Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-22 / 195. szám, kedd

í 6 I ÚJ SZÓ REGIO 1995. augusztus 22. Szentesen ünnepeltek Szentes községben vasárnap ünnepelték a falu fennállásának 750. évfordulóját. Az eredeti dokumentumok először 1245 körül említik a községet Scuntes néven. Ebből az alkalomból ünnepi istentiszteletre került sor a helyi református templomban, amelyen a község lakosságán kívül részt vettek a régió parlamenti képviselői, valamint a falu szülötte, Kulcsár Ferenc költő is. Az istentisztelet után a helyi labdarúgópályán folytatódott az ünnepség, ahol A. Nagy László, az MPP elnöke és Rácz Géza polgármester köszöntötte a falu polgárait, valamint a környező falvakból érkezett vendégeket. A polgármester beszédében megemlítette, hogy a régészeti leletek alapján már a Krisztus előtti időben, 2300-ban tehát a rézkorban Szentes lakott terület volt. Az itt betelepültek feltehetően a Balkánról érkeztek, és kiemelkedő helyeken építették meg a várszerű településeiket. Ittlétükre utalnak a feltárt edénycserepek, ékszerek, használati eszközök és a táplálékmaradványok, amik a községi kőfejtőből kerültek elő. A feltárások szerint élhettek itt kimmerek, őket váltották fel a kelták, akik jelentős települést alkottak a mai Szentes területén, majd később az Erdélyből érkező dákokkal keveredtek. A településről csupán 1245-ből származó leírás található, ami egyben a község alapítását is je' lenti. A község legjelentősebb művészettörténeti emléke a román kori református templom. Első hiteles írásos említése 1228ból való, amikor még római katolikus templom volt. Ekkor a Mindenszenteknek volt szentelve. Az, hogy a 13. század elején a községben kőtemplom volt, egyrészt utal a község viszonylatos gazdaságára, másrészt jelzi, hogy itt jelentős egyházi hely lehetett, ami némi támpontot ad a Szentes név eredetére. A ma is szemet gyönyörködtető külsejében nemrég felújított templom, közvetlenül a község fölött fekszik a sziklás domboldalon, uralva a tájat Ennek árnyékában Szentes község hétköznapjai egyhangúan teltek, csakúgy mint más községeké. Azzal a különbséggel, hogy a totalitás időszakában volt falunéwáltás, három évtizeden át a Szentes nevet a Plešany - magyarra nem fordítható - név váltotta fel. 1989 után azonban újból a régi szép hangzású Szentes nevet vette fel. A 750 éves Szentesen a faluünnepség az istentisztelet után kultúrműsorral folytatódott, melynek keretében felléptek a hazai amatőr színjátszók és zenei együttesek, valamint a kassai Thália Színház művészei, majd rockbállal zárták az évforduló alkalmából rendezett ünnepséget. (katócs) Az ipolynyitrai forrásról Néhény héttel ezelőtt Farkas Ottó egyik írásában többek között egy ipolynyitrai vállalkozót is megszólaltatott, akinek tervei között szerepel az egykori nagy hírű ipolynyitrai forrás újrafúrása is. Ezzel kapcsolatban több pontatlan adat is lejegyzésre került, melyek pontosítását, s némileg részletezését közlésre érdemesnek tartom. Annál is inkább, mert a forrás, pontosabban „gejzír" rendkívülisége miatt mindig is érdekelt, s ezért utánanéztem a vele kapcsolatos adatoknak. A forrás története 1910-ben kezdődött. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. ebben az évben folytatott kutatásokat ezen a vidéken. A losonci medencére dr. Böck Hugó, főbányatanácsos hívta fel a bánya igazgatójának, Gerő Nándornak a figyelmét. Többek között azt állapítják meg, hogy a salgótarjáni és losonci medence geológiailag azonos korú, s fedőrétegük is azonos. Gerő Nándor a Földtani Közlöny 1912. áprilisi füzetében közzétett írásából azt tudjuk meg, hogy két fúrást készítettek elő. Az I. sz. fúrólyukat a Losonc melletti Szalatnyán mélyítették ki, ahol 350 m mélységbe jutottak, s két vékony szénréteget találtak. A gejzír megmaradt csövei A szerző felvétele A II. sz. fúrólyuk helyszíne lett az „ipolynyitrai lapos". Az előzetes számítások szerint a szénre 400500 m mélységben kellett volna rábukkanniuk. A fúrást 1911. január 20-án kezdték meg. A mindvégig egyenletes fedőrétegben haladó fúrófej néhány hét alatt elérte az 500 méter mélységet. Május 6án már az 516 m-nél tartott, s tovább nem is jutott, mert olyan erős gázkitöréssel kísért, időszakos vízkitörések jelentkeztek, amelyek a többi munkálatokat lehetetlenné tették. „A víz eleinte teljesen tiszta és átlátszó volt, de a kecskeméti földrengés óta állandóan kis mennyiségű iszapot hoz ki magával" olvashatjuk a fent említett írásban (A helyi losonci sajtó tudósításai alapján a földrengés hullámai a területet is elérték. Losoncon megkondultak a harangok, Salgótarjánban pl. ledőlt a vasúti állomás kéménye, stb.). A Losonc és Vidéke 1911. július 23-i számában ír az eseményről „Az Ipolynyitrai csodaforrás" címmel. „...Fúrás közben egy helyen hatalmas vízsugár csapott fel, s azóta 35-40 méter magasságban ömlik a szökőkút úgy, hogy a víz 5-6 percnyi időnként jelenik meg. A vizet azonnal vegyelemzés alá vetették. Ha a vízbőség megmarad, nem lehetetlen, hogy egy virágzó fürdővállalat megKÉKKŐ Meseország a várban A kékkői vár, a Balassák ősi fészke, hosszú évtizedekig zárva volt a nyilvánosság előtt. Az ötvenes években a járási nemzeti bizottság, majd egy ideig a járási állami levéltár irodahelyiségeinek, a hetvenes évektől pedig húsz éven keresztül a zólyomi Medika polgári-védelmi alakulat raktárhelyiségeinek adott helyet az egykor szebb napokat is látott épület. A korábban az alsósztregovai Madách-kastélyban, és később a járási székhelyen, Nagykürtösön székelő járási honismereti múzeum 1991-ben került a vár falai közé, miután a Medika elköltözött onnét. Ettől az időtől fogva fokozatosan látogathatóvá vált a vár. Igaz, kezdetben csak egy szerény, de mára már kibővült állandó néprajzi kiállítás várta a látogatókat a vár földszinti helyiségeiben. Két évvel ezelőtt az emeleti termek egy részében kaptak helyet a Madách-kastélyból származó bútorok, köztük Madách Imre személyes bútorai is. Tavaly két vendégkiállítással bővült a látnivaló. A csehországi chrudimi múzeum bábfigurái és a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum játékai alapozásául fog szolgálni". November után a kitörések időszakossága szinte folyamatossá vált (23 percenként). A forrás téli látványát Gerő a legszebb természeti jelenségek közé sorolja, a visszahulló megfagyott vízcseppek magassága elérte a 14-15 m magasságot is. Az állítás valóságát közzétett fényképek ís bizonyítják. A salgótarjáni szénbánya megvásárolta a forrást övező földterületet, megvizsgáltatta a víz és gáz összetételét is. A víz analízisét dr. Emszt Kálmán végezte el, s 1000 gr-ra vonatkozólag az alábbi eredményt kapja: Kationok |K* -01255, Na* 2.621, Ca

2

+ -0.2003, Mg 0.2553, Fe * 0.0025), anionok (Cl- 1.0029, f -0.0001, HC0

3" 7.0343, S0

4

2 -0.0343). Hőmérséklete 22,4 °C. íze kissé sós, lúgos. Bikarbonátos tartalmánál fogva igen értékes gyógyvíz - foglalható össze az értékelés további része. A gázt Szinyei Merse Zsigmond vizsgálta meg, s megállapította, „hogy az teljesen tiszta szénsav". A kitörő víz amellett, hogy sártengerré változtatta a környéket, jelentős károkat is okozott. Párája elporlasztotta a környékbeli házak tetőzetének cserepeit. A salgótarjániak a fúrólyukban hagyták a csöveket, majd néhány hónappal a kitörés után környékbeli lakók állandó panaszai miatt is - a függőleges csőre egy keresztcsövet helyeztek, amellyel a vízsugarat a földre irányították. A helyi visszaemlékezések egyértelműen gyógyhatását emelik ki. Jó hatással van a reumatikus be, tegségekre: „Nagyon jó víz volt! Ha ecetet öntöttek bele, pezsegve kifutott a pohárból." Beszámoltak arról is, hogy a leülepedő gáz miatt esténként csak befogott orral lehetett a forráshoz menni. Állítólag három ember meg is fúlt a kútnál. A forrás közel két évtizedig működött. Egyértelmű az, hogy a vizet nem zárták el, hanem az magától állt le. A helybeli visszaemlékezések ennek időpontját 1927 tavaszára teszik. „A víz egyre több sarat hányt, majd szinte egyik pillanatról a másikra elhallgatott". A Losonci Hírlap 1928. május 13-i számában egy rövid hírben közli, hogy „Az Ipolynyitrai gejzír egy héttel ezelőtt újból elapadt. Az elapadás ideje egybeesik a bulgáriai földrengések idejével". A helybéliek elmondása alapján a 40-es évek elején a gejzír rövid időre még egyszer kitört. Azóta hallgat.... Később a függőleges cső zárórészét lefeszítették, s most is ezen a nyíláson keresztül merik az oda felszivárgó vizet. Ez nagyon lassú folyamat, kb. egy napba telik, amíg a cső vízzel megtelik. A „front" után a helybéliek szerették volna megtudni azt, hogy milyen mélyen „akadt" el a víz. A vasnehezék 150 m mélyre jutott. Azóta a mélység a beledobált kövek, tárgyak miatt 1-1,5 m-re csökkent. A víz összetételét 1965-ben és 1987-ben is megvizsgálták. Utóbbi eredményéből mg-okban: Cl"-6187.80, Ca- 388.80, CO2/HCO3" 1886.70, Mg 88.80, NH 42.10,.... A Járási Higiéniai Központ tekintettel a víz egyedülálló összetételére javasolta annak kihasználását. A forrás esetleges újrafúrásának sikerességével kapcsolatosan néhány szakembert is megkérdeztem. Ők a terület lehetséges geológiai szerkezetének ismeretében ugyan teljesen nem zárták ki az újrafúrás esetleges sikerét, de annak csak minimális valószínűséget adtak. Az egyik lehetséges feltételezés szerint a víz és a gáz egy jól záró agyagrétegben - lencsében kialakult medencében gyűlt össze a földmozgások közben oda szorult szerves anyagokból. A fúrás egy ilyen medencét ért el, s a vizet az ott összegyűlt gáz nyomta ki mindaddig, amíg arra megvolt az ereje. A gejzír elcsendesedésénél leírt iszap, sár kihányása is azt jelzi, hogy a megfúrt föld alatti medence tartalma kifogyott. A mind a mai napig felszivárgó víz mindenesetre ad valami reményt, de az esetleges, s igen költséges munkálatok megkezdését ajánlatos lesz előzetesen pontos geológiai mérésekkel indokolni. PUNTIGÁN JÓZSEF elsősorban a gyerekek körében arattak nagy sikert. Múlt év őszén szintén nagy érdeklődést kiváltó esemény színhelye volt a vár. A magyar reneszánsz költészet nagy alakja, Balassi Bálint születésének 440. és halálának 400. évfordulója tiszteletére emléktáblát - a Budapesten élő Oláh Szilveszter szobrászművész alkotása - avattak a vár belső falán, és ebből az alkalomból nyílt • meg a Balassi-emlékszoba, melynek anyagát a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum bocsátotta a kékkői múzeum részére. Tavaly ugrásszerűen nőtt a múzeum látogatottsága. Mint azt dr. Vladimír Siváček igazgató elmondta, több mint tízezren, köztük szép számmal magyarországi turisták, tekintették meg a kiállításaikat. Ahhoz, hogy idén még több látogatóval számolnak, tudni kell, hogy májusban két olyan állandó kiállítást nyitottak meg, amely egyedülálló Szlovákiában. Ajátékkiállítást részben saját gyűjtésükből, részben más múzeumok anyagából, a színházi bábok kiállítását pedig a szlovákiai bábszínházak mesefiguráiból állították össze. Az ide látogató gyerekek, de a felnőttek is, a több mint ötszáz játék és a mintegy háromszáz bábfigura között egy kis ideig játék- és meseországban érezhetik magukat. Ugyancsak egyedüli hazai tájainkon az a szintén sok érdekes látnivalót kínáló kiállítás, amely a Fogtechnikusok Szlovákiai Kamarájának jóvoltából a fogászat és a fogászati technika történetét mutatja be. BODZSÁR GYULA J Ka / Rozsnyó ssa i 0 Tőketerebes^ 0 í —

i • • 1 Losonc of * Nagykürtös R- Szombat kP \ Pozsony \o • V 0 D. szerdahely. Galánta Léva^&J \ ° ( \ \ E.ujvar V \ \ Kékkő \ \ Szentes Buzita Komárom . Ipolynyitra Lesz gáz Buzitán A címként szereplő kijelentést sokáig főleg kérdőmondatként használták Perény, Buzita és a Kanyapta menti többi település korszerűsítésről álmodozó lakosai. Mert a gázművesítés valahogy nehezen közelítette meg a Kassa-vidéki járásnak e déli peremvidékét. Ma úgy látszik, a szükséges infrastruktúra nélkülözhetetlen részének számító gázvezeték-hálózat ebben a térségben is reális cél. Nagyidán, Gomboson, Perényben, Szesztán, Komarócon már részben valóság is. S rövidesen valóság lesz Alsóláncon, Buzitán, Restén, Péderben és másutt is. Hogy a régen óhajtott gázművesítés megvalósítása Buzitán már csak hetek, esetleg hónapok kérdése, azt több előjel is megerősíti. Az egyik ilyen előjel, hogy a községben az utóbbi napokban egymásnak adják a kilincset a tervezéssel és kivitelezéssel foglalkozó kisebb-nagyobb cégek, vállalkozók. Tudniillik a Felsőlánc és Buzita közötti fő vezeték, valamint a buzitai helyi gerincvezeték-hálózat kivitelezője már ismert, az már hozzá is látott a földmunkákhoz, ám a lakóházaknak a gerincvezetékre való rákapcsolásáért egyelőre folyik a versengés. Annál is inkább, mert azt minden háztulajdonos, minden leendő fogyasztó maga dönti el, hogy kivel végezteti a munkát, számára kinek az ajánlata a legkedvezőbb. Ottjártunkkor is kereste egy kassai vállalkozó ebben az ügyben Török Imre polgármestert. - Nézze, uram, ön már a sokadik jelentkező, kínálkozó. A helyi önkormányzat nem akar dönteni ezekben a dolgokban a lakosság nevében, hanem csak tájékoztatja a falut a felkínált lehetőségekről. Hogy a saját portáján, házában ki melyik alvállalkozóra bízza a munkát, az mindenki magánügye. Annyit azonban megtehetünk, hogy hangosbeszélőn összehívjuk az érdeklődőket és ön is elmondja az ajánlatát - intézkedett a polgármester. - Végre, hogy már itt tartunk! sóhajtott fel Török Imre, amikor az időszerű fejlesztési beruházás kilátásairól kérdeztük ismét. Mert érdeklődtünk nála ez ügyben már többször is. Legutóbb egy hónappal ezelőtt, és akkor azt nyilatkozta, rövidesen többet fog tudni mondani, biztosabb lesz az igen vagy a nem. • Nos, az igen vagy a nem lett biztosabb? - Szerencsére az igen - újságolta örömmel. - Tudtommal a fő beruházó, vagyis a gázművek kassai üzeme előteremtette a szükséges 2,5 millió koronát a fő vezeték megépítésére. A környezetvédelmi minisztériumtól mi kértünk segítséget, s onnan 1 millió koronát ígértek nekünk. Ha minden igaz, ezt az összeget egy-két napon belül átutalják a bankszámlánkra. Ugyanakkor a községben is „összekapartunk" vagy egymillió koronát. Tehát az anyagi fedezet megvan. Ennek alapján a kassai gázművek megrendelték a somodi SEVCOV cégnél a jelenleg Perény határáig érő fő vezeték meghosszabbítását. A kivitelező a minap már elkezdte a földmunkákat. Ezt követően a község utcáiban 5770 méter hosszan lefektetik a helyi gerincvezetéket. Ha az időjárás kedvező lesz és nem merül fel semmilyen komolyabb műszaki akadály, probléma, akkor előreláthatóan ez év november végéig elkészül nálunk a gázvezetékhálózat, lesz a faluban gáz. Mivel Török Imre megemlítette, hogy a fő beruházó a gázművek kassai üzeme, tehát a munka folytatása elsősorban tőle függ, megkérdeztük annak az igazgatóhelyettesétől, Viktor Mikluš mérnöktől is, reális-e a mű befejezésével kapcsolatban Buzitán emlegetett november végi dátum. A gázművek képviselője szintén azt nyilatkozta, reális. Vagyis az idén nemcsak a Perényhez tartozó Felsőláncon kezdhetik el a gázfűtést, hanem Alsóláncon és Buzitán is. Természetesen akkor, ha a beruházási ütemtervet semmilyen külső tényező nem borítja fel. Jövőre pedig Reste és Péder gázművesítése szerepel a tervben. (gazdag) Egyre inkább elszaporodnak a rasszista nézeteket valló falfeliratok. A képen látható, a fehér faj felsőbbrendűségét hirdető falfirka Léván olvasható, méghozzá korántsem eldugott helyen. A közel egy éve virító mondat az egykori járási nemzeti bizottság épületével, valamint a rendőrség épülettömbjével van átellenben. Úgy látszik, senkit sem zavar a felirat. Talán lankadna éberségünk? PALIK LÁSZLÓ