Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-10 / 134. szám, szombat

ÉRDEKESSÉ

G Az Elysée-palota titkai Jacques Chirac szavaz. A feleség jó érzékkel a háttérben maradt. Itt nem ő volt a főszereplő. 1995. június 10. Sakk-matt A sakkozás a legrégebben ismert játékök egyike. Abban különbözik a legtöbb más, játékos küzdelemtől, hogy itt nyoma sincs a szerencse vagy a véletlen szerepének. Az ellenfelek látják egymás figuráit, lépéseit. A tudás, az értelem, a lehetőségek áttekintése az ész küzdelmévé avatja a sakkot. A perzsa eredetű játék még a Krisztus előtti évszázadokban alakult ki és terjedt el előbb Ázsia országaiban, majd később Európában is. A középkorban már egyaránt divatos volt a francia, német, olasz urak közt, s a pénzért vetélkedő közrendű játékosok világában is. Ez idő tájt a keleti, főleg mohamedán népek közt az volt a hiedelem, hogy a sakkjáték megnyugtató hatású, megbékíti az indulatos.embereket is. Nyugaton, a keresztény társadalmakban viszont úgy vélekedtek, hogy izgató hatású, hevessé teszi a jámborokat is. Maga a „sakk" szó (vagy más kiejtéssel „sach") perzsául királyt, uralkodót jelent. Dárius úgy 2500 évvel ezelőtt, ugyanúgy sakk (vagy sach) volt, mint a nemrég meghalt utolsó iráni uralkodó. A játékbábuk közt is sakknak (királynak) nevezték és nevezik azt a főalakot, amelyet le kell győzni. A perzsa „matt" vagy „mat" szó azt jelenti, hogy „meghalt". Vagyis-a „sakk-matt" magyarul: „meghalt a király". Egy bajor mese vagy pletyka szerint a bajor királyi Wittelsbach családból az egyik herceg feleségül kívánta az akkor uralkodó Fülöp császár leányát. Ha másképp nem megy, akkor sakkjátékban akarta elnyerni őt a felséges apától. Le is ültek szemtől szembe, a játékasztal mellé. A Wittelsbach fiú a harmadik lépés után közölte a császárral, hogy ő a szépséges leányért játszik. Fülöp császár felnevetett és megvető hangon mondotta: neki még egy Wittelsbach sem éléggé előkelő, hogy hozzá adja a leányát. Úgy látszik, hogy akkor német földön a sakk valóban szerfölött felizgatta a játékosokat, mert a heves ifjú herceg felpattant, előhúzta a tőrét és leszúrta a császár-királyt. Az anekdota szerint a herceg - stílszerűen - ezt kiáltotta: „Sakk-matt!" Akik nem tudtak perzsául, azok is megértették, hogy „meghalt a király!" Ezután a szépséges leány állítólag lelkesen feleségül ment apja gyilkosához, s együtt ültek a bajor királyi trónra. így is végződhet egy sakkparti. HEGEDŰS GÉZA TV-MAGAZIN Francois és Danielle Mitterrand kiköltöztek az Elysée-palotából. Immár „egyszerű állampolgárok". Feltéve, ha leszámítjuk, hogy az állam bérel számukra egy 240 négyzetméteres bútorozott lakást Párizs legelőkelőbb negyedében, s az exállamfő megtarthatott egy autót az elnöki gépkocsiparkból. Ezenkívül minden állami utazási eszközt - repülőgépet, vonatot, buszt - ingyenesen használhat feleségével együtt. Mitterrand minden lépését ezentúl is testőrök vigyázzák, továbbra is lesz titkársága vagy egy tucat alkalmazottal, akiket az állam fizet, pedig kap havi 40 ezer frank nyugdíjat, közel annyit, mint elnöki fizetése volt. Mitterrand volt államfőként, hivatalból tagja az alkotmánytanácsnak, tehát változatlanul az állam egyik legmagasabb rangú személyiségének számít. Mitterrand-nak - saját bevallása szerint - a 14 év elnökösködés bőven elég volt, megkönnyebbüléssel, bármiféle nosztalgia nélkül hagyta el az Elysée-palotát, amelyet amúgy sem szeretett. Alig használta az ott lévő magánlakosztályát, esténként inkább hazament a Szajna bal partján lévő lakásába, vagy „második feleségéhez" - a franciák decensen így nevezték szeretőjét - és sokáig titokban tartott lányához, Mazarine-hez. Mitterrand szeretne sokat utazni - már amennyire 79 éve és prosztatarákja engedi nem fog emlékiratokat írni, de már készül egy könyve legfontosabb külpolitikai döntései magyarázatával. Nem szerette az Elysée-palotát Mitterand legendás elődje, Charles de Gaulle tábornok sem. Az igazat megvallva, eléggé roszz hírű házról van szó, bár a tábornoknak nyilván más oka volt az ellenszenvre. 1718-ban emelték az épületet, de csak 1753-ban vált híres-hírhedtté, amikor Madam Pompadour, XV. Lajos szeretője megvásárolta. A rezsim ellenfelei kifüggesztettek rá egy feliratot, amely - kissé finoEltűnőben van a francia hétköznapok egyik legjellegzetesebb, a filmekben szinte állandóan szerepelt intézménye: a brasserie café, a sarki bisztró, ahol a környék lakói délutánonként és esténként egy kávé vagy egy pohár sör mellett vitatták meg a politikát és a szomszédmítva - ezt,hirdette: A király kitartottjának otthona. A francia forradalom alatt és a napóleoni háborúk idején bútorraktárként, nyomdaként és táncteremként is szolgált az elegáns épület. Az első elnök, aki székhelyévé tette, 1848-ban LouisNapoleon Bonaparte volt. Amikor 1852-ben császárrá kiáltatta ki magát, természetesen a Tuilleriákba költözött, az Elysée-t csak titkos találkahelyként használta. Bár a két épület között még egy alagutat is fúratott, ez sem mentette meg őt a párizsiak megszólásától. Már csak azért sem, mert az Elysée-ben valóságos háremet tartott fenn. A palota rossz híre a köztársaság 1870-es helyreállítása után is csak növekedett: Félix Faure elnök 1899-ben itt halt meg agyvérzésben - a szeretője karjaiban. Volt nagy nemzeti szemforgató felzúdulás! Akadtak azonban szórakoztatóbb esetek is. Az I. világháború idején állítólag egy elszabadult gorilla tévedt a palotába, s még Raymond Poincaré államfő feleségét is bántalmazta. Mint már említettük, az ország a volt államfőkről is rendesen gondoskodik, ám voltak olyan elnökök, akik egyenesen ráfizettek erre az irigyelt funkcióra. A századfordulón elnökösködő Sadi Carnot neje erről így nyilatkozott: „Az Elysée egy olyan hely, ahol unatkozik az ember s ahol tönkremegy". Csak azt nem tette hozzá, hogy túl nagy „udvart" tartottak, jóval többet költöttek, mint amennyit az állam fedezett. Van ellenpélda is: JUle

s Grévy (1879-89) egyenesen itt gazdagodott meg. Ugyanis olyan fukar volt, hogy szinte semmire sem költött, nem utazott, alig adott fogadást. A rossz nyelvek szerint felesége a piacon árulta a palota üvegházainak termését... A csapodár elnökökkel ellentétben Franciaország első hölgyei hűséges feleségek voltak: férjük halála után egy sem kötött házasságot, a franciáknaknincs Jacquelline Kennedyjük. ságbeli pletykát. Egyedül az elmúlt tíz évben harmincezer ilyen vendéglátó húzta le véglegesen a rolót az országban. 1960-ban még kétszázezer kávézó-söröző volt az országban, tíz évvel ezelőtt már csak nyolcvanezer, mára félszázezer maradt. Igaz, még ma is naponMegszülettek a forgatókönyvek Kardos G. György és Nógrádi Gábor közös munkája nyomán. Aztán olyan sok ideig tartott a huzavona, hogy mire megkezdődhetett a forgatás, már szóba került, hogy legyen könyv is. Dehát ehhez is idő kellett. Meg az, hogy bemutassák a képernyőn az epizódokat. Hétfő esténként találkozhattunk a Patika szereplőivel, de közben már kazettán és CD-n hallgathattuk Dés László kitűnő dalait. S már itt a kétkötetes Patika, a forgatókönyvekből írta regénnyé Nógrádi Gábor. A könyvet számos színes felvétel illusztrálja, amelyek a sorozat egy-egy jelenetét örökítik meg. A címlapon pedig a rendező és főszereplő - akinek ötletei ebben a könyvben is benne vannak -, Koltai Róbert néz az olvasóra. (Blikk) Az elmúlt hónapokban, amikor a választási kampány zajlott, természetesen nagy volt az izgalom a First Lady személyével kapcsolatban is. Nos, már minden v/lágos, Franciaország első hölgye a 62 esztendős Bernadette Chirac lett. A szőke hölgy 39 éve él boldog házasságban a férjével, akit anno az évszázadok óta Párizsban élő

rfajanszgyáros család nem tartott valami jó partinak. Két lányuk van, Claude az elmúlt időben apja sajtókapcsolataiért volt felelős, nővére, Laurence orvos. Bernadette asszony a politikai főiskolán ta 15 millió francia áll a pult mellé vagy ül le az aprócska asztalokhoz, de ez csak töredéke a korábbi forgalomnak, s az ország lakosainak fele még soha nem lépte át a bisztró küszöbét. A valaha népszerű találkozóhelyek egy része ma már mindenekelőtt a külföldi turistákból él, szerzett diplomát, majd régészetettanult. Férje szülőfalujában, Sarranban községi tanácsadó, s számtalan egyéb elfoglaltsága is van. Tehát ugyanúgy, mint elődje, ő sem él férje árnyékában. Szerény, ám határozott személyiségiek tartják. A javára írják eleganciáját is - Guy laroche, Pierre Cardin és Christian Dior márkájú ruhákat hord, Yves Saint Laurent parfümöt használ. Főzni nem különösebben szeret, de ha férje éhesen jön haza, gyakran csinál neki omlettet. A választási győzelem után férjétől egy arany karkötőt kapott ajándékba. akik meg akarják ismerni a filmekben látott „jellegzetes francia" környezetet. Az ok nem gazdasági: ma a franciák szívesebben töltik el idejüket gyorsbüfékben vagy „szakosított" vendéglőkben, a fiatalok pedig diszkóba járnak. S még egy figyelemre méltó ok: az elmúlt években gyors ütemben csökkent az alkoholfogyasztás az országban. (L. T.) ÚJ SZ

Ó 5| EBOLA, ÉVEKKEL EZELŐTT Robin Cook, a jövendőmondó „John Nordike, a Yale Egyetem biológia szakos hallgatója hajnalban ébredt egy zaire-i falu szélén, Bumbától északra. Megfordult izzadságtól nyirkos hálózsákjában... Nyugtalanul aludt; ahogy föltápászkodott, gyöngének érezte magát, szédült. Határozottabban rosszabbul volt, mint előző este... Maláriám van, gondolta, bár megelőzésül gondosan szedte a klorokinolin-foszfátot... Bizonytalan léptekkel bement a faluba, érdeklődött, hol találja a legközelebbi klinikát. Egy vándor lelkésztől megtudta, hogy néhány kilométerre keletre lévő városkában, Yambukuban működik egy belga missziós kórház..." Az amerikai fiatalembernek azonban nem maláriája volt: a titokzatos Ebola-kór végzett vele. Hasonló sorsra jutott több más beteg is,- de nem az elmaradott trópusi tájakon, hanem az Egyesült Államok legmodernebb nagyvárosaiban, sőt legkorszerűbb klinikáin. Az egyre dühödtebben tomboló, rejtélyes járvány megfékezésére a legkiválóbb szaktekintélyek fognak össze: orvosprofesszorok, biológusok, járványkutatók. És magánnyomozásba kezd a becsvágyó, fiatal Marissa is... Robin Cook magyarul most ismét megjelenő Járvány című orvoskrimijében évekkel ezelőtt megjósolta a pusztító Ebola-virus megjelenését. -kAz író, aki megjósolta a nagy járványt. Az oldalt írta és szerkesztette: GÖRFÖL ZSUZSA Még crö magnoni ősanyánk is ingerlően, selymesen szőrös volt. Azóta azonban az emberiség megszokta, hogy nőstényebbik fele egyúttal sizőrtelenebbkis. És ha már ez a norma, akkor bizony kínos, ha valakinek itt vagy ott, arcán, lábán vagy illetlenebb tájékain dús szőrzet sérked. A nők tehát tépdesik, irtják kegyetlenül a megerősödött pihéket. A szépségszalonokban pedig csipesszel, villannyal, égetővel, pakolással kezelik. Olyan szenvedés ez, amit a férfiak nem vállalnának. Örömhír, hogy most egy német cég „bioepilációs" terméket hirdet. A forradalmian újnak nevezett módszer a szőrszálak kihalásával, a szőrhagymák elpusztulásával hat. Egyszerű, illatos és puhító krém bedörzsölésével is el lehet érni a sikert. A krém összetétele egyelőre szigorú gyári titok, és nagykereskedelmi forgalomba nem került. Igaz: propagálják úton-útfélen. Forgatókönyvből született regény A Patika című televíziós sorozat hősei ismét visszatérnek körünkbe: már megjelent a Patika című regény. A történeteknek is megvan szerzők kezdetben csak telea maguk sorsa. Ezúttal a víziós sorozatra gondoltak. Szőrtelenül szebb Koltai Róbert a Patikában Eltűnt harmincezer bisztró