Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-22 / 195. szám, kedd

8 I ÚJ SZÓ RIPORT - HIRDETES 1995. augusztus 22. Miért nincs béke Nyitracsehin? (Folytatás a tegnapi számunkból) További levélről szó sem esett, mindenki bi­zakodással várta az új lelkészt, tőle remél­ték a hívek a megbékélést és a nyugalmat. A Slovenská republika szerint még csak cso­kor sem jutott szegénynek, pedig virágot mindkét pap kapott. Az új lelkészt csokorral fogadták a hívek, György lelkiatyát pappá szentelésének huszadik évfordulóján kö­szöntötték. Fekete álarcban? Stranianek plébános úrnak arra sem volt oka, hogy remegő lábbal járjon Csehire, és minden reggel Istent kérje: adjon neki erőt a következő nap elviselésére. Gondolattal, szóval, sem cselekedettel nem bántotta őt senki, hónapokig nem is találkoztak vele a magyar hívek (nemhogy a miséire jártak vol­na, mint azt a Slovenská republika írja). Ő szolgálta a szlovák miséket, György lelkiatya a magyarokat - immár egyik félnek sem lett volna oka a panaszra. Csakhogy - amint időközben kiderült - az újdonsült szlovák hívek nem elégedtek meg azzal, hogy a saját nyelvükön dicsérhették az Urat, abban mesterkedtek, hogy a magyar miséket megszüntessék. Ekkor kezdtek el újra sugdolózni betörött ablaküvegekről, til­takozó levelekről és papüldözésről - egyszó­val, arról, hogyan, miként keserítik a magya­rok a szlovák papok életét. Pedig valójában ők tették ezt a nagycétényi lelkiatyával, nem tudták megemészteni, hogy Csehire jár mi­sézni. A koronát az tette fel az ügyre, amikor újra megvádolták a magyar híveket, hogy fe­kete álarcban (lehet, hogy A kisasszony című tévésorozat inspirálta őket?) ellátogattak a ' nyitraemőkei plébániára, és kékre-zöldre ver­ték a szlovák papot. A szegény persze (élet­veszélyes állapotban!) rögtön elmenekült, és befeküdt a zsolnai kórház intenzív osztályá­ra. Eddig a fáma. A látogatás valódi oka az volt, hogy az egy­' háztanács tagjai a húsvéti szentmisék időpontját akarták egyeztetni. Másnap - ép­pen nagycsütörtök volt - Stranianek plébá­nos úr tényleg titokzatosan eltűnt, okot adva ezzel mindenféle találgatásokra és a magyar hívek gyalázására. A nyitrai püspöki hivatal ezúttal is hallgatott. Végül is a nyitracsehi magyar hívek találták meg a szökevény pa­pot a testvérénél, Rajecfürdőn. Sem a nyitrai püspökségen nem jelentette be a távozását, sem az otthoni plébánián az érkezését, de hát nem a mi dolgunk papi kötelességeit ele­mezni. A feljebbvalói szemmel láthatólag nem vették zokon ezt a rendszegést. Strani­anek plébános úr is csak azt tudta mondani, hogy nem bántotta őt senki, önként távozott, és számára ezzel az ügy le is van zárva. Sem ő, sem a nyitrai püspöki hivatal elöljárói nem voltak hajlandóak Nyitracsehire látogatni és elmondani az igazat mindenki előtt - de ez már nem lepett meg senkit. Az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy Stranianek plébános úr a nagy sietség­ben „véletlenül magával találta vinni" azt a pénzt is, amit a magyar hívektől a villany­számla kifizetésére kapott (3800 koronát). Eltávozása után a villamosenergetikai válla­lat dolgozói kikapcsolták a nyitracsehi temp­lomban az áramot, mert a számlát nem fizet­te ki. Végül is a magyar egyháztanács tagja a saját pénzéből törlesztette a tartozást és a bírságot is. Kell-e mondanom, a plébániai hi­vatal a mai napig nem adta vissza a pénzét. Igazán elmondhatják a meglepődött hívek, hogy most már se pap, se pénz, se magyará­zat... Hát ez lett volna az a nagylelkű, adako­zó pap, aki ötszázasokat osztogatott a gyere­keknek, és soha semmit nem kért a híveitől. Egyébként ma már megbízhatatlansága mi­att nem teljesít papi szolgálatot. Nem csoda, hiszen fiatal kora ellenére már 11 plébánián működött, és általában köszönés nélkül szo­kott távozni... Az ötödik pap Ez év májusában jött Nyitraemőkére az ötödik pap - Ľudovít Jurek. A történet kezde­te ismerős: magyarul nem tudott, készséggel beleegyezett, hogy a magyar miséket a nagy­cétényi lelkiatya celebrálja. A szlovák hívek egy része persze őt is igyekezett megkörnyé­kezni - kitartó fáradozásuknak az lett az eredménye, hogy a nyitrai püspöki hivatal 1995. június 26-án megköszönte a nagycé­tényi lelkiatya segítségét, és „menesztette" őt Nyitracsehiről. Azóta az úgynevezett ma­gyar szentmiséket is Jurek plébános úr végzi - csaknem nyelvét törve olvassa a számára semmitmondó magyar szövegeket - hisz nem ismeri, nem érti a nyelvet - és szlovákul prédikál. Ő nem tudja, mit olvas, a hívek pe­dig úgysem értik az eltorzított evangéliumot. Közben a Slovenská republika azt írja, hogy a szlovák papok magyarra fordíttatták prédikációikat (ha így is volt, a magyar hívek egyet sem hallottak belőlük), és püspöki pa­rancsra magyarul tanultak (ezt meg egy­szerűen elképzelni is nehéz). így hát a nyitra­csehi magyarnak nevezett misék talán több felháborodást és botrányt keltenek, mint amennyi üdvöt és lelki felemelkedést szol­gálnak. Hol ebben a logika, ha öt kilométer­nyire van egy magyar lelkész, aki készséggel és szeretettel szolgálta volna a nyitracsehi magyar híveket. Csoda-e, hogy a valamikor oly jámbor és istenfélő emberek közül egyre kevesebben járnak templomba? Minden jel arra mutat, hogy a falu végérvényesen két, végleg megkeseredett, hitét vesztett táborra oszlik, s az ilyen sebek begyógyulásához bi­zony sokszor néhány évtized is kevés. Bajkeverők „Republikás barátunk" mindezek ismere­te híján arra a felettébb bölcs következtetés­re jutott, hogy minden bűn és baj okozói a szlovákiai magyar pártok vezérei, akik egy­másnak adják Nyitracsehin a kilincset. Állító­lag valamiféle elővonalat alakítottak itt ki a majdani magyar autonómia határán, sőt mi több, még a kortesgyűlésüket is a választási kampány hivatalos kezdete előtt tartották meg. Nos, Nyitracsehin egyetlen egyszer, 1994. szeptember 5-én voltak a Magyar Koalíció képviselői, éppolyan kortesgyűlést tartottak, mint a DSZM vagy akármelyik más szlovák párt. A falu belügyeibe soha nem avatkoztak a magyar parlamenti pártok képviselői sem, azt a levelet, amelyre a Slovenská republika olyan vehemensen hivatkozott, nem politiku­sok, hanem az Együttélés nyitracsehi alap­szervezetének tagjai írták a nyitrai püspöki hivatalnak. Igen, hivatkoztak a nemzetisé­gek alkotmányos jogaira, követelték a ma­gyar nyelven celebrált, magyar szentmisé­ket, és az is igaz, hogy a püspöki hivatalt tet­ték felelőssé a Nyitracsehin kialakult helyze­tért. A hivatal válasza mindössze annyi volt, hogy mindkét nyelvet beszélő pappal nem szolgálhat, szerintük az Együttélés járási képviselőinek véleménye nem azonos a ma­gyar papok és hívek óhajával. Szerintük mind­ez csak a magyar politikusok egy részének az álláspontja... Megjegyzem, a magyar hí­vek véleményét nem is hajlandók meghall­gatni. Küldöttségeiket csak elvétve és hosszas várakozás után fogadták, leveleik a mai napig megválaszolatlanok maradtak. Úgy látszik, mégis csak különbséget tesznek báránykáik között a jő pásztorok... Mindezt a Slovenská republika újságírója nem tartotta fontosnak, jobban érdekelték őt a kósza hírek, mint a tények és inkább az utcán ácsorgó nénikéket kérdezte a történ­tekről, mint az érintett papokat meg a falu polgármesterét. Sajátos újságírói munkastílus, mondhat­nám, még nálunk is kevesen engedhetik meg maguknak. Amire rátapintott, és amit akarva-akaratlanul kimondott, az sajnos, tény. Nyitracsehin már sokan nem tudják, hova tartoznak. Magyarul már nem tudnak, szlovákul sosem fognak rendesen megtanul­ni, nemzeti öntudatukat csak a mások iránti gyűlölet élteti. Nyitracsehi polgárai szinte egyhangúlag vallják, hogy ezt az emberséget és keresz­tény hitet egyaránt emésztő tüzet hárman­négyen szítják - ők szövetkeztek a nyitra­emőkei hasonszőrűekkel is. Magyarok és szlovákok kivétel nélkül elítélik a bajke­verőket, de tehetetlenek velük szemben, mert a módszereikhez sohasem alacsonyod­tak le. Az sem egyezik a valósággal, hogy a Prav­dában ez év május 29-én megjelent cikkben a magyarok keze van. A cikk írója afölött fe­jezte ki felháborodását, hogy az elsőáldozás­hoz járuló 14 gyermek szüleitől a pap 500 koronájával kért új miseruhára. Ezért volt az írás címe „Sedemtisíc pre kaplána" (Hétezer a káplánnak). Mivel a szlovák elsőáldozást külön tartották Nyitracsehin, a magyar hívek­nek fogalmuk sem volt az előkészületekről, valószínű, hogy valamelyik kevésbé buzgó szlovák hittestvér elégelte meg a nagy ada­kozást. Ezt az írást rögtön cáfolta is a nyitrai püspöki hivatal, de a Slovenská republiká­ban megjelent koholmányt bezzeg nem! Mára már odáig fajult a dolog, hogy a ma­gyarok ocsmány, gyalázkodó, őket emberi méltóságukban és vallási meggyőződésük­ben egyaránt sértő névtelen leveleket kap­nak. Azaz, van ám rajtuk aláírás - a bőrfejűek leveleznek velük. A dolog szomorú iróniája az, hogy a faluban mindenki tudja, honnan fúj a szél, de arról már senkinek sincs fogalma, hogyan kellene elhallgattatni a gyalázkodókat. Ugy tűnik, az ilyen „keresz­tény hitvallásnak" kedvez most a politikai légkör, sőt az egyházi hatalmasságok is sze­met hunynak kiválasztott híveik túlkapásai felett. A béketűrés ürömmel teli poharában a Slovenská republika cikke volt az utolsó csepp. A falu önkormányzatának képviselő­testülete úgy döntött, hogy a járási ügyésznél pert indít a lap és a cikkíró ellen. Vihar előtt csend borul most Nyitracsehi­re. Az egyházi hivatalok döntésétől függ, hogy mindent elpusztító orkán követi-e, vagy pedig feltűnhet még a falu felett a szivár­vány... VRABEC MÁRIA Szója és koleszterin A szójadiétával kapcsolatos tudomá­nyos vizsgálatok azt bizonyították, hogy az étrendbe iktatott növényi eredetű fehérje nagymértékben csökkentheti az egyes em­berek magas koleszterinszintjét. A bostoni New England Journal of Medicine szakfo­lyóirat 38 tudományos kutatás eredmé­nyeit összegezte, és arra a következtetés­rejutott, hogy a szójafehérje a koleszterin­szint csökkentésének hatékony eszköze. A vizsgálatokban összesen 740 önkéntes je­lentkező vett részt az Egyesült Államok­ban. Minél magasabb volt a vizsgált sze­mély koleszterinszintje, a szójadiéta annál nagyobb mértékű kedvező csökkentő ha­tást váltott ki. Mint a Reuter hírügynökség jelentésé­ben rámutatott, a szóját a régi Kínában az öt szent gabonaféle között tartották szá­mon. Viszont az USA-ban jelenleg előállí­tott összes szójaolajnak mintegy a feléből étkezési ésfőzőmargarint gyártanak. Két évvel ezelőtt az Amerikai Szívgyó­gyászati Szövetség táplálkozástudományi bizottsága még azt állapította meg, hogy az állati eredetű protein felcserélése növé­nyivel az embereknél nem csökkenti a ko­leszterinszintet, de ez az értékelés való­színűleg annak volt tudható, hogy akkor túl kevés pácienst vontak be a vizsgálatba. Mielőtt azonban az emberek rátérnének a szójatermékek nagymértékű fogyasztá­sára, a tudósoknak még néhány kérdést meg kell válaszolniuk. Például a kutatók­nak ki kell deríteniük, hogy a szója milyen hatásfokkal működik olyan más étrendi összetevőkkel együtt, amelyek szintén elősegítik a zsír és a koleszterin csökkené­sét az emberi szervezetben. Az amerikai tudósok arra a következte­tésre jutottak, hogy a szójafehérjében je­lenlévő növényi formájú ösztrogén közvet­lenül csökkenti a koleszterinszintet, jólle­het azt pontosan nem tudták megállapíta­ni, hogy milyen módon. A humán ösztro­génről eddig is ismert volt, hogy leviszi a koleszterinértéket. A szója széleskörűen hozzáférhető Ame­rikában tofu formájában, de megtalálható italokban, húshelyettesítőkben és liszt­ként is, amellyel sütni lehet. A kísérleti ala­nyok átlagosan naponta 47 gramm szója­proteint fogyasztottak az állati fehérje he­lyett, amely utóbbi általában a tejtermé­kekből, a húsokból és a szárnyasokból származik. Akárhogyan is, az Amerikai Szívgyógyászati Szövetség táplálkozási bi­zottságának a legújabb kutatások fényé­ben mindenképpen értékelnie kell a szó­japrotein hatását, amikor újra kiadja a kö­vetendő diétával kapcsolatos ajánlásait. A koleszterinszint csökkentése szem­pontjából az Egyesült Államokban koráb­ban számításba jött a zabkása étrendbe iktatása is. Erről azonban az derült ki, hogy a zabkásával eltelt embereknek nincs már kedvük olyan ételeket enni, amelyek ked­vezőtlenül befolyásolnák a koleszterin­szintjük alakulását. Vannak olyan szakemberek, akik hason­lóképpen szkeptikusak a szójaproteinnel kapcsolatban is. Mindenesetre az bizo­nyosnak látszik, hogy a szójatermékek fo­gyasztása kedvező azok számára, akiknek magas a koleszterinszintjük. MTI APRÓHIRDETÉS m Hosszú és nehéz év telt el azóta, hogy elcsitult a szív, amely értünk dobogott, pihen a kéz, mely értünk dolgozott. Soha el nem múló szeretettel emlékezünk kedves halottunkra, HIPP VINCÉRE (Nemesócsa), akit a kegyetlen halál 1994. augusztus 22-én 51 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, emlékezzenek rá velünk ezen a szomorú első évfordulón. Emlékét őrző felesége és családja V-2590 • A Somorjai Pincér-szakács Kö­zép Szaktanintézet felvesz 1995. szeptember l-jétől két ta­nárt szaktantárgyak oktatására: közgazdaság-szervezés (közgaz­dasági főiskola) élelmiszeripari alapismeretek (vegyészeti főis­kola-élelmiszer szak). Ér­deklődni lehet naponta, tel.: 0708/62 24 15. VS-844 • Olcsón eladó Lada 1200-as al­katrészekkel. Tel.: 0709/952 110. V-2592 • • • Eladó Avia Furgon F 21,18 000 km-rel. Tel.: 0812/22 47. V-2593 • KÁRPÓTLÁSI JEGYET VÁSÁRO­LUNK MAGAS NAPI ÁRON, azon­nal készpénzzel fizetünk. Pro­cent Hungária Értékpapír Rt. Győr, Bajcsy-Zsilinszky u. 44. Tel.: 0036/96-317-518, 116-os mellék. VS-154 • • • Seprűkészítő gépet vásárolnék. Tel.: 0709/951247. V-2591 • Lapostetők szigetelését vállal­juk hydrobittal 120 korona/m 2­Tel.: 0812/24 58. V-2013 • • • Autóablakok kőfelcsapódás okozta sérüléseinek javítása. Tel.: 0709/92 26 38. V-2076 • • • Diáklány részére szoba kiadó. Tel.: 0709/52 93 08. V-2563 Szeretne Ön gyorsan és színvonalasan németül tanulni? Egyedülálló alkalmat kínálunk Önnek a német nyelv elsajátítására a „ Verband Wiener Volksbildung" közreműködésével. A tanfolyam kezdete: 1995 szeptembere. Egy tanfolyam időtartama 3 hónap (4x hetente 2 tanítási óra) Tandíj: kb. 2 200 koron a + tankönyvek. Jelentkezési határidő: 1995. szeptember 8. Jelentkezés és tájékoztatás: Akadémia vzdelávania Rybný trh 332/9 97.9 O1 Dunajská Streda Telefon: 0709/522 509 / Lépnünk kell... T Szeptember 1-jéfől a hirdetésekért 10.000 koronóig előre számlázunk T Nem titok: A Szinte mindenki tartozik mindenkinek, A Vox Nova kiadó som kivétel. Gyak­ran hitelezőink rmgertósén os jóindulatai i múlik, a ÚJ SZÓ és a Vasárnap megjelenés©. Pedig hó tartozásaikat a fele­dékeny, vagy felelallun vállaltozdk, vállalatok most egy­szerre kiegynelítenéfe ftémösök, .hogy megszűnnének gondjaink, de komoly változtatásokat is eszközölhetnén,. mint például, színos technika, jobb minőségű papír stb. Sok az adósunk, sokan Lépnünk kell. Kétfajta megoldás létezik. Az első, az egy­szerűbb, látványosabSBljpJ^fclön egyaránt elterjedt. Rendszeresen közölni az adósok jegyzékét, címét, telefon­számát és az adósság összegét. Hatásos, mert egy életre el­lehetetleníti a notórius adósokat. Nem élünk vele egyenlőre, hiszen egy esetleges tévedés sorsokat vesz­élyeztethetne. A másik, a rnái szinte mindonűtr alkalmazott megoldás a hirdetések előre számlázása, tehát csak a me­gegyezett összeg átutalása után közölni a reklámot. A Vox Nova kiadó ezt az utat tartja Intelligensebbnek és járha­tóbbnak. Fzérl vezetjük beszeptembor l-jétől azt az intézke­désünket, hogy a reklámokért, hirdelw-ekért 10.000 koroná­ig (HÉA nélkül) előre kérjük a fizetést. Munkánk ezáltal na­gyobb felelőséggel . ír^Š^^fSte o n g ©dh etj ü k meg magunknak a vállalkozók bizalmának áz elvesztését maxi­mális odafigyelést és pontosságot követel majd meg tőlünk ez a lépés. Hisszük, hogy a becsületes vál'alkozó* és komoly üzlet emberek megértik, most már lépnünk kell... A VOX NOVA hirdetőirodája

Next

/
Oldalképek
Tartalom