Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-31 / 202. szám, csütörtök

8 ] ÚJSZÓ MINDENNAPI BUNUGYEINK 1995. augusztus 31. Hazárdjátékos vállalkozóból rabló A múlt héten a Pozsonyi Városi Bíróság tíz és fél éves börtönbüntetésre ítélte Ivan N.-t, egy fiatal rablóbanda vezéralakját. A hajdani vállalkozó két társa segédletével 1993 márciusától októberéig rablásokból és betörésekből mintegy 2,5 millió koronát zsákmányolt. Az ellene felhozott vádban a rabláson és betörésen kívül jogtalan fegyverhasználat és okirathamisítás is szerepelt. Két társa, mivel ők az elkövetés idejében még fiatalkorúak voltak és csak asszisztáltak a főnöknek, jóval enyhébb büntetésben részesült (3 év). Az ítélet még nem jogerős. Ivan N. a rendszerváltás után az elsők között kezdett vállalkozni. Kezdetben úgy tűnt, hogy a 29 éves fiatalember megcsinálta szerencséjét. Jól keresett, szépen öltözködött, nyugati kocsin furikázott. Egyszóval minden lehetősége megvolt a nyugodt, gondtalan élethez. Őt azonban megbabonázta a pénz. Még gyorsabb tempóban akarta gyarapítani vagyonát. Ezért hazárdjátékra adta fejét. Úgy gondolta, nagy nyereményhez nagy tételekben szükséges játszani. Számítása nem jött be. A várt bőségszaru helyett mind többet és többet vesztett. A szerencsejátékok idővel teljesen megfosztották józan ítélőképességétől. A végén már az adóját sem tudta kifizetni. Ekkor született a szerencsétlen ötlet, a rablássorozat gondolata. Az addig büntetlen előéletű férfi precíz terv alapján akarta véghezvinni gálád elképzelését. Tudta, hogy az erőszakos pénzszerzés alapja a fegyver. A biztonság kedvéért mindjárt kettőt szerzett. A gázpisztoly mellett még egy puskát is vásárolt, hogy segítője is sakkban tarthassa majd a kiszemelt áldozatokat. " Ivan N., sutba dobva a jól bevált rablószokásokat, teljesen sajátos stratégiát dolgozott ki. Az ő forgatókönyve szerint nem az éjszaka leple alatt hajtották végre akcióikat, hanem fényes nappal. A főnök az áldozatok kiválasztására külön súlyt fektetett. Azt vallotta, ha lúd, legyen kövér. Aprópénzért nem érdemes kockázatot vállalni. így a kiszemelt áldozatoknál mindig nagyobb pénzösszeg volt. Fizetésre szánt összegek, esetleg az aznapi bevétel. Az utcán végrehajtott támadások során a meglepetés erején kívül a fegyver mindig elég hatásos érvnek bizonyult. A Dominó élelmiszerbolt főnökét 68 ezer koronás bevételtől fosztották meg. Egy fizetéseket diplomatatáskában vivő pénztáros nőtől 686 ezer koronát zsákmányoltak. Ivan szólóakciót is vállalt. Kinézett magának egy bankból jövő asszonyt, kitépte retiküljét és elszaladt. Magánszáma 26 ezret eredményezett. Az öt gengszterakciót követően a rablók még üzletbetörésekkel is próbálkoztak. Itt is sikeresek voltak. Ezúttal viszont csak éjszaka dolgoztak. Ivan N. korábban még egy útlevelet is lopott, amelybe saját fényképét ragasztotta. Arra számított, ha netán lebukik, hamis okmánnyal igazolja majd magát, és így félrevezeti a hatóságokat. Ez a terve nem sikerült. A zsaruk egyből kiszúrták a csalafintaságot, így a fiatalember vádirata okirathamisítással is gyarapodott. A vállalkozóból lett rabló védője záróbeszédében azzal a javaslattal rukkolt elő, hogy védencét, mivel az utcai akciók során nem folyamodott erőszakhoz, ne rablásért ítéljék el, hanem lopásért. A pénzszerzéseknél ugyanis csak a meglepetés bénító erejét kihasználva fosztotta ki áldozatait. A szenátus elnöke az ítélet megindoklásánál kihangsúlyozta, hogy a törvény szerint a puszta fenyegetés is erőszaknak tekinthető. Gyalázatos ajánlat Régi korok háborúiban természetes volt a leosztás: te támadod a várat, én pedig megvédem. A modern kor új hadviselése más képet mutat. Megtörténik ugyanis, hogy a támadók és a védők ugyanazon az oldalon sorakoznak fel. Természetesen a védelmi pénzre áhítozó bűnözőkről beszélünk, akik szerte e hazában keresik és megtalálják a jól menő üzleteket, éttermeket. Ha a tulaj fizet, szentül megfogadják, hogy mindentől és mindenkitől megvédik. Elsősorban pedig önmaguktól. A vendéglősök persze a pokolba kívánják ezeket a „hősöket", de hát mit tehetnek? Fizetnek, mint a köles. A három izomagyú cimbora, Feka István, Feka Géza és Hunya Attila éppen erre a rettegésre kívánta felépíteni árnyékos pályafutását. A büntetett előéletű budapesti gazfickók egyes hírek szerint szorgosan végigtalpalták az egész XX. kerületet, és minden útjukba eső presszót, kocsmát, mini ABC-t, éjjel-nappali boltot, éttermet felkerestek, hogy megtegyék gyalázatos ajánlatukat. Fellépésüket, stílusukat talán a filmekből ismert terrorlegények mintájára alakították ki, és bejelentkezéseik sehol sem maradtak hatás nélkül. Aki nem tudott fizetni, az jól tette, ha lemondott arról, hogy üzleti karriert fusson be. P. F. és F. H. viszont másként gondolkodott. A megalázó kapcsolat semmiképpen nem volt ínyükre, és vállalkozásuk anyagi haszna sem engedte meg, hogy kiszórják a pénzt az ablakon. Az ilyesféle „szolgáltatás" ellenértéke is állandóan emelkedik, a két üzletember tehát úgy érezte, komoly bajban van. Ez az aggodalom nem maradt titok az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Szolgálata előtt. A Szolgálat Bevetési Osztálya nyomban akcióba lendült, remélve, hogy az ügy hamarosan tisztázódik, és a jómadarakat röptükben kaphatják el. A tett pillanata 1995. július 25-én este érkezett el. P. és F. urak étterme a szokatlanul forró nap után normális életét élte, csak úgy nyüzsögtek a vendégek. A három „védő" este kilencre ígérte magát, mondván, erre az időpontra legyen összekészítve az előzőleg kialkudott summa. A rendőrök egy idő óta szemmel tartották már a terepet, de hát egyik vendég olyan, mint a másik, ki tudja, kinek mi a foglalkozása, az éhes ember mind egyforma. Éhesek, de inkább pénzéhesek voltak a bűnözők is, ezért a megbeszéltnél háromnegyed órával korábban érkeztek a számukra felállított kelepcébe. Először csak egyezkedtek az étterem vezetőivel, majd a pénz is előkerült, amit a mohó fráterek remegő ujjakkal, csillogó szemekkel számoltak át. Ezt követően már csak azt a pillanatot kellett megvárni, amikor a zsaroló „őrzővédőket" biztonsággal el lehet fogni. Zsaruk özönlöttek elő mindenünnen, a három sakál se köpni, se nyelni nem tudott. Elfogásuk röpke tizenhét másodperc alatt történt, menekülésre semmi esély nem kínálkozott. A gálád triumvirátus, amelynek lelkét (ha van ilyen) valószínűleg más gonosztettek is terhelik, most az ORFK Központi Vizsgálati Osztályának védőszárnyai alatt, előzetes letartóztatásban várja a számára felettébb kedvezőtlen fejleményeket. (Zsaru) Sokfelé mottó ma Európa piacain, hogy „Jobb egy olcsó hamisítvány, mint egy drága eredeti." A hamisítványok nagy része Kelet-Európából származik. Ezt.állapította meg az a négyhetes intenzív szuperrazzia, amelyben, német kezdeményezésre, több ország rendőrsége vett részt. Kiderült, hogy a híres márkák alaposan rászorulnak a védelemre. Kelet-Európa - elsősorban Csehország és Lengyelhon - főleg a textiliparban vette át azt a szerepet, amit a Távol-Keleten eddig főleg Hongkong és Tajvan játszott elsősorban műszaki cikkek, órák, videokazetták és hasonló áruk hamisításában. És ahogyan Hongkongban egy ál-Rolex óra alig különböztethető meg az eredetitől, viszont a töredékébe kerül, úgy készülnek Prága, Varsó, Brünn és Lodz hátsó udvaraiban százezerszámra az elegáns textilmárkák másolatai. A budéjovicei Gomel luxushotel parkolójában egyetlen kamionban pontosan 2054 darab pólóinget találtak a patinás WSC felirattal. Kölnben vagy Hamburgban az ilyen póló darabja 250 márka. A híres cseh sörvárosban (itt készül a Budweiser) elcsípett rakományból viszont egy darab pontosan a tizedébe, 25 márkába került volna. Hamarosan ugyanilyen szállítmányt találtak a cseh Strakonice városban és számos más helyen is. Karlovy Varyban 15 ezer darab hamis Levi's farmernadrágra bukkantak, az ugyancsak csehországi Železná Ruda városka piacán pedig Nike, Reebok feliratú pólóingek tömegére. Az igaziak árának ezúttal is durván az egytizedéért, ötven helyett öt márkáért árulták a hamisítványokat. Meglepő Claudia Bauriegel asszonynak, az Adidas cég 28 éve osztályvezetőjének véleménye: „Számunkra a legijesztőbb az a tapasztalat, hogy a hamisítványok zöme meglepően jó minőségű. Nem csoda, ha sokan inkább egy olcsó másolat mellett döntenek a drága eredeti helyett." Jobb a hamisítvány, mint az eredeti? Gyönyörű halottak albuma Nemzetközi mozaik Közönséges földi halandó általában nagymesterek örökbecsű festményeivel vagy reprodukcióival díszíti szobája falát. Az amerikai Stanley B. Burns-t ellenben egyedülálló morbid kedvtelése különbözteti meg tőlük. A 43 éves orvos akasztott, villamosszékben kivégzett, meggyilkolt és hosszan tartó betegségben kiszenvedett, elgyötört arcú halottak portréit gyűjti. - A halál egyszer valamennyiünket elragad. Nem árt, ha már életünkben megbarátkozunk az elmúlás gondolatával - vallja a szemészorvos. Burns már egyetemista korában különös vonzódást érzett a halottak iránt. Egy kutatóorvos barátja lehetővé tette, hogy gyakran belátogasson az intézetébe. Itt készítette az első felvételeket. Húsz év fáradhatatlan munkájának és gyűjtőszenvedélyének eredményeképpen ma 200 ezer negatív van a birtokában. Előszeretettel gyűjti szörnyszülöttek, meggyilkolt, kivégzett, közlekedési balesetben életüket vesztett és orvosi kísérleteknek áldozatul esett emberek képeit. De számtalan természetes halállal elhunyt fotójával is rendelkezik. Szemmel láthatóan jól érzi magát halottasházra emlékeztető környezetében, és önelégült, sátáni vigyorral nyugtázza, amikor látogatói majdnem elájulnak az íróasztalán levesestálban tartott, feldarabolt fej láttán. Napjainkban az emberek jó része elborzad egy halott látványától. A XIX. század végén a szülők nyakukba akasztott medálban hordták elhunyt kisgyermekük képét. Mintegy 300, ebből az időszakból származó, korabeli eljárással készült fotó is található a gyűjteményében. „A legszebbeket" kiválogatta, és páncélszekrénybe zárt albumban őrzi. Esténként előveszi, és órákig gyönyörködik bennük. - Nézzék ezt a csodálatos gyermekarcot, ezt a lecsukott szemű kisfiút. Arcán hihetetlen nyugalom tükröződik. Az örök békesség megfejthetetlen titka, amely elkísérte őt a hosszú útra. - Legkedvesebb képeinek nevet is ad. - Ez itt a „Sleeping Beauty" az Alvó Szépség mondja. A barátok lassan elkerülik, a postás nem lép a házába, csak a kertkapuig merészkedik. Felesége néha úgy érzi, megőrül, éjjel rémeket lát, és bútorrecsegést hall. Burns újabban szórólapokat osztogat az utcán, és helyez el a templomokban: „Fényképezze halottait!" - A legjobb módszer, hogy megbarátkozzunk a halál gondolatával. Én már egyáltalán nem félek. Tudom, ma még nem értenek meg az emberek, de remélem, ez a jövő században már nem lesz tabu. Megszállott? Őrült? Vagy tényleg megelőzte a korát? Netán halottgyalázó? Még kollégái sem tudják eldönteni, de némelyek tartanak attól, hogy pusztán egy újabb fotó kedvéért maga is gyilkolni fog. Sz. É. USA - Az Egyesült Államokban immáron 38 régióban van halálos ítélet. Márciusban New York államban is visszaállították a legsúlyosabb büntetést, noha a villamosszék visszarettentő erejéről megoszlanak a vélemények. FRANCIAORSZÁG - Szokatlan iskolai tragédia színhelye volt a tavasszal Nancy. A lotharingiai város egyik iskolájában műanyag zsinórral megfojtotta osztálytársnőjét egy 14 éves lány. Az illemhelyen lezajlott gyilkosság előzménye: az áldozat tolvajnak nevezte iskolatársnőjét. INDIA - Újdelhi közelében 17 személy vesztette életét egy nem mindennapi közúti balesetben. Egy túlterhelt platós jármű felborult, s a savval teli 50 hordó tartalma a teherautó utasaira, sofőrjére ömlött. További 13 ember súlyos sérüléseket szenvedett. SVÁJC - Bernben órákig tartotta rettegésben a lakosságot egy farkas. A helyi állatkertből kiszabadult vadállatot végül is altatólövedékkel tették ártalmatlanná, majd visszaszállították a ZOO-ba. NÉMETORSZÁG - Vizsgálati fogságban ül tavasz óta egy szír származású orvos ÉszakRajna-Vesztfáliában. A karlsruhei főállamügyész, Kay Nehm szerint alapos a gyanú, hogy az arab férfi 1992 és 1994 között a szíriai titkosszolgálat számára kémkedett a szövetségi köztársaság katonai/fegyverzeti rendszerével kapcsolatban. Az oldalt írta és szerkesztette: ORDŐDY VILMOS