esé­lyünk lenne a politikai poron­don. ésszerűen egyensúlyozni kü­lönböző politikai erők között. És ne a párton belül, hanem ki­fele, tehát valamennyiünket képviselve legyen tekintély­elvű. A másik lényeges szem­pont, hogy minden német és ladin érdeke alapjában véve azonos: Identitástudatát, nem­zeti kultúráját megőrizve bol­dogulni, teljes jogú állampol­gárként élni szülőföldjén. • Hány tagja van a pártnak? - Jelenleg több mint 80 ezer tagunk van, ami tekintélyes szám, hiszen Dél-Tirolban a né­metek száma csaknem 300 ezer, a ladinoké pedig mintegy 20 ezer. Ez a tagság a mi politi­kai tőkénk, továbbá az önkor­mányzatok és a polgármeste­rek. Dél-Tirolban jelenleg 116 polgármester tevékenykedik, etnikai konfliktusok békés ke­zelésének mechanizmusát. Le­gyen mindenki számára me­mentó a délszláv tragédia. Min­den többségi nemzetnek szava­tolnia kell a kisebbségek teljes jogegyenlőségét, sajátos igé­nyeinek megfelelő különböző szintű autonómiáját. Csak ez teremthet igazi békét és pers­pektívát, igazi integrációt Euró­pában. Egyre több olyan politi­kus van Nyugat-Európában és az Európa Parlamentben, aki fölismeri ezeket a tényeket. • Milyen a kapcsolatuk a szlovákiai magyar pártok­kal? - Javuló. A Magyar Keresz­ténydemokrata Mozgalommal való jó kapcsolatunk eredmé­nye az is, hogy most harminc szlovákiai magyar polgármes­ter volt a vendégünk. Remé­lem, hasznos tanulmányutat si­került szerveznünk. Egyébként Siegfried Bruger átveszi Hóka Lászlótól a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom ajándékát Prikler László felvétele KOMMENTÁRUNK SPOROFOND Indoklás, egyelőre gyenge lábakon Tavasszal a pénzügyminisztérium derült égből villámcsapásként le­csapott az államtól független legnagyobb hazai tőkekoncentrációt je­lentő Sporofondra. Akkor azt gondoltuk, hogy idővel a több mint húsze­zer csalódott betétes számára valamiféle használható okokat hoznak fel a legradikálisabb büntetés megindoklására. Most, közel fél évvel az Első Szlovák Befektetési Társaság (PSIS) betiltása után a Harvard Be­fektetési Társaság és Jozef Magula pénzügyminisztériumi államtitkár nyilvánosságra hozta a vizsgálatok eddigi eredmények. A laikus közvé­lemény számára ezek közül leginkább az érthető, hogy a harvardos Eduard Sebő szerint nem találtak büntetőeljárásra okot adó tranzakció­kat a Sporofond gazdálkodásában. A lobbi indok olyannyira szakmai apróság, hogy másnap még a különben kormánybarát sajtóorgánumok nagy része sem ecsetelte drámai leleplezésként a nagy dérrel-diírral be­harangozott sajtóértekezletet. Egyedül az ötvenes évek kommunista zsurnalisztikáját a mai szükségletekhez idomító kormányközeli napilap tudta, mi a kötelessége, így Jozef Magnla mäSTiaplegälább a szintén, jó kezekben lévő" elektronikus médiákban igyekezelt menteni, ami ment­hető. Ezekben újra főbenjáró bűnként sorolta fel azokal a hiányosságo­kat, amelyekért az áttekinthetetlen legiszlatíva miatt gyakran éppen a pénzügyminisztérium a felelős, illetve azokat a módszereket, amelyek jó részét a többi befektetési alap is alkalmazza, mégsem tiltották őket be azonnali hatállyal. Mindez persze nem nagyon menti meg az eredetileg 1,3 milliárd ko­ronát összpontosító Sporofapdot, amely a betétesek között a pénzügy­minisztérium által mesterségesen kiváltott hisztéria miatt törvény­szerűen a felszámolás sorsára jutott. A hírek szerint a Harvard BT de­cemberben kezdi meg a részesedések visszafizetését. Ennek nagysága egyelőre kétséges. A Sporofond kikészítésével ugyanis jelentősen visszaesett a hazai tőkepiacra beáramló pénz mennyisége, és az ebből származó árfolyamveszteséget senki nem téríti meg. Úgyszintén a le­vegőben lóg a vagyonjegyes privatizáció második hullámára alakult két alapnak kölcsönadott 265 millió sorsa. Ezt ugyan vissza lehetne szerez­ni, de amíg bizonyos pénzügyminisztériumi tisztségviselők szinte eszelősen csak az alapok iránti gyűlöletük kiélésére összpontosítanak, mindez sajnos csak elméleti lehetőség marad. TÚBA LAJOS VAGYONJEGYES PRIVATIZÁCIÓ A regisztráció megszüntetése • Hogy lehet összetartani ezt a gyűjtőpártot? - Több évtizedes receptünk van rá: befele vitázva, kifele egységesen. Tehát a párton be­lül szükséges a demokratikus légkör. Ugyanilyen fontos, hogy álláspontunk különböző néze­tek, ütköztetések után kristá­lyosodjék ki. Mindehhez olyan vezetés, olyan elnök szüksé­geltetik, amely és aki a párton belül toleráns, képes ebből 111 a mi pártunk tagja. Három ladin, a többi német. • Nem tartják-e radikális­nak politikai programju­kat? - Mindig akadtak olyan olasz politikai erők, amelyek annak tartották, de ez nem be­folyásolta és ma sem változtat­ja meg céljainkat. Négy évtized küzdelme árán kivívtuk a terü­leti autonómiát, s meggyőződé­sünk, hogy a régió Európája, ezen belül Tirol újraegyesítése sem utópia, hanem reális cél. Mi azt valljuk, hogy a mai terü­leti autonómia nem merev és nem is örök időkre megszabott keret. Ezt a keretet mindig az újabb igényekhez kell igazítani. • Miként reagálnak minder­re az olasz parlamentben? - Különbözőképpen. Vannak megértő és tevékenységünket toleráló erők és akadnak ott is, Dél-Tirolban is olyanok, akik mai jogainkat is sokallják, leg­szívesebben másodrendű ál­lampolgárokká degradálnának bennünket. De, mint már emlí­tettem, semmilyen hangosko­dással és fenyegetéssel sem tudnak minket megfélemlíteni. Mi Ausztria természetes segít­ségére és védelmére, valamint a közös Európa eszményképé­re építve küzdünk ezután is. • Miként fogadják törekvé­seiket az Európa Parlament­ben? - Egyre inkább megértéssel. Mi azt valljuk, hogy rossz és veszélyes helyzetet teremte­nek, ha Európa csupán a több­ségi nemzetek és a kormányok szintjén integrálódik. Közép- és Kelet-Európában, de még Nyu­gaton is ki kell munkálni külön­böző kisebbségek egyenrangú jogi státusának, beleértve az nagy figyelemmel kíséfjük, mi történik Szlovákiában. Termé­szetesen nem szólunk bele az ottani történésekbe, de mindig készen vagyunk arra, hogy ha erre felkérnek bennünket, az európai és más fórumokon tá­mogassuk a szlovákiai magyar pártoknak a demokrácia és a szlovákiai magyar nemzeti kö­zösség védelmét célzó politikai küzdelmét. SZILVÁSSY JÓZSEF | Az új privatizációs törvény egyik rendelkezése lehetővé te­szi a vagyonjegyes privatizáció második hullámából történő kilé­pést. A kilépési szándékot a va­gyonjegytulajdonos, vagy annak törvényes képviselője bármelyik regisztrációs helyen bejelentheti. Ezt legkésőbb 1995. szeptember 30-án, 17.00-ig meg kell tennie. Az ehhez szükséges nyomtat­ványok az összes regisztrációs helyen megtalálhatók. Ugyanazo­kat az adatokat tartalmazzák, mint a vagyonjegykönyv, vagyis a nevet, lakhelyet és a születési számot. Ezenkívül fel kell tüntet­ni a vagyonjegykönyv, regisztráci­ós hely és a személyazonossági igazolvány számát, továbbá a re­gisztráció időpontját és az illeték­bélyeg értékét. A nyomtat­vánnyal együtt az érvényes va­gyonjegykönyvet is be kell mutat­ni. Ezek nélkül formai hiányossá­gok miatt elutasítják a kilépésre vonatkozó igényt. A vagyonjegy­könyvnek olyan állapotban kell lennie, hogy a feltüntetett adato­kat megbízható módon azonosít­hassák benne. Az igénylőnek személyazonossági igazol­vánnyal, vagy ezt helyettesítő más dokumentummal kell magát igazolnia. Fontos, hogy a vagyon­jegykönyvön és a bejelentő nyomtatványon feltüntetett ada­tok megegyezzenek. Amennyiben időközben olyan változásokra került sor, amelye­ket még nem vezették be a „ku­ponos adatbázisba", be kell mu­tatni az ezeket hitelesítő megfe­lelő dokumentumokat is. Abban az esetben, ha a második hul­lámba beregisztrált vagyonjegy­könyv tulajdonosa elhalálozott, a kilépést a bíróság által kijelölt örökös jelentheti be. Amennyi­ben több örökös van, ehhez szük­séges mindegyikük beleegyezé­se. Ha még nem zárult le a ha­gyatéki folyamat, akkor az erre ki­jelölt bírósági felhatalmazott be­leegyezése szükséges. E során fel kell tüntetni azt az egyetlen személyt, akinek visszafizetik a regisztrációs díjat. A Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma AHOGY ÉN LÁTOM Ki az úr a háznál? A pártállam négy évtizede alatt az ország legfelsőbb közjogi méltóságai közötti rangsor a legkézzelfoghatób­ban abban jutott kifejezésre, hogy olyan esetekben, amikor egy rendez­vényen az egész „vezérkar" megje­lent, a protokoll éber őrei kínos követ­kezetességgel ügyeltek arra, hogy az eseményről tudósító újságírók elsőként minď\g a kommunista párt főtitkárát említsék, n köztársasági el­nök mindig csak a második volt a rangsorban. Úgy megszoktuk ezt a rangsorolási rendszert, hogy a rezsim érettebb időszakában már nem is tulajdonítot­tunk neki jelentőséget. Akinek fel is tűnt ez az anomália, még az is meg­nyugtatta magát az alkotmány 4. cik­kelyével, amelynek tartalmára halvá­nyan még mindannyian emlékszünk. Legfeljebb utólag tűnődünk el a jelen­ség fölött, és legfeljebb utólag kezdjük megérteni a rangsorolás mélyebb, tár­sadalomlélektani indítékait. Úgy tűnik, hogy a sorrendben im­már harmadik Mečiar-kormány szoci­álpszichológusai újrafelfedezték a protokoll-lista összeállítása pártállami stílusa újrameghonosításában rejlő le­hetőségeket. Persze, módosított for­mában érvényesítik. Fittyet hánynak az alkotmányra, és például megvon­ják bizalmukat a köztársasági el­nöktől, noha tisztában vannak vele, hogy az ország alaptörvénye ezt nem teszi lehetővé. Mint ahogy azt sem te­szi lehetővé az alkotmány, hogy a par­itmenti többség raportra beidézze az állóTifőt. Mečiarék a minap ismét nagyon megsértőtrek. Michal Kováč ugyanis külföldre huu 0lt fia ügye kapcsán ki­jelentette: Nem tud róla, hogy fiának bankszámlája lenié valamelyik külföl­di pénzintézetben. Majd még utalt rá, hogy a kormánypárti Slovenská Re­publika esetleg az iránt is ér­deklődhetne, hogy hány kormánytag­nakvan külföldi bankszámlája. Mondom, e feltételezésről tudo­mást szerezve fölöttébb megsértődött a kormány, és úgy döntött, a kabinet egy közeljövőben tartandó ülésére be­idézik a köztársasági elnököt. Rapor­tot tartanak. Számos, jogot végzett tagja van a kormánynak. Maga a miniszterelnök is gyakorló jogász volt, mielőtt a politi­ka göröngyös ösvényére lépett. Szá­mosjói felkészült jogtudós rajtakapta már Vladimír Mečiar kormányát, hogy sajátosan értelmezi a jogállamiságot. Ennek ellenére feltételezhető, hogy annyira azért a kabinet minden tagja ismeri az alkotmányt, hogy tisztában vannak vele, hogy Michal Kováč kor­mányraportra idézése éppen úgy nincs összhangban az állam alaptör­vényével, mint az, hogy annak idején a parlamenti többség bizalmatlansá­got szavazott az államfőnek. Nyilván azzal is tisztában van mind Vladimír Mečiar, mind az összes minisztere, hogy a parlamenti többség és a köz­társasági elnök közötti viszály „raport­rahívással", illetve bizalommegvonás­sal, tehát az alkotmány semmibe vé­telével történő „rendezése" többet árt a Szlovák Köztársaság külföldi hírne­vének, mint az összes oppozíciós el­lendrukker „aknamunkája" együttvé­ve. Felmerül a kérdés: akkor miért te­szik? Az ember - ismerve a miniszterel­nök politikai stílusát - nem tud másra gondolni, csak arra, hogy ugyanazért, amiért a kommunizmus évtizedeiben a bolsevik pártideológusok úgy állítot­ták össze ajirotokollnévsort, ahogy összeállították. Amiért azt sugallták, hogy a köztársasági elnök csak a párt jóvoltából ülhetett bele az államfői bársonyszékbe. Kizárólag erőfitogtatásról van itt szó. Annak bizonygatásáról, hogy ki az úr ebben az országban. Mečiarék tisztában vannak vele, hogy milyen gondolkodású emberek segítették őket hatalomra. Jól tudják, hogy híveiknek, az erős kéz politikája iránt vágyakozóknak csak egy valami imponál: az erődemonstráció. Ez is a négy évtizedes bolsevik rezsim egyik, még sokáig ható következménye. Michal Kováč köztársasági elnök még mindig komolyan veszi azt az al­kotmányos tételt, hogy: a Szlovák Köz­társaság jogállam. Ezért visszautasí­totta a kormány invitációját, és a Mečiar kezdeményezte raportból semmi sem lesz. TÓTH MIHÁLY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom