Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-20 / 167. szám, csütörtök

1995. július 20. VELEMENY ÚJ SZ

Ó 5 I ELSŐ EPITKEZESI TAKAREKPENZTAR RT.. Komáromban, a város szívében Uj Szó-tudósítás Új irodát nyitott "az Első Építkezési Takarékpénztár Rt. tegnap Komáromban a Nádor utcában. Amint áztiózsa Lajos, a komáromi fiók igazgatója lapunknak nyilatkozva elmondta, a Komáromi járás az építkezési hitelszerződések kötésének a számát illetően Szlovákia legdinamikusabb járásai közétartozik. Tevékenységüket az ország legdélebben fekvő járásában csupán egy évvel ezelőtt kezdték el, s az éltéit időszak alatt a járás läkosságának 8-9 százaléka vált ügyféllé. Mindenekelőtt e kedvező számok és az azok mögött meghúzódó bevételek tették szükségessé az új irodahelyiségek megnyitását, valamint további munkatársak alkalmazását. így a Komáromi járásban az igazgatón kívül további két járási vezető Molnár Ivetta és Róbert Škulavík -, szakelőadók, három pénzintézet Szlovák Takarékpénztár Rt., Investičná a rozvojová banka a. s., Poľnobanka a. s. - és mintegy 60 külső munkatárs végzik a meglévő és a leendő ügyfelekkel való kapcsolattartást. Dušan Sedlár, az Első Építkezési Takarékpénztár Rt. nagyszombati székhelyű regionális központjának vezetője a komáromi irodamegnyitón elmondta, hogy ügyfeleik száma Szlovákiában várhatóan néhány nap múlva eléri a félmilliót. Már vannak ügyfeleik, akik élnek az általuk kínált, 8 százalékos hitelkamattal folyósított közteshitelekkel, első ügyfeleiknek pedig rövidesen elkezdik a szerződésben foglalt feltételek mellett a 40 százalékos állami prémiummal növelt építkezési hitelek folyósítását. Pásztor István, Komárom polgármestere üdvözölte a takarékpénztár komáromi aktivizálódását, hiszen az építkezések fellendülése nagy terhet vesz le az önkormányzatok válláról, ugyanakkor óriási segítséget jelent a régió építőipari vállalatainak is. (kosár) A NAGYSTÍLŰ SZÉLHÁMOS Nem kell mindig kaviár A sok hátborzongató rablás és gyilkosság után szinte felüdülésként hat egy teljesen másfajta - egy kis túlzással akár jópofának is nevezhető bűnténysorozat. Történetünk hősét, Tibor D.-t tulajdonképpen két hobbija vitte romlásba. A jó ételek és italok szeretete, valamint az egyszemélyes színházi produkciók. A kettő szorosan összefüggött. A ravasz, ám jószívű férfi a lélektanhoz is érthetett, hiszen csalafinta tervében az emberi fukarsággal is számolt, és a történetek őt igazolták. ínyencünknek az volt a módszere, hogy beállított egy előre kiszemelt étterembe és örömtől sugárzó arccal közölte a jelenlévőkkel: „Apa lettem." Ez ugye elég volt az ünneplésre. S mivel csak az ökör iszik magában, az elsőszülött kisfiú boldog papája megvendégelte asztaltársait is. A pezsgő és a konyak patakokban folyt. Nem hiányoztak természetesen a főszakács által ajánlott ételkülönlegességek, a desszertek és a feketekávé sem. A pincérek a jó bolt reményében körülugrálták az ünneplő apukát és vendégeit. Dehogy sejtették, hogy a nagyvonalú férfi zsebében legfeljebb apró csörög. Tibor becsületére legyen mondva, sosem választotta a könnyebbik megoldást, vagyis hogy a toalettre távozás ürügyén megpróbált volna olajra lépni. Ő végigjátszotta szerepét. Amikor a záróra közeledtével a főúr hozta a számlát, elővarázsolta legsarmosabb mosolyát és karjait széttárva közölte: „Sajnálom, de egy fityingem sincs." A gutaütés határán lévő pincérek vérmérsékletük szerint reagáltak. Volt ahol nekiestek, máshol kidobták, vagy telefonáltak a rendőrségre. A dáridózás vége persze az lett, hogy ínyencünket másodszor is hűvösre tették, ám míg erre sor került, 11 lakomát csapott. A számlák végösszege csaknem 150 ezer koronát tett ki. Tibor D. utolsó húzása külön említést érdemel. Éppen egy fürdőhelyen múlatta a napot, amikor balszerencséjére valaki ellopta a ruháját. De ez nem akadályozta meg abban, hogy ne adja elő jól bevált monodrámáját. Fürdőruhában állított be a strand italboltjába és az egész kocsma az ő számlájára ivott. A kiegyenlítetlen ceh kilencezer koronát tett ki. Lefogadom, hogy azóta a tulajdonos fürdőruhás vendéget nem enged a lokáljába... (ordódy) TEGNAP OLVASTUK &B Nem biztos, hogy DU-ívek... Még mindig ismeretlen annak a személynek a neve, aki megrendelte a „Hamis mandátumok, a DU összes aláírási íve" című könyv kiadását, azt a publikációt, ameíy állítólag a DU petíciós íveket aláíró személyek minden azonosító adatát tartalmazza. Ez a „szamizdat" a Nagyszombati Nyomdaipari Vállalat terméke. A vállalati központ munkatársa telefonon történő bejelentkezésünkre rugalmasan reagálva jelentette, hogy „az igazgató úr a városban van" (mellesleg egész nap a „városban" tartózkodott). Nem tudtunk kapcsolatba lépni a termelésvezetővel sem. Az SZK Főügyészségének büntetőjogi osztályán azonban megerősítették, hogy Jozef Moravčík, a DU elnöke már feljelentést tett az ismeretlen elkövető ellen, aki jogtalanul felhasználta az állampolgári adatokat. Filip úr, az osztály igazgatója szerint mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy indítanak-e valaki ellen eljárást, mert a nyomozás jelenlegi szakaszában nem biztos, hogy a szóban forgó kiadvány DU petíciós íveket tartalmaz. Ha bebizonyosodik, hogy valaki jogtalanul használta fel az állampolgári adatokat (jogtalanul hozzáférhetővé tette azokat a közigazgatási tevékenységgel összefüggésben), akkor a bűnös az idevágó büntetőjogi paragrafusok értelmében egy év szabadságvesztésre vagy tevékenységtől való eltiltásra, illetve pénzbírságra ítélhető. Ha azonban a nyomozás során bebizonyosodik, hogy adatközlés esete áll fenn, akkor két év szabadságvesztésre, tevékenységtől való eltiltásra, illetve pénzbírságra is büntethető az elkövető személy. A főügyészség azonban nem foglalkozik a DU beadványával, mivel az a nagyszombati járási ügyészség hatáskörébe tartozik, amely viszont a beadványt a városi rendőrtestület körzeti szakosztályához irányította. Alojz Hečko főhadnagy, akihez az ügy tartozik, pillanatnyilag szabadságon van, és mivel az ügyiratot senkire sem bízták rá távollétének idejére, a vizsgálatot bizonyára később folytatják. Érdemes megjegyezni, hogy mindenki, akinek engedélye nélkül közölték az adatait a szóban forgó könyvben, a Polgári Törvénykönyv 11. §-ának értelmében feljelentheti a kiadót, és pénzbeli kártérítést is követelhet tőle. (Anna Čapková, Národná obroda) Hurrá, nyaralunk! Nem hazudnak a statisztikai felmérések, az országban már-már valóban tömeges méreteket ölt a nyomor. Tömegnyomor van. Nyáron ez különösen a strandokon mutatkozik meg, ahol rengeteg ember zsúfolódik össze, s ebben az évszakban egyébként is sokkal több ember van, mint például télen. Szintén felmérések szerint. Az érthetetlen csak az, hogy nagy nyomorukban az emberek miért nem maradnak otthon a fenekükön, miért mennek ki a strandra nyomorogni (a lábukon). A pénzhiány az öltözködésen is megmutatkozik, többeknek az eddig kedvelt bikini helyett már csak „mono"-ra telik, a látvány viszont feltétlen „sztereó" élvezetet nyújt. (Micsoda képzavar!) És micsoda hangzavar. Érthetően a sörsátor előtt legnagyobb a tülekedés, hiszen minden vízbe mártott test szereti, ha sörrel kínálják. Ezt a kedves ötletet igyekszik kihasználni a csapos, aki gyakorlatias emberként bízik a (bio)fizika törvényeiben. A hőség óriási. Hogy mást ne mondjak, az m & m's csokigolyók, fittyet hányva a reklámnak, vígan olvadoznak a gyerekek kezében. Hogy mást is mondjak, (a hőség zavara) m & m's csokigolyókként mindannyian vígan olvadozunk a napon. Nincs is jobb ilyenkor, minthogy az ember bevágja magát a medence hűsítő habjaiba. Igen, a habokba. Mert messze a WC, és ki tudja, talán még fizetni is kell. (Mint látható, csak zárójelben jegyzem meg, ismét csak a fizikánál kilyukadva: Minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt, amennyi az általa „kiszorított víz".) - Hát, kérem, tavaly még nem kellett fizetni, igen, tavaly is itt nyaralt a család, tetszik tudni, nekünk külföldi útra nem telik, de mondhatom, nagyon meg voltunk elégedve, szóval meg. kéne nézni, de ki mer a mai világban akár csak egy koronát is kockáztatni. De a nevünket ne írja oda, tudja, a szomszédoknak azt montuk, Görögországba megyünk. Ó, ó, a napfényes Hellász, ...az Akropolisz, ... a piramisok... - Azok a büdös kölykök már megint popkorntot akarnak zabálni, hát lopom én a pénzt? - méltatlankodik egy söröshordó a söröskorsók mögül. - Főúúúr, még egy sört! Pincér sehol, a strandpresszó inkább csak depresszó, beleértve a vendégeket is. - Na most, anyukám, elmész a bús-büdös bungalóba és megfőzöd a vacsorát, nem fogsz itt belebeszélni az italomba. Nem azért vettem ki a szabadságom, hogy még itt is téged hallgassalak. Jegyezd meg, a jó házassághoz két fél kell, és két fél az egy deci. Különben is, akropoliszok amikor akarok. - Most fizess egy sört te, te vagy a soros! - Hát, ha én lennék a Soros, fizetnék is, de akkor meg nem lehetnék itt. Tudod, presszóba non gráta. Visszatérve a sörsátorhoz (az ittas mindig visszatér a tett színhelyére, és beáll a sorba), tanúi lehetünk két furcsa szó találkozásának. Ahogy az ismert izlandi zeneszerző mondja: szép, mint a pénzzavar és a sörsátor találkozása a betonplaccon. De vajon kit zavar a pénz, és minő anyagból lehet a sörsátor ponyvája, melynek szomszédságában egy kisiparos sütögeti a pecsenyéjét, s most, hogy beálltam a sorba, már az enyémet is. Aztán mond egy árat, tátjuk a szánkat: Mit sütsz, kisiparos, borsos áron sós húst sütsz, kisiparos? - méltatlankodnánk, de végül belátjuk, neki két hónap alatt , kell meggazdagodnia. Jövőre, beletek, ugyanitt! cseng a fülünkbe távozófélben a pecsenyés reklámszlogenje. (holop) Prikler László felvétele Még egy vendég a Balkánról AHOGY ÉN LÁTOM Mostanában már szinte ingajáratban közlekednek Pozsony és Bukarest között a szlovák, illetve a román politikusok és más közéleti személyiségek. Az ilyen vizitekről kiadott sajtóirodai jelentések szerzői soha nem felejtik el hangsúlyozni, hogy a látogatás egyik fő célja: a tapasztalatcsere. Mivel, hogy hazánknak is, meg a balkáni országnak is hasonló problémákat kell megoldania. A gyengébbek kedvéért a tudósító rendszerint még azt is hozzáteszi, hogy „hasonló problémákat a nemzetiségi kérdés megoldásában és a szomszédpolitikában". Mindenki tisztában van vele, hogy az esetek legalább kilencven százalékában a romániai, illetve a szlovákiai magyar kisebbséggel kapcsolatos kérdések megoldásának összehangolásáról van szó. A „szomszédpolitikai" konzultációk pedig a két ország Budapesthez fűződő viszonyának egyeztetésétjelenti. Mindig megborzongok egy kicsit, amikor ilyen látogatásról szerzek tudomást. Nemcsak szlovákiai magyarként borzongok meg, hanem egy olyan ország állampolgáraként is, amely - ha hinni lehet a hivatalos nyilatkozatoknak - Nyugat felé tart, tehát vezetői azt ígérik, hogy az európai értékrendhez igazodva kívánjuk megoldani problémáinkat. A bukaresti tapasztalatcserére utazgató szlovák politikusok azt a roma atyafit juttatják az eszembe, akit úgy 1980 körül a csehszlovák-német határon, közvetlenül a szögesdrót-kerítésnél elkaptak a határőrök és aki a kihallgatásnál arra a kérdésre, hogy hova tart, ezt válaszolta: hát természetesen a Szovjetunióba. Az elképedt nyomozó térképen megmutatta a delikvensnek, hogy a Szovjetunió éppen ellenkező irányban van. Mire a cigány: Mit nekem az a kis kerülő! Egyre több a jele annak, hogy a Mečiar vezette, és egyre inkább a Szlovák Nemzeti Párt igényei szerint politizáló kormánykoalíció a Balkánt érintve akar eljutni Nyugat-Európába. Újabb fejlemény, hogy most már nemcsak a románokkal konzultálnak a szlovák nacionalisták a demokrácia építéséről, hanem kis-jugoszláviai kormánypolitikusokkal is. A Matica slovenská például belgrádi kisebbségpolitikai szakértőt látott vendégül a minap. Margit Szávovics minisztert, aki az emberi és kisebbségi jogokkal törődő reszortot irányítva politizál, és legalább olyan jó véleménnyel van hazája kisebbségi politikájáról, mint mondjuk a mi Eva Slavkovskánknak Szlovákiáéról. A szerb-szlovák kisebbségiogi tapasztalatcsere nem korlátozódott csak a Matica slovenská intézményeire. Jozef Rea, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom szakértője, a parlament közigazgatási, önkormányzati és nemzetiségi bizottságának elnöke is találkozott a szerb politikus asszonnyal, és ennek során szlovák tárgyalópartnere nagyra értékelte Szerbia kisebbségpolitikai koncepcióját. Arról nem adtak ki jelentést, hogy azt is megvitatták-e, milyen a kis-jugoszláviai albánok és magyarok helyzete. A koszovói albánok és a szerbek viszonyáról a nemzetközi emberjogi szervezetek jelentései alapján tudunk egyet-mást. Például azt, hogy a szerbek - nemzetiségi alapon - olyan tisztogatást hajtottak végre Jugoszlávia felbomlása óta, amilyenre még Sztálin Oroszországában sem volt példa. Az államigazgatásban, az iskolarendszerben és az egészségügyben egyetlen a+bánt sem hagytak meg vezető tisztségben. Belgrád abból az alaptételből indul ki, hogy albán nemzet pedig nem létezik Kis-Jugoszláviában. A rendőrségi túlkapások mindennaposak, és 18 esetben bizonyított, hogy hatósági segédlettel gyilkoltak meg embereket. Belgrád attól tart, hogy Koszovó lakossága elkeseredésében felkelést robbant ki. Ennek megelőzésére fokozták hallatlan mértékben a terrort, és odáig fajult a helyzet, hogy a szerbek még csak meg sem próbálkoztak a mézesmadzag-pol iti kával. Ilyen ország, ilyen kisebbségi politikája iránt lelkesedik a Matica slovenská és ilyen kisebbségi politikával ért egyet Jozef Rea, a mi parlamentünk nemzetiségi bizottságának elnöke. Vajon mire számíthat ilyen viszonyok között a szlovákiai magyarság? TÓTH MIHÁLY