Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-03 / 179. szám, csütörtök

1995. augusztus 3. VELEMENY ÚJ SZ

Ó 5 I Azonos „hullámhosszon" Augusztus elsején három órán át magyarországi rádiósok vezették a. népszerű, zenés-információs kassai TOP magánrádió műsorát; s ugyanúgy szlovákiai műsorvezetők a hasonló zsánerű miskolci NONSTOP adó közvetítését - részben tolmács közreműködésével. Amint azt a kassai KORZO napilap a tegnapi számában közölt cikkében megjegyezte: Kassán sokan értenek magyarul, és bizonyára sok kassai a Balatonnál szabadságol majd. Éppen ezért főleg nekik szólt az időjárással, vízhőmérséklettel és árakkal kapcsolatos tájékoztatás". A két magánrádió állítólag a jövőben szeretne jobban együttműködni. Tervükben szerepel például a műsorvezetők rendszeres cserefoglalkoztatása is. Ugyanis a „premiernek" a hallgatóság körében igen kedvező volt a visszhangja, fogadtatása. (g-f) Hajnal Mihály kiállítása ÚJ Szó-hír A Magyarországon született, majd Kassán is élt és jelenleg többnyire Prágában élő Hajnal Mihály grafikusművész tegnap a legjobb műveivel ellátogatott gyermekkorának városába, Miskolcra. A Miskolci Kulturális Menedzser Iroda ugyanis a művész születésének 60. évfordulóján mintegy születésnapi ajándékként tárlatot nyitott a jubiláló mester munkáiból. Az érdeklődők a Mini galériában (Kossuth utca 11.) augusztus 26-ig csodálhatják meg a Kassa, de főleg Prága utcarészleteit, nevezetes épületeit ábrázoló rajzokat. Ugyanez a válogatás októberben és novemberben Sárospatakon lesz megtekinthető, (g-f) KÖZLEMÉNY A mosonmagyaróvári Pannon Agrártudományi Egyetem felvételt hirdet mezőgazdaságimérnök-képzésre, levelező szakon az 1995/96-os tanévre. Jelentkezési ív és bővebb felvilágosítás a következő címeken igényelhető: Magyar Polgári Párt, Žabotova 2, 811 04 Bratislava, tel.: 07/497 684, 497 688; Öllős Árpád, Horná 14, 929 01 Dunajská Streda. Jelentkezési határidő augusztus 10. H. Kubik Katalin az MPP sajtófelelőse K-118 „Békés együttélés" A szlovák kormányt tizenegy napig kellett noszogatnia a sajtónak, míg végre sikerült állást foglalnia a garamszentkereszti romákat ért támadással kapcsolatban. Az állásfoglalást megelőző hosszú vajúdást a még tisztázatlan körülményekkel magyarázták a kormánykörök. No, de most már minden rendben, itt a nyilatkozat, lehet olvasgatni, sőt ahogy hírlik, több miniszter, mi több, maga Mečiar kormányfő is részt vesz Mário temetésén. Azonban a minisztereket is megelőzve Mária Barto

šíková DSZMes parlamenti képviselő ellátogatott Garamszentkeresztre, s ha már ott járt, véleményt is nyilvánított a tapasztaltakról. Szerinte a történtekről rosszul tájékoztatták a nyilvánosságot, a sajtó „feleslegesen fújta fel" az ügyet, a támadásról elég lett volna cikkezni a járási, regionális lapokban. Bartošíková szerint az „incidenst" nem lehet rasszista támadásként felfogni, hanem egyesek gyűlöletének megnyilvánulásaként, akik békében szeretnének élni, azokkal szemben, akik csalnak, lopnak, és veszélyeztetik a rendes emberek életét. „Bár meg kell hagyni, a cigányok között is vannak rendes emberek, akiket tisztelnek a helybeliek" - tette hozzá a képviselő asszony. Ha már megfogalmazta, tiszteletben kell tartani Bartošíková véleményét, bár a sajtó előtt azért nem kellett volna hangoztatnia. A képviselő asszony véleménye szerinti „nem rendes romákat" pedig csak azzal lehet vigasztalni, hogy a bőrfejűek közt nincsenek rendes, jó bőrfejűek. Legalábbis én nem tudom elképzelni. Lehet szépítgetni a tényeket, a bandát hívhatjuk nemzeti érzelmektől korán kopaszodó fiatalok testedző körének, a baseballütőt fatestápolónak, meg egyébként is, hát nem aranyos az a kis kopasz fej? Meg benne a diónyi agy, melyben csak egy gondolat motoszkál egy egész életen keresztül: „Békében élni azokkal, akik csalnak, lopnak és veszélyeztetik a rendes emberek életét." A sajtóiroda jelentései szerint (elképzelhető, hogy a garamszentkereszti sikeren felbuzdulva) Breznóban és Besztercebányán is kipróbálta kettő, illetve három fiatal (a frizurájukról nem tudunk közelebbit) a „békés együttélést" egyegy roma családdal. Az előbbi helyszínen légpuskával és pofonokkal, az utóbbin csak az. utóbbival. Kiigazítva a képviselő asszony szóhasználatát, a két eset, nem lévén komolyabb sérült, még belefér az „incidens" kategóriába. Garamszentkereszti incidensnek Bartošíková szavai minősíthetők, egy tizennyolc éves fiatalember meggyilkolására ugyanis nem ez a megfelelő szó. (holop) í TEGNAP OLVASTUK EMIL SARKOZY: A kopaszra nyírtak ma kerüljék a várost A garamszentkereszti romák a múlt hét szerdáján nagygyűlésen választották meg Emil Sárközyt szóvivőjüknek, aki a helyi önkormányzattal és az állami szervekkel való tárgyalásokon képviseli őket. • Mário G. halála után nem akarják-e egyesek saját kezükbe venni a törvénykezést? - Már többször elmondtam, hogy ezt a felelősséget magamra vállalom. Nem akarunk fogat fogért. Akkor itt elszabadulna a pokol. Tisztában vagyunk vele, hogy nem vehetjük saját kezünkbe a törvénykezést, annál is inkább, mivel a rendőrség és a polgármester eleget tettek kérésünknek, és képesek garantálni biztonságunkat. • Elégedett tehát a rendőrség és a városi hivatal eddigi ténykedésével? - Elégedettek vagyunk, egyúttal teljes bizalmamról biztosíthatom a polgármestert és a rendőrparancsnokot is, csupán annyi a megjegyzésem, hogy ezeket a lépéseket már régebben meg kellett volna tenni. Mi ugyanis ezeket a dolgokat már jeleztük, azonban nem akarták elismerni, amíg a helyzet ki nem éleződött. Eddig megbízom az ügyészségben és a bíróságban is. Mi azt kérjük, hogy a bűnösöket a törvény szerint ítéljék el. Ha ez nem így lesz, akkor én is feladom a romák tetteiért vállalt felelősséget. • A helyzetet tehát teljes mértékben ellenőrzése alatt tartja? - Igen, naponta járok a romák közé, és nyugtatom őket. • Hány emberre számítanak a temetésen? - Mintegy két-háromezer embert várunk. • Külföldről is? - Erről személyesen nem tájékoztattak, de feltételezhető. Ezért kérem, hogy még azok a fiúk is, akik csupán a nagy meleg miatt nyíratták le a hajukat, és nem tartoznak a punkok közé, inkább kerüljék a temetés környékét. Eva Čobejová, SME Binderre állítólag fegyvert fogtak Hétfőn, röviddel 18 óra után a pozsonyi Hviezdoslav téren a városi rendőrség egyik őrjáratának tagiai éles szóváltásba keveredtek Július Binderrel, mivel az őt szállító személyautó sofőrje közlekedési vétséget követett el, s nem volt hajtandó igazolni magát. A pozsonyi Vízgazdálkodási Vállalat igazgatója a Nový Čas újságírójának azt állította, hogy a járőr egyik tagja még a fegyverét is elővette, hogy nyomatékot adjon a szavainak. Elmondása szerint a gépkocsija rossz helyen parkolt, mivel azonban nagyon sietett, azt mondta a járőrnek, hogy írja fel a kocsi rendszámát. Erre azok határozottan követelték, hogy a gépkocsivezető mutassa fel az autó okmányait, majd csigalassúsággal írták fel az adatokat. A pozsonyi városi rendőrség illetékesei úgy vélekedtek, hogy a jelentés szerint Július Binder az eset során eléggé arrogánsan viselkedett. Azzal fenyegette a szolgálatot teljesítő rendőröket, hogy illetéke s helyen majd elintézi őket. Hogy az incidens során valóban előhúzta-e fegyverét a járőr egyik tagja, a városi rendőrség képviselője nem tudta megerősíteni, mivel nem volt jelen a helyszínen. „A fegyverüket szolgálat közben természetesen maguknál hordják járőreink, de az előírások nem írják elő, hogy hol kell tartaniuk - állította. - Amennyiben ráfogták Binder úrra a fegyvert, feljelentésre van szükség, hogy az ügy kivizsgálását megkezdhessük." nč Keserű cukor Több mint egy hónapja keserű a gazdasszonyok szájíze már a cukor nevének hallatára is, hiszen még emlékeznek rá, hogy tavaly ilyentájt 13-17 korona közötti áron vehették meg az üzletekben, az idén május végére azonban valamilyen „csoda" folytán 30 korona alatt nem lehetett hozzájutni. Szlovákiai sajátosság, hogy az ilyen csodáknak általában a piaci árviszonyok tehetetlenségi forgónyomatéka következtében a fogyasztók legtöbbször nemcsak szemlélői, hanem kényszerű teherviselői is egyben. Pedig az ok egyszerű: az illetékesek elszámították magukat, pontosabban fogalmazva, hagyták magukat lépre csalni. Az idei behozatal szervezése során ugyanis olyan cégekkel is szerződést kötöttek, amelyek, mint később kiderült, nem voltak képesek teljesíteni szerződésbe foglalt kötelességeiket. Köztudott ugyanis, hogy a szlovákiai fogyasztópiac évek óta behozatalra szorul ebből a termékből, az itteni cukorgyárak a 180 ezer tonnás éves szükséglet helyett viszont csupán 120 ezer tonnát képesek előállítani, elsősorban a répa hiánya és gyenge minősége miatt. Hiába lépett közbe operatívan a piacszabályozási alap, s rövid idő alatt kiküszöbölte a hirtelen fellépő hiányt, az árak rekordgyorsasággal szaladtak fel, s meg sem álltak 30 koronáig. A behozott 30 ezer tonna azóta helyreállította a piaci egyensúlyt, az árak azonban továbbra is maradtak. Annak ellenére, hogy a cukor behozatali vámját 25 százalékra csökkentették, s így a csomagoló cukorgyárak maximálisan 22-23 koronáért adják el a forgalmazóknak. Sajnos, ezt a fogyasztók alig érzékelik. Úgy tűnik azonban, hogy a cukorpiacon folyó játszmában még nem osztották ki az összes lapot. Tegnap ugyanis szűkszavú kormányjelentés adta hírül, hogy a kabinet jóváhagyta a földművelési miniszter által előterjesztett javaslatot, amely alapján további 15 ezer tonna cukrot hoznak be az országba, immár teljesen vámmentesen. Amint hírlik, az említett mennyiséget nem a fogyasztói piacra, hanem termelési felhasználásra szánják, hogy a feldolgozóipar számára az eddigi árszinten 16-17 koronáért - tudják biztosítani az idei szezonra szükséges cukormennyiséget. A tárca illetékesei állítják, ezzel a lépéssel azt célozzák, hogy a cukor magasabb fogyasztói ára ne gyűrűzzön be a termékek áraiba. Egyes híresztelések szerint azt is fontolgatják, hogy ha ezzel sem tudják letörni a magas árat, az árszabályozás marad az egyetlen megoldás. A hazai ügyintézés csigalassúságát ismerve mire ez a lépés bekövetkezik, a háziasszonyok már minden bizonnyal túl lesznek az első olyan befőzési hullámon, amelyről méltán elmondhatják, drágább volt a leves, mint a hús. (t. szílvássy) Adósak az adóval Adózni muszáj. Vagy talán mégsem? Megszorító intézkedések ide vagy oda, mind több jogi és fizikai személy tud kibújni az adóprés alól, vagy legalábbis mind többen halmoznak fel adóhátralékot. A konkrét számok önmagukért beszélnek: míg 1994. december 31-ig valamennyi vám- és adóhátralék 18,4 milliárd koronát tett ki Szlovákiában, addig röpke három hónap alatt, azaz 1995. március 31-ig ez a mutató 1,7 milliárd koronával emelkedett, és elérte a 19,7 milliárdot. Frissebb adatok egyelőre nem állnak rendelkezésre, ám valószínűsíthető, hogy azóta már a csinos summa átlépte a 20 milliárdos „lélektani" küszöböt. A helyzet olyannyira súlyos, hogy a keddi kormányülés is kiemelten foglalkozott a problémával. Igazán nem volna meglepő, ha a helyzetet orvosiandó, újabb törvényekkel, rendeletekkel szigorítanák az adófegyelmet. Amint tavaly ősszel nagy nehezen összeállt a Mečiar-kormány, gyorsan lesöpörte az asztalról a Moravčík-kabinet által kidolgozott, 1995-re szóló állami költségvetés tervezetét, s előrukkolt a saját megoldásával. A pénzügyminisztérium új koncepciójában a legszámottevőbb változás az volt, hogy a költségvetési hiány mérséklését az adófegyelem megnövelésével, az adók és vámok hatékonyabb behajtásával akarták elérni. A fennen hirdetett új intézkedések, mint utólag kiderült, nem hoztak eddig gyümölcsöt. A különböző kft.-k és részvénytársaságok, amelyek a keletkezett hiány mintegy feléértfelelősek, megtalálták a kiskapukat, különösen az általános forgalmi adó és a vámilletékek nem fizetésében jeleskednek. Egyelőre nehéz lemérni a „csodafegyver", az elektronikus pénztárgépek kötelező használatának eredményét. Lehet, hogy valamelyest csökken az adóhátralék nagysága, azonban a közel 20 milliárd koronás hátralékot biztosan nem lehet az év végéig ledolgozni. Nincsen olyan ország, ahol az adókat maradéktalanul behajtanák. Ezzel a jelenlegi kormány sem számolhat. Van azonban egy általános jelenség: ahol túl szigorúak az adókulcsok, magasak a vámpótlékok, számosak az ilyen-olyan jogcímen befizetendő adók, ott az adózók, vagyis gyakorlatilag szinte mindenki, a kibúvókat, az adózás akár illegális módjának kikerülését keresik. Bizonyos idő után szinte nemzeti sportot űznek ebből. Talán ha csökkentenének az adóprés szorításán, akkor javulna az adózók fegyelme. És még valami: a politikai tisztogatásoknak, az újból alkalmazott kontraszelekciónak köszönhetően a minisztériumok, az adó- és vámhivatalok jó szakembereinek egy része távozni kényszerült. Márpedig a politikailag ugyan megbízható, ám rossz törvényeket gyártó jogászokkal és rossz adószakértőkkel nehezen fogják feltölteni az államkasszát. (sldó) Ki miatt nincs külpolitikai konszenzus? Ĺ AHOGY ÉN LÁTOM A kiszámítható fejlődési irányú polgári demokráciákban az összes parlamenti párt számára íratlan szabály, hogy a külföldre látogató ellenzéki politikusok nem támadják a hivatalban levő kormány külpolitikáját. Vagy ha különvéleményük van, azt diszkréten, a diplomácia nyelvén hozzák a velük „azonos hullámhosszon" politizáló vendéglátóik tudomására. Ezúttal hadd mellőzzem annak vizsgálatát, hogy mennyire kiszámítható fejlődési irányú a szlovákiai polgári demokrácia. Ehelyett inkább arra vetnék egy pillantást, hogy magában a hivatalban levő kormánykoalícióban létezik-e konszenzus, tehát közmegegyezés a külpolitikában. Ha csak a hivatalos nyilatkozatokat vesszük figyelembe, kétségkívül nincs jogunk kétségbe vonni a konszenzus létezését. Schenk külügyminiszter - hogy úgy mondjam - egy húron pendül önmagával. Ami, figyelembe véve a hazai politikai élet sajátosságait, már önmagában sem kis teljesítmény. Mečiar miniszterelnök ha Bécsbe, vagy Bécstől Nyugatra utazik, mindig úgy nyilatkozik Szlovákia külpolitikai irányultságáról, hogy az embernek már-már az a benyomása: nincs még egy állam a posztkommunista világban, amelynek kormánya a miénkhez hasonló mértékben áhítaná az Európai Közösséghez, illetve a NATO-hoz csatlakozást. Arról megint hadd ne nyilvánítsak véleményt, hogy miniszterelnökünk mondjuk moszkvai vizitjei vagy itthon tett nyilatkozatai milyen mértékben horgasztják le a Nyugaton tett nyilatkozatai alapján kialakult vérmes reményeinket. A koalíció három pártja közül még a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom az, amelyik a legkevésbé ad okot arra, hogy az ember kételkedjék Szlovákia kormánya külpolitikai irányultságának „olvashatóságában". Egészen más a helyzet, ha a kormánykoalíció másik két pártja, a Szlovák Nemzeti Párt és a Szlovákiai Munkásszövetség ilyen irányú és tárgyú megnyilvánulásait vesszük figyelembe. A Slota-párt prominensei, ha kétfelé hasítják őket, sem hajlandók olyan nyilatkozatra, amelynek alapján az ember arra következtethetne, hogy ez a politika levonta a következtetéseket az elmúlt fél évszázad történelmi tapasztalatai alapján, és ennek megfelelően formálja külpolitikai tevékenységét. Viszont alig múlik el hónap, hogy a párt irányvonalának meghatározói ne tennének egészen egyértelmű nyilatkozatokat arra nézve, hogy ennek az országnak szerintük nincs keresnivalója sem az Európai Közösségben, sem a NATO-ban. A polgárosodást óhajtó csendes szemlélőnek csak a háta borsódzhat attól, valahányszor például a Szlovák Nemzeti Párt egyik díszelnöke a pánszlávizmust emlegeti, és oroszbarátságával kérkedik. A másik koalíciós partner, a Szlovákiai Munkásszövetség külpolitikai irányultság szempontjából tanúsított magatartása is legalább annyira egyértelmű, mint a Slota-párté. Legalább annyira negatív, ami nyugati struktúrákhoz való csatlakozási készségüket illeti. Ján Ľupták ezt legutóbb akkor nyilvánította ki, amikor a Francia Munkapárt elnökét látta vendégül. Mindkét pártvezér egyértelműen és egyforma vehemenciával elátkozta a nemzetközi tőkét, és olyan nyilatkozatot tett, amilyenre már a kommunizmus érett korszakában is csak kevesen vetemedtek az egykori pártvezetők közül. E tények alapján csak egy dologra lehet következtetni: a Szlovák Köztársaságban még a kormánykoalíción belül sincs konszenzus az ország külpolitikai irányultságát illetően. Ehhez képest meglepő, hogy a kormánykoalíciónak az ország nyugati orientációját elsősorban ellenző pártja, a Szlovák Nemzeti Párt veti az USA-ban járt magyar pártvezetők szemére, hogy - úgymond - kétségbe vonták külpolitikai orientációnk egyértelműségét. Ez csak egyféleképpen értelmezhető: a tolvaj tolvajt kiált. Azért akarják most A. Nagy Lászlót, Bugár Bélát és Duray Miklóst kiadatni a parlamenttel, azért kezdeményezték vád alá helyezésüket, hogy megszabaduljanak egyik politikai ellenfelüktől, és kísérletet tegyenek a törvényhozási erőviszonyok saját érdekükben való megváltoztatására. TÓTH MIHÁLY