Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-27 / 173. szám, csütörtök

1995. július 27. MINDENNAPI BUNUGYEINK ÚJ SZ Ó 5) BORZA ERZSEBET: Én sem tudok olyan hatásosan igazat mondani, ahogy egyesek hazudnak • Hetek, sőt, hónapok óta nagy csend van Ön körül... - Ebben nincs semmi különös. Olyasmikkel foglalkozom, amihez csend és kellő egyéni összponto­sítás kell. Már leadtam habilitáci­ós munkámat a szlovákiai privati­zációról, a napokban pedig tanul­mányom jelenik meg az alkalma­zotti részvényekről. Egyszóval dol­gozom. • Azon a tél végi poprádi kong­resszuson nem választották új­ra alelnökké. Miként ítélte meg ezt a tényt: kudarcnak, vagy a párton belüli nemzeti erők dia­dalának? - Ennyire nem elemeztem a tör­ténteket, nem tartom annyira lé­nyegesnek. Egy idő után ugyanis természetes a tisztségváltás, két esztendő alatt szinte állandóan úton voltam, belefáradtam. Szük­ségét éreztem a más irányú mun­kának. A szellemi, fizikai fel­töltődésnek. • Ennek viszont ellentmond az, hogy Poprád után röviddel tag­ja lett a Gyimesi-féle mozgalom előkészítő bizottságának. Sértődöttség vezette oda? Ne­tán pártfeladatot teljesített, hogy a DBP ellenőrizze ezt a for­málódó mozgalmat? Sze­mélyes ambíciók fűtötték? - Az első két feltevésre egyér­telműen nem a válaszom. A lé­nyeg megértéséhez tudni kell, hogy a poprádi közgyűlés előtt Varjú Jánossaí-és Paulicky Péter­rel közösen beterjesztettünk a DBP Végrehajtó Bizottságára egy tanulmányt arról, hogy milyen előnyei és hátrányai lennének egy alakuló hazai magyar baloldali pártnak. Mert ilyenre szükség van, hogy hatékonyabb legyen a bérből és fizetésből élők, a szoci­álisan gyengébb rétegek érdekvé­delme Dél-Szlovákiában. Ezt kö­zölte a Pravda, Gyimesi György pe­dig gyorsan meghirdette a moz­galmát... • ...amelynek előkészítő bizott­ságában ön is dolgozni kezdett. - Igen, mert két hazai magyar baloldali mozgalom egymást gyengítette volna, másrészt a DBP n belül sokan még a magyar szekció gondolatának sem örül­tek. Ezért léptem Gyimesiék felé, egy ideig elhittem, hogy valóban hazai magyar baloldali mozgalom alakul... • Hetek múltán mégis otthagy­ta őket! - Valóban. Már az alapszabály kimunkálása során heves vitáink voltak. Nem voltam híve a széles spektrumú, arculatában nehezen jellemezhető mozgalomnak, már­pedig Gyimesi György ilyesmiért kardoskodott. Én markáns, balol­dali értékrendű pártstruktúrát óhajtottam, amely rendszeres kapcsolatban van a partnerként szóba jöhető parlamenti pártok­kal, és főleg a tagsággal. Még de­mokratikus vitára setn nyílt le­hetőség. Rájöttem arra is, hogy én képtelen vagyok olyan hatásosan igazat mondani, ahogy egyesek hazudtak. Szereztem Pozsonyban helyiséget pártirodához, erre sem tartottak jgényt. Parázs viták után Gyimesi György értésemre adta, hogy nélkülem is boldogul, én pe­dig levontam a kellő következteté­seket, nehogy a nevemet olyas­mikkel hozzák összefüggésbe, amihez semmi közöm. • Véleményem szerint ezek után is időszerű kérdés a hazai magyar baloldali párt vagy moz­galom megalakulása. - Szerintem is. Hónapokon be­lül kiderül milyen mozgalom lesz, s egyáltalán lesz-e mozgalom ab­ból, amit Gyimesi György szervez. Télre, jövő tavaszra sokan tisztáb­ban látnak majd. • Addig ön nem politizál? - Nálam a baloldaliság szárma­zásomnál fogva talán már geneti­kailag is kódolt. Egész életemet Prikler László felvétele meghatározó értékrend. Én nem fél éve lettem baloldali. Számom : ra a baloldaliság nem eszköz a po­litikai karrierhez. Jelenleg a Szlo­vákiai Béke és Emberjogi Unió el­nökségi tagja vagyok, s jól érzem magam ebben a társadalmi szer­vezetben. SZILVÁSSY JÓZSEF TEGNAP OLVASTUK Olcsó pénz vállalkozóknak 50 millió ECU kölcsönt nyújtott a Szlovák Nemzeti Banknak az Európai Beruházási Bank az iparban, idegenfor­galomban, szolgáltatásokban, illetve a környezetvédelem és az energiatakaré­kosság területén tevékenykedő kis- és középvállalkozók projektjeinek finanszí­rozására. A nemzeti bank jelenleg már realizál egy hasonló hitelt, amelyek szét­osztásába bevonták az Általános Hitel­bankot és a Tatra Bankát is. Štefan Pavúk, a nemzeti bank kül­kapcsolatok főosztályának vezetője szerint hosszú távú akcióról van szó, így ebből akár 5-8 éves lejáratú hiteleket is nyújthatnak. A döntés a vállalkozói projekt minőségétől és a hitelt nyújtó bank filozófiájától függ, de ezeket a for­rásokat csak a projektben meghatáro­zott összeg ötven százalékáig nyújtják, a többit a vállalkozónak más forrásból kell beszereznie. Ezenkívül a kezelési költségek is nagyon alacsonyak - 0,15 százalékot tesznek ki - ezért ezek a hi­telek a legolcsóbbak a lehetséges for­rások közül. A nemzeti bank az új hi­telből szeptember folyamán bocsátja az első összegeket az Általános Hitel­bank és a Tatra Banka rendelkezésére, a többi bank pedig ezután következik. A vállalkozók a pénzhez még az idei év során hozzájuthatnak. Práca A Zsákszínház mint „frontszínház" A füleki Zsákszínház továbbra is nagy sikerrel játssza Alfonso Paso: Hiszi, nem hiszi című komédiá­ját. Szlovákiában és Magyarországon, valamint Erdély­ben több településen mutatkozott be a társulat, s ta­lán az itt elért sikerek hatására kapott meghívást Bu­dapestről és Újvidékről. - Minden meghívásnak na­gyon örülünk - mondta Mázik István, a társulat ve­zetője, az Újvidékre küldött válasz előtt azonban egy kicsit tanakodtunk. Nem szeretnénk „frontszínházzá" válni. Mivel értesüléseink szerint Újvidéken, a város­ban nincsenek háborús viszonyok, úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk a meghívást. Ősszel vágunk neki az útnak és három napot töltünk a városban. (farkas) J PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI |J Új Szó-tudósítás A MAGYAR KERESZ­TÉNYDEMOKRATA MOZGA­LOM tegnapi sajtótájékoz­tatóján cáfolták, hogy va­lamiképpen összefüggne a Magyar Koalíció elnökei­nek múlt heti kisebb diplo­máciai botrányt kavart nyi­latkozata Theodore Rus­sellnak, az USA pozsonyi nagykövetének ebédmeg­hívásával. Ásványi László parlamenti képviselő jelez­te, hogy a koalíciós partne­rek között keletkezett fél­reértéseket majd koalíciós tanácsülésen tisztázzák. Ám a szabadságolásokra hivatkozva nem tudta megmondani, hogy erre mikor kerül sor. Ásványi értékelte a szlo­vák törvényhozás fél évi munkáját is. Rámutatott arra, hogy hét plenáris ülésnek kellett eltelnie ah­hoz, hogy a parlament fon­tos gazdasági kérdésekkel kezdjen el foglalkozni. El­marasztalóan vélekedett több elfogadott törvényről. Szigeti László képviselő visszatért Eva Slavkovská oktatási miniszter buda­pesti látogatására. Rámu­tatott a tanácskozásról ki­adott ellentmondásos hí­rekre. Pozitívan értékelte, hogy a magyar és a szlo­vák fél végre megvitatta a komáromi, valamint a ki­rályhelmeci városi egye­tem kérdését. A sajtóban közöltek alapján ama véle­ményének adott hangot, hogy Fodor Gábor nem rendelkezik elegendő in­formációval az alternatív oktatásról, illetve arról, mi­lyen nyílt és burkolt eszkö­zökkel próbálta a szlovák oktatási tárca elfogadtatni azt a szülőkkel, (gágyor) Bár A DEMOKRATIKUS BALOLDAL PÁRTJA súlyos kifogásokat emel Eva Slav­kovská oktatási miniszter működésével szemben, a parlamentben mégsem kezdeményezi majd a le­váltását. Milan Ftáčnik frakcióvezető szerint ezt a lépést a kormányfőnek kellene megtennie, illetve Slavkovskának magának kellene önkritikát gyako­rolnia. A DBP többek kö­zött felrója a miniszter asszonynak, hogy elhanya­golja a tanoncintézetek problémájának megoldá­sát, közömbösséget tanú­sít a tanítói fizetések kér­désében, s a kétnyelvű ok­tatás tekintetében nem tö­rekszik a konszenzusra. Ftáčnik leszögezte: Slav­kovská az alternatív okta­tás bevezetésével olyan koncepciót kívánt szep­tember elsejétől életbe léptetni, amelyet hivatalo­san nem hagytak még jó­vá. Robert Fico helyesebb­nek tartotta volna, ha a halálbüntetés kérdésével kapcsolatos vita beindítá­sára vonatkozó kérelem a kormány szóbeli jegyzéke helyett a szlovák parla­menti képviselők közvetí­tésével jutott volna el az Európa Tanácshoz. Az em­lített kérdéssel elmondása szerint már több ízben fog­lalkozott az ET parlamenti közgyűlése, minek során egyértelművé vált, hogy a tagországok döntő többsé­ge elutasítja a halálbünte­tés alkalmazását. Fico nem tartja valószínűnek, hogy szlovák kezdeménye­zésre megváltozhat ez az álláspont. (horváth) Tárnok község képvi­selő-testülete értesíti a tár­noki és a volt tárnoki lako­sokat, hogy községünk meg­alakulásának 720. évfor­dulóját ünnepeljük az idén. Tisztelettel meghívunk mindenkit az 1995. július 28-án 18 órától kezdődő ünnepségre a községháza előtti térre. K-117 • •• A Csemadok érsekújvári alapszervezete és az alap­szervezet szakcsoportjaként működő Kassák Lajos Ifjú­sági Klub elhatárolódik a szímői Vág-parti tábortól. A találkozónak alapszerveze­tünk nem szervezője, tudo­másunk szerint magánvállal­kozói kezeményezésről van szó. Ezért tiltakozunk szer­vezetünk nevének felhasz­nálása ellen. • •• A kisráskai Csemadok, a MISZ és a helyi önkormány­zat 1995. július 30-án 16 órai kezdettel Kisráskán a Tasnádi Napok keretében folklórfesztivált rendez. Min­denkit szeretettel várunk. AHOGY ÉN LÁTOM 1 Hol terem a bőrfejű? Hét-nyolc esztendeje még a tájékozottabb újság­olvasók is legfeljebb olyan jelenségnek tekintet­ték a szkínhedek mozgalmát, amelynek nálunk nincs táptalaja. A televízió - a kapitalizmus ember­telenségét bizonyítandó - néha ugyan beszámolt a nyugati szkínhedek viselt dolgairól, de az ilyen tudó­sítások alapján csak annyit tudtunk meg e szer­veződésekről, hogy tagjaikra az idegengyűlölet, az egyenruha imádata, a szélsőséges jobboldali politi­kai erőkhöz való vonzódás jellemző. A kommunizmus utáni társadalmakban - sajnos - két-három év alatt szintén meghonosodtak. És ha alaposabban szemügyre vesszük a működésü­ket, ráadásul még a két háború közötti évtizedek fasiszta mozgalmainak történetére is vetünk egy pillantást, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a szkínhed-mozgalom egyáltalán nem újkeletű. A régiek és a mostaniak között csak annyi a különb­ség, hogy a húszas és a harmincas években nem bőrfejűeknek hívták őket, hanem „ébredő magya­rokénak, Hlinka-gárdistáknak, Németországban frontharcosoknak... és így tovább. Szociálpszicholó­gusok a megmondhatói, milyen társadalmi folya­matok hatására szerveződtek meg Norvégiától Gö­rögországig, Spanyolországtól Finnországig. Egyes társadalomkutatók szerint az első világháború éve­iben bekövetkezett értékrend-válság eredménye­kéntjöttek létre. És ahol igazán megszerveződtek, tehát nemcsak külsőségekben élik ki magukat (ka­tonabakancs, terepszínű egyenruha, kopaszság), ott az jellemző rájuk, hogy szélsőjobboldali politikai szervezetekhez csapódnak, és fasiszta jelképeket használva szervezik akcióikat. Szlovákiában is mindjárt 1989 után éreztették jelenlétüket. Zsidó temetőket dúltak fel, horogke­resztet mázoltak a zsinagógák falára, néger diáko­kat inzultáltak stb. Noha a Büntető Törvénykönyv­nek vannak paragrafusai, amelyek alkalmazásával móresre lehetne tanítani a fajgyűlölőket, a rendőrségi nyomozást követően a randalírozók rendszerint megúszták azzal, hogy a bíróság garáz­daságért marasztalja el őket. Többnyire feltétele­sen. Tehát ugyanolyan minősítést kaptak, mint pél­dául a kocsmai verekedők. Nyilvánvaló, hogy ebben az is közrejátszott, hogy senki sem akarta rossz hírét kelteni az or­szágnak. Ez, természetesen, csak bátorította a bőrfejűeket, főképp szervezőiket. A múlt héten förtelmes dolgok történtek Ga­ramszentkereszten. A környék városaiból és fal­vai ból összeverődött szkínhedek dorongokkal felfegyverkezve a helybeli cigányokra támad­tak. Feltehetően nem másért, csak a balhé ked­véért. Gyújtópalackokat dobtak az otthonaikra, és egy 18 éves fiút felgyújtottak. Félő, hogy be­lehal sérüléseibe. Közben kiderült, hogy hason­ló eset néhány nappal korábban már máshol is előfordult. A žiari tragédiáról csak többnapos késéssel adott ki jelentést a rendőrség. Nyilván azért, hogy megvédelmezzék Szlovákia jó hírét. Európa nyugati felén is gyakran tombolnak a bőrfejűek. „Mindössze" annyi a különbség régi­ónk helyzete és mondjuk a németországi vagy ausztriai helyzet között, hogy amíg mifelénk (az ilyen tettek elhallgatásával, enyhébb minősíté­sével) senki sem lép fel erélyesen, addig Nyuga­ton „nevén nevezik a gyereket". Amikor Német­országban a szkínek felgyújtották a török ven­dégmunkások házát, a szövetségi köztársaság kancellárja és belügyminisztere nyomban a helyszínre utazott, és maga Kohl miniszterelnök is részt vett az áldozatok temetésén. Olyan gesztus volt ez, amely egyértelmű üzenetet tar­talmazott mind az egész társadalom, mind a bőrfejűek címére. Úgy tűnik Csehországban sem kívánnak kesztyűs kézzel bánni a fasiz­mussal kokettáló csőcselékkel; egy szkínhed támadás hírére (egy személy meghalt) nyomban összeült a prágai kormány. Egyre több jelből ar­ra következtetnek a nyomozók, hogy a bőrfejűek összeszűrték a levet Sládek republi­kánusaival. Ez pedig már nem gyerekjáték. Szlovákiában még nincs bizonyíték arra, hogy a randalírozó fiatalok valamelyik szélsőséges párthoz kötődnének. Viszont tudjuk, hogy me­lyik párt írta a zászlajára az idegengyűlöletet, illetve melyik politikai erő vezető reprezentán­sai kokettálnak például az antiszemitizmussal, így egyáltalán nem lepődnék meg, ha egy tisz­tességes és elfogulatlan nyomozás eredménye­ként kiderülne, hogy az egyik nemzetibb párt háza táján rokonszenvvel , viseltetnek a bőrfejűek iránt. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom