Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-19 / 166. szám, szerda

•0 ÚJ szó GAZDASÁG 1995. július 19. SZŐLŐTERMELŐK DILEMMÁI A „PIRAMIS" ARNYEKABAN Miért nyitrai a köbölkúti bor? - Nekünk mondja, köbölkútiaknak, hogy mi. a tyúkhúr? - idézi félig tréfásan, félig ironikusari a pesti poloskákra utaló mondás helyi viszonyokra módosított változatát egy középkorú hölgy arra utálva, hogy a Dunát szegélyező lankás dombokon évszázadok óta termő szőlőkben az említett gyomfajta irtása ezen a vidéken helyi specialitás. Sőt, amint nevetve hozzátette, a „kapazinnak" nevezett fanyelű „vegyszer" bevetése nélkül aligha boldogulnának vele. - De manapság nincs értelme a szőlővel foglalkozni - folytatta a magát megnevezni nem' akaró középkorú hölgy, aki még hozzátette -, tavalyelőtt például csak 3,80-ért vet ték át kilóját, nem beszélve arról, hogy mennyi ideig kellett várni, míg megkaptuk a pénzünket. - Nekem is elment tőle a kedvem, de nem vágtam ki a tőkéket, mint többen itt a környéken, pedig lehet, hogy azt kellett volna dohogott magában a párkányi papírgyárban dolgozó, negyvenes éveiben járó Sátor Károly. - Tavalyelőtt nem is adtam el belőle egy kilót sem, hiszen csak 3-4 koronát kínáltak érte, miközben a műtrágya ára majdnem az ötszörösére emelkedett. Már csak abban bízunk, hogy helyrerázódnak az árak, és újra érdemes lesz szőlőt termelni. Mert hiába dolgozunk többet, egyre nehezebb a megélhetés. Délidőben többen is hazafelé indulnak a szőlőhegyről. Varga József a maga nyolcvan évével még mindig fürgén száll le a kismotorról, amikor megállítjuk: - Ahogy én emlékszem, még az ükapámnak is volt szőlője. Persze régebben inkább -az úgynevezett vad fajták, a nemes szőlő csak a szövetkezet telepítése után jött divatba. Az őseimtől azt hallottam, hogy a szőlő szereti a mindennapos pipafüstöt, így én még most is csaknem naponta kijövök ide a hegyre. Vagyunk itt néhányan, akik lehet, hogy már megszokásból se tudjuk elképzelni a napot enélküi. 4 szőlő ára miatt pedig már eleget bosszankodtunk. A régi rendszerben minden évben tudtuk, ha jó termés lesz, pénzünknél leszünk. Az utóbbi években viszont annyira lecsökkent az ára, hogy sokan elfordultak tőle. De most azt beszélik, hogy a falu megveszi a borgazdaságot, aztán majd csak felemelik az árát, hogy a termelőnek is megérje a robotot. Barta Ádám ma már nyugdíjas, előtte a szövetkezet szőlésze volt. Saját szőlőjét még mindig maga műveli. - Nálunk már csak úgy szokás, hogy a kapálás az öregeké, a pénz a fiataloké - mondja némi iróniával, miközben visszaemlékezik a hőskorszakra, amikor a 60-as évek közepén a szövetkezet szőlőjének telepítésébe kezdtek. - A régi rendszerben átlagosan minden évben 8-9 koronát megadtak kilójáért, így nyolc-tíz évvel ezelőtt kétévi szőlőtermésből egy autót lehetett venni. Most meg a gazdák közül sokan nem tudják megvenni a szükséges vegyszert és a műtrágyát. Pedig megoldás lehetne a munkanélküliségre is, viszont évek óta sem a magángazdák, sem a szövetkezetek nem telepítenek új szőlőt. Azelőtt legalább 3-4 hektárt minden évben felújítottak. Valaha 100-150 ezer szőlővesszőt értékesítettünk évente, tavaly nem tudtam eladni ötszázat - mondja keserűen. - Pedig a falusi embert nem kell munkára nógatni, ha látja az értelmét, képes éjt nappallá téve robotolni. Abban azért még bízom, hogy újra rendbe rakják az árakat, és visszatér majd az emberek kedve. A szőlőtermesztés ugyanis gyökeret vert ezen a vidéken, nem lehet csak úgy egyszerűen kiirtani. Kétségtelen ugyanis, hogy ez a vidék adottságainál fogva kifejezetten a szőlő- és gyümölcstermesztésre rendeltetett. Az ipartelepítés évtizedek óta elkerülte, a párkányi papírgyáron és a helyi kisüzemeken kívül alig van más munkahely. Ezt a lehetőséget ismerték fel pár évtizeddel ezelőtt a környékbeli szövetkezetek és kistermelők, akik a déli lankákra szőlőt és gyümölcsösöket telepítettek. Kovács Ferenc, Köbölkút polgármestere az előző évtizedekben a helyi, majd a szőgyéni szövetkezetben sokat tett a környék adottságainak legjobban megfelelő szőlő- és gyümölcstermesztési eljárások meghonosításáért. - Zsebnemesítésnek neveztük akkoriban, a tiltás-tűrés-támogatás időszakában próbálkozásainkat, hiszen gyakran nedves pizsamába csomagolva hoztunk be új fajtákat külföldről, hogy kipróbáljuk a vidék adottságainak legjobban megfelelőt. Kovács Ferencnek régóta meggyőződése, hogy ebben a régióban a szőlő- és gyümölcstermelésjövedelmező ágazat, és a foglalkoztatási gondokra is megoldást jelenthet. - Kétségtelen, hogy az elmúlt évtizedekben jól fizetett a szőlő és a gyümölcs, és elmondható, hogy az újonnan épült házak jelentős része is a szőlő árából épült. Az utóbbi években azonban jelentősen visszaesett a szőlőtermelés jövedelmezősége. Egyrészt növekedett a műveléséhez szükséges alapanyagok ára, másrészt viszont a hazai túlkínálat miatt a szőlő értékesítési ára nem tartott ezzel lépést, hanem inkább tovább csökkent - vélekedett. Köbölkúton és a környéken is tisztában vannak vele, hogy a szőlőtermelés jövedelmezőségének kérdése szorosan kapcsolódik a feldolgozáshoz és a bor értékesítéséhez. Ennek alapján döntött úgy mintegy 1800 magántermelő képviseletében még 1992-ben a környező tíz falu önkormányzata, illetve megközelítőleg 1000 hektár szőlőt művelő nyolc mezőgazdasági szövetkezet, hogy társulást alapít a szőlőtermelés jövedelmezőségének javítása érdekében, illetve azért., hogy újra felvirágoztassa a környéken évtizedekig megbízható bevételi forrást és kiegészítő jövedelmet biztosító ágazatot. Köbölkút, Béla, Bárt, Búcs, Libád, Kisújfalu, Kürt, Szőgyén, Sárkány és Bátorkeszi önkormányzatai a munkanélküliséggel eléggé sújtott körzetben új munkahelyek létesítésével az itt élők megélhetési lehetőségeit szeretnék javítani. A társulás, amelynek Kovács Ferenc az elnöke, két irányban kezdte meg tevékenységét. Elsősorban a szőlő értékesítési árának javítása érdekében tettek lépéseket. Az utóbbi 4-5 évben ugyanis itt voltak a legalacsonyabb felvásárlási árak. Természetesen ebben közrejátszott a hazai piac szétesése is, ezért tavaly már morva borászati üzemeket hívtak meg a környékre, amelyek jelentős felárat kínáltak, és átlagosan 9 korona körüli áron vitték a szőlőt. - Természetesen elsődleges célunk, hogy az itteni szőlőt a helyi borászati üzemben dolgozzuk fel - állította Kovács Ferenc. Ezért is nyújtottunk be privatizációs pályázatot a nyitrai borászati vállalat köbölkúti részlegének megvételére az említett társulás nevében. A 13 ezer tonna kapacitású üzem évente mintegy 10 millió liter bor feldolgozására adna lehetőséget. És megoldást jelenthetne arra a kérdésre is, miért nevezik nyitrainak a köbölkúti és környékbeli szőlőkből készült bort. Azt ugyanis kevesen tudják, hogy a Nitrianske knieža és a Novozámocké biele fajták itt készülnek, s ezeket például Csehországban elég jó áron értékesítik. A cél tehát világos volt, a szőlő szervezett felvásárlásával megbízható jövedelmezőséget biztosítani az itteni termelőknek, a bor eladásából szerzett bevételekből pedig egy hosszú távú fejlesztéssel megalapozni a helyi tájjellegű borok értékesítését. Terveikben többek között egy palackozó felépítése is szerepelt. Kovács Ferenc órákat mesélhetne a privatizációs tervezet körüli bürokratikus útvesztőkről. Arról, hányszor kellett átdolgozniuk, hányszor kellett az adatok pontosítása végett csaknem percre meghatározott időpontokra Pozsonyba rohanniuk olyan adatokkal, amelyeket a projektek figyelmesebb olvasása esetén megtudhattak volna a hivatalnokok. Amint azonban ottjártunkkor kiderült, sem a pontos adatok, sem tíz falu gondjára megoldást kínáló tervezet pénzügyi fedezete (a társulás a teljes vételárat kifizette volna) nem nyomott eleget a latban. A szándék csak szándék maradt. A privatizációs minisztériumban még június elején döntöttek, az előzetesen bejelentkezett 6 érdeklődő helyett inkább egy hetediknek ítélték oda a borüzem tulajdonjogát. Nevezetesen a nyitrai székhelyű Pyramída Kft.-nek. így aztán a szőlőtermelők az idei szüret előtt továbbra is dilemma előtt állnak: nem tudják, vajon az új tulajdonos milyen stratégiai céllal vette meg az üzemet, hajlandó lesz-e megfelelő árat kínálni a szőlőért. Kovács Ferenc szerint a társulás minél előbb felveszi velük a kapcsolatot, hogy tisztázzák az együttműködés feltételeit. Az azonban már nyilvánvaló, hogy ezzel a privatizációs döntéssel minden bizonnyal véglegesítették: a köbölkúti bor továbbra is nyitrai néven kerül majd a fogyasztók asztalára. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ LENARTFALA: Ez az év kevés jóval kecsegtet A Rimaszombati járásban tavaly hat szövetkezet ért el kisebb-nagyobb nyereséget, a többi veszteséggel zárta az évet. A nyereségesek közé tartozott a Lénártfalai Mezőgazdasági Szövetkezet, ahol Mihály Lászlóval, a szövetkezet elnökével az idén várható gazdasági eredményekről beszélgettünk. - A földművelésügyi minisztérium területi kirendeltsége, tehát a járási székhelyen működő Regionális és Földügyi Tájékoztató szolgálat tavaly felszólított bennünket, hogy értékeltessük át a szövetkezet teljes földterületét, hogy megfelel-e annak a besorolásnak, amelybe tartozik - kezdte az elnök. - A földjeink új bonitást kaptak. Jelenleg a járásban kevés hozzánk hasonló szövetkezet működik, ezt úgy értem, hogy, az államtól minimális támogatást kapunk. Tulajdonképpen nem is az a legnagyobb baj, hanem az, hogy ebben az évben valahogy semmi sem sikerült. • De hiszen gyönyörűen néznek ki a gabonatábláik! - Az útról valóban szépen néznek ki a parcellák, ám ha közelebbről megnézi, tapasztalhatja, milyen kárt okozott a nagy meleg. A kánikula, sajnos, éppen viaszérésben érte a búzaszemeket, emiatt körülbelül 30 százalékos terméskiesésre számíthatunk. Kertészetünknek sincs sok dicsekednivalója. A palántáinkat elverte a jég, a nagy esőzések idején az egész kertészetünk vízben állott. A zöldborsót július elején takarítottuk be, a tervezett mennyiség egynegyedét sem értük el. A jégeső tönkretette. Hasonló veszteséggel számolunk az étkezési borsóval is. • Az állattenyésztésben jobb a helyzet? - Nem sokkal. A rimaszombati tejüzem február végén részvénytársasággá alakult, azóta „leromlott" a tejnek a minősége. A múlt hónapban olyan értékelést kaptunk, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlan a tejünk. Ráadásul májusban nem vettek mintát sem. Az igazgatót kértem meg, hogy személyesen vegyen mintát a tejből, mivel szerintünk nem a szövetkezetben van a baj, hanem valahol másutt. Az igazgatónak adott minta szerint a tej minősége I. és II. osztályú, de mégsem fizethetnek, csak harmadosztályúért, mert az előírások szerint egyik hónapról a másikra két minőségi osztályos javulás nem állhat be a tejnél. Szerettük volna bővíteni • a tehénállományunkat, de azt hiszem, inkább csökkenteni fogjuk. A tejgyárral szemben mi sohasem tudjuk bizonyítani az igazunkat. Inkább átállunk a sertéstenyésztésre, szarvasmarhaistállóinkat átalakítjuk anyasertés-istállókká. Bár jelenleg alacsony a hízósertés felvásárlási ára, azonban úgy gondolom, hogy az éves átlagár elfogadható a termelők részére. • A sertéspestisből adódóan gondolom, a szövetkezetnek is voltak veszteségei. - A mi szövetkezetünkben nem pusztított a kór, azonban bennünket is hátrányosan érintettek azok az intézkedések, amelyeket a járásban az állategészségügyi szolgálat foganatosított. Lezárták az istállókat, nem szállíthattunk a vágóhídra állatokat. A múltkoriban készült egy összeírás, amelynek alapján állítólag az állam igyekszik megtéríteni a termelőknek a sertéspestisből eredő károk egy részét. Hasonlóan alacsony ára van a brojlercsirkének is. Februárban kezdett csökkenni az ára, most kilónként 24 koronáért vásárolják fel. • Felszámolják a csirkeneveidét? - Nem. Az alacsony ár abból adódik, hogy tavaly csirkehiány mutatkozott a hazai piacon. Mivel megugrott az ára, az üzemek, a magánvállalkozók egyszeriben ráálltak a csirkehizlalásra. Az év elején azonban telítődött a piac mert ugye külföldről is hoztak be fagyasztott csirkét -, kezdett csökkenni a felvásárlási ára. Most 400 ezer darabos tételeket mondanak vissza a korábbbi szállítók a csirkekeltetőknek. Ez annyit jelent, hogy hamarosan újra kapós lesz a csirke. Nálunk már hagyománya van a csirkehizlalásnak, különben sem mondanánk le róla ilyen könnyen. Szerintem az ilyen gyors piaci ingadozásokat a termelői kapkodás okozza. • Tehát az idén az állattenyésztési ágazat sem lesz olyan eredményes, mint tavaly volt? - Sajnos, nem, és van még itt egy probléma, amelyről keveset beszélünk, de erősen rányomja a bélyegét a gazdasági eredményre. Be kell ismerni, hogy a szövetkezetek átalakítása nem hozta meg a remélt eredményt. Az emberek zömének nem változott meg a gondolkodásmódja, továbbra is ugyanúgy „jéerdének" nézik a szövetkezeteket, mint a politikai fordulat előtt. Nem veszik észre, hogy ma már senki nem segít rajtunk, magunknak kell megtermelni a javakat, magunknak kell kitermelni a megélhetéshez szükséges anyagiakat. Megmondom őszintén, Lénártfalán a dolgozók 70 százaléka most is „régiesen" gondolkodik. Én nem kényszerítek senkit arra, hogy dolgozzon, viszont elvárom, hogy aki a szövetkezetben maradt, az dolgozzon. Ha ezt valaki nem tudja megérteni, akkor újabb elbocsájtások lesznek nálunk is. FARKAS OTTÓ A FOGLALKOZTATASI ALAPRA: 2,4 MILLIÁRD KORONA Többet költött a passzív foglalkoztatáspolitikára A Foglalkoztatási Alap az év első felében a szlovákiai foglalkoztatási politika támogatására több mint 2,4 milliárd koronát fordított. Ebből az összegből több mint 1,3 milliárd korona az aktív foglalkoztatáspolitikára jutott. A Foglalkoztatási Alap a társadalmilag célszerű munkahelyek létesítésére 1,54 milliárd koronát adott, és ebből az összegből 804 millió koronát visszatérítendő juttatásokként kölcsönzött, vissza nem térítendő juttatások formájában pedig 249 millió koronát adott az említett célra. A közhasznú munkák támogatására a Foglalkoztatási Alap 170, átképzésre 70 és védett műhely, illetve védett munkahely létesítésére 27 millió koronát fordított. Az Alap eszközeiből a passzív foglalkoztatáspolitikára 1,63 milliárd koronát költöttek, miközben e pénzforrások jelentős részét 813 millió koronát - a munkahelyet keresők anyagi biztosítása emésztett fel. A munkát keresők társadalmi és egészségbiztosítására az Alap 244 millió koronát „költött". A Foglalkoztatási Alapra való járulékokból az első félévben az alap bevétele közel hárommilliárd korona volt, havonta 50 millióval kevesebb a feltételezettnél. TA SR A mezőgazdasági vállalatok privatizációjának második hulláma Feltételezett privatizálási módszerek Felosztás Állami Műszaki Biológiai gazdaságok szolgáltató szolgáltató vállalatok vállalatok A II. hullámba besorolt vállalatok száma 153 25 42 Vagyonérték (millió koronában) 19 931 2 959 4 662 Privatizáció standard módszerrel 141 22 36 Vagyonérték (millió koronában) 17 791 2 319 3 583 Az 1. hullám privatizációs módszerei j Felosztás Állami Felvásárló, Biológiai gazdaságok szolgáltató és egyéb vállalatok szolg. váll. A besorolt vállalatok száma 1 42 14 Privatizált vállalatok össz. 1 32 9 Megszüntetett vállalatok felszámolás nélkül 32 8 Megszüntetett váll. felszámolással : 1 Átsorolva a privatiz. II. hullámába 10 (Slovenský profit, feldolgozta: tszl) Idegenriasztás - Lassan már nem tudom, mit tanácsoljak a vendégeimnek. Talán még az a legbiztonságosabb, ha busszal utaznak a fővárosba - mondja panziótulajdonos ismerősöm. Ő jól végzi a munkáját, legalábbis erre utal, hogy a szépreményű, de egyelőre még inkább csak poros falucskában álló panzió főként visszajáró német vendégeket fogad. Az innét Pozsonyba kirándulók viszont egyre gyakrabban számolnak be feltört autókról, kézből kitépett táskáról és hasonló atrocitásokról, nem is beszélve a valutaüzérek, nyerészkedők, sőt gyakran a taxisok, pincérek stb. okozta kellemetlenségekről. Ez viszont oda vezethet, hogy a felemelkedés helyett bottal ütjük a legtisztább üzletágból, az idegenforgalomból származó bevételek nyomát. (-tl-)