Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-03 / 179. szám, csütörtök

1995. augusztus 3. OLVASÓINK OLDALA ÚJ sz

ó B Megőrizzük anyanyelvünket? EGY PAP, AKI FIÚKAT SZERETETT, UJ SZO 1995. VII. 10. Válasz a felhozott véleményekre Tisztelt szerkesztőség! Ma már ritkaságszámba mennek az állami kézben lévő üdülőhelyek, ám a csallóközaranyosi autókemping még ebbe a kategóriába, tartozik.. Ilyen létesítményt többnyire fürdőhelyeken, folyók, tavak partján építenek, ám a csallóközaranyosi e szempontból is rendhagyó, mivel a pozsonyi főútvonal mellett épült. Lehoczky Sarolta, a kemping vezetője közölte: a 12 éve működő üdülő ideális helynek bizonyult. Jelenleg 80 sátor a kapacitásuk, 18 ún. bungaló is rendelkezésre áll, és a visszatérő vendégek többnyire a közeli városok termálvizes fürdőit keresik fel. HOSTINA IRÉN Komárom Nagy mohósággal olvastam Eva Slavkovská oktatásügyi miniszter budapesti nyilatkozatát, amelyben beismeri, felesleges bevezetni az alternatív oktatást. Ez rendben is volna. A továbbiakban azonban hozzátette, a szlovákok 95 százaléka beszél magyarul. Erre nem a bicska, hanem a rugós vadászkés nyílott ki a zsebemben. Az adatok szerint Szlovákia összlakossága 5 millió 300 ezer fő, ebből levontam 600 ezret, a magyar anyanyelvű polgártársaim számát. Maradt 4 millió 700 ezer, ennek 95 százaléka 4 millió 465 ezer. A miniszter szerint ha például elvetődöm Bytőára, Dolný Kubínba, Čadcára, Myjavára vagy járásunk székhelyére, Lévára, akkor nekem nem eshet bántódásom, ugyanis nyugodtan beszélhetek az anyanyelvemen. Vagy tévednék? Elnézést kérek a miniszter asszonytól, de én erre nagyon, de nagyon kíváncsi vagyok. Nem, inkább nem tévedek el ilyen helyekre, mert szeretem az életet, ha olykor-olykor rossz is. VAJDA ANDRÁS Szete P. V. pap letartóztatása nem rosszindulat, hanem jogos követelmény. Szabadlábon való védekezése felesleges, amennyiben beismerő vallomást tett. Ha P. V. felettese rendszeres ellenőrzést, dialógusttartott volna a pappal, hívekkel és a gyermekekkel, akkor talán meggyőződött volna az abnormalitásokról, ha valóban már ezek hosszú éveken át tartottak. A fiúgyermekek meg voltak félemlítve. A szülők pedig Isten szolgája ellen véteni nem mertek. Habár erre a Hozsanna c. imakönyv IV-X. parancsa figyelmeztet, melyben az áll: „A veszélyes, veszedelmes bűnösöket feljelentetted a törvényes elöljáróságnál?" A cikk megjelenése az igaz tény feltárása és a preventív óvintézkedés érdekében nagyon fontos volt. Zs. J. esperes miért akarna most P. V. pappal beszélni? Információkat szeretne adni talán? Miért nem tette meg hamarább? Az Új Szó hazudik? P. V. a híveket félrevezette. A cölibátust megszegte. A kiskorúakkal nemi visszaélést követett el. A római katolikus papoknak a nemi kapcsolat engedhetetlen. Fogadalmat tettek rá, hogy betartják. A nemi érintkezés halálos bűn. A kiskoEgy józan, mértéktartását megőrizni képes kezdő politikus sem követ el akkora baklövést, mint amilyet a magyar koalíció pártelnökei követtek el az amerikai útjukat követő sajtótájékoztatójukon. Ráadásul nem egy, számos buktatót magában rejtő, kényes helyzetben vizsgáztak elégtelenre. Ellenkezőleg, egy teljesen sima ügynek induló sajtótájékoztatón, melyen sikeres tárgyalássorozatukról kívántak információkkal szolgálni. Mégis öngólt rúgtunk. Teljes mértékben saját hibánkból. Az említett fórumon mintha nélkülöztük volna a józan mértéktartást. Semmi egyebet nem kellett volna tennünk, mint tolmácsolni az amerikai fél hivatalos álláspontját. Márpedig ezen a tájékoztatón nem ez történt. Legfelsőbb politikai vezetőink rádobtak egy lapáttal a valóságra. Tényként közölték, hogy az ősz folyamán esedékes Szlovákia figyelmeztetése Washington részéről a demokratikus vívmányok védelme érdekében. Ezt az állítást szlovák részről nagy felháborodással fogadták. S mint később kiderült, jogosan. Az USA pozsonyi nagykövetsége nyilatkozatban szögezte le, hogy amerikai részről nem merült fel a figyelmeztetés szándéka Szlovákiával szemben. Sikerült tehát az amerikai út számunkra pozitív végkicsengését ellenkező előjelűvé fordítani. Mégrúakkal pedig liliomtiprás, amelyért megérdemelt földi büntetés jár. P. V. kísértésbe sem esett. Több ízben megkísértette a gonosz sátán, de nem vett erőt akaratán. P. V. pap nem tanulmányozta a bibliát? Hanem csak futott a földi boldogság után? Ha pedofília betegségben szenvedett, miért nem kezeltette magát? Hogy magyar plébánián működő szlovák pap megtagadja szlovákságát? Vajon miért, ki kényszeríti rá? - kérdezem Zs. J. esperes atyát. Magyar urat szolgál. Nem magyar urat, hanem a Teremtő egy igaz Istent és úgy a magyar mint a szlovák és a többi híveket. P. V. pap nem a magyar hívek, hanem a kiskorúakkal való súlyos nemi visszaélése miatt került börtönbe, megérdemelten. Ez ellen a Matica és a hívek semmit sem tehetnek. P. V. pap a kiskorúakkal rendkívül súlyos nemi visszaélést követett el. Azonban egy pap nem becsteleníti meg az egész papságot. Amelyik pap a hivatásának él, azt tisztelik, becsülik a hívek. Nem nevezik gazembernek. Ha valaki annak tartja magát, akkor annak ő az oka, senki más. Egy pap, aki naponta magához veszi Krisztus Urunk szent testét és a hívek Ispedig kicsinyes emberi gyarlóság miatt. A 89-es fordulat óta nem képesek vezető személyiségeink levetkőzni bizonyos gyermekbetegségeket. Többek között azt, hogy mindenáron eredményt kell felmutatnunk. Mert szükséges az önreklámozás, bizonyítani kell választópolgáraink előtt, hogy milyen eredményes politikát folytatunk és jelentős külföldi kapcsolatokkal bírunk. A jó pontok szerzésének reményében olykor megesik, hogy túlzásokra ragadtatjuk magunkat. Ez történt most is. Nagyon szánalmas benyomást keltenek politikusaink utólagos, nem következetes logikájú magyarázataikkal, ködösítést, elkendőzést célzó, nem teljesen egyértelmű megfogalmazásaikkal, melyekkel a szerencsétlen sajtótájékoztatókon elhangzott információkat igyekeznek korrigálni. Ez a felelőtlen melléfogás nem bocsánatos vétek kisebbségünkkel szemben. Ilyen szarvashibát a szlovákiai politikai viszonyok között kisebbségi politikusnak nem szabad véteni. Eddig legnagyobb tromfunknak a Meóiar-kormányzat politizálási stílusával szemben a korrektségünk, szavahihetőségünk, elfogulatlanságunk bizonyult. Most olyan irányba léptünk, amely csak tekintélyromláshoz vezethet, belföldön, külföldön egyaránt. Szlovák részről mindig szélsőségesnek, túlzóknak tüntetnek fel minten helyettesének tartják, megérdemli hogy a közvélemény tudtára adják tettét, hogy megszűnjön a vakbuzgóság. Tudja meg az egész ország, mert ez nem az Isten szolgájához, paphoz méltó magatartás. P. V. pap a bizalommal visszaélt. Tönkretette a kiskorú fiúgyermekek lelki életét, amely örök nyomot hagy maga után. A galántai kórház és a nádszegi fiatalság is nyilatkozzon a tények alapján, hisz P. V. pap ott is szolgált. P. V magyar plébánián követte el a rendbontást mint szlovák pap. Ha fordítva volna, ha magyar pap szlovák fiúgyermekekkel nemi visszaélést követett volna el, akkor a szlovákok a magyarságot ,szóra sem méltatnák, és a magyarságot terhelné a vád. P. V. pap hogyan teljesítette Isten hatodik parancsát? Ne paráználkodj! Ha kiskorú fiúgyermekeket kényszerített rá, és megparancsolta nekik a titoktartást? A papi abnormitások oka: 1. egyházi tanács mellőzése, 2. papok önhatalma, egyeduralma, 3. egyházi bevétel-kiadás titokban tartása, 4. papság magára hagyása, rendszertelen ellenőrzése. K. J. Szentpéter ket, azt állítván, hogy gyűlölettel telve, túlságosan érzelmi alapon szemléljük az állam nemzetiségi politikáját. Szemünkre vetik, hogy a valóságtól elrugaszkodott, túldramatizált, minden alapot nélkülöző képet igyekszünk festeni helyzetünkről. Egy ilyen kellemetlen affér alátámasztja az effajta valótlan rágalmazásokat, ezért ellenfeleink profitálnak belőle. Duray Miklós a történtek után bocsánatot kért az Egyesült Államoktól és Szlovákia kormányától koalíciós partnereinek egyes kijelentései miatt. A partnerek ezt rossz néven vették. Már csak az hiányzik nekünk, hogy ez a fejlemény komolyabb nézeteltérések kialakulásának elindítójává váljon a magyar koalíción belül. A Meóiarkormányzat csak erre - a magyar egység megbontására - vár. Kormányfőnk ugyanis a gyakorlatban eredményesen alkalmazza az oszd meg és uralkodj elvet. Semmiképpen sem szabad olyan helyzetbe kerülnünk, hogy velünk szemben is érvényesíthesse ezt a módszert. Az amerikai tárgyalássorozatot követő sajtótájékoztató után nyilvánvalóvá vált, hogy milyen törékeny lábakon áll a Magyar Koalíció egysége. A kellemetlen helyzet azonnal felszínre hozta a belső feszültségeket. Az Isten mentsen meg attól, hogy folytatódjon az egymásramutogatás, a hibát a másik nyakába varrni szándékozó igyekezet. EGYÜDLÁSZLÓ Feled Még az alternatív oktatás bevezetése sem kell ahhoz, hogy fokozatosan elsorvadjon nemzetiségi iskolahálózatunk. Az általánosságok helyett néhány konkrét példa. Az 1951/52-es iskolaévben Terbegec, Gyürki, Kőkeszi magyartannyelvű iskoláit kb. 150 tanuló látogatta. Sirakon és Szelényben 1945-től napjainkig csak szlovák tannyelvű iskola működik annak ellenére, hogy a lakosság nagy része magyar. Az 1951-ben megnyílt Kőkeszi Nemteljes Középiskolát (Neúplná stredná škola) a siraki és a szelényi tanulók is látogatták. Ennek az iskolának az 1951/52-es évben 79 tanulója volt. Ezek a magyar tannyelvű iskolák megszűntek. A tanulók Ipolynyékre járnak iskolába. Az egykori 150 magyar tanuló helyett 1995 júniusában 29 járt oda. Tény az is, hogy a fiatalok az említett kisközségekből sokan elköltöztek, de az ő utódaik sem gyarapítják a magyar iskolák tanulóinak létszámát. Megemlítem még a nagykürtösi járás Apátújfalu községét, ahol ezelőtt 2-3 osztályos magyar iskola volt, azóta megszűnt ott is az iskola. Hasonló a helyzet másutt is. Annak ellenére, hogy minden Minap a Szlovák Rádió reggeli adását hallgatva akaratlanul is felkaptam a fejem, amikor a bemondó hírül adta a világak, hogy az egyik észak-szlovákiai városban, a városatyák szimbolikus 1 (egy) koronáért eladták a Matica slovenskának a város egyik patinás épületét. Ezen nem is nagyon lehet csodálkozni, ha tudomásul vesszük, hogy a város vezetője egyben a Szlovák Nemzeti Párt elnöke is. Akár egy nagyszerű gesztusnak is ítélhetné meg az ember ezt a tettet, vagy igenlően bólogathat(na), hogy íme, a kultúráért felelős miniszter betartja ígéretét, hogy messzemenően támogatják a kulturális tevékenységgel foglalkozó szervezeteket. Csakhogy, az emberarca elkomorul, ha arra gondol, hogy amíg ilyen bőkezűek a Maticával szemben, olyan szűkmarkúak a Csemadokkal szemben. Ha rajtuk múlna, akár be is szüntetnék! Úgy látszik, hogy nem gondolnak arra, hogy az itt élő 600 ezer magyar adója is a közös kasszába vándorol, ahonnan csak a nemzetállamiaknak szórják bőkezűen a pénzt. Úgy látszik, hogy még saját nemzeti hősük (akire különben nagyon büszkék) Jánošík elvét is meghazudtolják, aki amit a gazdagoktól elvett, azt a szegényeknek osztotta szét. Ők pedig éppen fordítva cselekszenek - amit a szegényektől elvonnak, azt bőkezűen, sőt büszkén a gazdagoknak osztják szét számolatlanul. értelmes ember tudja, hogy a tanuló csak a számára érthető nyelven szerezhet alapos ismereteket, a jobbnak tűnő érvényesülés érdekében gyermekeit idegen nyelvű iskolába adja. Tudjuk, hogy ezáltal gyermekeinktől a legdrágábbat, az anyanyelvét, nemzetiségét, történelmét és becsületességét lopjuk el, és sok esetben saját kényelmünket helyezzük előtérbe. Amikor tanító lettem, elhatároztam, hogy tevékenységemet a szlovákiai magyarság létjogosultságának bizonyítására irányítom. Kőkesziben egy, Ipolybalogon negyven évet tanítottam. A tavalyi iskolaévben Ipolynyéken tanítottam, nyugdíjas, helyettesítő tanerőként. Az Ipolybalogi Magyar Alapiskola eredményeiről szóló korábbi írásomban részletesen leírtam, hogy volt tanulóink közül már több mint százan végeztek főiskolát vagy egyetemet, és évente tanulóink 50-60 százaléka végzi el a középiskolát. Ezzel is azt bizonyítottam, hogy a nemzetiségi iskoláknak van jövője, mert nem a tanítási nyelv, hanem a tudás számít. SEBÉNY FERENC Ipolybalog Ezen gondolatot folytatva, akár a hazai magyar sajtó sanyar helyzetére is utalhatnék. Hiszen magyar nyelvű hetilapunknak, A HÉTnek pénzhiány miatt szüneteltetni kell a kiadását, a NAP alig-alig tudja magát fenntartani, hogy a magyar nyelvű könyvkiadásról ne is szóljak. Bezzeg, a Slovenská republika és a Hlas ľudu magyar mellékletét bőkezűen dotálja a kormány, hadd lássa a külföld, hogy igazuk van a szlovák nyelvű honatyáinknak akkor, amikor teli szájjal azt hirdetik világszerte, az itteni magyar kisebbség a világ többi kisebbségéhez képest az átlagon felülit kapja! Csak azt „felejtik" el megjegyezni, hogy az oly bőkezűen támogatott magyar mellékletet kiadó lapokat egyetlen jó ízlésű hazai magyar sem veszi a kezébe, hacsak nem akar gyomorrontást és magas vérnyomást szerezni magának. Ezzel kapcsolatban akaratlanul is az jut az eszembe, hogy képletesen szólva, hiába akar rámsózni a kereskedő - akár ingyen is - romlott árut, inkább az összekuporgatott pénzemből olyan egészséges élelmiszert veszek, amellyel nem veszélyeztetem testi-lelki egészségem! Meg vagyok győződve, hogy hozzám hasonlóan gondolkodik minden józan ítélőképességű hazai magyar honpolgár is. NAGY ANDRÁS Szímő Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket Szarvashiba Az egyiknek mindent... Szépen, alternatívul A magyar iskolában oktató pedagógusok, és a gyermekeiket oda járató szülők jogosan tartanak az alternatív oktatástól. És nem ok nélkül féltik csemetéik anyanyelvének elsatnyulását az alternatív oktatás bevezetése esetén. Elég, ha csak egy kicsit odafigyelünk a szlovák iskolába járó magyar nemzetiségű tanulók „alternatív" beszédére. Buszon utazva gyakran fültanúja voltam társalgásuknak. „Megcsináltad az úlohát matikából?'\ „Ma elmarad a zemepisz, mert a panyi ucsitelka beteg", „Én már feleltem nyemcsinából." Nos, ilyen és hasonló „alternatív" magyarsággal beszélnek a szlovák iskolát látogató magyar gyerekek. A magyar nemzetiségű felnőttek közül is gyorsan kiszűrhető, kik azok, akik egykoron nem magyar tannyelvű iskolába jártak. Hallgassunk csak bele „ékes" magyarsággal előadott beszédükbe. „Mondd, te mivel podnyikálsz?" "Nem is tudom, hogy szesztricskát csinálsz a kórházban?" "A sztarosztánk mindent el tud intézni". Persze, azt sem szabad elhallgatni, hogy a magyar iskolában végzettek között is akadnak olyanok, akik, főleg a szakkifejezéseket használják alternatív nyelven. A fenti példák intő jel kell, hogy legyenek arra vonatkozólag, milyen következményei lesznek az alternatív oktatásnak a beszédünkben. Nem beszélve arról, hogy mit fog előidézni a gondolkodásunkban! BODZSÁR GYULA Nagykürtös Miért e gyűlölet? Nem ártana utánajárni, mikor és hol járt iskolába Milan Ferko édesanyja, és elcsattant-e egyáltalán az a bizonyos pofon, amit azért kétlek. Ha mégis, úgy nagyon sajnálatos eset. Azonban olyan gyalázatos cselekmény nem történt, mint a huszadik század derekán, amikor ezer és ezer magyar vagyonát rabolták el, ősi hónából elkergették és mint a birkát, elszállították. A mai képviselők zöme 50 év körüli. A képviselőink megkérdezhetnék tőlük: mit vétettek nekik a magyarok, mi a személyes tapasztalatuk rólunk, hol és hogy tanulták a történelmet? A honfoglalást úgy interpretálják, mintha a magyarok minden várost és falvat elpusztítottak, felégettek volna. Kérdem én, hol voltak itt városok és falvak? Legfeljebb telepek, kis közösségek léteztek, hiszen mindent túlnyomórészt erdőség, mezőség és lápvidék borított. Ami itt felépült, az ezer év szorgos munkájának eredménye. Egy kissé elkanyarodtam a pofontól. Most visszatérek. Pöstyénben nem volt magyar iskola. Az alapiskola 5. osztályában Zahoránsky volt a tanítóm. Mivel nem tudtam jól a szlovák leckét, egy szép napon kihívott a tábla elé, keresztülfektetett az első padon, és egy göcsörtös bambuszbottal, nem náddal, jól elnáspángolt. Otthon nem panaszkodtam, de mikor elhagytam ezt az iskolát, még azt is mondta jóapámnak: mire ez a gyerek kitanul, a magyarok már úszni fognak! Hát ilyen jó oktató volt ez a Záhoránsky! írásommal csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy a botütések se engem, se ezreket nem ingereltek bankok, pénzintézetek, üzletek, üzemek, kultúrintézetek, stb. évszázados szorgos munka gyümölcsének és más nemzet nyelvének és kultúrájának elrablására. Cs. J. (A cím a szerkesztőségben) Se nem róka, se nem nyúl... ...ugrott ki a zöld leveles bokorból. Hárman voltak, egy a kisegítő, egy a felderítő és az utasító. Olyan tizenhat-tizennyolc éves suhancok lehettek. Talán jó dolgukban nincs mit tenniük, unatkoznak, hát ijesztgetik, akit lehet. Ha ez egyáltalán játéknak tekinthető. Az úton haladó emberek, elsősorban idősebbek megfélemlítésére, kárára. A gyenge idegzetűek és szívrohamra hajlamosak bizony megrázkódtatva mennek tovább, s hirtelen nem is jutnak elítélő szavak az eszükbe. A suhancok viszont élvezik a dolgot, jókat nevetnek, és minden kezdődik elölről. Ez kérem a Nižná Hutka-i legénykék „leleményessége". A községből kivezető út az autóbusz-megálló felé vezet. Mellette - mint mostanában csaknem mindenütt - szinte nyakig ér a fű, dudva. Ez a helyi vezetőséget nem érdekli, se az útkarbantartó szervet - ha ilyen egyáltalán van. Bezzeg azelőtt... Nos, a fiúk meghúzódnak ebben a fűben - az egyik pedig szemléli a terepet, a szembejövőket, s kellő időben jelt ad, füttyent. Erre a legények bukfencek vetésével, kiabálva, sőt ordítozva, mint a vadállatok csaknem az úton haladók közelébe gurulnak, megrémisztik őket, és nagyokat röhögnek. Nagy kár, hogy szabadidejüket nem tanulással, testneveléssel, esetleg hasznos szellemi vagy testi munkával - mondjuk kapálással töltik el, hanem mások bánatára és rovására így élvezik bátorságukat azokkal szemben, akik ellenük tehetetlenek. IVÁN SÁNDOR Kassa