Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-12 / 135. szám, hétfő

1995. június 12. VELEMENY ÚJ SZ

Ó [5] Módosítják a lakástörvényt Alig két "évvel a parlamenti megszavazását követően a szlovák törvényhozás egyes bizottságai már a lakástulajdonról szóló törvény terjedelmes módosításával foglalkoznak. A kormány által megfogalmazott módosítások főként a lakásvétel feltételeit érintik. A tervezet lényegesen bővítené azoknak az eseteknek körét, amelyek közt a bérlő által lakott lakást más személyeknek lehet eladni. így például azt a rendelkezést, amely szerint a lakást csak a bérlő tulajdonába lehet átruházni, egy olyan rendelkezéssel bővítené, hogy ez nem érinti a lakóház társtulajdonosának elővételi jogát. A lakóház társtulajdonosa tehát megvásárolhatná annak a bérlőnek lakását is, aki a lakását meg akarja venni és mindeddig rendesen fizette a lakbért, nem követett el semmiféle olyan jogsértést, amely miatt a bérleti szerződése felmondható lenne stb. Lehetőség nyílna arra is, hogy a község tulajdonában levő lakóházat vagy annak egy részét egyes lakásbérlők vagy nem lakáscélú helyiségek bérlőinek tulajdonába, esetleg harmadik személyek tulajdonába ruházzák át, ha a bérlők nem kérik a lakásaik eladását. Ezzel szemben a község köteles lenne a lakásuk megvétele iránt komoly érdeklődést tanúsító bérlőknek a lakást eladni, ha a lakóház bérlőinek legalább a fele kérelmezi a lakása megvásárlását (kivételt képeznek azok a lakóházak, amelyek a szociálisan gyengébb polgárok számára vannak, illetve lesznek fenntartva). Az adásvételi szerződést a község ilyen esetekben két éven belül köteles megkötni. Ami a többi lakót illeti, a község köteles lenne a lakást még egyszer felkínálni nekik megvételre, és ha a lakó az írásbeli ajánlattól számított fél éven belül nem fogadja el az ajánlatot, akkor a község a lakást bárkinek eladhatja, és köteles a bérlőnek megfelelő pótlakást biztosítani a szociálisan gyengébb polgárok számára fenntartott lakóházak valamelyikében. Igaz, az ilyen bérlőt a már említett hat havi határidő letelte után újabb egy évig úgynevezett elővételi jog illetné meg a lakására, de ebben az esetben a vételár már a lakáspiaci árakhoz igazodna, és nem tarthatna igényt arra, hogy a lakástulajdonról szóló törvény által szavatolt úgynevezett kedvezményes lakásáron vásárolhassa meg bérleményét. Ami a lakásárakat illeti, a törvény a korábbi szabályozást inkább csak az állami tulajdonban levő lakások esetében hagyja érvényben, illetve ezúttal már pontosabban meghatározza, mit kell a lakóház beszerzési árának tekinteni, és ez a törvénytervezet előterjesztői szerint bizonyos esetekben a lakásárak emelését idézi majd elő. Érvényben marad azonban az az alapvető szabály, amely szerint az állam, a község, illetve a törvény által felsorolt további személyek tulajdonából átruházandó lakás árát úgy számítják ki, hogy a lakóház beszerzési árából levonják az összehasonlítható szövetkezeti lakás építéséhez nyújtott alapvető állami támogatás összegét és az évi két százalék amortizációt (azzal együtt, hogy az amortizáció nem haladhatja meg a nyolcvan százalékot). Érvényben maradna továbbá az a rendelkezés is, amely szerint, ha a lakást az állam vagy a község tulajdonából ruházzák át a bérlő tulajdonába, a lakóház tulajdonosa a fenti szabályok figyelembevételével megállapított árból harminc százalékos kedvezményt köteles nyújtani a lakás megvásárlásához. A törvénytervezet értelmében csak az állami tulajdonból eladandó lakásokra vonatkozóan maradna érvényben az a rendelkezés, hogy a lakásárból legalább 15 százalékot kell készpénzben a lakástulajdonának átruházásáról szóló szerződés megkötése után kifizetni, a fennmaradó összeget pedig kamatmentes törlesztéssel, a szerződés aláírásától számított tíz éven belül. A községi lakások esetében a község állapítaná meg általánosan kötelező erejű rendeletével a lakásár kamatmentes törlesztésének módját, illetve alighahem azt is, milyen összeget kell a szerződés aláírásakor készpénzben kifizetni. Ugyanakkor a tervezet a felszámolás alatt álló állami vállalatok kezelésében levő állami lakások eladásakor nem számol részletfizeté. si kedvezménnyel. A lakástulajdonról szóló törvény módosítása konkrét szabályokat tartalmaz a lakással együtt eladandó telek árára vonatkozóan (a jelenleg hatályos törvény ezt nem szabályozza). A törvénytervezet rendezni kíván egy olyan problémát is, amely eddig sok helyütt konfliktusokat okozott a lakásszövetkezet vezetősége és a szövetkezeti lakásaikat megvásárló tagok között. Arról van szó, hogy egyes lakásszövetkezetek vezetői továbbra is a saját érdekeiket szem előtt tartva kívánták hasznosítani a szövetkezeti lakóházban levő olyan üzlethelyiségeket, amelyek kocsitároló, szárító vagy más hasonló helyiségek rendeltetésének megváltoztatásával keletkeztek. Az új szabályok értelmében az ilyen nem lakáscélú helyiségek tulajdona, pontosabban tulajdoni hányada a lakások eladásával együtt szállna át a lakástulajdonosok közös tulajdonába, és az ilyen helyiségek bérleti díja az adott lakóház javítási és karbantartási alapjába folyna. Ennek a rendelkezésnek bizoyos értelemben visszamenőleges hatálya lenne, mert a lakásszövetkezetek a már megkötött lakáseladási szerződéseket is kötelesek lennének az említett szabállyal összhangba hozni. A lakástulajdonról szóló törvény módosításainak idén, július elsején kellene hatályba lépniük. SL O VPROSPECT s.r.o. Dolné Rudiny 1 01

0 91 Žilina A VARTA elemek kizárólagos szlovákiai forgalmazója áruforgalmazókat KERES a Galántai, Dunaszerdahelyi és Komáromi járásban. KÖVETELMÉNYEK: - saját gépkocsi - korrekt fellépés - a kereskedelmi tevékenység terén szerzett tapasztalat - dunaszerdahelyi állandó lakhely KÍNALATUNK: - állandó munkaviszony - a forgalom utáni jutalék £ Privatizáció - leléptetve - Üdvözöljük, hogy szabályozni fogják a privatizációt - jelentette ki tegnap a Lépések című tévés vitaműsorban nagy vegyipari vállalatunk néhány hónapja kinevezett vezérigazgatója. Nem bírom elviselni, hogy jó vállalatok külföldi kézbe kerüljenek - bökte ki néhány perc múlva Ján Ducký gazdasági miniszter. Mi pedig csak lestünk, hiszen ezek a politikusok ennyire nyíltan ritkán fedik fel a lapjaikat. Lassan persze már nem is érdemes titkolózniuk, hiszen a parlament következő ülésén elfogadtatják azt az új koncepciót, amely még a kormányprogramot is tagadja. Ennek része lesz a kiválasztott vállalatokban az állami befolyást biztosító úgynevezett aranyrészvény. Ezt tegnap Ján Ducký olyan stílusban indokolta meg, hogy egy ideig nem lehettünk benne bizonyosak, vajon nem-e egy, mondjuk 10 évvel ezelőtti marxista-leninista pártoktatás felvételét játszották be számunkra. A vitaműsor egyébként vitát nem nagyon hozott, de a privatizációt illető kétféle hozzáállást különben iš nehéz lenne összeegyeztetni. így aztán Ján Ducký a kamerába nézve elmondta, miért jó a népnek, ha elfelejti a vagyonjegyes privatizációt, és miért záloga az ország fennmaradásának, ha ők osztják szét az állami vagyont. Viliam Vaškovič pedig hasonló stílusban a korábban négy évig érvényes koncepció védelmezőjeként felvázolta, miért károsak a közvetlen eladások és választ nem kapva felvetette a közemberek számára kilátásba helyezett kötvények fedezetlenségét. Tegnap is világosan látszott, hogy e két álláspontnak nincs közös nevezője, vagyis mindenkinek dönteni kell, kinek a pártját fogja. A hallgatás Vladimír Mečiart igazolja. (tuba) ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT SOKKTERAPIA - KOTVENNYEL ES MECIARRAL. A miniszterelnök köré tömörülő közgazdászok kezdettől fogva ellenezték a radikális gazdaságátalakítás sokkterápiás módszerét, amelynek kidolgozása Václav Klaus nevéhez fűződik. E metódus alkalmazásának fő célja: az átmenet időtartamának lerövidítése. Szlovákia populista politikusai szerint a lakosságot nem szabad kitenni a sokk megpróbáltatásainak. Ma már teljesen egyértelmű, hogy ez az indoklás csak a „karzatnak" szólt. A valóságban az állam mindenhatóságának minél hosszabb ideig való fenntartása érdekében napolták el Mečiarék a vagyonjegyes privatizáció II. hullámának beindítását. Vajúdtak a hegyek, és a múlt hét elején a miniszterelnök bejelentette, hogy vagyonjegyek helyett állami kötvényeket bocsátanak ki. Fejenként 10 000 korona értékben. Ideológiailag azzal támasztják alá az intézkedést, hogy így érvényesülhet az egyenlőség követelménye, senki sem juthat előnyösebb helyzetbe a tájékozottságnak köszönhetően, illetve senki sem szenved hátrányt, mert nem tudja, hogy melyik privatizálandó vállalat milyen anyagi helyzetben van. Ez így látszólag az egyenlő esélyek megteremtését szolgálja, de valóban csak látszólag. Ugyanis az államkötvények értéke csak elméletileg 10 000 korona. Beváltásukkor az állam nem szavatolja az értékállandóságukat, hanem majd a kínálat-kereslet törvénye alapján alakul a tényleges áruk. Várható, hogy a kötvényekből hamarosan nagyon sok kerül piacra, így a névértéküknél majd sokkal kevesebbért cserélnek gazdát. Az ilyen értékcsökkenés szükségszerűen hatással lesz-e új típusú értékpapír forgalmazásának egyéb területeire is (lakásvásárlás, nyugdíjalapba való befizetés, stb.). A kormány intézkedése a szó szoros értelmében sokkolta a II. pirvatizációs hullám három és fél millió vagyonjegykönyv-tulajdonosának többségét. Az ezer koronák befizetésekor ugyanis nem ezt ígérte a kormány. Valószínűleg Mikuláš Dzurindának lesz igaza, aki így jellemezte az új módszer meghirdetése után beállt helyzetet: „Valóban sikerül így megvalósítani az egyenlőséget. Egyenlők leszünk abban, hogy a három és fél millió vagyonjegykönyv-tulajdonost egyformán kisemmizik..." Szlovákia kormánya egyébként a Klaus-féle vagyonjegyes privatizációs kritikájaként dolgozta ki az államkötvényes koncepciót, és azt állítja, hogy „ami Prágának jó, az nem felel meg Pozsonynak". Ezzel a csehek és a szlovákok mentalitásának különbségére utalnak. Csak az itt a kérdés, hogy ha oly nagy a két nemzet gondolkodásmódja között a különbség, akkor miért vásároltak meg a szlovákok a II. privatizációs hullámban is három és fél millió vagyonjegykönyvet. Senki sem tudja letagadni, hogy Szlovákia lakossága körében is hallatlanul népszerű lett a kuponos privatizáció módszere, és az emberek jelentős hányada már az értékpapírpiac iránt is érdeklődést mutat. Az új privatizációs módszer bevezetése mögött egyre bizonyíthatóbban az a meggondolás áll, hogy a kormány mindennél veszélyesebbnek tekinti egy tulajdonnal rendelkező, így a végrehajtó hatalomtól független réteg kialakulását. Már a befektetési alapok ellen indított hadjárat is ezt bizonyította. Mečiarék számára gazdasági partnerként leginkább a vörösből nemzeti színűvé transzformálódott menedzserek felelnek meg. így a figyelmes megfigyelő számára nem is jelentett túlságosan nagy meglepetést, hogy a kormány kimódolta az államkötvényes privatizálást. így továbbra is mindent ellenőrzése alatt tarthat a gazdaságban. TÓTH MIHÁLY Hív Gombaszög Az irántunk foganatosított diszkriminációs intézkedések miatt csak komoly erőfeszítések árán és közös összefogással tudjuk megrendezni a Csemadok Országos Kulturális Ünnepélyét, amelyre immár 40. alkalommal 1995. jánius 24-25-én kerül sor Gombaszögön. A teljes pénztelenség miatt a rendezvény plakátjait, szórólapját és a belépőjegyek kinyomtatását a Világszövetség támogatásával „odaát" oldottuk meg. Felkérjük a Csemadok alapszervezeteit, önkormányzatokat, iskolákat: szervezzenek csoportos kirándulásokat Gombaszögre. Jegyigényléseiket jelezzék a Csemadok Rozsnyói Területi Választmányán (cím: Čučmianska 17, 048 01 Rožňava, telefon: 0942/23187, illetve belépőjegyek a fenti címen elővételben kedvezményes áron!) átvehetők. Szórólapokat a hét folyamán mindenhová juttatunk; a sajtóban, rádióban rendszeres információkkal szolgálunk. Bízunk benne, hogy az idén is sokan ott lesznek Gombaszögön. MÁTÉ LÁSZLÓ TÁJÉKOZTATÁS HÉTFŐ-PÉNTEK: 8 órától 15 óráig ^ Telefon: 089/453 36, 488 60 ^ Türelmetlenség új köntösben, avagy kit avatnak szentté Kassán Az előzetes híradások és kommentárok egyöntetűen az idei esztendő egyik legjelentősebb hazai eseményének tartják II. János Pál pápa közelgő szlovákiai látogatását. A többnapos programnak azonban van egy olyan része, amelyről már most megoszlanak a vélemények. Több magyarországi lap tájékoztatása szerint a pápa Kassán három új magyar szentet avat. Néhány szlovák újság viszont azt írta, hogy ez a három új szent szlovák. A szlovákiai püspöki kar pásztorlevele szerint a Szentatya lengyel, horvát és erdélyi származású vértanút avat szentté. Nézzük először a történelmi tényeket. Három katolikus papról van szó: Körösi Márk esztergomi kanonokról, Pongrácz István és Grodecz Menyhért jezsuita szerzetesekről. Őket 1619. szeptember 5-én Rákóczi György hajdúi Dóczy András főkapitánnyal együtt Kassán elfogták. A főkapitányt bilincsben szállították Bethlen Gáborhoz, a három katolikus papot pedig Rákóczi György elé kellett volna vinni, ám Bay Zsigmond gyalogos kapitány ezt megakadályozta. Ma úgy mondanánk, hogy saját hatáskörében cselekedett. Miután nem voltak hajlandók megtagadni hitüket, különleges kegyetlenséggel megkínozták őket, majd félholtan egy latrinába dobták testüket. Itt szenvedtek ki. A tényekhez tartozik az is, hogy Rákóczi György csak később szerzett tudomást a szörnyű tettről, a kassai városi tanács pedig később eltemettette a három papot. A vallási türelmetlenség kegyetlen korszaka volt ez, amikor a reformáció és az ellenreformáció idején bizony nagyon sok hasonló szörnyűség történt meg. A három katolikus pap sorsára jutott például az a több mint hatvan protestáns pap, akiket gálya rabságba hurcoltak. S alig két évvel a kassai tragédia után Prágában az Óvárosi téren huszonhét cseh protestáns vezért végeztek ki, köztük a híres humanistát és orvost, Janus Jesseniust. Hosszasan sorolhatnánk a véres eseményeket, mindkét részről. Kérdés, hogy érdemes-e, szükséges-e reflektorfénybe állítani ezeket a szörnyűségeket. Mészáros István, a tiszáninneni református egyházkerület püspöke éppen a készülő kassai szentté avatás kapcsán elmondta: a 376 évvel ezelőtti események árnyaltabb történelmi feldolgozása szükséges ahhoz, hogy a katolikus papok halálához vezető útja pontosan értelmezhető legyen. Bethlen Gábor kassai bevonulására szerinte azért volt szükség, mert meg kellett védeni a jogaikban súlyosan sértett református , magyarokat. Mészáros István püspök mélységesen sajnálkozik a katolikus vértanúk halála miatt, ám úgy véli, hogy a szentté avatás nem erősíti a keresztyén egyházak közeledését. Dankó László kalocsai katolikus érsek viszont arra mutatott rá, hogy a pápa legutóbbi magyarországi látogatása során Debrecenben tisztelgett a gályarabságba hurcolt református lelkészek emléke előtt, s ezzel a gesztusával a keresztény egyházak egymás iránti megbecsülésének folyamatát indította el. Hozzátette azt is, hogy tudomása szerint Jozef Tomko szlovák bíboros, a pápa egyik közeli munkatársa kezdeményezte a kassai szentté avatást. Úgy is föltehetjük a kérdést, célravezető-e ennyi idő után hallgatni ezekről a szörnyűségekről. A válasz egyértelmű. Semmi értelme a hallgatásnak. Miként a manipulálásnak sem. Nem lenne helyes ugyanis, sőt újabb feszültséget szítana immár a szlovák és a magyar hívők között is, ha arról vitatkoznánk, hogy szlovákok, vagy magyarok voltak-e a papok. Sőt, ha olyan célzások is felerősödnének, hogy Bethlen Gábor erdélyi fejedelem magyar hajdúi kínoztak halálra szlovák papokat. Néhány - már megjelent tendenciózus állítást hallva, olvasva, nem árt hangsúlyozni, hogy a XVII. században nem létezett a mai nemzetfogalom, fölösleges hát arról vitatkozni, hogy ki, milyen nemzetiségű volt akkor. Mindhárom katolikus vértanú a történelmi Magyarországon tevékenykedett, latinul végezte az egyházi szertartásokat, tudtak magyarul, s valószínűleg valamilyen szláv nyelvet is beszéltek, Grodecz István a lengyelt. A többi vértanúhoz hasonlóan hitükhöz való ragaszkodásukat, hivatástudatukat tiszteljük, emberi tragédi ájuk előtt hajtjuk meg fejünket. Meggyőződésem, hogy II. János Pál Kassán ezeket az egyetemes emberi értékeket és szempontokat hangsúlyozza majd, s ezzel, elnémítja a legkülönbözőbb manipulátorokat. így remélhetően nem lesz esélyük a lelki kútmérgezésre azoknak, akik a vallási türelmetlenség áldozatait most a nemzeti türelmetlenség tragikus eszméinek szolgálatába szeretnék állítani. SZILVÁSSY JÓZSEF