Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-10 / 158. szám, hétfő

1995. július 10. KALEIDOSZKÓP ÚJSZ Ó JĽI Egy pap, aki fiúkat szeretett (Folytatás az 1. oldalról) Nem tagadta a dolgot Bugár Árpád igazgatón látszik, mennyire megviselték az elmúlt napok eseményei. Bal kezét olykor önkéntelenül a melléhez szorítja. Feleségétől tudom, hogy nemrég épült fel egy súlyos szívinfarktusból. Krono­lógiai sorrendben meséli el a történteket. - Az egészre úgy derült fény, hogy néhány diák az utóbbi időben elmaradozott a hitok­tatásról. Tanévkezdéskor ugyanis a gyere­keknek el kell dönteniük: hitoktatásra vagy etikai nevelésre kívannak-e járni. Amikor ér­tesültem a diákok hiányzásáról, megkértem az illetékes osztályfőnököt, nézzen utána, miért nem látogatják az órát. A válasz mell­bevágott: azért, mert a pap tapogatja és si­mogatja őket. Behívattam a fiúkat, és sze­mélyesen is kikérdeztem őket. Egyikőjük azt mondta: nem szeretné elmondani, miért ke­rüli a hitoktatást, de engedjem meg, hogy ezek után az etikai nevelést látogathassa, és így elkerülje a hiányzást. Mivel dilemmá­ban voltam, tovább faggattam. Végül meg­vallotta: a lelkiatya simogatta, ő viszont nem akarja a testi érintkezést. Tovább nem fag­gattam. Megállapodtunk: amíg nem talá­lunk valamilyen megoldást, igazolom a mu­lasztását. A másik fiú nyíltabb volt. Elmesél­te, hogy a hittan után a lelkész megkérte: maradjon az osztályban, mivel valamit be kell pótolniuk. Ez másokkal is megtörtént már, így a gyerek nem furcsállotta a dolgot. Amikor egyedül maradtak, a plébános úr be­nyúlt a nadrágjába, és kérdezgette tőle, jó-e neki, amit csinál. Figyelmeztette: a történ­tekről senkinek nem beszélhet. A gyerek ké­nyelmetlenül érezte magát, de nem tudta, mi­ként vessen véget a kellemetlen helyzetnek. Szerencséjére valaki benyitott az osztályba, így az alkalmat kihasználva kereket oldha­tott. Otthon a pap figyelmeztetése ellenére el­mondta szüleinek a történteket, akik ezután nem engedték hittanra. Egyéb következmé­nye azonban a dolognak nem volt. • Ezek szerint a szülők nem figyelmeztet­ték önt? - Nem, engem senki nem figyelmeztetett. Csak akkor szereztem tudomást a történ­tekről, amikor a hiányzások okait kutattam. Megdöbbentem és zavarba jöttem, mivel újabb és újabb nevek merültek fel. Szerdán magamhoz rendeltem a plébánost, aki nem is tagadta a dolgot. Ezek után azonnali ha­tállyal beszüntettem működését az iskola te­rületén, és döntésemről értesítettem egyik feljebbvalóját, a nagymegyeri plébánost. El­terveztem, hogy hétfőn tájékoztatom saját feletteseimet is, döntsék el ők, miként kell eljárni az ügyben. Az események azonban más irányt vettek, mivel június 12-én, hétfői nap volt, nyomozók jelentek meg az isko­lánkban. Mint kiderült, bejelentés érkezett hozzájuk a pappal kapcsolatban, és azért jöttek, hogy kivizsgálják az esetet. Mivel ra­gaszkodtak a gyerekek kihallgatásához, nem szívesen ugyan, de engedélyeztem. Az­zal a feltétellel, hogy a megyeri ifjúságvédel­mi osztály kurátorán kívül én is jelen lehes­sek. Több gyereket hallgattak ki, akkor még csak egy kisfiú esete tűnt a legsúlyosabb­nak. A simogatásokra - mint kiderült - a sekrestyében, a paplakban és egyéb helye­ken került sor. Az iskola méhkassá válto­zott. Az ilyesmit nem lehet titokban tartani, így tudomást szereztek róla a faluban is. Kedden a nyomozók eljöttek a papért, és bevitték a dunaszerdahelyi rendőrségre. Ki­hallgatták, majd hazaengedték. Az iskola előtt találkoztunk. Én elmenőfélben voltam, ő pedig kint várta a gyerekeket. Hívta őket, menjenek vele, mivel másutt tartja meg a hit­oktatást. Szerdán váratlan dolog történt. Meglátogatott egy szülő, és elpanaszolta, hogy gyermeke a kihallgatások hírére beval­lotta, kapcsolata volta pappal. Meghűlt ben­nem a vér, amikor meghallottam, hogy nemi aktusra is sor került. Azonnal értesítettem a nyomozókat: jöjjenek, mivel újabb esetre de­rült fény, és az édesanya vallomást szeretne tenni. Időközben további nevekről szerez­tünk tudomást, így a nyomozók több gyerek vallomásával távoztak. Tudja, van valami, amit máig nem tudok megfejteni. Miért csak most derült fény erre a szégyenletes esetre. A szülők állítják, nem tudtak róla, tehát hosszú ideje tartó elhallgatásokról van szó. Ha ez igaz, akkor csak arra következtethe­tek, hogy rossz a szülő-gyerek kapcsolat. • Hallottam a faluban olyan hangokat is, hogy jobb lett volna eltussolni az ügyet. - Ennek még a lehetősége sem fordult meg a fejemben. Nem lehet hazugságban élni. Képtelen lennék a kollégáim és a gye­rekek szemébe nézni. Félelemből hallgattak Dušan Šenkáriktól, a Dunaszerdahelyi já­rás rendőrparancsnokától megtudom, hogy nyomozói június első hetében kaptak először jelzéseketa bűnesettel kapcsolatban. - A körülmények megvilágítását je­lentősen nehezítette, hogy a gyermekek nem akartak beszélni a problémáról, ráadá­sul a szülők nem kívánták nyilvánosságra hozni az ügyet, és nem akarta ezt a plébánia sem. Az eset dokumentálásának megkezdé­se után egy héttel mégis olyan információk­hozjutottunk, melyekalapján PeterV.-tjúni­us 15-én előzetes letartóztatásba helyez­ték. Az eddig dokumentált tíz eset közül a je­lenlegi bizonyítékok alapján hatnál nyilván­való a nemi visszaélés. Ez a szám azonban korántsem végleges, mivel eddig csak az 1995-ös évhez kapcsolódó esetekkel foglal­koztunk. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy szenvedélye már korábbi munkahelyén, egy galántai járásbeli faluban is megnyilvánult. A gyerekeket minden esetben elcsábította, s eközben különböző módszereket alkalma­zott. Némelyik kisfiú esetében csak előké­születekettett, másoknál végre is hajtotta a nemi aktust. A gyerekek azért hallgattak a történtekről, mivel az illető magas beosztá­sa és tekintélye félelemmel töltötte el őket. Más szóval: tartottak a következményektől. Kaucióról nem lehet szó Peter V. letartóztatására Dr. Piros László döntése alapján került sor. A bíró nem zár­kózik el lapunk elől, ám hangsúlyozza: amíg az ügyben nem születik jogerős bírósági íté­let, bizonyos kérdésekre, az ártatlanság vé­lelmének elvére való tekintettel, nem vála­szolhat. Bennünket elsősorban az érdekel, milyen jogszabály alapján rendelte el a le­tartóztatást. - A letartóztatást a Büntető Törvénykönyv 67. paragrafusa első bekezdésének b. és c. pontja értelmében rendeltem el. A b pont al­kalmazásával a tanúk befolyásolása, a c pon­téval pedig a bűnelkövetés folytatása elé gör­dítünk akadályt. A vád ebben az esetben a Büntető Törvénykönyv 242/1.2. pontja sze­rint nemi visszaélés, amelyért két évtől tíz évig terjedő börtönbüntetést lehet kiszabni. Kiderült, hogy a bűncselekmény kezdetei hosszabb időre nyúlnak vissza. A vizsgálatra való tekintettel pontosabb adatokkal nem szolgálhatok. A nemi visszaélést eddigi infor­mációink szerint 8-11 éves kisfiúkon követte el, akikkel elsősorban a hittanóra keretében fűzte szorosabbra a viszonyát. Személyes be­nyomásom szerint a gyanúsított nehezen tu­datosította, amit elkövetett. Én, két kisgyer­mek édesapjaként, tettének motivációjára is rákérdeztem. Megkérdeztem tőle, miként él­hetett vissza a szülők és a gyermekek bizal­mával. A hitre való térítés helyett miért térí­tett el a hittől? Erre nem tudott válaszolni. Piros bíró elismeri: pályafutása során ta­lálkozott már hasonló esetekkel, de egyik sem volt annyira megrázó, mint ez a leg­utóbbi. Együtt tud érezni a szülőkkel, akik abban a hiszemben küldték el gyermeküket a hittanórára, hogy nemesebb emberré vál­janak, és most kiderül, milyen rosszat követ­tek el velük. - Érthető és jogos a felháborodásuk. Hit­tek, megbíztak a papjukban, aki pedig em-­berileg és erkölcsileg becsapta őket. A szülők nyilván tisztában vannak azzal is, hogy a történtek tartós nyomokat hagyhat­nak gyermekük fejlődésében. Az a tény, hogy ilyen körülmények között találkoztak először a szexualitással, egész életre kiható traumát okozhat számukra. A bíró értetlenkedve ingatja a fejét, ami­kor közlöm vele, hogy a faluban az a hír jár­ja, a papot kaució fejében szabadlábra he­lyezik. A törvény betűje - mint mondja - le­hetővé teszi a gyanúsítottnak, hogy a letar­tóztatás elrendelését követő három napon belül megtámadja az ítéletet, ám kaució nem jöhet számításba. Alkalmazására nincs mód, ha a gyanúsítottat a tanúk befolyáso­lásának elkerülése miatt tartóztatják le. Holnapi számunkban folytatjuk HORVÁTH GABRIELLA ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT FURCSA SZAMIZDAT. Megjelent Szlovákiában az 1989-es fordulat utáni első szamizdat. Ebben azonban nincs köszönet. A kötet azok nevét és adatait tartalmazza, akik annak idején aláírták a Demokrati­kus Unió választási szereplését támogató íveket, amelyek hitelessé­gét jóváhagyta a központi választási bizottság, illetve amelyek érvé­nyességét az alkotmánybíróság is megerősítette. A kormánykoalíció pártjainak jóvoltából mindezek ellenére már háromnegyed éve folyik az aláírási ívek körüli huzavona. Az aláírási ívek csomagját közjegyző jelenlétét mellőzve felbontották, és rendőrségi segédlettel mindent elkövetnek Mečiarék annak érdekében, hogy a DU-val rokonszen­vezők megtagadják az aláírásukat. Új fejlemény, hogy a múlt héten forgalomba került egy könyv, amely az aláírási íveket „hasonmás ki­adásban" tartalmazza. Azért tekinthető szamizdatnak, mert a kötet nem tartalmazza sem a kiadó nevét, sem a nyomda címét, de arról sem tájékoztat, hogy ki állította össze a kiadványt. Az egyéni adatvé­delemről rendelkező jogszabályok értelmében az aláírási íveket nem lett volna szabad nyilvánosságra hozni. Ezzel nyilván a kalózkiadás szervezői is tisztában voltak. A DU vezető tisztségviselői - akik bíró­ságra akarják adni az ügyet - egyértelműen azokra gyanakszanak, akik hónapok óta be akarják bizonyítani, hogy a Demokratikus Unió képviselői (több mint 250 ezer szavazattal) szabálytalanul kerültek be a parlamentbe. Ha figyelembe vesszük a szlovákiai hatalmi viszo­nyokat, előre meg lehet jósolni, hogy nem lesz könnyű dolga a bíró­ságnak. PÜSPÖKI VÉTÓ. Évtizedek óta gondot okoz Szlovákiában, hogy mi­ként történjék az iskolások szexuális nevelése. A régi rendszerben a kommunista álszemérem gátolta a kérdés megoldását. A fordulat után kiderült, hogy nemcsak erről van szó, hanem arról is, hogy a tan­testületekben általában nincs alkalmas pedagógus, aki vállalni mer­né e kényes „tantárgy" oktátását. A probléma megoldására egy szak­értőkből álló testület videofelvételt készített, amely már-már részévé is vált az iskolák segédeszköztárának. Az iskolaügyi illetékesek azon­ban a kazettát az egyházi hatóságoknak is megküldték. Jóváhagyás végett. A püspöki konferencia szexológiai szakértői határozott „nem"­et mqndtak a segédeszköz forgalmazására. Ráadásul még az is kide­rült, hogy a felvétel csehországi műhelyben készült. így előfordulhat, hogy a jövő tanévben ismét nemi felvilágosítás nélkül maradnak a ka­maszkorúak. Persze, lenne egy megoldás: a helyi plébános esetleg mindenütt vállalhatná a sok vitát kiváltó tantárgy oktatását. SZAKSZERVEZETI BÖLCSESSÉG. A kormány úgy döntött, hogy nagymértékben felemelik az ingázók heti és havi bérleteinek árát. Küldetéséből következően ebbe, természetesen, a szakszervezet is beleszólt. Figyelemre méltó, hogy nem az állami költségvetésből eredő támogatás összegének megtartását szorgalmazta, hanem azt javasolta, hogy a munkaadó járuljon hozzá alkalmazottai útiköltsége egy részének fedezéséhez. Nem egészen volt átgondolt ez a javaslat. Már előre megjósolható, hogy ha a személyszállítási költséget áthárít­ják a munkaadókra, új alkalmazottak felvételénél (tehát a munkanél­küliség csökkentése során) majd azt is messzemenően figyelembe veszik, hol lakik, milyen távolságból utazna munkába az illető. E szempont figyelembe vétele szükségszerűen azt eredményezné, hogy a nagymértékű munkanélküliséggel küzdő területeken csak to­vább romlana a helyzet. TAGOSÍTÁS VAGY ÁLLAMOSÍTÁS? A szövetkezetesítés 40 eszten­deje alatt senki sem tudta, hogy egy-egy családon belül miként osz­lott meg a földtulajdon. A termőföld újbóli nevesítése során kiderült, hogy az eredeti tulajdon öröklése következtében rendkívüli mérték­ben felaprózódtak a parcellák. Ezt a problémát most tagosítással kí­vánja megoldani a kormány, és törvényjavaslatot terjesztett elő, amelynek értelmében szántóföld esetében nem lenne szabad 20 árnál kisebb parcellákat kialakítani. Erdőterületnél 50 ár lenne az alsó határ. A kormány javaslata értelmében amennyiben az örökö­sök nem tudnak gyorsan megegyezni a kis termőterületek további felaprózásának megakadályozásában, az így „kérdésessé" vált tu­lajdon az államra száll. A polgári értékrendhez ragaszkodó politikai pártok ezt államosítási törekvésnek minősítik. TÓTH MIHÁLY KÖZLEMÉNY Az IFI szerkesztősége értesíti munkatársait, barátait és a Tisztelt Ol­vasót, hogy mától a Csemadok OV épületébe költözött. A szerkesztőség címe ezentúl: IFI, nám. I. mája 10-12, 815 90 Bratislava. Egyben a szerkesztőség értesíti az érdeklődőket, hogy a július végére meghirde­tett kéméndi IFI-sziget a szponzorok visszalépése miatt elmarad. A fel­kért szereplők és az esetleges érdeklődők szíves elnézését kérjük! • VÁLASZ OLVASÓINKNAK Visszaadni a végkielégítést? G. J.: A munkaviszonyom május 31-én szűnt meg, mivel lét­számfölösleg miatt felmondtak nekem. Most ismét felkeres­tek engem, és felkínáltak egy munkakört, amelyet úgyneve­zett munkaviszonyon kívüli megállapodás alapján tölthet­nék be. Az egyik ismerősöm azonban azt állítja, ha én válla­lom a felkínált munkát, akkor vissza kell fizetnem a végki­elégítést. Hangsúlyozni szeretném, hogy itt munkaviszonyon kívül végzett munkáról lenne szó, míg a végkielégítést a munkaviszony megszüntetéséért kaptam. Valóban vissza kellene fizetnem a végkielégítést, ha az egykori munkálta­tómnál valamilyen állást vállalok - munkaviszonyon kívül? A végkielégítésről szóló 195/1991 Tt. számú törvény 5. §-a szerint „akkor, ha az elbo­csátott dolgozó a munkaviszo­nya megszűnését követően a ki­fizetett végkielégítés összege szerint meghatározott idő letel­te előtt ismét „alkalmazásba" lép korábbi munkáltatójánál, kö­teles a végkielégítést vagy an­nak arányos részét visszafizetni. A végkielégítés arányos részét a meghatározott idő letelte előtt ledolgozott naptári napok szá­ma alapján számítják ki." Itt az az alapvető probléma, hogy ha ön ismét munkába áll (mégpedig azt megelőzően, hogy letelne mondjuk az a két hónap, amelyre a végkielégítést meg­kapta - már ha az átlagkeresete kétszeresének összegében ka­pott végkielégítést), akkor a munkaviszonyon kívüli munka­végzésről szóló szerződés alap­ján történő „munkába járást" al­kalmazásnak kell-e tekinteni vagy sem. A munkajogászok többsége szerint az ilyen nem munkaviszonyban történő foglal­koztatást is alkalmaztatásnak kell tekinteni, vagyis ha mondjuk kéthavi végkielégítést kapott és két hónap eltelte előtt térne vissza korábbi munkáltatójához (akár a korábbitól eltérő beosz­tásban és munkaviszonyon kívü­li munkavégzésről szóló megál­lapodás alapján), akkor köteles lenne a végkielégítés arányos ré­szét visszafizetni - igaz, főként csak akkor, ha ezt a munkáltató­ja követelné öntől. Az adott kö­rülmények között alighanem csak ön döntheti el, hogy a ko­rábbi munkáltatójával folytatott konkrét megbeszélései alapján vállalja-e a felkínált munkát vagy sem. (fekete)

Next

/
Oldalképek
Tartalom