Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-17 / 191. szám, csütörtök

1995. augusztus 17. MINDENNAPI BŰNÜGYEINK ÚJ SZ

Ó ! 9 1 SZERELMI HAROMSZOG Letört a tűsarok Gyilkosság vagy baleset? ez volt a nagy kérdés, amelyet a nyomozótiszteknek kellett megválaszolniuk. Feladatuk cseppet sem tűnt egyszerűnek. Tény, hogy a felettébb furcsa körülmények közt lejátszódott tragédiát egy sor olyan esemény előzte meg, amelyek alapján a férj alaposan gyanúsítható volt felesége megölésével. A szerencsétlenség a vonaton játszódott le. A fiatal házaspár, Ján és Mária, egyik közös ismerősüket, Magdalénát készült meglátogatni egy közeli városkában. A tanúként beidézett és kihallgatott kalauz elmondta, vé^ letlenül jelen volt, amikor Mária azt magyarázta az urának, hogy pár kilométerrel az állomás előtt a szemafor tilos jelzése gyakran megállítja a vonatot. Ha akkor szállnak ki, nem kell végigmenniük az egész városon, ráadásul fél órával előbb érkeznek Magdához. A szemaforhoz közeledve a vonat egy nyújtott kanyarban valóban lassított, ám aznap, szabad jelzés lévén, nem állt meg. A következő tanú, egy nyugdíjas postás elmondta, hogy fülkéjébe tartvajátta, amint Ján kinyitotta á vonatajtót, majd azt mondta feleségének, ugorjon, de gyorsan, mert a vonat már aligha fog megállni. „Láttam, hogy az asszony előrelépett. Ekkor még úgy tűnt, a férfi is utána megy, ám az rövid habozás után visszatért a kupéjába. Nem, kiáltást nem hallottam. A vészféket sem húzták meg. " A gyanúsított így írta le az esetet: „Az említett szakaszon a vonat valóban lassított, de miután láttam, hogy nem fog megállni, arra biztattam Máriát, ugorjon, én majd követem. A feleségem a lépcsőre lépett, retiküljét áttette a másik kezébe és elrugaszkodott. Abban a pillanatban beakadt a cipősarka a lépcső rácsozatába és ő oldalra dőlt. A szerelvény pont kanyarban volt, így nem láttam, hova esett, de bíztam benne, hogy szerencsésen talajt ért. A vonat közben egyre nagyobb sebességre kapcsolt, őrültség lett volna kiugrani. Miután kiszálltam, azonnal Magdához siettem, remélve, hogy a feleségem már ott fog várni. Amikor láttam, hogy nem érkezett meg, rosszat sejtve azonnal taxiba vágtam magam, és visszatértem az állomásra. Ott tudtam meg a szomorú hírt, hogy Mária a kerekek közt vesztette életét." A vizsgálat során fény derült arra is, hogy Ján és Mária házassága nem volt felhőtlen, sőt. Az okot a feleség hajdani iskolatársnője, majd esküvői tanúja, Magdaléna szolgáltatta. A fiatal lány első látásra beleszereti barátnője vőlegényébe és érzelmeit - Ján állítása szerint - már az esküvő napján leplezetlenül a tudtára adta. Magdaléna egy percig sem tagadta Ján iránti rajongását. Bevallotta, minden fortélyt bevetett, hogy megszerezze magának. Már röviddel az esküvő után, de a későbbiek során is, valósággal vadászott a férfira. Előbb csak telefonálgatott neki és randevúkra invitálta, később aljas fegyvertárából a névtelen levelek írása sem hiányzott. A bűnügyi aktákhoz csatolt levelei egytől egyig Jánnak voltak címezve, ám, és ez teljesen világos volt, azzal a szándékkal íródtak, hogy a feleség előbbutóbb gyanút fog, és valamelyik borítékot felbontja. így is történt. Mária egy szép napon, forró gőz felett úgy próbálta felnyitni a férjének írt levelet, hogy azt elolvasás után leragasztva visszatehesse a postaládába. Erre azonban már nem került sor. Felháborodottan és megdöbbenve olvasta a szerelmi vallomást, azt hogy férjének viszonya van Magdával, és hogy kettőjük boldogsága útjában egyedül a feleség, vagyis ő áll. Természetesen amint Ján hazaért, kitört a családi vihar. A férj mindent tagadott, majd dühösen kijelentette, hogy ebben a minutumban fogja magát, elutazik Magdához, és felpofozza azt az őrült nőszemélyt. „Ha nem hiszed, gyere velem, majd meglátod, mit kap tőlem" - invitálta a feleségét, ám annak esze ágában sem volt a férjével tartani. „Akkor elutazom egyedül, és idecibálom a barátnődet, hogy az ő szájából halld: mindez csak kitaláció, beteges fantáziálás". Ján elutazottt, ám csak másnap este érkezett meg. Ráadásul egyedül. Zavaros magyarázkodását az asszony ezúttal sem fogadta el. Reggelig veszekedtek. Mária, ekkor már kissé megnyugodva, maga javasolta, mégiscsak utazzanak Magdához, és hatszemközf tisztázzák az ügyet. A féltékeny asszonyka már nem találkozhatott vélt (valós?) vetélytársnőjével. Útközben halálos balesetet szenvedett. A szerencsétlenség rekonstrukciója során bebizonyosodott, hogy Ján a kanyarban valóban nem láthatta, hova esett a felesége. Mellette szólt a kalauz vallomása is, miszerint a vonat idő előtti elhagyása Mária ötlete volt. (A helyszínen a szerencsétlenül járt nő cipőjének letört tűsarkát is megtalálták.) A férj ellen megszüntették a bűnvádi eljárást. PÁRIZS Az utolsó kanyar Abdalha Hacid francia matematikatanár lakásában fetisizmusra utaló fiúalsóneműket és gyermekpornólapokat találtak a házkutatást tartó rendőrök. Kiderült: a férfi hét alkalommal csalogatott autójába fiúgyermekeket, a perifériára hajtott velük, és fajtalankodásra kényszerítette őket. Abdalha Hacid, a Seine de Marne-i gimnázium tanára ez év május 10-én követte el utolsó gyalázatos tettét. A Maisons-Alfort sportstadion közelében megszólított egy arra sétáló, 12 éves fiút, pénzt ajánlott neki, cserébe annyit kért, segítsen kihozni és az autójába berakni közelben lakó barátja házából néhány csomagot. A fiú örömmel beleegyezett a dologba, és gyanútlanul beszállt Hacid tengerkék Citroenjébe. A férfi közel fél órán át fuvarozta a srácot, számtalan éles kanyart tett, hogy tájékozódását megzavarja. A sok vargabetű után valószínűsíthetően a Seine-et-Marne-i vasúti töltés mellett végre megállt. A kocsiban a gyereket orális „játékra" kényszerítette, majd közösült vele. A történtek után visszahajtott a stadion környékére, s találkozásuk színhelyének közelében a fájdalomtól megtört gyermeket kilökte az autóból. A fiú sírva mesélte el otthon a gyalázatot: szülei azonnal a rendőrségre siettek, ahol robotkép készült a támadóról. A Val de Marne-i rendőrség gyermekvédelmi csoportja az elkövetés módja, a gépkocsi típusa és színe alapján szinte biztosra vette, hogy a tettes ugyanaz a személy, aki ellen szeptembertől április végéig már hat bejelentés érkezett. Az ismeretlen férfi Ivryben, Orlyban, Grignyben és Essonban (Párizs környéki települések) 8 és 12 év közötti fiúkat csalt az autójába, a város szélére hajott, és szinte mindig azonos módon fajtalankodott velük. A legutolsó áldozat meglepően jó személyleírása alapján készített robotképet a Val de Marne-i bűnügyiek valamennyi rendőrőrsre továbbították. Abdalha Hacid ez év május 18-án besétált a rendőrök kelepcéjébe. Az autó színe és típusa megegyezett a körözött gépkocsiéval, a robotkép pedig meglepően hasonlított a vezetőre. A szembesítés során a 12 éves kisfiú tévedhetetlenül azonosította pervez támadóját. A Val de Marne-i nyomozócsoport vezetője, Vitry felügyelő többórás kihallgatás után mind a hét bűntény részletes beismerő vallomását jegyzőkönyvbe vehette. Három elkövetés ideje még pontosításra vár, és eddig a földrajzi helyet sem sikerült teljesen behatárolni. Ügyét a versailles-i bíróságon tárgyalják. Becslések szerint legalább 15 év börtönre számíthat. -UNem játék ez, gyerekek! „A gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20án kelt Egyezmény kihirdetéséből (2. cikk 1.): Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják és biztosítják a joghatóságuk alá tartozó gyermekek számára az Egyezményben lefektetett jogokat minden megkülönböztetés... nélkül". Egyes elmaradott térségekben, ahol a munkanélküliség soha nem látott méreteket öltött, kimondani is szörnyű: hiány van a gyermekmunkaerőből. A piac kegyetlen törvényei ellentmondanak a humánumnak. Az apró munkaerő olcsó, és nemhogy jogait nem ismeri, írni, olvasni sem tud. Számukra az iskola a napi, nemritkán 12-16 óra embertelen körülmények között végzett munka. Felcseperedve elvesztik munkahelyüket, képzetlenségük miatt jelentős hányaduk sodródik a kábítószer, a prostitúció, a bűnözés felé. Testileg, lelkileg kiégve esélyük sincs a más gyermekeket megillető életre. A velük végeztetett munka nemritkán felnőtteknek is túl nehéz lenne. Az így foglalkoztatott gyermekek száma több száz millióra tehető. Dél-Amerika, Afrika, Ázsia országaiban a több tízmilliós számok sem túlzóak. Thaiföldön háromszázezer gyermek az ősi iparban tevékenykedik, gyanítom, nem önkéntesen. Pakisztán szőnyegei szinte csak gyermekkézzel készülnek, de dél-afrikai bányákban is serényen dolgoznak juniorok. A rekordokat Brazília, Malaysia, Ghana és India döntögeti 25-44 millió kis alkalmazottal. A haladó világ kötelessége lenne bojkottal és más eszközökkel megakadályozni jövőnk kizsákmányolóit. Sajnálatos módon nálunk is tapasztalhatóak jelenség értékű esetek. A keleti határokhoz közel a fekete munkaerő közt vannak gyermekek is. avagy ki ne találkozott volna az utcákon kolduló gyermekkel. A gyermekprostitúció sem ismeretlen. Nem minden esetben magyar állampolgár gyermeke sodródott ide, és nem magától. A mi kötelességünk megakadályozni a feltárt eseteket. Hiszen a gyermekek ellen elkövetett bűnt felnőtt korukban kamatos kamattal adják vissza. (Zsaru) Turistakalauz A mai világban robbantások, emberrablások, gyilkosságok teszik bizonytalanná a kirándulók életét. A nemzetközi terrorizmus mindenhol felbukkanhat. Amerikában két kis zsebkönyvet is kiadtak a turisták számára, hogy elkerülhessék a terrorcselekményeket, vagy hogy támadás esetén csökkentsék veszélyeztetettségüket. íme néhány részlet a füzetből: • Ne utazzunk terroristák számára szimbolikus jelentésű napokon (évfordulók, tragikus és diadalmas emlékű időpontok). • Ne öltözzünk üzletembernek, cowboynak, ne viseljünk provokatív feliratú pólót, öltözködjünk úgy, hogy elvegyülhessünk a tömegben. • Ne vigyünk magunkkal politikai, vallási vagy háborús tárgyú könyveket, illetve pornográf kiadványokat. • Ne tegyük mindenki számára nyilvánvalóvá esetleges izraeli vagy izraelita illetőségünket. • Utazzunk biztonságos, semleges légitársaság repülőivel (például svájci vagy svéd). • Ne maradjunk túl sokáig a repülőtér épületében. • Ne utazzunk a repülőgép első osztályán, mert az van közvetlenül a pilótafülke mögött, és a vészkijáratok az utastér végében vannak. • Ne habozzunk jelenteni, ha a repülőtéren vagy a beszálláskor furcsa dolgot tapasztalunk. • Kerüljük a nagy szállodákat, amelyeken amerikai zászló leng, költözzünk kisebb, szerényebb helyre. Eltérítés esetén hajtsuk le a fejünket, ne fürkésszük a terroristák arcát. • Ne kerüljünk ismeretlenekkel vallási vagy politikai vitába. • Ne fitogtassuk külföldiségünket, tartsunk magunknál helyi újságot és cigarettát, olvadjunk bele a tömegbe. • Utazás előtt készítsünk végrendeletet, fizessük ki számláinkat, bízzuk meg szüleinket vagy barátainkat ügyeink ideiglenes intézésével. • Egy saját javaslat: maradjon mindenki otthon. A nadrág titka A kánikulai hőség valamelyest csökkent a kora esti órákra, de a hőmérő higanyszála még így sem ereszkedett 25 C-fok alá. Az utca képét munkából hazatérő, bevásárlószatyrokkal megpakolt emberek határozták meg. A kapualjak hűvösségét kihasználva nyugdíjasok tárgyalták az aktuális eseményeket. A kórház épületének szürke tömbjéből kiáramló tömeg jelezte a látogatási idő végét. A VIII. kerületi Péterffy S. utcában az élet a megszokott mederben folyt. A BRFK Szervezett Bűnözés Elleni Osztályának kábítószerrel foglalkozó nyomozói autóikkal lassan araszoltak a Rottenbiller utca csúcsforgalmában. Az úticél a kábítószeres berkekben jói ismert F. Ahmed lakása volt, akivel szemben a Fővárosi Bíróság 4 év börtönbüntetést szabott ki kábítószer-kereskedelem miatt. Ennek ellenére az egyiptomi férfi mit sem törődve a bírósági elmarasztalással, tovább folytatta tevékenységét. A rendőrkocsik a Péterffy utcába befordulva Ahmed „háza" előtt fékeztek le. A nyomozóknak az épületbe be sem kellett lépniük, mivel az utcán egy 6-8 fős társaság közepén, nagy han gon magyarázott Ahmed. A kábítószeres nyomozókat nem lepte meg az a tény sem, hogy a társaság szinte minden tagja ellen korábban már folytattak eljárást. Az adatok pontosítását követően arra is fény derült, hogy M. Krisztinát is körözik. Míg folyt az igazoltatás, egy újabb autó érkezett, de ebben nem rendőrök ültek. A gépkocsit vezető arab férfi szabályosan leparkolt a rendőrautók mögé, ám mire feleszmélt, már csak azt láthatta, hogy utasa, H. Attila versenylovat megszégyenítő vágtába kezdett, és eközben ezüstösen csillogó papírcsíkokat dobált el. A futóverseny a nyomozók győzelmével végződött. Nemcsak H. Attilát vitték vissza, hanem az általa eldobált heroint tartalmazó pakettokat is. Az utcai eseményeket Ahmed lakásának átkutatása követte, ahol régi ismerőst üdvözöltek a nyomozók M. Mihail személyében. A nagy hőségre tekintettel az orosz férfi egy szál gatyában álldogált, ám még annak korcából is előkerült néhány gramm kábítószer. A házkutatás során lefoglalt bizonyítékokból világossá vált, hogy a közelben levő Dembinszky utcába is át kell rándulni a kábítószer-alosztály munkatársainak. B. Vera és élettársa, A. Mohamed otthonába. Mohamed egyébként pár héttel korábban szabadult 3 éves börtönbüntetéséből, melyet - minő véletlen - kábítószerrel való kereskedelem miatt róttak ki rá. A szoba-konyhás lakás ajtaja többszöri, erőteljes kopogtatásra sem nyílt ki. így a körfolyosóra néző, nyitott ablakon mentek be a rendőrök. B. Vera sebtében magára kapott pongyolában a WC felé igyekezett, de oda belépni már nem tudott, ugyanis egy nyomozó elállta az útját. Az egység beosztottjai innen sem távoztak üres kézzel. Vera pongyolájából mintegy 20 gramm heroint sikerült előszedni, míg a lakás más rejtekhelyeiről nagy mennyiségű Depridol tabletta került elő. A BFRK Gyorskocsi utcai épületében még számos kérdést kell tisztázni. A válaszokat az akció eredményeképpen előzetes letartóztatásba helyezett 5 gyanúsítottól várják a vizsgálótisztek. (Zsaru) Házkutatás az egyiptomi bérlakásában Az oldalt írta és szerkesztette: ORDQDY VILMOS