Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-26 / 172. szám, szerda

Egy nappal a Tour de France után közölték a hír­ügynökségek: Juan Anto­nio Samaranch, a Nemzet­közi Olimpiai Bizottság el­nöke a mozgalom magas kitüntetését, az Olimpiai Érdemrendet adományoz­ta Miguel Indurainnak. ^JjPPELMNEj^ VASÁRNAP, július 30. • Cseh labdarúgóliga: 144. Jablonec-Plzeň 1,6-2,8-4,5. • Svéd futballbajnokság: 145. IFK Göteborg- Degerfors 1,5-3,0-5,0; 146. Helsingborg-Djurgaarden 1,9-2,8-3,2; 147. Norrköping-Ös­ters 2,2-2,8-2,8; 148. Öreb­ro-Örgiyte 1,5-3,0-5,0. • Norvég labdarúgó-bajnokság: 154. Brann Bergen-Valerengen 2,5­2,8-2,5; 155. Kongsvinger-Bodö 2,0-2,8-3,1; 156. Lillest­röm-Hödd 1,35-3,0-7,5; 157. Molde-Strindheim 1,2-4,0-10,0; 158. R. Trondheim-Kristiansand 1,5-3,0-5,0; 159. Stabaek-Ha­mar Kam 1,8-2,8-3,4; 160. Sta­vanger -Tromsö 1,7-2,8-3,8. • Forma-l-es Német Nagydíj (Hoc­kenheim, az első szám győzelem, a második dobogós helyezés): 167. Schumacher 1,6-1,3; 168. Hill 3,5-1,5; 169. Alesi 8,0-2,0; 170. Couthard 10,0-2,2; 171. Berger 10,0-2,2; 172. Herbert 20,0-4,0; 173. többiek 10,0-1,8. KOMBINÁLT TIPPEK 401. Zlín-Hr. Králové; 402. Opava-Drnovice; 403. Cheb-Uh. Hradišté; 404. Brann Bergen-Vallerengen; 405. Finn­Pa-HJK Helsinki; 406. Vaa­sa-Jaro; 407. Vejle-Bröndby; 408. Ikast-Aalborg; 409. Norr­köping-Östers; 410. Young Boys-Lugano; 411. Totten­ham-Sampdoria; 412. Melcar Arequipa-Alianza. (A nyerési szorzószám menet közben változhat!) 10] ÚJ SZÓ SPOR T 1995. július 26. TOUR DE FRANCE: INDURAIN ZSINÓRBAN ÖTÖDSZÖR NYERT CSAK EGY BÍRÓ NEM TEUESÍTETTE A COOPER-TESZTET Miguel páratlansága Megizzadtak a síp mesterei Hétfőn reggel az Inter pályáján nem a futballisták rótták a köröket, hanem az élvonalbeli és a II. ligás bírók. Ugyanis a szövetség játékvezetői bizottsága erre a napra hívta össze a fekete mezeseket. Előbb a fizikai felkészültségükről tet­tek tanúbizonyságot a sokat szidott emberek: 12 perc alatt 2800 métert kellett lefutniuk. Ezt követően fejtágítás kö­vetkezett, Jozef Marko elnök elmagyarázta a legújabb sza­bálymódosításokat, majd a Nemzetközi Labdarúgó Szövet­ségtől kapott filmet is bemutatták. Tizennyolc óra után ért véget a tanfolyam, ám a FIFA-keret tagjai még tovább ma­radtak. Egyébként, a síp mesterei márkás személygépko­csikkal érkeztek, úgy tűnik nem rossz üzlet a bíráskodás... A nagy hőség miatt már nyolc órakor gyülekeztek a já­tékvezetők, pontosan ötven­ketten jelentkeztek Jozef Mar­kónál. Az élvonalbeli bírók kö­zül mindössze Bezák, a II. ligá­soknál Balko, Jekkel és Zá­vadský hiányzott - igazoltan. A többség nyugodtan, néhá­nyan idegesen készültek a rajtra. A pozsonyi Vladimír Hriňák: „Számomra eddig so­hasem volt probléma a futás­sal, 12 perc alatt több mint há­rom kilométert biztosan telje­sítek." Igaza lett! Csakúgy, mint a szintén fővárosi Roman Csabaynak: „Úgy érzem, meg­felelő az erőnlétem, meg sem fordult a fejemben, hogy eset­leg csődöt mondok." A nyitrai Štefan Gallo: „Nem érzem egé­szen jól magam, fáj a lábam, remélem sikerül teljesítenem a távot." Igyekezett az I. liga két újonca, a dunaszerdahelyi Ján Sihelský és a námestovói Vladimír Mušák, mindketten, csakúgy, mint a többiek, külö­nösebb nehézségek nélkül megtették az előírt idő alatt a megfelelő távot. Egyedül a második vonalban tevé­kenykedő Štefan Gallo ma­radt el a normától. Két hét múlva újra próbálkozhat a mostani hiányzókkal együtt. A nagymácsédí származású Du­ba Ferenc igyekezett segíteni társának, ám szóltak neki, igyekezzen, mert ő is lemarad. Ezután meglódult az egykori erőszakos csatár. Drozd és Jančovič talán azon töprengett csendesen, miért folytatja egy osztállyal lejjebb. Karol Ihring: „Könnyebb volt, mint gondoltam. Biztosan tartottam az iramot." Ladislav Gádoši: „Jó, hogy korán kezd­tünk, még a nagy meleg előtt befejeztük." Majd elméleti oktatással folytatódott a tanfolyam. A szünetekben páran ellenőriz­ték, hogy pazar személyautó­juk a helyén van-e. Jozef Mar­ko nem örült meg túlságosan a látogatásomnak: „Nem hir­dettünk sajtótájékoztatót!" Ám később megenyhült, és sike­rült szóra bírnom. „A játékve­zetők ismét igazolták, hogy fi­zikailag jól felkészültek, külö­nösebb probléma nélkül telje­sítették az előírt 2800 métert. A FIFA szabálymódosításaival is megismertettük a kollégá­kat. Ezúttal elméleti felmérést nem végeztünk, a hangsúlyt a szabályok megfelelő alkalma­zására helyeztük. Bízom ben­ne, a szombaton kezdődő sze­zonban kevesebb panasz lesz a bírókra." Arra a kérdésre, igaz-e a hír, miszerint a cseh élvonalból kizárt Puóek Szlová­kiában fújja majd a sípot, inge­rülten válaszolt: „Erről szó sincs, néhány tollforgató talál­ta ki az egészet!" Egyébként a Morva folyó túlsó partján arról cikkeztek, hogy éppen Marko invitálta a nevezettet... Ami a cseh játékvezetők körül kiala­kult botrányt illeti; így véleke­dett. „Szerencsére nem ná­lunk robbant a bomba, sajná­lom az ottani kollégákat. Egy biztos, ez a dolog nem növeli a szakma becsületét. Most min­denki általánosít, remélem, hamarosan lezárul az ügy. A drukkereket pedig kérem, ha nem megy a csapatuknak, ne mindig a bíróban keressék a hibát. Ne feledjék, ő is ember, ő is tévedhet." Távozás előtt megszólítot­tam két játékvezetőt. Roman Csabay: „Hasznosnak tartom az előadásokat. Ami a Cooper féle tesztet illeti, aki komolyan veszi a bíráskodást, annak nem okozhat különösebb ne­hézséget." Štefan Huňady, a Nitra menedzsere odaszólt: „Készülünk ä homonnaiak el­leni meccsre." A pozsonyi fia­talember válasza sem késett: „Mi is!" Vladimír Hriňák: „Szombat­Jozef Marko: „Nem hirdettünk saj­tótájékoztatót!" tói a gyakorlatban igyekszünk hasznosítani az elmondotta­kat." Hogy ez miképpen sikerül, az majd elválik.... SZABÓ ZOLTÁN Néha ilyen eset is előfordul: a futballisták megkergetik a játékvezetőt, jelen esetben Jančovičot Három hete rajta a világ sze­me. Kerékpárosberkekben, de a sportrajongók népes táborában is izgatottan várták, hogyan bir­kózik meg a Four de France hegyi csapdákkal teli szakaszaival. Es MIGUEL INDURAIN (felvételein­ken) nem okozott senkinek csaló­dást: ismét győztesen hajtott át a párizsi Diadalív alatt. Immár ötödször nyerte a világ legna­gyobb profi körversenyét. Erre eddig háromszor volt példa: a francia Anquetil és Hinault, vala­mint a legendás hírű belga Merckx esetében, ám zsinórban egyiküknek sem sikerült az élen végeznie. A spanyol kiválóság pá­ratlan sorozatával eléjük került. Lassan már elfogy minden jelző, amit még a neve elé tehet­nek. Annyi elismerés, dicséret és dicsőítés érte már földkereksé­günk kilencvenkettőben legjobb­nak választott sportolóját, aki modern kori hősként kerekezik köztünk. Legalábbis úgy érezzük, mióta a képernyőn keresztül gyakran „behajt" lakásainkba. Rendkívüli egyéniség, mégis a vi­lág legbékésebb embere. Nem s okon múlott, hogy bringás le­gyen. Gyerekkorában a labdarú­gásnak hódolt. Falun élt, földműves szüleivel járta a ha­tárt. Első biciklijét azért kapta, hogy rendszeresen elmehessen a nagymamához. Ekkor veszett el benne a spanyol foci újabb csillaga, mert utána már ki se szállt a nyeregből. Bár túlságo­san nem rajongtak érte az edzők (188 centis magasságával és 85 kilós testsúlyával alkatilag tartot­ták alkalmatlannak), Miguel ott­ragadt kedvenc sportágánál, mígnem rátalált Jósé Miguel Echávarri, a Banesto csa­patfőnöke. Azóta is nála kereke­zik, s mi tagadás, felfedezője ma büszke világhírű versenyzőjére. Viszont Ind u rain is tudja, kemény csapatmunkának köszönheti rendkívüli egyéni képességeinek megkoronázását. Mostani győzelméért 1,3 millió márkát ér­demelt ki, s az összeget - koráb­bi gyakorlatához híven - nyolc segítő klubtársa között osztja szét. Nehezen lehet abbahagyni a baszk sikerhalmozó éltetését. Pá­ratlanságát megcáfolhatatlan té­nyek jelzik. Idén harmincegy esz­tendősen nyerte a francia körver­senyt, az eddigi Tour-elsők közül sikere idején csupán a holland Zoetemelk volt idősebb nála, a maga harminchárom évével. Pá­rizsban 4:35 perccel előzte meg a mögötte végzett svájci Züliét, és 16:46-tal a nagy vetélytársának kikiáltott, ugyancsak helvét Ro­mingert. Alighanem sokat kivett belőle - akárcsak az orosz Ber­zinből - a Giro d'ltalia, jegyezte meg Indurain, aki az olasz körver­senyt ezúttal kihagyta. A Touron eddig mindössze tizenkét sza­kaszgyőzelem fűződik a spanyol nevéhez, s ebből tízszer az egyéni indításos időfutamban nyert. Vol­taképpen ennek és a többi, kelle­metlen támadásokat hozó szaka­szokban tanúsított taktikai érett­ségének köszönheti vasárnapi si­kerét is. Tizenegyszer ült nyereg­be a francia körversenyen, és szereplésében benne rejlik teljes sportolói felemelkedése. Előbb kétszer feladta, aztán 97., 47., 17., majd 10. lett. Ezután követ­kezett öt elsősége. Kétszer a Giro d'ltalián is diadalmaskodott, s ta­valy ötven napig tartotta az egyó­rás kerékpározás világcsúcsát. És nem mondta még ki az utolsó szót. Bringájával újabb sikerek fe­lé hajt. Már csak önmagát múl­hatja felül. J. MÉSZÁROS KÁROLY HARMADSZOR SEM SIKERÜLT A MÁSODIK VONALBA JUTÁS AZ ELEKTROSVIT LABDARÚGÓINAK Tanácstalanság a szigeten Érsekújvárnak utoljára három évtizeddel ezelőtt volt II. ligás futballcsapata. Igaz, az akkori gárda a csehszlo­vák bajnokságban kergette a labdát. Olyan együttesek léptek pályára a Nyitra partján, mint a Vítkovice vagy a Žilina. A labdarúgó-rajongók arra is emlékeznek, ami­kor a tévé élőben közvetítette a kék-fehérek ostravai bajnokiját. Rég volt, szép volt - mondogatják a szigeti stadionban. A III. ligás gárda zsinórban harmadszor pró­bálkozott a feljutással. Ezúttal sem sikerült átlépnie azt a bizonyos küszöböt. Pedig ilyen közel még egyszer sem volt a második vonaltól. Ha... Amikor Borsányi Mi­hályt, az új­vári Elekt­rosvit fut­ballklub tit­kárát az újabb „kudarc" oká­ról faggattam, azonnal vissza­vágott: „Mindenki azt mondta, mi voltunk a III. liga nyugati csoportjának a legjobb csapa­ta. Mi haszna, ha ismét a rövi­debbet húztuk. Nagy tragédia, hogy ezúttal is elhúzták a nó­tánkat. Még mindig agonizá­lunk, nem tudunk napirendre térni. Senki sem beszél a jövőről, állandóan az az omi­nózus pöstyéni meccs, ponto­sabban a tizenegyes jár az eszünkben..." Egyes újságírók és szakem­berek véleménye megegyezik abban, hogy a keleti milliomos által támogatott újonc csupán középcsapat volt a harmadik vonalban. Mégis... Nyolc perc­cel a sorsdöntő meccs (30. forduló: Piešťany-N. Zámky 1:0) befejezése előtt az Ezer­egy éjszaka legszebb mesé­iből vett 11-esből lőtte felju­tást jelentő gólját. Borsányi Mihály: „Ez a ne­vetséges büntető egy háromé­ves becsületes munkát likvi­dált! Vajon tiszta-e a lelkiisme­rete a vágs ellyei bírónak? Amit nagy nehezen felépítet­tünk, azt egy komolytalan já­tékvezető másodpercek alatt lerombolt. Kinél tiltakozhat­tunk volna, amikor a kerületi szövetségben a Piešťany tá­mogatói vannak..." A júniusi „pofon" után teljes a tanácstalanság a szigeti sta­dionban, annál is inkább, Borsányi Mihály mert Šimunek kapus Hoksa, Múčka, Jakubička és a gól­erős Bujdák vendégeskedése letelt, s visszatért eredeti klubjához. A szakvezetők sze­rint ez nem minden, ugyanis az anyagi nehézségek miatt még legalább két-három fut­ballistát el kell adniuk, hogy életben maradjanak. A három hét múlva rajtoló bajnokság előtt igencsak szűk kerettel rendelkeznek a kék-fehérek, akikbe a tapasztalt Štefan Slezák edző próbál lelket ver­ni. Egy biztos, nem lesz könnyű dolga. Három egykori újvári futbal­lista, Ledzényi kapus, Ivanič és Suchánek ismét a szigeti stadionban edz. A szakve­zetők még egy-két játékossal tárgyalnak, ám neveket egyelőre nem árultak el. „Zsi­nórban három alkalommal a feljutást tűztük ki célul, saj­nos, egyszer sem sikerült ezt kiharcolnunk. Most nem be­szélünk a magasabb osztály­ról; látványos támádófocit szeretnénk játszani. Remé­lem, csakhamar kiheverjük a sokkot..." - mondta az Elekt­rosvit szakosztálytitkára. Érsekújvárott már hetek óta az a hír járja, hogy (ismét) egyesül a város két futball­klubja. Mégpedig azért, mert az Elektrosvit és az NFC is ko­moly pénzügyi gondokkal küszködik. Az előbbi sikerte­len II. ligás ostromát követően a szponzorok hátat fordítottak a szigeti stadionnak... Ezzel kapcsolatban Borsá­nyi Mihály megjegyezte: „Baj, nagy baj, ami velünk történt. Az Elektrosvit labdarúgó-szak­osztályának vezetősége le­mondott, ám a gyár illetékesei ezt nem fogadták el. Azzal ér­veltek, szó sem lehet a klub feloszlatásáról..." Ami a fúziót illeti: a múlt­ban egyszer már - erőszako­san - egyesítették az érsekúj­vári labdarúgó-szakosztályo­kat. Ennek az lett az eredmé­nye, hogy éveken át futballhá­ború volt a városban. Talán most változna a helyzet? Ha igen, akkor szinte mindenki áldását adná a két egyesület összevonására... Summa summárum: mi lesz veled, új­vári futball? ZSIGÁRDI LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom