Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-01 / 177. szám, kedd

Lgj

ú/szó RIPORT 1995. augusztus 1. FIATALOKAT VERTEK MEG EGY ÜDÜLŐHELYEN Egyedüli bűnük, hogy magyarok - Éppen egy nyilvános fülkéből telefonáltunk haza, hogy szerencsésen megérkeztünk, és jól vagyunk, amikor azt hallottuk, hogy "Maďari!" És akkor már vagy harmincan futottak a mieink felé, és kiabálták, hogy »

Maďari za Dunajh, meg azt, hogy ki énekel itt magyarul? És már kezdődött is a verekedés - emlékezik vissza a diáktársaival töltött nyaralás első estéjére Viola. A dolog úgy kezdődött, hogy a galántai magyar gimnázium egyik osztályának végzősei elhatározták, az érettségi után közösen nyaralnak. Mivel egyikük már több szép nyarat töltött a szülőfaluja önkormányzatának üdülőházában, a közép-szlovákiai Sklené Teplicén, a polgármesternél elintézte, hogy most az osztálytársaival üdülhessenek ott. Júlus 15-én, szombaton délelőtt meg is érkeztek az üdülőbe. Hét lány és hét fiú, köztük két idősebb, akik már korábban is jártak a fürdőhelyen, mert azért a frissen felnőtté vált fiatalok nem akartak teljesen egyedül nekivágni a nagyvilágnak. Két héttel a történtek után három résztvevő, „Ibolya, Viola és Rózsa" szánta rá magát, hogy elbeszélje a történteket. (A nevek kitaláltak, mivel még ennyi idő után is olyan nyomasztó hatással van rájuk az „élmény", hogy félnek saját nevükön nyilatkozni.) Ártatlan szórakozással kezdődött Este a társaság lement a faluba körülnézni, és a vendéglőben szlovák fiatalokkal is összeismerkedtek, majd együtt szórakoztak. Csak amikor hazafelé indultak, és egyikük magyarul kezdett énekelni az utcán, kezdődött a haddelhadd. A közeli diszkóban szórakozó fiatalok fülét ütötte mégolyan érzékenyen a magyarszó, ők kezdték a Dunántúlra küldözni a fajtánkat. - Néhányan külön csoportban álltunk, hozzánk is odajöttek, és megkérdezték: »Ki itt a magyar?« - folytatja a történetet Ibolya. - Mi pedig úgy megijedtünk, hogy rávágtuk: »Senki.« Akkor bennünket békén hagytak, és futottak tovább azokhoz, akik közül az egyik magyarul énekelt. Mi rögtön felszaladtunk a tíz percnyire lévő üdülőházunkhoz, a fiúk pedig lenn verekedtek. Úgy fél óra múlva jött fel az egyik társunk, akinek a szemébe gázsprét fújtak, vagy negyed óráig nem látott. Addigra aztán megérkeztek a többiek is. A ruhájuk meg volt tépve, meg az egyiknek monokli volt a szeme alatt, de komolyabb sérülés nem történt. És ez még mindig nem volt elég, egy órával később a galántaiak üdülőházához is felmentek a verekedők: - Olyan ürüggyel jöttek emlékszik vissza Viola -, hogy az egyik társunk megvert közülük valakit. De ez nem igaz. Azt mondták, hogy a diszkóban történt, mi pedig a diszkóban nem is voltunk. Rózsa is visszaemlékezik: - Azt a fiút, akit ezzel vádoltak, elrejtettük az ágy alá. Egy ideig még kiabáltak ránk, de aztán elmentek. A másnapi eseményeket megint Ibolya mondja: - Az egyik helybeli fiú, aki szintén a verekedők között volt, másnap feljött a házunkhoz, és azt mondta, bocsánatot akar kérni az előző napi viselkedésükért. Megígérte, hogy nyugodtan maradhatunk, nem lesz több verekedés. Azt állította magáról, hogy fekete ser/ff vagy valamiféle védelmi alakulat tagja, de ezt nem nagyon hittük. Egyszóval bocsánatot kért, hogy mindez csak azért történt, mert be voltak rúgva. Akkor egész jól el is beszélgettünk vele, és azt gondoltuk, hogy most már minden rendben lesz. Bottal kérték a vizet A mátyusföldiek azonban tévedtek, a „verőlegények" hétfőn újból ellátogattak az üdülőházukba. Ha nem nyitottuk volna ki az ajtót, akkor betörik - állítja Rózsa, Ibolya pedig csak megerősíti az állítást: Az egyik ablakot be is törték. Azzal az ürüggyel jöttek, hogy adjunk nekik egy pohár vizet, de sokan kihegyezett botot tartottak a kezükben. Ekkor már mások is voltak köztük, akiket szombaton nem is láttunk, és jó néhányan alaposan be voltak rúgva. Egyikük azt kiabálta, hogy megverték a húgát, és hogy a mieink voltak a tettesek. Brutálisan ordítozott, aztán ráfogta az egyik fiúra, hogy ő ütötte meg a testvérét, és a társunkat ott helyben úgy megverték, hogy azt hittük, kórházba fog kelleni szállítani. A nyaka teljesen bedagadt, a hátgerincét fájdította, és zúzódások voltak a testén. Egy másik fiút pedig úgy hozzávágták a kályhához, hogy jó ideig mozdítani sem bírta a lábát. - Viola is hozzáfűz valamit: - Abban is az örömüket lelték, hogy minket, lányokat ijesztgettek. Egyikük például azzal jött be, hogy magyar lányt még úgysem erőszakolt meg. A lányok az egyik szobában aludtak, oda húzódtak be, amikor hétfőn a házban folyt a verekedés. Ibolya a konyhában próbált meg néhány szlovák fiúnak a lelkére beszélni. - Mert voltak köztük normálisak is, akikkel lehetett beszélni. De amikor ezeket kértük, hogy fékezzék meg a verekedőket, az volt a válasz, hogy ők csak kis egerek. Ők csak azért jöttek, hogy nagyobbnak látszódjék a banda. Voltak közöttük tizennégy-tizenöt éves gyerekek is, a legidősebbek pedig huszonhárom-huszonnégy évesek lehettek. - Én nem értettem az egészet - s Violán látni, hogy még most sem érti -, csak jöttek, ránk fogtak valamit, és elkezdtek verekedni. A magát fekete seriffnek kiadó fiú kedden megint fel ment a magyarokhoz, és újból bocsánatot kért, hogy nem akartak verekedést. De a kárvallottak akkor már elhatározták, hogy hazautaznak. Amikor még aznap az egyik fiú lement a faluba, azt tapasztalta, a verekedők félnek, hogy feljelentik őket. Akkor már azt is ígérgették, hogy ingyen mehetnek a fürdőbe, meg hogy ebédet is ingyen kaphatnak. - Akkor már meg voltak ijedve, de mi meg attól féltünk, megint berúgnak, aztán kezdődik minden elölről - idézi vissza félelmét Rózsa. A környékünkön nincsenek ilyenek Végül is félbehagyták a nyaralást, és szombat helyett már szerdán hazajöttek a kirándulók. A lányoktól megkérdezem, hogy ez a kellemetlen élmény hogyan befolyásolja a szlovákokról alkotott nézetüket. - Itt a környékünkön nincsenek ilyenek - válaszolja Ibolya. - Én olyan naivan mentem arra az üdülésre, nem is hittem, hogy ilyen brutális emberek is vannak. Persze tudom, hogy nem lehet általánosítani, közöttük is voltak rendes srácok, akikkei lehetett normálisan beszélgetni. De többen közülük olyan véleménnyel voltak, hogy az országban is minden rossz mimiattunk van, minket okoltak a helyzetért. Maguk sem tudják, miért. De ők úgy hallották, hogy a magyarok rpsszak. Persze nem mindenki van ilyen véleménnyel. Amikor hazafelé indultunk, még a buszmegálló mellett is megütötték az egyik srácunkat, és volt ott egy idősebb házaspár, akik ezen felháborodtak. Amikor pedig elmeséltük, mi történt, nem akarták elhinni, hogy ilyen létezik. Pedig ők szintén szlovákok voltak. Nem szabad általánosítani Lehet, hogy most valaki kajánul azt mondja: „Lám, mégsem igaz az a sokat hangoztatott állítás, hogy az egyszerű emberek között nincs nemzetiségi ellentét, azt csak a politikusok szítják - íme, itt az ellenpélda." Csakhogy ha más szemszögből nézzük, ez nem ellenpélda, hanem éppenséggel az előbbi tétel bizonyítéka is lehet. Mert Ibolya is azt mondja, hogy a környékünkön nem ilyenek a szlovákok. Nem, mert ők ismernek bennünket, és tudják, hogy ha valaki magyar, az még nem feltétlenül ellenség. A másik dolog pedig az, hogy nem szabad általánosítani, és remélhető, hogy az idei tapasztalataik alapján ezek az fiatalok nem fogadják meg, hogy ezentúl már világéletükben csak a Csallóközben vagy a Balatonon nyaralnak. Meg kellene tanulnunk felejteni, és meg kell tanulnunk egyfontos szót: tolerancia. GAÁLLÁSZLÓ ARTATLAN APROHIRDETES - DURVA VEGKIFEJLET Újabb lány a csapdában Márciusban azzal a reménnyel közöltük a németországi álláshirdetésekkel csapdába csalt nőkről szóló riportunkat, hogy olvasóink közül ezek után senki nem „ül fel" a ragyogó kilátásokkal kecsegtető külföldi ismeretleneknek. Szomorúan kellett tudomásul vennünk, hogy nem így történt. A szomorú történet júniusban esett meg egy 18 éves lánnyal, nevezzük Magdalénának. Májusban a Vasárnapot böngészve akadt rá arra az álláshirdetésre, amely reklámosztályunk munkatársát emlékeztette ugyan a lapunkban leleplezett frankfurti kéjenc korábbi hirdetéseire, ám a gyanú nem adott elég alapot arra, hogy megtagadja a feladóként feltüntetett Renáte Hess felkérésének teljesítését. A lány tollat ragadott, és levélben reagált az állásajánlatra. A válaszlevélben felvázolt 1200 márka fizetés, szállás, étkezés és nyelvkurzus biztosításának reménye elbűvölte. A hatnapos próbaidőre való utalás és a szigorú kitétel, miszerint csak vonattal s csak a meghatározott időben utazhat, némileg ugyan gondolkodásra késztette, de nem kezdett gyanakodni. Nem volt tehát akadálya annak, hogy június 10-én vonatra szálljon, és nekivágjon a hosszú, fárasztó útnak. „Egyetértek a szexuális kapcsolattal" A vonat röviddel 19.45 után futott be a frankfurti Westbahnhofra, ahol Magdaléna az írásos utasításnak megfelelően a mozdony mellé állt, s kezében magyar lapokat tartogatott. A várakozás percei hosszúra nyúltak, mármár kezdett kétségbe esni, de végül megállt mellette egy nyúlánk, fekete hajú fiatal nő és egy középtermetű, idősebb férfi. Az ismerkedés rövid volt: a lány Renate Hessként mutatkozott be, s a férfi a mostohalányának nevezte. Bevonultak a várócsarnokba, s itt esett először Magdaléna döbbenetbe. A férfi ugyanis kertelés nélkül közölte vele, hogy egy szobában kell hálniuk, s felszólította, írja alá a következő szöveget: „Egyetértek az együttaIvással és az azonnali szexuális kapcsolattal". Ki tudja, hogy mi minden fordult meg hirtelen a lány fejében? S ki tudhatja, miért firkantotta alá az ominózus nyilatkozatot? Tény, hogy a férfi azt állította: amennyiben nem ért egyet foglalkoztatása feltételeivel, másnap visszaszállítja az állomásra, és elindulhat haza. Nem kizárt, hogy ugyanazon ok miatt tartott a férfival, mint pórul járt elődei: a több mint tízórás utazás szellemileg és testileg is elcsigázta, úgy érezte, pihennie kell, mielőtt ismét nekivág a hazafelé vezető útnak. Amennyiben részvétet várt „vendéglátóitól", ismét csalódnia kellett. Nem azért vetették rá ki a hálójukat, hogy megkönyörüljenek rajta. Nem kell aggódni: a bácsi steril Beszálltak az állomás előtt parkoló narancssárga Chevrolet Camaróba, és mintegy tízperces utazás után megálltak az Einbahnstrassén. A bérház, melybe betértek, egészen hétköznapi épület volt. Hétköznapi volt a lakás is, ahová betessékelték, s melynek ajtaján Godányi név szerepeit. Ami ezután történt, azt Magdaléna feltehetően legszívesebben kitörölné az emlékezetéből. A férfi ráparancsolt, hogy vetkőzzön le és zuhanyozzon le. Ruháit nejlonzacskóba kellett tennie. A lányt szorongatott helyzetéből nem segítette ki senki. Amikor visszatért a szobába, a férfi már mezítelenül várta az ágyon. A lány ellenvetéseit azzal hárította el, hogy feltétlenül kapcsolatot kell létesíteniük, és az aktus nem fog fájni. Magdaléna később úgy emlékezett vissza a történtekre, hogy rettentően félt. Sok minden megfordult a fejében, még az is, hogy a lakást soha nem hagyhatja el többé. Úgy tűnt, hogy a férfi a mostohalányával kettesben kíván maradni, mivel átküldték a másik szobába, ahol kába, mély álomba zuhant. Meglehet, soha nem derül ki, hogy a házigazda által felszolgált gyümölcslébe vegyítettek-e altatót, vagy egyszerűen a kimerültség hatására nyomta el az álom. Azonban nem sokat aludhatott. Arra ébredt, hogy a férfi trágár szavak kíséretében durván rázza, irtózattal engedte át testét a férfinak. Az ügyet sem vetett a lány szavaira, hogy fájdalmai vannak. - Ne félj, nem eshetsz teherbe, steril vagyok - hangzott a válasz. Renáta egész idő alatt ott volt a közelükben. S Magdalénának is ott kellett maradnia, amikor a mostohaapa mostohalányát vette a karjaiba. A lidércnyomás másnap délutánig tartott. A férfi ekkor visszavitte az állomásra. Útközben lelkére kötötte: odahaza azt kell mondania, azért jött vissza, mivel nem felelt meg számára a munka. Ne legyen több áldozat Magdaléna telefonon értesítette szüleit, hogy 21.45-kor érkezik vonattal Bécsbe, ha lehet, várják a pályaudvaron. A szülők értetlenkedtek, gyanították, hogy valami nincs rendben. Amikor Magdaléna megosztotta velük keserves tapasztalatait, rábírták, hogy tegyen feljelentést. Varga István őrnagy, az érsekújvári vizsgálati osztály igazgatóhelyettese elmondta: eljárásuk során egyéb bizonyítékok hiányában Magdaléna vallomásából kellett kiindulniuk, ennek azonban nem volt bizonyítékértéke. - Mivel itt erőszakra nem került sor, esetét nem lehetett nemi erőszaknak minősíteni. Jobb híján a Büntető Törvénykönyv lánykereskedelemre vonatkozó 246. paragrafusából indultunk ki, amely lehetővé teszi, hogy a nemi aktus helyett fokozott figyelmet szentelhessünk a nemi aktushoz vezető körülményeknek: a szándékos félrevezetésnek, a pszichikai nyomásgyakorlásnak és a lány szorult helyzete kihasználásának. Az Új Szóban közzétett riport is alátámasztja feltevésünket: többen pórul jártak Frankfurtban, ám eddig nem fordultak a rendőrséghez. Ezúton kérnénk azokat a károsultakat, akik felvették a kapcsolatot a frankfurti hirdetővel akár kiutaztak hozzá, akár nem -, telefonon, írásban vagy személyesen forduljanak az érsekújvári vizsgálati osztályhoz, konkrétan hozzám, Varga István őrnagyhoz. Telefonszámunk 0817/63326, 63330, 63325, faxszámunk 0817/27752. Szeretnénk ugyanis minél több adatot gyűjteni, hogy az Interpolhoz fordulhassunk, s így elkaphassuk a tettest annak ellenére, hogy Németországban él, és valós adatait nem ismerjük. Sokat segíthetnek azonban a levelekben szereplő adatok, a személy- és helyszíni leírások, illetve a beszélgetések részletes felidézése. Bízunk abban, hogy a frankfurti csaló áldozatai elolvassák riportunkat, és bizalommal lesznek a rendőrséghez. Csak így van esély arra, hogy a jóhiszeműség vámszedője elnyerje méltó büntetését. HORVÁTH GABRIELLA Az ötvenes években az olajbányász vállalat emberei sokfelé kerestek olajat az országban. Egyebek mellett a galántai járásbeli Deáki határában is. A próbafúrás nyomán azonban nem olaj, hanem melegvíz tört fel a földből. A „félresikerült" furat helyén azóta nagy termálfürdő épült, ma már négy medence - úszó-, pihenő- és két gyerekmedence - várja az idelátogatókat. A szállóvendégek a szállodában, faházakban, az autókempingben, bungalóban vagy sátorban lakhatnak. Van vendéglő, diszkóbár, teniszpálya és még sokféle szórakozási lehetőség. A termálfürdő négy éve visszakerült a község tulajdonába. Téved azonban, aki azt gondolja, hogy egy ilyen felszereltségű üdülőhely aranybányaként ontja a pénzt a községi kasszába. Hogy ez korántsincs így, arról Bukovský János polgármesterrel beszélgettünk. - A községek vagyonáról szóJó termálfürdő - rossz tulajdonviszonyok ló törvény értelmében 1991ben delimitálták a termálfürdőt a község tulajdonába. A legnagyobb probléma az, hogy a fürdő területe két falu kataszterén, hetven százalékában Deáki, harminc százalékában pedig Felsőszeli területén fekszik. Első évben a két falu megegyezett a közös működtetésben, de ez nem bizonyult sikeresnek, veszteséggel zártuk az évet. A következő évben nehéz tárgyalások után olyan egyezségszületett, hogy az 1992-94es években bérleti díj ellenében Deáki üzemelteti az egész intézményt. • Ilyen formában nagyobb haszonnal tudtak működni? - A fürdőt annak idején elég rossz állapotban vettük át az előző használótól, a járási idegenforgalmi vállalattól. Nemcsak beruházások, de még javítások sem történtek hosszú évekig. A falunak sokat kellett befektetnie, és így a második év sem zárulhatott másképp, mint veszteséggel. Felújítottuk a szállodát, új szociális létesítményeket állítottunk fel, a központi fűtést széntüzelésűről termál vízfűtésű re alakítottuk. Több új létesítmény nem is a falu, hanem a részvénytársaságok beruházásaként jött létre. Például a tizenöt butikból álló butiksor, ahol élelmiszerüzlettől a ruházati bolton keresztül a szuvenírárusokig sokféle szolgáltatás jelent meg. 1993ban pedig nagy diszkóbár épült, ami fürdővendégeken kívül a környék fiataljait is vonzza. Csakhogy ezek a berendezések ugyanúgy idényjellegűek, mint maga a fúrdő. A fürdő nagy hiányossága, hogy nincs fedett medencénk. • Ugy tudom, már régebben is voltak terveik fedett medence építésére... - Több éve húzódik már ez a dolog, de az a probléma, hogy a területtel kapcsolatos tulajdonviszonyok nincsenek rendezve, és amíg ez nem rendeződik, semmiféle beruházásra nem kerülhet sor. A tulajdont kiadni nem lehet, de nem is vehetjük tulajdonba. Felajánlottuk a terület felvásárlását vagy más területet adnánk ki helyette, de ebbe a tulajdonosok nem egyeznek bele. Idegen tőke pedig ilyen körülmények közé nem jön. Pedig voltak komoly érdeklődők, német és holland beruházók is hajlandók lettek volna nálunk befektetni. A törvényalkotástól vártuk a pozitív változást a tulajdonviszonyok rendezéséről, de az újonnan jóváhagyott törvény sem segít bennünket. • A bérleti szeződés 1994-ig szólt. Az idén hogyan oldották meg „kataszterkérdést"? 1995 szeptemberéig újabb bérleti szerződést kötöttünk, meg kell találnunk a megfelelő utat, mert ez a megoldás egyik falunak sem megfelelő. Mégis működtetnünk kell a berendezést, sok visszajáró vendégünk van már, akik hiányolnák, ha nem lenne. Az sem elhanyagolható, hogy a nyári hónapokban a fürdő negyven-ötven munkalehetőséget jelent a falubeli munkanélküliek számára. Egy másik probléma az volt, hogy a két vendéglő állami tulajdonban volt, és azt nem kapta meg a falu. A privatizáló új tulajdonosoknak nem fizetődött ki, és az idén bezárták a létesítményeket. Ez azonban nem okoz fennakadást, mert a kinti árusoknál és a diszkőbárban is többféle étkezési lehetőség van. • A sok nehézség mellett azért gondolom, pozitív dolgok is elmondhatók a deáki fürdőről... - Természetesen. Például a vizünk nagyon jő minőségű. Az egyik furatból 37, a másikból 68 fokos víz jön. Enyhén gyógyhatású, a mozgásszervekre, valamint állítólag a szív- és érrendszeri betegségekre is nagyon jó hatással van. Ezt nagyon sok, évente visszatérő vendégünk állítja. Az utóbbi időben külföldiek is egyre többen jelentek meg, főleg hollandok és németek szeretnek nálunk nyaralni. A gyógyító víz mellett szórakozási lehetőségek is vannak, sportolás, diszkó. Napozóink, sőt fásított, árnyékos helyeink is vannak. Továbbra is várjuk a deáki termálfürdőbe a vendégeket.