Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-10 / 185. szám, csütörtök

Tisztelt szerkesztőség! [8 ] UJSZO OLVASOINK OLDALA 1995. augusztus 10. KILÓG A LOLAB, UJ SZO, 1995. VII. 19. Tüntetésre nem küldünk meghívót Az ipolysági magyar isko­lák közt hónapok óta dúló vitáról, ilyen-olyan „lólábak­ról" magam is tudnék egyet s mást világgá kürtölni, de nem fárasztom vele a tisz­telt . olvasókat. Csupán Csáky Károly Kilóg a lóláb c. írásának két tényét szeret­ném helyreigazítani, azokat is csak azért, mert szemé­lyemet érintik. Az első: a szerző így ír az Ipolyságon 1995. 6. 29-én szervezett tüntetéssel kap­csolatban: a szervezők közül senki sem értesített bennünket a rendezvényről. A Szlovákiai Magyar Peda­gógus Szövetség felhívását sem küldték meg nekünk, annak ellenére, hogy a szö­vetség tagjai vagyunk, jó­magam pedig ott voltam az alapítók sorában." Megjegyzem, jómagam is ott vagyok a hétköznapi szervezőmunkában. Ellen­tétben a szervezővel, aki évek óta egyetlen összejö­vetelünkre sem jött el. A tüntetéssel kapcsolatban őszintén elcsodálkoztam kollégám elvárásán, hogy őt külön is értesítenünk kellett volna a rendez­vényről. Igaz, hogy tünteté­sek szervezése terén még eléggé kezdőknek számí­tunk, arra viszont álmom­ban sem gondoltam volna, hogy külön meghívókat postázzunk az iskolaigaz­gatóknak. Az eseményről az Új Szóban tettünk köz­zé felhívást, és falragaszo­kat is elhelyeztünk a vá­rosban. Egyébként a tün­tetésre több száz részt­vevőjött el külön invitálás nélkül is. A szervezésből természetesen nem zár­tunk ki senkit, aki segíteni akart, az viszont igaz, hogy külön nem kopogtattunk, csak azoknál, akiknek a segítségére biztosan szá­míthattunk. Márpedig a Lévai járás egyházi iskolái éppen azokban a napok­ban tették közzé a sajtó­ban, hogy őket az alterna­tív oktatás veszélye nem fenyegeti. A pedagógusszövetség­gel kapcsolatban sajnálat­tal kell cáfolnom Csáky Ká­roly kijelentését, miszerint ő és kollégái az SZMPSZ tagjai lennének. A Lévai já­rás területi választmányá­nak elnökeként nem tudok erről. Ahhoz ugyanis, hogy valaki a szövetség tagjá­nak tudja magát, legalább annyi kellene, hogy bekap­csolódjon tevékenysé­günkbe, továbbá hogy a mindenki számára egyfor­mán előírt tagdíjat kifizes­se. Tény, hogy járásunk­ban a két magyar egyházi iskola pedagógusai - a pa­lásti és az ipolysági isko­lákról van szó - sem a tag­díjat nem fizették ki (eb­ben az évben), sem a szö­vetség munkájába nem kapcsolódtak be (az előző években sem). Ez utóbbi azért is sajnálatos, mert a kinyilatkoztatások ellenére - s itt is lóg a lóláb - nem lehet nem észrevenni, hogy a többi magyar iskolá­tól s a velük való együttműködéstől szándé­kosan zárkóznak el. LEN DVA Y TIBOR Ipolyság KEMENY ZÖLDEK, UJ SZO. 1995. VI. 26. Félnünk kell a zöldektől? Talán félretájékoztat­tak, mert mindig úgy tud­tam, hogy a Zöldek Pártja a természet, a környeze­tünk védelmére alakult, és hazánk oly kincseinek meg­óvása érdekében emel hangot, mint a Tátra, a Du­na vagy a Gömöri-karszt. Sőt azt is vélni tudtam, hogy szem előtt tartják er­deink-vizeink védelme mellett a vadállomány megóvását is, hogy a va­dászok a vadat ne csak „céltáblának" tekintsék, hanem elsősorban a ter­mészet, a környezetünk nélkülözhetetlen részé­nek. Mindezek ellenére - va­dász lévén - mélyebben nem foglalkoztam a „zöl­dek" pártprogramjával, de örömmel fogadtam a híre­ket, ha itt-ott összeütkö­zésbe kerültek a „technok­ratákkal", akik megsértet­ték a természet rendjét. Viszont mélyen megdöb­bentett az atomtudós Tel­ler Ede véleménye a zöl­dekről, aki az egyik riport­ban valahogy imigyen nyi­latkozott: „Öreg ember lé­vén megéltem a barnain­geseket, a vörösök elől el­menekültem, de minden­kinek üzenem, hogy óva­kodjanak a zöldektől!" A zöldekkel való összefüg­gést dr. Teller Ede az atom­erőművek elleni fellépése­ikkel kapcsolatban mond­ta - gondoltam én -, mivel a tudós köztudottan az atomenergia mellett tette le a voksot. A mi tájainkon a zöldek alig pár esztendős múlt­jukkal egyre kevesebbet hallatják hangjukat az atomenergia ellen, illetve az atomerőművek árnyé­kában élő emberek alap­vető gondjai mellett. Ámde kanyarodjunk vissza Teller Ede gondjaihoz, amikor a zöldektől való óvakodásra int, és igazat kell adnunk az agg tudósnak, mert par­lamenti felszólalásaikat fi­gyelve - különösen Zora Lazarová a hangadó - in­kább a magyarok megre­gulázását tartják fonto­sabbnak, mint a mohi régi­óban élő emberek aggo­dalmait a jövőre nézve. Élő példa rá a Magyar Koalíció pártelnökeinek amerikai útjával kapcsolatos nyers reagálásuk, mert másnak nem nevezhető, hiszen ha jogosan óhajtanának eljár­ni, akkor először a magyar pártelnököket illene meg­kérdezni útjukról és nyilat­kozataik valóságáról, indo­kairól. Csak ezután jöhet­ne(?) a „feljelentés"! Mindezeket nem kiokta­tás céljából vetem papírra, hanem azért, hogy dr. Tel­ler Ede szavaira figyelmez­tessek, mert bennem is felmerül a kérdés: a szlo­vákiai magyaroknak félni­ük kell a zöldektől? És még kiktől? MOTESIKY ÁRPÁD Verebély Még szendereg a Tátra A Tátra szívében még nincs igazi vérkeringés annak ellenére, hogy a Tátrát szerető turisták (főleg németek, magyarok és a hazaiak) látogatják, vágyódnak e csodás hely­re. Az idelátogatók keserű szájízzel távoznak, mivel a Tátra vidéke még messze van az európai színvonal­tól. Lassan épülő üzlethá­lózata mellett áll a privati­záció, nincs cserekereske­delem. A legalapvetőbb élelmiszerekből, például a sajtfélékből is hiány van. Zöldségről, gyümölcsről nem Is beszélve - a piaco­zás a múlté. Dél-Szlováki­ában a mostoha időjárás ellenére is bőven van zöldség (paradicsom, pap­rika, uborka), de általá­ban kertekben megy tönk re. A nevetséges árakért le sem szedik, a szállítás meg megfizethetetlen. Ilyen jól megy a sorunk ­az északiak nélkülöznek, a déliek meg fölöslegesen termelnek. Mindenütt jó, de leg­jobb otthon - ezek szerint lakjon jól otthon, aki tehe­ti, vagy vigyen magával bőven élelmet, aki a Tátra szépségeiben gyönyörköd­ve járja a csúcsokat - a kimondott „salašon" az igazi „strapačkát" csak tejföllel készítik, mert nincs juhtúró (otthon job­bat készítünk). Palacsin­tát sem sütnek, mert nincs tejszín. Bezzeg ná­lunk van ilyen-olyan pala­csinta tejfellel, tejszínnel - no meg somlói galuska is, és minden elképzel­hető, mert a határ menti kétnyelvű területeken másképpen gondolkoznak és dolgoznak. Itt németül is kiszolgálnak, de a Tát­rában a németek inkább megtanulják szlovákul a kérnivalőt, hogy kaphas­sanak valamit. No de min­den emberi gyarlóságért a Tátra természeti kincsei pótolják a turistákat. HAJTMAN KORNÉLIA Nána Pénztárgép - a vécés néninek is Akinek nem kopasz teljesen a feje, hébe-hó­ba a haját le kell vágatni. Szakembernél - borbély­nál. Kassán az utóbbi hó­napokban 17 koronát fi­zettem ezért a művele­tért. A napokban - meg­lepetésemre, húsz koro­nát kértek. A hajam már le volt nyírva, így kényte­len voltam fizetni. A pénz­tárnál egy jótermetű férfi ült, és szedi a pénzt. Meg­drágultak, pedig a nyug­díjemelés fizetése csak októbertől lesz - mon­dom. Erre ő: nem mi drá­gultunk, de 30 ezer koro­náért (szlovák koroná­ért) pénztárgépet kellett vennünk, s hogy ennek az ára megtérüljön, tíze­zer nyírást kell végez­nünk háromkoronás fel­árral. Ja, hát ez mindjárt más. Maguk, vállalkozók vettek gépet, és mi, a pol­gárok, a választók fizes­sük meg maguknak. Hát persze, mondja, hiszen a vállalkozó nem fizethet rá a munkájára. Neki iga­za is van, a saját igaza. A polgárok igazát viszont már évezredeken át pró­bálták megtalálni - eddig eredménytelenül. A pol­gárok mindent megfizet­nek - amit az állam kia­gyal. Állam? Hiszen az ál­lam az mi vagyunk, a pol­gárok. Hű, de belekeve­redtem, e szálat nem is fonom tovább. Pedig így tanultuk, s most is így hangoztatják az állam legfelsőbb emberei. A pénztárgép haszná­latát abszurdumig le­het fokozni. A polgárnak naponta kis • és nagy szükségletére is mennie kell. Az jutott eszembe, hogy esetleg a nyilvános vécékben is újításokat gondolnak ki, mondjuk így: lesz a fővécésné, mellette a pénztárgépke­zelő s ennek titkárnője, az ellenőr - arányos munkamegosztással. Itt is alkalmaznák majd a korszerű számítástechni­kát, s a vendégeket szí­nes ipari tévén figyelik, hogy ott bent jól végzi-e a munkáját. S mindezt a polgár fizeti meg. Még ak­kor is, ha „berezel" mondjuk pénzben, vagy... IVÁN SÁNDOR Kassa Adósak az adóval Nem tudok egyetérteni az állandóan emlegetett regisztrációs pénztárgéppel. Az adóhivatalok és a kormány így akar véget vetni az adócsalásoknak, mert a pénztárgép ugye, egy okos masjna. Ez mind helyes és okos. Ezzel a törvénnyel sok magánvállal­kozó lehúzta a redőnyt, mert az üzlet haszna a meg­élhetéshez volt elég. Ezt is eltűrtük, és aki tehette, meg is vette, ha ezzel anyagilag a holtpontra került is, de üzemelni szeretne tovább. Aztán az a bizonyos pénztárgép-regisztrálás! Aki elsejéig nem regisztrál­tatta a pénztárgépét, újabb találkozása volt az adó­hivatallal, ugyanis 10 000 korona büntetést kell fi­zetnie a késésért. Az, hogy a piactereken még to­vábbra is árulnak pénztárgép nélkül, már kicsit sok. A törvény úgy szólt, hogy a termelő a kertjéből csak az árufölösleget értékesítheti, és kivételek nincse­nek. Kérdezem én: annak, akinek 15 áras vagy ennél nagyobb földje van, és pénztárgép nélkül árul a piacon, az is árufölösleget ad el? Már több helyen ér­deklődtem, és azt válaszolták, hogy nincsenek tisztá­ban a törvénnyel. Pedig az újság kihangsúlyozta, hogy a törvény alól nincs kivétel. Ha egyszer kell a pénztár­gép egynek, akkor kelljen mindenkinek, és ezt el­lenőrizze is az adóhivatal! Ne csak az üzletekben, ha­nem főleg a feketéző kinti árusoknál. Nagyon jó volna, ha a vállalkozóknak lenne olyan érdekvédelmi fel­ügyelőségük, akiknek lenne olyan hatalmuk, hogy el­lenőrizni és tisztázni tudnák a nem vállalkozók tény­kedését. Ha ez így folytatódik, én azt hiszem, hogy még többen visszaadják az engedélyüket, mert nem lehe­tünk versenytársak olyan üzérkedőkkel, akikről az ál­lam és az adóhivatal nem is tud. VASMERA MÁRIA Bős Aggódjunk magunkért Nincs uborkaszezon Tizenöt tudósító (Felvidékről, Vajdaságból és Erdélyből) nya­raltjúlius 23-tól 30-ig a Velencei­tónál. Táborozáson vettek részt, amit a Magyar Rádió Miska bá­csi levelesládája műsorától kap­tak jutalmul egész évi szorgal­mas munkájukért. Az egy hét gyorsan elszaladt. Ez idő alatt szoros baráti kapcsolat alakult ki a három ország magyarlakta te­rületeinek képviselői között. Egy­mással megvitattuk létünkkel kapcsolatos gondjainkat, szót ej­tettünk nyelvünk és nemzetünk ellen irányuló támadásokról, osztoztunk bánatban és öröm­ben egyaránt. Szakmai foglalko­zásokra is sor került: Király Er­zsébet megmagyarázta nekünk, hogy milyen módon tehetjük ér­dekessé híreinket, tudósításain­kat. Az utolsó napon riportokat készítettünk, kikérdeztük egy­mást eddigi munkásságunkról, iskoláinkról, kedvenc időtölté­sünkről. VARAGYA SZILVIA Érsekújvár A minap az asztalom fiókjá­ban rakodtam, s kezembe került egy szépen illusztrált húsvéti üd­vözlőlap, amely három csirkét és egy nagyobb tojást ábrázolt. A nagy tojás közepén szembetűnő cifra szöveg német, angol, fran­cia és végül a hivatalos szlovák nyelven. A kérdésem az: mennyi angol, és mennyi francia lakos van ebben az országban? Arról tudomásom van, hogy Szlovákiá­ban élnek német anyanyelvű pol­gártársaink. Nem lehetett volna még magyarul is kiírni, hogy Kel­lemes húsvéti ünnepeket!, hi­szen mi itt élő magyarok is ka­punk és küldünk ilyen lapokat? Tudom, ennél nagyobb s komo­lyabb ügyek vannak. Azonban az élet kis dolgokból áll, nem igaz? VAJDA ANDRÁS Szete Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tisztelet­ben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A néze­tek sokrétűsége érdeké­ben olyanokat Is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasó­ink bizalmát, és várjuk to­vábbi leveleiket. Iskolaügyi szerveink buzgó szorgalommal munkálkodnak az alternatív oktatás beindításán. Úgy tűnik, a nyári szünidő ideje alatt sem csökken ez irányú igye­kezetük. A Rimaszombati és a Lo­sonci járás középiskolái már két alkalommal juttattak el a szülőkhöz olyan írásos anyagot, amellyel szeretnék felkelteni igé­nyüket az alternatív oktatás beve­zetése iránt. A másodikat már a szünidő folyamán kapták kézhez a szülők. Fáradhatatlanok az ok­tatási szervek, amikor iskoláink elsorvasztásán munkálkodnak. Ilyenkor nincs náluk uborkasze­zon. Nem akarok sok szót veszte­getni ezeknek az irományoknak az ismertetésére. Csupán szeret­ném felhívni a figyelmet néhány alapvető formai hiányosságukra. Már maga a cím elképesztő: „Návrh listu riaditeľa školy ro­dičom". Tehát nem az igazgató levelét, hanem a felettes oktatá­si szerv ajánlott levél koncepció­ját juttatták el a szülőkhöz. A le­vélben nincs feltüntetve az iskola neve, címe, identifikációs száma, és a keltezés is hiányzik róla. Az aláírás helyén gépelt szöveg: Ing. x y riaditeľ školy v. r. Természete­sen aláírás és pecsét nélkül. (Tu­datosan nem tüntettem fel ne­vet. A levelekben azonban iskolá­tól függően valós személyek ne­vei szerepelnek.) A levélhez csatolt mellékletet, az ún. „návratkát" kell visszakül­deni, amelyben a szülő kinyilvá­nítja, hogy az alternatív oktatást választja gyermeke számára, és egyúttal feltünteti azokat a tantár­gyakat, amelyeknek tanítását szlovák nyelven óhajtja. A levél­ben évfolyamok és szakosítás szerint fel vannak sorolva a szlo­vák nyelven oktatható tantár­gyak. Ennek alapján választhat a szülő. Szakmai szempontból sem megalapozott a jelenlegi szlováki­ai viszonyok között az alternatív oktatás bevezetése. Kisebbségünk nem rendelkezik azokkal a jogok­kal, amelyek elengedhetetlen fel­tételei a kétnyelvű oktatás beve­zetésének. Különösen alapvetőek a hiányosságok az ún. nyelvi em­beri jogok területén. Csakis ott képzelhető el sikeres alternatív oktatás, ahol a kisebbségi nyelv, státusát tekintve, - legalábbis az illető etnikum településterületén - egyenrangú a többségi nyelvvel. Ez esetünkben távolról sincs így. Nyelvünk teljesen kiszorult a köz­életből, és a legújabb nyelvtör­vénytervezet alapján még inkább alárendelt szerepbe kerül. Ezenfe­lül még számtalan feltétel hiány­zik egy részünkről elfogadható kétnyelvű oktatási program meg­valósításához. Komplex módon, nagyon színvonalasan, szakmai­lag tökéletesen megalapozottan szól a kétnyelvű oktatás alapelve­iről a témakör egyik legnagyobb szaktekintélye, Lanstyák István az Új Szó jún. 21-i számában a Ne­künk miért nem jó? cím alatt meg­jelent írásában. Nagymértékben elősegítené tisztánlátásunkat eb­ben az ügyben, amennyiben vala­mennyi magyar szülő elolvasná az említett írást. Ebben az esetben jóval kisebb számban akadnának közöttünk olyanok, akiket megté­veszthetne az alternatív oktatás számunkra „előnyös" voltát hir­dető hamis állami propaganda. Nem mindegyik szlovákiai ma­gyar szülő veszi azt a fáradságot, hogy áttanulmányozza az új okta­tási formával kapcsolatban meg­jelenő valamennyi írásos anyagot. Ezeknek a szülőknek a figyelmé­be ajánlom a következőket: tud­juk, a kétnyelvű oktatás bevezeté­sének legfőbb szorgalmazói a ma­ticás és az SZNP-s körökből kerül­tek ki. Márpedig ez a kulturális szervezet és ez a politikai párt ez i­dáig még semmilyen, számunkra előnyös intézkedést nem akart fo­ganatosítani. EGYÜD LÁSZLÓ Feled A szlovák politikusok közül többen tényként állítják, hogy a magyar tannyelvű középisko­lákban érettségiző diákok nem elhanyagolható része nem be­széli jól a szlovák nyelvet. El­lenkező esetben nem merült volna fel ilyen erővel az alter­natív oktatás bevezetésének szükségessége... Csakhogy arra még senki sem mutatott rá, hogy nem egyformán mindenhol szüksé­ges tudni a szlovák nyelvet. Vagy talán nincsenek már többségében magyar vidékek? Ugyanis a szlovákság részben azért is akarja, hogy úgymond kifogástalanul beszéljük nyel­vüket, mert nem szívesen ve­szi tudomásul, hogy még jócs­kán vah, és lesz is magyar többségű területünk (addig az önrendelkezésünk is jogos!) -, amiből következik, hogy uram bocsá 1, nem kell állandóan ál­lamnyelvet magolni, hogy „jól" tudjuk magunkat kifejezni a szlovákok nyelvén. A túlnyo­móan magyar lakosságú terü­leteken a szlovákok hogyan, hányan tudnak magyarul? - ez talán nekünk egyáltalán nem számít? Erre is kellene gondol­niuk őshonos magyarjainknak! Valamint már ideje lenne, hogy a féltés is munkálkodjon bennünk: hisz aki jól tud szlo­vákul, az hamar átbillenhet a szlovákságba. Vajon a 30 szá­zalékot kitevő vegyes házassá­gokból származó gyermekek közül hányan lesznek magya­rok? S majd azok gyermekei? Elég csak hallgatni a szlovák rádió magyar adásának Kö­szöntő című műsorát. Vagy ezen sem aggódik senki? Az Új Szóban is többször em­legetett hazánk nem inkább a mostohánk, ahol magyar több­ségű vidékein sem használhat­juk édes anyanyelvünket? ZILIZI TIHAMÉR Pozsony

Next

/
Oldalképek
Tartalom