Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-18 / 165. szám, kedd

[8] Ú

J SZÓ SPORT SPORT 1995. július 12. KL CSINÁL ELNÖKÖT AZ AMERIKAI ELNÖKBŐL? AZ ATLANTIS-MIR URKEZFOGAS Új típusú találkozás Clinton és a lopakodó előcsapások Tizenhat hónappal az amerikai elnökválasztás előtt Bili Clinton élőben és a televízióban is megkezdte újraválasztást kampányát Ha bejön, zseniális húzásként, ha nem, akkor a század legnagyobb politikai ostobaságaként fogják emlegetni. Egyelőre azonban mindenki az okokat keresi. Látni ugyanis, hogy Clinton sem pártja stratégáira, sem Leon Panetta kabinetfőnökre, sem politikai főtanácsadójára, az ifjú George Stephanopoulosra nem hallgat. Elfogytak mellőle Arkansasból hozott barátai is. Az új sajtófőnök sem tett csodákat, utólag igazolva a régit, akit bűnbaknak tettek meg az elnöki népszerűség rohamos csökkenéséért. (Dee Dee Myers kisasszony a távozása óta rádiós műsorvezető, és ittas vezetésért hamarosan bíróság elé áll.) Az ismert tanácsadói által javallt politikai lépések helyett az elnök vidéki körutakon szorgalmasan gyűjti a kampánypénzeket, gyorsán költve is: minden esetleges ellenjelöltet hónapokkal megelőzve megkezdte önmaga televíziós reklámozását. A korai hajrát, félhivatalos néven a „megelőző csapások" stratégiáját, egy titokzatos kampánytanácsadónak tulajdonítják. Eleinte arra gyanakodott a Fehér Házat éjjel-nappal figyelő sajtó, hogy ez maga a First Lady. De nem, nton az általános egészségbiztosítási . terv kudarca után valóban kiszállt a politikából. Utóbb az tűnt fel, hogy egy középkorú úriember december közepe óta legalább hetente egyszer megfordul az elnök irodájában. - Nocsak, ez Dick Morris - csaptak homlokukra az okosok. Profi a háznál Az „ok" tehát megvan. A negyvenhét esztendős Dick Morris nem új fiú, ellenkezőleg, régóta nevezetes kampánystratéga. Arról nevezetes, hogy segített már győzelemre ultraliberális képviselőjelöltet, semmitmondó mérsékeltet és kőkonzervatív szenátort is, tavaly ősszel például a legjobboldalibb honatya, a veterán (és republi kánus) Jesse Helms szolgálatában állt. S ha ez nem lenne elég, tizenhárom évvel ezelőtt a megvert Clinton az ő segítségével kapaszkodott vissza Arkansas kormányzói székébe. Viszont 1992-ben Morris egykori kliense ellen, Bush táborában ügyködött, és gyakran hangoztatta, hogy a politikában célszerűbb a republikánusokkal foglalkozni. (Ráadásul többet is fizetnek a tanácsokért.) Morrisnak e párt tavaly őszi óriási választási győzelmében is szerepe volt. Csak ő tudja, de el nem árulja, hogy mi vitte vissza a demokraták igencsak vesztésre álló elnökéhez. A republikánusok morognak is, hogy Morris a fejében magéval vitte pártjuk stratégiáját és taktikáját, ami ugye, nem fair. (Ha ez számít. Egyébként ha így is van, a véletlen akkor is kiegyenlítette az esélyeket. A demokrata párt nagy taktikai forgatókönyvének egy másolatát két hete ottfelejtették egy washingtoni kisvendéglőben, a pincér meg se állt vele a republikánus pártszékházig.) Annyi bizonyos, hogy most a demokratáknak van több pénzük a kampányra, és nem is fukarkodnak vele: tavaly átlagosan 420 ezer dollárt költöttek egy képviselőjelöltre, a republikánusok csekély 372 ezrével szemben. Morris bújik a nyilvánosság elől, a hátsó ajtón át csempészik be Clintonhoz, a sajtó el is nevezte „lopakodó stratégának". Pro és kontra Clinton most sima vesztésre áll, a megkérdezettek legfeljebb egyharmada szavazna rá, még saját pártja tag'ainak fele is szívesebben látna egy másik demokrata jelöltet. (Egyelőre nincs.) Ellene szólnak az etikai gyanúk, a tétovának tartott személyiségjegyek, a teljes programtalanság tényei. Nem tudta a maga eredményének beállítani az amerikai gazdaság komoly fellendülését, a munkanélküliség csökkenését sem. Ám az amerikai választók négyötöde a század eleje óta nem az elnökök valóságos összteljesítménye alapján dönt. A republikánus vagy demokrata pártbeállítottság sem számít. Döntő viszont a két konkrét jelölt személyének, helyesebben az arról kialakított képnek az összehasonlítása. Morris azt vállalta, hogy ebből a szempontból jövő novemberre „jobb Clintont csinál", mint amilyen Dole, Gramm vagy bármelyik más republikánus ellenjelölt akkor lehet. Nem lesz könnyű dolga - addigra ugyanis a másik jelöltet is „megcsinálják". S mivel ez eddigi ellenzéki, azaz republikánus lesz, könnyebb lesz ígérgetnie. Ráadásul három évtizedes tendencia, hogy az amerikai fehér választók a demokratáktól fokozatosan csúsznak a GOP-nak becézett republikánus párt felé. Hosszabb távon a GOP-ot általában jobbnak tartják az adók, a gazdaságpolitika, az államháztartás kezelése, a bűnözés visszaszorítása, a külpolitika, sőt az egészségügy, a jóléti rendszer, de még a munkanélküliség visszagöngyölítése terén is. A demok ráták egyetlen szakterületen, a környezetvédelemben élveznek nagyobb bizalmat. Tavaly óta végleges tény az is, hogy a hagyományosan demokrata Dél szavazóinak többsége immár republikánus jelöltekre voksol. (S déli Newt Gingrich, a GOP legmarkánsabb személyisége is, aki csak az év vége felé dönt, indul-e a Fehér Házért.) Clintonnak tehát azt kell jövő őszig bebizonyítania, hogy mindennek ellenére konkrétan ő jobb a felsorolt szakterületeken, mint akkori ellenfele. Morris hatása, hogy az elnök országjáró körútján elhangzó beszédek és a tévéreklámok meg is kezdték ennek sulykolását. Clinton elszánt arccal ismételgeti, hogy ezt és ezt tette a bűnözés ellen, a költségvetési hiány lefaragásáért, a jóléti rendszer reformjáért és a többi. Profi: egy-két rövid mondat témánként. Ha sikerül, akkor a választó jövő novemberig ezt „tanulja meg", kevésbé figyelve az ellenjelölt leckéjére. És működésbe léphet az amerikai választó kiegyensúlyozó hajlama is: ha már republikánus a parlamenti többség, akkor maradjon demokrata az elnök. Egy-ügyek Ha mégsem sikerül, akkor az egy-ügyűek befolyása lesz nagyobb. Azoké, akik voksukat annak megfelelően adják, hogy a jelölt egyetlenegy konkrét kérdésben miként foglal állást. Mivel az utóbbi három év a konzervatív egy-ügyek hullámát hozta, ez Clinton ellen hat. Már most bizonyos, hogy ilyen kérdés lesz az abortusz, az iskolai imádság, a zászlóégetés joga, a szegények és a nyugdíjasok orvosi biztosítása, a leányanyák gyermekgondozási segélye és az oktatás állami támogatása. Közben Clinton elveszítette a radikális liberálisok bizalmát, hiszen azok egy-ügyeit annak idején jelöltként támogatta, de elnökként már nerrí. A leggyakrabban emlegetett példa a homoszexuálisok teljes egyenjogúsítása, a feketék és más kisebbségek - hátrányt kiegyenlítő - előnyben részesítése, valamint a boszniai szerb agresszió visszaverése. A hátralévő időben az is kiderül, hogy lesz-e független jelölt, és a választásig kialakul-e harmadik párt. Az amerikai politológusok zöme biztosra veszi, hogy ez előbb-utóbb megtörténik, a közvélemény hatvan százaléka máris egyetértene vele. Ha igen, akkor Clinton szinte teljesen esélytelenné válik. Ahogyan 1992-ben Perot a hivatalban lévő Bushtól, úgy 1996-ban bárki harmadik a hivatalban lévő Clintontól vesz el szavazatokat. A „lopakodó előcsapások" fő célja, hogy az ingadozó nem konzervatívokat a közvélemény-kutatások javuló adataival meggyőzze arról, hogy mégiscsak érdemes a Demokrata Pártot és azon belül Clinton újabb elnökségét támogatni. Ha a jövő nyárig ez megvan, akkor lehet majd valóságos politikai problémákat vitatni, esetleg kialakítani valamilyen demokrata párti, liberális programot. FÜZES OSZKÁR Népszabadság Elefántinvázió a vízen A kenyai elefántok bűnlajstroma, amelyen eddig csak sövények kidöntése, a termés tönkretétele és olykor egy-egy ember eltaposása szerepelt, az utóbbi időkben újabb vádponttal bővült. A kenyai lapok az elmúlt napokban az úszó elefántok inváziójáról cikkeztek számolt be az AFP Nairobiból. A Standard című lap részletesen is leírta, amint a vastagbőrű állatok két kilométert a tengervízben úszva tesznek meg, majd a kenyai partoktól nem messze lévő Lamu szigetcsoport egyik szigetén partra szállva tönkreteszik a kókuszpálmákat és a mangófákat. Kedvelt célpontjuk a Manda sziget. A vastagbőrű vízkedvelők Kenya homokos partjain merülnek az óceán habjaiba. A vízből csak ormányukat dugják ki, amíg szépen átúsznak a szárazföldet és a Manda szigetet elválasztó keskeny csatornán. A sziget hatóságai valóságos riadót fújtak a hívatlan látogatók pusztításai miatt. Az elefántok úszó kiruccanásai azonban egyáltalán nem mai keletűek. A kenyai fauna jő ismerői és őrei szerint az elefántok évszázadok óta átúsznak a csatornán. Sőt ez egyik legjelentősebb vízi vándorlási útvonaluk - állítja a kenyai állatvédelmi szolgálat (KWS) szóvivője. Egy másik kenyai lap, a Nation egy korábbi cikke szerint a nagy testű ormányosok okozta károk növekedőben vannak. Az elefántok 1990-ben kilenc ember halálát okozták, 1992-ben már negyven emberéletet oltottak ki. 1994-ben azonban ismét visszaesett a halálesetek száma: tizenötöt regisztráltak. Az elefántok okozta halálesetek száma - a legtöbbször agyontapossák az útjukba kerülő szerencsétlent - összességében mégis csökkenő tendenciát mutat - állítja d r. John Waithaka, a KWS „elefántprogramjának" vezetője. Ennek ellenére az 1992-es statisztika mutatta drámai emelkedés miatt az -ottlakók és a különböző szervezetek jelentései alapján vizsgálják, mi az oka az állatok és az emberek közötti megszapodorott konfliktusoknak. Az állatok okozta károkért fizetett kártérítés a legnagyobb kérdés. Az eddig e célra rendelkezésre álló összeg nem elégséges, és azt is túl későn fizetik. 1992 óta a vadállatok okozta haláleseteknek legalább a felét az elefántok idézték elő, s e téren messze megelőzik az oroszlánokat és a krokodilokat. Van azonban még egy ennél is érzékenyebb kérdés: a vadállatokra való vadászat esetleges felújítása. Lehetséges, hogy feloldják a Kenyában 18 éve érvényben lévő vadászati tilalmat, hogy ezzel orvosolják egyes állatfajok túlszaporodását. Jelenleg az erre vonatkozó törvényjavaslat kidolgozása folyik. Dr. Waithaka szerint azonban aligha lesz szó a vadászat felújításáról az olyan védett állatok esetében, mint amilyen az elefánt is. A vastagbőrű ormányosok, az orrszarvúk és a leopárdok aligha szerepelnek majd a kilövendő nagyvadak listáján. Az elefántokat néhány éve már a kipusztulás fenyegette Kenyában. Az elefántcsont árusításának 1990-ben elrendelt betiltása és a vadorzók elleni fellépés eredményeként azonban ismét formálódnak a nagyobb elefántcsordák. 1990-ben 20 ezer elefántot tartottak számon az afrikai országban, szemben az 1970-es mintegy 130 ezerrel. Jelenleg 25 ezer példány van belőlük, (MTI-Panoráma) Méltóképpen ünnepelte az Egyesült Államok űrhajózási hivatala, a NASA az amerikai emberes űrrepülés 100. kozmikus expedícióját. Olyan feladattal bízta meg az Atlantis űrsikló legénységét, hogy bizton állítható: maradandó vállalkozásnak számít. Az Atlantis az űrhajózás történetében először csatlakozott az orosz Mir űrállomáshoz, létrehozva ezzel minden idők legnagyobb ember alkotta kozmikus objektumát. A július eleji Atlantis—Mir amerikai—orosz vállalkozás kapcsán sokszor emlegettek egy éppen 20 évvel ezelőtti eseményt, amikor is a Szojuz-19 és az Apollo-18 1975. július 17-én összekapcsolódott egymással. Az akkori Szojuz-Apollo együttes űrrepülés azonban gyökeresen különbözik a nemrégiben befejezett közös űrvállalkozástól. Először is az 1975-ös expedíció a nagyhatalmak közötti politikai enyhülést volt hivatott demonstrálni, másodszor: a vállalkozás lényege a kölcsönös űrbéli segítségnyújtás gyakorlása volt, végezetül: elmaradt a folytatás. Természetesen az Atlantis-Mir űrrandevú sem nélkülözi a politikumot, ám a vállalkozás lényege egy tartós kooperáció megvalósításában rejlik, melynek legfontosabb gyümölcse egy nemzetközi kivitelezésű űrállomás megépítése lesz. döntöttek, s ez az Alfa űrlaboratórium, amelyet nemzetközi, pontosabban kanadai, japán, nyugat-európai és orosz segítséggel.terveznek megépíteni és a kozmoszba küldeni. A Freedomnál szerényebb méretű Alfa így is óriási, mintegy 415 tonnás objektum lesz. Az összehasonlítás kedvéért: az Atlantis és a Mir összekapcsolódása révén, melyhez egy Szojuz űrhajó is kötődött, mindössze 200 tonnás alkalmi űrbázis jött létre. A tervezett laboratóriumot modulokból állítják össze, melyhez a csatlakozó egységeknek köszönhetően egyszerre akár több űrhajó is kötődhet. Az Alfát a tervek szerint 2002re készítik el, összköltsége 30 és 60 milliárd dollár között mozog. Éppen a rendkívüli anyagi kiadások indokolják a nemzetközi együtműködést, mivel még az Az Egyesült Államok már közel két évtizede nélkülözni kénytelen egy hosszabb ideig lakható űrállomást., mivel a Skylab űrlaboratórium megsemmisülését követően kizárólag a space shuttle, azaz az űrsikló megépítésére összpontosított. A Szovjetunió s annak örököse,.Oroszország más stratégiát választott, hiszen a Szaljut űrállomások után azok korszerűbb változatát, a Mirt állította csatasorba. Ennek köszönhetően az oroszok rendelkeznek a legnagyobb tapasztalatokkal a hosszú időtartamú űrbéli tartózkodások terén. Az idén például Valerij Poliakov révén a férfi, Jelena Kondakovának köszönhetően a női űrbéli tartózkodásban állítottak fel új rekordot, az előbbi 438, az utóbbi 170 napot töltött a kozmoszban. Talán nem véletlen, hogy Northon Thagard kozmonauta is éppen az orosz Mirnek köszönheti az amerikaiak számára rekord hosszúságú űrrepülése teljesítését. Márpedig a tervezgetett Mars-expedícióhoz nélkülözhetetlen a több száz napos űrbéli tartózkodás, s ez csak űrlaboratórium birtokában lehetséges. A laboratórium jelentősége abban is rejlik, hogy az időigényes kísérletek, a Földön kivitelezhetetlen ötvözetek létrehozása, az összetett orvosi, biológiai kísérletek megvalósítása csak ilyen objektum révén lehetséges. Az űrlaboratórium megléte tehát elengedhetetlenül fontos az idő- és helyigényes tudományos űrkutatások elvégzésére. Az amerikaiak az egykori Skylab állomásukat már a kilencvenesévekben pótolni szerették volna a Freedom elnevezésű bázissal, ám anyagi okokból kifolyólag lefújták a vállalkozást. Egy új program mellett USA sem képes egyedül állni a vállalkozás terheit. Az elképzelések szerint az űrlaboratórium valamennyi egységének a kozmoszba történő juttatásához legalább 20 űrsikló rajtjára van szükség; egyetlen rajt jelenlegi költsége 380 millió dollár, ami jól jelzi a projekt hallatlan pénzügyi igényességét. Az űrhajósok többnyire az űrsiklóval jutnának az Alfa bázisra, ám ami a utánpótlást, az élelmiszert és a műszereket illeti, hatékonyabbnak ígérkeznek a nyugat-európai Ariane és az orosz Szojuz TM és Proton rakéták, mivel az űrsiklóhoz viszonyítva az előbbi féláron, az utóbbi pedig negyedannyi költséggel juttat egységnyi terhet az űrbe. * Természetesen a mérföldkőnek számító Alfa űrlaboratórium kivitelezésének terheit a két űrnagyhatalom, azaz az Egyesült Államok és Oroszország viseli. Éppen ezért volt fontos az Alfához vivő első lépés, a kiválóan sikerült Atlantis-Mir űrrandevú, amelyet 1997-ig előreláthatólag további 6 közös űrsikló-űrállomás összekapcsolódás követ. Oroszország bekapcsolása az Alfa-projektbe az, anyagi terhek megosztásán kívül további haszonnal is jár: míg az orosz űrprogramban 1990ben 790 ezer embert foglalkoztattak, addig napjainkban már csak alig félmilliót, és az elbocsátások tovább folytatódnak. Márpedigfennáll annak a veszélye, hogy az állás nélkül maradt, magasan képzett műszaki szakemberek, rakétatervezők esetleg az atomküszöb határára ért, korántsem demokratikus berendezkedésű államok (Irak, Irán, Észak-Korea stb.) szolgálatába állnak. Az Alfa-program révén azonban az elbocsátások üteme mérséklődhet. (sidó)