Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-28 / 149. szám, szerda

10) ÚJSZÓ HIRDETÉS 1995. június 29. A VIZI LABDALIGA ELSO DÖNTŐ MERKOZESE UTAN Drámai hosszabbítás (ok) Párját ritkító izgalmakat hozott a vízilabdaliga döntőjének és helyosztójának első mérkőzése: a Slávia UK-Nováky finálén négyszeres, az ŠKP-UVL harmadik helyért Játszott találkozón pedig kétszeres hosszabbítást láthattak a pólórajongók'. A pozsonyi Matador strandfürdőben egyenlő esélyekkel szálltak vízbe a csapatok, azt mindkét fél tudta, a pillanatnyi forma, valamint a két kapus teljesítménye dönti majd el a találkozó sorsát. A Slávia UK a kezdeti tapogatózást követően nekirontott a címvédőnek, és 4:2re elhúzott. A Nováky azonban nem ijedt meg, sőt 6:5-re fordított, a hajrában megint a pozsonyiak kerültek előnybe, ám négy másodperccel a befejezés előtt - négyméteresből egyenlített a bajnok. A rájátszásban a bírók engedték a kemény pólót, s ez teljesen lebénította a centereket. A negyedik hosszabbításban a vendégek az ún. „hirtelen halálnak" köszönhetően diadalmaskodtak, s kerültek lépéselőnybe. Pavol Sirotný, az ' UK vezetőedzője: „Hét százszázalékos helyzetet elpuskáztunk, s ez megbosszulta magát. Még semmi sincs veszve, ha sikerül nyernünk a Delfin uszodában, akkor a harmadik meccs dönt az aranyérem sorsáról. Ha minden jól megy, a július 5-én sorra kerülő nyitranováki visszavágón a külföldön profiskodó Horňák és Borsig is vízbe száll!" Kassán a két régi nagy rivális, a sokszoros bajnok ŠKP, valamint az UVL játszott a 3. helyért. A Vidumanskýt, Bundschuhot és Veszelitset felvonultató Bottliklegénység - ugyancsak hosszabbításban - némi meglepetésre legyőzte a rendőröket. A három sztár ezúttal is brillírozott, méghozzá egykori csapata ellen... Bottlik László, az UVL mestere: „Annak ellenére, hogy ebben a hónapban csak négyszer edzhettünk, azt hittem, könnyebben nyerünk. Bosszant a tizenkét kihagyott emberelőny..." A helyosztó is két győztes meccsig tart. (zsigárdi) Sztoicskov: Parma? Nem sokkal azután, hogy Johan Cruyff, az FC Barcelona labdarúgócsapatának holland mestere kijelentette: a jövőben nem számít a bolgár Hriszto Sztoicskovra, az olasz AC Parma elnöke, Calisto Tanzi máris közölte, készek szerződtetni a kiváló támadót. „Sztoicskov komolyan érdekel bennünket, ráadásul nagyon tetszik a játéka edzőnknek, Nevio Scalának. Sőt, az sem utolsó szempont, hogy fele annyiba kerül, mint Giuseppe Signori, a Lazio csatára" - hangoztatta az elnök azon a vacsorán, ahol az UEFA Kupa-győzelmet ünnepelték a parmaiak. (Sztoicskovért állítólag 11 millió márkát kér Josep Luis Nunez, a Barcelona első embere.) Egyúttal véget vetett annak a találgatásnak, miszerint Roberto Baggiót, a Juventus üdvöskéjét is meg akarják szerezni. „Baggio túl drága nekünk" - zárta le az ügyet Tanzi elnök. (MTI) BEPILLANTAS A GALANTAI MAGYAR TANNYELVŰ GIMNÁZIUM SPORTELETEBE A mátyusföldi bástya Sportmúltja és -jelene valóban érmekkel, serlegekkel és oklevelekkel díszített bástyává emeli a Galántai Magyar Tannyelvű Gimnáziumot. A Mátyusföldön, de túlzás nélkül állíthatom: Dél-Szlovákiában is. E sorokat akkor is leírtam volna, ha a múlt héten a hatalmi szó nem szól bele az intézmény vezetésébe, mert az érdemek nem semmisülnek meg egy felmondás megfogalmazásával. Sajnos, olyan időket élünk, amikor a jó dolgok nagydobra verése sem vált ki mindig kedvező hatást, ám elhallgatásuk még többet árthatna önmagunk megismerésében. Riportom még májusban készült, hétköznapi sportszonda a galántai diákok és tanárok munkájába. Hriszto Sztoicskov Hogyan érik hozzáértőbbé egy tanár? Mondjuk, ha egyéb tantárgyai mellett a röplabda világába is megpróbálja bevezetni diákjait. Marsai János egyetemi évei után döbbent rá: ahhoz, hogy másokat taníthasson a leütések vagy a mezőnymunka szépségeire, önmagával kell kezdenie. „Sokat ellestem az egykori második ligás szlovák kollégáktól, eljártam az edzéseikre, beszélgettem velük, tanácsokat kértem. Másrészt irodalmat szereztem be, és a Magyarországon kapható Röpisuli videokazettákból tanultam. Ezután már hozzáértőbben foglalkozhattam vele, s ismereteim minduntalan gyarapodtak." Mintegy 300 lány látogatja a gimnáziumot. Akiket érdekel, röplabdázhatnak. A legtöbben a nulláról indulnak, négy év alatt szolid alapokat szereznek, s amatőr szinten az eredményesség is megmutatkozik. Legutóbb éppen a galántai lányok nyerték a Szlovákiai Magyar Gimnáziumok Országos bajnokságát ebben a sportágban. „Vannak testnevelési csoportok, amelyekben kiemelt helyet foglal el a röplabda, az idelátogatókra épül az iskola, csapata is. Számukra hetente két órán plusz a szerdai és pénteki edzésen nyílik alkalom a gyakorlásra. Elsősorban arról van szó, hogy lehetőséget kapjanak azok, akik rendszeresen szeretnének mozogni. Ezt egyrészt saját egészségükért teszik, a lányok adnak az alakjukra, nem szeretnek elhízni. Másrészt ha jól meg vannak dolgoztatva, akkor szívesen járnak, küzdenek. Minél jobban meghajtom őket, úgy tapasztalom, annál inkább jönnek, mert érzik, tettek valamit mozgásigényük kielégítéséért. Emellett az eredményesség sem lebecsülendő, hisz hírnevet hozhat az iskolának. Ráadásul a röplabdának még gyakorlati haszna is lehet az életben: súlylökni senki sem fog szabidságolás közben, ám jó alapokkal sokkal élvezetesebb lehet a strandröpi vagy éppen egy-egy közös tornatermi foglalkozás. Akár valakinek háziasszony korában is." 2. Február eleje óta külön fedettuszoda üzemel az iskolában. Annak idején már bemutattuk, így inkább arra voltam kíváncsi, mennyire vált a medence vize a sportolni vágyó diákok birodalmává. „Hetente egyszer - egy órán át - minden osztályra rákerül a sor - meséli Pék László. Felkínáltuk a környék iskoláinak és az óvodáknak is. Mondhatom, élnek az alkalommal. A gimnázium alsó tagozatán az úszás elsajátítása a fő célunk. Úszómestereink a magyar és a szlovák gimi tanárai, délutánonként a nagyközönség számára is nyitva tartunk." Kezdetben nagyobb volt az érdeklődés, ám egy ideje 20-30 körüli a napi létszám, ami elviselhető látogatottsági szint. Több bérlet elkelt, 15-20 törzsvendég szinte naponta megmártózik a vízben. Ilyen látogatottság mellett, bizonyos városi támogatással fenntartható az. uszoda. Papp László uszodafőnök: „Elképzeléseink megvalósulnak, a berendezés fennakadások nélkül működik. Legtöbb gondunk a beindításkor volt, aztán kissé nyugodtabb napok jöttek, ám sok apró és elengedhetetlen dologra kell azóta is odafigyelnem. És a diákok? Eleinte fűtötte őket a sikervágy, azóta úgy járnak ide, mint a tornaterembe. Létét automatikusnak veszik. Jó érzés hallgatni a városi érdeklődők kíváncsiskodó kérdéseit. Legtöbbjüknek már megtetszett a medence vize, becsülik, mert utoljára 40-50 éve volt Galántán uszoda. Az csak jó dolog, ha minél többen megtanulnak úszni, csökken a fulladásveszély, kevesebb embert kell menteni a vízből." Manapság területileg az iskola legkihasználtabb része, közvetve enyhít a tornatermi öltözőgondokon. Távlatilag az egészségmegőrzés tárhá- , za lehet. Még a torna alól felmentettek is kihasználják, az úszás csillapítja mozgásigényüket. Rendszeresen 30-40 ilyen diák talál felüdülést a medencében. 3. Kimondottan fiúsportág az iskolában a kosárlabda. Schenk Sándor tíz évig Komáromban tevékenykedett, ezután került vissza Galántára, s magával vitte a sportág magvait is. Egy atlétikaszerető környezetbe. A tévécsatornákból ismert jelszó vezérli: „Én is szeretem ezt a játékot". „Még nem is volt tornatermünk, amikor elkezdtük. A szomszédos kastély régi stílusú helyiségében. Egyetlen kosárra játszottunk. Később, mikor jelentkeztünk a járási versenyre, a gyerekek csodálkozva tapasztalták, hogy két kosárra van szükség. Mióta az új épületbe kerültünk, ugrásszerűen megjavultak a feltételek. Két tornateremben már van hol készülni." Azóta nemzedékek sajátították el a kosárlabda ábécéjét, évközben rendszeres iskolabajnokság folyik. Az utóbbi időben már olyan elsősök is érkeznek, akik tisztában vannak az alapokkal, így jut idő több mérkőzéssorozatba bekapcsolódni, akár járási szinten, akár az iskolák vetélkedésében. Ápolják kétoldalú kosárlabda-kapcsolataikat a dunaszerdahelyi, komáromi, somorjai és többi magyar gimnáziummal, s örömmel vették a gimibajnokságon való részvétel lehetőségét. „Nagyon nagy az érdeklődés a fiúk körében. Nem volt rá pénzünk, így maguk vettek labdákat. Aztán a nagyszünetben folyton a kosárra dobálási akarják gyakorolni. Az alsó tagozatosok között kimondott tehetségek is találhatók. Szponzorunk, Vincze Attila szép szerelésbe öltöztette az iskolai csapatot. Minden hétfőn és pénteken vannak sportkörök, edzések." Schenk Sándor valamikor kerékpározott, a focicsapat hálóját védte, ám a legtöbbet kosarazott: „Emlékszem, komáromi fiatal tanáréveim alatt összejöttek a főiskolát végzett sportág szerelmesei a városban, és bűvc'_ tük a labdát. Azóta is ismerjük egymást. Szerintem ez igazán tiszta, sportszerű játék. Számomra is sikerélmény, ahogy a fiatalok megszeretik, élvezik, győzelmeket érnek el." 4. Hagyományosan atlétikaorientált iskolába járunk, így szentségtörés lenne megfeledkezni e sportág zászlóvivőjéről. Legutóbb otthonukban a lányok csapata megnyerte a gimibajnokságot. Czinkel Sándor, a sportág lelkes híve: „Amíg nem volt tornatermünk, kijártunk a parkba és a stadionba, ott gyakoroltunk, így alakult ki szorosabb kapcsolatunk az atlétikával. Most mi a helyzet? A fiúkkal külön nem foglalkozom, számukra csak kiegészítő sportág, ám a lányoknak létezik szakkör, melyet én vezetek. Télen még alapoztunk is." Ennek meglett a gyümölcse: a járási olimpián az idén 16 aranyérmet akasztottak az iskola növendékeinek a nyakába, több medálról nem is beszélve. „Kiemelten egyik versenyszámmal sem foglalkozunk, de a futással többet törődünk. Érdeklődés és rátermettség szerint osztottuk fel a lányokat a röplabda és az atlétika hódolóira. Idén négyéves igyekezetünket siker koronázta, mindkét fronton a gimibajnokság győztesei lettünk." Újabban a lányokat, is érdekli a kosárlabda, így az alapozás idején ebbe szintén jócskán belekóstoltak. „Lassan nyugdíjba vonulok, ezert mondogatom kollégáimnak: folytassátok az atlétikát, mert azzal ki lehet jutni az iskolák világába, eredményeket lehet felmutatni vele." J. MÉSZÁROS KÁROLY Negyvenmillió veszteség Kispesten Meghökkentő, ml több megdöbbentő a menekülési hullám. Szép lassan távozik mindenki Kispestről. A legenda (miszerint a legjobb játékosállománya évek óta a Honvédnak van) immár szertefoszlott. A piros-fekete alakulat az ősztől kulcsjátékosai nélkül vág neki a labdarúgó-bajnokságnak. Példátlan veszteség érte és éri folyamatosan a Honvédot. Illés Béla, Hamar István, Orosz Ferenc, Duró József, Brockhauser István, Kovács Kálmán már biztosan távozik, s nagy valószínűséggel Bánfi János és Hahn Árpád is követi őket. Ez nyolc válogatott játékos. Pótolhatatlanok... Pótolhatatlanok? Ugyan már! Komora Imre szerint nincs ilyen ember. A kispesti szakosztály-igazgató egyelőre nyugodt. Időnként még mosolyog is. Pedig most kevesen cserélnének vele. - Az embernek az az érzése, hogy néhány napon belül bejelentik a Kispest megszűnését... - Látja, ez rossz vicc lenne. - Márpedig csapat nélkül felesleges nekivágni a bajnokságnak. - Ki mond ilyet, hogy nem lesz csapat Kispesten? Azért, mert néhány játékos eligazolt tőlünk, még nem dőlt össze a világ. - Csak a nimbusz, a Kispestet körülvevő nimbusz tűnt el. - Nézze, mi nem akarjuk, és nem is tudjuk senkinek sem parancsba adni, hogy Kispesten futballozzon. Amit a távozó játékosok kértek tőlünk, azt felajánlottuk. Sőt, az első pillanatokban biztos voltam benne, hogy mindenki marad. Februárban ugyanis valamennyi labdarúgónk biztosított erről. - Ezek szerint együtt szerették volna tartani az együttest? Ezt csak azért kérdezzük, mert ön többször hangsúlyozta a fiatalítás fontosságát. - Ez igaz. Valóban fontosnak tartom a fiatal tehetségek csapatba kerülését, de azt sem tagadtam, hogy a Honvédnak is szüksége van válogatott játékosokra. - Most éppen nyolc távozik... - Tudom. És figyelembe véve a tudásukat, tulajdonképpen sajnálnom kellene, hogy elmennek. Ennek ellenére csupán két futballista elmenetele miatt kesergek igazán: Orosz Ferenc és Kovács Kálmán az a bizonyos két fiú. Már mindkettőjük kezében ott volt a szerződéstervezet, megegyeztünk, erre tessék, mégis máshol folytatják. - És kikkel próbálja pótolni a távozókat? - Először is az együttes gerince megmaradt: Plókai, Pisont, Bárányos, Forrai továbbra is a miénk. Köréjük kell építeni a csapatot. Azt persze elismerem, hogy tudásban gyengébbek leszünk, fiatalokat kell beépítenünk. - Nem fél a jövőtől? - Nekem nincs félnivalóm. Féljen az, akinek nem tiszta a lelkiismerete. - Az egyik távozó válogatott futballista azt mondta, hogy szerinte ki fog esni a Honvéd. - Én meg azt üzenem neki, hogy nincs pótolhatatlan játékos. Nálunk most a csapatépítés lesz a cél és nem pedig egy bizonyos helyezés elérése. - Ugye, most nagyon szegény a klub? - Bízza csak rám, hogy miből élünk. Kevesebb pénzből gazdálkodunk, de tönkre nem megyünk. - Hogy marad ideje és energiája a vezetőedzői posztra. Mert hogy korábban azt nyilatkozta, azt is elvállalja. - Igen, az így volt, csakhogy meggyőztem magam arról, ez már túl sok. Pénzt szerezni, irodát vezetni, létesítményt dirigálni, s ehhez még edzést is irányítani... Nem bírnám. Marad Török Péter, s hozunk egy segítőt is. - Ön szerint mennyit bukott most a Kispest-Honvéd? - Kapaszkodjon meg: legalább 40 millió forintot. S ezek után csoda-e, ha megkérdőjelezem néhány játékos tisztességét...? (S. G.) „Már úgy járnak ide, mint azelőtt a tornaterembe" - állítja a galántai diákokról az uszodavezető. (Gaál László felvétele)